Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
rial HECYEI 1969. NOVEMBER 28., PÉNTEK Folyóiratszemle Az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelveinek társadalomtudományi vonatkozásairól készített interjút Aczél Györggyel, a Központi Bizottság titkárával a valóság szerkesztősége. A folyóirat novemberi számának másik, az aktuális kérdésekhez szorosan kapcsolódó cikke Simái Mihály munkája: a szocialista országok és a nemzetközi munkamegosztás helyzetét vizsgálja. Joggal világít rá, hogy napjainkig még nem sikerült megtalálni sok területen az eredményes munkamegosztás formáit, sok a párhuzamosság a különböző tevékenységi területek fejlesztésében a baráti országok között, s mindez fölösleges kiadásokra, az anyagi és szellemi lehetőségek csekély kihasználtságára vezet. A Magyar világ rovatban két ,.húsbavágó” riportot olvashatunk. Lázár István: Erdei osztályharc címmel egy napiihír nyomán megkezdett riportútjáról számol be. Kezdetben lefülelt vadorzókról, ám ahogy bomlik, terebélyesedik a téma, úgy tűnik ki, hogy többről*van szó. Egyéni sérelmek és közös érdekek, hivatalos lélektelenség és egyéni értetlenség ütközéséről, drámai módon. A másik riportot Zám Tibor írta, Mit ér a tsz-elnök? címmel. A közös gazdaságokban — de nemcsak ott — sokat vitatott kérdés a vezetők javadalmazása, s nagy visszhangja támad néhány esetnek, amikor a vezetők egyike-másika nem érzi meg a határt jogos, megszolgált, s meg nem szolgált, de a törvényesség látszatával fedezett jövedelem között. A szerző nyíltan, mellébeszélés nélkül szól a témáról, s azokról a torzulásokról, amelyek lehetővé teszik, hogy az erre hajlamosak feneketlen ziehet várassanak a nadrágjukra... Némi maliciával azt .. mondhatnánk, megirigyelte a szórakoztatóipar szexi-show műsorait az vj] fräs novemberi számának szerzőgárdája. Mert valami hasonlót produkál, ha persze több ízléssel, tehetséggel is. A folyóirat vezető anyagaként közölt írás szerencsére mentes ettől. Veres Péter ír ötven év múlva címmel 1918—1919 forradalmairól, főként személyes tapasztalatait közreadva. Mándy Iván novellája — Előzetes — rövidsége ellenére is tipikus mándys légkört teremt, scsak sajnálni lehet, hogy a tehetséges író könnyen meghatározható témakörön belül járja művészi útját, s a világ tágasabb tájaira nem tekint. Ami azután a folyóirat további szépprózai írásait illeti... Vámos Miklós — Estély, Mosdók — esetében már a téma is kétkedésre ingerel. Igaz, manapság — az ellensematizmus sematizmusának idején — illemhelyek is szolgálhatnak alibiül írói gondolatok közlésére, bár hisszük, hogy e hazában — ha kis ország is vagyunk — azért még akadna néhány jobb alibi, s akkor a papír is nemesebb célokat szolgálhatna ... Mert azt megtudni az „olvasó népnek”, hogy a nyilvános illemhelyeken „Egymás mellett végezheti dolgát a miniszter és a portás, a segédmunkás és az igazgató, ha akarja”, továbbá, hogy „Egyen- lőek vagyunk az (ürítésben”, s A Hazai Pamutszövőgyár Soroksári Gyára katonaviselt, érettségizett fiatalokat VESZ FEL 8 hónapos művezetőképző tanfolyamra. A kiképzési idő alatt havi 1500—1800 Ft-os fizetést adunk. Jelentkezés önéletrajzzal: Budapest XX., (Soroksár), Marx Károly u. 294. végül „Épülnek a modern, minden igényt kielégítő vécék”, irodalmi folyóiratból aligha szükséges ... Vathy Zsuzsa: Születésnap című elbeszélése a fiatal írónő eddig ismert írásai, után meglepetés. Kellemetlen meglepetés, hogy már ő is besorol azok közé, akik a pálya kezdetén két táborra osztják a világot, éspedig iszákos, korrupt főnökökre, s esett emberkékre, ebben az esetben gépírónőre, akik... Folytassuk? Ha a mondanivaló helyébe az a bizonyos aktus lép, nincs miről vitatkozni. (Mennyire más volt annak idején Úti jelentés című elbeszélése, melynek alapján először figyeltünk fel nevére!) A kép kiteljesedik azután Kertész Ákos: Kaland című, két részletben — most az első rész jelent meg — közölt regény- részletével, ahol ismét sok mindenről szó esik, de légióként arról, hogy kétféle nő van," akit lefektet az ember s akit nem... A folyóirat szépírásai közül egyetlen okoz örömöt, és érinti meg az olvasót művészi tisztasággal: Juhász Ferenc: Anyám című, nagy lélegzetű költeményének részlete. Nem kényezteti el az olvasót másik irodalmi folyóiratunk, a KORTÁRS sem. Bolya Péter: Guluka hagyatéka című novellája új névvel ismertet meg, de ez az írás még nem jegyezteti meg velünk a nevet... Marosi Gyula elbeszélése — Az egyezkedő — jó részletekkel szolgál, művészi erejű megfigyelésekkel, egészében mégsem tudja az olvasót lekötni, talán mondandója és terjedelme ellenkező előjele miatti. Bereczky László kisregényének első részlete — Okulásul fiamnak — sem keltett túlzott kíváncsiságot bennünk a folytatás iránt. A folyóirat szépírásanyagának enyhén szólva is közepességét a többi műfaj kárpótolja. Az ide tartozó írások közül kettőt kell feltétlenül kiemelni. Jó- csik Lajos: Háromezer kilométer Kelet-Európábán című okos s mégis szubjektív útijegyzetét, valamint Gergely Mihály igényes munkáját — melynek első részletét olvashattuk a novemberi számban — Röpirat az öngyilkosságról címmel. (m) Holnap: vizsgaelőadás A Színház- és Filmművészeti Főiskola szombaton tartja vizsgaelőadását az Odry Színpadon. Bemutatják Szép Ernő: „Vőlegény” című komédiáját. Rendező: Szirtes Tamás. Salgótarjáni és váci fotók Az üveg szépsége A salgótarjáni művészeti hetek keretében szerdán a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanács székházában megnyitották , az „Üvegek szépsége” című fotókiállítást. A tárlatot a Salgótarjáni Öblösüveggyár és a Váci Forte Gyár országos pályázatán részt vett és díjat nyert képekből rendezték meg. EGER Rügyek a liliomfán Egerben, a Kossuth Lajos utcában tavaszi rügyeket bontott a liliomfa. Az Eszak-Ame- rikában honos, nálunk díszcserjeként ismert liliomfa ágait most virágrügyek borítják, s amennyiben néhány napig még tart az enyhe idő, várható, hogy a fa virágba borul. BUDAPEST Emlékművek, szobrok A felszabadulás 25. évfordulója, valamint Pest-Buda egyesülésének centenáriuma alkalmából újabb jelentős képzőművészeti alkotásokkal díszítik Budapest közterületeit. A felszabadulás negyed- százados jubileumára a főváros elkészítette a Marx—Engels emlékművet, a Szír néven ismert, hős budapesti partizán és csoportja emlékművét. A spanyolországi szabadságharcban részt vett nemzetközi brigád magyar csoportjának emlékműve a jövő év augusztusában készül el. Madách Imre szobrát a margitszigeti úttörőparkkal szemben állítják majd fel. Ugyancsak a jövő évben kerül felállításra a Virág Benedek emlékszobor ,és a Szilágyi Erzsébet emlékmű. A budai várnegyedben szó- I borral díszített ivókutat ál-1 lítanak fel a Hunyadi János út mentén. A XI. kerületi Hanoi-parkban előreláthatólag 1971-ben felállítják Ho Si Minh emlékszobrát, ' s valószínűleg ugyanebben az évben helyezik el Budapest valamelyik jelentősebb pontján Bartók Béla emlékszobrát. Művészi síremléket állíttat a főváros a jövő évben Karinthy Frigyes írónak, Ferenczy Béni és Stróbl Alajos szobrászművésznek, Burghardt Rezső festőművésznek, s felállítja a munkásmozgalom egyik jelentős eseményét megörökítő Vörös Brigád emlékművét Hétszer volt hazánkban „világ közepe" A „világ közepe” tulajdonképpen mindig ott van, ahova a térképészek a 0 jelzésű délkört, azaz a kezdő meridiánt rajzolják; ettől keletre és nyugatra növekvő számjegyekkel következik a többi délkör, hogy a föld túlsó oldalán, a 180-as számnál összetalálkozzanak. Ilyen értelemben dr. Irmédi Molnár László profesz- szor búvárkodásai szerint a XV. század közepétől kezdve eddig legalább hét ízben volt hazánkban a világ közepe. A kezdő meridián 1460-körül a Vitéz János által alapított nagyváradi csillagdán haladt át. Európa asztrológusai évtizedeken át használták a helymeghatározáshoz az erre a kezdő délkörre alapozott Tabuiae Varadienseét — a nagyváradi táblázatokat. 1467-ben pedig már az esztergomi- csillagvizsgáló is hasonló szereppel büszkélkedhetett. A későbbiekben Buda négyszer „adott s'zállást” a világ közepének. Az első budai kezdő délkör Mátyás király palotájának legmagasabb pontján vezetett keresztül, a másodikat valószínűleg Hell Miksa „alapította” 1770 körül, amikor Mária Terézia ide helyezte át Nagyszombatról az egyetemet. A legutolsó két budai — pontosabban az 1. és a 2. gellérthegyi — kezdő délkör már a múlt században, 1815-ben, illetve 1861-ben született. Közben azonban 1735-ben Pozsony is feliratkozott a listára. Tulajdonképpen ez nyitotta meg azoknak a magyar- országi kezdő délköröknek a sorát, amelyek már nem a csillagjóslás, hanem az igazi tudomány céljait szolgálják. Ezt a kezdő délkört Mikoviny Sámuel vonta meg a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül, amikor Bél Mátyás tervezett földrajzkönyvéhez kellett térképmellékleteket készítenie. Mikoviny kitűnő munkát végzett: például a Pozsony és Becs között általa kiszámított távolság -t>/4J; 70 152 méter — csakj^jeröóg^Ő mértékben tért el a valóságtól — A pomá-zi Hazafias Népfront Bizottság kertbarátok klubja szombaton délután '5 órakor ankétot rendez a helyi művelődési otthonban „A pomázi táj kertészeti értékei” címmel. Cseppek 1945 Egyszer valaki elejtett egy pénzzel teli bőrtárcát. Az emberek odarohantak és izgatottan kivették belőle a pénzt és szétszórták a szélben. A bőrtárcát pedig sietve megfőzték és megették. KÖZÉPISKOLA Rimái Laci 16 éves segédmunkás. Négy osztályt végzett el a gyógypedagógián. Imi, olvasni nem tud, az órát nem ismeri, Napóleonról nem hallott. Hitlerről annyit tud, hogy egy német vezér, és jó nagy csapata volt. Az utóbbi időben minden este elmegy a galerivel balhézni egyet, mert mostanában nem olyan fáradt, mint azelőtt volt. Végre felvettek valakit, aki segít neki levinni a ládákat a pincébe. Az új munkaerő Molnár Géza, aki a Bolyai János gimnáziumban érettségizett tavaly 3,5-ös eredménnyel. LÁNYOK Már alig várta, hogy a szülei elmenjenek otthonról. Pénteken végre övé volt a kégli. ' Felhívta Jutkát. Nagyon boldog volt. Levetkőztek és bebújtak az ágyba. Csókolta a száját, a szemét, a nyakát, a mellét, és szeretett volna beléharapni. Jutka felhúzta az óráját, és azt mondta: — Ha valami jó lesz, ébressz fél. Herskovits Tamás CDiSz. íerenoX. Azon olvasóinkat, akik történetünket figyelmükkel kitüntették, nyilván érdekli, hogy mi lett Kocsissal, akit legutóbb a szó szoros értelmében vízben hagytunk. Az sem érdektelen, hogy mi lett a galeri másik két tagjával. Nézzük előbb Kocsist. Amazok ketten nem szaladnak el. A rendőrtizedes fáspincéje a biztosíték erre. Kocsisnak kedvezett a szerencse. Először is élve jutott át a túlsó partra. Aztán talált el szénaboglyát, melybe befúrhatta magát. Mire felébredt, a nap már delelője felé tartott, a part megtelt strandotokkal, és Kocsis megjelenése a legkisebb feltűnést sem keltette. Nyugodtan sétált a parton, közben éberen figyelt, és először életében nem a nőket, hanem a bokrok alján kupacokba rakott ruhákat. A cél világos: egy ruhát kell szereznie, amelyben továbbjuthat innen. Nem szabad lebuknia, mert csak így tud segíteni a többieken is. — Hé, hapsikám! — kiabált rá egy középkorú férfi — tudsz ultizni? Kellene egy harmadik! Kocsis szemrevételezte leendő két partnerét. Az egyikről megállapította, hogy körülbelül egyforma az alakjuk. — Ultizni éppen tudnék, de minden vagyonom ez a fürdőnadrág. A cuccom fent van a villában, de most lusta vagyok elkúszni érte. A nadrágom pedig nem szívesen veszíteném el, mert nem szeretek felvágni. — Inkább adunk egy húszast kölcsön. Ha nyersz, visz- szaadod, ha elveszted, az sem baj, legalább zsugáztunk. Kocsis nyert. Hamarosan több mint száz forint tornyosodon előtte. Közben a gibi- cek egyre szaporodó karéja vette őket körül. Kocsis pedig a közönségének is játszott: — És most zöldike pintyőke. Lesz belőle egy kis ulti, veszünk hozzá egy negyven- százat is, és hogy a Piätnik se sértődjön meg, vegyünk hozzá egy redurch marsot. És megnyerte. Ekkor lépett akcióba: — Kéretik, hogy a nagyra- becsült gibicek egy jeles egye- de költségszámlám terhére szögdécseljen el a legközelebbi kocsmába, és vezessen ide két üveg konyakot. Egy fiatal srác, aki mindvégig úgy nézett rá, mint az öregasszonyok a Szent- Antalra, azonnal vállalkozott. Az ilyen beton önbizalom az ultiban félsiker, pszichológiai atombomba, bár ezt csak az ultisok értik, a civileknek hiába is magyaráznám. Már ez is elég a nyeréshez, az csak felesleges plusz volt, a gadag- ság tékozló fecsérlése, hogy mindemellett Kocsis úgy csalt, hogy ezt látván egy békebeli sipista is sírva fogadta volna, hogy soha életében nem vesz többé zsugát a kezébe. A kölyök futva jött a konyakkal. Kocsis szólásra emelkedett: — Igyunk, laptársak, a nagy Piatnik mester emlékezetére. — mondta, és ami most fordult vele először elő rövid, de hányatott éltében, úgy nyújtotta át társainak az üveget, hogy meg sem szagolta. — Bátran, szesztársak, húzzák csak meg, van még ott, ahonnan ez idekerült. És ami ezután következett, azt a tizedes fáspincéjében tartózkodó Török és Csikós a saját édesanyjának se hinné el: Kocsis sűrűn emelgette a szájához az üveget, de egy kortyot sem ivott. Csak itatott. És mire a srác másodszorra fordult az üvegekkel, a partnerek azt is kontrázták, ha Kocsis azt mondta, hogy fapapucs Nagyban emelte a játék fényét, és a közönségsikert a végsőkig fokozta, hogy a drámaként induló, majd vígjátékba forduló lapcsata operában kulminált, mivel a játékostársak fennkölt gondolataikat már csak áriákban közölték egymással, és mint tudjuk, a muzsika nemzetközi nyelv, a partnerek akkor is megértették egymást, ha valaki azt dalolta: — Jalalahijuhuhejej! — Kohohontrahahaha! — felelte a kórus, és többen a homokba fordultak a röhögéstől. Látszólag Kocsis volt a legrészegebb, és akkor is fizetett, ha nyert és akkor is elvette a többiek pénzét, h’a veszített Közben éberen figyelte partnereit, várva a fennkölt pillanatot, amikor eldőlnek, mint egy homokzsák. Aztán mikor egyikük egy üres konyakos üveggel akarta leütni az adu ászát, majd később őt is, azt javasolta, hogy pihenjenek egyet. Javaslatát készséggel elfogadták volna, de mire a mondatot befejezte, azok már régen aludtak. így aztán ő is eldőlt egy sajátos, véletlen folytán a vele egyező alakú férfi ruhacsomőjára. A gibicek egy ideig még várták, hogy hátha, történik valami, de aztán hamarosan rájöttek, hogy a nyár, a napfény, a víz is tartogat az ember számára némi örömöket. Közben a part közönsége lassan kicserélődött, déltájban a környék elnéptelenedett, Kocsis most már emelt fővel öltözhetett. A kockás ing pontosan jó volt, bár szerette volna tudni, hogy milyen színű lehetett eredetileg. Ezt kö- vette egy kék vászonnadrág,” melyet a különböző levesek és szaftok izgalmasan színesre tarkítottak. Végül a mű koronájaként előkerült a zubbony, melynek piros parolinján egy rozsdás szárnyaskerék hirdette, hogy eredeti tulajdonosa, valaha a MÁV tisztségviselője lehetett. Előbb vissza akarta ejteni a zubbonyt, de aztán rájött, hogy vasutas kevésbé gyanús. Ebben a piszkos ruhában pedig egy finnyásabb rendőr messze elkerüli. Fejébe nyomta a két kiló súlyú nyári sapkát, melyből egy kiló kilencvenöt dekát nyomott a zsír, a megmaradó öt deka viszont garantáltan eredeti sapka volt. A cipőt ne részletezzük, legfeljebb csak any- nyit róla: mielőtt belebújt, ki kellett önteni belőle azpknak a szerencsétlen repüloboga- raknak fűlt tetemét, melyeket végzetük a cipő feletti átrepü- lésre kárhoztatott. Kocsis két hosszút füttyen- tett és vígan pöfékelve, teljes gőzzel nekivágott a pesti útnak. A mellette elszáguldó autóknak szélesen integetett és megállapította, hogy a sofőr a legszívélyesebb emberfajta. Mindenki visszaintegetett neki. Ki ezt, ki azt. Végre egy rozoga cementszállító kocsi megállt mellette. Mire a sofőr alaposan megnézte Kocsist, az már a vezetőfülkében volt, így a gépkocsivezetőnek csak annyi ideje maradt, hogy egy újságot terítsen az ülésre. Kocsis kényelmesen elnyúlt az ülésen és Pestig nagyokat csuklott. KözbeiV arra is jutott, hogy végig kutassa a zubbony zsebeit. Mindegyikben talált egy nagy lyukat, volt amelyikben kettőt is. Végül az egyik belső zsebben valami pénz tapintású papír- kötegbe akadt a keze. Épp ekkor érkeztek a főváros határába, ahol a sofőr első dolga volt, hogy utasát kitessékelje. — Kösz, hapsikám — mondta, majd hanyagul belenyúlt a zsebébe és találomra kimarkolt néhány papírt, ö maga döbbent meg a legjobban, amikor a sofőr kezében egy köteg százast látott. — Vegyen rajta savanyúcukrot — mondta, és mire a sofőr eldöntötte, hogy mégis rendőrért kellene mennie, Kocsis már taxival vitette magát egy régi barátja állandó lakhelyére: a Sárgahordóba. (Folytatjuk.)
