Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

VÁCI HAPLfl A PEST MfGVfl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1969. NOVEMBER 4., KEDD MIT TESZ AZ AKOV? A gyorsabb és jobb A múlt hét végén megálla­podást irt alá Majoros György, az 1. számú Autóközlekedési Vállalat váci főnöksége és Paróczi József, a Budapest és Vidéké Tejipari Vállalat he­lyi üzemének képviseletében. A szerződés értelmében no­vember elsejétől a váci főnök­séghez tartozó tehergépkocsik szállítják a tejipar termékeit a váci, a gödöllői és a szobi járásban. öt darab két és féltonnás járművet biztosítanak a naponkénti szállításhoz. Korábban Budapestről érkező autók végezték ezt a munkát. A mostani megállapodás a la­kosság érdekét szolgálja: gyor­sabb és jobb lesz az ellátás. A jubileumi munkaverseny során más területen is igye­keznek jobbat, többel nyújta­ni az autóközlekedési válla­lat dolgozói. A Törökhegyi úti központi telephelyen, a fő­nökség műszaki bázisán, százhatvanhat gépkocsi- vezető és tizenhét segéd­gépkocsivezető dolgozik azért, hogy növekedjék a forgalom, gyorsuljon az az áruszállítás. Ide tartozik a vasútállomás Mi újság a Heurékáhan? A váci Heuréka gumigyár­ban megkezdődtek a bizton­ságtechnikai vizsgák. A gyár fizikai és műszaki dolgozói, mintegy százhetvenen vála­szolnak a legfontosabb mun­kavédelmi kérdésekre. A derecskedülői üzemben is megkezdődött az 1969/70-es évi politikai oktatás. Az ak­tuális kül- és belpolitikai kér­désekkel és hazánk, városunk felszabadulásával foglalkozó előadássorozaton — három csoportban — száztizennégyen vesznek részt. Tanfolyamot szerveztek a szakszervezeti aktíváknak is. ! A váci Heuréka gyárban októ- j bér végén kezdődött meg a j szakszervezeti alapfokú tanfo- | lyam. Az előadók a funkcioná- j riusok feladataival és jogai- í val ismertetik meg a hallga­tóságot szállítmányozási kirendeltsé­ge is, valamint a Kosdi úti forgalmi telep és a MÁV rak­tárépületében elhelyezett da­rabárus körzeti iroda. Az elmúlt öt év alatt gépko­csiállományuk száztizenkilenc- röl százhuszonhétre emelke­dett; az elszállított áruk sú­lya csaknem megkétszerező­dött. Ezeket a jó eredményeket úgy érték el, hpgy a rendel­kezésre álló gépkocsiparkot gazdaságosan használták ki. Az ünnep évfordulójára kezdeményezett verseny­ben csoportelsők lettek. A hatalmas vörös * zászló a városi pártbizottság elismerő oklevelével együtt az iroda fa­lát díszíti. A mostani versenyszakasz végén ismét szeretnék elnyer­ni a versenyzászlót. — papp — Vakáció Lengyelországban Ma este á Dunakanyar Foto- klubban — az eredeti prog­ramtól eltérően — Przymu- szala Albin—Gyimesi János „Vakáció Lengyelországban” című útiélménybeszámolóját láthatja a váci közönség. A klub két tagja a nyáron kör­utazást tett Lengyelországban. Jártak Krakkóban, Varsóban, Sopotban, Gdyniában és Poz­nanban. Űtjukról mozgófilmet készítettek és ezt a keddi mű­sorban mutatják be a Madách Imre Művelődési Központ emeleti vetítőtermében. ÍÍÍSAEMEDI TAPASZTALATOK (I.) A szándék tetté érett Betonút a majorban — Takarmány laboratórium Ha az ember egy termelő­szövetkezetet töviről hegyire akar megismerni, ahhoz kevés öt óra. Ám ahhoz, hogy a jót és az újat észrevegye, elegen­dők az első percek is. Ezt éreztem a kisnémedi Zöldmezőben, amikor Mtlka Pál főmezőgazdász és P.aulik Gábor mezőgazdász kíséreté­ben ismerkedtem a gazdaság­gal. A járás egyik középgaz­dasága — mindössze 2035 hol­das — régóta dolgozik már úgy, hogy eredményeire jog­gal büszke lehet. Ám nem is a számok megragadóak — az or­szágban vannak jobbak is —. hanem a következetes szándék, amellyel az újat, a korszerűbbet kutatják és megvalósítják lépésről lépésre. A szándék, hogy a tagoknak állandóan növekvő jövedelmet biztosítsanak, és a gazdaságot korszerű üzemmé fejlesszék — már tetté érett. — A határban már nincs sok látnivaló — mondja a fómezői gazdász —, az őszi vetésekkel és a betakarítással október kö­zepére végeztünk. A műtrá­gyaszórást és az őszi mély­szántást kell csak befejeznünk — aztán megkezdhetjük ez évi jövedelmünk felmérését... Ám a majort szívásén megmu­tatjuk — invitálnak az őszi fényben fürdő épületek felé. At iroda előtt ráléptünk az új betonúira, amely idővel az egész tanyaközpontot behálóz­za. Hatszáz méternyi bekötő utat állami hozzájárulással és további ötszáz métert saját erőből építenek. A legkorszerűbb betonút lesz — mopdják kísérőim —, bárki, bármikor száraz lábbal járhat­ja a majort. A rend és a tisztaság „meg­fogható” már most is. A jó ér­zés csak erősödik, amint az épületeket sorra járjuk. Nem nagy a gépszerelő műhely, mégis korszerű öltöző és fürdő is van benne. Kevés szóból is értek mindent, pedig sok új­jal találkozom. A régi uradalmi épülete­ket átalakították, és úgy rendezték be, ahogyan csak nagy gazdaságokban lát­ni. A régi magtár két helyi­ségben egy kis takarmányla­boratóriumot találunk. ízes illatok kavarognak a levegő­ben, a zsákológarat tompán brummog. Ez a takarmányke­verő üzem. Saját gazdaságuk részére keverik a darákat — csak a kémiai szereket, a kon- centrátumokat vásárolják, minden más anyagot itt állítanak elő. Amikor a címkékkel lezárt zsákok sorát látom, gyors számvetést végzek. A takarmá­nyozás költségeit tíz-tizenöt százalékkal csökkenti a helyt keverőüzem. Másutt Vácszent- lászlóról szállítják a keveré­ket — a fuvarköltség különö­sen dologidőben tetemes. Amint a gazdaság épületeit, istállóit járjuk, megtudom, hogy nagyszerű növényter­mesztési eredményeik tovább- javítása mellett az állatte­nyésztést akarják tovább fej­leszteni, azt, amire már most is méltán büszkék lehetnek. — csankó — (Folytatjuk) Töprengés és némi eredmény Ifiszereivé ny ARCKÉPEK A VONATRÓL ANDRE STIL-, MAUPASSANT-, CAMUS-KÖTETEK ÉRKEZTEK A Művelt Nép Könyves­bolt újdonságai: Magyar—an­gol szótár I—II, André Stíl: Szép, mint egy ember, Moldo­va György: Tetovált kereszt, Tamás Aladár: Nyugtalan ár­nyak, 'Zilahy Lajos: A Dukay család I—III, Maupassant: Céltalan szépség, J. Wieder: A volgai katasztrófa, A. Camus: A száműzetés és az ország, Sőtér István: Álom a történe­lemről, S. Budin: Egy úr az admiralitásról, H. Böttcher: A vitaminok könyve, Pintér Ist­ván: Botrányok a XX. század­ban, Petőfi Sándor: Arany Lacinak, Fábián Imre: Ernster Dezső. MÁRTÍROKRA EMLÉKEZNEK Negyed századdal ezelőtt unyt el haláltáborban a fel­igödi Nemes István és az al­jgödi Palczer János, a mun- ísmozgalom két harcosa. Ne- iikre emléktábla hívja fel az tókor' figyelmét. Haláluk év- trdulóján kegyelettel emlé- eznek rájuk mindkét község­Radar és szonda A megnövekedett hétvégi órgalmat a közlekedésrendé- szet munkatársai fokozottab- aan ellenőrizték. Sok, a meg­engedettnél gyorsabban hajtó személygépkocsit és motorke­rékpárt állítottak meg. Szol­gálatban volt a radar és az alkoholszonda is, néhány veze­tő pedig kénytelen volt kifi­zetni a bírságot a szabályok megsértéséért. Már a Nyugati pályaudvar­nál feltűnt... Nem, ilyet még eddig tényleg nem tapasztal­tam. Pedig immáron fél esz­tendeje teszem, napról napra tiszteletemet a budapest— váci vasútvonalon, ám a leg­nagyobb idegenforgalmi sze­zonban — beleértve a hétvé­geket — sem láttam ennyi rövidfaa'Jú fiút a szerelvé­nyen. Az egyik — szintén rövid­hajú fiatalember —, aki ve­lem szemben ül, lehajtja fe­jét és aludni próbál. Egyszer- csaik felugrik, belémrúg — még most is sajog, ha rágon­dolok — majd, mikor magá­hoz tér, bocsánatkérően rám- néz: ­— Ne haragudj, komám, tudod az utóbbi időben egy kissé nyugtalan vagyok. Már azért is, mert nemrégiben volt egy motorkarambolom és azóta állandóan az jár a fe­jemben ... Még egy bocsánatkérés után újfent az asztalra hajtja fejét, de csakhamar felül és az újságba merül. Egy idő után megunja, és rámnéz: — Komám, nem félsz, hogy ilyen hosszú hajad van! Ügy kivágnak, mint a sicc! — Engem, honnan?! — Te nem slapecnak mégy Vácra? Akkor világosodott meg előttem minden: persze, ősz van, a bevonulás ideje, és ezért a sok rövidre nyírt fia­talember. — Vagy úgy, szóval bevo­nulsz ... — Igen, nyolckor kell je­lentkeznem a fegyveres erők klubjában. Szerinted oda­érek? — Ha jól kilépsz .. — Ügy tudom, Vácon hír­adó alakulat van. Ettől félek a legjobban, azt mondják, hogy ott rengeteget kell ta­nulni. de nekem sajnos, ehhez semmi kedvem. öreg va­gyok ... — Hányba születtél? — Kilencben. De hát én már eddig is sokat tanultam. 11 év az iskolapadban elég sok. Különben is, ha nem ez a szakmám, akkor mit fogok én kezdeni a híradó tudomá­nyommal? Te nem így vagy vele? — Hát... Szerencsére időközben be­futott vonatunk, és a sok rö­vid hajú ifjú — csak a vak nem veszi észre,' hogy katona­ság előtt állnak — ismeretle­nül is egy csoportba terelő­dik, és az útbaigazítást várja. De aztán az állomás előtt meglátnak egy teherautót. Megérzik, hogy értük jött. Va­lamennyien odamennek. Először a táskájukat dobál­ják fel — tartalma: fogkefe, törülköző, szappan, cipőkrém, és a többi tisztasági eszköz, valamint egynapi hideg éle­lem — aztán ők is íelszáll­nak. Még egyszer búcsút in­tenek, majd egyből az iskolá­ba menő lányokat bámulják. Azt hiszem, egy kicsit fájó szívvel... M. S. Az a mi Vácunk „Pesthez két postaállásnyira egy kies, egészséges vidéken” — amint azt Fényes Elek l&43-ban le­írta — a török idők után „ré­gi fényét csak kőhalmokban, leszaggatott templomokban siratta, s alig maradt egyné­hány lakosa”. Ennek a váro­sát szerető egykorú híradó­nak, aki a nagy tudós Fé­nyes Eleket tájékoztatta vá­rosának rövid történetbe foglalt életéről, nincs előttünk határozott, évszámokból ösz- szeálló portjéja, mégis meg­állhatunk egy pillanatra a jellemzésénél: milyen lehe­tett? Bizonyos, hogy elfogult volt, mert minden könnyet, bánatot, feldúlt otthont, le­szaggatott templomot, a kő­halmokat és a pestist a török nyakába varrta. Pedig dehogy csak a török hozta ránk a vészt, hozta azt a német, cseh zsoldos, a Habsburg köz­katona és tisztje, aki szabad rablásra fuvatott trombitát a Hegyes tornya alatt, hozta azt a labanci szellemben ne­velkedett korcsmagyar, aki­nek tenyerében osztrák urai­nak aranya csörgött. Kisej- Uk a városáért aggódó arc­ból a konok elszántság is; a csakazértis újjáépítés te­szi konokká, de a leglényege­sebb mégis a feltétlen hite ennek a kis közösségnek a jö­vőjében. Hogyan lehet az, hogy köz­vetlenül 48 előtt ilyen bát­ran és szabadon szárnyfalt a szabad szó? Egy statisztikai kötetsorozatba ágyazva ve­szélytelennek vélték a cen­zorok, noha a hírközvetítő a város „hanyatlásáról” be­szélt, mondván: „csinosbu- lása... lejjebb szállott”?.Vagy Már pillésedeít hajnalon­ként a vályú széle, vékonyka cirádás jégkéreg sziporkázott az ébredő fényben. Vastag párafátylak lengtek körül az ökröket a reggeli itatáskor. Szakadt ködmönüket fázósan szorították derekukra a béres­gyerekek, és füttyük sírósan hangzott, nem oly vígan, mint régen, a messzitűnt nyárban, vagy a tegnapi őszi verőfény­ben. A november már ott ült a tanya felett és ligy látszott, ott is marad mindörökre. Kegyetlen, esős volt az az ősz ezerkilencszáznegyven- négyben. A háború ugysfci még nem érte el a tanyát, fegyver- zaj sem hallatszott, .de ha le­het, a cselédnyomorúság még elviselhetetlenebbé vált, mint eddig. Kukacosabb lett a kom- menciós szalonna, ocsúsabb a ritkánmért kétzsáknyi rozs, és az intéző még durvábban ká­romkodott. A csendőrtollak gyakrabban rebbentek a cse- lédhézak között, és éjszakán­ként is be-betért az őrjárat a bolhás szobákba. Szökött ka­tonát kerestek. ­Az uraság már nem lakott a tanyán. Nyugatra utazott. Az öreg kastélyban nyilasok szálkák meg, hajnalig tartó dáridózás hallatszott a parkon át, és a félénk kutyák riadtan húzódtak összébb a sötétség­ben felcsattanó pisztolylövé­sekre. Néha rémítő volt a csend, máskor pedig őrült lár­ma verte fel az öreg tanyát. A háború valóságosan még Árok messzire járt a tanyától, ám mégis itt volt és úgy szorította borzalmas markába a völgy­ben ■ megbúvó zsúptetős cse­lédházakat, hogy sem mene­külésre, sem reménységre nem maradt semmi sugár. Tették csak ^dolgukat napról-napra, és a kósza hírek sem igen éb­resztettek bennük reményt. Olyan fajta volt, a nyomorul­tak legelesettebbje, akiknek gondolatai be sem tudták fo­gadni a híreszteléseket, ame­lyek már a háború végét és a németek vereségét jósolták. Évszázados letiportságukban elvesztették már a szabadulás minden reményét, de aki nagyon ismerte őket, csak az tudta, hogy minden gyalázat ellenére, még bennük is él a hamu alatt az élet parazsának szikrája. Ám csak látszólag volt a háború messzi. Hónapokkal előbb munkaszolgálatosokat zsúfoltak az egyik birkaho- dályba. Tankcsapdát ástak, egy hatalmas, mély árkot, ami Gödöllőtől ALsógödön át a Du­náig húzódott. Mint egy új, borzalmas ördögárok, úgy vo­nult a topolyaerdö mellett reménytelenül és fekete nyo­ma még keserűbb volt a reg­geli párában. Már a szürkü­letben kiterelték a munka­szolgálatosokat és hetyke nyi­lasok pálinkáztak fölöttük a fenyves szélenyhében, és a rongyokba csavart tömeg hang­talanul lapátolt a lassan vo­nuló, gomolygó őszi felhők alatt. Vadlúdak kiáltoznak tá­volabb, zöld vetést sehol sem találva. És ez a hang még ki- bírhatatlanabbá tette lenn a csendet az ég alatti kiáltozás vágyódást ébresztett a roboto­lókban: az elkívánkozás, a sza­badulás vágya hívta, csalo­gatta őket, — ám teljesen re­ménytelenül, mert körülöttük csak a csend volt és az árok, meg az élesre töltött fegyve­rek. Az árok nőtt és eltakarta előlük a látóhatárt. Végelát­hatatlan messziségig húzódott már kétoldalt a földhányás, határt vonva élők és halálba indulók, szabadok és rabszol­gák közé. Az árok, ami ősrégi átokként támadt fel, elevenen, kígyózott, tekergeti, megfoj­totta a lelkeket és hangtalanul vicsorgott fel a mélyből a frissen bolygatott sárga föld. Az, amelyik már nem anya­föld, de kegyetlen sír, a bor­zalmas és magávalragadó ... És itt ülök most az árok helyén, huszonöt évvel a régi ősz után. Csak a helyén, mert az árok nincs sehol. Beszán­tották réges-régen, mint egy kegyetlen emléket, ami célját nem teljesítette. Mert nem tudta feltartóztatni a tavasz az új élet átlépett rajta, telet te piros csillagok nyíltak é varázsolták el, s nem támad fel belőle a haláL Csankó Lajos tán a sok egyházi vonatkozás megnyugtatja a város urait, hiszen templomokról és püs­pökökről igen sok szó esett? Vagy éppen a török volt hát mindennek az oka, és bó­lintó, volt cenzoraink szelle­méhez ez talált a legjobban? Egy eldugott, Vácról szóló statisztikai „felmérés” lírai mellékzöngéi mégis önálló és komoly egyéniséget mu­tatnak. Tessék csak elolvas­ni a jelzőit! 1740-ben „irtóz- tató döghalál” tizedelte meg a lakosságot, a Naszály alatti részek „kedves szamatú egész­séges vörös és fejér bort te­remnek”. így csak az írhat, aki benne él a város vérke­ringésében, átérzi az irtóztató döghalált és megkóstolta á kedves zamatú bort is. Az ismeretlen arc vonásait kutattuk egy régi statisztikai adattárban. Alh adatokat köz­vetít, megölik benne az ér­ző lényt az adatok. Ez az arc nekem idegen, de idegen ne­ked is, kedves olvasó, mert rideg, mert egyszínű, mert közömbös: De akit ma--felfe­deztünk, népünk és városunk hűséges fia lehetett, akitől ta­nulhatunk statisztikát és — szeretetet a város iránt. R. T. Ünnepre készülnek Ünnepre készülnek a Vác- hartyáni Gépjavító dolgozói is. Tartalmas műsorral kö­szöntik a forradalom ünnepét és a közös vacsora után pén­tek reggelig tart a tánc. Huszadszor tartják ezt az ünnepet a régi, törzsgárda- tagok, ám ez lesz' az utolsó ilyen összejövetelük, mivel a következő évben már egy köz­lekedési -vállalathoz tartozik az üzem. Csütörtökön este az AKÖV vezetői is együtt ünnepelnek a váchartyániakkal. Úgy hisz- szük, hogy a jókedvét fokpzza az új vezetők bejelentése, mi­szerint közel félmillióval já­rulnak hozzá a helyi víztár­sulás költségeihez. Ezzel meg­szűnik az üzem vízgondja, ja­vulnak a munkafeltételek, ami a dolgozók régi panaszá­nak orvoslását jelenti. (cs) A Lőwy Sándor Gépipari Tecl- nikurn kollégiuma konyhai de gozókat és fűtőt — nyugdíjast kát is — felvesz. Vác, Konstar tin tér 6, Köszönetnyilvánítás. Ezúton moi dunk hálás köszönetét mindazoi nak a rokonoknak, távoli: és ki zeli kedves ismerősöknek, j< barátoknak, akik drága feles gém, édesanyánk. illetve tes vérünk temetésén megjelente! sírjára koszorút. virágot ht iyeztek és szívünk nagy fájda mát enyhítették. Pohl család. Váci Városgazdálkodási Vállalat AZONNAL FELVESZ TECHNIKUST építőipari technikumi végzettséggel. MUNKABÉR: megegyezés szerint. Minden szombat szabad. Jelentkezés a vállalat Munkaügyi osztályán- Vác, Április 4. tér 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents