Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

XI. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1969. NOVEMBER 10., HÉTFŐ • • Ünnepelt a monori járás NAPONTA 261 MÁZSA KENYÉR KÉSZÜL 41 EZER DARAB PÉKSÜTEMÉNY _ GÓZKÉmENCESOR PILISEN Panaszkodnak a vendégek, panaszkodik az üzletvezető Egy óránk v*elt a vonatin­dulásig Pilisen, egy teljes óránk, s ezt nem akartuk sem a süvítő szélben, sem a jég­hideg váróteremben tölteni. Talán a közeli eszpresszóban meleg vár bennünket — gon­doltuk — hiszen ez lenne a természetes. De neon volt me­leg. — Miért nem fűtenek? Az üzletvezető keserűen vá­laszolt, . nem tudta, hogy a sajtónak nyilatkozik, bár va­lószínűleg akkor sem mond­hatott volna mást: — Mert nincs szeneskam­ránk, nem tudjuk hol tárolni a tüzelőt! kodhatnak, mi a gazdaságo­sabb: bezárni egy pangó, üres presszót — vagy csekély költ­séggel kamrát építeni?! (koblencz) Fogadóóra Sima István, a járási tanács vb-elnökhelyettese ma délelőtt 8-tól 12 óráig tartja a fogadó­óráit a járási tanács épületé­ben levő hivatali helyiségében, i Az érdekeltek felkereshetik a j tanácsi szervek hatáskörébe ! tartozó ügyekben. IGAZ EMBER, IGAZ SZAVAKKAL... — Én már annyi tolljorgató embernek lediktáltam az éle- temet... Meg jöttek egyszer egy... olyan masinával is, mag­nóval, no, abba is belemondtam ezeket a dolgokat. De azért csak kérdezz lányom, neked is elmondom én! Közösen ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 52. évfordulóját pénte­ken Gyomron, a járás sütő­ipari üzemeinek dolgozói. Angyalos István, a Pest me­gyei Tanács II. számú Sütő­ipari Vállalatának igazgatója — az ünnepség szónoka — el­mondotta, hogy a monori járásban jelen­leg a vállalat 160 élelmi- miszerboltot, 12 szakbol­tot és 29 egyéb közületet lát el pékáruval. A járás 13 üzemében naponta 261 mázsa kenyér és 41 ezer darab > péksütemény ké­szül. Nagyfokú munkafegyelemre van szükség ahhoz, hogy ezt a hatalmas mennyiséget min­den nap zökkenő nélkül meg tudják termelni. A munkafe­gyelem terén az idén komoly javulás volt észlelhető, bizo­nyítja ezt az is, hogy jelentő­sen csökkent a fegyelmi ügyek száma. A mennyiségi termelés mel­lett az idén a pékségek fő célja a minőség javítása volt. „Igyekeztünk csak minőségileg kifogástalan lisztből sütni a kenyeret, és örömmel mond­hatom, hogy kevesebb volt a panasz.” Mint a vállalat igazgatója elmondotta, üzemeiket a lehe­tőségeikhez képest korszerű­sítik. Jelenleg egymilliós költ­séggel jó ütemben folyik a monon kenyérgyár bő­vítése, és Pilisen a 30-as számú üzemben gőzke- mencés sor készül. Vecsés régi gondján segítenek azzal, hogy jövőre ke­nyérgyárat építenek a községben, amely az egész járás kenyérellátását is tovább javítja. . Gondos István, a gyömrői ■községi párt-alapszervezet tit­kára a község lakóinak véle­ményét tolmácsolta: kétség­telen, javult a kenyér minő­sége, de még tovább kell ha­ladni ezen az úton. A vállalat igazgatója ezután kitüntetéseket nyújtott át. Bochaner Béla, Mosonyi Fe­renc, Petries Sándor, Csuzi István és Bozóki Károly a ki­váló dolgozó jelvényt és a ve­le járó jutalmat kapta meg, Kapás Antal, Vastag József, I Ferenc, Szvitek István és Dob- Bereczki Károly, Márta Jó- j rovitz Nándor kiváló dolgozó zsef, Fetter Mihály, Magyar j oklevelet kapott. Jámbor Mikló«, a mrt*vci pártbizottság titkára ínwiidott ünnepi beszédet Gvönirón Gyomron zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme, ahol Jámbor Miklós, a me­gyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Ez­után ünnepi fáklyás menet in­dult a szovjet hősi emlékmű­höz, ahol a helyi szervek he­A Monori Kefegyár ünnep­ségén megjelent Gál János, a Monori Községi Pártbizottság titkára, Kupecz Ferenc, a Mo­nori Községi Tanács elnöke és Kovács József alezredes, a já­rási munkásőrség parancsno­ka. Artz Károly szakszervezeti titkár üdvözölte a dolgozókat és a vendégeket, majd Artz László párttitkár méltatta no­lyezték el a megemlékezés koszorúit. Monoron a Marx-ligetben levő szovjet sírokat koszorúz- ták meg a járási és a községi párt-, tanács- és tömegszerve­zetek képviselői. vember 7. jelentőségét. Az ünnepi beszéd után Imre Adám, a Kefegyár igazgatója kitüntetéseket, okleveleket és jutalmakat adott át a gyár 86 dolgozójának, 18-an kiváló dolgozó jelvényt és jutalmat, 15-en kiváló dolgozó oklevelet és jutalmat, 53-an pedig pénz­jutalmat kaptak. (fogarasi — gér) — Tavaly sem volt fűtés?! — De igen, csak akkor egy nyitott betonkemencében volt a szén. Oda most nem tehet­jük. Bent jártam ma az ÁFÉSZ-nél, elmondtam, hogy kénytelen leszek betegállo­mányba menni, mert máris megfáztam, s lassan a ven­dégek ránk sem nyitják az ajtót, ha ilyen dermesztő hi­deg fogadja őket! Az ÁFÉSZ vezetői gondol­Ma Gyomron és Monoron vb-ülés Vb-ülés lesz ma délután 3 órakor Gyömrőn. A népi ellen­őrzési csoport munkájáról és az intézmények III. negyedévi tételes ellenőrzéséről tárgyal­nak. Monoron 2 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt a ktsz-ek veze­tőinek beszámolója szerepel napirenden a munkaügyi, szo­ciális és kulturális ellátottsá­gukról. így ünnepelt a Monori Kefegyár Színházban voltunk „Minket, öcsém, nem olvas­tak azok, akikről írtunk ...” Az öreg író mondja ezt Dar­vas József A térképen nem ta- látható című riportdrámáját ban. A darab rövidített válto­zatát mutatta be november 7-én este a Jókai Szövetkezeti Csoport a Monori Járási Mű­velődési Házban, és az öreg író ezen az estén megállapít­hatta volna — végignézve az üres széksorokon: „Minket, öcsém, nem néznek meg azok, akikről írunk...” Kiss István, a csoport ren­dezője, konferansziéja — és a bemutatott darabban Bónis, a megyei párttitkár alakítója — ezt mondta, amikor kiállt a függöny elé: „Bennünket nem zavar a közönség létszáma, hi­szen volt olyan is már, hogy két személynek játszottunk, volt amikor telt háznak. Mert ha önök közül csak egy ember határozza is el, hogy a darabban felmerülő emberi gyengeségeket nem kö­veti el — már nem játszot­tunk hiába.” Aztán kezdetét vette az elő­adás és azon kevesek, mintegy 30-an, 40-en, akik eljöttek az előzetesen megvásárolt 150 jegy tulajdonosai közül, fe­szült figyelemmel nézték, hall­gatták azt, ami a színpadon történik. S hogy Kiss István a végén megköszönhette ezt a figyelmet a nézőknek, abban a színpadra lépő öntevékeny cso­port minden tagjának része volt, őket dicsérte: Hracho- vina Lajost az öreg író, Kiss Istvánt Bónis, Tamási Pált Vargyas, Horányi Lajost Ficz- kó, Horányi Lajosnét, az öreg­asszony, Pimper Györgyöt — Bella Sanyi szerepében és a Marikát alakító Vajda Jolánt, valamint a többieket mind. \ mezőgazdaság kiváló dolgozója: Klein István Monoron a járási tanács ün­nepi megemlékezésén Szijjártó Lajos, a járási tanács vb-elnö- ke nyújtotta át Klein István­nak, az üllői Kossuth Tsz fő­kertészének a mezőgazdaság kiváló dolgozója minisztériumi kitüntetést. A fiatal szakem­ber nemrég még a járási me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály munkatársa volt, alig néhány hónapja dolgozik Ül­lőn. A magas kitüntetést a két évvel ezelőtti és az idei mező- gazdasági termékkiállítás meg­rendezéséért kapta. Fekete Sándorné, a járási tanács titkárságának dolgozója az államigazgatás kiváló dol­gozója lett. Szőnyi János gép­kocsivezető 30 éves munkássá­ga elismeréséül pénzjutalmat kapott. (f. o.) Büntetett előéletű 25 EVE SZABAD PILIS A komolyabb csaták a községen kívül folytak 1944. november 10. Pilis fel­szabadítása befejeződött. A Vörös Hadsereg katonái ki­szorították ' a község területé­ről a német fasisztákat. Pili­sen nem voltak nagy csaták, ami kizárólag a szovjet ka­tonák érdeme. A Vörös Had­sereg egységei ügyeltek arra, hogy a község minél kisebb kárt szenvedjen. Annál ko­molyabb károkat okoztak vi­szont visszavonulásuk során a németek. Felrobbantották a gőzmalom kéményét, az or­szágúti nagy hidat az egykori Hrubes vendéglőnél, és az evangélikus templom tornyát. A toronnyal együtt jórészt a Szakképzett villanyszerelőt felve.-zünk beruházási, felújítási és karbantartási munkákra. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen: GYOMRÖ, PETŐFI TSZ ____________________ | templom is összedőlt. A lakos- j ság a határban levő gomba­pincékben húzta meg magát, | jó páran azonban otthon ma­radtak. Így Bitskey bácsi is, aki most így emlékezik: — Hát bizony, akkor azt sem tudtuk, hogy hányadika van, és milyen nap, kedd vagy péntek. Nem tudtuk, mit hoz a holnap, féltünk a há­borútól és vártuk már a vé­gét. Egyébként a faluban csend uralkodott. Ez azt je­lentette, hogy néha-néha hal­latszott a fegyverek ropogása. Itt csak kisebb összetűzések voltak, a komolyabb csaták a községen kívül folytak. Persze, a búvóhelyekről nem nagyon mertünk előjönni. Hát így voltunk... Aztán elmúltak a nehéz na­pok, lassan megindult a min- j dennapok élete. Most ezen a negyedszázados megemlékezé­sen gondoljunk azokra a szov­jet katonákra, akik életüket áldozták a község felszabadí­tásáért. Azokra, akik sok ne­héz csata után a békét hozták el nekünk. Erre gondoljunk akkor, amikor elhelyezzük sírjaikon a kegyelet és a meg­emlékezés virágait. If j. Osvalda Ferenc O Nyáron láttam őt először. Mellém szegődött és három forintot kért. — Mire kell? — kérdeztem tőle. — Egy pofa sört szeretnék meginni. Odacsúsztattam neki a pénzt. Még egy óra múlva is ott lát­tam az étteremben, akkor már erősen illuminált állapotban volt. Bizonyára nemcsak egy pofa sört ivott ezúttal sem. A pincér kitessékelte a helyiség­ből. Nekitámaszkodott a falnak, majd elindult hazafelé. Éjfél is volt már, mire bezörgetett az ablakon. Beteg, öreg édes­anyja nyitott ajtót... O Néhány nap múlva ismét összetalálkoztam vele. Elme­sélte élete történetét. Csak­nem' 15 évet ült börtönben. 1951-ben kezdődött, a honvéd­ségnél ... Azóta lopásért, köz- veszélyes munkakerülésért és egyéb bűncselekményekért csukták be. Jóformán még ki sem lépett a börtön kapuján, már indult is vissza. Leg­utóbb munkaruhát lopott a munkahelyén, eladta a saját­jával együtt. Egy évet kapott érte. B. minden gátlás nélkül beszélt „gazdag” életútjáról. 0 Egy ideig nem láttam őt. Másoktól tudtam meg, hogy 30 napra elzárták a fővárosban. Nem látogathatta ugyanis a szórakozóhelyeket, s az egyik­ben mégis elkapták a rend­őrök. Azon az estén, amikor ha­zajött, ismét betért a vendég­lőbe. Egy nagy pohár szódát kért! Megitta, aztán haza­ment. Most már dolgozik Bu­dapesten, az egyik gyár kazán­házában salakozó. 12 óra munka után 24 óra szabad. A szabad idő alatt sem tétlen­kedik, segít az ismerős kőmű­veseknek. A pénzt azonban még nem tudja megbecsülni. Keveset ad haza édesanyjá­nak, néha semmit. Az idős, beteges asszony élete csupa keserűség. Még így is nagyon szereti fiát, mindig megbo­csát neki. Amikor távol volt, akkor is gondolt rá, csomago­kat küldött, levelet írt, hogy ne érezze magát elhagyottnak, elveszettnek. 0 Sokat gondolkoztam B. életén. Idült alkoholista. Ami­kor, nagyritkán józan, jó munkaerő. Azt mondja: — Szeretnék megváltozni, de nem tudom hogyan lehet­ne... Gyakran elindult már a rendes élet útján, s eddig még mindig elbukott. Talán most sikerül neki. (zse) Az aprócska szobában, hát­tal a világosságot alig-alig be- bocsátó ablaknak, jegyzetel­ni akarok, de áll kezemben a ceruza. Méhész István bácsi elmeséli az életét, amiben tu­lajdonképpen Gomba majd­nem évszázados története van. Szemben a történelem­mel — csak hallgatni lehet. — 1884. február 14-én szü­lettem, itt Gombán. Apám uradalmi arató volt, nem csöppentem gazdagságba __ N ehéz évek voltak azok is, amikor gyerekember voltam még, s amikor felnőttem, megnősültem — akkor sem lett könnyebb. A község es- küdtjének választottak meg, a Gömbös-kormány idején. De én odaálltam a Becker jegyző elé: adjon nekem egy írást, hadd vigyem Monorra, a Kopa szolgabírónak, nem leszek én esküdt! Mer’ nem járok a zsandárokkal bele­nézni az emberek fazekába, hogy ki, mit főz. Csúnya idők voltak azok. Vitték a párnát, a hordót, a szecskavágót — amit csak értek, azt mind el­vitték az embertől. Föl is mentettek a hivatal alól, de megválasztottak akkor közsé­gi képviselőnek, utána meg a legeltetési bizottság elnöke lettem. Mindig betöltöttem valami hivatalt, volt bennem bizodalma az embereknek. A tszcs-nyilatkozatot elsőnek írtam alá. István bácsi megpihen be­széd közben, s én az ágy fölé figyelek, a falra, olvasom a bekeretezett oklevelet: „Az MSZMP monori járási vég­rehajtó bizottsága és a mo­nori járási tanács végre­hajtó bizottsága elismerésben részesíti Méhész Istvánt, kö­zel 50 éves aktív szervező- munkájáért, Gomba község­ben végzett közéleti tevé­kenységéért.” — Még mutatok valamit! — s a sublótból bársonytok ke­rül elő, benne csillog a kitün­tetés: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium „kiváló termelőszövetkezeti tag" kitüntetést adományozott Méhész István bácsinak, ta­valy márciusban. — Monoron volt az ünnep­ség, amikor ezt ideadták. Szé­gyen, nem szégyen, sírtam én akkor, amikor megkérdezték, hogy István bácsi, dolgozik-e még? És én ’ azt feleltem, hogy bizony, ellenőr vagyok a tsz-ben mind a mai napig, megtapsoltak az emberek. Az ünnepség vége felé meg eléne­keltük még a Kossuth-nótát is! István bácsi szeme bepárá­sodik, arca elé emeli az öklét, én sem tudok megszólalni. Méhész néni a legjobbkor nyitja be az ajtót. — Papa, azt elmondtad-e, hogy most is dolgozol? — Nem munka ez mán ..", Csak belefáradok azért. A? állatokat ellenőrzőm a tsz-ben, van-e vizük, takarmányuk... Méhész István bácsi Gom­ba legidősebb emberei közó tartozik. Hosszú, nehéz évek állnak mögötte. Boldog? Nem haszontalan az élete, sosem volt az. Mindig a helyére állt. A sötét időkben sem élt ő sötétségben, hiszen igaz emberekkel, igaz szavakkal csak fényben találkozunk. (koblencz) 62 éve él egy­más mellett jó­ban, rosszban Mé­hész István bácsi és felesége. P A hazai csapaf nem állt ki Nagy érdeklődéssel várták Gyömrőn a Maglód elleni Ma­gyar ' Népköztársasági Kupa mérkőzést. A tervezett szom­bat helyett a gyömrői sportkör elnökhelyettese péntekre, no­vember 7-re nozta előre a mérkőzést, ám ezt későn tudat­ta a sportkörrel és a játéko­sokkal. így aztán a maglódiak ellen a gyömröiek nem tudtak kiállni. Leilei Jenő játékvezető: — mi időben értesítettük mindkét! felet a mérkőzés időpontjáról, j Ám a gyömröiek képviselője j kedden előbbre hozatta, pén­tekre a mérkőzést. Az MNK-ban Maglód ju­tott tovább mérkőzés nélkül. Második hely Nagykálán Nagykátán, a gimnázium tor­natermében november 7 tisz­teletére Tápió menti Kupa ko­sárlabdatornát rendeztek. A I monori lányok jól szerepeltek. I A kupáért folyó döntőben dön­tetlenre állt az eredmény, ami­kor a hazaiak a hosszabbítás­ban egy kosarat dobtak, és ez­zel megszerezték az első he­lyet, így otthon tartották a kupát. Bajnokavatás Gyömrőn Gyömrő—Üllő II 3:2. Gyömrő, 200 néző, vezette: Felszner (Somszegi). A rossz időjárás ellenére szép számú közönség előtt ját­szott a két csapat a járási lab­darúgó-bajnokság keretében. Üllő 2:0-ra elhúzott, a megle­petés a levegőben lógott, a gyömrőieknek azonban sikerült megfordítaniuk a mérkőzést. A mérkőzés végén a hazai közönség lelkesen ünnepelte a bajnokcsapatot. Este a Halász­kertben ünnepi vacsorát ren­deztek. (g. j.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents