Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

6 :\Mívlap 1989. NOVEMBER 28., PENTEK Golyógyakorlat Az Állami Artistaképző Is­kola közel hatvan tanulója több évig tartó fáradságos munkával sajátítja el a cir­kuszművészet alapjait. Az is­kola tanárai ismert cirkusz­művészek. Boros Imre, az is­kola igazgatója ifjúsági válo­gatott tornász, majd akrobata volt. Péntek Józsefet „Kelli” néven ismerhette meg a kö­zönség, jelenleg kézügyesség és egyensúly tanár. Balogh Mihály — „Balido” — egykor közismert drótköíéltáncos. Je­lenleg golyószakon tanítja a növendékeket. (A képen) Loósz Gyula hajlékony akrobatika- tanár húsz évig mint kaucsuk- ember szórakoztatta a közön­séget. ÖKÖLJOG Borostás, szúrós szemű fér-í fi, 40 éves lehet. Kicsit félve figyelem az arcát, tetovált ke­zét. „Joe” — ezt írta a kezé­re. A példakép, a „Joe” valamelyik banda fő­nöke lehetett, keménykezű, bátor fickó. Az ököl jogán harcolt, talán Texasban. Az erősebb jogán. B. Gy. ebben hasonlít „Joe”-ra. Az erősebb jogán leütötte 62 éves édes­apját. — Miért tette ? — Mert felbőszített. — Az édesapja. — Nem érdekes, hogy az apám, vagy más. Ha engem megsért, lehet akár az úristen is! — Mit csinált az édesapja? — Állandóan molesztált. — Mi volt ez a molesztálás? — Feljelentett a tanácsnál, nyakamra küldte a rendőrsé­get. — Miért? — Mert ronda természete van. — Az édesapja azt vallotta, hogy maga erőszakkal kitette a házból. — Erőszakkal? Mondtam, hogy neki jó lenne a nyári konyha is. — De nem egyezett bele. — Nem. Csak azért, mert én kértem. Mindig ilyen rohadt természete volt. Engem meg különösen utált. — Miért? — Azért, mert nem spórol- gatok, mint ő. Mert szeretek élni, mulatni... Soha nem értett meg. — Hogy történt az a ... ? — Arra gondol? Azt hiszem, akkor is kértem őt, hagyja nekem a lakást! Kizavart. Ne igyál annyit, azt mondta. El­mentem. Nagyon mérges vol­tam. Egy kicsit többet ittam a kelleténél. Amikor haza men­tem, már aludt az öreg. — Az apja? — Az. Kiráncigáltam az ágyból. Vén bitang, kiköltözöl a konyhába, vagy agyonver­lek, valami ilyesmit mondtam. Takarodj, mondta, ki akart zavarni. Erre egy virágcserép­pel leütöttem. — Maga nem érzett utána semmit? — Kicsit részeg voltam, le­feküdtem és aludtam. — És másnap? — Jöttek a rendőrségtől és ... Különösebben nem saj­náltam. — Mit gondol, mi lesz a vége? — Nem tudom, mennyit kapok. ;— Bűnösnek érzi-magát? — Engem is vert az apám. Most visszaadtam. „A fenegyerekek" Mintha valamelyik vadnyuga­ti filmből léptek volna elő, olyan az öltözékük és a mo­doruk. Nyeglén, szemtelenül válaszolnak a feltett kérdé­sekre. Az ököljog mesterei. Akik nem voltak szimpatiku­sak számukra, azokat leütöt­ték. Akik nem adtak pénzt nekik, azokat is leütötték. Akik szólni mertek nekik, azokat is leütötték. Köcsög, a bandavezér 23—25 éves ],ehet. Fejformájáról kapta nevét. Köcsög — hu­moros név, viselője már ke­vésbé. — Hányán voltak a bandá­ban? . — Nem vagyok népszám­láló. — Hány embert bántal­maztak? — Csak neveltünk, külön­böző eszközökkel. — Miért vertek embereket? — Tudja, minket is sokat vertek gyermekkorunkban. Az- élet ilyen. Az erősebb min­dig pofonveri a gyengébbet. — Nem gondolt arra, hogy ártatlan, védtelen embereket bántalmaznak? — Mi nem egy jótékonysá­gi intézet voltunk. Aki nincs velünk, az ellenünk van. — Nem gondolt arra, hogy lebuknak? — Rizikó nélkül nincs sem­mi az életben. — Mivel foglalkozik egyéb­ként? — Munkanélküli vagyok. — Azelőtt? — Mindig ez volt a szak­mám. — Iskolai végzettsége? — Hat osztályt végeztem, azt is minek. — Felröhög. — A pofonhoz nem iskola kell, erő. Korcsolya, sí és ródli Az időjárás egyelőre még mostoha a téli sportok kedve­lőihez, a sportszerkereskede­lem azonban már felkészült'a hidegre. A „fővállalkozó”, a Trial Vállalat a télire szán,t korcsolya, sí és ródli nagy ré­szét már leszállította a kiske­reskedelmi vállalatoknak. Az előkészületek — figyelembe véve az utóbbi évek tapaszta­latait, forgalmát —, megfele­lőek; de kérdés, hogy kemény tél esetén elegendő lesz-e a beszerzett sportszerek mennyisége. Kombinált korcsolyából ta­valy 30 000 fogyott, s 15 000 maradt meg mostanra nyitó- készletnek. Ehhez ugyancsak 30 ezret rendeltek. Osztrák és csehszlovák műkorcsolyából 2500 pár, csehszlovák hoki­korcsolyából ugyanennyi áll rendelkezésre, szemben a ta­valyi 2000—2200 páros forga­lommal. Ezenkívül januárban még mintegy 800 pár hokikor­csolya érkezik. Sílécből kétszer annyi van a kereskedelemben, mint ameny- nvi évek óta telenként elkelt. Rövidesen újdonságot is for­galomba hoznak: az .iskolabútorgyár — igaz, hogy borsos áron —, mű­anyagtalpas léceket Ígért. A síelés egyéb tartozékaiból - síkütésből, síbotból, síöltö- zékböl — van elegendő. A ha­zaiakon kívül 1500 pár NDK- beli sícipő is forgalomba kerül. A legkérdésesebb téli cikk a ródli, amely eddig a legeny­hébb télen sem volt elegendő. Most mintegy 61 000 áll ren­delkezésre, a korábbi mennyi­ség kétszerese, ezt az tette le­— És ha magán csattannak a pofonok? — Majd összeszorítom a fo­gam. A gyengébbnek mindig tűrni kell. Most én vagyok a gyengébb. — Mit gondol, mennyit kap­nak? — Az attól függ. Ha jól adják össze, akkor elég so­kat. — Nem fél a büntetéstől? — Én semmitől, senkitől sem félek. ' — Ha kiszabadul? — Előre nem tervezek. — Mégis, mik a tervei? — Valami majdcsak lesz. — Lehet így élni, mindig az erőszakra bízni a döntést? — Talán lehet másképpen is. De ahhoz jó gyermekkor kell. Egy pillanatra sajnálom Kö­csögöt. Aztán kételyeim tá­madnak: jól megtanulta ezt a szöveget. Szalontai Attila hetővé, hogy a kereskedelem lengyel importból szerzett be 30 ezret. A játékszernek szá­mító karfás bébiszánkóból vi­szont változatlanul csak hét­ezer kerül forgalomba, s ez, mint eddig minden évben, az első hóesés után bizonyára ke­vés lesz. S70MBATHELY Óriástraktor Óriás trgiktar érkezett a Szovjetunióból a Szombathelyi Állami Tangazdaságba. A K—« 700-as Kirovecz nevű erőgép nyolc ekefejet vontat és na­ponta 60—70 holdnyi területet szánt fel. Külön érdekessége, hogy előremenőiben 16, hátra­menetben pedig nyolc sefbes- ségfokozata van. A vezető ka­binja hangszigetelt, légkon­dicionált. A négy kerék meg­hajtású gépóriáshoz a gazda­ság megfelelő munkagépeket is vásárolt, többek között 16 méter munkaszélességű kulti- vátort és boronákat. Sopron után Sárospatakon Keresik a Parlament karácsonyfáját Idén karácsonyikor is meg-' rendezik a Parlamentben a hagyományos fenyőfaünnep­séget. A budapesti úttörőel­nökség megbízottai már most keresik azt a fehyőfát, amely főszereplője lesz majd az ün­nepségnek. A feltételeik meglehetősen szigorúak. Fontos például, hogy a fenyő 19 méternél lehe­tőleg ne legyen magasabb, mert akkor kurtítani kell. Ugyanakkor a 16 méternél alacsonyabb fa sem szép, mert túl kicsi és nem ér­vényesül eléggé a kupola- csarnokban. Csupán lupfenyő jöhet számí­tásba, meri az a legkönnyebb a fenyők közül, s a szállítás szempontjából lényeges, hogy két és fél tonnánál ne legyen nehezebb. Lényeges a törzs átmérője is: hogy beleférjen a szép talapzatba, amelyben a tavalyi karácsonyfa állt. Ha ezekkel az adottságokkal rendelkezik a fenyő, ezenfelül fontos követelmény, hogy szép, arányos formája is le­gyen. A budapesti úttörőelnökség kiküldöttei már jártaik a sop­roni erdőgazdaságban, ahon­nan a tavalyi parlamenti ka­rácsonyfa származott, de az idén nem találtak minden szempontból megfelelő fát. Most Sárospatakra utaznak, s ott keresik az alkalmas fe­nyőt. Több a munkalehetőség, mint a gépirónő Ha a gyors- és gépíróisko- lában felberreg a szünet vé­gét jelző csengő, itt — ellen­tétben más iskolák rendjével — nem kell olyan csendben lenni, hogy a légy züm­mögését is meg lehessen hal­lani. Harmincegy írógép fölé hajolnak egyszerre a lányok. — ötven. elsősünk és hatvan másodikos tanulónk van — mondja Márfai Emilia, a ceglédi iskola igazgatója. — Az idén is, mint minden év­ben, túljelentkezés volt. Kö­zel száz gyereket kellett más I területre tanácsolnunk. Te- ; hát teltházzal kezdtük az ; 1963—69-es tanévet. Az érett­ségizettek még most sem szí­vesen jönnek, mindössze két középiskolát végzett tanu­lónk van. Pedig a vállalatok ás más intézmények elsősor­ban érettségizett adminisztrá­torokat, gép- és gyorsírókat kereknek. — Melyik az az időszak, amikor lemorzsolódásra lehet számítani? — A lemorzsolódás mini­mális. A nyolc általános is­kolát végzettek meg tudnak birkózni az anyaggal. A ki­maradás inkább betegség, vagy anyagi nehézségek miatt történik. — A végzett tanulók el­helyezkedésére milyen le­hetőség nyílik? — A munkaadók igényét nem tudjuk kielégíteni. Egy- egy vállalat nyolcasával, tí­zesével vinné innen a mun­kaerőt, ha erre lehetőség len­ne. Máris annyi igény futott be, hogy a jövő évben végzők több lehetőség közül válogat­hatnak. Már az lefoglalták. elsősöket is (cs) boltokban tartott minőségei-? lenőrzés tapasztalatai alapján megtiltotta néhány termék to­vábbi értékesítését. Az Universal Ktsz Leila de- 3odor-stiftje korszerűtlen, a tárolás alatt rövid időn belül kiszárad, rendeltetésszerű használatra nem alkalmas. Ki­tiltották a forgalomból a sely_ lyei, Déldunántúli Vegyianyag és Kiszerelő Ktsz kályhaezüst, festékét is, mert fedőképessége nem kielégítő, s a műanyag­flakon nem zárt megfelelően, ezért a festék mennyiségi ká­rosodás nélkül nem szállítha­tó. Tilos ezentúl árusítani a Ferrokémia Ktsz 1/16 kilo­grammos kerékpárzománcát is, jnert a szükségesnél na­gyobb légterű, rosszul záródó dobozban került forgalomba, s emiatt erősen bőrösödik, vagy teljésen kiszárad. Hotel Csend A Zselicségben fekvő Ibafa nem­csak a papi fapi­páról és a pipa­múzeumról híres, hanem mind in­kább ismertté vá­lik erdei pihenő­házairól is. A helybeli Pető­fi Termelőszövet­kezet ugyanis új melléküzemágat alakított ki, amellyel aligha­nem egyedül áll az országban és amelynek úgyszól- ván egyedüli „kel­léke" a természet: csendet és nyugal­mat ad az lbafára látogató vendé­geknek. A közös gazdaságnak 800 holdnyi gyönyörű erdeje van, s itt állította fel a fá­ból készült pihe­nőházakat. A „Hotel Csend’’ ideális hely a nyu­galmat kívánó, ki- kapcsolódást igénylő városi em­berek számára, akiit tetszés sze­rinti időre bérbe- vehetik a kényel­mesen berende­zett, hangulatos házikókat. A ter­melőszövetkezet a vendégeket kíván­ságuk szerint el­látja étellel és itallal, télen pedig tüzelővel. A pincér blokkal a foga hegyén, tál­cát egyensúlyozva száguld fel-alá. Iz­zadságtól fénylő, vörösen izzó, pisze or­rú arca, amint fel-felbukkan a füstré­tegen át — mintha pirosra sült malac­fejet vinne a tálcán, szájában citrom helyett blokkal. Egy aprótermetű, vékonypénzű fér­fiú félelmétes oroszlánüstöke alól sze­líden vérbenforgó szemek tekintenek a szélrózsa minden irányába egyszerre. A szomszédos asztalnál búsongó ifjú azt véli, őt pásztázza Oroszlánfejű elbitan- golt balszeme. Nekibuzdult: — Nemde, az oroszlán jegyében tet­szett születni ? Oroszlánfejű összetereli fegyelemezet- len látószerveit. — Ha tetszett volna, hogy megszület­tem, nem volnék itt. Különben is, őszi születésű vagyok. Jobb emberek szü­retkor szoktak születni. Szűzbeszéde és hattyúdala egykalap- alatti tolmácsolását követően Oroszlán­fejű átmenet nélkül magába roskad. Mire Búsongó: — Csak úgy gondoltam .. .'mert olyan érdekes fejének tetszik lenni ... Oroszlánfejű ama bonyolult lelkiál­lapotban leledzik, amikor az ember minden igét fenyegetőzésnek vesz. — Teee! Neverekedj! — kapja üstö­ké elé vézna karját. A zongorista zong. — Nem születtem grófnak, nem is baj — teszi dalban köz­hírré nacionáléját a zongorilla — tel­jesen fölöslegesen, hiszen arisztokratá­nak még annyira sem mondható, amennyire zongoristának. A klasszikus veretű mű nem talál süket fülekre. A billentyűk hamiskásak, de az összkép harmonikus; ő azt zengi, hogy nem gróf, Elvonó előtt öt perccel zongorajátéka által azt is köztudottá te­szi, hogy nem is zenész — ámde sebaj, mindez elhanyagolható mellékkörül­mény. Nem sok vizet zavar — vizet, itt?!? A zongora tövében négy elszánt fér­fi ül, olyan nyilvánvaló jelleggel, mint egy modem dráma jelképes figurái. A háttal ülő, kopaszodó, zsírpárnás tarkó- jú beihemót: az Anyagbeszerző. A tőle nyugatra elterülő választékos, szikár úr: a jelenlegi raktárosi beosztását fitog­tató Régi világbeli. A harmadik: áz An- gyalföldigyerekvagyokén — ezt a jel­mondatot lohogtatja, lanyhuló vissz­hanggal. Az asztaltársaság legimpozán­sabb, legtöbbet Ígérő tagja a Dörzsölt. Fizimiskáját keresztül-kasul szántják a borzalomfilmbe illő barázdák, mint a pogácsa tetejét. „Minden asszony Monaliza” — ezt a kissé általánosító kádervéleményt fes­tette az elmés piktor a fali megafon- ra; aki tüzetesebben körülnéz, megsejt­heti, miért. Gyengéd megnyugtatásul; nehogy a betévedt vándor váltig hasz­talan törje a fejét: ugyan, milyen ta­nult szakmája lehet például annak a keresztbevetett lábbal, lezserül cigaret­tázó hölgyikének ott a balsarok homá­lyában. Nevezett azt játssza, hogy ki­kiszúr magának egy-egy magányos urat, kihívóan fixírozza, de amint visz- szanéz rá, tüntetőén biggyeszt,, amíg az illető önérzetét porrá nem tiporta. Nem túlneihéz teljesítmény porbarántani az eleve borbafúlt önérzeteket — de mégis valami. Egy jóval egyértelműbb hölgy éppen fizet az ötvenes pincértündérnek — de utólag ráeszmélt, hogy túlfizette a ce- chet, és ilyesmivel az istennek se aláz­ná meg a vendéglátóipar gyöngyét; in­kább sietve visszamarja a tenyer-ből. A pincérlányka maszek fogászt dicsérő vadonatúj, fogsorából szűri ki a konk­lúziót. A malacfejű pincnök a sűrülő füstaka­dályon elszántan vágja át magát. A pin-gérlány által kiszállított söröspoha­rakban átveszi uralmát a hab. Bigy- gyesztős annyi sikertelenségen okulva, szimultánt játszik: kettőre tesz egyszer­re. A négy sötét férfiú megegyezett az anyakérdésben: — eltökélték, hogy a csavaranyákat futballabdában csempé­szik ki a raktárból. A zongorista azt intonálja, hogy „Ti muzsikus lelkek, ti bolond fiúk” —, s valahol felhangzik vele békés egyetértésben az édesbús műdal: „Fizetek főúr, volt egy feke­tém, és egy életem, amit elrontottam én” ... Többen keblükre óhajtják ölel­ni ezt a cudar, ámde kerek világot, ab­ból a kiindulásból, hogy etnográfiai ku­tatásaikban e percekben jutottak el a napfényes igazságig: hogy ez az egész Kozmikus Vendéglátóipari Üzemegység, túl a Galaktikán is, — csupa merő ma­gyar testvérekből áll, kivétel csupán a Tejút, elfogadhatatlan vegyi összetéte­lénél fogva. Minden kialakul* azaz bé­késen összemosódik. Csak egyetlen kér­dés marad függőben. Hogy vajon mi késztette a helyiség piktorát arra, hogy félrevezesse a jónépet szépen cirkalma- zott felirata által: „Minden asszony Monaliza”. Igaz! A jelenlevők mindig kivételek. Pereli Gabriella A Kereskedelmi Minőségei- | lenőrző Intézet a vásárlói rek­lamációk felülvizsgálata és a | Leila — Kályhaezüstfesték Kerékpárzománc

Next

/
Thumbnails
Contents