Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
1989. DECEMBER 11., SZERDA ravi utoréi K^űrlap Befejeződön a TOT ülése Kedden a Gellért Szállóban Szabó István elnökletével folytatta munkáját a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése. Élénk vita alakult ki a tsz-ek gazdasági kapcsolatairól. A felszólalók közül többen foglalkoztak a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságával. Az egyik problémát abban látják, hogy egy-egy szarvasmarha-férőhely beruházási költsége jelenleg 60—70 ezer forintra tehető, s az-építkezési árak még tovább nőnek. A közgazdasági ösztönzők sem serkentik a gazdaságokat arra, hogy minden esetben célul tűzzék az állatonkénti évi két. két és fél ezer literes tejhozam elérését, illetVe a napi 25—30 dekás súlygyarapodást. A vitában felszólalók egyöntetűen támogatták á TOT javaslatát; a tsz-ek kölcsönös támogatási alapjának létrehozását, ami lehetővé tenné, hogy a gazdaságok időszakosan fö-: lösleges anyagi és pénzalapjaikat „mozgásba hozzák’*, és egymás között felhasználják. Szabó István, a TOT elnöke, a vita összegezéseképpen hangsúlyozta: elkerülhetetlennek látszik a mezőgazdasági termelőtevékenység „meghosszabbítása”, vagyis kiegészítése a termék feldolgozásával és a kereskedelmi tevékenységgel. Az országos tanács végül új tisztségviselőket választott; elnökségi tag lett Hovodzán István tsz-elnak, a TOT három új bizottsági tagja pedig Fischer Ferenc, Király Jenő és Babits Antal. Több nap, mint - bútor Recseg a bútor, mert csak összeütötték, de nem enyvezte^ meg az eresztékeket, mert súrlódik a rosszul fölfüggesztett ajtó, lötyögnek a csiszolatlanul helyükre" illesztett széklábak, s így tovább. Recseg azonban maga a bútorL piac is, mert szenved a kereslet-kínálat rossz illeszkedésétől, az ipar és a kereskedelem csiszolatlan kapcsolataitól, mindazoktól a nehézségektől, melyek ogy része objektívnak, fövid úton nem megszüntethetőnek ítélhető, más része azonban jobb szervezéssel, becsületesebb munkával fölszámolható lenne. Tavaly 3,2 milliárdért Évről évre gyors iramban emelkedett a bútorvásárlás. Bútor kell a régi helyett, s az új lakásokba, s bútor kell azért is, mert a maá bútorok nem szolgálnak ki — igaz, nem is céljuk — nemzedékeket. 1960-ban 19,60 millió forintért vásároltak ' hazánkban bútort, 1965-ben 2499 millió forintért. A múlt esztendőben, 1968-ban már 3,2 milliárd forint értékű bútor talált gazdára, s számítások szerint 1970-re a vásárlás újabb háromszázmillió forint növekedéssel 3.5 milliárd forintra rúg majd. Becslések szerint 1975-ben 4,8 milliárd, 1980-ban 6,6, míg 1985-ben kilenc milliárd forint lesz a vásárlások összértéke a bútorpiacon. A nem lebecsülendő meny- nyiségű import mellett 1969. januárja és októbere között 136 ezer fényezett két- és há- rornajtós szekrényt, 1375 ezer kárpitozott ülőbútort, 318 ezer kárpitozott fekvőbútort, 92 ezer konyhaszekrényt gyártott az ipar, s mégis, újra meg újra elhangzik: kevés a bútor. Ha azonban arra keressük a feleletet, miért, kevés, nem könnyű a dolgunk. Okok és okozatok kusza szövevényét kell szétválasztanunk. A kereslet hosszú évek óta meghaladja a kínálatot. A növekedés gyors volt, s ma is az. A bútoripar üzemeinek na.gy része ugyanakkor korszerűtlen, épületeivel, felszerelésével nem ad módot a gyáripar- szerű termelésre. A munka jellemzője a legtöbb helyen 'ma is kézzel, nem motorikus eszközökkel végzett tevékenység. Igazolja ezt a bútorgyártási kapacitás megoszlása is. A könnyűipar minisztériumi vállalatai mindössze 36,1 százalékkal részesednek a teljes termelésből. A tanácsi vállalatok a bútortermelés 21, más minisztériumok vállalatai 6,5, s a kisipari szövetkezetek 36,4 százalékát adják. A megoszlás szemlélteti; szerkezetében, anyagi s technikai alapjaiban a bútoripart a kisipari szövetkezetek uralják, hiszen övék a legnagyobb részesedés. Az állami vállalatok ugyan összesen a termelés 63,6 í^ázalékát adják, de az üzemek jó részié — különösen a tanácsi vállalatoknál — nélkülözi a modem gépeket, a panelből épített búto179 közül csak 69 Vártnál kisebb érdeklődés a „Falum 25 éve" pályázat iránt Kissé meghökkentő, hogy a jelek szerint megyeszerte nem minden községben készül a felszabadulás negyedszázados évfordulójára krónika az azóta eltelt időről. Még ott sem, ahol különben már régebben megalakult a honismereti kör, és tsz-ben, vállalatnál, vagy iskolában is időrendi sorrendben jegyzik a fontosabb eseményeket, vagyis krónikát írnak. A megtett nagy út helyi, sőt, egyéni vonatkozásait, epizódjait írásiján rögzíteni az utókor számára nemcsak szép, hanem a történelemtudomány szempontjából is .hasznos feladat. Azért, hogy minél alaposabb munkával és minél többen vegyék "ki részüket a történelmi adatforrások gyűjtéséből és megírásából, a Hazafias Népfront a 25 éves évforduló alkalmából országos pályázatot hirdetett és azon az eddigi értesülések .szerint, Pest megyeiek is részt vesznek. Egyelőre természetesen, még nem lehet tudni, hányán, még kevésbé azt, hogy milyen eredménnyel. A pályaművek benyújtásának határideje ez év utolsó napja, de ezt az időpontot a megyei népfrontbizottság és a levéltár — ahová egyébként a pályázatokat be kell küldeni —, jövő január 10-ig meghosz- szabbította. Külön pályázatot hirdetett a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a megyei levéltár is, „Falum, városom 25 éve” címmel. Buzdításul ösz- szesen 34 ezer forint értékben tűztek ki pályadíjakat. A beküldési határidő: március elseje, Látszat szerint azonban a felszabadulás óta eltelt idő helyi eseményeinek megírására, illetve a pályázatra Pest megye községei és városai nagyobb részében nincs vállalkozó. Jóformán valamennyiben megalakult ugyan a helytörténeti bizottság, a honismereti kör, krónikaíró közösség, de talán sok helyen csak formálisan. Természetesen, azért meglehet, hogy valamilyen munkálkodást valamennyien folytatnak és csak a pályázatra nem készülődnek. A megíráshoz okvetlenül szükséges kutatást folytatni a megyei levéltárban, sőt a megyei múzeumokban is, ahol sok adat fellelhető, különösen a helyi sajtó egykori számaiban. A legtöbb forrásanyag a megyei levéltárban található. Ha tehát megvizsgáljuk, hogy a levéltárban az utolsó 25, évre vonatkozó iratokat hány községből tanulmányozták, csaknem teljes pontossággal megtudhatjuk, hol készülnek pályaművek. A levéltár i kutató termének feljegyzései szerint a pályázat kiírása óta a . megye 179 községe közül csak 69-ből jelentek meg és kértek községükre, jáA megye 2500 lakost meghaladó létszámú * községeiben nyitott vagy zárt, áruraktárnak megfelelő hely iséggel rendelkezőket hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására, jutalékos bérezéssel alkalmaz a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat Saját ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásban a vállalat címén: Budapest XIII., Rajk László u. 32. rásukra vonatkozó anyagot. : Elsőnek, már hónapokkal ■élőbb-' a: ráckevei járás »községei jelentkeztek. Igaz, hogy a 19 községből csupán 10 és ezzel az aránnyal a járás most a többihez mérten harmadik helyre szorult. A ceglédi járásból szinte a keveiekkel egy időben jöttek a kutatók. Kilenc községből! A járáshoz tizenegy tartozik és így övék lett mostanáig a ki nem írt versenyben a második helyezés. Az első viszont Nagy- kátáé. A járás mind a 15 községéből átnézték már a forrásanyagot azok, akik falujuk 25 évének történetét feldolgozzák. A budai járás 24 közege közül 13-ból folytattak kutatást a levéltárban. A járásé ez alapon a negyedik hely. A többi hat járás az említett négytől messze elmaradt. A szentendrei járás 13 községéből egyetlenegy sem kuta- tottmostanáiga levéltárban. A megye öt városából pedig egyedül a szentendreiek. — Még nem késő, — idézhetjük dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igazgatójának szavait. — Két és fél hónap van ihég a pályázat lejártáig, addig, különösen, ahol a helyi adatgyűjtés már megtörtént, jut elég idő a krónika megírására és a levéltári forrásmunkák tanulmányozására is. Úgy halljuk, Vácott és a szentenderei járás néhány községében is van valami készülődés és lehet, hogy még más városokban, községekben szintén. Miután általában pedagógusok és középiskolások foglalkoznak krónikaírással, felteszem, hogy a téli szünidőben több, eddig nem jelentkezett községből jönnek kutatók. Olvasótermünk szombat kivételével mindennap este hétig várjá őket. Ha érkezésüket és kutatásuk tárgyát egyszerű postai levelezőlapon előre bejelentik, mindent időre előkészítünk számukra, percnyi várakozás nélkül megkezdhetik a munkát. Sz. E. rofchoz szükséges berendezéseket stb. v A meglevőt jobban A korszerűtlen termelési mód, a szűkös kapacitás csak nagy anyagi ráfordításokkal szüntethető meg, s hosszú távon ez, valamint az import növelése kínálja a megoldást. Rövidebb távra azonban kínálkozik jó néhány olyan feladat, melyek megvalósítása enyhítené a bútorpiac feszültségeit, csökkentené a „reese. gés” forrásait Az üzletekben például sok olyan vevő megfordul, aki az adott kínálatot nem kifogásolja, csupán a — méreteket! A lakás- és bútor, tervezők között ma még alig van kapcsolat, a kisméretű szobák berendezése éppen ezért nehezen oldható meg. , A meglevő kapacitások nem ésszerű hasznosítására mutat az is, hogy sok a divatjamúlt, nehezen eladható bútor. Ugyanakkor a keresett típusokból soha nincs deg. A meglevő kapacitások s az adott anyagok ésszerűbb — korszerűbb — fölhasználása, a termékösszetétel gyorsabb változtatása olyan feladat, amelyből nemcsak a vállalatokra, de az irányító szervezetekre is sok féle teendő hárul, ám a szükségesnél jóval kisebb ma még az aktivitás és kezdeményezés az érintetteknél. Azok az évről évre ismétlődő panaszok, hogy az ipar jóval nagyabb választékot mutat be az országos kiállításokon és vásárokon, mint amit végül is a gyakorlatban gyárt, arra mutatnak: a vevőt még mindig nem veszik komolyan, s az üzleti tisztesség körűi sincs minden rendben. Sok kicsi sokra megy Azok a viták, melyek ma is zajlanak a garnitúra s a külön darabok, a variálható s a modul bútorok körött, valamint az, hogy év éle óta hiány mutatkozik kiegészítő bútorokban — könyvespolc, íróasztal, elő- szcbafal stb. ",-illetve színes ős kerti bútorokban, az iparág belső feszültségeire, aránytalanságaira utalnak, s egyben arra, hogy iparpolitikai értelemben kell fölülvizsgálni az egész bútoripar helyzetét. (A nagyon kezdeti lépések erre most végre megtörténtek.) E nagy s sokáig nem halasztható teendők mellett azonban sok olyan apróság van, melyet — egy kis jóakarattal, becsületes munkával, az együttműködés tökéletesítésével —mint vásárlót bosszantó okokat rövid úton megszüntethetnék az ipar, a szállítás, a kereskedelem dolgozói. A kikészítési hibák megszüntetése — törött pántok, csíkos fényezés, kiszakadó sarckvasak — a gyáron belüli ellenőrzés fokozásával, a dolgozók jobb anyagi érdekeltségével nem kíván varázserőt, csupán igényesebb vezetői munkát. Sok a panasz a szállításkor bekövetkezett sérülésekre is, s itt a vasút sem ártatlan. A piszkos, beázott vagonokba rakott bútorok, a gu- rítóra vitt kocsik rakománya nem ritkán a rámpáról egyenesen a javítóműhelybe kerül, ismét csak késleltetve a fogyasztók igényeinek kielégítését. A kereskedelem a beszerzési források bővítésével, a gyáraktól bizományba átvett új termékek árusításával sokat tehet a nagyobb választék érdekében, s azzal is, ha a szűk üzletek helyett időnként egy- egy nagyobb helyen — például művelődési házban, mint erre volt is néhány bátortalan példa a megyében — mutatja be a választékot, lakberendezési kiállítás keretében, a vevőknek. A kereskedelem senkeht- heti úgy is á gyártókat, hogy pontosan, a típusok megjelölésével közli a vásárlói igényeket, hogy prospektusokat állít össze s így tovább. A bútor nem tartozik az olcsó iparcikkek közé, mégis szívesen áldoznak rá az emberek, mert szeretik, ha otthonuk meghittségét a tetszetős, modern bútor is fokozza. Megadni a lehetőséget e nemes szándék megvalósulásához egyik napról a másikra ugyan nem megy, de lépésről lépésre igen. Ám ehhez végre: lépni, tenni kell! Mészárba Ottó 3 / Kinek érdekében, kinek ellenében? Megbíráltak egy embert. Jogos volt a bíráló szó, időben hangzott el a figyelmeztetés: néni jó úton jár, nem emberhez — tehetségéhez, beosztásához stb. — méltóan viselkedik, nem vezethet jóra az, ha nem változtat magatartásán. A megbírált elfogadta a bírálatot és utána lépett egyet a „lépcsőn”, ment panaszkodni: nem jól értékelik munkáját, ferdén néznek rá, talán félre akarják állítani? Pedig ő is jól tudta, erről szó sem volt. Gyakran találkozik hasonló esettel az ember. Ha egy-egy ember munkáját, magatartását bírálják, rögtön kombinál: ki és miért akar lejáratni, kinek vagyok útjában, hóimét fújhat a szél? Es csak kevesebben tételezik fel, hogy nem hátsó gondolat, nem személyes indulat, vagy antipá- tia mondatta ki a bíráló, elmarasztaló, figyelmeztető szót. Vannak emberek, akik — bármilyen furcsán hangzik, vagy nem is hangzik furcsán (?!) — képtelenek elismerni, hogy ők is tévedhetnek, hogy a valóság, az élet útvesztőjében ők is rossz útra térhetnek, aki k azt hiszik magukról, hogy ők' jelentik a tökélyt. Pedig ilyen ember nincs, tartozzék az bárhová, rendelkezzék bármilyen és bármennyi emberi jótulajdonsággal, képzettséggel. Minden embernek van erénye, jó oldala és van hibája, gyenge oldala is. Minden jótulaj- donság — bármennyire jó is lenne ez — nem lakozhat egyetlen emberben sem. (Mindenkiben van természetes és természetellenes.) Vonatkozik ez természetesen mindenkire, a kommunistára is —, mert az is ember és nem modern Krisztus —, olyan ember, akinek öröme és bánata, jó és rossz oldala, tulajdonsága van, akinek van terve és vágya és akinek van meg nemi valósult terve és be nem teljesült vágya is. Csak bölcs, csak „szép”, csak „megváltásra” született, minden hibától mentes ember, bármennyire is sajnálja ezt az ember — nincs. Ezért fontos, hogy ha a hibára fölhívják a figyelmet, ne dugjuk be a fülünket, ne a hátsó' gondolatok árasszák el agyunkat, hanem engedjük magunkat meggyőzni — de nem legyőzni. Mert az igazság csak erősíti, csak növeli a hitet az emberben! Még akkor is, ha ez rosszulesik, még akkor is, ha ez — enyhén szólva nem kellemesen érint: — még akkor is, ha pillanatnyilag úgy érzi az ember, önérzetében sértették meg. Mi lenne az emberrel, mi lenne az emberből, ha csak dicsérő, szép szót hallana magáról? Mi lenne? Erre is van már sajnos eléggé szomorú, bizonyos esetekben végzetes tapasztalatunk is. Meg kell az embernek a jó mellett, a rosszat is mondani embertársáról, mert ez a valóság, mert ez és csak egyedül ez segít, hogy mindenki szembenézzen saját magával és elvtársai, embertársai segítségével megszabaduljon hibájától, vagy annak egy részétől. S az ember — legyen bármilyen érzékeny is a lelke — tűrje el, ha hibájáért még meg is „tiporják” — az ő érdekében, az ügy érdekében teszik. Természetesen a segítő szándékú, a tényeken alapuló bírálatról és nem a cinikus, a gyalázkodó, a lélekben és az önérzetben vájkáló, az emberi gyengeségen való csámcsogás- ról van itt szó. Mert az ilyet nem kell elfogadni. az ilyet nagyon határozottan vissza kell utasítani. A bírálat csak egy célt szolgálhat: hogy tökéletesebb — és nem tökéletes — legyen az ember, hogy jól „menjenek a dolgok”, hogy a valóságban meglevő objektív és az emberben levő szubjektív lehetőségek mind-mind ügyünket szolgálják. Es minél jobban, minél hatékonyabban. Az ember él! Hol örömben, hol bánatban, hol tele életkedvvel, optimizmussal, hol tépelődve, hol gyötrődve. De mi értelme az életnek, ha nincs célja, ha nem harcolja végig? Mi értelme annak, ha az ember hányódik, ha engedi magát sodródni a vágtató életben, ha resten, tunyán, semmittevőn magától eltelve csapódik oda, ahová éppen az élei véletlenje sodorja? S ha még a segítő jobbot, a jó szándékú segítséget is elutasítja’ — bármennyire fáj-, dalmas — elveszett ember. Kétségtelen: nem örül m ember, ha gyengeségét, hibáját, tökéletlenségét teszik# vagy rakják elélje. De — cai- gedelmet a hasonlatért: a gyógyszer is akkor hatásos, ha időben adják, és megfelelően adagolják. S ha valakiről — élve a szólással — lemond az orvos, mert hiába keres, már neu» talál megoldást? Akkor bizony az esetét többségében baj van. S erről nemcsak az orvos tehet. Papp János i Gördülő ruharaktár és áruház A dél-magyarországi falvak, . kisvárosok lakosságának jobb áruellátását az ünnepek előtt I új típusú gördülő ruházati raktár és áruház segíti. A Dél- magyarországi Textil és Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat, valamint a szegedi 10. sz. AKÖV közös vállalkozásként hatalmas, nyerges tehergépkocsit alakítottak át erre a óéira. A különleges gépkocsival, amelyben több mint egjrmiilió forint értékű árukészlet fér el, sorra felkeresik a kis helységeket. A boltvezetők előzetes 5-ös létszámú SZERKEZETI LAKATOSBRIGÁDOT egy- műszakos műhelymunkára azonnal felveszünk. Jó kereseti lehetőség. Vác és Vidéke ÁFÉSZ Vác, (a Gumigyár mellett.) megrendelés nélkül is válogathatnak a kelendő cikkekből. Az egymillió forint értékű ruházati cikk már az első hétén elkelt. A kedvező tapasztalatok- alapján rendszeresítik ezt az eladási formát. Európa legnagyobb csibekeltetője Megérkezett az ÜSA-bóI & Bábolnai Állami Gazdaságba az a 20 keltetőgép, amellyel Európa egyik legnagyobb csibekeltetőjét rendezi be a gazdaság. Az új gépekben 22 millió naposcsibét keltetnek ki évente. Mérlegek mérlege A hódmezővásárhelyi MET- RIPOND Mérleggyár területén elkészült a vállalat saját erőből épült új elektronikai üzeme. Az új üzemrészben a terv szerint évente mintegy 15 millió forint értékű, új típusú, elektronikus vezérlésű, illetve fényskálás optikai ' mérlegét gyártanak.
