Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

PEST HEGYEI Hl’ftlAP KÜIÖNKIAD^A XIII. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1969. NOVEMBER 4., KEDD 1944. október 29-e forduló­pontot jelentett a Magyaror­szágért vívott felszabadító har­cok történetében: a 2. ukrán hadseregcsoport elérte a Ti­szát, egyesült a 4. ukrán had­seregcsoport előőrseivel, s a két roppant erő tevékenységé­nek összehangolásával megbí­ZSADON MIKLÓS VETERAN zott Tyímosenko marsall be­jelentette, hogy megkezdődik a budapesti hadművelet... ... Két hete immár, hogy a eeglédi járás hadszíntérnek számít: egy szovjet páncélosék október 12_én Kecskemét ha­táráig tört előre. Cegléd köz­igazgatási vezetői másnap fal­ragaszokon szólítják fel mene­külésre a lakosságot. ASzálasi- uralom különben is folyton utasít, fenyeget. 17-én a pol­gármester statáriális eljárást ígér azoknak, akik nem fog­lalják el .munkahelyüket. Há­rom nappal később dobszó ad­ja tudtul, hogy mindenki kö­teles bejelenteni élelmiszer­tartalékát, mert szüksége van rá a hadseregnek. A környező községekben a csendőrség el­rendeli a kiürítést. Az ország­út megtelik rémült, céltalan menekülőkkel. Cegléden vo­natra szállnak, s a sebtében összeállított, kimustrált sze­relvények napokon át vonszol­ják magukat Budapest felé... Október utolsó napján fel­szabadul a „hírős város”; no­vember elsején Jászkarajenőn, Kocséron és Mikebudán ti- zenkilences veteránok fogad­ják a felszabadítókat. Máso­dikén Nagykőrösről is kiverik az utolsó németeket, s a nácik kétórás tűzharc után megkez­dik a „tervszerű visszavonu­lást” Cegléd felé, nyomukban a szovjet—román csapatok... A városban tetőfokára hág a pánik. A kátai úton menekülő civileket előbb a város urai és a rendőrök, majd a „rugalma­san elszakadó” német és ma­gyar alakulatok szorítják le minduntalan az úttestről. Ceg­léden egy motoros páncélelhá­rító SS-alakulat éstermé­szetesen — néhány magyar utóvédegység marad. Az SS-ek megszállják a városházát, a postát, a Kossuth és a Szabad­ság teret, a magyarok kárvé­delemre rendezkednek be a Széchenyi és a Pesti úton. A szovjet légierő és a tüzér­ség bombázással, aknatűzzel igyekszik megbénítani a visz- szamaradt német gócokat. A gyalogság eközben a város déli részét szállja meg, s utcáról ut­cára nyomul előre. Ahol a szovjet katonák elhaladnak, feliratokat hagynak a falakon: „Nem mint hódítók, hanem mint felszabadítók jöttünk." A TASZSZ november 4-i rövid közleménye így sumázza az eseményeket: „A 2. ukrán hadseregcsoport csapatai foly­tatták sikeres támadásukat... Kötelékeink a Szolnok—Buda­pest közötti úton elfoglalták Abony és Cegléd városát. Nem teljes adatok szerint ebben a körzetben mintegy kétezrednyi ellenséges gyalogságot semmi­sítettünk meg, 10 német harc­kocsit és rohamlöveget lőttünk ki, sok mozdonyt, vasúti ko­csit és raktárt zsákmányol­tunk hadfelszereléssel...” ... Három nappal a város felszabadulása után; november 7-én délelőtt alakuló gyűlésre jöttek össze a ceglédi kommu­nisták. Háromtagú, ideiglenes vezetőséget választottak, s fel­vették a. kapcsolatot a. Szege­dén működő ideiglenes Köz­A VAROS — MADÁRTÁVLATBÓL bízatást kap, s azt a feladatot, hogy szervezze meg a demok­ratikus rendőrségét. Megindul a postaszolgálat, majd — lassanként — a piaci kereskedelem. A december 12-én tartott második pártközi értekezleten a kommunisták javaslatára elhatározzák, hogy felülvizsgálják a városi tiszt­viselőket, alkalmazottakat és a rendőröket: kik alkalmasak a nép szolgálatára. Ezzel Ceg­léd hónapokkal megelőzte az sőbb, a novemberi választáso­kon a Magyar Kommunista Párt mindössze 7 százalékát nyerte el a szavazatoknak. A város legerősebb pártja — a negyvenötös választási adatok szerint — a Független Kisgaz­da, Földmunkás és Polgári Párt, de a felszabadítás: har­cokban elesett szovjet hősök­nek országosan az elsők között állítanak. emléket május else­jén. 1946 februárjában a kom­munisták hívó szavára száz ponti Bizottsággal. Néhány nappal később a kolalíciós pár­tok küldötteiből megalakult a városi tanács. A kommunista pártot Cseh János titkár és Zsadon Miklós vezetőségi tag képviselte. Egy kommunista vasesztergályos, Szelepcsényi Imre rendőrparancsnoki meg­a modern kórházépület U UTCASOR ideiglenes nemzeti kormány­nak azt a rendeletét, amely előírta az igazoló bizottságok megalakítását. A kommunisták, az új élet megindításának motorjai, itt sem voltak egyedül: a szovjet városparancsnokság gyógyszer­rel, élelemmel, tehergépkocsik­kal, ésszerű rendeletekkel se­gítette a várost. Még alig hal­kult el a fegyverdörgés, a szovjet parancsnok már sür­gette, hogy kezdjék meg az is­kolai oktatást. Amikor az MKP kezdeményezésére a pa­rasztság megalakította a föld­igénylő bizottságokat, és Ceg­léd népe a húsvétvasárnápi nagygyűlésen kimondta az ezerholdas hitbizományi föl­dek szétosztását, az újonnan földhöz juttatottak a szovjet katonák segítségével kezdtek munkához: Ivanov tábornok vetőmagot, száz igásállatot adott az új gazdáknak... ... Súlyos fóliánsok vallanak a huszonöt évek múltról a Kos­suth Múzeumban: a felszaba­dulás utáni ceglédi újságok kötetbe, gyűjtött példányait la­pozgatom. Köztük az első heti­lap ..első — 1945. március 4-i — számát, amelynek vezércik­ke így kezdődik: + . .„Földet annak, aki a földnek eddig csak robotos, kizsákmányolt koldusa volt...” Aztán későb- .bi vezércikkeket, amelyek az állampolgári kötelességekre fi­gyelmeztetnek.. Tudósítások az újjáépítés feladatairól, ered­ményeiről. Nyilatkozatok a város lakosságának szociális­kommunális ellátásáról. Aztán jelszavak: „Bort, búzát, békes­séget!” „Föld, kenyér, sza­badság!” Választási felhívások. Különös város ez! 1945. ja­nuár 28-án itt alakult meg — elsőnek az országban — a Szovjet Barátok Magyarorszá­gi Egyesülete. (Debrecenben március 15-én, országosan jú­nius 9-én alakítják meg a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot.) Tíz hónappal ké­ceglédi újgazda utazott Buda­pestre demonstrálni akaratát, elszántságát, arcukba vágni a reakciós mesterkedőknek, hogy „Földet vissza nem adunk!” — de szeptemberben még .mindig csupán nyolc alapszervezete volt az MKP-nak a városban. Különös város ez; húsz hó­nappal a felszabadulás után első lett a megye 13 városa kö­zött folyó újjáépítési verseny­ben, de lakói a Móricz Zsig- mond által megörökített, há­romméteres deszkakerítések mögül még mindig bizalmatla­nul fürkészik a bekopogó ide­gent. Olyan város ez, ahol az újgazdák negyvenhét augusz­tusában könnyes szemmel ve­szik át az UFOSZ-küldöttek- től a telekkönyvi végzést, és öt évvel később maguk állítják fel az új táblát a város szélén: Cegléd — termelőszövetkezeti város. A negyvenötezer hold- nyi szántóterület 84 százalékán ekkor már állami és szövetke­zeti tulajdonban művelik a föl­det ... Ha egy mai Rip van Winkle húszévi ólmából felébredne Cegléden, bizonyára nem is­merne rá arra az egykor poros mezővároskára, ahol hitbizo­mányi urak és városi virilis­ták emeltek tilalomtáblát az, ipar elé,, nehogy elveszítse az olcsó munkaerőt a külterjes mezőgazdaság. Itt, ahol ne­gyed százada még porfelhőt kavaró tehéncsorda bőgött a kapuk előtt, most vízvezetékek, .csatornák árka húzódik."'ÄHf- kör délben ebédre kongatnak a harangok, a piactér egykori szutykos, kis lacikonyhái he­lyett tiszta üzemi étkezdékbe, szép éttermekbe, bisztrókba szaporázzák a lépést az éhesek. Ahol két. és fél évtizede, még satnya akácfák nyújtóztak a napra, ott most -karcsú vízto­rony szökken az égnek. Ez a város, amely néhány éve ünnepelte várossá nyilvá­nításának 600. évfordulóját — fiatalabb, mint valaha. Fiatal­lá teszik Iskolai, frissen asz­faltozott útjai, épülő kórháza, szépülő utcái, erőteljesen fej­lődő ipara és az az eleven, pezsgő kulturális élet, amely Dózsa és Kossuth kultuszából táplálkozva, mindent magába szív, felkarol, ami új, a művé­szet nyelvén a máról beszél a ma emberének. Szöveg: Nyíri Éva Foto: Gábor Viktor A KOSSUTH MÚZEUMBAN 1(fsssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ysssssssss/sss/ssssssssssssyy‘rss'ssssssfsssssssj$t 1 MA 25 ÉVE 1 i SZABADULT FEL ____ ! f . I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents