Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

4 ""k/CMop 1969. NOVEMBER 11., KEDD SZERDÁN Nagyváradi bábpantomim Richard Strauss szimfonikus költeményeire A nagyváradi bábszínház pantomim előadásával nagy si­kert aratott nyugat-európai kőrútján. Az együttes most a turnéról hazatérőben Buda­pesten megszakítja útját, s a Fővárosi Művelődési Házban előadást tart november 12-én este. Az együttes Richard Strauss szimfonikus költemé­nyeire komponált három báb- pantomimot: a Don Jüant, a Till Eulenspiegel-t, és a Don Quijote-ét mutatja be. Az elő­adás a felnőtteknek szól és a bemutatásra kerülő három darab műfaja sokban hasonlít a Budapesti Bábszínház elő­adásából ismert Sztravinszkij­éi Bartók-művekre. Gyufaszál-makett A NONSTOP éneklés új 24 órás világcsúcsát állította fel Bog Anthony dél-afrikai bár­énekes Londonban: 494 dalt adott elő megállás és kotta nél­kül 6 világnyelven. ' gyufaszálakból megépített makettje, mely élethű mása a 800 köbméteres nagykohónak. Készítője 9 évig dolgozott rajta. BERLETTOMBOLA Öt filmsorozat a jubileumra 120 ezer látogatóra számítanak — A megye minden közsé­gében vetítünk jubileumi té­májú magyar, vagy szovjet filmet — mondja a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalat osz­tályvezetője, Guttray Józsefné. A megyében 70 filmet mu­tatnak be. — Novembertől április ne­gyedikéig tart ez a műsoridő­szak. Van olyan község, ahol csak egy-egy filmet, van ahol egész sorozatokat rendeltek meg az üzemvezetők, öt — is­mert filmek címét viselő — sorozatunk van: Honfoglalás, Éjszakára hajnal, Szállnak a dar vak, Utolsó felvonás és a Magyar művészfilmsorozat. — Hány filmből áll egy so­rozat? — Egy bérlethez öt vagy hét filmet vetítenek. — Fogynak a bérletek? — Nagykőrösön 560, Mono- ron 300, Cegléden 270 fogyott el eddig. A látogatók között az elkelt bérletek számától függően karórát, könyvcsoma­gokat és 10 szelvényes mozi­bérleteket sorsolunk ki. Abonyban és Cegléden már meg is tartattuk a „bérlettom­bolát”, nagyon jól sikerült. — A megye ezer mozijában hány látogatóra számítanak az akció keretében? — Szeretik a jó filmeket, éppen ezért nyugodtan mond­hatom, hogy jövő év április negyedikéig lesz 120 ezer láto­gatónk. — Milyen elgondolások sze­rint indítanak sorozatokat az egyes községekben? — Igyekszünk a község, vagy város felszabadulásának napján lejátszani az első fil­met. A ceglédi „Szabadság” mo­ziban a Pest megyei Moziüze­mi Vállalat kiállítást is ren­dezett a nemrég kiválasztott 12 legjobb magyar film képei­ből, kritikáiból és tablót is nézhetnek az érdeklődők me­gyénk filmszínházainak fej­lődéséről. És ha már a fejlő­désnél tartunk — legyen az utolsó kérdés: — Átalakítások? — Most újítottuk fel a men­deit, november 7-én adták ót az új albertirsai kultúrházat, melynek filmszínházához mi félmillió forintot adtunk, s karácsonykor játssza az első filmet a pilisvörösvári széles­vásznú mozink. T. E. Egyházművészeti kiállítás Hódmezővásárhelyen egy­házművészeti kiállítás nyílt. A református egyház birtoká­ban levő ezüst és aranyozott kegytárgyakat, ősrégi bibliá­kat, zsoltároskönyveket, ara­nyozott hímzésű térítőkét mu­tattak be. Az egyik legszebb emlékdarab a város címerével díszítétt úrasztali terítő, ame­lyet 1886-ban ajándékoztak a helyi templomnak. A címét közöljük Levél az anyához — Fél éve van nálunk egy fiú. Állami gondozott, 16 éves múlt. Nagyon jó lenne, ha egy kicsit feloldódna közöttünk... Itt, Kistarcsán is volt már több családnál, de seholsem bántak vele jól. Hallottam olyan esetről is, hogy egy család rántottcsirkét ebédelt és ő fél pohár tejet szürcsöl­getett a sarokban ... De ez az idős házaspár, akinél most van, mindent megad neki. Példásan ellátják... Mégis ha­za akar menni az anyjához, Pomázra... Kistarcsán, a Fésűsfonó KXSZ-titkára . Juhász József­né. Az 6 szavait jegyeztem. © A fiú bizonytalan mozdu­lattal nyúl a Symphonia után. — Miért akarsz visszamen­ni? —. Elegem volt abból, hogy minőig hálával tartozzam va­lakinek. — Édesanyád mikor láto­gatott meg? — Bégen. A mostóhaapám- mal. Azt ígérték, hazavisznek. Azóta már külön élnek ... — Hozott neked valamit? — Semmit. — Az édesapádról mit tudsz? — Vésztőn él. — Szeretsz valakit? — Az anyámat. — Barátod? — Nincs. Minek az? A ba­rátságnak rossz vége van. Egy ideig tartják, aztán össze­vesznek ... — Tapasztalatból beszélsz? — Igen. — Szoktál olvasni? — Nem. — Tv-t nézel? — Néha. — Mi az, ami hiányzik az életedből? — Minden... Otthonra vá­gyom ... Azt nem pótolhatja senki és semmi... És én meg semmit sem tudok az anyám­ról... A parázs áz asztalra hull. Szétterül az üveglapon. Bo- csánatkérően néz rám, majd gyors mozdulattal tenyerébe söpri, s a hamutartóba szórja. A HÉV-állomás felé me­gyek. Hátam mögött lépteket hallok. G. Pista követ. Re­megő hangon kér: — Ezt a levelet légyszíves vidd el az anyámnak, Pomáz­ra — s átnyújt egy füzetla­pot, ákom-bákomokkal. „Kedves Anyukám hogy vagy én jól vagyok én nagyon sze­retnék hazamenni és ha nem kiszedd ell én akkor rögtön fellmondok a munka helye­men és rögtön haza megyek vigyázz mert én 2 héten belől haza fogok menni vagy ha nem hiszed ell én rögtön vég­zek magammal. Sokszor csókol szerető fia Pista Sajnálom Édesanyám. Ezt a levelet Fájó szívvel és könnyel írtam.’’ © Az anya hosszú ideig szótla­nul nézi a levelet. Talán már vagy ötvenedszer olvassa vé­gig. Gyűrűjét idegesen moa-. gatja az ujján. — Az első házasságomból hat gyerek született. Mind­egyik állami gondozásban van. A férjem gyakran kocsmá- zott... Tizenkét évig éltünk együtt, aztán elváltunk... Másodszor is férjhez mentem, de ez a házasság sem sike­rült ... Igaz, gondolhattam volna előre. Kétszer annyi idős ember, mint én. Otthagytam, most albérletben lakom... Zsebkendőt vesz elő, a sze­mét törli. — Nem tudom magam alá gyűjteni a gyerekeimet. Per­sze, hogy visszavenném a Pis­tát is, dehát hová tegyem őket? A földre nem fektethe­tem ... Talán, ha eltartási szerződést köthetnék valaki­vel ... Egy kis szoba, ahol bé­kében meghúzódhatnánk... Hát csak én vagyok a hibás, mondja meg!? Csak ént? Ismétel. — Tudja a Pista címét? — Jaj, hová is tettem?... Pedig megvolt valahol. A táskájában keresgél. © Pista levelét gyűrögetéín a kezemben. Nem tudok taná­csot adni. Csak a címét: Kis- tarosa, Brassói utca 7. Falus Gábor AUTÓBALESET következ­tében életét vesztette Michal Gazda neves lengyel színész, akit a magyar közönség egye­bek között a „Négy páncélos és a kutya” című filmből is­mert. Mint árok hegyén Mint árok hegyén a száradó fű mely nyelvét a napba nyújtogatja, úgy éltem egykor, gazdátlan, de hű teremtmény, sütött a senki napja, ánt iÜt&asaári -.-as. »I , Aztán vihar jött s levert a mélybe. Sok suta társamra ott leltem alant. S lettem e gyengéktől bátor, ki évre feltört s kinek nem ártott a kaland. így állok újra fent. Szelid verőfény süti arcom, nyomomba a sereg most jár a kaptatón. Elszánt, kemény arcukon látom, egyik sem remeg. Maholnap mind elhagyjuk az árkot s egyenest fel, a napba repülünk ... Roppan a menny, bedől — S ti vártok? Minek hát az ostor? Szikrázó, szép eszünk? Szolnoki András A Váci Városgazdálkodási Vállalat AZONNAL FELVESZ TECHNIKUST építőipari technikumi végzettséggel. MUNKABÉR: megegyezés szerint. Minden szombat szabad. Jelentkezés a vállalat Munkaügyi osztályán: Vác. Április 4 tér 28. A Vecsési HTSI AZONNALI FELVÉTELRE KERES gyakorlati adminisztrátort jelentkezés a szövetkezet főkönyvelőjéné személyesen vagy írásban, Ve esés, Bajcsy-Zsilinszky út 62. Hitler éktelen haragra ger­jedt Budapest bekerítésének hallatára. Első dühében le­váltotta Friessner vezérezre­dest, a „Dél” hadseregcso­port és Fretter-Pico tüzérségi j tábornokot, a 6., hadsereg pa­rancsnokát. Azután parancsot adott Himmlernek: a Varsótól északra állomásozó IV. SS páncélos hadtest azonnal in- 1 dúljon Budapest felmentésé­re. Herbert Otto Gille SS tá­bornok december 25-ére vir­radó éjszaka már meg is kap­ta Himmler táviratát: „A Führer önt jelölte ki, hadtestével együtt, hogy ve­zesse a felmentő lökést Bu­dapestre, mivel ön. már több­ször bekerítve, a körülzárt alakulatok sorsáért a legna­gyobb megértéssel viseltetik, és az ön hadteste a legjobban bevált a keleti fronton. A Führer elvárja öntől és had­testétől. hogy felmentsék Bu­dapestet, és én elvárom ön­től. hogy nem okoz csalódást nekem.” A Budapest felmentése ér­dekében tervezett csapás a „Iíonrád” fedőnevet kapta. Végrehajtására a IV. SS pán- i célos hadtest 1945. janáur 1-én I Ács—Tatabánya—Felsőgalla körzetében összpontosult. Alá­rendeltségébe tartozott a Wi­king és a Totenkopf SS-pán- célos, a 6. páncélos, a 96. és 711. gyalogos hadosztály. Ere­je mintegy 450 harckocsit és rohamlöveget, több mint 200 löveget, valamint nagy meny­nyi ségű páncélozott szállító- járművet tett ki. Ennek a cso­portosításnak az volt a felada­ta, hogy Bicske—Budapest és Esztergom irányába támadva visszafoglalja a fővárost és felmentse az ott körülzártan védekező csoportosítást. A „Konrád” hadművelet el­ső csapása a 4. gárdahadse­reg 31. gárdalövészhadtestet érte, amely Süttő—Pusztavám szakaszon rendezkedett be védelemre. Erre azonban oly kevés ideje volt, hogy a né­met támadás bekövetkeztéig még az első állás árkait is csak részben sikerült kiépíte­nie. Helyzetének súlyosságát mutatja, hogy vele szemben az ellenség élőerőben és tü­zérségben háromszoros, harc­kocsikban és rohamlövegek- ben pedig 15-szörös fölényben volt. 1945. január 1-én késő este megkezdődött a német táma­dás, melybe 2-ára virradóra a főerők is bekapcsolódtak. A szovjet harcosok szinte puszta testükkel állták az SS-páncé- losok rohamát, hogy a front- parancsnokság időt nyerjen tartalékok átcsoportosítására, és szilárd védelem kiépítésére egy hátsóbb terepszakaszon „Nem engedjük a fasisztákat Budapestre!” — ilyen szövegű harci röplapon fogadták meg ezek a katonák, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak. Ja­nuár 6-án a hatalmas túlerő­vel támadó ellenségnek sike­rült ugyan elfoglalnia Eszter­gomot és megközelíteni Bics­két, ám egy tapodtat sem ju­tott tovább. Bicskénél egy szovjet század minden harco­sa életét áldozta az egyenlőt­len küzdelemben, de megtar­totta fogadalmát: nem enged­te az ellenséget Budapestre. Ezen a szakaszon a német pa­rancsnokság kénytelen volt lemondani a támadás erősza­kolásáról. A védők emberfe­letti hősiessége mellett erre kényszerítette az a csapás is, melyet a 2. ukrán front bal szárnya a Garam partjáról mért Komamo felé. Szándékáról azonban nem mondott le, csupán új arcvo­nalszakaszon kísérletezett. A „Konrád II” terv szerint most a fő csapást a III. páncélos hadtestnek kelett mérnie Ma­gyaralmás—Moha vonalából Zámoly—Páty irányába. Ezen a szakaszon a 4. gárdahadsereg 20. gárda-lövészhadteste vé­dett. 1945. január 7-én kora reggel a három páncélos, egy gyalogos hadosztályt és egy lavasdandárt magában foglaló ellenséges csoportosítás táma­dásba ment át. Támadása a szovjet csapatok heves ellenál­lásába ütközött. Az elkesere­dett harcokban a szovjet kato­nák és tisztek az önfeláldozó hősiesség ragyogó példáit ta­núsították. Szergej Jermolajev alhad­nagy páncéltörő ágyús szaka­sza Zámolynál a 203-as ma­gaslaton foglalt tüzelőállást. Január 11-én 16 német páncé­los áttörte a szovjet gyalogság harcrendjét, és Jermolajev ál­lásai felé közeledett. A tüzé­rek pontos célzással egyik pán­célost a másik után tették harcképtelenné, de nekik is nagy veszteségeik voltak. Ami­kor Jermolajev mellől harcos­társai mind elestek, még öt „Tigris” közeledett. Egyetlen lövedéke volt csupán,.azt ki­lőtte az élen haladó harcko­csira. Azután két páncélgráná­tot fogott a kezébe, és a legkö­zelebbit saját élete árán sem­misítette meg. A többi megfor­dult, és nagy gyorsasággal igyekezett visszafelé. Zámolyt még sikerült az el­lenségnek nagy veszteségek árán elfoglalnia, de további előrenyomulását véglegesen megállították a 20. gárda-lö- vészhadtest csapatai. Ám az új támadás, a „Kon­rád III”, nem sokáig váratott magára. Ehhez a német pa­rancsnokság a visszavonulás látszatát keltve Komarnón és Győrön keresztül Veszprém körzetébe csoportosította át a IV. SS páncélos hadtestet. Eb­ben a körzetben öt páncélos és három gyalogos hadosztályt vont össze, hogy csapást mér­jen vele Budapest felé. 1945. január 18-án reggel 560 páncélos rohanta meg a 1-35. szovjet lövészhadtest állásait. Két nap múlva a páncélosélek Dunapentelénél elérték a Du­nát, s ezzel kettévágták a 3. ukrán front védelmét. Január 26-án az északnak fordult né­met csapatok kijutottak Ve­réb—Vál vonalára. Óriási volt a Budapesten körülzárt csopor­tosítás öröme. Dörner alezre­des, a 3. rendőrezred parancs^ noka rádión üzent Philipp al­ezredesnek, a Válig jutott pán­célos ezred parancsnokának: „Szívből sok szerencsét kí­vánok sikeretekhez és a mi szabadulásunkhoz, Tízezer se­besült vár benneteket!” A várva várt szabadulás azonban elmaradt. A németek további támadó lehetőségeit kimerítették a szívósan véde­kező szovjet csapatok. Sőt Tol- buhin marsall frontparancs­nok a védelmi harcok idősza­kában végrehajtott átcsoporto­sítások eredményeként két tá­madó csoportosítást hozott lét­re. Ezek január 27-én reggel északi és déli irányból találko­zó csapást mértek Sárosd felé. Az eddig diadalittasan előre­törő német páncélos hadosztá­lyok védelemre, majd vissza­vonulásra kényszerültek, el- hervasztva Hitler győzelmi re­ményeit. A „Konrád terv” ku­darca teljessé vált: február 7-ig a szovjet csapatok nagyjából visszaállították az arcvonal ko­rábbi helyzetét. Következik: „Száz Budát. nem ér meg egy Bécset!” Diósgyőrben a 10 milliomodik tonna nyersvas lecsapolása al­kalmából ünnepséget és ki­állítást rendeztek a kohók tö­vénél. A kiállítás szenzációja Antal István csarnokmester A „Konrád-terv” csődje (8.)

Next

/
Thumbnails
Contents