Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

•» {f'SSSS'SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS^ (Foto: Ur bán) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ia:i r<7oTeV^T«TpH XIII. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM ÁRA 1 FORJXT 1969. NOVEMBER 7., PÉNTEK November nyitánya November hetediké: egy egész korszak nyitánya, jelképe és kifejezője. Ünnepnap, hiszen ötvenkét esztendővel ez­előtt pontosan e nap dátumához rögzítetten, szinte órára kitapinthatóan, ekkor indult el győzelmes útjára az oroszországi szocialista forradalom. Olyan világban élünk, ahol november he­tediké ünnepnapja nem választható el az év többi 364 napjától, mert az esztendő minden órájában és percében, a világ minden pont­ján elevenen érezzük október szellemét, ösz­tönzését és hatását. Mert november hetedikének szülötte első­sorban maga a Szovjetunió. Moszkvában az emberek most „Sz prázdnyikom”-mal kö­szönnek, az ünnep készülődésének fénye ra­gyog, .a Vörös téri demonstráció a Szovjet­unió erejét és egységét fejezi ki. De van-e olyan napja az esztendőnek, amikor a világ ne érezné a szovjet állam létének és tevé­kenységének jelentőségét? Alig néhány hete, hogy szovjet űrflotta keringett bolygónk kö­rül: Moszkvában állandósult a diplomáciai csúcsforgalom, az elmúlt időszakban is fon­tos tárgyalások tanúja volt a világ, elegendő a csehszlovák, a vietnami, a francia, a tanzá­niai látogatókra utalni. Jól tudjuk, mennyi fáradozás és erőfeszítés húzódott meg a hír mögött, amikor Pekingben szovjet—kínai megbeszélések kezdődtek; az ENSZ fórumán szovjet javaslatok alapján vitáznak a bizton­ságról. a bakteriológiai és a vegyi fegyverek kiiktatásáról az emberiség fegyvertárából. Az Aurora történelmi lövését, a Téli Pa­lota első ostromlóinak hősiességét idézi az a „köznapivá” lett tény is, hogy a világ tizen­négy országában estek már el a „Téli Palo­ták”. Tizennégy ország tartozik a szocialista világrendszerhez, területük a szárazföld 26 százalékát, a világ összlakosságának egyhar- madát foglalja magában. A szocialista orszá­gokhoz tartozik ma már a világ ipari terme­lésének legalább 33—36 százaléka, s talán ér­demes külön kiemelnünk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához csatlakozott szocialista országokban állítják elő az ipari össztermelés 31 százalékát. A szocialista vi­lágrendszer állandó fejlődése — még akkor is, ha időnként zavaróan hatnak bizonyos problémák — alapjában módosította vilá­gunk erőviszonyait. Október győzelmével vált realitássá a gyar­mati és félgyarmati helyzetben sínylődő százmilliók vágya a felszabadulásra. A föl­det vasmarokként szorító gyarmati rendszer először megingott, majd teljesen lehanyat­lott, viszonylag rövid történelmi időszak alatt szabaddá lett a volt kolóniák több mint 98 százaléka. Nap mint nap olvasunk, hal­lunk a fiatal afrikai és ázsiai nemzetek út­kereséséről. sikeres harcairól (s néha átme­neti kudarcairól), tevékenységük ma ugyan­csak alapvető tényezője, összetevője az új világképnek. S földgolyónk gyorsan változó arculatát jelzi, amikor Afrika és Ázsia mel­lett éppen a napi jelentésekben egyre több szó esik Latin-Amerika kibontakozó nem­zeti erőiről is. November hetedike azért lehetett egy űj korszak nyitánya, mert szervezője az újtípu­sú párt: a bolsevikok pártja volt. S az ün­nep kisugárzott a hétköznapokra: ma már több mint kilencven kommunista párt tevé­kenykedik, a párttagok száma meghaladja a félszáz milliót. A kommunisták következetes küzdelmet folytatnak, egyesítik az interna­cionalizmus nagy eszméit, a legsürgősebb nemzeti tennivalókkal, befolyásuk messze túlnőtt a pártok szervezeti hatósugarán. Is­mét a szűkszavú táviratokra kell utalnunk? a szociális harc elsöprő lendülete Olaszor­szágban; Franciaország dolgozóinak nagy­szerű akciói; sztrájkok Spanyolországban és Portugáliában a fasiszta elnyomás nehéz kö­rülményei között; ki nem hunyó ellenállás Görögországban; egy megcsoníosodottan re­akciós kormánypolitika bukása Nyugat-Né- metországban. Természetesen nem ringatjuk magunkat ábrándokban, jól tudjuk, hogy a világimperializmus még erős, nem állítjuk, hogy „papírtigris” lenne. A november 7-i ün­nepnap mégis olyan alkalmat jelent, amikor talán a napi gondos mérlegelést félretéve, nagyobb hangsúlyt adhatunk az új világ erői kibontakozásának mind az öt kontinensen. Az élő októberi örökség annak az éjszaká­nak az emléke is, amikor a szovjetek kong­resszusán, a harcból jött és harcba induló, borostás férfiak dekrétumot fogadtak el a békéről. A béke igenlése és az a tudat, hogy erőnk növekedése, az erőviszonyok változása ma már nem tesz elkerülhetetlenné egy atomháborút, érződik hétköznapi tevékeny­ségünkben is. Szolidaritásunk nem lankad a vietnami nép küzdelme iránt, mindent elkö-, vetünk, hogy az amerikai agresszorok tá­vozzanak és e sokat szenvedett délkelet­ázsiai ország helyreállíthassa szabadságát és békéjét. Követeljük a Biztonsági Tanács ha­tározatának következetes végrehajtását, az izraeli megszállók visszavonását minden arab területről, mert így biztosítható csak a közel-keleti válság politikai rendezése. Meg­alapozott európai biztonsági rendszer, lesze­relés, kölcsönösen előnyös békés egymás mellett élés — ez a szocialista országok szé­les néptömegeinek véleményét kifejező kor­mánypolitika, s mind többen vallják ugyan­ezt a másik tábor országaiban is. Az M-nap, az amerikai békeharcosok október 15-i mo­ratórium-megmozdulása olyan háborúellenes tüntetés volt, amely példátlan az amerikai történelemben. így rímelnek az ünnep- és hétköznapok, november 7 után több mint fél évszázaddal. Szocialista hazánkban, a Magyar Népköztár­saságban természetszerűleg pirosbetűs ünnep ez a nap, de október szelleme vezérel ben­nünket mindig és mindenhol. Állásfoglalá­sainkban, amelyek a szocialista erők egysé­gének összekovácsolására és a béke megszi­lárdítására irányulnak. Hétköznapi mun­kánkban, amelynek során fejlesztjük a szo­cialista népgazdaságot, a szocialista kultúrát, megváltozott körülmények között, de a tö­retlen lenini örökség jegyében tevékenyke­dünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója al­kalmából csütörtökön főváros- szerte koszorúzás! ünnepséget tartottak a szovjet hősi emlék­műveknél. A mártírhalált halt szov­jet parlamenter, Osztya- penko kapitány Budaörsi úti emlékművénél a lágymányosiak, a XI. kerü­leti üzemek, vállalatok dolgo­zói koszorúztak. Az emlékezés virágaival dí­szítették a kerület lakói a Gel- lért téri szovjet emlékművet ÉLJEN NO VE MB ER 7 is. Több városrész lakói keres­ték fel virágaikkal a Kerepesi temetőben nyugvó szovjet hő­sök sírjait. Ünnepi díszt öltött a gel­lérthegyi felszabadulási em­lékmű is, ahol az I. kerület lakói emlékeztek a történelmi sorsfordulóra. Az obeliszk tö­vében katonazene hangjai mellett helyezték el a hála virágait a kerület párt- és ál­lami vezetői, a gyárak, üze­mek képviselői, az oktatási in­tézmények diákjai. Az ünnep­ségen részt vett F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete is. A pestlőrinciek az orvul meggyilkolt Steinmetz ka­pitány szobránál tartottak ünnepséget. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 52. évfordulója alkalmából csütörtökön dél­után a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepé­lyes külsőségek között, kato­nai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság ál­lami zászlaját. A délutáni órákban ugyan­csak katonai tiszteletadással vonták fel a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos vörös zászlaját. ★ November 7 tiszteletére változatos programsorozatot dolgoztak ki megyeszerte. A két nap alatt, de már csütör­tökön is egymást követték, il­letve követik az események. A sok közül mutatóiba né-, hány: Tegnap délután Vácott, eiőbb a DCM, a ktsz-ek és $ . (Folytatás a 12. oldalon.) Megkezdődtek a Nagy Októberi Szocialista Fon adatom 52. évfordulójának ünnepségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents