Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
TEST MEG xKirlap 1969. DECEMBER 31., VASÁRNAP G. ENGELMANN------— — x/#x^xxxyr^xrxxxxx//rx/y//; M . ZAINESCU: Káprázat Azt hitte, káprázik a szeme! Vagy tévedne? Ö, a kiváló felderítő, aki több száz méter távolságból is köny- nyedén felismeri a tárgyakat, most megállapíthatta:néhány méternyire tőle, a presszó kirakatüvege mögött, egy kis asztalka mellett ott ül szíve választottja — édes kettesben egy fiatalemberrel. Nahát, ez már mégiscsak több a soknál! Neki ad találkát a kislány kettőre, de előtte egy ficsúr társaságában süteményt csipeget. Levertan indult el a park felé. Széles ívben kikerülte a kultúrházat, amely előtt kettőkor találkoznia kellett volna Ankával... Anka, te csalfa teremtés!... Talán még egy hete sem múlt, amikor egy este mélyen a szemébe nézett, és ezt suttogta: „TE vagy a legdrágább nekem. Senkiért el nem cserélnélek ezen a kerek világon!...” Szemenszedett hazugság!... Talán ugyanezeket mondja most annak a másiknak ott a presszóban. Xonut Tomsa őrmestert nagyon megviselte Anka hűtlensége. Leroskadt egy padra Ahogy ott ült, morfondírozva a női nem kiszámíthatatlanságán, gyöngéd kéz érintette meg a vállát. Anka volt — Szóval lylen vagy, Ionu? Én állok, várok a kul- túrház előtt, és te túzok módjára itt üldögélsz a park legeldugottabb zugában ...! — Hagyj békén, kérlek... Nem akarok-., hogy úgy mondjam, sorszámot venni a vasárnapi találkáidhoz. — Hát neked meg mi bajd?... Mielőtt sértegetsz, illene, hogy magyarázd is meg a dolgot! — Hát azt hiszed, hogy ide még magyarázat is kell? — Egyáltalán nem ismerek rád!... Mi történt veled? — Nem te, hanem én vonhatnálak kérdőre! Mit kerestél egy órával ezelőtt azzal a ficsúr raj. a Denevér presszóban ?! — Te láttál ott engem? — Nem vagyok vak... — EÍ aztán igazán rejtélyes — robbant ki Arikéból a nevetés. Ionut értetlenül pislogott Arikéra. Nem értette, miért kacag olyan jókedvűen a lány. Anka azonban folytatta: — Maradj még itt egy 'kicsit a pádon, jó? ... Azonnal visszajövök, és akkor minden világos lesz. Mielőtt Ionut szólhatott volna, Anka sarkon fordult, és eltűnt. S néhány perc múlva Ionut előtt két Anka állt. Teljesen egyforma ruhában. Ionut _csak pislogott. Anka pedig ünnepélyesen bemutatta hasonmását: — Mara ... az ikemővérem..; Hogyan alapítsunk tekintélyes Hajnali dúdoló Dallam Szándék-kelepce távolodva szemed csavarja fátyolokba recsegő-merev fagyhalálból utolsó perced még kilóból öklöd véres tükröd bevágva rádförmed poros némasága sötét viliódzik elhajolnak a villanydrótok semmi holnap semmi aztán bárgyú bölcsek mosolyognak elrepülnek utánuk bámulsz éjjelente — hangtalan harmat hull szemedre. Somodi Barna PÜSPÖKI MIHÁLY: KRIPTAGONDOK Repdeső dallam, suhan pillekönnyen, súlytalan testtel. Szürke jelleg közeleg. Vésszel fenyeget az- ég. S száll a labda, bolondos táncot, lejt a hegy felett; elűzve minden gonosz szellemet. A szépség végre letaszítja a mélybe az emberi rosszat. Fátyol lebben, karodra hull alá; szelíd madár, becézésre vár. Te nem jársz a földön. Lábad alatt apró láthatatlan rugócskák pattannak. Tudom, ha akarod, táncoddal felkavarhatod a tengerek szerelmét, és vad örvénybe kergetheted a szelet. Kiáltanék: megállj! Félek, te is hazudsz. S a mozdulat-kábulatból egy csámpás láb visszahoz az ébrenlét honába. A szó lehet hamis, de a tánc fáj, ha döccenve dadog, önfeledten a mozdulatnak élsz. Repdeső dallam, suhan pillekönnyen, súlytalan testtel. Mozdulat-szimfónia vagy. Ha akarod Beethoven, vagy egy Mozart-etüd. A szökkenésed kottázni lehetne, s nagyzenekar zengje a dallamot. Regős István 8 Valamelyik nap, ahogy az 8 " óvárosi temető mellett 8 vitt el az utam, úgy határoz- ^ tam: . visszafele betérek a te- ^ metőbe, s széttekintek egy ki- ^ csit a halottak birodalmában. $ Régen, nagyon régen jártam 8 már temetőben. Fájó érzés fo- ^ gott el, ahogy bekanyarodtam ^ az élet mezsgyéjét jelképező ^ öreg temető rozzant kapuján. ^ A glédában sorakozó sírok lát- ^ tán visszaködlött bennem a 8 régmúlt gyermekkorom, ami- $ kor anyámmal kilátogattunk § szülőfalum kicsinyke temető- | jébe. ^ Azokon az október végi ve- ^ rőfényes délutánokon ismer- ^ tem meg, szegény jó anyám 8 elsorjázása révén, az édes 8 anyaföldbe költözött familiá- $ mat. ötőle tudtam meg pél- ^ dául, hogy az apai nagyapám ^ galamblelkű, szelíd természetű ^ parasztember volt, míg az 8 anyai nagyapám nyakas, kö- 8 tekedő földművelő. Míg az ^ előbbi békességgel viselte sor- $ sát. holott már fiatal korában ^ kisemmizték testvérei az örö- ^ kösödésnél. amikor ő a csá- ^ szárt szolgálta, tizenkét ke- ^ mény esztendőn át, valahol 8 Morvaországban, addig az 8 utóbbinak állandó dohogásban $ telt az élete. Dohogott, ha ^ rosszul vágott be a termés, ^ dohogott, ha felvetette a bő- ^ ség. $ A temetői látogatásaink alkalmával a kegyeletet jelképező virágok elhelyezése volt a tisztem. Míg jó anyám áhí- tatos orcával seppegte el a memiybéli gondviseléshez címzett könyörgéseket, hogy irgalmában részeltesse kedves halottainkat, s mentse meg őket az örök kárhozattól, addig én az idősebb hozzátartozóink sírjára Máriaseprőt, a fiatalon elhunyt szeretteink fejfájához pedig bokrétába kötött fehér őszirózsát illesztettem. Ráérősen vettem sorra a Kaptákban sorakozó fejfákat. Nagy akkurátossággal szemléltem minden egyes sírhalmot, fejfát, r^jta a feliratot, hogy mi volt a neve az illetőnek, mennyi időt élt a sira- lomvölgynek nevezett földön, s mikor távozott az élők sorából. A ztán, ahogy végeztem a •í*- szemrevételezéssel, arra lyukadtam ki, hogy a holtak táborában is eléggé sánta lábon áll az egyenlőség. Ugyanis: az idő vasfogától kimarjult félrebillent fakeresztek tömegéből úgy emelkedett ki, ágaskodott egy-egy márvány- obeliszk, kőbefaragott síremlék, dölyfösen, fennhéjázón, mintha csak azt akarta volna kiáltani: Görnyedj meg, vándor. mert e nyughelyen Valaki alussza az örök álmát! Kiábrándultán hagytam abba a csendes szemlélődést. A zelött csendesebben foly** dogált az élet. Oxfordnak évszázadok kellettek, hogy naggyá váljon, csakúgy, mint Cambridge-nek, a Sorbonne- nak, Heidelbergnek, meg annak a néhány tucat hasonló intézménynek, amelyek megtalálhatók szerte Európában. Hagyományaikat csigatempóban gyűjtögették egybe, s várták, hogy a pápa kibocsássa a bullát, amelyben rögzíti egyetemük státusát. Miután ezek a bullák igen lassan születtek, sok tudós meghalt várakozás közben. Most azonban, amikor óránként kétezer mérföldes sebességgel röppenünk egyik földrészről a másikra, a tudósak sosem várakozás közben, inkább ■ menet közben halnak meg. A Kopaszdombi Egyetemet például egy reggelen alapították, és mielőtt a rektor előveheite volna a golyóstollát, már nyüzsgött is az épület az indexüket lobogtató diákoktól. Délre az intézménynek hagyományai is voltak, estére pedig a reklámfőnök kibocsátott egy sajtóközleményt, mely szerint a Kopaszdomb a jelentékeny egyetemek sorába emelkedett. A következő lépés a Nagymenők megszerzése volt. Nos, az egyszerű emberek azt hiszik, hogy a Nagymenők mind zsenik, már pedig nem azok. lVos. miután a Nagymenő elfoglalja állását az egyetemen, először a reklámfőnöknek gyárt jelszavakat. A Nagymenők többnyire nagyon használhatók a kollektív munkában, mert abban több tapasztalatuk van, mint más egyébben. Nagymenő A. például kezdetben évi tízezer dolláros állást töltött be. Barátja, Nagymenő B. pedig tizenegyezret kapott. Azóta munkahelyet cseréltek, snagy- menőségük. minden változással tovább növekedett. Most éppen mindketten Kopaszdombon vannak, s együtt dolgoznak az intézmény nagyobb'dicsőségére. A múltban a tudós azzal hozott dicsőséget egyetemére, hogy oda vonzotta a tehetséges diákokat. A tudós és tanítványai árnyas ösvényeken sétálgattak, s elmerültek a tudományos fejtegetésekben. Minél több diák csatlakozott hozzájuk, annál élénkebb lett a társalgás, s annál nagyobb az egyetem dicsősége Ma viszont a Nagymenő nem tanít. Valójában nem is tartja a tanítást fontos tevékenységnek, sőt, azon a napon, amikor, megkezdi egyetemi pályafutását, megmagyarázzák neki, hogy nem is ezt várják tőle. Azért szerződtették, hogy elkápráztasson és nem is akárkit, hanem azt az alapítványt, amelytől a pénz és hasonló szükséges javak származnak. Ezért aztán Nagymenő A. és Nagymenő B. összedugja a fejét és kisüti, hogy kéréssel fordulnak a Darázsfészek Alapítványhoz: bocsásson rendelkezésükre százezer dollár ösztöndíjat egy átfogó kutatási tervhez. A terv célja, hogy kimutassa: az algákkal táplált csirkéknek milyen hatásuk van egy gyengén fejlett társadalom szociális struktúrájára. Miután A. és B. is közgazdászok, szükségük lesz egy csirkeszakértő- | re, egy statisztikusra és egy : szociológusra, aki elemzi annak a társadalomnak struktú- : ráját, amely az algákkal táp- : Iáit' csirkéket fógyásztja. j Jj gy szempillantás alatt már : meg is varia pénz. Nagyi menő A. és Nagymenő B., va- : lamimt a csirkeszakértő, a sta- : tisztikus, a szociológus, vala- I mint feleségük és gyerekeik ! elrepülnek a megjelölt helyre, I hogy ott várják be az Egyesült i Államokból utánuk küldött : csirkék és algák érkezését. Ám : sajnos, az algák útközben el- i pusztulnak, a csirkéket szálií- : tó társaság pedig feltételezi, jhogy ezeket azonnali fogyasz- j tásra rendelték, s ezért levág- ! va és fagyasztva küldi el őket. ! De sebaj, ezalatt Kopaszhegy ! már olyan nagy tekintélyre rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss tett .szert a csirke-ügy hírve- rése‘ révén, hogy a szomszédos egyetem hallgatóinak kilencven százaléka is átiratkozott hozzájuk. (Fordította: Zilahi Judit.) Januártól Mézga-család A televízió január '11-én, vasárnap kezdi sugározni a „Mézga-család” című díjnyertes új magyar rajzfilmsorozatot, amely a bemutatkozást követően is mindig vasárnap este jelentkezik. A bemutató utáni hét szombatján a (,Jó éjszakát felnőttek” című műsorban, ismétlik meg a sorozat darabjait. rsssssssssssss/s/ssssssss/ssssssssssssssss Elkedvetlenedve taroltam is ki a temetőből, amikor a sor végén egy frissen épített, rangos módit mutató kriptán akadt meg a tekintetem. Elképedve betűztem a márványba vésett szöveget: Itt nyugszik Kallantyús Zakariás aranykoszorús mázolómester és sírig hűséges hitvese Madzagos Borbála Az örök világosság fényeskedjen nekik Ámen Földbe gyökerezett a lábam. Teremtő atyám! — rémültem el —, most az egyszer minden bizonnyal meghülyültem. Hiszen Kallantyús Za- kariásékkal reggel találkoztam a házuk előtt. Éppen a f estér kesvödörrel indult munkába a férj, s élete párja a kiskapuból búcsúztatta víg kedéllyel. Nem tudtam magyarázatot adni magamnak, hogy mi történt. Csak álltam a takarosán megépített sírbolt előtt, s néztem, hogy a kriptát borító betonlap bronzkarikáján miként táncol viliódzva a kora délutáni napsugár. Hirtelen feleszméléssel lódultam vissza a városba. Szinte vágtában nyargaltam végig az utat, s meg sem álltam Kallantyús Zakariásék portájáig. Mindent zárva találtam. Már arra kezdtem gyanakodni, hogy mégiscsak történt valami: váratlan katasztrófa, szerencsétlenség és a jó nehézség tudja még, hogy mi. És, hogy gyorsított eljárással zajlott le a kiköltözés. Mert a temetkezési vállalatnál is megbokro-
