Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

MOHOMHrá P E SJ MEGYE I H Í Rl/^K Ü fÖ;N K I ADÁSA ' XI. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM .. _____________________ 1 939. DECEMBER 18., KEDD Menekülés Csévharasztról Az elszabaduló indulatöl botrányos verekedéssé fo. kozták szombaton éjjel a csévharaszti ■ művelődési otthon nagytermében a fia­talok találkozóját. Az este pedig kellemesen, hangula­tosan indult. A „kisfiúk” zenekara tüzelte beat-má- morban, a felszolgált főtt kolbász illatos párafelhőjé­ben — látszólag — apró barátságok szövődtek. Éjfél felé azonban a kancsók fejbe szállt szelleme óha­tatlanul is indulat kitöré­sére, véti sérelmek hangoz­tatására késztetett egyese­ket. A fiuk legalább három­szoros „túlerőben” voltak. Egy jellemző példa: Gom­ba és Eénye fiatalságát ki­zárólag fiúk képviselték. Gyömí$ről párosával ér­keztek a lányok és fiúk, míg Vasadról és Csévha- rarztról együttesen sem je­lent meg 4—5 lánynál több. Ez volt az alapok. A kö­vetkezmény pedig: a fiúk mindenképpen „érvénye­sülni” akartak. Néhányan bevetették magukat a zene vad, forrongó ritmusába, versenyezni igyekeztek a lányok kegyeiért. Meginog­tak az ősi illemszabályok is, pillanatonként egymás kezéből tépték, rángatták ki a békésen tűrő lányokat. A folyosóról egymásba ka­paszkodó fiúk nyers, ot­romba éneke, széttörő po­harak csengése hallatszott be a félig nyitott ajtón. Az­tán elcsattant az első pofon is — egyszerre két lány ar­cán. A lovagok azonnal ak­cióba léptek... Pillanatok alatt karok, öklök imboly­gó forgatagába kerültem. Egy lány állt mellettem, a neki szánt pofon az én tar­kómon csattant. Az előté­ren át igyekeztem mene­külni én is, hosszú nyurga fiú ugrott elém, felrepedt arcán vöröslő folt. Egy székláb lendült a kezében.­Nem akarom részletezni tovább, kellemetlen emlé­kekkel indultam el a csú­szós jégmezőn gyalog Mo- nor felé, éjjel kettőkor. A csévharaszti eset saj­nos, nem egyedi, nem rend­kívüli. Ideje lenne a rend­bontókat egyszer már vala­hol felelősségre vonni. A történteket mégis in­kább azoknak a figyelmé­be ajánlanám, akik a fiata­lok nevelésére hivatottak. Baky László Nyáregyháza Televíziót a Kossuth-lelepi iskola 14 éves múlt — Tanyai gyerekek Tűzdelt fácán. rántott gombafej és a többiek Az apró Trabantok és a Ti­szántúlra tartó testes teher­autók mellett megállanak itt a fényes „luxiik” is, hogy Ecsedi mester ízletes ínyencségeit megkóstolhassák. És yap. is miből válogatni. A Színes, dí­szes étlapon 50—60 féle étel szerepel, köztük olyanok is, mint a rántott gombafej, meg a tűzdelt fácán. Persze ezeket a falatokat nem azok kérik, akik mázsás súlyokat emel­nek. A fazekak, lábasok birodal­mának főnöke Antal Pálné, aki már nem is jeles mestere, hanem inkább rangos művésze a szakács szakmának. 12 éve koptatja a főzőkanalakat eb­ben a konyhában, alaposan is­meri hát a vendégek ízlését, gusztusát. Aki ide betér, az mind régi ismerős! 12 év bi­zony nagy idő. Ecsedi János is 10 éve ve­zeti ' már a szóban forgó mo- nori-srdei Autócsárdát, ahol a havi forgalom 70 ezerről 200 ezer forintra emelkedett. Ez alatt az idő alatt olyan törzs- közönség alakult ki. amely mindig visszatér ebbe az ízlé­sesen berendezett helyiségbe, hogy elfogyasszon egy jó adag esülkös, csipetkés bablevest, pásztormódra készült bogrács- gulyást, esetlég tésztával sűrí­tett, kissé csípős halászlevet. Naponta átlagosan 300 ven­dég fordul itt meg, ahol a ha­gyományos ételek mellett ma például négyféle hal, három vad- és három gombaétel kí­nálja magát. Amellett 250—300 darab foszlós, leveles töpör- tyűs pogácsát is gyúrnak, süt­nek naponta. És ez a mennyi­ség az utolsó darabig el is fogy. Kell ennél nagyobb di­cséret a szakácsnőnek? A kedves, gyors és udvarias kiszolgálás mellett nagyon vi­gyáznak az adagok nagyságá­ra, a kiszolgált ételek jó mi­nőségére is. Ez alapvető elv a fák alá bújt vendéglőben. És ez a sikerük titka is. K. S. Ügyeletén — a rádió mellett Péntek este népes kis gárda figyelte a rádió adását, a két megye vetélkedőjét a Monorí Községi Tanács egyik irodájában. A járást érintő kérdések, sajnos, nem hangzottak el, s bár Pest megye alulmaradt, a vetélkedő mégis érdekes, tanulságos vóTt. Péterffy felvétele Pályaválasztási ankétet tart a járási pályaválasztási ta­nácsadó bizottság ma Momo- ron. Az anikéton tájékoztató hangzik el többek között a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. számú törvény­ről. A járásban tanuló diákok továbbtanulási lehetőségeiről is szó lesz. Halrezervátum A Mecsek egyik festői szép­ségű völgyében, Tekeres falu határában alakítják ki hazánk természetes halrezervátumát A nagy természettudós, Her­man Ottó nevét viselő mester­séges tó mintegy óriási akvá­riumként őrzi majd á magyar vizek valamennyi halfajtáját. Már meghonosították benne az öt legfontosabb halfajtánkat és később fokozatosan a ritkább hazái fajták példányait is el­helyezik a tóban. A Baranya megyei Tanács javaslatot tett a Herman Ottó tónak és kör­nyékének természetvédelmi területté nyilvánítására, s evé­gett már ki is jelöltéül a terű- lethatárokat. Ezen belül nem szabad horgászni, strandolni, csónakázni és környékén nem engedélyezik az építkezést sem. SINGARORE-BAN és a ve­le szomszédos malaysiai Jo- hore államban 15 halálos ál­dozata volt a monszuneső- zésnek. A jelentések szerint Singapore-ban »30 év óta nem volt példa árra, . hogy ilyen mennyiségű csapadék (350 milliméter) hullott volna 10 óra leforgása alatt a városra. „BEGRE” — A német vissza ne gyűjjön, mer a kis- baltáva ... Aza jó gatya ... parhet... — dünnyögi öklét rázva. Jóska nem ment vissza a pincébe, csak leszól: Péteri tél, 1969 Nincs már munkaerő-feles­leg Péteriben, mert ezt az 1800 lakosú, egyre fejlődő, szépülő községet annyira „üzemesítet- ték”, hogy inkább munkaerő- hiányról beszélhetünk. A szikvizüzem helyén léte­sült gumigyári részleg kát műszakban 70—80 asszonyt, lányt foglalkoztat. Hatórás munkaidőben az átlagkereset meghaladja az ezer forintot. Már, aki szorgalmas! Péteri­ben pedig • tudjuk, mindenki az. Nem kis összeg tehát az, amejlyel a ház asszonya egyéb munkája mellett a háztartás költségeihez hozzájárul. Külö­nösen ott, ahol gyerekek is vannak. A tsz lakatosműhelye csak férfiakat foglalkoztat. Igaz, kicsit szellős a „műhely”, szomorú felhőket táncoltató ég a teteje, annál melegebb viszont valamennyi öltöző- helyiség, ahol jólesik megpi­henni. sjmíg a forró védőitalt kortyolgatják, s átmelegsze­nek a hégesztopisztolyt szo­rongató ujjak is. A zuhanyo­zóban pedig már melegszik a víz. Hatalmas silótartályokat ké­szít itt a 40 fős brigád. Nem riasztja őket a hó, a hideg. A késztermék szállítását határ­időre vállalták. A csiszolóüzetm gyorsan for­gó korongjai előtt 13-an ül­nek. A szikrázó kő nyomán fényes, sí ma felületet kap az értékes alkatrész, amelyért jól fizet az átvevő vállalat. A savanyítóüzemben is az öblös hordók és kádak között nyüzsögnek az asszonyok, vágják a nagyfejű káposztát, viszik, szállítják a kész sa­vanyúságot. Vevő akad bőven, ha jó minőségű az ám. Ez pedig az! A „fodrászüzemben” is nyi­korognak a szövőszékek, ta­nulnak azok az asszonyok, akik szűk szabad idejükben még arra vállalkoznak, hogy külföldi megrendelők részére torontáli mintájú faliszőnye­geket készítsenek. K. S. NOTESZLAP A vietnami lány Nem tudom miért, de nem tu­dom elfelejteni. Pedig jó pár hete már annak, hogy Vecsésen járt a vietnami lány, Kim Lán. Az el­maradhatatlan, hosszú haj szép arcát kétoldalt övezte. Hanoiban született, 1951-ben, amikor még a franciák bitorol­ták hazáját. Aztán alig tíz-egynéhány éves korában újra kezdődött a hábo­rú. „Apám harcolt a franciák ellen — vallja büszkén —, most egy villa- mosgépeket gyár­tó vállalat veze­tője. Én apám ké­résére' jöttem Ma­gyarországra ta­nulni. Nálatok na­gyon szép és fej­lett minden. Az EVIG-ben. ahol most dolgozom és tanulok, sokat se­gítenek, hogy el­sajátítsam a villa­mosgépek gyártá- sával kapcsolatos tudnivalókat. Igyekszem ponto­san es gyorsan megtanulni min­dent, hogy haza­térve segíthessek. Kedvenc tantár­gyam a magyar irodalom, nagyon szeretem Petőfi szerelmes és Ady forradalmi ver­seit.” Elmondta még Kim Lán, hogy nagyon szereti ha­zánkat, de azért várja a jövő évet, amikor végleg vi­szontláthatja sze­retteit. Pesti Imre A MONORIAK IS A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a Fővárosi Mű­velődési Házban tegnap ta­nácskozást tartott a bejáró munkások körében végzett népművelési tevékenységről., A tanácskozáson a monori járás­ban levő művelődési házak igazgatói is részit vettek. Községi vb-iilés Vb-ülés lesz ma délután 3 órakor Maglódon, ahol beszá­molnak a községi helyi ipar- politikai terv végrehajtásáról. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrö: A Saturnusz nem vá­laszol. Maglód: Egy zsák arany egy fejért. Mende: Párizsi Notre Dame. Monor: A bűntény majd­nem sikerült. Pilis: Egy magyar nabob, Kárpáthy Zoltán. Üllő: Estély habfürdővel. Vccsés: Far­kasvisszhang. Jóslta kiáll a pinceajtóba, s belehallgatód- zik az éjszakába. Csend van. Kalapját orr­nyergére billenti, tarkóján vakarász, de így se hall többel. Mi lehet? Miért hallgatnak? Töpreng ■ magában ... majd átlép a szom­szédba, kopog a pinceajtón. — Szomszéd, hájjá?! Nyissa már ki no! — Kia? Mia? Te vagy Jóska? — Én hát! Nyílik az ajtó, egy borostás egyén dugja ki a fejét rajta. — Valami baj van? — Nehésség..., de hallgatózzon csak? — Mi a fene... nem lűnek. — Nem — feleli Jóska, aztán felkapja fejét. Zúgás, dübörgés,' parancsszavak pat­tognak ... — Emmég mi? — lesnek ki az útra... — Németek. . Jóska felüvölt: — Pucónak má! Vigye űket a nehésség! — Vigye! Csak ászt’ a hosszúszárú fajin,, parhétgatvámat e ne rabóták véna tűllem. Tíz éve kímélem, eccé vót rajtam a zapám temetésin, mikó aza nagyhideg vót. No, sár- gújjon meg a farán, amelyik főhúzta! — Ha má meg nem sárgát, iszen úgy sza- lannak, hogy nem vót ideje letóni... — mondja Jóska nevetve. — Hanem az én boromat nem találták meg! Hájjá szomszéd, erre a szaladásra iszunk!... Fogja a slágot, s a szalmakazalba rejtett hordóból ereszt „bögrével”. Isznak egy-egy ökörkortyot, aztán a szomszéd hazamegy, hogy csa'ádi körben várja az oroszokat, mert úgy Lilik. • — A németek ementek! Maraggyatok, majd én vigyázok!.. Az asszony nem szereti, ha iszik, már pe­dig őkelme nagyon szereti a békességet, a bort — de csak tisztán —, meg a „kóbászt”. Leül a konyhában, a mécses mellett iszogat, de nem sokáig, mert vagy a bor volt olyan jó, vagy a „begre” volt kicsi, de elfogyott. Újra megtölti. Alig ér a konyhaajtóhoz, lépteket hali. Hátranéz, hát egy fegyveres alak a kert felől cuppogtatja a átirat. Köze­ledik. Jobbra-balra tekinget, észreveszi Jós­kát, s géppisztolyát előreszegezve .odalép. A két ember nézi egymást. A katona kezében géppisztoly, Jóskáéban egy ..begre” bor.... Hát megjöttek. Most már biztos, mert az orosz katona. Vége a rettegésnek. Nyugalom lesz itt nemsokára, aztán béke. Lenéz a földre, amely immár felszabadultan szívja magába az új életet, a boldogabb jövőt ígérő novem­beri csendes esőt... Be kellene hívni... s rekedten megszólal: — Gyere be! Gyere a konyhába, ott mele­gebb van! Int a katonának, s megindul be­felé, a katona utána. Azon látszik, hogy Ösztönének veszélyt jelző antennái ki van­nak feszítve. Körülnéz, aztán oroszul teszi fel a kérdést: — Szoldát jeszt?! Jóska meghökken ... — Szódát? Két hónapja nem is láttam! Minek a? Idd tisztán így, ahogy én! Avval jól meghúzza a „begrét”, s odakí­nálja a mosolygó szovjet katonának. (Tóbiás) s II P B O ■ R m T Monori erdei tanulságok Sok reménnyel, kezdetben remek eredményekkel, ké­sőbb váltakozó szerepléssel, botrányokkal és gyenge sze­repléssel befejezett évet zár­nak Monoii-erdőn. Tizenegy jó játékos még nem jó csapat, ezt a arany- igazságot bizonyította be az 1969. évi bajnokság. Az átiga­zolások után reálisnak lát­szott a monori-erdei vezetők terve: a .csapat beleszólhat a bajnokságba. A gazdasági ma- gáramsradottság, a játékosok közötti széthúzás, egy-két új és régi fiú ellentéte — sok .minden szerepet játszott, vé- ”gül is a vártnál gyengébbnek mpndható szereplésben. A monori-erdei sportkörnek nincs gazdája. Az a vélemé­nyem, hogy ha a közismerten humánus és sportszerető Pi- linyi Józsefet, az állami gaz­daság igazgatóját a monori-er­dei vezetők megkérték volna, hogy segítsen, ha másban nem, járművet biztosítson a csapat részére, nem zárkózott vol­na el a kérés teljesítése elől. Müller Béla, a csapat ed­zője ezzel befejezte monori- erdei munkáját. A kitűnő sportember mindezek ellené­re jó munkát végzett, járási viszonylatban számottevő csa­patot sikerült kovácsolnia. Érzékeny veszteség érte az együttest: Szűcs és Kiss eltá­vozott, Borissza, l-Iersch és Pálinkás is bevonult. Az együttes új edzője, Sza- lontai Attila az együttes ala­pos felfrissítésén dolgozik. Néhány jó szellemű, tehetsé­ges fiatalt igazolnak és el­sősorban a jó csapatszellem kialakításán dolgoznak. ‘ Mészáros János, a sportkör elnöke szerint nehéz év előtt állnak, de mégis optimisták. — Megfelelő erősítéssel pó­tolni tudjuk az eltávozott já­tékosainkat. Jövőre is az él­vonalban leszünk! — mondta. (—tai) A termelőszövetkezetek meg­alakulása után, az első évek­ben rendkívül nagy szerepük volt azoknak a — többnyire fővárosi — gyáraknak, üze­meknek, amelyek védnökséget vállaltak a közös gazdaságok fölött, patronálták azokat. A monori járás termelőszövetke­zetei is megerősödtek, s a régi kapcsolatok barátsággá alakul­tak át. A fentiekre jó példa a nyáregyház! Bé­ke Tsz és a budapesti, IV. számú Autójavító Vállalat együttműködése. Közös múltjuk immár 14 éves. Legutóbb Budapestről tele­fonon keresték a termelőszö­vetkezet párttitkárát, az Autó­javító jelentkezett. Bejelentet­ték, hogy az Április 4 nevet viselő szocialista brigádjuk egy televíziót vásárai, s egy olyan iskolának ajándékozná Nyár­egyházán, amelynek még nincs. A pártszervezetnek nem kel­lett sokáig nyomoznia, kide­rült. Hogy a Nyáregyháza-felsö, Kossuth-telepi iskola várja boldogan fogadja az ajándé­kot.»- Péntekien délután érkezeti meg Budapestről a kis kül­döttség, Zsumbera Károly üze­mi nárttitikár, Orodán Gáspái KISZ-csúcstitkár. Hrabina Pé­ter szocialista brigádvezető és Rommer Mihály patronáló fe­lős személyében, s hozták a televíziót. A rövid kis ünnepségen megjelentek a termelőszö­vetkezet és a tanács veze­tői, a szülői munkaközös­ség képviselői és természe­tesen maguk a gyerekek. Maiz Béla iskolaigazgató köszönte meg a szocialista brigádnak az ajándékot, s egy óra tíz perckor felvil­lant az új televízió képernyő­jén az első fény. Különös va­rázsa volt ennek, ugyanis a Kossuth-telepi.iskolába számos tanvai averek iár. és villany

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents