Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

4 "'^JCtrlap 1969. NOVEMBER 15., SZOMBAT Nagyváradi bábosok A Magyarországon szereplő Nagyváradi Állami Bábszínház a napokban mutatkozott be a fővárosi művelődési házban. Mű­sorukban három bábpantomim: a „Don Quijote”, a „Don jJtian” és a Till Eulenspiegel” szerepel. asaD omax ÉRDEKES MŰSOROK, GAZDAG PROGRAM A HÉT VÉGÉN Elmúltaik: az ünnepek, gon­dolom, mindenki kipihente már fáradalmait, főleg a há­ziasszonyok, mert bizony az élelmiszerellátás az ünnep előtti napokban nem volt ép­pen ünnepi. De hiszen ez most már nem is érdekes, hiszen itt az újabb hét vége, az újabb pihenési és szórakozási alka­lom. Ezen a hét végén a nagykö- rösieknek érdemes lesz elmen­ni a moziba, mert Jean-Louis Trintignant díjnyertes alakítá­sát láthatják a „Z”, avagy egy politikai gyilkosság anatómiá­ja című filmben. Talán nem árt megemlítenem, hogy ugyancsak ez a kitűnő francia színész volt az Egy nő és egy férfi című francia film fősze­replője is. És ha már itt tar­tunk, szeretném felhívni ked­ves olvasóink figyelmét, hogy a filmmel egy időben jelent meg könyvalakban Lambra- kisznak — a mélységesen em­Rajongók r — Mit szer^sz ebben az ^«dításban? — Nem elég hallaná, látná is (beli?! Ezek a kérdések. A vála­szok csak a csodálkozó sze­mek. Hogy érted ezt Kedves iSzülő? © ív hallottam hírét, : A Tékozló Fiúnak, | Ki elkérte részét, És boldog volt, hogy indul­hat ...” (Presser—Adamis: A Tóköz­eié Fiú.) A füstszag és a neonlámpák »halvány színei összefolynak. — Mióta jársz ide? — Amióta újra születtem. .•Rájöttem, nem elég megverni a fatert. Ott is kell hagyni, ha részeg. A fiú nem mehetett be a feultúrházba. Utálja a fehér inget Nem hord zakót. Sem nyakkendőt. Garbóban van és kintről hallgatja a zenét. Kint­ről látja a füstöt és a halvány neonvilágítást. Időnként meg­rázza a haját, lábával veri a ritmust. — Rohadt dolog otthon len­ni, de kéglim sehol nincs, s a barátaim csak pofáznak, hogy jöjjek el hozzájuk. Mi­kor elmegyek, jön a ráfa- gyás... Kis szünetet tart. Esni kezd az eső és a pocsolyákat néz­zük. — Nem tudsz egy szabad fekhelyet? — Nem. — Na. Legalább megmon­dod. — Miért? Mások félnek? — Frászt. Divat hippiknek szállást adni. Aztán, ha jövök — beijednek. — Te hippi vagy? — Az. — Dolgozol? — Tudod, kik a hippik? — Akiknek hosszú a hajuk és mégis rendesek. Utálják a kispolgárokat és szeretik a beatzenét, és ... — Nem egészen. — Tudod mit? Menj a fe­nébe! Dunakesziről jár be Pestre Pratz Gábor. Itt vannak a ba­rátai, itt dolgozik és a MOM Művelődési Ház előtt találkoz­tam vele, vasárnap fél tíz után, amikor a Memphis együttes a Beatlesék Ob-la-di- ob-la-da című számát játszot­ta. Fél tizenegykor váltunk el. Én bementem, ő kint maradt. A zenekar vad rocky számot játszott. A parketten táncotok homlokán gyöngyözött az iz­zadság. d) „Este, ha látod, hogy lemegy a nap, Képzelj helyébe, egy másikat! Éjjel, ha fényt ad az elképzelt nap, Megláthatod, hogy egyedül vagy!” (Szörényi L.—Bródy: Eltá­vozott nap.) Hollónak hívnak. Holló Jó­zsefnek. De nem igaz, hogy sírtam. Persze, hogy szere­tem az Illéseket, de nem sír­tam ennél a számnál, külön­ben sem szoktam. Srác. Kócosán, összeszűkült szemmel, cserepes szájjal Nem. hinné el róla senki, hogy 21 éves. — Az anyámét? Már nem szólnak semmit. Már nem. Otthagytam őket. Egyedül va­gyok. Magamnak való. Vet­tem egy papagáj! Ügy köny- nyebb. A házvezetőnőm sü­ket és beletörődött Én dol­gozom. Az egyetlen szórako­zásom, hogy eljárok beat- koncertekre. Őszinte a szöve­gűik, velem beszélnek és nem néznek le. Nekünk ünnep, ha itt vannak... Ülés, Ome­ga, A lányokat nem értem meg, talán azért vagyok egyedül — nem tudok ve­lük beszélgetni. Nékem csak „arra” kellenek. Talán majd egyszer... A szüleim? Pes­ten laknak. Én Ceglédre jöt­tem dolgozni. Lakásra gyűj­tök. Itt is van beatzenekar. A Lovers-ék. Egész jók. Ko­molyan. © „Csak a mának éltél! Perceket szerettél! Holnaptól nem féltél! Újra senki lettél!" (Presser—Kóbor: Holnap) A lány a sarokban ül. A miniszoknya feszül rajta, a pulóver is, szőke haja lelóg és fáradt, mint a szeme. A zenekar mellette játszik. A gitárok csillognak. Az or­gona halk. Alig észrevehetően erősödik. Aztán egyre inkább. Már búg. Már sivít. A lány behunyja a szemét. A könnyek végigfolynak az arcán, a szemfesték nyoma elmosódva ott marad. Táncolni hívják. Nem megy. Leszólítják. Észre sem ve­szi. Megjegyzéseket tesznek rá. Nem hallja. Mikor a vállát megverege­tem, felkapja a fejét. Látom: fél. — Mit akarsz? Remeg a hangja és meg­igazítja fölcsúszott szoknyá­ját. — Beszélgetni. — Hagyj békén. Nincs ked­vem veled beszélgetni. — Táncolni? — Azt sem. Van elég lány, nem látod? Én hallgatom a zenét. — Azt mondták, hogy te bele vagy esve a Lauxba. Azért jöttem. — Mi közöd hozzá? — Ismerem. Először meglepődik. Aztán felélénkül. — Üzent valamit? Mondd már gyorsan! Mikor itt volt Vácott, nem engedte, hogy megcsókoljam. Odaadtam a címemet és küldött magá­ról egy fényképet. Nem írom le a nevét. Mi­nek? Sokan vannak. Mikor Vácott a járt az Omega, vagy Cegléden az Illés: a lányok perceknek éltek. És ezeknek a perceknek élnek még ma is. A lány a sarokban ül és ha felkérik, nemet int fejé­vel. Vácott az Apollo, Cegléden a Lovers, Dunakeszin a Wood.-, Tamás Ervin Szentkirályszabadja Radnóti emlékszoba Radnóti Miklós költő em­lékére múzeumi szobát ren­deznek be a Veszprém me­gyei Szentkirályszabadján. A mártírhalált halt költő mun­kaszolgálatos katonaként né­hány napot ebben a község­ben töltött. A bori rézbányá­ból indult halálmenet Szent­királyszabadját is érintette. A költő emlékére a falu legré­gibb műemlék házában ren­deznek be emlékszobát. Az épület helyreállítását már megkezdték. BARNARD, a neves dél-afri­kai szívsebész, síkraszállt a dél-afrikai fajüldöző kormány esztelen apartheid-politikája ellen. béri életű, mártírornságában pedig legendássá nemesedett görög hazafinak — tragikus sorsa, az ellenie elkövetett gaz­tett ördögi megszervezése. A francia emigrációban élő gö­rög író, Vaszilikosz regénye szolgált alapot neki a film for­gatókönyvéhez is. A könyv („Z”— Szaloniki — Szaloni- ki!...) olvasása elsősorban ér­telmi támpontul szolgál a film megtekintéséhez, az utóbbi pe­dig a vizualitás eszközeit ki­használva a regény érzelmi at­moszférájának érzékeltetésével hatványozza meg a film érde­kességét. Szentendrén ma este 5 óra­kor az Ifjúsági Klubban ju­goszláviai élménybeszámoló lesz Ugyancsak szombaton délután 3-tól 5-ig lesz a szent­endrei művelődési ház nép­rajzi szakkörének foglalkozá­sa is. , Nem tudom, hogy önök hogy vannak vele, de nekem egy- egy vasárnap délelőtti múzeu­mi séta mindig nagy-nagy örö­möt okoz. Nem panaszkodha­tunk, hiszen megyénkben Vá­cott, Cegléden, Szentendrén is található többek között igen gazdag anyaggal rendelkező múzeum. Akik viszont a héit végét Pesten töltik, azoknak felhívom figyelmét a'Hadtör­téneti Múzeum: A második vi­lágháború, Magyarország fel­szabadítása, a Magyar anti­fasiszta ellenállás című kiállí­tásaira. A bőséges anyag él- ményszerűen hozza a látogató elé a 25 évvel ezelőtti nehéz napokat. A Magyar Rádió szombat estére igazi csemegével ked­veskedik a krimikedvelőknek, mert 19 órakor sugározza a Kossuth-adón Agatha Christie Gyilkosság a papiakban című bűnügyi kétrészes komédiáját, utána 22.20-kor kezdődik is­mét a közkedvelt Táncoljunk című tánczenei összeállítás. A tv 20.25-kor á Katona József Színház Moliere: A fösvény című előadását sugározza, 22.50-kor pedig Opatia 69 cím­mel az évenként megrendezett opatiai dalfesztivál záróhang­versenyét láthatjuk majd a képernyőn, A vasárnapi rádió- és tv- műsor ugyancsali gazdag vá­lasztékot nyújt a hallgatóknak és nézőknek. Megemlíteném a Kossuth-adón vasárnap 19.35- kor kezdődő adást, amely Ga­lambos Dajos regényéből ké­szített rádiójáték lesz, Miguel Dorado kadét két vallomása címmel. Ugyancsak a Kossuth gondoskodik az operakedvelők szórakoztatásáról is, mert 20.35-kor sugározzák Verdi: Trubadúr című négyfelvonásos operáját. A televízió vasárnap dél­után Szabó Pál 1958-ban ké­szített nagy sikerű filmjét, a Csempészeket vetíti. 19.30-kor folytatódik a Zorro című soro­A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI., Kiss János pltb. u. 19—21.) AZONNALI FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókőt, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség. Heti 44 órás munkaidő, minden szombat szabad. A szakmunkás-képesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális juttatások. Vidéki dolgozóknak szállást és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés a fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. zat és 20.20-kor terül sor Ber­kest András: 20 évesek című regényéből készített tv-játék vetítésére. Mint a múltban, úgy most is csak éppen egy-két érdekesebb programszámra hívtam fel kedves olvasóink figyelmét, de úgy gondolom, a mostani hét vége sem szegény szórakozási és pihenési lehetőségekben, és mindenki megtalálja majd azt, amit szeret, ami szórakoztatja és pihenteti. Ehhez kíván kel lemes hét végét Karácsonyi István Ojranyomták a Zo év előtti debreceni Néplapot Negyed századdal ezelőtt, 1944. november 15-én Debre­cenben „Néplap” címmel je­lent meg az első felszabadulás utáni kommunista napilap. Az első szám mindössze kétolda­las volt. Főcímében akkor még arról adhatott hírt, hogy „Megindult a harc Budapes­tért és Miskolcért”. A jubi­leum alkalmából 50 ezer pél­dányban újranyomták a 25 évvel ezelőtti debreceni Népla­pot, szombaton a Hajdú-Bihari Napló mellékleteként kapják meg az olvasók Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében. „Visegrádi színjátszó napot 1970” A Dunakanyar-díj; tízezer forint Az ország ötezer irodalmi színpadának és színjátszó cso­portjának közel százezer lel­kes tagja van. Ez egymagában dokumentálja, mekkora ez a népművelő sereg, őket jut­tatta idén először szervezett formában nyilvánossághoz a szeptember végén megrende­zett „visegrádi színházi na- pcxk”-on a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Védnöksé­get vállaltak az SZMT, a Pest megyei Tanács és a megyei KISZ-vb. Céljuk volt elősegí­teni a Dunakanyar idegenfor­galmát s bemutatni a műked­velő színjátszás országos szín­vonalát. Anyagiakkal kíván­nak hozzájárulni az öntevé­keny művészeti mozgalmak tárgyi feltételeinek biztosítá­sához. A nyáron első ízben megrendezett bemutatóra még meghívták az együtteseket, de a jövőben országos nevezéses versenyt hirdetnek meg Viseg- rádan az irodalmi színpadok és öntevékeny színjátszó együtteseik számára. Ily mó­don szinte az egész nyári idényben lenne előadás, amely nemcsak a szereplő együtte­seknek, hanem a Dunakanyar idegenforgalmának is nyere­ség. A védnökségben részt vevők megállapodtak abban, hogy a legszebb eredményt felmutató együttesek megjutalmazására közös erőből egy „Dunaka­nyar” fődíjat, valamint külön- külön egy-egy mellékdíjat ala­pítanak. A fődíj összege 1970- ben 10 ezer, a mellékdíjaké egyenként háromezer forint lesz. Lovak és kocsik A Szilvásváradi Állami Gaz­daság a lótenyésztés szemlél­tetésiére múzeumot nyit. A há­rom terem egyikében a lipicai lovak történetét ismertetik, a másodikban a legjelentősebb magyar mesteremberek ko­vács-, bognár-, szíjjártóműhe- lywinek remekeit, a régen és napjainkban is használatos ló­szerszámokat helyezik el, míg a harmadik teremben a kü­lönféle ki. kocsitípusokat, állítják Üdülés monológban Az első nap előtt egy nappal: — Nem, ezt nem lehet kibírni. Beleőrülök már. Kész ideg­roncs vagyok. Még az a jó, hogy holnaptól elmegyek üdülni. Még egy nap, és bedilizek! — jelentette ki Peszmeg Tihamér a munkahelyén, és oly elkínzott arcot vágott, mintha magyar pengével borotválkozott volna. Az első nap: — Ez igen. Ez kellett nekem. Más környezet. Más embe­rek, nem mindig azok az unott pofák. Friss levegő, gondtalan­ság. Nagyszerű. Állati színvonal — ez az igazi emberi élet. Evés, alvás, alvás evés. Ez a program. Tramtararárom tararam. Pihenj kis kedves idegrendszerem. A második nap: — Hát hiába. Tudták azok az inak, hogy a semmittevés a legjobb tevés. Most felöltözöm, és elmegyek ebédelni. Aztán levetkőzöm, és elmegyek hajcsikálni. Aztán felöltözöm, és el­megyek vacsorázni, aztán levetkőzöm, és elmegyek éjszakára alukálni. És ez a hegyi levegő. Ez a nyugalom. Ez a csönd. Harmadik nap: — ... már megint öltözni. Tiszta marhaság. Miért nem mehet az ember melegítőben vagy sortban ebédelni. Annyit kell öltözni, mint egy manekennek. Na mindegy, öltözünk, vet­kőzünk, egyedül ugyan, de ez is program. Gyerünk ebédelni. Elég vacak a koszt, ez tény, de utóvégre ezért a pénzért mit akar az ember? Nem hízókúra ez, kérem, hanem pihenés... Ötödik nap: — A fene egye meg, mintha kisebesedett volna a hátam a sok fekvésbe. S mindig olyan bamba vagyok a rengeteg alvás­tól, hogy egy gyalogos majd elütött. Azért valami kultúra, moz­gás lehetne itt, ebben a hegyi üdülőben. Utóvégre az ember kultúrlény, és nem zabáié automata. Na és ez a koszt... Na, de hagyjuk. Pihenni jöttem, és azt itt lehet. Csak ultizni nem. És micsoda unalmas pofák vannak itt. De egy jó nő, az nincs. Egy jó nő is lehet pihenés, nem? Hetedik nap: — Tiszta bolondok háza. Naponta négyszer öltözöm, ötször vetkőzöm, az összesen kilenc cucc fel- és lehúzása, egyenként csak tíz perc, az is másfél óra. Még jó is. Ennyivel kevesebbet kell céltalanul ténferegnem. Szép ez az erdő, meg a negyek is szépek. Csak már egy kis pusztaság után vágyom. Érdekes, egy darab pusztaságért majd megesz a fene. Hogy mit akarok én pontosan a pusztasággal, fogalmam sincs ... De nő nincs, ulti mines, a televízió unalmas, pihenni lehet, meg aludni. Tizedik nap: — Egye meg a fene az egészet. Tizenkettedik nap: — Ha én még egyszer elmegyek ilyen helyre üdülni, ahol csak falni lehet rosszul és keveset, meg aludni, mint valami degenerált hulla, akkor én legyek a dalai láma... Tizenharmadik nap: — Nem, ezt nem lehet kibírni. Beleőrülök már. Kész ideg­roncs vagyok. Hát mivégre van az ember? Hogy mint valami primitív őslény táplálkozzon és aludjon? És ezek az megunt pofák... Ha még egy napot maradni kellene, bediliznék... De hurrá, holnap utazom haza! Otthon: — Nagyszerű volt. Pompásan kipihentem magam. Igen, pi­henni csak így lehet. Hogy mi van? Már megint értekezlet? Szép kis bolondok házába csöppentem bele — ingatta fejét Peszmeg Tihamér, és kissé fáradtan elindult az értekezletre. Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents