Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
SZOVJET PARLAMENT PEST VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1,7 MILLIÁRD A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttei kedden a parlament két kamarájának együttes ülésén megkezdték az 1970. évi népgazdaság-fejlesztési terv megvitatását. A legfelsőbb tanács ülésszakán jelen volt Leonyid Brezsmyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint az SZKP és a szovjet kormány számos más vezető személyisége. Az ülésszakon először Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke tartott beszámolót a népgazdasági program tervezetéről. MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI.TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM ARA «0 FILLÉR 1969. DECEMBER 17., SZERDA Nixosi beszéde Vietnamról . Elhangzott az Egyesült Államok elnökének korábban bejelentett és — aligha véletlenül .— a harmadik, vietnami moratórium idejére időzített beszéde. Richard Nixon a rádió hullámain és a televízió képernyőjén mintegy a karácsonyi adományozó hangján jelentette be, hogy kormánya 1970. április 15-ig újabb ötvenezer katonát kivon Dél-Vietnamból. Fenyegető tónusban hangsúlyozta, hogy „a hadműveletek alakulása befolyásolhatja ezt a döntést’’, ami annyit jelent, hogy — ha a Fehér Ház ura úgy látja jónak — a hivatalos elnöki bejelentést tárgytalannak fogja tekinteni. Ideje van az esetleges ilyen taktikázásra, hiszen április 15. még messze van. Az amerikai elnök egyébként megismételte Washington jólismert tézisét. Közölte, nem hajlandó belemenni az USA „megaláztatásába” és ezzel kapcsolatban nem egy kommentátor emlékeztet arra, hogy a legnagyobb nyugati katonai hatalom önmagát alázta meg akkor, amikor 16 000 kilométerről elküldte csapatait egy kis nép szabadságharcának elfojtására, egy népszerűtlen, korrupt bábkormány támogatására. A jqjenlegi beszédből sem hiányzott ennek a — Thieu- Ky-féle — saigoni klikknek a teljes támogatása. Nixon azt állította, hogy a saigoni rezsim erősödött és éppen a „vietnamizálás” eddigi eredményei tették lehetővé a most (Folytatás a 2. oldalon.) A kormány vezetőinek és a SIÓT elnökségének A SZOT székhazában a SZOT elnöksége és a kormány vezetői Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának és Fock Jenőnek, a magyar íbíradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésével tanácskozást tartottak. A kormány és a SZOT vezetői az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalásából és az országgyűlés ülésszakán folyt tárgyalásból kiindulva elemezték a népgazdasági helyzetet, a munkások, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, a jövő évi feladatokat A kedvező eredmények mellett mutatkoznak hiányosságok is. A kormány vezetői és a SZOT elnöksége — a munkások tapasztalatait, észrevételeit figyelembe véve — egyetértenek abban, hogy a fogyatékosságok nem az ötéves tervnek, vagy a gazdaságirányítás reformjának szükségszerű velejárói, hanem elsősorban a minisztériumi és vállalati irányítás és végrehajtás gyengeségeiből adódnak. A tanácskozáson a SZOT elnöksége részéről szóvátet- ték a következőket: — A termelés és az elosztás egyes területein időszakonként feszültségek lépnek fel a kellő előrelátás hiánya,- az igények nem megfelelő felmérése következtében. Emiatt az elmúlt.hónapokban problémák jelentkeztek a lakosság tüzelővel való ellátásában, hiányok keletkeztek egyes fogyasztási cikkekben. A kis keresetű rétegek ellátása szempontjából nagy szerepet játszó olcsó élelmiszerek, ruházati és más fogyasztási cikkek termelését egyes vállalatok csökkentették. A SZOT elnöksége hangsúlyozta: a szakszervezetek különösen fontosnak tartják, hogy az állami irányító szervek és a vállalatok időben és az eddiginél gyorsabban reagáljanak a dolgozók jelzéseire. Ha bebizonyosodott, hogy valamely központi, vagy helyi intézkedés a gyakorlatban nem vált be, 'idejében meg kell azt változtatni. A kormány vezetői igénylik a SZOT ilyen irányú kezdeményezéseit. — Az elmúlt hónapok tapasztalatai megmutatták, hogy sole félreértés és téves elképzelés forrása lehet az, ha az életszínvonal alakulását csak az országos átlag számokkal jelzik. Szükséges, hogy az illetékes szervek a különböző rétegek életszínvonalát, az alacsony keresetűek helyzetét konkrétabban és részletesebben figyelemmel kísérjék. — A munkaidöcsökkenités nagy vívmányunk. Egyes vállalatoknál azonban a bevezetést nem készítették jól elő, e helyeken ez a termelés és a termelékenység csökkenéséhez vezetett. A szakszervezetek szükségesnek tartják és támogatják e hiányosságok felszámolását. A további hibák megelőzésének útja a gondosabb előkészítés, a kollektívával való együttes cselekvés. AZ EGYESÜLT Államokban A VIETNAMI HÄBORU ELLENI TILTAKOZÓ MOZGALOM, A VIETNAMI MORATORIUM ESEMÉNYEI SORÁN — A GYŰLÉSEK ÉS FELVONULÁSOK MELLETT — BÉKEÖRSfi- GEKET IS TARTANA^. KÉPÜNKÖN BÉKEŐRSÉGEN A MORATORIUM RÉSZVEVŐI az OHIO állambeli co- lumbus VAROSÁBAN KOLUMBUS SZOBRÁNÁL. FEKETE FŐUTAK Havazás után: minden vonal járható Hétfőről keddre ''virradóra sűrűn hullt a hó, ismét beborított mindent, természetesen útjainkat is. Rendkívül síkossá váltak a közlekedési vonalak, mert a föld fagyos volt, a ráhulló hó nem tapadt hozzá s legtöbb helyen síkossá tette az utakat, mintha szappannal kenték volna fel. A havazás délelőtt elállt, s A MACEDONKÉRDÉS Bulgária és Jugoszlávia „külpolitikájának irányítói hat napon át sok erőfeszítést tettek a megvitatott problémák sikeres megoldására. Megállapíthatjuk, hogy a Basev—xepavec megbeszélések hozzájárultak az álláspontok kölcsönös tisztázásához, egyes eltérések leküzdéséhez. Ez vitán felül újabb adalék a két ország azon erőfeszítéseihez, hogy megtalálják a közös nyelvet, ami elősegítheti a baráti és kölcsönösen előnyös bolgár—jugoszláv kapcsolatok további fejlődését” — írja a Szófiában megjelenő Otecsesztven Front, amely kü- Jöntudósítóval képviseltette magát Belgrádiban, Ivan Basev hivatalos látogatása idején. A bolgár külügyminiszter Tito elnökkel folytatott negyven perces megbeszéléséről a tudósító megállapítja: „Bizonyos közvetett jelenségekből arra lehet következtetni, hogy a bolgár vendégek Titónál tett látogatása sikeres volt, ami kedvezően fog tükröződni a bolgár—jugoszláv viszony jövendő fejlődésén”. Ha még ezekhez hozzátesz- szük, hogy Mirko Tepavac elfogadta a szófiai látogatásra szóló meghívást — vagyis a külügyminiszterek szintjén folytatódni fog az eszmecsere .a két szomszédos ország vitás kérdéseinek megoldásáról —, akkor kialakul a mostani belgrádi tárgyalások szerény, de nem lebecsülendő eredményeinek képe. Mint ismeretes, az úgynevezett maeetíonkérdésben vallott álláspontok különbözősége az, ami nehézséget okoz a bolgár—jugoszláv viszonyban. Jugoszlávia a bolgár álláspont módosítását szorgalmazza, mert területi igényeket vél kivasalni belőle azoknak a hivatalos bolgár nyilatkozatoknak az ellenére, amelyek hangsúlyozzák: a Bolgár Népköz- társaságnak semmiféle ilyen igényei nincsenek. Szófiai sajtó- és rádiókommentárok viszont az utóbbi napokban is rámutattak: vannak és lehetnek különbségek a balkáni országok között egyik vagy másik kérdés megítélésében, ez azonban semmiképpen sem akadályozhatja közöttük a baráti viszony és a jó szomszédság fejlődését. nyomában a hideget követő újabb meleghullám öntött ei mindent, megkezdődött az olvadás. Napközben két-három fok meleget mértek. A közúti igazgatóság emberei és gépei mindenekelőtt a főútvonalakról igyekeztek letakarítaná a friss takarót. Ez annyira sikerült, hogy kedd délutáni jelentésükben arról számolhattak be: minden főútvonal fekete. A mellékvonalak természetesen havasak, de egyre több helyre jutnak a hótisztító gépek. Pillanatnyilag két-három centiméter vastag a hó s kedden délután még gyenge havazást jelentettek Nagykáta vidékéről. Az elkövetkezendő órákban számíthatunk újabb csapadékra is, arra azonban mindenképpen, hagy időnként, különösen az éjszakai és a hajnali órákban szakaszosan vagy teljes hosszban síkossá válnak az utak. t gy. A címnek választott szám: forint. Ennyit, 1,7 milliárdot ad az állam azoknak a bérrendezési, nyugdíjemelési intézkedéseknek a végrehajtására, amelyekről az országgyűlés múlt héten lezajlott ülésszakán szóltak, s amelyeket 1970-ben hajtanak végre. Azt szokták mondani: ahol pénzt osztanak szét, ott mindig is voltak, s lesznek is elégedetlenek. Ebben az esetben azonban — aligha tévedünk — a közvélemény egyöntetű helyeslésével találkoznak a hivatalos intézkedések, mert a pénz valóban azoknak jut, akiknek nagyon kell, akik rászolgáltak már régebben. A vasútnál, az egészségügyi intézményeknél dolgozók, a nyugdíjasok a maguk bőrén tapasztalták, hogy keresetük beosztása egyre nehezebb, de látta, érezte ezt a társadalom is. hiszen — például az egészségügyi intézmények esetében — a bérezési gondok miatt állandósult a munkaerőhiány. Ahogy mondani szokták: azért a pénzért egész egyszerűen nem volt jelentkező. Jó helyre adott tehát — a párt Központi Bizottságának decemberi ülésén elfogadott elveknek megfelelően — a kormány, olyan embereknek fizet többet, akik nehéz, felelősségteljes munkát végeznek kis fizetésért, illetve olyanoknak. akik életüket végigdolgozva, most már megérdemelt pihenőjüket töltik. A társadalmi gondoskodásnak sokféle lehetősége, módja van. Ez is közülük való. Senki nem ringatja magát abban a hitben, hogy az említett intézkedések megoldanak minden meglevő problémát, s elejét veszik újak születésének. Egy lépés ez a szükséges és megteendő lépések közül, egy. mert jelenleg nem futja többre. S itt van az 1,7 milliárd forintot kitevő összeg önmagán túlmutató jelentősége. Abban, hogy bár sűrűn hangoztatják mindenütt, nehezebben értik meg, fogadják el azt az igazságot: elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Az államháztartás hosszá évek óta költségvetési hiánynyal küzd, s bár a gazdasági mechanizmus bevezetése és egyre erőteljesebb kibontakozása kedvező változások első jeleit teremtette meg, a hiány még 1970-ben sem tűnik eL Többet s jobbat, gazdaságosabban kell termelni, növelni kell az egy főre jutó termelési értéket ahhoz, hogy a társadalom többet nyújthasson — bérben éppúgy, mint minden másban — tagjainak. Ez a kiindulópont. Vagy legalábbis ez kellene, hogy legyen. Mert sajnos, a legtöbb helyen, s a legtöbb foglalkozási csoportnál fordított a helyzet. Elsősorban a többet kérik — nem ritka esetben követelik — pénzben, s m a j d annak fejében esetleg vállalják a nagyobb teljesítményt, a társadalomnak nagyobb haszonnal járó munkát. Ki tagadná: jó néhány, jogos elégedetlenségre okot adó bérezési, ellátási feszültség létezik a különböző iparágak, foglalkozási csoportok között. Ám ki tagadhatná: kérni, kör vetetni, panaszkodni jóval könnyebb, mint megteremteni az alapokat a többhöz. Az „adjon az állam” típusú szemlélet eléggé jellemző ma még. Rendben van, fogadjuk el, de folytassuk a mondatot: miből? Vagy az már nem a mi dolgunk? Akkor hát kié?! M. O. BUDAPEST Az ócsai tsz szerződése a Róbert Károly körúti kórházzal ■j-t- * A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben 8000 Karnrsnnvra pulyka exportálását kezdték meg WVJU17 karácsonyra. Az első szállítmány I és fél ezer, már Olaszországba utazott. A Fővárosi Tanács egészségügyi főosztályának tájékoztatása szerint a budapesti kórházak jól felkészültek a télre, s az előjelek szerint az élelmezés fennakadásmentes lesz, sőt a következő hónapokban némi javulás is várható. Az új mechanizmus a télen általában nehezebbé váló zöldáru- és burgonyaellátásban is kedvező fordulatot hozott. Mivel az intézmények szabad kezet kaptak a beszerzésre, felhasználták a kereslet és kínálat alakulásából adódó lehetőségeket. A tsz-ek ugyanis egyre erőteljesebben jelentkeznek a piacon, és árajánlataik is kedvezőbbek, mint amiket korábban a Nagyvásártelepen kapták a kórházak. Az István- kórház például a Rákos-völgye és a Bolgár—Magyar Barátság tsz-szel, a Róbert Károly körúti kórház az ócsai termelőszövetkezettel kötött szerződést a burgonya, a zöldség, a gyümölcs, a tojás folya- mátos szállítására. Közvetlenül a termelőktől szerzi be a szükséges élelmiszerek egy részét a Heim Pál kórház és a László kórház is.
