Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

nsi ««.in 1969. DECEMBER 13., SZOMBAT í > ...WSSSÍ.: -« , v -•Ős-.. \ í ?> .X .v.- . ^ x\ ',,....\ >v«L NÖVÉNYHÁZ A mezőgazdaság fejlesz­tése szükségessé teszi a termálvizes növényhá­zak számának szaporítását. Ez idáig ezeket a házakat külföld­ről szerezték be. A Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a (liptói Petőfi Tsz-ben bemutatta az új típusú csővázas és köny- inyített acélszerkezetű termálvízfűtésü új növényházat, ame- tlyekből az clkövetkezendő évben mintegy 200 ez^r négyzetmé­ternyit tud gyártani. A Legfelsőbb Bíróság döntése A gyermektartásdíj megállapításinál a veszélyességi pótlék is számít Gyermektartásdíjjal kapcso­latos üggyel foglalkozott tör­vényességi óvás alapján a Leg- felsőbb Bíróság. Az ügy előz­ményei szerint a peres felek házasságát jogerősen felbon­tották, s a járásbíróság — egy gyermekük után. — tartasd íj at állapított meg. Az összeget az alperes havi átlagkeresete alapján állapította meg —, de figyelmen kívül hagyta a ve­szélyességi pótlékot, amelyet minit römtgenológus kapott. A másodfokú bíróság is helybenhagyta az ítéletet A Legfelsőbb Bíróság azon­ban megállapította, hogy az el­járt bíróságok ítélete — mert nem vették figyelembe a ve­szélyességi pótlékot — tör­vénysértő. Az együttélő szülőik mindig a család ellátására, en­nek keretében a közös gondo­zásukban levő gyermekek el­tartására fordítják. A veszé­lyességi pótlék tehát nem je­lenti és nem jelentheti sem­milyen, későbbi időszakra tar­Az esetek bizonyítják Sosem árt az Füstölgő egérlyuk Veszélyes fusi-kályha , A háztartások többsége Ceg- ilédien is beszerezte a téli tüze- jlőt. Sokan vásároltak olaj- Jkályhát, mások a terményfor- ígalmi „vörös brikettjét’’, a ku- •koricacsutkát. A tűzoltóság épületének nagy kéményéből is gomolyog a sűrű, fekete füst, és mégis, a parancsnokságon tüzeléssel kapcsolatos »Aír gondokról. j hallunk. A város és járás egész ! területéről gyűltek össze a hí­rek, aggodalmat keltve a tűz­oltók körében. , — A kéményseprő vállalat által végzett nyomáspróbák és saját ellenőrzéseink sok hiá­nyosságot tártaik fel — tájé­koztat Kocsi József őrnagy, a parancsnokság vezetője. — Mintegy félezernyi lakóház ké­ménye nem felel meg a kívá­nalmaknak. Sérültek, vakolat­lanok, rossz az ajtajuk, vagy •faanyagot építettek beléjük, kitéve a környezetet a szikra általi gyulladásnak. Elsősorban a téli, erőteljesebb tüzelésikor fordulnak elő ilyen tűzesetek. — Fontos, hogy a padláso­kon gyúlékony anyagokat ne tároljanak. Erre int az alábbi abonyi példa. Mérgezési tünetek mutat­koztak reggel az egyik család három tagján. A körzeti orvos ételmérgezést gyanított, és kór­A Hazai Pamutszövőgyár Soroksári Gyára katonaviselt, érettségizett fiatalokat VESZ FEL, 8 hónapos müvezetőképző tanfolyamra. A kiképzési idő alatt havi 1500—1800 Ft-cs fizetést adunk. Jelentkezés önéletrajzzal: Marx Károly utca 294. házba vitette a betegeket. Es­tefelé a ház egészséges tagja a jószágetetéshez élelemért ment a padlásra. Meglepődve látta, hogy a széjjel terí tett lucerná­ból egy egérlyukon keresztül füst szivárog. Az egérjárat folytatódott le a szobáig, ahol a három csa­ládtag az éjszakát töltötte. Minden bizonnyal a födémge­rendák között sokáig lappangó, feltehetően dohányzás vagy ön­gyulladás folytán keletkezett tűz tökéletlen égésterméke ta­lált utat az alvókhoz. Elgon­dolni is rassz, hogy kevésbé szerencsés esetben hogyan vég­ződhetett volna a dolog. — Mi a véleménye a tűz­rendészetnek or olaj- és gázfűtésről ? — Cegléden az elmúlt he­tekben egy lakás belső beren­dezése ment tönkre a magára hagyott olajkályha túlfolyásá­tól. Az olaj kályhákhoz agyár részletes kezelési utasítást ad, betartása esetén nem kell kü­lönösebben félni. Kevésbé ajánlatos a barkácsolt, fusi­zott tüzelőberendezésekkel va­ló kísérletezés. Ilyeneket, saj­nos, üzemekben, gazdaságok­ban is gyakran találunk. — Ipari üzemekben a- leg­több baj az OTR—71 jelű ka­zánoknál tapasztalható, az üzemanyagtartály elhelyezése miatt. A palackos propán-bu­tán gáztüzelésnél mivel ennél automatikusan csupán a nyo­máscsökkentő szabályoz, a tö­mítésre kell nagyon ügyelni. Veszedelmes a palackos gázzal nyomáscsök­kentő' nélkül disznót perzselni. — Cegléden egyre többen használnak vezetékes gázt. Az új lakótelepen november vé­gén kétszáztizenhat lakás gáz- berendezését vizsgálták felül. Használóik körében bizonyára hamarosan népszerűvé válik ez a fűtési mód és — megfele­lő gondosság mellett — nem sok munkát ad a tűzrendészét­nek. — December lévén, nem árt felhívni az ünneplők figyelmét a karácsonyi gyertyagyújtás veszélyeire — fejezte be tájé­koztatóját a tűzoltóparancs­nok. Jakab Zoltán Rendelet a jégkitermelésről A mezőgazdasági és élelme­zésügyi, az egészségügyi és a belkereskedelmi miniszter együttes rendeletben szabá­lyozta a természetes jég kiter­melését, forgalomba hozatalát és felhasználását. A szabályo­zás célja, hogy csak az egész­ségügyi követelményeknek megfelelő természetes jég ke­rülhessen forgalomba. Mint­hogy az álló- és a folyóvizek egy részébe szennyvizet ve­zetnek, a rendelet meghatároz­za, hogy — a szennyvíz külön­böző higítási fokainak megfe­lelően — milyen távolságon CSAK NÁLUNK <Z> KERAVILL DECEMBER 31-IG a 250 cm’-es és a 350 cm’-es JAWA motorkerékpárhoz 690 forintos szélvédőt ojándékozunk Budapest VI., Liszt Ferenc tér 2. J^KERAVILÍ^ m í CSAK NÁLUNK <Z> KERAVILL talókolandó anyagi alap meg­teremtésének a fedezetért, azt az együttélő család ugyanúgy mindennapos megélhetési költ­ségeire fordítja, mint magát az alapfizetést A MOHAMEDÁN ramadan ünnepeiken kilenc embert meg­öltek, J.79-et megsebesítettek az ünnepi petárdák az indo­néziai Bandiméban. Kigyul­ladt hat épület is. Török bútorok Szigetváron Magyarországon egyedülállóan szép, művészien készített török szobaberendezés került a szigetvá­ri várbaráii kör tulajdonába. A Zrínyi vár és a Zrínyi család em­lékét ápoló kör a török vonatkozású tárgyakat is gyűj­ti, s ennek során szerzett tudomást az értékes bútorok létezéséről. Egy régi keres­kedő család XVIII. századi őse vásá­rolta a garnitúrát az egyik konstan­tinápolyi üzleti útja alkalmával. A család a búto­rok korára vonat­kozóan 190 éviét igazol, tehát leg­alább kétszáz esz­tendővel ezelőtt készülhettek. Az eredeti, tel­jesen ép berende­zés egy szétnyit­ható asztalból, négy székből, egy Koránt őrző fali- szekrényből és egy mécstartóból áll.- A hajdani kons­tantinápolyi mes­ter libanoni céd­rusból faragta a bútorokat. A gyöngyházzal dí­szített garnitúrán török nyelvű fel­iratok olvashatóik. A szigetváriak Tayib Gökbilgin török professzort, a kör régi barátját kérték fel az írás­jelek megfejtésé­re. Az értékes be­rendezést a sziget­vári Helytörténeti Múzeumban he­lyezik majd el. belül nem szabad jégnyerő he­lyeket kijelölni. A vizet egész­ségügyi szempontból meg kell vizsgálni, és ha fertőzött vágj’ az egészségre egyébként ártal más, például vegyi szennyezés mutatható ki, más helyet kell kijelölni. A jég tárolása alatt is gon­doskodni kell a fertőzés, szeny- nyezés elkerüléséről. A hűtés­re használt jégnek nem sza­bad közvetlenül érintkezésbe kerülnie a hűtött anyaggal, sőt élelmiszert vagy italt abban a burkolatban sem szabad for­galomba hozni, amely a ter­mészetes jéggel közvetlenül érintkezett. Természetes jeget Budapes­ten egyáltalában nem szabad forgalomba hozni. Az illetékes megyei jogú városi, járási, il­letve járási jogú városi tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakigazgatási szerve a kereskedelmi szervvel egj’et- értésben ezt a korlátozást más olyan helységre is kiterjeszthe­ti, ahol elegendő hűtőszek­rény, hűtőpult, illetve műjég áll rendelkezésre. Háztartási célokra Budapesten kívül sem szabad természetes jeget áru­sítani. _ z ember, ha végre megszólalhat, s /ha érdemes megszólalnia, annyi /£S\ mindent szeretne elmondani, hogy /jmm\ dadogni kezd. Ne haragudjon tehát, ha olykor elakadnék ... Először is köszönöm, hogy eleget tett a levelemben ker­teknek, s fogadott. Amióta megkaptam a vá­laszt, s benne az időpontot, azóta fogalma­zom magamban, mit kellene elmondanom, hogy mindenről beszéljek, s az idejét se’ raboljam sokáig. Hol kezdjem? A többszö­rösen újrakezdett életek mindig gyanúsak, mert ott settenkedik bennük i s köröttük az állhatatlanság. Gyanúsak és sokak számára nevetségesek az ilyen életek, mintha csakis és kizárólag az újrakezdő tehetne arról, hogy ismét a nulla pontról, vagy éppen mí­nuszról induL Miért furcsa mindig és min­denütt az, ami semmi más, csak önmaga, ami rendhagyó, ami a tipikushoz, a szabványos­hoz nem hasonlítható? Amikor tizenkét éve megkaptam a diplo­mámat, s kiváltottam a munkakönyvemet, értetlenkedve nézegettem a munkahely-vál­toztatásra szánt üres oldalakat. Hát van em­ber, aki ennyit megy, vándorol, próbálkozik? Tacskó voltam, tele illúziókkal, s híján a ta­pasztalatoknak. Semmi nem számított, csak az: taníthatok. A kisváros gimnáziumának tantestülete pem sokat törődött velem, he­ten kerültünk frissen végzettek egyszerre oda, az igazgató bemutatott, megkaptuk az ilyenkor kijáró mosolyokat, a lealázó váll- veregetést, hogy majd belejöttök gyerekek, s egy hét múlva már megtartottuk az első óráinkat. Órák, óravázlatok, a házi irodalmi színpad létrehozása, műsortervek... Az első konfliktus: a tanári könyvtár össze­vissza dobált kötetei, áttekinthetetlen karto­tékrendszere, ami miatt szót emeltem. A könyvtáros az énektanárnő volt, egyben az igazgató felesége, aki nem is nálunk, hanem a velünk egy épületben levő általános isko­lában tanított... Az ember sorsa csendes időkben mindig apróságokon fordul ilyen vagy olyan irányba, hősöket csak nagy idők teremnek. Ez a könyvtárügy volt az első apróság, a második az, hogy véletlenül rá­jöttem, néhány gyerek ezt meg amazt hord néhány tanárnak, a hentes kislánya például májat... Testületi értekezleten erről is be­széltem, a nevelői morálról... A második év közepén már elviselhetetlen volt a helyze­tem, néhányan ugyan egyetértettek velem a testületben, de a többség — a szemembe mondták— bajkeverőnek tartott, aki betette ide a lábát, s attól fogva az iskola nyugal­mának vége lett. Igen, az iskola nyugalmá­nak! Mert a botlás, a vétek, a bűn mindig a hivatalosság palástja mögött szeretné meg­találni az enyhhelyet, s azzal riasztani a ha- dakozót, hogy a társadalom intézményeit vette célba. Nem csodálkoztam ezek után, hogy az ok­tatási osztályon, a tanácsnál csak a kitárt tenyerüket mutogatták, mondván, az ő terü­letükön nincs üres hely. Később tudtam • meg, hogy tizennyolc tanári helyet töltöttek be abban az évben, csak hát szabadulni akartak tőlem. A második iskolába már né­mi vérveszteséggel, de tapasztaltabban ér­keztem. Jó közösség volt, nyoma sem a ne­velői becsületet fél kiló májért való kiárusí­tásnak, de egy esztendőt bírtam ki a fűt- hetetlen biológiai szertárban, ahol az igaz­gató hallgatólagos beleegyezésével egy nyi­korgó sezlon, s az egyik szertári szekrény alkotta a lakóhelyem. A közelben nagy ipari építkezés folyt, hatszáz-hétszáz forintot kér­tek egy tenyérnyi albérletért, az Ipariaknak könnyű volt, a vállalatuk fizette, de én? Mennem kellett. A következő oktatási osztá­lyon gyanakodva fogadtak, hiszen miféle pe­dagógus lehet az, aki három év alatt már a harmadik helyen kopogtat, ígérték a helyet, azután írtak egy levelet, három sort, sajnos, kérését... A személyzetis magánemberként megmondta, az első helyemről kértek véle­ményt, s nagyon rosszakat írtak rólam, így a főnöke kihúzott a listáról, mondván, purifi- kátorok nem kellenek. Szaladtam volna to­vább, de megkezdődött a tanév, mit tehet­tem, elmentem gépkocsivezetőnek, s közben hat különböző helyén adtam be a jelentke­zésem, hogy bármilyen iskolában ... Három helyről kaotam választ: a következő évre előj egy eztek. A vállalatnál tanárkának csúfoltak, valaki mesélhetett valamit rólam, mert egyik nap megkeres egy fiatal nő, mondván, mégis­csak gyalázat, hogy egy diplomás, akinek a katedrán lenne a helye, akire az állam több mint százezer forintot áldozott, a jövő nem­zedékének nevelése helyett a volánt tekeri, anyagbeszerzőket meg előadókat fuvarozgat a tudás fáklyájának tüzét cserbenhagyva... Elmondom önnek Akkor már olyan voltam, mint az űzött vad, csak a düh, a vak vagdalkozás élt bennem, elzavartam, • megmondtam, hogy a propagan­daszöveget próbálja valamelyik gyűlésen, ahol ifjú tanárjelölteket csődítettek össze, ugyan azok sem figyelnek majd rá, de úgy tesznek, mintha hallgatnák. Elment. Fütyül­tem rá, az sem izgatott, hogy megtudtam: a megyei oktatási apparátus egyik friss mun­katársa, aki misszionáriusi eltökéltséggel járja végig a talonba került tanárokat, mert azt hiszi, társadalom és egyén konfliktusá­ban csakis az egyén lehet a hibás... Vicc­ként hangzik, de amikor a következő évben a három ígéret közül egyet beváltottak, s értesítettek, hogy jelentkezzem, a személy­zeti előadó asztala ’ mellett a kis nő ült. Akit év közben kitessékeltek a megyei osztály­ról, de mivel tanítani elmenni nem volt mersze, hát addig járt, míg kapott újra egy íróasztalt. Ö döntött arról, személyzeti elő­adóként, ki alkalmas, ki nem, s ki mire al­kalmas, ha egyszer megfelelt. Ö, aki életé­ben — a kötelező próbatanításokon kívül — egy percet sem töltött a katedrán, aki csak papagájként volt képes ismételni bizonyos szövegrészeket a tudás fáklyájának tüzéről s a többiről... Az állás? Persze, hogy sem­mi, nem lett belőle. Még egy év a volán mellett. Már belefá­radtam, beletörődtem, rájöttem, talán ka­tedra nélkül is élni lehet, elfogadtam, hogy kellenek olyanok is, akik a meder aljára süllyednek, míg a többiek, akikkel együtt in­dult, vígan siklanak a víz színén. Időnként, amikor a kocsiból srácokat láttam, vagy b*ik£i sokat, csoportban,1 iskolába.menet, vagy a tanárral valahová igyekezve, valami fájni kezdett bennen, s csak akkor múlt el, ami­kor este, a kocsit letéve, a presszóasztalnál megrendeltem az első konyakot. A vállalat­tól különben nemsokára elkerültem, vala­ki szeretett volna megkérni egy olyan szí­vességre, amit feketefuvarnak, s lopott hol­mi szállításának peveznek, amit — őszinte leszek — nem becsületből, csupán a lebukás szégyene miatt tagadtam meg. Zokon vette, nagy ember volt a cégnél, mennem kellett. Volán mindenütt akad. Akadt. írtam egy le­velet a minisztériumba, a vállalati ember disznóságairól, leváltották, fegyelmit kapott,' de háromszor Citáltak ‘ szembesítésre, ki­hallgatásra, tőlem követeltek bizonyítéko­kat, idegileg teljesen kikészültem, egy ál­matlan éjszaka, s a reggel fölhajtott fél ko­nyak ... amikor a rendőrjárőr kiért a, ka­rambol helj’színére, hiába látta a vak is. hogy a másik pilóta volt a hibás, mert ott kanyarodott balra, nagy ívben előttem, ahol nem lehet, engem is hibásként vettek a jegy­zőkönyvbe. mert kimutatható volt az alko­holos befolyásoltság... A másik kocsi utasa a kórházban meghalt, a tizenöt hónapból hetet ültem le. Gondolhattam-e arra, hogy a történtek után katedrára lépjek? Hol álltak volna szóba velem?.Hol hallgatták volna végig azt, hogy semmi nem történt, hogy sehol senki nem mulasztott, mégis vakvá­gányra futott egv élet, s évek óta ott veszte­gel? Kit érdekelnek az ilyen szentimentális nvavalygások, s ha érdekelne is valakit, ki­nek van rá ideje? Hát nem könnyű odalökni: mindenki a maga szerencséjének kovácsa, csak menjen már, álljon föl a székről, s mi­közben nvitja az ajtót, még odavetheti neki az ember, hogy különben is. a mi társadal­munkban nincsenek elveszettek... Nincsenek. Csak olyanok, akik vért nélkül állnak föl bajvívásra, akik mérgek, pallosok, praktikák helyett egyetlen fegyvert horda­nak: az őszinteségüket. Hisznek a nyíltság erejében, hiszen mindenütt erről hallanak, s ezért éri őket gerincet, inat roppantó, sza­kasztó erővel a már edzettnek meg sem kottyanó gyilok..’. Azután meg? Azután már a másik végletbe jutnak, semmiben nem hisznek, senkit nem szerethek, úgy vélik, nincsenek igaz emberek. Nem általában, ha­nem magamról beszélek, mert végigjártam, végigcsináltam mindezt, s tízéves volt dip­lomámon a pecsét, amikor ismét eljutottam addig, hogy a végletek helyett valahol közé­pen éreztem a helyem. Vártam még egy évet. s ismét jelentkeztem tahári állásra, de el­utasítottak. az indokolás szerint erkölcsi al­kalmatlanságom miatt... A kör bezárult, a kezdő és a végpont találkozott. Ezért kértem, hogy fogadjon, s hallgassan meg, mert ön­nek egy mozdulat a telefon felemelése, de van, én vagyok az, akit e mozdulattal a szó biológiai értelmén túl emberré tehetne ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents