Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

/ «ST HECm 1969. NOVEMBER 26., SZERDA '^Mírltip ŐSZINTE SZÓVAL Munkásasszonyok — a könnyűiparról Török Andrásné és Kása Fe- rencné a finomfonóban dolgo­zik. Mindketten csoportveze­tők, hat-hat fonó és két-két ki­segítő tartozik irányításuk alá. Fonónők lévén, szakmunkás- bérkategóriában vannak; bé­rük a csoport átlagától függ, százszázalékos teljesítmény esetén 9,30-as alapórabért kap­nak. A pótlékokkal együtt 2000 forint körül keresnek havonta. Néha százzal többet, máskor kevesebbet. Kásáné egy sérelmét hozza szóba: — Tizenhárom éve dolgozom az üzemben j én miért nem kaphatom meg az ötszázalékos szakmunkás­pótlékot? \ — Elvégezte a tanfolyamot? — Nem. ötévi munkaviszony kellett hozzá, én pedig akkor még csak négy éve voltam itt — Az ötszázalékos pótlék csak azoknak jár, akik sikeres vizsgát tettek a tanfolyam után. így ösztönzik anyagilag a dol­gozókat a tanulásra — magya­rázom. — Én viszont szülési sza­badságon voltam akkor. A gye­rek már tíz éves. Azóta miért nem tartanak tanfolyamot? — kérdi Törökné. — Erre majd választ kérek a vezetőktől — ígérem. A nap délutánba hajlik, a két asszony fáradtnak látszik. Hajnal óta talpon vannak. — Mi eddig kétszáz orsót ke­zeltünk — magyarázzák. — Márciustól a szovjet, májustól az olasz gépeken is átálltunk a négyszáz orsóra. Azelőtt tizen- ketten láttuk el azt a géppar­kot, amin most hat fonó és — magunkat is beleértve — há­rom kisegítő dolgozik. A kere­setünk viszont csak 300 fo­rinttal emelkedett. — Inkább vennék el azt a háromszáz forintot, és adnák vissza a kétszáz orsót — mond­ja Törökké-..,,.,, „ — Milyen az üzemi koszt, asszonyok? — Nem tudjuk. Mi hazulról hozunk magukkal hideget. Sokszor még azt sincs időnk megenni. A gép falánk jószág, egy pillanatra sem állhat le. A váltó műszakos üzemekben különben sincs ebédszünet, ha­nem pénzben kapjuk meg a fél órát. Műszak után kimehet­nénk az üzemi étkezdébe, de minek? Helybeliek vagyunk, húsz perc alatt hazaérünk, a családnak úgyis mindennap főzni kell, hát inkább otthon eszünk főtt ételt. Szó, ami szó, az üzemi ét- kezdte elég messze van: kívül a gyárkapun, a HÉV-töltés el­lenkező oldalán, innen néhány száz méterre. Azért a fizikai dolgozók közül is igénybe ve­szik műszak előtt vagy műszak után. Van olyan család, ahon­nan férj, feleség, gyerek is ott ebédel. Csak még kevés... Torányi Klára munkaköpe­nyének ráncaiba finom csíko­kat rajzolt a bordó kashmilon fonál pihéje. Pedig ő nem mű­helyből jött, hanem a meóból. Harmincölödik esztendeje dol­gozik a gyárban, és nyolc éve meós. Két esztendeje van hát­ra a nyugdíjig. — Ez is nagy probléma a textiliparban — kezdi a be­szélgetést. — Aki húsz-huszon­öt évet lehúz a gép mellett, az boldog, ha idősebb korára könnyebb munkát kap. Csak­hogy ott nem emelkedik a fi­zetése! Nekem például ezeröt­száz forint a havi keresetem. Számítsa ki, harminchét év után mennyi lesz a nyugdí­jam!? ... Dernovits Mihályné onnan jött, ahol Torányi Klára hu­szonhét évet dolgozott a gé­pen: az előfonóból. Itt vblt ipari tanuló is 1950-ben. Ű a nedvességre panaszkodik: — A gyapjú feldolgozásához nyolcvanszázalékos páratartal­mú levegő szükséges. És még így is száll a szös?, a gyapjú és a műszál pihéje! Az ember kicsomagolja az élelmet, s a harmadik falatot már nem tudja lenyelni: teleragadt n. szösszel. Ä klímaberendezés el­avult. Némelyik gépen egyál­talán nincs elszívóberendezés, amelyiken ván, az is korsze­rűtlen. — Milyenek, a tisztálkodási lehetőségek? — Arra nem panaszkodha­tunk. Amióta néhány iroda ki­költözött a kapun túli felvonu­lási, épületbe, és helyébe az or­vosi rendelő került, bővítették a fürdő-öltözőt. Különben sem mondhatjuk, hogy nem törőd­nek itt a dolgozókkal. Szóda­víz például csak huszonnyolc fokosnál nagyobb melegben járna, kérésünkre mégis ad­ják a mai napig is. Szép az üzemi ebédlő; a legjobban dol­gozók és a párt- és szakszer­vezeti aktivitsák pénzjutalmat kapnak, a vezetők embersége­sek, attól sem kell tartanunk, hogy baj lesz, ha megmondjuk a véleményünket. Csak hát a munka nehéz, és az igények mindig nagyobbak, mint a pénzkeret... Nyíri Éva (Folytatjuk) ,Kora tavasz" a Bükkben Czinege Lajos Veszprém megyében Az ország legészakibb hegy­vidékén, a Bükk hegységben szirmot bontottak a kora tava­szi virágok. A hosszantartó, enyhe novemberben a Nagy­mező környékén újra kinyílt a tövis nélküli bérei rózsa, általában másodszor bontott szirmot, a lilapiros virágú kakasmándikó és a Leányvölgy szurdokerdeiben ismét pom­pázik a Kárpátok fenyvesein kívül csak a Bükkben tenyé­sző sárga ibolya. Virágot ho­zott ezenkívül az őszi kikerics, az osztrák tárnics, a napsütöt­te Létrástetön kéklik a ha­rangvirág, a Répáshuta kör­nyéki irtásokban ismét kihaj­tott az erdei szamóca. A legidősebb erdészek sem emlékeznek arra, hogy az el­múlt negyven évben a tavasz hírnökei november végén vi­rágot hoztak volna. ŐSZI VADÁSZAT Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, hétfőn és kedden Veszprém miegyében tett láto­gatást. A vendéget hétfő dél­előtt Várpalotán Pap János, a Veszprém megyei Pártbizott­ság első titkára fogadta. Czi­nege Lajos ellátogatott a Péti Nitrogénművekbe is, ahol dr. Kátai Imre. a városi tanács vb-elnöjke Várpalota városfej­lesztési' programjáról, Kisger- gely Lajos igazgató pedig a Péti Nitrogénmüvek munkájá­ról, bővítéséről és fejlesztésé­nek perspektíváiról adott tá­jékoztatót. A vendég ezután megtekintette a Péti Nitrogén- művek üzemeit. Czinege Lajos hétfői prog­ramja Veszprémben a megyei pártaktíva-értekezleten tartott tájékoztatóval zárult. A hon­védelmi miniszter elsősorban katonapolitikai kérdésekről tájékoztatta a megye, a járá­sok és a városok vezetőit. Czinege Lajos kedden a Fűz­fői Nitrokémiát látogatta meg, ahol Vemer Gyula igaz­gatói tájékoztatója után meg­tekintette az üzemet. A hon­védelmi miniszter ezután ka­tonaegységeket keresett fel. Bolgár pártmunkás- küldöttség Budapesten Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására kedden Budapestre érkezett a‘ Bolgár Kommunista Párt pártanJn- kásküldöttsége, élén N. A. Na- csevvel, a BKP KB tudomá­nyos és közoktatási osztályá­nak osztályvezető-helyettesé­vel. BUDAPEST A perui miniszter látogatása Francisco Morales Bermu­dez, a hazánkban tartózkodó perui gazdasági és pénzügymi­niszter kedden délelőtt felke­reste dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari, majd dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­tert A megbeszélések során eszmecserét folytattak azok­ról a lehetőségekről, amelyek a két ország gazdasági kapcso­latainak elmélyítését céloz­zák. Tiszta-e az udvar, rendes-e a ház? A Vöröskereszt a felszabadulási verseny sikeréért Jó eredménnyel kezdődtek az apróvadas területeken az őszi vadászatok. Márciusban indította meg a Hazafias Népfront megyei el­nöksége és a Pest megyei Ta­nács a városok és községek közötti felszabadulási • ver­senyt. A részvevők ez évi fej­lesztési tervük 95 százalékon felüli teljesítésével, továbbá a „Virágos falu, virágos város” és a „Tiszta udvar, rendes ház’’ mozgalomban elért kima­gasló eredményeikkel, attól függően, hogy melyik kategó­riába esnek, 50 000-től 200 000 forintig terjedő pénzjutalmat nyerhetnek ed. Mi sem termé­szetesebb, mint az, hogy a vá­rosok és a községek mind egy szálig versenyzőkké váltak, s a legtöbbjük ma már figyel­met érdemlő teljesítményekkel is dicsekedhet Ne csak szép legyen — A versenybe, azzal a cél­lal, hogy szép, tiszta, egészsé­se megyénk lakossága hazánk falszabadulásának 25. évfordu­lóját, a Vöröskereszt is bekap­csolódott — mondja Németh Veronika, a Vöröskereszt Pest megyei titkára: — Több já­rásban, mint például a vád­ban, a gödöUőiben, a nagyká- taiban és a szentendreiben, a tanács, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt közös felhívás­ban mozgósítja a községeket Körülbelül 15 000 társadalmi aktivista és ifjúsági vöröske­resztes serénykedett a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom körül. Az első szakasz lezárá­sa után, a következőkről szá­molhatok be: 174 községben, összesen 138 584 lakóház, to­vábbá 173 tsz, 21 állami gaz­daság, 250 iskola egészségügyi, Pöszméte nyomorog — Hogy* vagy? — Ne is kérdezd, nyomor­gok. Érted? .Valósággal nyo­morgok. A szocializmus építé­sének 25. esztendejében ... — Már megbocsáss, de úgy tudom, hogy szóval... három­ezer felett van a jövedelmed. Elismerem, hogy Onassishoz képesít elég szerényen élsz, de azért nyomornak nevezni, egy kissé talán túlzás, nem? — Hah! Tudtam, hogy ezzel jössz. A háromezer felettivel. Mert csak ezt hallod, ezt látod, de képtelen vágy a [dolgok mögé láitini. Kérlek, egészen pontosan 3500 forint a ha ói jövedelmem. Egyedül élek, és mégis nyomorgok. Ez a baj, barátom. Ez, hogy ebben az országban, • négyszemközt mondva, már háromezerötből is csak nyomorogni lehet. — A fenébe . is... Tudom én, hogy más most ennyit ke­resni, s megint más volt 1946- ban, de azért nyomorogni... Hülyéskedsz csak? — Én és a hülyéskedés. Van nekem ahhoz kedvem! Láttál már nyomorgó embert viccel­ni? Nem is fogsz. Engem se. De ha akarod, rögtön megér­ted, hogy miért kérek most tőled egy húszast elsejéig... Adj, kérlek .,. — Nem adok. Húsz forint úgysem segít rajtad, s külön­ben is nyomorgó ember ve­gyen fel szociális segélyt... — Akartam felvenni, de nem adtak. Érted? Nem adtak. Pedig pontosan, világosan, számadatokkal illusztrálva bi­zonyítottam be, hogy nyomor- gok és mégse adtak. Adj egy húszast, és néked is papíron feketével bebizonyítod, hogy a háromezeröt az smafu, abból igenis lehet és kell is nyomo­rogni. — Tessék, itt egy tizes. — Az is valami, kösz. Szóval ide figyelj! Háromezerötből ugye­bár van levonás, máris csak 3300 forintom marad kereken. Szakszervezet, ez meg az, amit fizetésikor kihúznak az ember zsebéből, máris csak 3200 fo­rint. Na, kérlek, fizetem a gép­kocsirészletet, havonta hat­száz forint, marad ugye 2600 forint, a kötelező — az állami —, a casco biztosítás, benzin, ez meg az, marad kétezer fo­rintom. — Az se éppen koldusnak krajcárja... — Várj, várj, öregem. Sze­mélyi kölcsön, amit a nyáron vettem fel, hogy el tudjak jutni végre az Adria mellé, mert, kérlek, nekem még arra se volt módom, hogy Olaszor­szágba menjek... Most vol­tam, fizetek kerek háromszá­zat havonta. Marad 1700. Bú­torrészlet, kérlek, mert/ki kel­lett már cserélnem a bútoro­kat, vagy öt éve van már meg az a vacak régi garnitúra.., Marad, öregem, 1400 forint. Napi két csomag Fecske, dur­ván számolva háromszáz és a két dupla is legalább egy szá­zas, máris csak 1000 forintom van az elsejei fizetésből. Na már most lakbér, gáz, villany, telefon, televízió, a bejárónő, a mosatás, a szabószámla és a cipő, amit vettem a Váci ut­cában .. . állati klassz cipők vannak, igaz, meg is kérik az árát... Már csak hatszáz fo­rintom marad kosztra. Hol van még az ital, a nő, a mozi, a színház, a kultúra? Élj meg te, öregem, hatszáz forintból... •És tudod mi a legfelháborí­tó bb? Az, hogy kijelentik ne­kem, hogy ebben az országban állami alkalmazottnak nyolc­száz forintnál kisebb fizetése nem lehet... Én meg, öregem, lassan már túl a negyvenen, élek 600 forintból... Még jó, hogy nem nősültem meg ... Nézhetném! csonttá aszott nő­met és gyermekeimet... ... mikor elmondtam a rend­őrnek, hogy miért verem Pösz­méte Tihamért, a rend őre só­hajtva fogta Vie a kezem. — Sajnálom, uram ... őszin­tén sajnálom, de akkor se le­het. Sajnos — tette Hozzá bá­natosan és közerkölcs elleni vétség címén feljelentést tett — Pöszméte ellen. , Gyurkó Géza tisztasági körülményeit vizs-1 gáltuk meg. A lakóházak kő-; zül 83 685, a tsz-ek közül 63, az állami gazdaságok közül 13, az iskolák közül 167 felelt meg a versenyben előírt követelmé­nyeknek. Az örvendetes ta­pasztalatok közé tartozik, hogy az ivóvíznyerésre szolgáló ud­vari kutak, védőtávolság, ki­képzés és fedés szempontjából, csak kevés esetben voltak ki­fogásolhatók, széppé, rendezet­té vált a lakóházak környezete, tiszta, virágos, úgynevezett’el­ső udvarok létesültek. Ami vi­szont hiba: általában többet foglalkoztak a szépítéssel, mint a tulajdonképpeni tiszta­ságteremtéssel. Főként a gaz­dasági udvarok, az ámyékszé- kek, a szemét- és trágyadom- bok körül gyakori a rendezet­lenség és a szakszerűtlenség. Káros egyoldalúság — Külön kell wsólnom a tsz- ékről — folytatja. — Köztisz­taságuk sokat javult, általában rendezettek, istállóikat szak­szerűen kezelik. Főként az új­lengyeli, a galgahévízi' és a szigetcsépi tsz-ben mintasze­rű a tisztaság. Az összbenyo­más azonban az, hogy többet áldoznak gazdasági megerősö­désükre, mint szociális, egész­ségügyi fejlesztésükre. Részint egyes vezetők szemléletén kel­lene változtatni, de a tagság is hibás, mert nem igényli a szo­ciális, egészségügyi létesítmé­nyeket. Püspökhatvanban pél­dául félmillió forintért építet­tek fürdőt, de senki nem hasz­nálja. Máshol remek konyha épült, de egyetlen lavór sincs, hogy az ebédelni szándékozók kezet moshatnának. Megint máshol a virággal körülülte­tett, ragyogóra sikált disznóól mellett az emberek pihenőszo­bája a legelhanyagoltabb disz­nóólhoz hasonlít. Az állatgon­dozók munkaruhában dolgoz­nak, de a bejáró ruhájuk ott csüng, felakasztva, az Istálló falába vert szögön. A tsz-ek- nek jobban kellene a köz­egészségügyi szabályokhoz iga­zodniuk : árnyékszékeik túl­nyomórészt a használhatatlan­ságig elhanyagoltak, a trágyá­iét rosszul vezetik el, tejházaik közel esnek az istállókhoz, az edény- és eszközmosogatók hiányosan felszereltek, fertőt­lenítő szereket általában nem használnak. Hogyan tovább? — Sajnos — jegyzi meg a Vöröskereszt megyei titkára —, a városokban, Vác kivéte- i lével, a mozgalom megközelí- 1 főleg sem ért el olyan eredmé­nyeket, mint a községekben. Lakóházaik legalább 60 száza­lékát kellett volna megvizsgál­nunk, de jóval alatta marad­tak e kiindulási pontnak. Vá­cott viszont a ^tisztasági moz­galom ^lelkes hívekre talált. A megvizsgált házak 90 százalé­ka megfelelt a követelmények­nek. Az értékelést e városban, a körzeti orvosok irányításá­val, csaknem száz aktíva vé­gezte el. — A felszabadulási versenyt tovább folytatjuk — mondja befejezésül Németh Veronika. — A megye minden lakóiház­tulajdonosához eljuttattuk a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom felhívását. S arra törekszünk, hogy propaganda- és felvilágosító munkánk ge­rincét közegészségügyi kérdé­sek 'alkossák: ne csak az utca és az első udvar legyen higié­nikus, kifogástalan, hanem a lakóház teljes környezete. A helyi szervezetek, de a járási és városi vezetőségek is meg­vitatják az eddigi tapasztala­tokat, és meghatározzák, mit tesznek, hogyan járnak el, ez­után, s eldöntik azt is, mi tör­ténjék azokkal a házakkal, tsz-ekkpl, állami gazdaságok­kal és iskolákkal, ahol az egészségügyi körülményeket e részértékelés során nem talál­ták megfelelőnek. El kell ér­nünk a szemlélet megváltozta­tását. fel kell ráznunk a nem­törődömségből az embereket, hogy a magunk elé tűzött céit a 25. évfordulóra feltétlenül elérjük. , P. I. A magyar tenger készül a télre A Balaton partján száraz­ra tették az utolsó vitorláso­kat is. A legtöbb helyen da­rukkal, vagy sólyakocsikkal emelték ki a vízből a jármű­veket, majd a fedett tárolók alá vontatták az árbocuktól megfosztott testeket. A motor­csónakokat szintén védeti helyen tárolják. Felszedték a strandok lépcsőit, stégjeit és végleg eltávolították a napo­zókat is. A horgászladikok, csónakok, azonban továbbra is a vízen maradnak, jó szol­gálatot téve a hosszúra nyúlt őszi horgászszezonban. KERESKEDELMI VALLALAT megyei egységeibe FELVESZ » vezető, vezetőhelyettes és felvásárló munkákéi betöltésére alkalmas dolgozókat. A jelentkezéseket írásban, „Jó bér H’\ jeligére kérjük a Kiadóba.

Next

/
Thumbnails
Contents