Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-12 / 288. szám
I PES» UtCYEI 1869. DECEMBER 12., PfiNTER Hazaérkezett Prágából dr. Ajtai Miklós Csütörtökön hazaérkezett Prágából a magyar kormányküldöttség, amely dr. Ajtai Miklósnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével részt vett a magyar- csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság 7. ülésszakán. Beszámoló a népi eSienőrzés munkájáról Tegnap délelőtt ülést tartott a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen az MSZMP Pest megyei Bizottsága képviseletében megjelent dr. Gelencsér Árpádné, és dr. Czakó Erzsébet, a KNEB képviseletében dr. Kovács István. A megjelentek megvitatták és bizonyos módosításokkal el- | fogadták a Pest megyei NEB beszámolóját a népi ellenőrzés munkájáról, majd meghallgatták Bori Rudolf elnöki beszámolóját a két NEB ülés között eltelt időszakról. Sil ,1 ver 170 tonna súllyal lett köny- nyebb és negyedmillió forinttal gazdagabb Cegléd; ennyi hulladék, vas, bútor, láda, hordó és irattári anyag cserélt gazdát a MÉH—KISZ közös lomtalanítási akciójában. Naponta 3—4 kocsi hordta él a gyárakból, termelőszövetkezetekből a fiatalost álltai összeszedett hasznos anyagot. A vételár jelentős rés^e a ceglédi KISZ-szervezeteiké lett. A sikeres akciót január első hetében a Bács megyei Kalocsán folytatják. LÁTOGATÁS A KONGLOMERÁTUMBAN Hogyan rakhatnak fészket a fiatalok? Fa, eresz alja, piciny ágacskák és tapasztani való sár mindenhol található. Tehát a fecske mindenhol rakhat fészket, ahova repül, tehát a fecske mindenhol otthon van, aho-, va repül. De hol érzi magát otthon az a nős, sőt családos fiatal, aki szűkösen szorong valamelyik szülőnél megtűrtén, vagy kietlen albérletben valamilyen főbérlőnél drága pénzen. A Pest környéki felduzzadt lakógyűrűben mindez olyan sűrűn előfordul, mint a fekete holló. Ráadásul közülük is számosán járnak be napról napra fővárosi üzemekbe dolgozni, s csak azért nem laknak Pesten, megt ott drágább az albérlet, vagy azért, mert ott sóikkal nehezebben lehetnek majdan főbérlők, esetleg lakástulajdonosok. Pest környékén laknak, de nem köti őket ide sem főbérlet. sem saját ház. Pesten dolgoznak, de nem köti őket oda más, csak a munka. Hova tartoznak? Persze, vannak fordított esetek is. A fővárosban laknak albérletben, és a környéken vállalnak munkát. Hova tartoznak? Talán oda. ahonnan elvándoroltak évekkel ezelőtt. Szabolcsba. Hajdúba, Békésbe? Nem, már od$ sem. Budapest és a környék, a konglomerátum között őrlődnek. Ki vállalja el őket? Ki segíti őket, hogy lakáshoz jussanak? A KISZ Budai Járási Bizottsága néhány erőteljes kezdeményező lépést már tett, hogy épüljenek KISZ-lakások. Kezdeményezés helyett erőfeszítést írhatnánk inkább. S ezt sem koronázta még különösebb siker. A konglomerátum eme budai részén ugyanis csupán kis anyagi erőforrásokkal rendelkező , falvak a közigazgatási egységek. A járási párt- és állami szervezetek székhelye^ is (kényszerűségből) Budapest. Az említett lakóhelyeken kívül, igaz, számos jelentős ipari üzem is települt ide, .de azonkívül, hogy kitűnő munkalehetőséget kínálnak, nem tartoznak szervesen egyik településhez sem, sőt inkább Pesthez kötődnek. Ennek ellenére azonban még az üzemekben van a legnagyobb hajlandóság, hogy a KISZ lakásépítési akcióját ezen a vidéken elősegítsék. Erőforrásuk is van hozzá, szemben a tanácsokkal, érdekük is fűződik hozzá, szemben némely OTP-vel, tervező és kivitelezővel, akiknek nem különösebb szándékuk, hogy kedvezményes KISZ-lakásokat építsenek. 250 KISZ-tag, aktívan tevékenykedő fiatal kérelme fekszik a KISZ Budai Járási Bizottságán. Lakást szeretnének, ígéretet kaptak, hogy lakást kapnak. 250-en, a legjobban arra érdemesek, akik tettek is valamit a KISZ-ért, segítséget Várnak. Mindez nemcsak anyagi, hanem — politikai kérdés is. Ha ez a 250 sem kaphat — persze nem ingyen! —, akkor miikor juthatnak lakáshoz a többiek, a következő 250-ék. A lépések akadoznak, már egy-két esztendeje. Solymár. A már felépült kis KISZ-lakótelepet szeretnék bővíteni, iker családi házakÁmít magunkkal hordozunk — Igen, Suskievics Sándor. Fáradjon beljebb. A kabátját. A feleségem, a kislányom. A szobába, erre tessék. — Hogy' fiatalabbnak? Nem, 1901-ben születtem Vilniában, most Vilnius. Látta a képét, Varsóban, egy múzeumban? Hogy hívták azt a festőt, Canalettó? Az ő városképei után építették fel újra Varsót? Ezek a kelet■ európai városok annyira hasonlítanak, mintha rokonok lennénk? Hát a magyarok nem is isszák meg egyedül a borukat, hanem azt mondják nekem: tarts velünk! — Saját háza volt az apámnak, lakókkal. Á cári vasút alkalmazta. Egyszer kiskoromban Moszkvába is elvitt, de csak arra emlékszem, hogy horgászott a Dvinában. Kilencvenöt éves korában halt meg. Nyugat- Lengyelországban. A feleségem a három» gyerekkel viszont Vilniusban maradt. Most már levelezünk. — Még a cári Oroszországban, Lenint is láttam munkásgyűléseken, egyszer egy szállóban, egyszer meg egy moziban. Csendes volt, elgondolkozó, figyelemmel hallgatott. Beszélni vele, nem... Később Pilsudskyval beszéltem... — Mikor Lengyelorszához került Vilnius, beléptem a hadseregbe. Kézbesítő voltam, katonai küldeményeket szállítottam az ország különböző részeibe. Megismertem jól a hazámat. De huszonháromban Berlinbe küldtek, hogy vállaljak munkát. Gépekről, hadianyaggyártásról szereztem értesüléseket. Milyen csinos volt minden, az utcák, a házak! Én, amikor kirándulni mentünk, más lengyelekkel, a határban egy út szélén csak letettük a kerékpárt, a kabátot, a pénzt, iratokat — visszafelé úgy találtunk mindent. Erre tessék a konyhába. Ahová kedve van leülni. Vegyen még a levesből. — És hogy megváltoztak a háborúban. Amikor bejöttek az oroszok, közmunkára hívtak, halottakat temettünk. Hogy mit vétettek azok a nők, öregek, gyerekek? Nők, öregek, gyerekek egymás hegyén-hátáh. Lengyelországban is. Minden ezer lengyelből kétszázötvenet? Hogy most is ott lobognak, halottak napján, minden évben a varsói házak emléktáblái alatt, templomok előtt, régi udvarokban, a járdára ragasztott gyertyák, lobognak az őszi szélben, megvilágítva a. krizantémokat, őszirózsákat? Hozd be kislányom a húst. Poharakat. — Amikor harminc éve, ősszel kitört a háború, lőszerszállítmányt kísértem. Menekülve kerültünk a magyar határhoz, azután át a határon. Ott fenn a kocsmákban még ismerték a magyar zenészek is a mazurt, a polkát, az oberéket. A budapesti táborból először lengvelek barátságát kerestem. Kőbányán is, és a Svábhegyen is élt még egy lengyel kolónia, akik az első világháború előtt költöztek Magyarországra. Kőbányákban, sörgyárakban' dolgoztak. A Kápolna téren egy lengyel templom is volt, azután meg magyarok is jártak a táborban, különféle egyesületektől, nyelvre tanítani. Később mindenféle munkát vállaltam a fővárosban, az utcán civilben jártunk, egyenruhában csak a táborban, ahol katonai fegyelemben éltünk. — A feleségemet egy kiállításon ismertem meg. Egy rokonával volt ott, azzal kezdtünk beszélgetni oroszul. Hányban? Mikor a Horthy fia lezuhant, aznap. Emlékszem, este beültünk egy vendéglőbe, de bem játszott a zenekar. Tápiószelére a háború után költöztünk, hogy a feleségem örökölte ezt a házat. Akkor otthagyta a fővárosi, pincérnői állását. A faluban él még egy lengyel nyelvtanár, ő is harminckilencben került ide. Néha összejövünk, megcsókoljuk egymást, elbeszélgetünk. — Ezt a kislányt hároméves korában vettük magunkhoz. Még beszélni sem tudott. Állami gondozott,, de az anyja csak egyszer látogatta meg. Nyugodtan, előtte is, nem kell félni az igazságtól. Szabónő' lesz, most elsőéves tanuló. Mindig mondom neki, jó légy! — különben elmész. Mutasd meg az estélyi ruhádat. Már bálba jár. Te is kijössz velünk az állomásra? — Rég nyugdíjba mehettem volna, de nem akarok. Csak a bejárás esik nehezemre. ' Lassan haladnak erre a vonatok. A németek a háború végén felrobbantották a pályát. Egy vágány van. Nyolc éve vagyok a mostani munkahelyemen. Kőbányán. Hegesztő mellett dolgozom. Fűtőtesteket készítünk. Nemrég a moszkvai KGST-palotába szállítottunk, rézből csináltuk. Azért nem veszünk televíziót, mert este már nem bírja a szemem a fényt. Az üzemben mindent, mindent ismerek. Ha átmegyek az udvaron, rögtön észreveszem a rendetlenséget. Szólok is érte. Ezért néha haragszanak rám, vagy kinevetnek. Meg azért is, hogy ha .befejeztem egy munkát, még aznap másikat, kérek. Háromkor, az más, olyankor le lehet ülni, négyig tart a műszak. A fiatalok már nem v ilyenek. Jönnek, odébbállnak, más gyárba mennek. Azt mondják, messze még a nyugdíj. De az igaz, hogy a nyáron azok a technikumi hallgatók, akik hokzánk jöttek gyakorlatra, pillanatok alatt kiszámították egy tervből, milyen méretekre vágják a fűtőtestlemezeket. Én ezt a gyakorlatból tudom, de nem számításból, a magam módszerével dolgozom. Mégis, hiába lettem kiváló dolgozó, ha a munkakönyvbe azt írják: segédmunkás. Viszont, amíg bírom magam, nem hagyom ott a gyárat, a barátokat. Olykor beülülnk egy pohár borra Kőbányán a Makk-hetesbe. Szeretek inni, és énekelni közben. Ha dolgozom, akkor is mindig énekelek. Megjött a vonata. Feljegyezte: Padányi Anna kai. A telkeket eleinte nem k özm ű vési tenök. teihát ez, a talán legnagyobb akadály is elhárulhatna. A terveket társadalmi munkában elkészítették a megyei tervező vállalat KISZ-fiataljai. A járási tanács építési csoportja megadta ■ az építési engedélyt, Mindezek után azért nem kezdődhetett meg az építkezés, mert a megye főépítésze nem járult hozzá. Budakeszi. 150 KISZ-Iakást szeretnének felépíteni a MÁV- szanatórium alatti szép területen, amellyel, az OTP rendelkezik. Az OTP-vel való tárgyaláson dől el, hogy sikeriil-e a tervük. Az igaz, hogy a járási tanács a fiataloknak szánja az említett területet, de a jogi paragrafusok útvesztői és a közművesítés költséges volta útját állhat ja a megvalósításnak. Budaörs. 16 KISZ-lakást már felépítettek, de a közmű vesítés körüli kétéves huzavona egyelőre meghiúsította a további építkezést. A KISZ KB biztosítana a közművesítésre bizonyos összeget, valameny- nyit a tanács is, de az OTP-nek még igy sem elég Pedig az építtetők áldozatvállalásának és anyagi erejének takarója alól a közművesítés mindenképpen kilóg. A 25 ezer forint kezdő hozzájárulást a fiatalok befizetnék, elvállalnák, hogy 10 ezret ledolgoznak, felvennének OTP- kölcsönt, némely üzem is adna kölcsönt kamatmentesen, a szocialista brigádok közül sok ígérte kétkezi segítségét. De a közművesítés minden költségét nem bírják. Tehát akkor mit csinálj anak? Vegye rtek olcsó közmű vési tetlen Telket és építkezzenek engedély nélkül? Sokan így tesznek. Viszont a KISZ lakásépítési akció társadalmi mozgalom. Társadalmunk jellegéből fakad. Akkor pedig társadalmunk minden intézményének kötelessége segíteni, különösen itt, a konglomerátumban. Rerkovits György VÁC RÉVKAPU Vácott, a Március 15. tér alatt húzódó pincerendszerben megnyílt a Révkapu borozó. A Vác és környéke ÁFÉSZ félmillió forintos költséggel rend- behozatta a dongaboltozatos pincét és három helyiségében magyaros fogadót rendezett be. GYŐR Jégcsapok és tűzoltólétrák A nagy havazást követő enyheség megolvasztotta a hó- tömeget a győri háztetőkön és a lefolyó víz hatalmas jégcsa- pokha merevedett. A nem egy esetben másfél méter hosszú, öt-tíz kilogramm súlyú jégcsapok veszélyeztették a járókelők épségét.. A városgazdálkodási vállalat dolgozói tűzoltó- létrák segítségével távolították el a szemet gyönyörködtető, de veszélyt jelentő jégcsapokat a belváros útvonalain. Rossz porondon J ó színész volt — mondják arra az emberre, aki távolról sem színészi teljesítményekért, hanem üzemvezetői munkájáért kapta a gázsit. A hír, miszerint letartóztatták az Egyesült Izzó TV Képcső és Alkatrészgyára üveggyárának vezetőjét, ahogy azt mondani szokták, bombaként robbant. A váratlan hírek keltenek ilyen hatást, s kétségtelen, a hír a gyárban — de a városban, Vácott, még inkább — váratlan volt. Hiszen az üzemvezető a „menők” közé tartozott, olyan ember volt, akinek sokat megengedtek, aki élt is ezzel, s aki tagadhatatlan szakmai tudását, készségét jó takaróiként használta emberi gyengesége, jelleme fogyatékossága leplezésére. A nyomozás befejeződött, a törvény képviselőinek dolga, hogy a volt üzemvezetőnek kimérjék azt, amit megérdemel. Az eset azonban — túl a konkrét ügyön — olyan tanulságokat kínál, amelyek nem kötődnek az írott törvényekhez. A váratlan hír ugyanis sokaknak új volt, meghökkentő, sőt megdöbbentő, de: nem mindenkinek! Voltaik a gyárban, akik nem lepődtek meg, akik már korábban szóvá tették azokat a furcsaságokat, melyek egyre jobban gyűltek az üzemvezető személye körül, akik — ahogy magúit mondják — jelezték a bajokat, a tisztátalan ügyeket. Eredményt azonban nem értek el, az üzemvezetőt — egyébként igaz dolgokra, szakmai hozzáértésre s hasonlókra való hivatkozással — megvédték. A védelemtől, persze, emberünk vérszemet kapott, s az addig sem szimpatikus pénzhaj hászása átcsapott a törvényes határokon, tilos utaikra lépett. S a tilos utakra végül is csak a letartóztatás rakott sorompót. A történlek leegyszerűsítése lenne, hä azt állítanánk: a túlzott megértés, a szemet húnyó engedékenység vezetett végül is a drámai kifejlethez. Része volt ezeknek is benne, de más tényezőknek is. A már említett színészi képességnek, a lehengerlő stílusnak, a szakmai bűvészmutatványok gö- rögtüze mögött nehezen fölfedezhető másfajta bűvészkedésnek például Más kérdés — de nem mellékes —, hogy akár ebben az esetben, akár más esetekben. miért és miként lehet elegendő a színészi készség, a komédiás álarc a boldoguláshoz, a jogtalan előnyök megszerzéséhez, a bírálattól való mentességhez? Miféle kontroll érvényesül ott — ha egyáltalán kontrollnak nevezhető —, ahol a látszat elfedheti a valóságot? Ennél is elgondolkoztatóbb s lényegesebb, hogy az "üzelmek nem maradtak észrevétlenül. Még kezdeti szakaszban elfojthatok lettek volna, ha odafigyelnek az üzemvezető felettesei a bírálatra, az észrevételekre. Később még inkább sűrűsödtek a kritikai megjegyzések, ám akkor is, anélkül, hogy az észrevételek jogosságáról, igaz voltáról meggyőződtek volna, védelmet adtak annak az embernek, aki nem érdemelte meg e védelmet. Azzal védték ki a bírálatot, amire a bírálat nem utalt: a szakmai készséggel. S ez a figyelemre méltó. Mert tipikusak, népi csupán képcsőgyári, de általános esetnek tekinthető, hogy másról szól a bírálat, és másról a magyarázat, hogy mást kérdeznek, és másra felelnek. Csupán félrehallásról lenne szó? Vagy sokkal inkább arról, hogy torz és tűrhetetlen divatként lábra kapott sok helyen a szakmai készség fetisi- zálása, függetlenítése a másik két, s legalább vele egyenrangú követelménytől, a politikai megbízhatóságtól s a vezetői-emberi alkalmasságtól. A szakmai tudás nem menlevél az erkölcstelenségre, a vezetői magatartással összeférhetetlen jelenségekre, az emberi-jellembeli hiányokra. Ezt azonban — úgy látszik — nem elég újra meg újra elmondani. Alkalmazni, érvényesíteni kellene. Miért nem teszik? Mert soha, egyetlen esetben sem lehetett hallani arról, hogy bárkit felelősségre vontak volna, mert valakinek kiadta a „menlevelet”... S addig, míg ez egyszer be nem kpvetkezik, míg következmények nélkül marad a menlevelek osztogatása, csodálkozni lehet-e azon, hogy mindig akadnak, akik visszaélnek a bizalommal, akik a törvények fölé emelik magukat? IT gyancsak elgondolj? ozta- . tó — s nemcsak a képcsőgyáriaknak kell elgondold kozniuk rajta —, hogy nem figyeltek fel arra, amit soha sem szabad figyelmen kívül hagyni: a felelősségérzettől áthatott bírálatra. Mert nem rosszindulatú, irigykedéstől fűtött folyosói pletykák szóltak az üzemvezető viselt dol-r gairól, hanem konkrét, tényekre támaszkodó észrevételek. Rossz módszer, s megengedhetetlen valakinek úgy megadni a vezetői tekintélyt, hogy mindaddig szent és sérthetetlen, míg a törvénynyel nem kerül összeütközésbe. Hibás dolog úgy védeni a mundér becsületét — a ver zetői tekintélyt —, hogy azt _ engedik el a fülük mellett,' ami éppen védi — a szó jó értelmében — a mundér becsületét, s azt hagyják meg- torlatlanul, ami árt annak. Az üzemvezető bármilyen jó színész is volt, rossz porondon lépett fel, s ezért belebukott. Rossz porondon zajlott azonban az is, ami személye körül történt, illetve nem történt. A képcsőgyárban már levonták a tanulságokat, le vajon tanulnak-e azokból más helyeken? Vagy min- lenütt először bombaként kell -obbannia egy hírnek ahhoz, nagy. felismerjék a — színéteket, a rossz porondokat? Mészáros Ottó A MÁV felhívása Az elmúlt napokban a hófúvások és a rendkívüli időjárás miatt nehéz helyzetbe került a vasúti közlekedés. A vasút dolgozói a legnagyobb erőfeszítések árán biztosították a forgalom fenntartását mindenütt, ahol a hóakadályok nem bénították meg ideiglenesen a vonatközlekedést. A hóakadályok megszűntek, de ez nem oldott még meg minden nehézséget, mert a vasúthálózaton sok ezer rakott teherkocsi vesztegel, amelyet most rendeltetési helyére kell továbbítani. A kirakodás késlekedése akadályozza a fuvaroztatók legsürgősebb szállítási igényeinek kielégítését, mert a vasút nem tud elegendő üres kocsit rendelkezésükre bocsátani. A MÁV kéri a fuvaroztató vállalatokat, hogy az érkező rakott kocsik fogadása, s főként gyors kirakásának biztosítása érdekében sürgősen hozzák rendbe a rakodótereket és az iparvágányokat, és a küldemények vasútállomásról való elfuvarozásához biztosítsák a szükséges gépkocsikat. Különösen a szombat-vasárnapi rakodásra készüljenek fel, mert csak így tudja a MÁV a legfontosabb alapanyagok, energiahordozók, élelmiszerek és exportáruk szállításához szükséges kocsikat biztosítani. A Nagykőrösi Ládagyár 1 áliandó munkára FELVESZ szabó, hasító, szélező és keresztfű részes férfi gépmunkásokat, valamint vagonrakodó, anyagmozgató, és faanyagtéri segédmunkásokat. Teljesítmény szerint 8-tól 9.80 Ft-os órabérig. Kereseti lehetőség: 1600-tól 2800 Ft-ig. A 7 napos próbaidő alatt 8 Ft-os órabért fizetünk. ♦ Útiköltséget térítünk. 44 ÓRÁS MUNKAHETI IDŐ. ♦ MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Jelentkezés a LÁDAIPARI VÁLLALAT Munkaügyi osztályán.
