Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

*> "“kMMojp 1969. NOVEMBER 15., SZOMBAT MOSZKVA KerekasstaB Áss Ápolta 12 útban a Hold felé Már hagyománnyá vált, hogy a szovjet űrhajósok egy-egy si­keres kozmikus kísérlet után ellátogatnak Moszkvában a Novosztyi sajtóügynökség Pus­kin utcai székházáha. A Szojuz űrhajóraj kísérlete után is folytatódott ez a tradíció, ez­úttal azonban kibővített for­mában: a szerkesztőségi kerék­asztal mellett az újságírókon kívül helyet foglaltak az ösz- szes szovjet űrhajósok —V öli- nov kivételével, aki Prágából telefonon válaszolt a neki fel­tett kérdésekre. A páratlanul reprezentatív űrhajós kerekasztal-konferen- cia első kérdését Satalovhoz, a Szojuz-űrkötelék parancsnoké- j hoz intézték azzal kapcsolat­ban, hogy lehet-e számítani a jövőben az űrhajóraj létszá­mának növelésére. Satalov a kérdésre igennel válaszolt. Fi­gyelembe véve az eddigi ta­pasztalatokat, ide értve a földi irányító- és megfigyelőállomá­sokét is — húzta alá Satalov —, arra a következtetésre le­het jutni, hogy a kötelékben részt vevő űrhajók számát nö­velni lehet. Jeliszejev lélektani kérdést kapott. Gorbatko is lélektani kér­dést boncolgatott. Rámutatott: azon az űrhaján, amelyen ő is utazott, a kezdeti apróbb né­zetkülönbségek után valóban kialakult az egyetértés, s a I kozmoszban eltöltött órák számával egyenes arányban nőtt. A következő interjúalany: Tyereskova. Fog-e még repül­ni? Készülnek-e nők kozmi­kus útra? Mi van Tyereskova dublőzével? — záporoztak a kérdések. Valentyina Tyeres­kova elmondja, hogy jelenleg nem folyik nő közvetlen elő­készítése űrikísérlet végrehaj- .tásóra. Ami dublőzét illeti, je­lenleg arra készül fel, hogy gondos anya váljék belőle, miután megszüli gyermekét. ' Sanyin egy kérdésié vájá- !szólva megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a három Szo­juz űrikísérlete folyamán fo­kozott figyelmet szenteltek a •kézi vezérlésire, a manőverezé­sek során nagy egyéni kezde­ményezésre nyílt alkalom. . Kubászov arra hívta fel a .figyelmet, hogy a kozmoszban végrehajtandó technológiai fo­lyamatok két osztályra tago­lódnak. A feladatok első osz­tályának nevezte az „építke­zést” a kozmoszban, vagyis az űrhajók összeszerelését. A feladatok második kate­góriájába tartoznak az űrálio- másokkaL kapcsolatos javító munkálatok, amelyek — a kozmonauta nézetei szerint — kézi művelettel valósulnak meg. Jegorov, az űrhajó élet­tani funkcióit biztosító be­rendezésekről szólva kifej­tette, hogy ezen a téren elvi jelentőségű változás nem történt. A berendezés tovább­ra is úgy működik, hogy oxi­gén vegyi forrásául szolgál, miközben elnyeli a széndioxi­dot. A következő kérdések az Egyesült Államokból vissza­tért Beregovojhoz és Feok- tyisztovhoz szóltak. Beregovoj amerikai élményeiről beszá­molva hangsúlyozta, hogy az ottani űrhajósokkal, akik út­(Folytatás az 1. oldalról.) kalmából tartott sajtókonfe­rencián. Két évtized alatt a gyári gárda tevékenységének ered­ményeként kialakultak a ha­zai közúti Diesel-járművek. A vállalat eddig több mint 75 ezret állított elő, amiből 31 ezret exportált. Legnagyobb piacai a Szovjet­unió, Csehszlovákia, Jugoszlá­via és Bulgária, de a vevőkör­be tartozik a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, Kuba, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, India, Indonézia, Gui­nea, Líbia, Mali és Kuwait is. Számottevő szerep hárul a gyárra a közúti járműprogram megvalósításában. Ennek rea­lizálása során 1966 óta a többi köpött csaknem félmüliárd fo­rint értékben . 700 szerszámgé- 'pbt állítottak üzembe, és 27 ezer négyzetméterrel rioVéiíék a termelőterületet. A motorgyártás termelő- bázisa másfélszeresére emelkedett, és kapacitása (négyhengeres motoregy­ségben számolva) eléri az évi húszezer darabot. Űj üzemet hívtak létre a hid­raulikus szervokormányok gyártására, továbbá központosí­tották a fogaskerékgyártást, és ján elkísérték, nagyon hamar megtalálta a közös nyelvet. Feoktyisztov elmondotta, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kozmikus kutatási programja közös vonásokat mutat. Mind az Egyesült Álla­mokban, mind a Szovjetunió­ban jelentős figyelmet fordíta­nak az emberrel végzett űrkí­sérletekre. Ugyanakkor a szov­jet kozmonauta rámutatott arra, hogy szovjet részről a hangsúlyt az. emberrel végzett orbitális repüléseikre helyezik, mivel úgy vélik, hogy ez nyújt­ja a legkedvezőbb távlatokat az orbitális űrállomások kiala­kítása felé. Befejezésül Volinov Prágá­ból telefonon számolt be ar­ról, hogy milyen lelkesedést keltett Csehszlovákiában az Interkoszmosz 1-nek, a „ba­rátság szputnyikjának” felbo­csátása. I jelentékenyen fejlesztették az alkatrészek előállítását. I A negyedik ötéves tervben | előreláthatólag — a közúti jár­műprogramban előirányzott összegeken felül — további 205 millió forintot fordítanak be­ruházásokra. Jelentős erőfeszítéseket tesz­nek a gyártmányfejlesztés ér­dekében is. 1971-ben például megkezdik az Ikarus részére különböző típusú autóbusz­padlóvázak null-, illetve soro­zatgyártását. A programban szerepel a D—566-os típusú háromtengelyes, szimpla ab- roncsozású, öt tonna hasznos terhelésű, független kerékfel­függesztésű, összkerékmeghaj- tású terepjáró gépkocsi is. Ez lesz az első magyar gyártmányú közúti jármű, amely tárcsafékkel van ellátva, és torziós rúdru- ' gózású. Gyártására a jövő évben kerül sor. A lengyelekkel együttmű­ködve alakítják ki a D—452-es típusú járművet, Star előkor- mányos vezetőfülkével. Az 5,5 tonnás gépkocsiból 1970-ben 100 darabot állítanak elő. Egy újfajta mezőgazdasági billenő gépkocsi sorozatgyártását 1972- ben kezdik meg. Fejlesztik a 10 és 20 tonnás konténerszál­lító pótkocsikat is. B. J. lAtSOAÍJLl HÁM, HÓMBA YBAN (Folytatás az 1. oldalról.) hőségben tették meg a kirán­dulást. A kocsisor ezután tovább indult a Bhabha atomkutató központba. A kutatóközpont nemzetközi stábjában magyar tudósok is részt vettek, né­hány hónapja pedig indiai szakemberek jártak Magyar- országon. A látogatás baráti hangu­latú teázással ért véget. Az intézet munkatársai ajándék­kal és virággal kedves­kedtek Losonczi Pál elnöknek és feleségének. A magyar elnök és kísérete szombaton a festői Adzsantá- ban és Elorában tesz kirán­dulást. HAZAUTAZOTT AZ M ITÜEMISZTÉRiiÉAK KÜLDÖTT» (Folytatás az 1. oldalról.) küldöttség vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a kormány nevében fogádta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. A Német Demokratikus Köztársaság Belügyminiszté­riumának küldöttsége pénte­ken délután elutazott Buda­pestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Benkei András belügymi­niszter, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottsá­ga osztályvezetője, a Belügy­minisztérium és a Külügymi­nisztérium több vezető tiszt­ségviselője, a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete dr. Herbert Plaschke. (Folytatás az 1. oldalról.) rendőralaikulatok őriznek és kertjében nagy erejű fényszó­róikat helyeztek el. A menet részvevői az ország minden ré­széből érkeztek az amerikai fővárosba. Az eredeti terv sze­rint a menet 40 órán át szaka­datlanul tart és beletorkollik a szombati nagy béketüntetésbe. (Folytatás az 1. oldalról.) tája. Bean újonc az űrutazá­sokban, Conrad és Gordon azonban az amerikai program veteránja és korábban együtt is hajtottak végre űrrepülést. Az amerikai fővárosban egyébként a vietnami morató­rium első napján számos gyű­lést, megemlékezést rendeztek. Egyetlen helyen került sor le­tartóztatásra: a Pentagonnál, ahol egy béke-istentisztelet mintegy 200 részvevőjét, köz­tük miseruhás papokat is le­tartóztattak. Az űrhajó indulását az utol­só pillanatban kétségessé tet­te a vihar, amely átvonult Kennedy fok felett. Mintegy félmillió néző tekintette meg az űrhajó indulását. A nézők között volt Nixon elnök is. Tizenegy perccel felbocsátá­sa útán az Apollo 12 űrhajó föld körüli pályára" „tért. A pálya csaknem köralakú. A fékezőrakéták rövid üze­meltetése módosította a felbo­csátás után egy ideig föld kö­rüli „parkolópályán” keringő Apolló 12 pályáját és az űr­hajó magyar idő szerint húsz óra 9 perckor, sebességét fel­gyorsítva, elindult a hold fe­lé. Az űrhajó tényleges hold­utazása ettől az időponttól kezdődött. Az űrberendezés sebessége a továbbiakban el­éri a 38 968 km/órát. HÚSZ ÉV - 75 EZER JÁRMŰ Menet a halál ellen Németországi jegyzetek 5. Suhl. Az ezermesterek megyéje Suhiban a város közepén egy fegyverkovács szobra áll jel­képezvén a ma is tisztelt és elfogadott hagyományokat. De nemcsak a szép thüringiai vá­rosnak, hanem az egész me­gyének is jelképe lehet ez a szobor: itt, ezen a vidéken a lakosság nagyobb része mindig is iparosnép volt. Ugyanis a mezőgazdaság, annak ellenére, hogy itt-ott láttam még a hegyoldalakban tehénnel szántó parasztembe­reket — ma > már nem nevez­hető elmaradottnak. Sőt: a hegyvidékre konstruált külön­böző talajművelő és betakarí­tógépek végzik a munka nagy részét, s hatalmas, modern, gé­pesített silótornyokban tárol­ják a tehenészetek számára a takarmányt. S van már négy község a megyében, amely ösz- szesen 28 kilométer hosszú ve­zetéken juttatja el a géppel fejt tejet a körzeti centrum feldolgozóüzemébe, Heldburg- ba. De a mezőgazdaság mégis kicsi: ez a megye járul hozzá a legkevesebbel — mindössze két százalékkal — az NDK mezőgazdasági termeléséhez. Itt nemigen van másra lehe­tőség, csak szarvasmarhatar­tásra és takarmánytermesztés­re; az egész megye területé­nek csupán 39 százaléka az, amit hasznosíthatnak, de an­nak is közel a fele legelő. Az erdők, a gyönyörű thü- ringiai fenyvesek viszont bő­séges forrásai a gazdagságnak. Egyáltalán nem véletlen, hogy egész Suhl megyét át- és átszö­vi a régi hagyományos kéz­művesipar sűrű hálózata: en­nek pedig a terület felét el­foglaló erdőség az alapja. Amikor először végigutaz­tam a hegyek között kanyargó szerpentin utakon, csodálkozva gyönyörködtem a feketébe haj­ló, sötétzöld fenyvesek szélén vagy az irtások helyén ültetett élénk, üde zöld fiatal erdők­ben. Később értettem meg: ez a gondos erdőgazdálkodás, a rengeteg faiskola és az állandó pótlás, itt magát ,az életet, an­nak természetes fenntartását és forrását jelenti és jelentette mindig. Hiszen a fa adta a há­zak és az épületek anyagát, a fa parazsa hevítette a fegyver- és szerszámkovácsok olvasztói­ban folyékonnyá az acélt és a vasat. Az üvegfúvók műhelyei­ben is a fa volt az energiafor­rás, a szerszámok nyelét, a különlegesen szép játékokat és még ki tudná fölsorolni, mi mindent fából készítettek és esztergáltak. ' így alakult ki Suhiban a vadász- és sportfegyvergyár­tás, amely modern üvegfalú üzemekben, de még ma is kéz­zel történik. így fejlődött el­ismert nagyüzemmé Schmall- koldenben a kéziszerszámgyár vagy Ilmenauban az üvegkom­binát. De a hagyományos kéz­műipar még ma is erősen szét­forgácsolt: nagyon sok a szö­vetkezeti vagy az úgynevezett privat (nálunk: maszek), ötven munkásnál kevesebbel dolgozó kiüzem. És a nagyvállalatok­nak is rengeteg otthon mun­kálkodó bedolgozója, háziipa- rosa van. A hegyvidéki közsé­gekben, falvakban nagyon el­terjedt a kisipari üvegfúvó művészet és a kerámiakészí­tés. A türingiai üvegek mű­vészi kivitelük miatt ma is vi­lághírűek. Az idegen elbámul rajta, hogy mennyi itt az ezermester. És ez a szó sokkal többet je­lent, mint nálunk. Nemcsak mindenhez értést, hanem azt, hogy mesteri, művészi fokon, aprólékos gondossággal, pon­tosan csinálja meg. A legszebb példáit ennek az ezermesterségnek több helyen magam is megcsodáltam. A legérdekesebb volt talán az a gyönyörű munka, amit a Jagd-Waffen Fabrikban, a va­dászfegyvergyárban, a graví­rozóműhelyben láttam a kedé­lyes s 60 évével is fiatal Fritz Mempel keze alól kibontakoz­ni: egy háromcsöves vadász­puska závárzatán és agyán le­heletfinomsággal fémbe vé­sett, kidolgozott jelenetet, vizslával, fölröppenő fácánok­kal. A kép és a körülötte te­kergő, változatos minták, azt hiszem, a világ bármely részén élő ezüst- vagy aranyműves lelkes csodálatát is kiváltaná. S valószínű, hogy ki is váltja, mert ezek az egyedileg készü­lő, tökéletes pontosságú és gyönyörű vadászfegyverek el is jutnak mindenhova. (Termé­szetesen jó, kemény valutáért, méregdrágán, a gyár kap csak darabonként 7 ezer márkát ér­tük.) i Egy másik ezermesterrel, Artur Merfelddel is találkoz­tam, és jó barátságot kötöt­tünk. Ö otthon dolgozik: szí­nes üvegmozaik lapocskákból különleges vázákat, asztalokat, sőt keretbe helyezett modern felfogású képeket is készít. Jártam vendégségben a város fölött egyik hegyoldalban levő víkendnázában, amelyet maga tervezett, és teljesen egyedül, illetve barátai segítségével épített föl. A nagyüzemi épít­kezéseken legalább tízféle szakmunkás, kőműves, lakatos, villanyszerelő, asztalos, padló­burkoló, tapétázó és festő, ács és tetőfedő, vízvezeték-szerelő stb. dolgozik. Ezeket a munká­kat lassanként mind maga vé­gezte el, s mondhatom, olyan színvonalon, amit bármelyik építővállalat megirigyellhetne. És maga készítette belül a fal­ba épített modern szekrénye­ket, a kárpitozott bútorokat is. Persze, az ilyen színvonalú ezermesterség azért Türingiá- ban sem általános, de nem ke­vesen vannak Artúrhoz hason­lóak, és bizony jól keresnek, nagyon szeretik és keresik a munkájukat. Érdekes, hogy a hagyomá­nyos kézműipar milyen kiegé­szítője, sőt alkotórésze is a modern technikának.' A szép­séget, a precizitást, azt, ami évszázadokon át tudásban apá­ról fiúra szállt, nem dobják el, hasznosítják. S egészen biztos az is, hogy az olyan űj ipar­ágak, mint az Ernst Thälmann Művek Simpson-motorgyárá­nak járművei vagy az elektro­mos fémfeldolgozás és műszer- gyártás elismert magas szín­vonalát a kitűnő, sok minden­hez értő, kézműveshagyomá­nyokat örökölt munkások is biztosítják. A hagyományos és a modern harmonikusan összeolvad az emberek életmódjában is, és Suhl város gyors ütemű, szép fejlődésében. Az emberek, akár munkásról vagy tanárról, más értelmiségiről legyen szó, otthon sok mindent maguk megcsinálnak, és ugyanakkor modern háztartási gépekkel te­szik könnyebbé életüket. Ha valaki bérlakásban lakik bent a városban, arra törekszik, hogy kis kertet vegyen, s Ar­tur barátomhoz hasonlóan, maga építi rá a hétvégi házat. A város nagyon szép, hagyo­mányos türingiai stílusban épült földszintes, egyemeletes házaival és négy új modern lakótelepevei, ezért is terebé­lyesedik, folytatódik a hegyol­dalakra fölfutó rendezett ut­cákban. De lent, a szűk völgy­katlanban egy új modern vá­rosközpont épül. Itt a régi há­zak jelentős részét lebontják, s helyükön nyolc-tíz emeletes lakóépületeket emelnek, a már meglevő ultramodern hotel és mindennel ellátott hatalmas áruházkombinát mellé. Mire legközelebb ellátoga-' tunk Suhlba, német testvér-, megyénk barátságos és ven­dégszerető székhelyére, a fő­térre, a központra nem fogunk ráismerni. Hetesi Ferenc Pál (Vége) Suhl épülő új modern városközpontja. Még emlékezetes annak a haragnak és megdöbbenésnek a huiiáma, ameiyet Nixon Kö­zelmúltban elhangzott cinikus, gyűlölködő kijelentése világ­szerte kiváltott: az ameri­kai kormány nem hagyja ma­gát befolyásolni a vietnami kérdés békés rendezését kö­veteid tüntetésektől és tömeg­mozgalmaktól. Válaszul ma, november 15-én minden eddi­ginél nagyobb nemzetközi mé­retű választ kap a Fehér Ház: a stockholmi Vietnam-konfe- rencia felhívására valamennyi kontinensen megrendezik a világ szolidaritásnapját Viet­namért. A szolidaritás napján hatal­mas erővel fejeződik ki a földkerekség bekeszerető né­peinek az a követelése, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg haladéktalanul és felté­tel nélkül azt a bűnös háborút, amelyet a nemzetközi kapcso­latok és a jog minden nor­májának sárbatiprásával évek óta folytat a vietnami nép ellen. Távozzék Vietnamból csatlósaival együtt, mert je­lenléte a vietnami nép alap­vető nemzeti jogainak, függet­lenségének, területi szuvereni­tásának szüntelen megsértését jelenti, s ha annyi bűn elkö­vetése után egyáltalán lehetsé­ges jóvátétel, akkor annak el­ső lépése az agresszió azon­nali megszüntetése kell, hogy legyen. Ezt követelik a mai napon felvonuló tömegek, ameriká- ban éppen úgy, mint a világ más országaiban. S ezt a kö­vetelést talán éppen az Egye­sült Államokban, azon a de­monstráción fejezik ki a leg­drámaibb erővel, amelyben a negyvenezer békeharcos negy­venezer olyan amerikai kato­nának a nevével vonul fel, aki Vietnamban vesztette életét. Az agresszió megszüntetését követeljük mi, a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai is, s e követelés jegyében rendez­zük meg a szolidaritás napját Budapesten és az ország sok városában, iaiujabau. Félreért­hetetlenül fejezzük ki: a viet­nami néppel vagy unk, minden támogatást megadunk hősi harcanoz és elítéljük, megbé­lyegezzük az amerikai agresz- sziot. Vajon merészeli-e Nixon a világszolidaritási nap meg­mozdulásaira is kijelenteni, hpgy azok „nem befolyásol­juk” az amerikai xormány po­litikáját? Vajon meri-e tartó­san vállalni az amerikai elnök azt a súlyos felelősséget, hogy Johnson vietnami náboruja immár teljes egészében Nixon háborújává vált? Ma már teljesen világos, hogy azok a manőverek, ame­lyeket Nixon csapatkivonás­nak szeretne feltüntetni, a legkisebb mértékben sem visz­nek közelebb a békés megol­dáshoz. A Fehér Ház jól tud­ja, hogy az amerikai csapatok jelenléte nélkül, a nép már régen elsöpörte volna a kor­rupt, reakciós saigoni rend­szert. Azt is tudja, hogy a saigoni bábhadsereg még itleig-óráig sem tudná megvé­deni a Thieu-rezsim és az amerikai monopoltőke dél­vietnami érdekeit, ezért a leg­kevésbé sem gondol tényleges csapatkivonásokra, a Vietnam­ból való távozás és a béke ren­dezése útjainak megnyitására. Helyette békeszólamokat han­goztat. A frázisok azonban éppúgy hatástalanok marad­nak, mint azok a bárdolatlan szidalmak, amelyekkel egyes amerikai vezetők a békemoz­galmak híveit igyekeznek le­járatni. Az amerikai kormáhynak számolnia kell azzal, hogy a vietnami kérdésben egyre in­kább elszigetelődik nemcsak Amerikában, hanem a nemzet­közi politikában is. A világ­szolidaritási napon embermil­liók hallatják hangjukat és mondanak hangos nemet az amerikai agresszióra, és igent a Vietnam nép hősi harcára, győzelmére, a békés rendezés­re. Á szolidaritás ereje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents