Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

6 ™"&£irhxp 1969. NOVEMBER 37., CSÜTÖRTÖK Bogáncs új „kölyke” A múlt év nyarán hozatott bengáli tigrispár, Hasszán és Szaxa ritka családi esemény­nyel örvendeztette meg az Ál- latkertet, ahol évtizedele óta nem volt bengáli tigrisbébi. Az újszülöttet, az ugyancsak nem­régen született feketepárduc- kölykökkel együtt, a legjobb dajka. Bogáncs puli neveli. Óriáskígyó-bébik Jó egészségben három óriás­kígyó-bébi érkezett a Buda­pesti Állatkertbe a drezdai ál­latkertből. Mivel « fiatal álla­tok igen érzékenyek a hideg­re, az útra gondosan szigetelt dobozba csomagolták, itthon pedig azonnal meleg terrári­umba helyezték őket. Nyom­ban megkezdték a lakmározást kedvenc csemegéjükből, a fe­hér egérből, amelyből tovább­ra sem lesz hiány, mert száz­számra szaporítják az Állat- kertben. — A tervek szerint gyors­vasútié fejlesztik a helyiér­dekű vasút szentendrei vo­nalát és 11-es jelzéssel autó- úttá épül ki a Szentendrei út SÁROSPATAK Megtalálták a külső vár kapuját és a Perényi-féle földsánc cölöpmaradványait A sárospataki Rákóczi-vár- ban az idei feltárások és ása­tások során több értékes — köztük eddig ismeretlen — ré­gészeti emlék került napfény­re. A római katolikus vár- templom környékén egy XIII —XIV. századból származó földbe ásott paticsház nyomai­ra bukkantak, amelynek érde­kessége, hogy falait fatalpskra építették fel. A templom szen­télye mögött megtalálták az 1785-ös Römisch-féle térképen feltüntetett külső vár kapuiá­nak romjait is. Ezt a kaput a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után a vár német helyőrsége elfalaztatta és he­lyette nyitották meg a templo­mon át vezető úgynevezett Starkenberg kaput. A feltárással tisztázódott, hogy a templom szenté­lyén levő lőrések a most előkerült egykori szűk várkaput védték. A vár kazamatás védelmi rendszerét I. Rákóczi György korában építették ki és dél­nyugati szárnyában elekor emelték a még ma is látható ágyúdombot. A vár építóstör- ténetének tisztázására a dom­bot kutatóárokkal átvágták és megtalálták az 1530—40-es évekből fennmaradt Perényi- féle földsáncot, amelyet több cölöpsor erősített meg. A föld- sánc építési idejét az ásatás során előkerült lengyel és ma­gyar ezüsitpénzekből határoz­ták meg. Hasonló eredményre vezettek az Olaszbástya és í Vöröstorony közötti feltárások, ahol eddig ismeretlen emlékek kerültek elő. A bástya észak­keleti sarkában a hajdani föld- sánc tetején — a föld eltávo­lítása közben — egy XVII. századból származó, kemencé­vel ellátott ház romjaira, nem messze tőle pedig egy rézkori település nyomaira bukkan­tak. Az eddig felnyitott sír zsugorított kisgyermektetemet. továbbá fekete obszidián pen­géket, díszes edényeket, cson­tokat, kaparókat, kagylókat tartalmazott . A régészek szerint a bod- rogkeresztúri kultúra né­pének egyik telephelyét találták meg. Erre utalnak a sír feletti ré­tegből előkerült festett cserép­töredékek, amelyek díszítésé­ben motívumok is fellelhetők. A rézkori település teljes fel­tárását a jövő év tavaszán kezdik meg. AZONNAU BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK üveges szakmunkásokat • Modern munkásszállás • Olcsó üzemi étkezés • Jó kereseti lehetőség Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat SZÉKESFEHÉRVÁR, Ady Endre u. 13. Modern forma és nemes anyag: AZ ÓLOMKRISTÁLY ÉRTÉK MARAD! Ajándékozzon kristályvázát, tálat a KR1STÁLYB0LTBÓL A Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat Kristályboltja: Budapest V., Váci utca 9. A31.SZ. Állami Építőipari Vállalat a BEREMENDI CEMENTGYÁR építkezéséhez AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • építőipari technikusokat • ács-állványozókat • vasbetonszerelőket • kubikosokat • segédmunkásokat 5 NAPOS MUNKAHÉT. BÉREZÉS: teljesítménybér -f idénypótlék 4- 8% kiemelt pótlék. A vállalat szállásról, étkezési lehetőségről és hazautazásról gondoskodik. Nagyobb létszámú jelentkezés esetén a munkahelyre és a lakóhelyre a dolgozókat gépkocsival szállítjuk. JELENTKEZÉS A BEREMENDI CEMENTGYÁR ÉPÍTKEZÉSÉN A kis földalatti Azért róla is essék szó... A kis földalattiról. Lassan neve így megy át a szóhasználatba: a „kis földalatti”, amióta a nagy épül. Pedig nem volt ez olyan kicsi születésekor, sőt neve mellett a „leg”-et is odatehettük: kontinensünk legelső földalattija volt ez a budapesti. Születését a villamosnak köszönheti s két vállalat versengésének. Az első villamos Budapes­ten 1837. november 29-én in­dult el, a Nyugati pályaud­vartól, s zörögte végig rövid­ke útját a mai Majakovszkij utcáig. Megindult a harc a lóvasút és a vilamosvasút között. Egy ideig állta is a versenyt a lóvasút: leszállí­totta a viteldíját De mégsem bírt a villamossal. A BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút Rt.) utasforgalma 1889- ben ötmillió-nyolcszázezer volt, 1891-ben már 8,6 millió, a millennium esztendejében pedig már az utazások szá­ma a 22,3 milliót is eléri. Ek­kor lép egyet a lóvasút tár­saság is, vagyis a BKVT (a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság), elhatározzák, hogy a lóvasutat villamosítják. Most a két társaság tovább verse­nyez; a BKVT ismét felveti a Sugárút (a mai Népköztársa­■ A földalatti Vörösmarty téri végállomásának lejárata 1896-ban. sá.g útja) közlekedésének megoldását. „Ismét”, mondom, mert már 1873-ban is kérte a Közmunka Tanácsot, hogy a Sugárúton lóvasutat építsen. A Közmunka Tanács ezt nem engedélyezte, de a főváros közgyűlésén sikerült a tervet elfogadtatni. Szerencsére még­sem lett a lóvasútból semmi: a belügyminiszter élt a vétó jogával. Húsz évig pihent ez a terv, s most, hogy már két villa- mosvasút-társaság működött a városban, a 21. esztendőben közös ajánlatot tettek: a Gi­zella tértől (a mai Vörösmarty tér) a Városligetig, villamos- vasút vezessen. Ezt is eluta­sították. Idézek az elutasító végzésből: „...a sétakocsizás céljára fenntartott úton vasút­építés egyáltalán nem en­gedhető meg”. Ekkor utazik háromtagú bi­zottság Londonba, a város földalattijának, a tube-nak ta­nulmányozására. A londoni földalatti úgy épült, hogy minden szakaszára más és más társaság kapott enge­délyt. 1894-ben újabb közös ajánlatot tesz a két társaság, de már: föld­alatti vasút építésére. A fő­város közgyűlése az enge­délyt megadja, de a Közmun­ka Tanács ezt is elutasította, mégpedig ilyen indokkal^ „...A boltozatot tartó vas- szerkezet rugalmas mozgá­sai folytán az utcaburkolat megromlik és így az út sé- iakocsizásra alkalmatlanná válhat, továbbá az alagút pin­ceszerű építmény lesz, amely a kocsik alatt oly mértékben fog dübörögni, hogy a séta­kocsikázást lehetetlenné te- endi”. Nagy csatározások után, 1894 májusától az engedélye­zést kiadták. A 3,73 km. vo­nal építésére, 3 300 OOO forin­tot irányoztak elő. A város vezetőinek a legfontosabb ki­kötése az volt: a millennium évére el kell, hogy készüljön a földalatti. 1894. augusztus 13-án kezd­tek a munkához és a konti­nens első földalattiját 1896. május 2-án át is adták. A millenniumi ünnepségek meg­nyitásakor Ferenc József is végigutazott az akkor még egyáltalán nem kis földalat­tin, sőt, különkocsit is épí­tettek a királynak. Ébenfa- berakásos kocsit, tükrökkel, két oldalt bejáróval: Ez a ko­csi ma is forgalomban van, sokáig a 20-as számot visel­te. Emlékbeszéd-e ez a kis írás, az új születésekor a kicsi öregről? Nem az, mert a kis földalatti — ami ugyan pon­tosabban kéreg alatti vasút, pályáját felülről ásták ki — hamarosan új korszak e-é néz. Meghosszabbítják és korszerűsítik. A munkákat már megkezdték, három millennium korabeli megálló peronját meghosz- szabbították. Nincs végleges döntés még arra vonatko­zóan, hogy milyen úton foly­tatja majd tovább pályáját a Hősök teréről a kis föld­alatti. Az egyik terv: a jelen­legi végállomás előtt elága­zik a vonal és a Széchenyi fürdő melletti új állomásra fut be. A másik terv szerint felesleges már a tó partján a rövidke felszíni szakasz, ezért a kis metró vonalát a Hősök téri megállótól egy kettős S- kanyarral lefelé lejtő alagút­tal átvinnék a városligeti tó feneke alatt, onnan egyenes kéreg alatti szakasszal csat­lakoztatnák a Kacsóh Pong­rác út alatt most épülő vo­nalba. A beruházási program szerint ez az újjászületés, 300 millió forintba kerül. A munkákat legkésőbb 1972 közepébe be kell fejezni, mert erre az időre elkészülnek a csuklósán összekapcsolt 33 méter hosszú metrószerelvé­nyek, s ezek már csak az új kocsiszínben tudnának éj­szakázni. Kőbányai György Csacsi Laci Kígyó Kálmánt nem szerették az ál­latok, mert mindig haragot és viszályt szított köztük és mindig dicsekedett. Igaz, a dicsekvéseiben volt valami ro­konszenves. ő nem úgy csinálta ezt, mint az emberek. „Ö, a mi Dizekner- cink már igazán kopott.” „Mondtam szegény Karcsinknak, hogy ne menjen az orvosira, agyontanulja magát, de le­het is annak beszélni ...” „El se hiszi szomszédasszony, mennyire megbántuk, hogy azt a barokk bútort vettük har­minckétezerért ...” Nem, Kígyó Kál­mán nem így dicsekedett, hanem nyíl­tan, egyenesen: — Nézzétek meg barátaim, milyen tökéletes vagyok! Vegyült példának okáért a közlekedést. Hal Henritkék nagy legények a vízben, de mihelyt a szárazföldre kerülnek, vége minden tu­dományuknak. Fecske Ferkóék szélse­besen szelik a leget, a földön aztán ők is csak tipegnek. Márpedig hiába víz, hiába lég, mi mindannyian mégiscsak a földön élünk, nem igaz? Nos, mi van a földön ? Mackó Miska csak döcög szegény, ha fára kell másznia, már baj­ban van. Tigris Tibi kétségtelenül ügyes, a sziklahasadékba azonban ő sem tud bemenni. Ló Levente lehagyja tán még a szelet is, ám hiába van négy lá­ba, mégis megbotlik. És sorolhatnám végig, de száz szónak is egy vége: én közlekedem a földön a legtökéleteseb­ben! Nem igaz? Az állatok hümmögtek Kígyó Kálmán szavaira. Egyikük-másikuk magáiban el­ismerte, amit Kígyó Kálmán mond, nem teljesen butaság, valójában azon­ban érezték — ha megfogalmazni ily szépen nem Is tudták volna —, hogy a dolog összességében nem úgy van. Ba­goly Berci próbálta is a kérdéseket bon­colgatni egy kisebb társaság közepén, később azonban ő is belezavarodott. Egyedül Csacsi Laci vélte, Kígyó Kál­mánnak igaza van! — Bizony igazad van Kálmán mes­ter — mondta —, te tökéletes vagy. A vízben például elég jól úszol, aztán repülni is tudsz, a legmagasabb faágról is talpra esel s még csak meg sem ütöd magad, a földön pedig nincs olyan hely, ahová el ne jutnál. A legjobban azon­ban nekem az tetszik, hogy alig teszel néhány mozdulatot jobbra, balra, s hipp, hopp, messze vagy! Ezzel szem­ben nézz meg engem! Van négy nehéz lábam, ezekkel sétálom végig az élete­met. Már akkor elfáradok, ha feleme­lem őket s este is van, mire beérek ve­lük a városig. Unom, Kálmán mester, nagyon unom a lábaimat, s ezt az egész ' lassúságot... Kígyó Kálmán hallván e szavakat, na­gyot csettintett nyelvével. — Szerencséd van Csacsi Laci, hogy öreganyádnak szólítottál, majd én segí­tek rajtad, remek ötletem van — és ka­ron ragadta Csacsi Lacit. — Laci ne menj — kiabálták utána az állatok —, meglásd, Kígyó Kálmán beugrat, téged valami marhaságba! Csacsi Laci tétován nézett volna visz- s.za, Kígyó Kálmán azonban magával húzta. Bagoly Berci szombatra gyűlést hí­vott össze, megbeszélni, hogyan gon­doskodjanak a téli élelemről. Vidáman és frissen gyülekeztek az állatok a völgyben, ott ahol a patak az ország- úttal ölelkezik. Minden állat eljött, még a halak is népes küldöttséget küldtek, egyedül csak Csacsi Laci ké­sett. — Hol lehet ez a Laci — találgatták és gyanakodva nézegettek Kígyó Kál­mán felé, aki egy nagy levél árnyéká­ban hűsölt. Sün Sanyi meg is kérdezte: — Kálmán, nem tudod véletlenül, hol lehet Laci? Kígyó Kálmán titokzatosan elhúzta a száját. — Jön az majd, ne féljetek. Elmúlt negyed tíz, el fél tíz s Csacsi Laci még mindig hiányzott. Egyszer­esünk az országút végén, a messze távol­ban valami zúgni kezdett. A zúgás egy­re jobban erősödött, feltűnt egy fekete pont. a pont közeledett, nőtt, nagyobbo­dott, már ki lehetett venni a formáját is, két nagy fület, egy nagy fejet, egy tomport s valami farokfélét. Csacsi La­ci volt, nem vitás, közeledett, mint egy gép, zúgott kegyetlenül és elhúzott a faámuló sereg előtt. Valósággal végigsö­pört az országúton és eltűnt megint a messzeségben. — Gyorsan halad, az kétségtelen — állapították meg elismeréssel a sebes­ség igazi szakértői, Fecskéék. Most az országút másik vége felől kezdődött a zúgás, feltűnt a pont és közeledett. Aztán csikorgás hallatszott, megállt Csacsi Laci. Körülfogták, né­zegették, elállt mindenki szeme-szája: Csacsi Laci lábain kerekek voltak. — Szenzáció! — mondták az állatok. — Ilyet még sohasem láttunk! — Remek! Csodálatos! Bámulatos! Kígyó Kálmán egy levél alatt öntel­ten mosolygott. — No, milyen ötletem volt? — de a nagy csodálkozásban őt nem hallotta senki. — Tudjátok — magyarázta Laci ajk­biggyesztve —. az egészben az a leg­jobb, hogy alig kell mozognom. Csak egy kicsit lököm meg magam, s olyan sebesen haladok .. de hiszen láttátok! — Hihetetlen! — csodálkoztak még mindig az állatok. Meglökték Csacsi Lacit, s nézték hogyan guruk Tolták, s vele futottak. Persze, már aki bírta s tempót. Közben eltelt az idő. Dél lett. Mackó Mihály összecsapta a mancsait, s han­gosan így szólt: — Barátaim! A tanácskozásból ma már nem lesz semmi. Feleségem, s r magam nevében az esész társaságot szerény ebédre hívom. Kérem, jöjjenek utánam. A meghívást örömmel fogadták az ál­latok. csupán Hal Henrik mondta: — Álnok vagv. Mackó Mihály! Ven­dégül hívsz, pedig tudod, hogy nem tu­dunk felmenni .a hegyre. — Ö! — csapott a homlokára Mackó —, hát itt van Csacsi Laci. Ö bizonyára nagyon szívesen lehozza nektek a ha­rapni valót, hisz most már kétségtelen, hogy ő iár közöttünk a leggyorsabban, a legtökéletesebben. Lacinak tetszett az elismerés. Feszes­re húzta magát! — Lehozhatom éppen. A társaság elindult a hegvre. A kí­gyó előre sietett. Csacsi Laci egy kicsit hátrált, óriási lendü’etet vett. és neki­szaladt a meredek útnak. De hopp! Az orrára esett. Dev' gán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents