Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

“"z/Círlap 6 1969. NOVEMBER AI., KEDD Kevert helyett... Kamragáz A Dunai Vasmű Kokszve­gyészeti Gyára az őszi hóna­pokban normál kalóriájú, úgynevezett kevert gázt adott a fővárosnak, most a Gázmű­vek kérésére nemcsak a napi gázmennyiséget, de a gáz kaló­riáját is emelték. Napok óta a kevert gáznáí 25 százalékkal magasabb égési értékű kam­ragázt indít a Dunai Vasmű a fővárosba a földalatti távve­zetéken. Ebből a magasabb kalóriájú gázból naponta 260 000—280 000 köbmétert kap a főváros. Novemberben és decemberben a főváros igé­nyeinek megfelelően összesen 17 millió köbméter kamragázt továbbít a dunaújvárosi gyár Budapestre. Egy kis gyógyszerstatisztika Slágerek: Noxyron és Seduxen Lázár Jenő, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetője a gyógyszergyártás alakulásáról a ■ következő tájékoztatást nyújtotta: Gyógyszeriparunk, fejlődé­sét bizonyítja, hogy a felsza­badulás előtti kétmillió dol­lár értékű termeléssel szem­ben ma már mintegy 200 mil­lió dollár termékeinek értéke. Gyógyszeriparunk szinte tel­jes mértékben kielégíti a ha­zai szükségleteket, jóllehet termelési értékének nagyobb részét, több mint kétharmadát exportálja. Az elmúlt két évtizedben A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21.) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókőt, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség. Heti 44 órás munkaidő, minden szombat szabad. A szakmunkás-képesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális juttatások. Viáéki ^ dplgozt&nlilc Iz&lßsT' és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés a fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. I í A Söripari Vállalat FELVESZ GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, gyakorlott elektrotechnikust (erősáramú) gyors- és gépírókat, villanyszerelő és * lakatos szakmunkásokat, 12/24 órás munka- beosztásban dolgozó kazánkezelőt (magasnyomású), turbinagépészt, hűtőgépészt, salakost, segéd- és betanított munkásokat. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, viz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E.302. kotrőgépkezelőt, tehergépkocsi­vezetőt, rakodómunkásokat, kubikosokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segéd­munkásokat (ló. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felveszünk. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET A PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX, Viola u. 45. sz. alatt a lakosság gyógyszerfo­gyasztása hétszeresére emelkedett. Az 1951. évi 567 millió forint­tal szemben 1968-ban 3668, az idei év első felében pedig már 2043 millió forint értékű gyógyszer fogyott. Lényegesen megváltozott több jelentős gyógyszercsoport forgalmának alakulása. Altatókból az el­múlt évben 146,3 millió tab­lettát fogyasztottunk — ez az előző évhez képest 3 százalé­kos csökkenést jelent. Csupán a Noxyron forgalma emelke­dett számottevően. Hasonló a helyzet a csillapítókkal is, itt csupán a Valeriana drazsé forgalma nőtt. Ebből tavaly 115 millió szemet használtak Eel. A központi idegrendszer kó­ros működését befolyásoló sze­rek csoportjánál viszont gyors ütemű a forgalomnövekedés. Az ide tartozó gyógyszerek közül 1960-ban még csak az Andaxin és a Hibernal nevé­vel találkozhattunk, tavaly viszont már 13 különböző ké­szítmény volt forgalomban. A Seduxen megjelenése nagy változást okozott, s jelentős része volt abban, a Trioxazin és a Frenolon forgalma 23, az Andaxiné 8, a Dalgolé 17 szá­zalékkal csökkent. Az értágító és vérnyomáscsökkentők közül kiemelkedik a Théofillin-ké- szítmények forgalma. A Diaphyllintből 1968-ban 32 millió tabletta fogyott — szemben az 1960. évi négymil­lióval. A vitaminforgalom növe­kedése lassúbb, mint a korábbi években, a B—6, B—12, C és E-vitamin forgalmának növekedése eléri, vagy meghaladja a gyógyszer- fogyasztás átlagos emelkedé­sét. a D és A-polyvitamin ké­szítményeké yiszopt az átla­gos növ%®éáé§i mfenrtlatt ma­rad. A cukorbetegségek elleni szerek az úgynevezett antidia- betikumok csoportjában egy­re inkább előretörnek a szá­jon át szedhető készítmények — az inzulinokkal szemben. 1960-ban például az inzulinok ebben a csoportban a forga­lom 69 százalékát adták, ta­valy már csak 48,8 százalékát JELENTKEZÉS: Budapest X., Maglód! út 17. Munkaerőgazdálkodás. Nyár Pécsett A Mecsek vidékén nyárias reggellel köszöntött be a hétfő. Pécsett hat órakor már 13—14 fokig melegedett fel a levegő. Nyolc és kilenc óra között ki­sebb felhőszakadás zúdult a Mecsekaljára. Pécs utcáit és tereit rövid időre elborította a hegylejtőkről ömlő csapadék­víz. Az időjárás nyárias jelle­gét még csak' fokozta, hogy közben villámlott és dörgött, ami ritkán fordul elő novem­berben. A Mecsek vidékén rég volt ilyen meleg ősz, mint az idén, amit a természet részle­ges újraéledése — másodvi­rágzás és friss lombhajtás — is jelez. KERAVILL Nálunk már kapható a legkorszerűbb <Tíaumarm hordozható, program- automat-i YILLANYVARRÓGÉP Ára: 3460 Ft — OTP-re is. Univerzális, mindent tud! «»»ni». Vidéki megrendelésre is szállít az ország egyetlen varrógépszaküzlete: Bp. Vili., József krt. 37. KERAVILL „Román" autórádiók A székesfehérvári Finom- mechanikai Vállalat az idén 12 ezer autórádiót gyárt. A székesfehérvári autórádiókat külföldön is kedvelik. A leg­nagyobb megrendelőjük Ro­mánia, ahová ez évben ötezret szállítottak. Novemberben száz autóbuszrádiót is szerel­nek Románia számára, Bulgá­riába sl közelmúltban 200-as mintasorozatot küldtek. Hazai állcihafározó Nagyszabású tudományos vállalkozás záróakkordjaként, a Tankönyvkiadó gondozásá­ban megjelent a kétkötetes ál­lathatározó. A csaknem 80 szakember közreműködésével összeállított másfélezer olda­las műben 8000 részletrajz és 290 eredeti környezetben ké­szült,. nagyrészt színes fénykép segíti hazánk mintegy 30 000 állatfajtájának megismerését. Gamma-besugárzó laboratórium Az MTA izotóp­intézetében műkö­dik Közép-Európa egyik legnagyobb gamma-besugár­zó laboratóriuma. A berendezés se­gítségével az alap- kutatási munká­kon kívül számos gyakorlati jelen­tőségű kísérletet végeztek, l’olieti- lenkábeleket su­gároztak be, hogy hőállóságukat fo­kozzák (az így nyert anyag 160 C fokot is elbír ká­rosodás nélkül). Sugárkezelés után számos mezőgaz­dasági termék sokkal tovább tá­rolható: a búza, a mák, a cukorrépa, stb. terméshozama pedig jelentősen megnövelhető. lyan csődület verődött össze percek O alatt, amilyenre még nem volt példa a gyárban. Mindenki látni akarta Káplár Balázst, aki ott feküdt a csarnok közepén. Mekkora ember! Szinte hihetetlen, hogy ilyen erős vasgyúró­nak baja eshet. Tanácstalanul nézték és egyik-másik szaki káromkodott tehetetlensé­gében. Hát, hogyne! Naponta életet vernek több tonna vasba, mozgatják, hajtogatják a hatalmas acélgyűrűket, s azok úgy engedel­meskednek, mint a parancsolat. Káplár Balázson már nem segítettek a sza­vak. Feküdt mozdulatlanul, erejét veszítve. Néhány perce, amikor elszakadt a darukö­tél és az öntecs ráesett, megtántorodott és összeesett. Arca most szürkésfehér, mint az őszi köd. Sziréna hangfoszlánya járja át akadozó tu­datát. Nem érti a sajnálkozó emberek beszé­dét sem, csak hullámzó morajlást hall, azt is olyan halkan, mintha víz alatt lenne. — Utat emberek! — kiabálják és a mentő­autó az embergyűrűbe fúrja fehér testét. , A rsjörajlás .felerősödik,. majd,,ismát ,hal<feul, s aztán megszakad minden, kapcsolata a kül­világgal. Erős kórházi szagok émelyegnek később az orrában és fojtogatva telepednek a torkára. Az orvos hangját mintha vastag tapéta szige­telné el, alig hallja: — Transzfúziót előkészíteni! Ami ezután történt, arra nem emlékszik. Harmincnégy óra telt el a műtét óta. Az orvos gyakran jön a kórterembe. Ezért a betegért külön aggódik. Lehet, hogy téved, s azt sem tudja hol, de úgy rémlik, mór talál­kozott vele, valahol látta. Nem gyerekkori osztálytárs, nem is utcabeli, csak látta vala­hol. Ügy tűnik, nem is beszélt vele, mert elég jó az emlékezőtehetsége. Az arcokat egyszeri látásra is megjegyzi, bár annyi emberrel ta­lálkozik, hogy nem biztos a dolgában. Ráteszi tenyerét a beteg homlokára és fi­gyel. Kifinomult gyakorlattal érzi; a bőrbe is most tér vissza az élet, bizseregnek, mocorog­nak a pórusok, mint tavasszal a fa kérge, amikor a nedvkeringés hozza az újraébredést. De lassan telik ilyenkor az idő... Most egy erősebb lélegzés. Káplár meg­mozdul. Mintha valamitől félne, óvatosan szűkre nyílik a szeme. Talán csak a világos­ságra kíváncsi. Néz, néz, erőlködik, ahogy messzi ismeretlen tájakat szokás nézni. Fehér mennyezet, villanybúra, mind-mind idegen, nem tudja hol van. Csak sejti, képzeli, hogy él. Talán különös vízió az egész. Orvos hajlik az ágya fölé. Káplár dermed- ten figyeli. Ismerős! Valahol látta. Hol? Hol .is láthatta? Emlékei között kutat. Az orvos fejével biccent. Most világossá válik Káplár előtt az ismeretség. Megijed. Szemét becsukja. Igen, a műhely­ben, a zajos szereidében látta a nyáron. Ak­kor nem fehér köpenyben volt, hanem szür­ke ruhában. Borzalmasan szenved. Homlokát kiveri a veriték. Fél, szabadulni szeretne. Futna, akár csak álmában az üldöző elől, de nem tud, mert lábára kölönc nehezedik. Felnyög: — Hol vagyok? Két nap után ezek az első szavai. Kezét az ápolónő simítja végig, mintha me­sét mondana, nyugtatja: — Pihenjen, semmi baja. Annyi vért ka­pott, hogy erősebb lesz, mint valaha. Csak pihenjen... — Vért kaptam ... — szűri leheletként fo­gai között a hangot. Aztán becsukott szeme előtt kuszáltan peregnek a történtek, amely az orvos láttán elevenedett meg. Atlétatrikóban dolgoztak, mégis ömlött ró­luk az izzadtság. Június volt. A vöröskeresz­tes aktivisták naponta járták a műhelyeket és felírták azok nevét, akik véradásra jelent­keztek. Aztán a véradás előtti napon egy egész kórházi személyzet jött a gyárba, agi­tálni. „Mire jó ez a nagy felhajtás?!” — kérdez­gették egymástól a csarnok szerelői. „Dolgo­zunk mi eleget! Adjanak vért azok, akik napjaikat a presszókban töltik!” Toncsi bácsi a brigád őszhajú szerelője még ezt is hozzátette: Transzmió — Egyszer társadalmi munka, egyszer vér. Mindig mi vagyunk soron! A mi vérünk úgyis ilyen égett-olajszagú. Szippantson csak eivtárs a levegőbe — mondta az orvosnak, aki ki kosarazva hallgatta. — De kérem szépen, a véradás ma már szinte... — De, de! — torkolta le Toncsi bácsi. — Megértem én kérem, nem vagyak olyan gyön­ge föliogású, mint amilyennek kinézek. Még­sem adok vért, mert... A szürkeruhás orvos továbbállt. Munka­padtól munkapadig lépkedett. Elég kevesen mondtak igent. Káplár — amikor munkapadjához ért az orvos, észre sem akarta venni. Zaklatásnak tartotta az ilyen agitálásokat és hívatlan vendégeknek az agitátorokat — Holnap a rendelőben ... Ugye hallott már róla — kezdte, az orvos. — Embertársa­inkat segítjük a véradással. Isten ments’, de ha — biztos van gyermeke, ha leesne a vil­lamosról és ... — Vigyáznak azok magukra.*' , — Sok baleset történik — folytatta az or­vos. — A vér nélkülözhetetlen. És más műté­teknél is... — Nézze — vágott az orvos szavába Káp­lár —, tudom miről van szó. De én még so­ha se csináltam ilyet és nem is fogok. Van­nak elegen, akik megkapják a százast és a kaját, szívják azok vérét. — Éppen azt szeretnénk, ha nem pénzért, hanem emberségből adnák. Mi se pénzért adjuk a rászorulóknak, hanem azért, hogy se­gítsünk rajta, visszaadjuk áz életnek, ember­társainak, a családnak. Az orvos hosszasan beszélt. Káplár Balázs közömbösen hallgatta. Tekintetét szabadjára engedte, hogy bebarangolja a szerelőcsarno­kot, aztán visszanézett az agitátorra. — Értse meg — szólalt meg —, nem va­gyok poloska, hogy máról holnapra teleszí­vom magam friss vérrel... — Tehát holnap nem találkozunk? — kér­dezte búcsúzóul az orvos és tovább indult. Káplár felszabadultan mosolygott és bele­kiabált a szerelde zörejébe: — Találkozhatunk, ha akarja. Szívesen iszom az elvtárssal egy pohár sört, csak vért ne kérjen! „Annyi vért kaptam, hogy erősebb leszek, mint... Vért, vért” — mondogatja magában és fekszik mozdulatlanul. Mégis úgy tűnik, mintha csuklós tengelyen forogna vele a kór­házi vaságy, mindig más és más irányba. Egyet pillant, s úgy érzi, ringispilről száll le. Szédül. Feje fölött mozogni véli a villanybu­rát. Esteledik. Az orvos felöltőben még egyszer benéz, mielőtt hazaindul. Káplár pulzusát méri. Fejét hátraszegi, mintha nemcsak erez­né. hanem hallaná is az ér ritmusát. — Nagyszerű! — mosolyog betegére. És most, ahogy nézi, eszébe jut, honnan ismeri. Zavarában ismét megfogja Káplár csuklóját. Sokáig nem szól, nem akarja felfedni isme­retségüket. Káplár Balázs érzi az orvos minden gondo­latát. Melle megfeszül. Csontos férfiarcán az apró szemek pillái gyorsan mozognak és na­gyokat nyel száraz torkával. Ügy látszik, mégsem tudja mind lenyelni, mert homályos­sá váló szeméből könnycsepp gurul elő. Az orvos az ajtó felé indul Káplár a halántékán érzi lépteit. — Doktor úr! — csak ennyit tud mondani. — Mi a baj, barátom? — fordul vissza az orvos. — Ne menjen, doktor úr... — Holnap találkozunk, barátom. — Igen, találkozunk. — Csak én nem szeretem a sört — mond­ja az orvos, de azonnal megbánja tapintatlan­ságát. Káplárnak olyan fárasztó volt ez a néhány mondat, hogy hamarosan egészséges, mély álomba merült. Vincze György

Next

/
Thumbnails
Contents