Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-18 / 293. szám
1969. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK zz<cJ£írlap 3 Tájékoztatás és tájékozódás K étségtelen, hogy az elmúlt években a lakosság tájékoztatása, tájékozódása a világ, az ország dolgairól nagymértékben javult . ,A hírközlő szervek mennyiségileg és technikailag is olyannyira fejlődtek, hogy most már valóban elmondhatjuk: „akárhol ütik meg a dohot a világban, mindenhol pereg". Nálunk is! Ez nem baj, sőt ez jó dolog. Jó, mert a világ, az ország ügyéiben otthonosan mozgó, jártas ember jobban látja a maga feladatát és — leszűkítve — módja van azokat saját üzeme, gazdasága, munkahelye és saját maga céljaival, tevékenységével, feladatával összevetni, következtetéseket levonni és cselekedni. A tájékoztatás javulása o mi megyénkre is jellemző. A taggyűléseken, a pártnapokon, a tömegszervezetek gyűlésein, a képviselő- és tanácstagi beszámolókon elhangzott tájékoztatások, a termelési tanácskozásokon, a brigád és egyéb értekezleteken a kölcsönös tájékozódások feltétlenül elősegítik, hogy a megye lakosai mind többet halljanak, tudjanak a világ, az ország, a megye eseményeiről, terveiről, sikereiről, gondjairól. S hadd tegyem hozzá: lapunk oldalszámának bővülése, olvasótáborának növekedése szintén jelentősen hozzájárult megyénk lakosainak informálásához, ismereteinek bővüléséhez. V éleményem szerint azonban — figyelembe véve lehetőségeinket, adottságainkat — egyes helyeken a tájékoztatás enyhén szólva még jócskán hagy kívánnivalót maga után. S ennek elsősorban az egyes gazdasági és egyéb területen dolgozó vezetőknek a tájékoztatásról vallott — vagy nem is vallott csak alkalmazott — hibás szemlélete az oka. Vannak, akik azt hiszik, ha valamiről nem beszélnek — nincs is. Pedig a valóság létezik, ha beszélünk róla és ha agyonhallgatjuk, akkor is. A valóság egyáltalán nem attól függ, hogy létezése tetszik-e egyeseknek, vagy sem, mint ahogy attól sem, hogy menynyi szó hangzik el róla, vagy egyáltalán emlegetik-e. Vannak, akik azt vallják: jó, jó, van gondunk, de minek idegesíteni az embereket Az e véleményt hurcolok nem gondolnak arra, hogy hallgatásukkal tompítják a hiba jelentőségét, lassítják kijavítását és így azok egyre nagyobb károkat okozhatnak. Nem beszélve arról, hogy ebben a „minek idegesítsük” véleményben benne van a kollektíva lebecsülése, annak a fel- tételezése, hogy az adott „gárda” nem képes megfelelően értékelni, okos döntést hozni és elfogadni, segíteni a gondok • eloszlatását., S ha nem szólunk a kisebb gondokról, nem teremtjük meg — éppen a kollektíva erejét mellőzve, lebecsülve — a hiba kijavításának módját, a baj, a gond nőhet és amikor megnőtt, sokkal kedvezőtlenebb, károsabb hatást válthat ki és szólni — , ha későn is — csak kell róla. Egyáltalán nem jói, nem elfogadható tehát ez a „nyugi, nyugi” szemlélet. Vannak olyanok is, akik még a jóról sem szólnak. Szőkébb körben örülnek a sikereknek •— amely a kollektíváé is —, de nem tájékoztatnak róla. Ezek, az ilyen vezetők, legyenek azok üzemi, termelőszövetkezeti vagy egyéb területek vezetői, nem is mérik fel milyen kárt okoznak ezzel maguknak, az általuk vezetetteknek és a sikereknek milyen újabb lehetőségeit szalajtják el. Hiszen az eredmény, a jól sikerült munka erősíti a hitet, növeli az önbizalmat. a munka-, az alkotókedvet és mindez gyökere az újabb sikereknek. Félreértés ne essék: nem állandó váll- veregetésről van szó, hanem igenis arról, hogy ha a kollektíva egy nagyobb, vagy kisebb feladatot sikeresen megoldott, szóljanak róla, tudja az aki alkotott, hogy jót alkotott. * M ég egy dolog: nem éppen kellemes érzés, amikor ott áll az ember és hallja, hogy valahol „harangoznak", csak azt nem tudja, hogy hol és miért. Van időszak, amikor a lakosság, kollektíva informálódási, tájékozódási éhsége nagyobb.' így van ez például akkor, ha olyan események játszódnak le a világban, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatják az ember életét, jövőjét. Hallani, minél többet akar tudni ezekről. Vagy amikor fontos belpolitikai, gazdasági kérdés kerül az élet, az építés napirendjére, amely természetesen kihat, kihathat minden ember, minden család életére. Bűn ilyenkor hallgatni, átengedni a terepet a gyorsan our- jánzó demagógiának, vagy az ellenséges híresztelésnek. Mert az aztán egy pillanatig sem késlekedik, 'hogy tájékoztasson, hogy hangulatot keltsen, hogy bizalmatlanságot és bizonytalanságot teremtsen. A szocialista demokrácia — amelyről oly sok szó hangzik el napjainkban — a tájékoztatás és a tájékozódás édestestvérek, egy tőről' fakadtak. A Központi Bizottság november 26—28-i ülésének határozata megállapította, hogy a szocialista demokrácia fejlődik az üzemekben. De hozzátette azt is, hogy a vállalatok vezetői a dolgozók előtt nem mindig tárják fel a gondok és nehézségek igazi okait, megoldási módjukat és ebben a dolgozók szerepét. A gazdasági magyarázatok gyakran hiányosak. Sok vállalatnál jobban tájékozott az üzemi kollektíva az ország általános gazdasági eredményeiről, s gondjairól, min* saját munkahelyének hasonló problémáiról. M it lehet ehhez hozzátenni? Csak annyit, hogy a Központi Bizottság nem csak „megállapított”, hanem példát is mutatott. Néhány nap alatt a pártszervek, a párttagság egészét tájékoztatta üléséről, határozatairól és felszólított minden pártszervezetet és minden kommunistát, hogy aktívan vegyen részt a határozatok végrehajtásában, a feladatok megvalósításában. Eredményes és hasznos lenne, ha a vezetők, akiknek feladatuk és kötelességük a tájékoztatás, követnék a központi példát. És Tiétn csak ebben az egy esetben, hanem mindenkor. Papp János Dr. Dimény Imre Moszkvába utazott Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szerdán Moszkvába utazott, ahol a KGST mezőgazdasági és élelmiszeripari integrációs munkacsoportjának ülésén részt vevő magyar küldöttséget vezeti. Magyar—NDK szerződés a kettős állampolgárság kérdéseinek szabályozására Szerdán Budapesten a kettős állampolgárság kérdéseinek szabályozására szerződést kötött a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. Az Elnöki Tanács megbízásából Körösi György belügyminiszter-helyettes, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa elnökének megbízásából Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes írta alá a szerződést. A szerződés megkötése újabb lépés a két állam közötti baráti kapcsolatok elmélyítésére. Célja az állampolgárok kettős állampolgárságának megszüntetése és annak megakadályozása, hogy a jövőben kettős állampolgárság jöjjön létre. A szerződés a ratifikálás után lép életbe, és azt követően mindkét államban nyilvánosságra hozzák. Vesztesnek születtek? — Mit akar ezektől? A kérdőme-ndat hangsúlya értetlenkedő és megvető. A házigazda még mindig elállja a kaput, csak válla fölött látni az udvarra. Kutya sompolyog a lábunk körül. Nem ugat. Szaglászik. Mit akar ezektől? Tartsak neki kiselőadást? Mi köze hozzá? S mi az, hogy: ezek? — Valami panaszt tettek? — Nem, senkire és semmire nem panaszkodtak. A válasz megnyugtatja. Félreáll az útból. Beenged. A kutya a sarkamban. A házigazda végigvezet az épület oldala mellett. — Itt laknak. Zöldre festett, kopott ajtó. Névtábla nincs rajta. Albérlők nem raknak ki névtáblát. Az ajtó üveges részét molinóvászon függöny takarja. Fábián József gyári munkás, lakik Dunakeszi-Gyártelepen, felesége, született Kálmán Anna ugyancsak gyári munkás. A férfi harminckét éves, felesége harminc. Három gyermekük van. Ildikó januárban tölti be a tizet, Annuska nyolc múlt, Jóska most jár elsőbe. Lakásuk albérlet, két helyiségből áll. A konyha, ötször négyes, a szoba négyszer négyes. Havi keresetük — a családi pótlékkal együtt — 3400 forint, öten élnek belőle, az egy főre jutó jövedelem tehát hétszáz forint alatt marad. Fábián1 József éknek semmiféle panasza nincsen. Fábián Józsefek úgy élik az életüket, ahogyan tudják. Ahogyan lehet. A férfi: — A szegénységet csalc annak kell szégyellnie, akinek több lehelne, aztán mégsincsen. Nekünk ennyi jut, hát ennyi van. A két kezünkkel keressük. Ügy esküdtünk meg, hogy semmink nem volt. Nem is lehetett. Nálunk heten voltunk gyerekek, An- nuséknál öten. Az én- apám meg az övé is munkás volt. Én is, ő is az lettem. Szerettünk volna mást csinálni? Lehet. Valamikor. Amikor még a seprűnyél volt a ló. Bement a gyárba az apám után a legidősebb bátyám. Azután a következő. A nővéreim szintúgy. Hát akkor én Imi mást tehettem volna? AZ ÜGYRE VISSZATÉRVE Lehetőség a levegőben Augusztus 26-i számunkban írtunk a szobi gazdasági vasutak elszomorító szociális körülményeiről — és arról, aminek helyzete köszönhető: hogy születése óta váltogatta gazdáit. Előbb jnert a világ is megváltozott körülötte, később az egymást követő rendelkezések, elképzelések szeizmográfjaként. Államosítás. A győri, majd az észak-magyarországi gazdasági vasút vette át. Az ötvenes években „a vasút a vasúté” lett. 1960-ban ismét más rendelkezések. Azután árusítani kezdték a kisvasutat. Ajánlkozott több vevő is, csak... Augusztusban azzal váltunk el, hogy a kisvasút sorsa a levegőben lóg. A MÁV nem tekinti már magáénak elvben, és ennek valóságos következményeit sínylik naponta az ott dolgozók. A vevőjelöltnek nincs pénze, merészsége — senki sem vág bele. Pedig a Börzsönyi ÁG parcellázhatna, a gyönyörű környéket összekapcsolhatná a Szob—Nosztra —Börzsöny—Királyrét— Kismaros kisvasútvonal és az erdei vasút nemcsak személy- szállító, hanem romantikus is, idegenforgalmi érdekesség lehetne, egyik vállalkozás a másikat lendíthetné fel. Negyed év után ismét meglátogattam a kisvasutat. Any- nyival még szomorúbbnak látszott, amennyivel keservesebb itt dolgozni télen. Zsóka László üzemfőnpk-helyettes elpanaszolta, hogy három évestagnál az egyik legégetőbb szociár lis kérdésük megoldása. 25—30 vonatkísérőjük napi 10—12 órányi munkaidejét nyitott fékálláson, azaz fedetlen vagonban tölti (legkevesebb tíz forduló, szerelvények összeállítása. útközbeni vonatkereszteződés). Sokszor 14—18 órát is dolgoznak egyhuzamban. Ezért a kocsik lefedésére vonatkozó újítást nyújtottak be a MÁV- hoz. 1967. június 26-án ezt a választ kapták: „Amíg a gazdasági vasút sorsa el nem dől, a kocsik átalakításáról nem lehet tárgyalni. Annak idején értesítjük.” Azóta sem érkezett el annak ideje. Azaz idejelenne már nagyon is — de csak a vonatkísérők szemszögéből. — Két éve úgy volt, hogy a fürdő-öltöző elnevezésű helyiségünket teljesen felújítják. Tervét elfogadták, pénz is volt. abban az évben be is kellett volna fejezni ezt a sürgős építkezést. Az építész is kint járt. Egyik óráról a másikra — semmi. Ezt is leállították. — Nagyon ráfizetéses a kisvasút? — Ellenkezőleg. Amikor az erdei vasutaknak el akartak adni miniket, a KPM évi két és fél milliót mutatott ki tiszta haszonként. Mégis éppen most egy éve eldőlt, hogy a kutyának sem kellünk. Azóta helyreállításra sem kapunk pénzt, i Buckó István, KPM, vasúti főosztály: — Évek óta sok jelentkező akadt, de nem vette meg senki. Félnek a magas állóeszközértéktől. Pedig mondhatom, hogy a nagy MÁV-ot is beleértve, az egyedüli, amely hasznot hoz. Both Zoltán MÁV főfelügyelő: — Hatvannyolcban kérte az erdőgazdasági vasút, össze akarta kötni a vasútvonalát a kismarosival. Ugyanekkor azonban igenyelte a szobi kőbánya is. Kiderült, hogy pénze nincs rá, pedig a 16—17 milliós értékű kisvasutat 11 millióért is odaadtuk volna. A kőbánya nem kapott bankhitelt, azóta írásbeli választ sem adott. Minek fektessen be? Anélkül is szállít a kisvasút; ha pedig felszámoljuk, valószínűleg kiviszi a telephelyét a kőfejtés színhelyére, és nagy MÁV-vá- gányt köt oda. A közlekedéspolitikai koncepció keretében 1980-ig fel kell számolnunk az ország valamennyi gazdasági vasútját, a szobira 1976-ig sor kerül. Hogy szociális helyzetükön addig is javítsunk? A fedett fékállásra benyújtott újításukat megvalósításra javasoltuk a VII. gépészeti szakosztálynak. Provics Ilonával, a Szobi Járási Pártbizottság első titkárával és Grécs lstvánnéval, a szobi járás NEB-elnökével beszélgetve, megtudom, hogy egyelőre nem járt sikerrel egyetlen erőfeszítésük sem. Kár elprédálni a páratlan lehetőséget. A Pesttől alig egyórányira eső Börzsöny csupa olyasmit kínál, ami városi ember számára szomjazott „hiánycikk”: jó levegőt, panorámát, csendet. Pereli Gabriella Az asszony: — jó lett volna kitanulni * a gyors-gépírást. Gyenge voltam helyesírásban, nem mertem jelentkezni. Sokat hiányoztam az iskolából, öten voltunk gyerekek, én a legidősebb. Anyánk betegeskedett. Tizenegy múltam, amikor meghalt. Minden rámmaradt. Apánk mint a barom, annyit dolgozott. Egy fröccsöt nem ivott meg, csak égy évben egyszer: karácsonykor. Nehezen voltunk. Nagyon. Amikor az iskolában azt kérdezték, ki hová jelentkezik továbbtanulásra, elsírtam magam. Máig sem felejtettem el. Az esküvőnk után a húgomra maradt a három kisebb, ö csinálta tovább, amit addig én csináltam. Ildikó: — Édesanyámmal, ha délelőttös, akkor előző este, ha délutános, akkor reggel, mielőtt iskolába megyek, megbeszéljük, hogy mit kell megcsinálnom. Hazajövök áz iskolából, addigra Annuska is megjön Józsival, mert ő megy érte. Megmelegítjük az ebédet, eszünk, elmosogatunk, én mosogatok, Annuska törülget. Józsi még kicsi. Kiszedjük a hamut a szobai kályhából, be- készítürak tüzelőt, van, hogy a boltba kell menni ezután. A mosnivalót beáztatjuk, s ha édesanya délelőttös, akkor már nincs is más dolgom, mert ő közben hazaér. Ha délutános, akkor édesapának kell ertni gdni, amikor hazaér, ő mindig délelőttös. Eszik, tüzelőt aprít, kimos, mert nekünk nem szabad a mosógéphez nyúlni. Aikkor én is leülök tanulni, mert Józsi meg Annus már korábban kezdte. Én már a szobában tanulok, mert addigra , ég a tűz. ök a konyhában voltak, mert nem lehet egész nap fűteni a szobát, sokba kerülne. keszin hasonló, két helyiséges albérletért kilencszáz, ezer forintot is elkérnek. Megtakarított pénzük jelenleg kétezer forint. Ez régóta megvan, nem nyúlnak hozzá, vastartalék, ha bármi báj történne. Amit magukénak mondhatnak, azt két kezük munkája eredményeként vették. A bútort, a palackos gáztűzhelyet a konyhában, a kályhát a szobában. A mosógépet, a rádiót, a televíziót. Amióta a televízió megvan, moziba a gyerekek nem mennek, ők, a szülők korábban sem jártait. Könyvet nem vásárolnak, nem telik rá. a Ludas Matyi előfizetői. Ildikó nagyon szeret olvasni, a könyvtárból, meg köl-. csőnként kapott köteteket forgat. Korához mérten komolyabb könyveket. Értelmes, sőt. kicsit koravén gyerek. A két kisebbért érzett felelősség, az otthoni feladatok, mindaz; amit szüleiéi lát, hall, tapasztal példaként, már most meg- rostáltatja terveit. Középiskola? Tanulónak megy inkább. Nagyon kellene a harmadik kereset, hogy könnyebben lehessenek. S akkor talán Annus vagy Józsi... S ha ő korán férjhezmenne? Akkor Annus követi. S marad, mint lehetőség, mint kitörés az önmagát reprodukáló folyamatból, Józsi. Almok? Tehetség? Vágyak? Tervek? A realitások a feltételes módokat mindig a második vonalba utasítják. S minden álom, ki nem bontakozó tehetség, vágy, terv — feltételes mód. A Fábián házaspárt 1958- ban írták be az anyakönyvbe. Néhány hónapig még Kálmán Anna váci laikásában éltek, Anna apjával, s négy testvérével, de az egy szobába zártságot nem tudták elviselni. Az ágyak összeértek, mozdulni sem lehetett, nemhogy a másikat megsdmogatni. Ide, mostani albérletükbe költöztek, a háziúr rendes ember, munkás vollt maga'is, most művezető, nem nyúzta meg őket: három- száznyolcvan forintot kért. Ketten voltak, ketten kerestek, nem bánták, fizették, magukban lehettek. Gyűjteni kezdtek, lakásra, építésre, de a negyedik hónapban már a félretett pénz más célt szolgált. Gyerekágy... járóka... ruha ... S alig ült föl Ildikó, már jelt adott magáról a másik... A háziúr nem örült a családlétszám gyarapodásának, annak idején voltak viták, s amikor Józsi is megérkezett, a család önszántából ötszáz forintra emelte az albérleti díjat. Azóta is azt fizetik. DunaA férfi: — Ildikót a feleségem beviszi a gyárba, tanuló lesz majd ott, azután meglátjuk. Annuska meg Józsi még kicsi, ki tudja, hogyan lesz. Egyetem? Nem, arra mi soha nem gondoltunk. Lakás kellene, mert itt tanulni, hált maga is látja... Az asszony: — Nem tudunk többet kiszorítani, mint ahogyan most vagyunk. Mondtam is, Ildikó, kislányom, én is úgy voltam, mint te... (Elsírja magát.) Ildikó: — ... ha lehetne, akkor tanárnő lennék. A molinófüggönyös ajtó becsukódik mögöttem. A távozás zajaira kinéz a háziúr. Fábián József a kapuig kísér. „Hát igy vagyunk, szegényesen” — mondja utolsó mondatként, talán csak azért, hogy ne hallgassunk. Mit felelhetnék neki? A leereszekedésnek tűnő együttérzésnél nincs gyűlöletesebb. Keményen kezet rázunk. Becsukja a kaput. Magyarországom, a munkáscsaládok 26,7 százalékánál az egy főre jutó havi jövedelem nyolcszáz forint alatt van. Fábiánék családja közülük egy. Mészáros Ottó A Pest megyei Álíami Építőipari Vállalat , (Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21.) AZONNALI FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókőt, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat, építőipari nehéz- és könnyűgépkezelőket JÓ KERESETI LEHETŐSÉG. HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐ, MINDEN SZOMBAT SZABAD. A szakmunkás-képesítés megszerzése után a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális juttatások. Vidéki dolgozóknak szállást és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés a fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. ♦