Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

NACTMOS A PESTME&YLI HÍRLAP KÜLÖN Kl APA SÄ XHI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1969. DECEMBER 17., SZERDA Versenyben a szárnyas idővel Kiről írt az építők újságja ? — Mennyivel töLb a 44 óránál ? Tévedtem, amikor azt gon­doltam, hogy szombat délben egy árva lelket sem találok a Kecskeméti úti lakótelep épít­kezésén. Még várnom is kel­lett, mert hiába kongatta el az óra a tizenkettőt, a munkások nem hagytak ott csapot-papot, hogy rohanjanak ebédelni. Ámult kérdésemre Somogyi István művezető-helyettes vá­laszolt. — Tudja, nagyon rá kell most hajtani. A mi vállala­tunknál (Bács megyei Építő­ipari Vállalat) nem ismerik ezt a szót: elcsúszás. Ha esetleg mégis lenne, akkor már régen rossz! — No, de az időjárás meg az anyaghiány mind jó kifogás, magam is tanúsíthatom, hány­szor hallottam már az építők­től... — Ez így is van. Az épület alapozásával éppen egy hónapot maradtunk el. A tervek különlegessége miatt. Most hozzuk be azt az időt Két hétre már megközelítettük az egyhó­napos előnyt nyert időt. — Hogyan? — Az alapozás után a blokk­szerelés a következő munkafá­zis. A tervezők irányítása sze­rint a blokkokat öntött beton alapzatra helyezzük el. Egyilk nap öntünk, a másik nap meg már rakhatjuk is a blokkokat. Eljárásunk a következő. Van egy gőzfejlesztő kazánunk. Éj­szakára a íriss betonozást le­borítjuk műanyag fóliával és nádpallóval. Egész éjjel mele­gíti a forró gőz, és gyorsabban köt, mert kellően páradús a le­vegő. — Hogyan jön így ki a 44 órás munkahét, hiszen a válla­latnál is bevezették már? — Hát az sehogy — szól köz­be az ácsbrigád vezetője, Ba­kai Gergely. — Vállaltuk a szombat-vasárnapi műszako­kat is. Nem lehet lemaradni az ütemmel — no meg, de ezt ne írja ám bele — jól jön az a kis „prémcsi”. — Említettem, hogy ez a la­kás milyen különleges tervek alapján készül — veszi át a szót Somogyi István. — Van is vele munka éppen elég. Ne­künk meg gyakorlatunk is van hozzá, hiszen Kecskeméten több házat szereltünk már ösz- sze, csak Nagykőrösön első ez. — A fő munka most a blokkszerelőké. Ezek a ko­hósalakból készült elemek bár vékonyabbak, mint a hagyományos téglafalak, sokkal jobb hőszigetelők azoknál. Az elemek közötti fugákat per- lithabarccsal öntjük ki, hogy ez a hőszigetelés tökéletes le­gyen. — Azután erősek ezek a fa­lak? — kérdeztem, mert néhol csalk a saját súlyuk tartja a blokkokat. i&üsa t.A Nagykőrösi Konzervgyárban dolgoztam" Kiosztották a pályázat díjait Általános iskolás, gimnazis­ta és élelmiszer-szakközépis­kolába járó tanulók számára hirdetett pályázatot a kon­zervgyár. Az írások témája a diákok nyári munkája a gyár­ban, s az, hogyan látták a kon­zervgyár munkás hétköznap­jait. Meglepően sok írás érkezett a pályázatra. Az általános is­kolákból 35, a gimnáziumból 41, az Élelmiszeripari Szak- középiskolából 33 pályázó küldte be írását. Az általános iskolások, kate­góriájában az első díjat, és az ezzel járó 300 forint pénzju­talmat Bodzsár Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc általános is­kola 8/A osztályos tanulója nyerte. A középiskolások cso­portjában első lett D. Kovács Gabriella, aki jutalmul 400 fo­rintot kapott. A „Toldisok” legjobb dolgozatát Arany Má­ria írta, aki a második díjat kapta. A verseny I—II—Ill-ik he­lyezettjein kívül a színvonalas pályaműveket beküldőket könyvekkel is jutalmazták, s a verseny szorosságára rwi sem jellemzőbb, hogy 15 pályamű­vet részesítettek különjuta- lomban. Az értékelő bizottság véle­ménye szerint a dolgozatok sok olyan gondolatot vetettek fel a gyár életével kapcsolato­san, amit a vállalat vezetősége mérlegel és figyelembe vesz. A dolgozatok nagy része tük­rözi azt, hogy a diákejt lelke­sen vettek részt a szünidő alatt a gyár életében, megsze­rették a munkát, sőt értékelni is tudják azt, ha valaki komo­lyan látja el a rábízott felada­tokat. A sikeres pályázat díjnyer­teseinek december 5-én kifi­zették a díjakat, s akik a nyá­ron jó munkát végeztek, s kedvük volt erről írni is, most az ünnepek előtt jó érzéssel „vághatták zsebre” a nem várt, szép összegű prémiumot. — Jöhet ennek a földrengés is — amit nem kívánok, de biztos, hogy azt is kiállná. — Hogyan állnak az idővel, mikorra készül el a ház? — Csak a blokkszerelés be­fejezésének ’ idejét tudom elő­re megmondani. A négy épüle­ten féléves munkánk van hát­ra. Azután mi átadjuk a he­lyünket a következő munkát végzőknek. Azért a mi mun­kánk a legszebb, most már úgy fog nőni az épület, mint a csoda. — A munkások naponta át­járnak Kecskemétről? — Sajnos. Nagyon fárasztó ez a mindennapi utazgatás, kü­lönösen ezen a fűthetetlen „fa- karuszon”. Jobb lenne, hogy ha több helyi munkás jelent­kezne, de akárkit nem vesz fel a vállalat. Ha túl sok a munkahely­változtatás a könyvecs­kékben, nemet mondanak, mert itt komoly munkát követelnek mindenkitől. — Hogyan élnek a munká­sok Kecskeméten, hiszen zöm­mel Bács megye különböző fal- vaiból, községeiből gyűltek össze. — A munkásszállásunkon mintegy négyszázan lakunk. Megfelelő kulturált körülmé­nyek között. Van filmvetítés, különböző előadások s tanulási lehetőség is. Jó vállalat a mienk. Nézze, milyen szép az újsá­gunk. Havonta jelenik meg, az egész vállalat életéről tájékoz­tat. Olvassa: „Potyák Antal segédmunkás blokkszereiö brigádja időben befejezte a kecskeméti mun­kákat. Ezzel lehetővé tették, hogy a tervezett időben átvo­nulhassanak a nagykőrösi la­kótelep építkezésére.” ( EZ a brigád november 7-én dicséretben részesült, s a bri­gád vezetője az építőipar ki­váló dolgozója kitüntetést kap-, ta. így dolgozunk mi, s remél­jük, hogy a körösieknek sem lesz panaszuk a munkánkra — mondta búcsúzóul Somogyi István. (szabó) így ne játsszunk az emberekkel! Még ma sem csitultak el a hullámok, amelyek a nagykő­rösi mélyvizet felkavarták. Igen, még mindig a vetélkedő­ről van szó. Ma már nem a győzelemről — sőt, akkor rögtön sem arról volt szó. Arról a kudarcról van szó, amit a rádió produkált. Hetekkel előtte megkezdőd­tek az előkészületek. Túl azon, hogy ez mibe került a Magyar Rádiónak, ezt nem tudni. A Pest megyei Tanács jelentős összeget adott a vetélkedő fi­nanszírozására. Ez a forint része. De ... nem lehet szó nélkül elmenni amel­lett, hogyan nem szabad az emberekkel „játszani”. A ve­télkedő előtt heteikkel csak a ceglédi járásban, és ezen be­lül Nagykőrösön, emberek szá­zai bújták a lexikonokat, a tu­dományos műveket, széljegy­zeteket készítettek, hogy a meghirdetett felszabadulási, honismereti, politikai, gazdasá­gi és művelődéstörténeti, illet­ve e negyedszázados fejlődés­ről szóló, megyei vetélkedőre felkészüljenek. A ceglédiek és a nagykőrö- rösiek a legtöbb ismerettel rendelkező embereket kérték fel, hogy legyenek ott a kije­lölt. „stúdióban” és segítsék a vetélkedőt. A rádió 6-os stúdiójában ott szurkoltak mindazok, akik szí­vesen emlékeztek vissza váro­sukra, Ceglédre és Nagykőrös­re, de hivatásuk már Pestre szólította őket. Az egyik termelőszövetkezeti elnök például kerek egy kiló jegyzettel érkezett a tett szín­helyére, hogy minden kéznél legyen, ha erre szükség lesz. Beszéltem az egyik főorvos­sal, aki azt mondta, nagyon izgul, hogy ha nem tud vála­szolni, akkor ő lesz aZ oka, hogy nem nyertük meg a ver­senyt. Ott volt mindenki, aki be­fért — s hozzáteszem, hogy nagyon solvan nehezményez­ték, hogy őket nem hívták meg a szakcsoportba, pedig szíve­sen segítenének. Mivel a falakat nem lehet elhúzni, így természetesein csak annyian lehettek a terem­ben. amennyien befértek. Megkezdődött a vetélkedés. Szinte senki ■ sem jutott szó­hoz. Illetve Vácott kétszer — akkor is egyszer rosszul szól­tak — és itt Nagykőrösön ... Igen, az ominózus lexikon­művelet, amely elrabolta az időt és a győzelmet is. De milyen győzelem volt ez? Mit nyertek azok, akik a rá­diók mellett akarták megis­merni Borsod és Pest megye életét? Megismerték? Aligha! Mert szó sem volt itt mindar­ról. amit a plakátok hirdettek. ! A vetélkedő szerkesztői „ér­dekességre” törekedtek, és el­vesztették a lényeget... amiért vetélkedtek. Emberek százai készültek itt Pest megyében — szűkebb hazánkban Cegléden és Nagy­kőrösön. Szóhoz sem jutottak. Vajon eléri-e egy ilyen vetél­kedő a célját? Ssabad-e az emberekkel így „játszani”? Nem kell hozzá tudósnak lenni — nem szabad! E keserű pirulát nem nyel­ték le az emberek. Voltaic, akik már a vetélkedő alatt el­mentek, mondván, nem baba- ruhajótékról van szó. Voltak, akik kitartottak abban a re­ményben, hogy felnőttek vetél­kednek a két megye színeiben. Az utóbbiaknak mondanak most köszönetét a lap hasáb­jain keresztül a rendező szer­vek, mert bár szomorú tapasz­talattal zárult e jól induló ver­seny — de a lelkesedés és a segíteni akarás szándéka meg­volt mindazokban, akik sze­rettek volna vetélkedni a me­gye nevében. Köszönet érte. Takács Paula Háromezer körösi családnak lesz zárt- és hétvégi kertje Dr. Stark László, a Járási Földhivatal vezetője jelentést tett a városi tanácsnak az 1967. évi földtörvény végrehaj­tásáról. A törvény értelmében 7 ezer 432 személy 12 ezer 93 hold földje került az év elején ter­melőszövetkezeti tulajdonba, melyért a termelőszövetkeze­tek öt év alatt körülbelül 12 millió forintot fognak kifizet­ni. A megváltási ár forintban a föld aranykorona értékének nyoicvanszorosa, a szőlő és gyümölcsösöké pedig azok ál­lapotától függően az aranyko­rona nyolcvan-, illetve négy- százszorosa között mozog. A termelőszövetkezetek tu­lajdonába kerülő földekből a földtörvény által biztosított le­hetőségek szerint városunkban hat különböző, nagyüzemi gaz­dálkodásra nem alkalmas he­lyén 777 hold területen zári­kerteket alakítanak, amelyeket a jogosultaknak 600 négyszög- öles parcellákban osztattak és osztanak ki. A beszámolóhoz hozzászólva dr. Tőrös László tanácstag el­ismeréssel állapította meg, hogy a földtörvény végrehajtá­sát városunkban derekas mun­kával, jól oldották meg. A zártkertszervézés régi feladatot teljesít, az elhanya­golt körösi szőlő- és gyümölcs- kultúra felújítására. Ehhez azonban segítséget kell nyújta­ni a zártkerttulajdonosoiknak, valamilyen szövetkezeti, vagy hegyközségi szervezet létesíté­sével, hogy a város körül vi­rágzó szőlő- és gyümölcskul­túra alakulhasson ki. Szűcs Zoltán tanácselnök hozzászólásában bejelentette, hogy a zártkertek mellett a városi tanács 300 négyszögöles úgynevezett hétvégi telkeket biztosít a lakosságnak. Egyelő­re 58 ilyen telket osztanak ki, de remény van rá, hogy to­vábbi telkeket ’is tudnák ad­ni. T * ? Így a zárt- és a hétvégi ker­tekben mintegy 3 ezer körösi család meg tudja termelni há­zi szükségletének jelentős ré­szét. A városi tanács gondos­kodni kíván arról, hogy a kerttulajdonosokat a szőlő- és gyümölcsfacsemete, a vető­mag, trágya és növényvédősze­rek beszerzésében segítse. (kopa) MA a kereskedelem jövőjéről döntenek Ma ülést tart a városi párt- bizottság végrehajtó bizottsá­ga. Az ülésre tervezet ké­szült a város kereskedelmi hálózatának fejlesztésére. A kereskedelmi téma mel­lett meghallgatják a Hazafias Népfront városi elnökének jelentését munkájáról, illetve annak rétegpolitikai tevékeny­ségéről. Mit hozott a tájcentrumos népművelés? A tapasztalatokról eredmé­nyekről szól a városi tanács csütörtöki végrehajtó bizott­sági ülésén Harsányt ndrás osztályvezető. Hogy sikerült-e az elképzeléseket megvalósí­tani a jelentés, illetve a hoz­zászólások döntik el. A polgári védelem megszer­vezéséről, illetve átszervezésé­ről Jene Gyula őrnagy ad tá­jékoztatót. Szó lesz az ülésen az ebadó törléséről szóló kérelem telje­sítéséről is. Kitüntetés A városi tanács emlékérmet alapított azok kitüntetésére, akik a város fejlesztése érde­kében folyamatosan eredmé­nyes munkát végeztek. Ilyen érdemérmet kapott a legutóbbi tanácsülésen Friss Antalné, a konzervgyár szak- szervezeti bizottsága vezetője és Horváth Lehel, a Hazafias Népfront városi elnöke. Friss Antalné főleg a kis­lakásépítés elősegítése terén szerzett maradandó érdeme­ket. IGEN VAGY NEM? Pumabébik Ismét öröm van az Állat- kertben, két éve él itt a puma­házaspár. Első „gyermekük” ma már pórázon sétál az ápoló mellett az Állatkert útjain, vagy a tigrisházban. Ezzel az elsőszülöttel a mama annak­idején még nem sokat törő­dött; szinte az utolsó pillanat­ban sikerült megmenteni és mesterségesen felnevelni. Ma igen jó barátja a kis fekete párduckölyölcnek. Most viszont a család két új csemetével gyarapodott. A mama most már rendesen táp­lálja kölykeit. Egyelőre egy bedeszkázott ketrecben he­lyezték el őket, hogy megol­talmazzák őket a külső zava­rástól, de olyan szépen fejlőd­nek, hogy rövidesen a nagy- közönség elé kerülhetnek. SÖPRIK IS, NEM IS nak ben Órás késések, hol van- a hóekék című cikkimk- 1969. december 10-én Ha­lász Ernőt, a MÁVAUT forgal­mi irányítóját szólaltattuk meg. Halász Ernő elmondta mindazt a tapasztalatot, amit az autóbusz gépkocsive­zetők átéltek a hirtelen ránk szakadt hóeséssel. Az interjúra válaszolt Ha- bony Tibor útmester, aki a KPM Budapesti Közúti Igaz­gatósága ceglédi útmestersé- gének vezetője. Levelében tiltakozik a hallottakra, majd levele végén mégis elismeri a gondokat. December 6-án és 7-én írja — letakarították, a 4-es szá­mú főutat, és csak ezután ke­rült sor a 441. számú Cegléd— Kecskemét felé vivő utak le- takarítására. — Emellé hozzá­teszi, hogy a járásban 370 kilo­méter úthálózat takarításáról kell gondoskodniuk. Nehezíti munkájukat, hogy kevés a hóeke (!!) emiatt nem tudnak mindenhová idejében elérni. Ha, még négy darab hóekét kapnának, akkor javulna a helyzet a takarítás körül. Erre — mint írja — egyelőre semmi remény nincs, pénz hiányában. Levele végén javasolja, hoigy a MÁVAUT, amikor buszai el­akadnak, telefonáljon a ceg­lédi 82—52 számra, a KPM ceglédi útmestersége kiszáll a helyszínre és eltakarítja a ha­vat, illetve megadja a segítsé­get. (De, vajon ez-e a „járható” út? — ezt már mi tesszük hoz­zá a levélhez. — A szerk.) Melyiket szeressem ? Tanár—szülő találkozó a gimnáziumban Ez a nagy kérdés a pályát választó diákoknak, s nem utolsósorban a szüleiknek. Ezért rendez a gimnázium szülői munkaközössége tanár- szülő találkozót a harmadik és negyedik osztályos tanulók szülei részére. A találkozón Tóth Tibor, az iskola igazga­tóhelyettese ismerteti azokat a továbbtanulási és munkába állási lehetőségeket, amikkel élhetnek a közeljövőben vég­ző diákok. A találkozó időpontja cember 18-a. csütörtök, hat óra. de­este MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Minden eladó Színes lengyel film. Rekviem egy barátért. Korhatár nélkül. Kísérőműsor: A nő gyenge lény. Magyar híradó. Előadás kezdete: délután 5 és este 7 óra. S ■ P a O i R ■ T Sport az Élelmiszeripari Szakközépiskolába» Városunk tornaterem nélkü­li oktatási intézete a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet. Emiatt a nyári és a melegebb időszakban a Kinizsi-sporttelepen, télen az Arany János Általános Iskola tornatermében tartja a test- nevelési órákat és a sportfog­lalkozásokat Hegedűs Károly testnevelő tanár. Sok helységből kerülnek ki az iskola tanulói, s ezért a tö­megsport a fő cél a Tomisok­nál. Osztályok közötti hői ké­zilabda, nói-férfi atlétika, va­lamint labdarúgó-mérkőzése­ket rendeztek. Labdarúgásban 7, női kézilabdában mind a 10 osztály elindította csapatát. A küzdelmek őszi-tavaszi két­fordulós rendszerben most is folynak. A házi atlétikai baj­nokságon a felmentettek kivé­telével minden tanuló elindult, s szakszerű eredmények bizo­nyítják, hogy néhány jobb eredmény is született. (Az egyes tanulókról vezetett sze­mélyi lap minden eredményü­ket tartalmazza.) Jobb atlétikai eredmények: Nők. 100 méteres síkfutás­ban: Utasi Klára 13.3; Vikar- tóczki Éva 13.8 másodperc. 400 méteren: Utasi 68.2 mp. Ma­gasugrásban: Vikartóczkí 140, Vén Mária 135 centiméter. Utasi súlylökésben 820 centi­méter. Távolugrásban: Utasi 443 cm. Férfiak. 100 méteres síkfu­tásban: Halasi Zoltán 12 má­sodperc, 400 méteren: Nagy Lajos 58.2, Halasi 58.3 mp. Ma­gasugrásban: Nagy 175, Halasi 160 centiméter. Távolugrás: Halasi 582 cm. Súlylökésben: Nagy: 11,90, Argat László 11,77, Kocza Sándor 11,26 Szilágyi Lajos 10,75, Szabó József 10,71, Kóvács József 10,56 méter. A tömegsport mellett az 1968/69-es tanévben a megyei női középiskolás kézilabda­bajnokságban a második, a férfi II. osztályú megyei kö­zépiskolás tornász-csapatbaj­nokságban a 3. helyen végzett az iskola csapata. A legna­gyobb sikert a női kézilabdá­zók érték el. akik kétévi, járá­si bajnokságban, s 1970-ben ott játszanak. A jó eredményekhez hozzá­járult, hogy a Kinizsi vezető­sége a sporttelepet, az Arany János Általános Iskola a tor­natermet rendelkezésre bocsá­totta; anyagilag és erkölcsileg segítette az iskolát. Hozzájárult még a konzervgyár vezetősége is. Az élelmiszeripariak igaz­gatója és nevelőtestülete pedig a sportmunkához nyújtott se­gítséget. Az új iskolaépület felavatá­sakor majd megszűnik az „al­bérleti sportolás”, de addig is sok jó eredményt kívánunk a Toldisoknak. (sulyok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents