Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

6 I 1969. DECEMBER 16., KEDD „Márványkőből“ lesz a Dráva feneke Szép népdalunk állítása, amely szerint „márványkőből van a Tisza feneke”, hamaro­san valósággá válik — igaz, nem a Tiszán, hanem a Drá­ván. A kanyargós, szeszélyes határfolyó szabályozásához ugyanis a márványos tenkesi követ használják fel. Az új kőbányát a tulajdonos: a sik­lási termelőszövetkezet és a használó: a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóiság kooperá­ciós alapon nyitja meg. A Vízügyi Igazgatóság tő­kével járul hozzá a bánya fel­tárásához, a szükséges gépek és felszerelések beszerzéséhez, s ennek fejében — méltányos bérért — öt évig használhatja a tenkesi .bányát. Öt év után a termelőszövetkezet átveszi a kiépített bányát és vele együtt — ugyancsak méltányos áron — a Vízügyi Igazgatóság épü­leteit, berendezéseit, gépeit. A Tenkes alig 10 kilométerre fekszik a Drávától, s így a te­temes mennyiségű követ vi­szonylag gyorsan és olcsón el­szállíthatják. A terv szerint évente százezer tonna követ termelnek ki a folyamszabá­lyozási munkák céljára. Magyar mérnökök a jemeni porviharban Hazaérkeztek Jemenből a budapesti Geodéziai és Térké­pészeti Vállalat szakemberei — Andor Gyula, Aninger László, Bencze Tamás és Np- vák József mérnökök — akik a FAO megbízása alapján végez­tek földmérést a Vörös-tenger partja közelében fekvő Zabid város környékén. A hasonló nevű vádi (folyó) mellett elte­rülő Tihana síkságnak egy 270 négyzetkilométeres részén ké­szítették elő a térképészet esz­közeivel az öntözés korszerűsí­tését • Ezen a területen ugyanis a föld, amely különben al­kalmas lenne a művelésre, évente csak egyetlen esős időszakban jut csapadék­.„és most eltemetlek... /7\ temetőbe autóbusz visz. „Az ár- /f\\ nyákban állva éltem melletted. Ügy, ahogy a súlyos teherrel rakott gyü- w V* mölcsfák ágát óvja a támasztókaró a töréstől, hasadástól. A gyümölcstől, lomb­tól nem látszik a karó, de vedd el csak egy­szer! Mivé lesz az ág, a gyümölcs, s mivé maga a fa?! Aki az almába harap, soha, egyetlen egyszer sem gondolja végig, miként szívták fel a nedvet, az ásványi sókat a haj­szálgyökerek, hogyan adták tovább a vastag­gyökérnek, a törzsnek, az ágaknak, miként asszimilált a lomb, hogyan jött létre a nap­fény hatására a gyümölcsben a cukor. Az életben az a jó, hogy nem kell mindent és mindig végiggondolni. Belebolondulna az ember. Játszani kell, te szoktad mondani. Amikor még voltál. Most már nem vagy. S leszek-e én nélküled? Mert ahogy a súlyos faág letörik karó nélkül, úgy válik értel­metlenné, s nevetségessé a semmit nem tá­masztó karó. Csak a kettő együtt értelem és harmónia: célszerűség, s okos előrelátás. Hónapok, évek. Emlékszel? Telefonon mondtad: szeretnék beszélni veled. Ismer­tük már egymást, régen. Társaságban össze­akadtunk, nevettünk, amikor vicceket mesél­tek, csóváltuk a fejünket, ha valami szomo­rút. Ittuk a kávékat, néha egy konyakot, ettük a szendvicseket, az aprósüteményt, s észre sem vettük, miként sodródtunk egy­máshoz közelebb, majd egymás mellé. Sze­relem? Nem, ahhoz öregek voltunk. Valami, amiért életében fut. rohan az ember, s tíz­ezer körül eléri talán egy. Elértük? Sokszor hittük: igen. Sokszor tudtuk: nem. Szeret­nék beszélni veled — mondtad a telefonba. Tudtam, miről akarsz beszélni. Mégis, úgy megszorítottam a hallgató bakelittestét, hogy elfehéredett a kezem, s a tenyerem vizes nyoma tot hagyott a fekete anyagon. Féltem? Magamtól féltem, s téged féltettelek. Mert tudtam, ami jön, későn jön már, az életünk tele van olyasmivel, amin változtatni nem lehet. Az ember újraírhatja a történelmet éppúgy, mint a maga életének történetét, de a' tények attól nem változnak. A tényeket nem lehet újjáírni vagy rendezni. Ami meg­történt, az egyszeri, s nem ismételhető. Min­den élet egyszeri szereposztásban, s egyszeri rendezésben lejátszott darab. Valami tanácskozásról jöhettél. Az akta­táskád degeszre tömve. A fehér ingen haj­szálvékony vonás, ahogy a bőr hozzáér az anyaghoz. A nyakkendőd hibátlanul megköt­ve. Fáradt voltál. Külföldiek — mondtad, s tudtam, nehéz napod lehetétt. Téged soha nem a felelősség nyomott, mint azokat, akik állandóan a hibákat rettegik, s hogy elkerül­jék azokat, cselekedni is elfelejtenek. Téged az nyomott és hajtott, hogy soha, semmivel nem voltál elégedett, ha megtettéí, bevégez­tél valamit, kezdted volna élőiről, hogy még jobb. tökéletesebb legyen. Voltak irigyeld, ellenségeid, de még azok is tiszteltek. Miért? Aki a közeledbe jutott, azt megperzselte a benned levő lobogás. Ügy éltél, mint aki tud­ja: húsz év adatott neki arra, amit mások negyven vagy ötven esztendő alatt végeznek el. Tudtad? Mindig viccelődtél: majd, ha jössz a temetésemre... Én ilyenkor fölhá­borodtam, rádförmedtem, mert a gondolat töredéke is megbénított: mivé lennék nél­küled? Az első, csak kettőnket érintő találkozás­kor fáradt voltál, az egész nap háromnyelvű társalgással telt el. kicsinálja az embert. Ültél, ittad a kávét, néztem, ahogy lehunyod a szemed, s arra gondoltam, bármit is hoz­zon a sors, én szeretlek. Megérezted, hogy nézlek, s megkérdezted: tesztelsz vagy csu­pán arctanulmányokat folytatsz? Nevettünk. Mint később, sokszor. Tudod, előtted milyen régen nevettem?! Ügy tiszta szívből, igazán, ahogy kamasz korában kacag az ember? Minden betűre pontosan emlékszem. Azt mondtad: semmit nem kérek és semmit nem ígérek, de jó veled. Te valahogy így vall­hattái szerelmet fiúkorodban is, picit cini­kusan, csöppet röstelkedve, s parányi, nem lántó, de létező fölénnyel. Ültünk. Tudtuk, hire gondolunk. Mindegyikünk arra, hogy mások is vannak életetünkben, akikhez fe­lelősség. szeretet, tisztelet, hála köt. Ha szik­rája villant volna föl annak, hogy bármelyi­künk lompos, ágyhoz ragadó viszonyt akar, szó nélkül otthagyjuk a másikat. Tudtuk, hogy nem tisztességes és tisztességtelen vál­tozó értékek, s a tisztességes csupán a szo­kásjog alapján is lehet tisztességtelen, ahogy a fordítottja is. A formák és az érzelmek örök kontrasztja ez.” ♦ temetőbe autóbusz visz. A vezető indításkor csenget. A fekete ruhá­ban ülők a csengő hangját fájdal­mas arccal hallgatják. Mintha már a lélekharang szólna. „Összefolyik minden, s a legparányibb részlet is tökéletes élességben különáll. összefolyik, mert úgy éreztük, hogy időtlen idők óta egymás mellett vagyunk, hogy Ba­bilonban már minket véstek vázák falára, amint egymás kezét fogjuk, hogy Rodin vi­lághírű szobrában minket mintázott meg. S élesen különáll minden részlet, mert úgy éltünk, mint, akik minden perctől a legrosz- szabbat várják, annak elvesztését, amit még meg sem szereztek. Magunk leverte lázadá­sokból állt az életünk, mert a vereség biztos tudatával nem lehet harcba indulni, mielőtt a fegyverért nyúlna az ember, már meg is adja magát. Féltettelek. A cigarettáktól, a kávéktól, a négy órai alvásoktól, az utazá­soktól. a külföldi és hazai kongresszusoktól, a tanulmányoktól, melyekre oly büszke vol­tál, a hírnévtől, mely egyre inkább a szár­nyára kapott, stoppen ezért egyre többet kö­vetelt tőled. Miért nem lehet pihenni köz­ben? Nem, nem velem, ezt soha nem kértem tőled, hát nem voltam önző, téged féltettelek. Azt mondtad: legfeljebb öt évvel tovább le­szek halott. És nevettél. Mint mindig és min­denen, amit nem vettél komolyan, s az ilyes­mi végképp ezek közé tartozott. Magadra vi­gyázni? Csacsiság. Volt, hogy sétáltunk, máskor ültünk egy pádon, s még hallgatni is jó volt egymás méTlett. Hosszú hónapok óta volt ez így, s még egyszer sem kérdeztük, mondtuk, mit érzünk a másik iránt. Nem is kérdeztük. Mi­nek? Vannak érzések, melyeket nem lehet pontosan kimondani, s ha kimondják azo­kat, varázsukat vesztik. Mert, amit kimon­danak, az már nem az, mint ami volt ki­mondatlanul. Örültem, ha örültél. Szomorú voltam, ha szomorú voltál. Két ember, s mégis egy. Az élet nem összeadás vagy kivonás. Különböző dolgokat nem lehet összeadni vagy kivonni egymásból. Sokszor mondtam neked. Legyin­tettéi rá. Azt mondtad, végső soron minden logikai lánccá áll össze, s hogy még a logi­kátlanságoknak is megvan a maguk logikai rendszere. Néha nehezen tudtam követni, amit mondasz. Nem azért, mert idegen volt tőlem; hanem azért, mert elhagytad a leve­zetést, s csak a végeredményt közölted ve­lem. Ahogy a legutolsó esetben sem törődtél a levezetéssel, s csak az újságokból tudtam meg a végeredményt, hogy előző nap, este meghaltál. Ültem reggel az újság mellett, nem éreztem fájdalmat, semmit, csak azt’ hogy egyszerre darabokra hull minden, amit eddig rendszer foglalt össze. S a rendszer nélkül a daraboknak sincs semmi értelme. Ahogy a sokezeréves, földből előkerült cse­repekből is csak következtetni lehet, miféle formát alkottak valamikor. Ám, ha újra összerakják a cserepeket, hiába formálják ki a korsót, a tálat, az a korsó, az a tál nem ugyanaz, mint volt ezer vagy ötezer eszten­deje. Rekonstruálni lehet, de azt meg­alkotni soha, soha többé. Mindig azt mondtad: bármi történne is, ne sírjál. A könnyek elmossák azt, ami volt. megkönnyítik az emlékezést, kilúgozzák a rosszat, s csak a jót őrzik. Ne sírj tehát, mert így őrizheted meg azt, ami volt, a rosszat és a jót, az igazat, ahogy esendő em­berek élnek és szeretnek. Látod, nem sírok. Nem sírtam az újság mellett, s azóta sem. Rád gondolok, arra, amit kértél, mondtál. Ha te kérted, úgv legyen. Ha te mondtad, igazat mondtál. Százszor megtaláltuk egy­mást. s ezerszer elveszítettük a másikat. Az órákat perceknek éreztük, ha együtt voltunk, s a perceket óráknak, ha nem láthattuk a másikat. Az idő sem mérték, ha nem tudjuk, mit mérünk vele. Stopperórával nem mér­hetünk évezredeket, s a napórák csődöt mondanának a ••akéták indításakor. Szerette­lek már akkor, amikor még nem ismertelek, s még jobban szerettelek, amikor rád talál­tam. És most eltemetlek, s engem is veled temetnek, mert én leszek, a nevem, korom, arcom szerint, aki kijön a temetőből, de mégsem én.” hoz, amit a vádik össze­gyűjtenek ugyan, de leg­nagyobbrészt egyenesen a tengerbe szállítanak. A magyar szakembereknek ezért kellett felmérniük a te­rületet. hogy ennek alapján meg lehessen tervezni a ha­gyományos öntözési módszerek korszerűsítését, főleg pedig a megfelelő víztároló rendszer kiépítését. ami lényegesen meghosszabbíthatja az öntözé­si időszakot. A magyar mérnökök hét hó­napon át dolgoztak a terepen magyar geodéziai műszereik­kel, nyáron nemegyszer 48, de még novemberben is 36—38 fokos hőségben, a naponta megismétlődő porviharokkal küszködve, amíg végül is ösz- szegyűjtötték mindazokat az adatokat, amelyekre támasz­kodva most már itthon meg­szerkeszthetik és megrajzol­hatják a térképet. Ez a térkép nevezetes do­kumentum lesz Jemen tör­ténetében, hiszen ebben az országban geodéziai felmé­rést még soha sehol nem végeztek. A „hatáskörükbe” utalt terüle­ten m érnöke i nknek kellett megállapítaniuk, összegyűjte- niük, megszerkeszteniük a leg­elemibb alapadatokat is. Mun­kájuk eredményeképpen tehát most születik meg az első va­lóságos, mérési adatokra ala­pozott térkép, amely jemeni területről valaha is készült. KÖZÖS VÁLLALKOZÁS... A pannonhalmi borok régen nagyon keresettek voltak. A ' tokaji, a badacsonyi borok mellett a pannonhalmit is em­legették szerte a világon. Ezt a régi hírnevet hivatott fel­eleveníteni az idén alakult „Pannonhalmi” Szőlő- és Bor­gazdaság Termelőszövetkeze­tek Közös Vállalkozása. 240 holdon telepítettek szőlőt, en­nek feldolgozására, palackozá­sára, tárolására pedig az or­szág legmodernebb feldolgozó­kombinátját helyezték üzem­be. A közös vállalkozás kere­tén belül a híres Bakony aljai bogyós gyümölcsök feldolgozá­sára konzervüzemet létesítet­tek, ahol különféle, úgyneve­zett steril gyümölcslé veket, gyümölcssűrítményeket és be­főtteket készítenek. Az új vál­lalkozás mintegy 60 millió fo­rint értékben létesített beru­házásai révén 1970-ben mint­egy 66 millió forint összterme- lési értéket produkál. Beregi export Több, mint félmillió forint értékű beregi népművészeti tárgyat, többek között ke­resztszemes, farkasfogas, makkos térítőkét, tálca-, po­háralátéteket, faldíszítő tapé­tákat, kendőket és sok más dísztextíliát küldött a kará­csonyi ünnepekre, három kontinens, többek között Ja­pán, Ausztrália, Kanada meg­rendelőinek a Szabolcs-Szat­már megyei háziipari és nép- művészeti szövetkezet. Most, hogy véget ért a me­zőgazdasági idény, a termelő­szövetkezeti tagok is bekap­csolódtak a .népművészeti szövetkezet munkájába: a lét­szám 600-ra emelkedett. Már a jövő évi szállítmányok elő­készítésén dolgoznak. Dísz- és használati tárgyakból mint­egy 20 százalékka! többet ké­szítenek, mint az idén. Kezdő (Kertész rajza) A tápéi háziipari szövetkezet az elmúlt hetekben nagy si­kerrel szerepelt gyékényeinkéi­vel egy brüsszeli kiállításon. Ennek alapján a szövetkezet fennállása óta a legnagyobb Ik temetőbe autóbusz visz A temető­kapunál leszállnak, akik temetni mennek, s helyükbe fölszállnak. akik már eltemették hallottjukat. Mészáros Ottó Duna Inferconiinental — Budapest Hotel hajrá Hajrájához érkezett a Hotel Duna Intercontinental építése. Még mintegy egyezer építő, szerelő, berendező tevékenyke­dik a hatalmas épületben, amelyben a terv szerint egy hét múlva minden a helyén lesz. Utána már csali a takarítás, a végső elrendezés, az utolsó igazítások, az egész szálloda s a több mint 500 főnyi személy­zet „bejáratása”, főpróbája kö­vetkezik. Nyitás — pontosan határidőre — az év utolsó nap­ján: délután a hivatalos ün­nepség, este 8 órától pedig a vendégeké, a közönségé a fő- j város legújabb, legmodernebb ’ luxusszállodája, összes helyi­ségeiben mintegy ezer hazai és külföldi vendég nemzetközi szilveszteri mulatsággal zárja az óévet, köszönti 1970-et. A hotelben 349 fürdőszo­bás, loggiás, Dunára néző szoba, elnöki lakosztály, három étterem, egy éjszak kai és drinkbár, kongresz- szusi terem és két külön­terem van. A kongresszusi terem tanács­kozásokhoz 1000, banketthez terítve 300—400 személyes, de mozgatható válaszfalakkál há­rom-négy részre is osztható. A szálloda egyebek között saját mosodával, vegytisztítóval, 100 gépkocsit befogadó garázzsal rendelkezik. A Duna Intercon­tinental valamennyi helyisége, étterme, bárja „nyilvános” egy­aránt áll a hazai és a külföldi vendégek rendelkezésére. Jö­vőre egyébként már lefoglal­ták a szálloda szobáinak 50— 80 százalékát, s nemzetközi rendezvényekre már 1971-reis van előjegyzésük. szabású üzletet kötötte meg a külkereskedelem útján egy francia céggel, mintegy 30 mil­lió forint értékben. A megállapodás szerint két év alatt több mint 100 000 fla- mand széket kárpitoznak. Tá­pén csak a farámára feszített, s szalma beszövéssel kombi­nált gyékény-kárpitot készítik el, amelyet azután Franciaor­szágban dolgoznak rá a szé­kekre. Az évi 13 milliós megrende­lés nagyságára jellemző, hogy tavaly a háziipari szövetkezet egész évi termelési értéke alig haladta meg ezt az összeget A Pest megyei Építőipari Vállalat (Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21.) AZONNALI BELÉPÉSSEL ' FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókőt, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat, építőipari nehéz- és könnyűgépkezelőket. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG. HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐ, MINDEN SZOMBAT SZABAD. A szakmunkás-képesítés megszerzése után a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális juttatások. Vidéki dolgozóknak szállást és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés a fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. \ FI Mimiid szék — tápéi gyékény kár pitta!

Next

/
Thumbnails
Contents