Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

TEST MEGY KtfíHap 1969. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Hány Elromlott az órám. Bosszan­tó mindenképp, de különösen ilyenkor ünnepek előtt, ami­kor a családi költségvetés minden percben felborulással lényégéit* Szóval, elromlott az órám. S másik nem lévén, most kérde­zősködnöm kell: mennyi is a pontos idő? Valóban, mennyi is? Ezzel még akkor sem vol­tam mindig tisztában, aráikor járt a Doxa. Merthogy csak az órát, a percet és a másodper­cet mutatta. A napot és a hó­napot nem. Kellene venni egy naptáros órát. Azt is minek? Hiszen az esztendőt ai sem jelzi. Márpedig én azt szeret­ném voltaképpen tudni. S hogy ebben nem vagyok tel­jesen egyedül? Annál rosszabb — de minek is? Mert látva a képernyőn, ahogy az ember a Holdra lép, bízvást gondolhatnám, hogy már a XXI. században járunk. Olvasva az újságban, hogy In­diában — és még hány táján glóbuszunknak! — éhínség dúl, lehetnénk akár az 1700-as években is. Amikor a kiberne­tikáról hallok előadást — nem sokat fogok fel belőle —, is­mét csak előre szalad szá­momra. számunkra az idő (talán csupa nagybetűvel kel­lene és illenék leírni), ám My Lal a huszonöt-harminc év­vel ezelőttöt idézi: Oradourt és Lidicét. Hamlet monológja jutott nemzedékem osztályrészéül? »Kizökkent az idő.” Eddig ta­lán igaz. S a mondat vége is: *... én (általános alanyként értve ezúttal az egyes szám első személyt) születtem hely­rehozni azt.” Am a közepe — »ó, kárhozat” — ineditálásra nem érdemes. Kárhozat, vagy sem — ebben a korban élünk. Egyszerűen és megmásíthatat- lanul. Ki tagadná, hogy sok a szenny? Tett korunkban olyat az ember, „sárkányfog-vete- mény”, mely fajának fennma­radásáig örök szégyene. Nem is keveset. De többet olyat, ami fajának fennmaradásáig örök dicsősége. Példákat sorolni nem szükségeltetik. Alapfokú szeminárium nem kell ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megtanuljuk: az élet egy nagy dialektika. Ötvöződik a jó és a rossz, szakadatlanul vív egy­mással. mi előre serkent s visszahúz. A mesében három próba után a jó mindig diadalmas­kodik, a gonosz pedig elnyeri mjűtó büntetését. Nekünk nem három, hanem ezerszeresen több próbát kell kiállanunk. A rossz nem nyeri el mindig méltó büntetését, s a jó is hányszor elbukik. És mégis! Amióta lemásztunk a fáról, a haladás — volt kitérő, nem is kevés — feltartóztathatatlan. Karácsonytól nem nagypénte­kig, húsvétig tart az út. Sze­rencsére itt a Duna—Tisza mentén leszoktunk már arról — keserű, súlyos lecke árán —, hogy higgyük: már holnap. De hogy eljön: élted teheted rá. És rá is kell tenned. Kü­lönben csak vegetáció, lehet még oly buja is, értelmetlen. ... Elromlott az órám. Bosz- szantó mindenképp. De hát különben is csak relatív időt mutat. Tizenkét óra húsz perc harminc másodperc. Am kele­ten több, nyugaton kevesebb. És kronométer nélkül is érez­ni, mi több, tudni kell: mit mutat az idő. És kinek mutat­ja. / Bröckner József Szebb Sett a monori posta de nagyobb nem 18 ember 22 négyzetméteren - Türelmetlen telefonigénylők A monori posta homlokza­táról már lekerültele az állvá­nyok, s mire az év véget ér — épülete megfiatalodott kívül, belül. Mindennek , tulajdon­képpen örülnünk kellene, de úgy vagyunk vele, ahogy a szólás mondja: az egyik sze­münk sír, a másik nevet. Az épületet tehát' megfiatalítot­ták, a falakat azonban nem tudták odébbtolni, a helyiségeket nem lehet megnagyobbítani. Egyre több a panasz a posta kicsinysége miatt. Szoronga­nak — különösen piaci napo­kon — a levél- és csomagfel­adást, pénzbefizetést intéző emberek tömegei. Nehéz a postán dolgozók helyzete is. A 22 négyzetmé­ternyi alapterületű elosztóban reggelenként 18 kézbesítő, hír­lapkihordó zsúfolódik össze, egymást lökdösve veszik kéz­be a naponta érkező 4—5 ezer hírlapot és a számtalan leve­let. Kicsi a telefonközpont is, csak ezzel magyarázható, hogy a csúcsforgalomban néha negyedóráig sem jön be a vonal. Képtelen a posta telefont adni például a cukrászati termelő­üzemnek, a járási földhivatal­nak, az élelmiszer- és zöldség­boltoknak, az épülő ABC-áru- háznak és a számtalan évek óta telefonra váró magános­nak. Ez utóbbiak között olya­nok is vannak, akik szolgála­BUDAPEST BÖBE HAZATÉR..? Szerda reggel IL 18-as re­pülőgéppel, Ferihegyről eluta­zott Afrikába a veszprémi ál­latkert és a Magyar Televízió őserdei expedíciója. Kasza Lászlónak, a veszprémi állat- kert igazgatójának vezetésével útra kelt expedíció visszaviszi az őserdőbe a 7 éves csim­pánzt, Böbét. A rendkívül ta­nulékony majom 6 évvel ez­előtt került el Guinea őserde­jéből. Szülőhelyén szabadon engedik a dzsungelben és .fi­gyelik viselkedését. A majom útjáról a tv munkatársa fil­met készít. Herkulesfiirdői jeientés 15 millió lejt fordítottak az idén Herkulesfürdő fejleszté­sére, gyarapítására. A jelen­tős összegű beruházásból 320 személyt befogadó modem pa­vilon, 300 személy ellátását biztosító élelmiszerblokk és egy- hőközpont épült. Üvegbirodalom MÁR NEM KELL KERESNI kapható a 24 cm-es magyar gyártmányú, teflonnal bevont alutef szeletsütő Ära: 191 forint. Forgalomba hozzák a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉfÍYBOLT VÁLLALAT SZAKÜZLETEI: VI. , Lenin krt. 86. VI!., Baross tér 12. VII. , Rákóczi út 24. V., Szt. István krt. 15. VI. , Bajcsy-Zs. út 3. IX., Tolbuhin krt. 5. VII. , Lenin krt. 40. V., Bécsi utca 2. tűk rovására kénytelenek nél­külözni a telefont. Mindenki előtt'nyilvánvaló, hogy a monori posta kinőtte önmagát, függetlenül attól, hogy a régi, vagy új köntös­ben díszeleg. A panaszok a jövőben vár­hatóan szaporodni fognak. A megoldáskeresés igényével ke­restük fel a Monori Községi Tanácsot, ahol RomJiázi László vb-titkár ismertette a község vezetőinek véleményét. Esze­rint a monori posta problémá­jának megoldása a község előtt álló fejlesztési fel­adatok részének tekin­tendő. Monor járási székhely jellege, a minden vonatkozásban mu­tatkozó forgalomnövekedés, a nagyközség, illetve a város irányába mutató fejlődés ké­születlenül találja a méretei­ben kicsi, berendezésében pe­dig elavult monori postát. Nem fogadható el tehát megoldásnak a régi kereteken belül semmilyen részleges bő­vítési, modernizálási kísérlet. Monomak nem néhány évre, i hanem hosszú távlatban kell megoldania központja fejlesz­tését. Ennek szerves része egy új postaépület megtervezése és felépítése. A község vezetősége azon az állásponton van, hogy a régi kicsi épület helyett egy minden vonatkozás­ban megfelelő új posta­épületet kell rövid időn belül építeni. Ehhez a község a maga erejé­ből, a lehetőségekhez képes? messzemenő támogatást ad. _________ (Te) M esél a bányamúlt Érdekes .anyaggal gazdago­dott a Komárom megyei Levél­tár, az SZTK átadta a megye bányász társpénztárainak 70 kötetre terjedő jegyzőkönyveit. A legrégibb kötet 1899-ből, a dorogi szénmedencéből szár­mazik és még német nyelven írták. A legutolsó 1944-es kel­tezésű. EZÜSTSILÓK Tizenkét ezüstösen csillogó fémből készült silót adtak át rendeltetésének kedden a Hor­tobágyi Állami Gazdaság köz­pontjában a nagy befogadó- képességű takarmánytárolókat az NDK-ban gyártották, a 12 ,.ezüstsilóban” 180 vagon ter­ményt tudnak tárolni, nagy előnye továbbá, hogy takar­mányszállításra is alkalmas. Már öt Tomi A szolnoki Tiszamenti Ve­gyiművek új mosószer gyárá­nak három terméke, Tomi prí­ma, Tomi extra és Tomi szu­per' kiemelkedő sikert ért el a „kiváló áruk” fóruma őszi-téli pályázatán. E héten, mindhá­rom termék elnyerte a „kiváló áru” címet és jogot szerzett a márkát jelentő embléma vise­lésére. A Tomi mosószerek vá­lasztékát most tovább bővítet­ték, decemberben a kereske­delemben megjelent az üzem másik két kitűnő terméke, a Bio Tomi és a Tomi Automat. — Berczeller Rudolf szob­rászművész kiállítása pénte­ken délután fél 6 órakor nyí­lik meg a Fényes Adolf-te- remben. (Bp. VII., Rákóczi út 30.) Abszurd novellák BICIKLI Keringek, füstölt sonkák, felvágottak, sajtok, félig és tel­jesen csomagolt élelmiszerek, tíz vevő és öt eladó, közöttük a bekötött liszteszsák alakú, kisbajszú férfi, aki egyébként a várasd csembalózenekar tagja — volt tanúja beszélge­tésünknek. — Paja! Mit vegyünk, gyu­lait, va,gy ementálit? — Frászt! Májkrémet. Tétováztak, tanakodtak, sor­banálltak, visszajöttek. Paja kapott előbb észbe. — Tóni! Kint hagytuk a ke­rékpárunkat, aztán, ha valaki elillan rajta? — Hű, az áldóját! — így Tó­ni, és futásnak eredtek. Útköz­ben azt mondta Paja: — Ha nem lopták el, isten bizony, adok a Szent Antal­nak egy tízest! — Én is! — horkantott Tóni. A járdának támasztott két­kerékpár érintetlenül ázott az esőben. A két jóbarát a szé­kesegyházhoz hajtott. A Szentháromság-szobor öreg, szürke talapzatához támasz­tották biciklijüket. Végigko- pogtak a kitaposott mészköve­ken, megálltak a hatalmas tölgyfakapu előtt.' Levették kalapjukat és beosontak. A szentek, angyalok, kerubok és apostolok eléggé együttérzően néztek Pajára és Tónira. — Hová kell bedobni ? — kérdezte Paja, mert kereszte­lése óta nem volt templom­ban. Tóni megvonta a vállát és azt suttogta. — Itt van ez az edény, ebbe tegyük. Szent Antal úgyis megtalálja. — Rö­videket vihogott. Kirakták a két tízest, kö­szöntek, eltávoztak. — Ezzel megvagyunk — mondta Paja. A Szentháromság-szobornál, kinyitották, becsukták, kinyi­tották szemüket. A kerékpá­rok eltűntek. — Az Isten ... — kezdte Pa­ja, de Tóni befogta a száját. — Azt akarod, hogy a hú­szasunk is eltűnjön? — S a templom felé rohant. JÓ CUCC! Ö Valér a Garai piacon to- porgott. A krumplihalmok, ka­csák, libák, sárgarépák közé hó szitált, a levegőben 3,80-as főtt kolbász szaga úszott. Ó Valér szerette ezt a környéket. — Jó cucc! — nyújtott fe­léje elegáns mozdulattal egy barna, vadonatúj pulóvert a kecses mozgású úr. — Ameri­kai. ... Kétszáz, csak magá­nak! Micsoda anyag! Bypoli- hiszton. Ö Valérné kimosta a puló­vert. E művelet eredménye­képpen a holmi ujja Ö Valér térdéig ért, bősége családi mé­retűvé vált. Ö Valér kivasal­ta, elvitte a Bizományiba. Másfél órai sorbanállás után, 50 forintért sikerült túladnia rajita. Ö Valér boldog röhejjel forgatta a veszett fejsze nye­lét, azaz, sodorgatta az öt ti­zest zsebében. Kávéra gondolt, kis rummal. Átszökellt az út­testen. — Hopp! Maga! — mondta a rendőr. — Mi a fenének mászkál a pirosban? Tilosban? ...Százas! —vette elő blokk­ját. — ötvenesem van! — kiál­tott Ö Valér és kiforgatta zse­beit. — Nem baj! Kap egy csek­ket,. százötveniről. Nem elfelej­teni! Ó Valér szellemét nem kö­tötte rög. A büntetés már 400- ról szólt, vagy 20 napi elzá­rásról. A kecses mozgású úr­ral akkor találkozott össze a piacon. — Jó cucc! — nyújtott feléje elegáns mozdulattal egy barna, már kissé használt pulóvert. Százas, de csak magának! Mi­csoda anyag! Bypolihiszton. Ö Valérné kimosta a puló­vert. Ujja összeugrott, bősége köcsögnyiire szűkült. Ó Valér eladta egy húszasért az ósze­resnek. Á pénzen kést vásá­rolt. RETIKÜL Péntek Viola adminisztrátor elbámészkodott az utcán, neki­ment az embereknek, kis reti- külje kinyílott. Szemtanúk ál­lítása szerint a következő tár­gyak estek a földre: Személyi igazolvány, válla­lati igazolvány, szakszervezett könyvecske, buszbérlet, SZTK- igazolás, recéptek, két doboz tardyl, 20 kalmopirin, egy tu­bus C-vitamin, 3 szem név > nélküli tabletta, egy golyóstoll, egy ceruzavég, egy radír, két csomag papírzsebkendő, egy vászonzsebkendő, a múlt havi gáz- és villanyszámla, három levél borítékkal, négy 60 fillé­res bélyeg, egy tubus ragasz­tó, egy tubus Alsói krém. egy tégely Caola krém, szemöldök­festék, két olló, egy csipesz, leörömreszelő, egy rúd szőlő­zsír, egy kulcskarika kulcsok­kal, egy kulcskarika kulcsok nélkül, két kulcs karika nél­kül, húrom fénykép, nyolc da­rab elhasznált autóbuszjegy és három el nem használt villa­mosjegy, egy napszemüveg, két darab bal kézre való kesz­tyű, (egyik bundabéléses), há­rom citrom, egy fél citrom ki­nyomva, két púderkompakt (egyik használható), egy kaba­lababa, egy baba, nem kabala, egy cipősarok (új), szemfelsze­désre váró nylonharisnya (fél pár), egy pár felszedett nylon- harisnya papírban, különböző papírokon a papa, a mama, a testvér, a kishúg, a fiú, a fő­nök, a bar,átnő, a Rózsi néni, a Lénké, a presbiter és a szak- szervezett bizalmi telefonszá­mai, egy nyaltlánc és egy fel- fűzetlen nyaklánc, egy kon­zervnyitó (kicsi), égy levendu­la, egy d’Orsay és egy 3714-es' kölnisüveg, egy tubus ajakpi­rosító, egy üveg körömlakk, két kontyosat, három hullám­csipesz, pénztárca, papír- és aprópénzzel, két tan-tusz, égy pénztárblokk vásárlás igazolá­sára, egy tavalyi és egy idei naptár, egy doboz dobozban, egy másik dobozka papírszal­vétában, fél méter cukorspár­ga egy négyzetméter celofán befőzéshez, egy méter bársony­szalag, fésű, kicsi hajkefe, há­rom szem napraforgó (tavalyi), egy „cuki” dísztök, nippről le­tört halfarok porcelánból, egy kiskés és egy fejkendő, ön­gyújtó, benzines ampullák és egy csomag Fiitól cigaretta. Az áruház előtt paritoló 547 férfi összeszedte Péntek Viola holmijait. Megköszönte, majd ijedten kapott a fejéhez — Éreztem, hogy a lakás­kulcsomat már megint az aj­tóban felejtettem. ÓRA Szerda Lázár az akvárium­ban a halakat, a rekamién a párnát, asztalán a bronzíaunt, szobájában a bútorokat, lelké­ben a békét szerette, de leg­jobban az órát. „Bimm-bamm”. Azt hitte megőrült, amikor észrevette, hogy az óra. pihe­nésének, alvásának és szerel­meskedéseinek holt, bár mégis élő szemtanúja visszafelé kezd járni. Először arra gondolt, az óra megállt. De nem! A nagy­mutató előbb 4 óra 50 percről 4 óra 49-re ugrott. (Még sem­mi baj!) Aztán 4 óra 48, 47, 46, 45-re. öt perc elég volt Szerda Lázárnak felfedezni, az óra szörnyű tébolyba esett. Nini! Amit Szerda Lázár az előbb olvasott, kirepült fejé­ből. Evett, most pedig már éhes. Aludt... álmos. Szere­tett... szerelemre vágyott „Jaj! Álljon meg az idő fur­csa visszazuhanása!” ... Bár._ két éve a kis Luci, a szőke... Klári, nem érek rá várni!... Oh, édes, zsibongó örömök ... Nem! Ezt a vén Máriát nem akarom!... Sem a főnők előt­ti hajlongásomat... Szombat Teofilt megfúrtam... Ne kí­sérts, Isten!... Azt a kis pénzt eltettem volna?... Én mond­tam stikában Rácz Gézára, hogy tehetségtelen hülye?.... Kényes ügy! Felkelt, hogy beolvasson az órának. A legnagyobb piszok- ság tőle, hogy cserbenhagyta. A szoba sarkába tipegett a nagy-nagy órához. De már csak annyit tudott mérgesen kiabálni: —Oá ... oááá . .. oáááá! Szüts Dénes Elő tanúja már alig van an­nak az ünnepélyes pillanat­nak, amikor 75 évvel ezelőtt Sajószentpéterlben az első pa­lackot fújta az üvegfúvó-mes­ter. Hol vannak már a szén- tüzelésű kemencék, amikor az óriás füsttől szinte egymást sem látták az emberek?! Már a múlté, hogy minden egyes palackot külön-kiilön fúvócső­vel kellett formába kifújni, kézzel rakodni és szállítani. A Sajószentpéteri Üveggyár ma az üvegipar egyik legmoder­nebb üzeme, majd minden munkafolyamat automatizált. Ipari televízió segítségével a gyári „agytröszt”-ből irányít­ják a nehéz és kényes gyártási műveleteket, a huták gáztüze- lésűek, ember leginkább már csak ellenőriz, szervez és "irá­nyít. Évente 150 millió kon­zerv, palack, csomagolóüveg kerül innen forgalomba. Sajószentpétcr adja rövide­sen az országnak a hazai gyártmányú finom üvegszálat, decemberre tervezik a kísér­leti gyártás megindítását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents