Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1969. DECEMBER 20., SZOMBAT 3 Az Ország házba Az ország talán legszebb fenyveserdejében találták meg és vágták ki a héten azt a nagy méretű (18 m), földig ágas fenyőfát, melyet az Or­szágházban állítanak majd feL A legalkalmasabb fenyőt több napig keresték, amíg si­került kiválasztani a Zemp- lcn-hegységi Állami Erdő- gazdaság huta-völgyi erdé­szete Eszkála területén. Az | erdészet dolgozói egésznapos, megfeszített munkával tud­ták csak a fát kivágni, cso­magolni és az erdőből le­szállítani. A fenyőfát nem döntötték, hanem csörlők és kötelek segítségével óvatosan engedték a földre. Ai NDK nagykövete Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken baráti beszélgetésen fö- gadta Herbert Plaschket, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság budapesiti nagykövetét. A beszélgetés a nagykövet kéré­sére jött létre. Kávészüret Érdekes „betakarításra” ké­szülitek Szegeden az Egyetemi Botanikus Kertben. Az üveg­házban a sok trópusi növény között szépen díszlik és bősé­ges termést hozott a kávécser­je. A párás levegőjű pálma- ház legnapfényesebb sarkában tartják a Dél-Arábiából szár­mazó kávécserjét, amelynek termését körülbelül két hét múlva szüretelhetik. Lakásgond és realitás o A panaszos levélnek csak a legjellemzőbb mondatait idé­zem. A név és a lakcím sem fontos. Az ügy elsősorban azért kívánkozik a nyilvános­ság elé, mert sokakat érintő! problémáról van szó. „Négyhónapos terhes va­gyok, pici gyerekkel. A férjem három, műszakban van. Nincs alkalom pihenésre: a konyhá­ban élünk. Két hónapja igé­nyeltem egy lakást, amiből ki­haltak, de nem kaptam meg. Mostohaanyámmal lakunk, szí­veskedjenek orvosolni, hogy vagy mi kaphassunk lakást vagy a nevelőanyám.” 0 Az épület kívülről megle­pően masszív, jól karbantar­tott. Belülről sincs semmi jele a levélben leírt nyomorúság­nak. Becsöngeteik a névtáblás, kaményfaajtón. Mindenki a konyhában: a fiatalasszony, a nevelőanyja, a férje, a kisgyerek és még egy nagylány. A fiatalasszony édesanyja, édesapja a szom­széd kétszoba komfortos la­kásban él, lányukkal és annak férjével; ez a nagylány az utóbbiaké. A konyha úgy négyszer hár­mas, nagy utcai ablakkal A lakás utcára néz, egészséges, világos, magasföldszinti, össz­komfortos. — Sokan boldogok lennének Ilyenben. Nem mert ideális, hogy fiatal házasok, kisgyerek és nagymama egyszobás lakás­ban él, csak a közismert lakás- állapotokhoz mértein. Az öregasszony felcsattan: — Égyedülálló nőnek talán nem jár egy szoba-komfortos lakás? És ha megint férjhez megyek? A férje hat hete lett öngyil- * kos. A panaszos fiatalasszonyt háromévesen fogadta örökbe. („De nem Írattam a nevemre!") Előző lakásuk 1957-ben életve­szélyessé vált A mostanit az­zal kapták meg, hogy az öreg­asszony elvállalja a házmes­terséget. (Most: „Ez nem szol­gálati lakás! Nem is házmes­terkedem tovább!”) — Dehát ezt a lakást, azaz életmódot is lehetne úgy mó­dosítani egy kis jóindulattal, hogy békén élhessenek, pihen­hessenek. Ha a 23 éves fiatal­asszony valóban súlyos beteg, először is helyénvaló lenne az ésszerűbb családtervezés. Ezen persze utólag nem lehet segí­teni. De azon igen, hogy ne a házaspár és a gyerek kénysze­rüljön a konyhába. Benéznék a szobába is. Az öregasszony húzódozik. Benyi­tok. A csupaagy szobában egy férfi alszik .. A fiatalasszony utánam fut a folyosóra: — Albérlői vett fel a mostohaanyám, ezért zsúfolódunk így össze. És tes­sék elképzelni, még többet akar fölvenni; én ezt nem bí- rom elviselni! A lakásnak szinte nincs re­zsije. Az öregasszony (nem olyan öreg 62 éves) a házmes­»térségért is kap; és 750 forint ‘ nyugdíja is van, a fiatalok ket- tőezerhatszázat keresnek. Anyagi helyzetük nem re­ménytelen, valamennyit félre­tehetnének és úgy könnyebben kezdhetnének valamit. Például nagyobbra cserélhetnék a La­kást © A Váci Városi Tanácsnál dr. Szamosvölgyi Alfréd, az igaz­gatási osztály vezetője és Szentirmai Tibor lakásügyi főelőadó jól ismeri a panaszo­sokat. Sók a hasonló ügyük. A lakásokat nem sorshúzással, sem protekció alapján, nem is pofára utalják ki, bár ez a vád sokszor elhangzik nyü- tan, vagy hátmögött. — Én például most cserél­tem el kétszobás modernebb kis lakásomat ugyancsak két­szobásra. Egy százéves, de nagyobb ’méretűre'— riiohdja dr. Szamosvölgyi. — Ezt is le­közölték a Váci Naplóban, mint minden rendű-rangú kiutalást. Fontosnak tartjuk ezt, hiszen bennünket ezer- ötszázan ellenőriznek. Ez a szám a kiindulása az itteni lakásproblémáknak. Ennyi a laikásigénylőnk. Évente ötve­nöt emelhetünk ki közülük. így az 1962-ben felvett igény- jogosultak csak 1969-re fogy­tak el. Vácon 84 életveszé­lyes lakás van, 40-ben tbc- sel élnek együtt, 72-nek tíz­éves vagy még régebbi kila- koltatási ítéletét kellene vég­rehajtani. Körülbelül 800 al­bérletet adnak ki, 500—1200 forintért. Az igényekkel nem tudunk lépést tartani. A most beköltözhető 94 szövetkezeti lakást a helybeli vállalatok közölt osztották szét, az igaz­gatási osztály ezekből mind­össze négyet kapott. Az új lista elkészítésénél éppen Sokat töprengtem már, ho­gyan és milyen találmányok­kal szolgálhatnám legjobban önmagamat és az emberiség jólétét, de meg kell monda­nom, nem egy pompás és kor­szakalkotó ötlet fogant meg a megfoganásra oly termékeny agyamban. Eszembe jutott a Behring tengeri zárógát terve, jelentős előrehaladást értem el a fotonrakéták hajtóművei­nek kidolgozásában, nem be­szélve arról, hogy sikerült olyan légycsapót konstruálnom, amely a reaktorokban csellen­gő mezonokat egyszerűen oda­keni a falhoz ... Tőlem származik az az ötlet is, hogy az éjszakai és renge­teg energiát fogyasztó közvi­lágítási a Nappal kellene pó­tolni, nem beszélve a száraz­ság elleni vizes védekezés öt­letéről. Ám mindig és mosta­náig éreztem, hogy ezek a ta­lálmányok lehetnek ugyan hasznosak, érdekesek és talán még számomra erkölcsi sikert is hozóak, de mégsem ilyenek­ezért túlzottan is aggályo­sak vagyunk. A benyújtott la- kásigénylők listáját megkap­ja mind a 77 tanácstagunk: helyzetüket helyszíni szemlén ellenőrzik. A tanácstagokból álló állandó bizottságban képviseltetik magukat a nagy­üzemek pártszervezetei és szakszervezeti bizottságai is. A többszörösen megszűrt vég­ső listát kifüggesztjük a ta­nács kapualjába. Aki kizáró okot tud, bejelentheti. (Volt ilyen: egy rövid ideje lakott itt, másiknak saját háza van.) — A konkrét panasz-ügy­ben? — Aki a vb által 62-ben le­fektetett listán r.em szerepel, annak természetesen nem ad­hattunk lakást 69-ig. Űj igénylők miatt nem szenved­hettek hátrányt a korábbiak. A megyei igazgatási osztály helyszí neJS-'-vígyintézŐje is megállapította, hogy neveiéit panaszosoknál’ rosszabb kö­rülmények között van a váci lakásigénylők ötven százaléka. De mi sem tehetjük meg, hogy akik tíz éve tőlünk kaptak új lakást — mint ck — azoknak megint másikat utaljunk ki. Az újságíró véleménye is az, hogy ezt a problémát az adottságokon belül és csalá­don belül kell megoldani. A két utcai ablakú, nagy szobá­ból talán két kicsit lehetne ki­alakítani. És egy négytagú család egy szoba, komfortos lakásában, amely méghozzá szolgálati lakás, semmiféle értelemben nincs hely albér­lő számára. Még több albérlő számára lakást igényelni — enyhén szólva túlzás ... re van szüksége az emberiség­nek. Többre, nagyobbra, hasz­nosabbra. Mígnem: olvastam, hogy baj van a cipőtökéi, mert leválik a talpuk, bár a gyár esküszik, hogy nincs baj a cipőkkel, nem válik le a talpuk. És ez adta a bombaötletet. Cipőgyáraink térjenek át a levált talpú ci­pők gyártására, és a selejt az, amelyiknek nem fog leválni a talpa. így aztán a cipők gyárai nyugodtan áttérhetnek a selejt gyártására. Nem lebecsülendő az állan­dóan folyó golyóstollak gyártá­sa sem, mert ha a vevő tudja, hogy a golyóstoll, amit vesz, az már gyárilag állandóan folyik, egyszerűen odalesz az ámulat­tól és a gyönyörtől, ha mégsem folyik. És minden bizonnyal nem fog levelet írni a szer­kesztőségek panaszrovatai szá­mára. Helyes lenne nem gépeket, hanem csak alkatrészeket gyártani, így aztán senkinek sem volna oka, sőt joga sem, Pereli Gabriella Korszakalkotó találmányaim A lámpa közelében nagyobb a fény Magánügy e a szerelem? Az erkölcs csak redőkben ! fészkel — mondják a franciák. — A gömbölyű felületeken j nem tud megkapaszkodni, el- | csúszik ... Ez nem „petite lie- son”, hanem „grand lieson” volt, amikor egy férfi már mindenre képes. Élcelődhetne, szellemesked- hetne az ember á megye egyik nagyközsége tanácselnökének cselekedete fölött, de sajnos a botlás Itt nem tréfa. Sok könny hullott, sokan munkahelyüket hagyták ott miatta, hónapokra felbolygatta a község lakóit, ma is gyűrűzik, hol csípős gúnyt, hol nevetés-t fakasztva. De ez még mindig nem ad tol­lat a kézbe. Ám három másik, hasonló eset. foglalkoztatja a felettes szerveket. Tanulságul írni kell az elsőrőL Nem az első R. J. iskolaigazgató: Az el­nök 1967. március 19-étől mű­ködött a községben. Jó képes­ségű embernek ismertük, so­kat dolgozott Később kezdtek előjönni rossz tulajdonságai. Egyedül döntött, egyre keve­sebbet hallgatott az emberek véleményére. Egyszer igaztala- nul lepirított mások előtt. „Én vagyok az elnök, tudd meg! .... E gy évvel ezelőtt kezdtek sut­togni a faluban, italozik, nő­ügyei vannak, később már nyíltan vádolták, F. J.-nével, a tanácstitkárai kapcsolatban. Idén májusban G. F. igazgató­val és az egyik vb-taggal ba- rátian megkérdeztük tőle, igaz-e, amit az emberek mon­danak? Nem lenne-e szüksége segítségre? ... Durván vissza­utasított bennünket. Ez ma­gánügy, ne avatkozzunk bele. L. S. a Hazafias Népfront helyi elnöke: Sajnos, az elnök elvtársra nem lehetett hatni... Az kérem, hogy ki kit szeret, minden embernek a legben­sőbe magánügye. Senki sem avatkozhat bele... Nincs joga hozzá. De amiKor a felesége itt tanít a faluban, s barátnője a tanácstitkár, akivel az ura ... Érti, ugye, mit mondok. Az asszony is férjes asszony, az ura Pestre jár be dolgozni, va­lami vasas szakmába ... Ilyen esetben ez már nem magán­ügy, hanem közjigy. K. J.-né pedagógus: Az el­nök elvtársnak már voltak ha­sonló problémái egy másik községben. Beleszeretett egy pedagógusnőbe, s elvált, ott­hagyta két gyerekét. Azt az asszonyt hozta ide, s megint van probléma... Elmentek a beosztottak G. F. adóügyi csoportvezető: Hat hónapon át csak egy iro­dában tartózkodtak, naponta 6 órát. l^íem engedtek be sen­kit. Én nem állítom, hogy az történt... de képzelje el, a felek jöttek, ők meg átszelle- rnülten nézték egymást... Munkaidő után meg itt kár­tyáztak a hivatalban. Az elnök a feleségével, F. J. szintén az asszonnyal. Négyesben. Mintha semmi sem lenne az elnök és a titkár között. A tanácsról el­ment a hivatalsegéd. Azt mondta, én ezt már nem bí­rom nézni. A pénzügyi vezető is kikapta munkakönyvét. Az adóügyi csoportvezető-helyet­tes is miatta vált meg a be­osztásától, aztán a járási pénz­ügyi vezetővel alig bírtuk rá­venni, jöjjön vissza. De men­ni akart egy előadó és egy ad­minisztrátor is... A titkár elvtársnő által végzett igazga­tási munka a nullával volt egyenlő. A vb-titkári posztról leváltották F. J.-nét, de ő anyakönyvez, és ő adja össze a párokat. A falu népe tutija az ügyüket, és hol nevetnek, hol meg dühöngenek a szertar­tás alatt. Meddig tűrik ezt a felettes szervek? K. J.-né, az elnök felesége, pedagógus: Fiatalabb nálam, az a másik nő, azért hagyott el. Válni akarok. Ö most má­sik faluban tanít, mert peda­gógus a végzettsége. Szépen énekel, a muzsikával szédít meg minden nőt. D. J., a jelenlegi tanácstit­kár: Én nem nyilatkozom, sőt tudtommal engedélyt sem ad­tam, hogy a beosztottjaim ma­gának meséljenek. Megtagad­hatom a választ, nem igaz?... Különben itt sem voltam, ha­nem iskolán. Három hónapja jöttem vissza. A? érdekeltek F. J.-né volt vb-titkár, je­lenleg előadó, anyakönyvveze­tő: Szeretem. Tiszta, szép, igaz szerelemmel. Kitűnő ember. Jól vezette a község dolgait. Társadalmi munkában elöl járt, járdát épített. Egyéniség, Vezetésre termett. Hogy mi­kor szerettem meg?.,. (Pitye- reg)... 1959-ben műkedvelő előadáson itt volt a kultúrház- ban, együtt játszottuk a Jancsi és Juliskát. Ö volt a Jancsi, én a Juliska... Elsodort bennün­ket a szerelem. A férjem?... Nem hozzám való. Augusztus­ban mondtam meg neki.. Sírt. Azt felelte később, „sokszor rossz voltam hozzád, de ne menj el.” Hogy az elnököt most is szeretem-e, hogy leváltot»- ták? ... Persze... Felőlem akármi lesz. Nehéz most a helyzetünk... Az anyám... a férjem ... a falusiak ... itt a tanácson az ő ellenségei... Miért nem helyeztettem el ko­rábban már magam? (Megrö­könyödve néz.) Hát itt van a csoládi házunk!... Vita a hitelpolitikáról és az idegenforgalomról Tanácselnökök értekezlete d Parlamentben Dr. Papp Lajos miniszter­helyettesnek, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezető­jének elnökletével pénteken a Parlamentben értekezletet' tar­tottak a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságának elnö­kei. A tanácskozáson részt vett dr. Jókai Loránd, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének főtitkára és Neményi István, a Magyar Beruházási Bank ve­zérigazgatója. A tanácselnökök korábban munkaanyagot kap­tak kézhez 1968-as és 1969-es hitelpolitikánk főbb tapaszta­latairól, ehhez dr. László An­dor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke fűzött kiegészítéseket. Az idei és az elmúlt eszten­dőben hitelpolitikánknak há­rom fő célja volt: a gazdaság- irányítási reform lehetőleg za­hogy az alkatrészhiányra pa­naszkodjék. Panaszkodjanak a géphiányra. De az sem lenne igaz, mert ha lenne elég alkat­rész, akkor azokból otthon mindenki összeállíthatná a kedvére való legszükségesebb gépeket. A mozilátogatók csökkenése tárgyában több ízben benyúj­tott MOKÉP- és kulturális pa­nasz megoldása is kézenfekvő. Nem a közönség kevés, hanem sok a mozi és a sok mozi közül is sok a nagy mozi. Becsukni a mozik felét, a megmaradta- kat átalakítani 20—25 szemé­lyes kamaramozikká. Az így felszabaduló helyiségekben megoldást nyerne a magyar filmgyártás krónikus helyhiá­nya ... Aztán itt van ez a hadüzenet nélküli háború... Javaslom, hogy e találmányom felhasz­nálásával vezessék be a had­üzenet nélküli békét. E tárgy­ban sem újítódíjra, sem talál­mányi részesedésre igényt nem tartok, bejön ez az összeg amúgy is, ha nem szedek vég­re idegnyugtatót. Gyurkó Géza vartalan bevezetése, a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének fenntartása és erősítése, vala­mint a gazdasági fejlődés üte­mének viszonylag magas szin­ten tartása. Az eltelt időszak bebizonyította, hogy a jellegé­ben szigorú — meglehetősen szelektív — hitelpolitika alap­jában véve helyesnek bizo­nyult. 1970-ben nem lesz lé­nyeges változás azokban a gazdasági tendenciákban, ame­lyeket már az idén is tapasz­taltunk, ezért a kormány lé­nyegesen a hitelpolitikai irányelveken nem változtat, csupán néhány, időközben szükségessé vált módosítást j hajtanak végre. A tanácskozáson ezután Se- j bes Sándor, a beik eres kede imi miniszter első helyettese az idegenforgalom fejlesztésének időszerű teendőiről beszélt. A referátumokat élénk vita követte. Kifejtette véleményét dr. Mondok Pál, a Pest me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke is. — Ifjúsági táncot tartanak szombaton este 19 órától 23 óráig a Csepel Autógyár Művelődési Házában. Közre­működik az Apolló zenekar. K. J. volt elnök, ma pedagó­gus a szomszéd faluban: Ez az én magánügyern. Elköltözöm,* elveszerri 'félaáégül. Kinek mi köze hozzá ? ... 1969. novem­ber 15-én váltam meg az elnö­ki széktől, de a vb-ülésen a fagok azt mondták, ne menjek el. A járási tanács vezetői is tudják, jól dolgoztam. Rága­lom, hogy énnekem több nő­ügyem is volt. Tiszta, érzelmi kapcsolatunk van. Megtalál­tam végre, akit kerestem. Bol­dog leszek. (A zongora előtt ül, bánatosan, kis bajusza rán­gatózni.) Jogunk van élni, nem?... Tanulság De igen! Nálunk senki sem követeli egyetlen embertől sem, hogy mártírként élje le életét. De aki ilyen beosztásban van, annak adnia kell a szokásokra, a tisztességes emberi keretek­re, normákra. Parányi prűdség nélkül írjuk le: a szerelem, a nő és férfi közötti viszony minden állampolgár legszen­tebb belügye. Ám persona non grata lesz az a vezető, aki ve­zetett testületén belül félreért­hető kapcsolatot folytat, tart fenn beosztottjával, vezetőtár­sával. A szép, tisztességes ér­zés önmagában hordja létjogo­sultságát, de akkor nem egy év múlva kell, már a közösség hidraulikus nyomása alatt, ha­nem sokkal korábban kiállni, rendezni a magánügyet, amely így viszont reflektorfényben levő közösségi üggyé vált, pletykákkal, mendemondák­kal, szóbeszédekkel fűszerezve. Szüts Dénes rím mod pu (UUÜ pXmUVlCl iiámlS- lanjjoit ■. 'ii T.c. eó aomagfiát NE VÁRJON AZ UTOLSÓ- PILLANATIG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents