Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

fi PEST hegyei ÍSMtriap 1969. NOVEMBER 14., PÉNTEK MINISZOKNYÁK A z egyik jó nevű londoni ét­** térem vendégéi megle­petéssel vették észre, hogy az asztalokon nincsenek többé étlapok. „Furcsa!” — állapí­totta meg rosszallóan az egyik törzsvendég, s morózusan tá­vozni akart, amikor az egyik felszolgálónő miniszoknyájára esett a tekintete. Felderült, s máris megrendelte ebédjét — a miniszoknya ajánlata alap­ján. A nem éppen ' ötletszegény | étteremtulajdonos ugyanis a I felszolgáló lányok miniszok- j nyájára nyomtatta az étla- ; pót, s a vendég ott tekinthette meg a választékot. Nem elveszett ember a tu­laj ... ílivasituk: „Patrica New- mann, egy liverpooli ; elektromos készülékeket gyár- j tó üzem 19 éves titkárnője | különös előszeretettel viselt miniszoknyát. A „Bonnié és f Ciyde” című film megtekinté­se után azonban elhatározta: i véget vet a mini viseletnek, s másnap már hosszú szoknyá­ban jelent meg munkahelyén. I Munkatársai kínos hallgatás­sal és elégedetlenséggel fo­gadták. Patrica ' kezdetben j nem sejtette, mi lehet az al­kalmazottak elégedetlenségé­nek oka. Az üzem igazgatósá­ba is rövidesen kénytelen volt jleszögezni: a _munkaerkölcs határozottan hanyatlott. Egy szép napon Pat egész kötegre való levelet kapott. A levelekben . 5000 alkalma­zott alábbi közös kérelme állt: , , •^Kedves kisasszony! Arra kérjük, mondjon le erről az ^.elátkozott” szoknyáról, tegye ' meg érettünk ezt a kis áldo­zatot. örömet és felfrissülést jelentett számunkra, ha Önt, miniszoknyában láthattuk és — engedelmével — megpil­lanthattuk szép lábat. Ked­ves Pat, térjen viásza a mini­szoknyához, mert ellenkező esetben sztrájkba lépünk,..« Pat Newman újra minit vi- M- Az 'h'.kgknítztjUak épp úgy kedvelik, mint régebben. Az üzem igazgatósága ráadá­sul jutalomban részesítette — hiszen ő nyújtotta miniszok­nyájával a legmaximálisabb teljesítményt... A brinningi társasotthon ™ lakói nagy tüntetést ren­deztek. Azt hangoztatták: ha­ladni akarnak a korral, s eb­ben őket meg ne akadályozza! Határozott követelésük: a kö­zös étteremben őket is mini­szoknyás lányok szolgálják, ki. A brinningi aggok otthoná­nak lakóiról van szó. A miniszoknya viselet a mi szemünkben nem egyéb közönséges mesztelenségnél — írta a malawiai kormány­párt lapja abban a cikkében, amelyben figyelmeztette az országban tartózkodó ' euró­pai nőket, hogy hagyjanak fel a kurta viselettel. Ellenzékbe vonult állam­polgárok megjegyzése: — Ccc. Méghagy közönsé­ges ... C zoke, hosszú hajú lány ^ jelent meg az egyik svédországi üdülőhelyen, fel­tűnően és abszolúte miniben. A kívánatos jelenségről azon­ban hamarosan kiderült, hogy- tulajdonképpen — férfi. S nem is akármilyen férfi! A bohókás férfinem tagja nem volt más, mint Carl Gus­tav, Svédország trónörököse. Királyi humor! Csak egy,ki­csit lapos... A közerkölcs védelmére széles körű kampány in­dult a Mali Köztársaságban. A bamakói népi milícia a na­pokban szigorú ellenőrzést tartott a lányiskolákban, amelynek során megmérték a növendékek szoknyájának hosszát, s a miniket ott hely­ben és nyomban meghosz- szabbították. Igaz, nem akadt sok dolguk, hiszen a lányok ott többnyire tunikában jár­nak. Node: mi lenne a milí­cia tagjaival — ha teszem azt —, nálunk töltenék sza­badságukat, s látogatást ten­nének leányiskoláinkban? ew Yorkban, a North­western kórház orvosai „Miss ápoiónő”-t választot­tak. A hangzatos címet ■Joätttoä' Alby”ápol’ónő . tiyérte el. Az indokolás így hangzott: a1 kórház betegeinek láza min­den alkalommal akkor szökött fel, a legmagaslbbra, amikor Miss Alby jelent ágyak között. N‘ meg az D. F. „János legyen, fenn a János-hegyen...“ Épül a kötélpálya Jól halad a János-hegyi kö­télpálya építése. Jelenleg a ki­jelölt részen, a csaknem 1100 méter hosszú nyomvonal men­tén rendezik, simítják a terü­letet, s már készülnek a drót­kötélpálya oszlopainak „beton­ágyai”. A völgyállomás, — amely a Zugligeti út és a Csiga utca sarkán lesz — alapozásával hamarosan elkészülnek, a Já­nos-hegyi kilátónál pedig a fo­gadóállomást építik. A tervek szerint e hónap végén szállít­ják a helyszínre a vasbeton­oszlopokat. Összesen 17 — egyenként körülbelül négy tonna súlyú — betonóriást ál­lítanak fel. A két állomás között kétsze­mélyes fülkék közlekednek majd 18 másodpercenként, s így *— több mint 5 kilométeres sebességgel — óránként 400— 400 utast irányba. szállítanak mindkét Mozognak már a mozgólépcsők Helyzetjelentés a metró építéséről A budapesti metró építésé­ben résztvevő vállalatok rend­re teljesítik vállalt kötelezett­ségeiket, s minden lehetőség megvan arra, hogy a főváros lakói felszabadulásunk 25. év­fordulóján birtokukba vegyék a régVárt vasút első szakaszát — állapították meg a Fővá­rosi Tanács terv- és közgaz­dasági főosztályának munka­társai. A metróépítésről szóló helyzetjelentésük rendkívül bíztató: a metró kelet-nyugati vonalának a Fehér út — Deák tér közötti első, 6,5 .kilométer hosszú szakaszának összponto­sított erővel folynak a befe­jező építési, szerelési munkái. Tervszerűen halad a Fehér úti végállomás és a Pillangó utcai felszíni állomás építése, elkészült a Stadion állorpás és I a Baross téri állomás, s határ- í időre adják* át a Blaha Lujza téri állomást is. Ugyancsak befejeződtek az Astoria mély- állomás építési munkái. Az első szakasz teljes hosz­szában befejeződtek a vágány­fektetési és betonozási mun­kák. Folyamatosan dolgoznak az áramellátási berendezések felszerelésén, a transzformáto­rokat, egyenirányítókat és egyéb fontos elektromos be­rendezéseket már beépítették. Befejezték a mozgólépcsők szerelését a Baross téri, a Blaha Lujza téri és a Deák téri állomásokon, dolgoznak még a Deák téri kis mozgó­lépcsőn és az, Astoria állomás lépcsőinek felszerelésén, j A már meglevő négy motor­kocsi mellé ez évben további 20 várható, s még 26 kocsit előreláthatólag jövő év feb­ruárjában szállítanak. E h í máüOilik felében indul az őszi szezon Angolnafogás — gombnyomásra A Balatoni Halászati Válla­lat korszerűsítette a siófoki zsilipnél elhelyezett angolna­csapdákat: az elektromos fel­vonószerkezetet , helyezték üzembe. Eddig ezt a művele­tet kézi /erővel végezték, A gombnyomásra működő szer­kezet felemeli a zsilipek alján megtelt ládáidat és egy billenő, berendezés a parton álló szál­lító eszközbe borítja a terhét. A balatoni halászok készek az őszi angolnafogásra. A kí­gyószerű ízletes húsú halak ugyanis kora tavasszal és ősz­szel kezdik meg a vonulást a víz folyásának irányában. A i tervek szerint e hónap máso­dik felében kezdődik a víz- eresztés és ezzel egyidőben az őszi nagyüzemi angolnahalá­szat. ■; _ < f f A negyedik chicagói nemzet­közi filmfesztiválon, amely november 7-én kezdődött — a magyar filmgyártást Sára Sán­dor „Feldobott kő” című alko­tása képviseli: november 16- án, a fesztivál utolsó napján, vetítik le a kritikusok és a közönség előtt. Feldobott kő Tökfej — Huhuuuu.... Mrrr... Mintha bagoly huhogna vagy kőbőr macska hang jelez­ne bánatosan. Kihalt r a kör­nyék és mostanában már hat óra felé sötét estébe haj­lik a délután. — Hu-huuuuu Mrrrr.. . uuu... Árnyalakok lopakodnak a házsorfjala mellett: egy, ket­tő, három. A középsőnek pa­rázslik a szeme, imbolyogva fordul jobbra, , hatra. Nagy ég, csak nem marslakó?! Kö­rülnézek gyorsan, hol is az a repülő csészealj. Nem lát­ni, csak néhány Trabant, Skoda és Moszkvics várako­zik a közelben gazdájára. Az árny közeledik. Úgy látszik észrevett.* Ne-te-ne! Erről nem volt szó! Iszkiri: hol is a kapunk.. i* .i -v/A., ■ ­Megemberclem magam. Csak nem fogok kereket oldani, ki­térni a nagy találkozás elől! Szellemekben nem hiszek, a ■marslakó viszont... már itt is van. Jaj! Feje olyan, mint a kivájt takarmánytök. Sze­me fénye mint a gyertya lángja. öltözéke, miiit... mint a szomszéd Karesz tré­ningruhája, ,némi asztalterí­tő-palásttal. És a hangja, az is ismerős. — Csókolom, nem tetszett látni a Pannit, jön-e már? i (—esk —) A víztársulat terve Bővíteni kell az iskolát A kocséri tanács végrehajtó bizottságának Demeter László az elnöke. — Az utóbbi tíz-húsz esz­tendőben nagyon sokat fejlő­dött a község — mondja. — A malom által szűk körzetben szolgáltatott villanyvilágítás helyébe rendes áramszolgálta­tást kaptunk. Működik már a művelődési , ház. Korszerűen kifejlesztettük a Gábor Áron iskolát; ahol szakosított taní­tás és politechnikai oktatás folyik. Hat kilométer hosszú gyalogjárdát építettünk a köz­ségben. A tanácsháza egykor csupasz, sáros környékén szép, fenyves park terül el. Űj köz- kutakat furattunk. Három , A megye 5000 lakost meghaladó létszámú községeiben nyitott vagy zárt, áruraktárnak megfelelő helyiséggel rendelkezőket hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására, jutalékos bérezéssel alkalmaz a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat Sajót ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásbpn, a vállalat címén: Budapest XIII., Rajk László u. 32. külterületi televízió. iskolánkban van Nőtt a község, a Dózsa Pál féle földön 70 la­kás épült. — Sokat fejlődött kereske­delmi1 és ipari hálózatunk. Minden téren további fejlesz­tésre törekszünk. Vízügyi tár­sulást kívánunk összehozni, a vízszolgáltató kút már meg­van hozzá. Bővíteni szándé­kozzuk a községi iskolát, ahol kevés a tanterem, mert már több száz»felső tagozatos kül­területi tanuló a községbe jár be tanulni. — Jelentősebb iparunk saj­nos nincs, nagyrészben azért, mert nincs vasútunk. Ezen a téren a legnagyobb mulasztás Nagykőröst terheli, mert a múltban az akkori maradi kö­rösi várospolitikán akadt meg a többször tervezett qagy- kőrös—kocsér—kecskéi vas­út építése. Most már ez a terv nem időszerű, mert az autó és az autóbusz pótolja a vasutat,’ és a meg­levő kisvasutak megszünteté­sét tervezik. — Termelőszövetkezeteink eredményes kertészkedéssel és szőlőtelepítéssel igyekeznek nődolgozóinknak munkát és keresetet biztosítani, és a he­lyi ipar hiányát melléküze­mek létesítésével pótolják. K. L. KEZDŐ KAPÁSOK szem a másikat. Aztán puff neki. Szerteszéj- jel röpködnek a növényi részek, s a hanídara- bok: Piff-puff, adj neki. Előtűnik az első ku- -koricaszár. Szemlátomást fellélegzik: levegő­höz jutott a nyomorult. Ám az öröme soká nem tarthat, ügyetlen a kapa és bizony... Ott egye a bánat, van elég, jut is marad is, különben is ez most az egyelés ideje is. Te­hát egyeltem. Elmélyült munkámból gyanakvó hang zök­kent ki. ' — Te kapáltál már? — Miért* kérded? ' — Olyan furcsán fogod és ahogyan csap­kolcidsz... .1 Megfordulok, hátratekintek. Nos, egészen reménytelen képet mutat a mögöttem hagyott másfél-két méter. Láttam már fölázott föl­dön lánctalpas traktort helyben fordulni. Az végzett hasonló túrást. — Ajvé •— mondom. — Különös — mondja nejem. — Rossz ez a kapa, azonnal láttam amikor kézbekaptam. i j Gúnyoros megjegyzésre számítok, helyette:, — Az enyém sem valami híres mondja. Püföljük tovább a földet, nyomorgatjuk a' gazt, emelgetünk, egyengetünk, már1 olyanok3 vagyunk mint egy vakondokházaspár, csörgő verejtékünk sárkölöricoé dagad arcunkon, j-u- háinfcon. Kis, szusszantó libegőssel szedjük a Jevégőt. — .Most rágyújthatnánk már. — Ránktférne. Szippantgatunk, gyorsan vége a cigarettá­nak. — Talán ennünk is kellene. — .Milyen igazad van — lelkesedek és do­bom ismét el a kapát. Hozzálátunk, amúgy farkas módra, nagy, éhes harapásokkal tüntetjük el a főtt tojáso- kat és a szalámidarabokat. Hozzá a zöldpap­rikát, meg a csemegének számító egy-egy szem paradicsomot. — Ezt szántuk tízóraira. — Hány óra? • Megnézi az órát, aztán a füléhez emeli, ke­tyeg-e? Ámulva mondja: — Hat lesz... De ha gondolod, ehetünk még valamit. — Tegyük — mondom, mert inkább éhsé­get mint munkavágyat érzek. Sort kerítünk a sültre, majd egy újabb ci­garetta következik, de ezt már a kapára dől­ve szívjuk, amúgy kapás ember módra. Elné­zelődünk a szomszédok tiszta parcelláira, meg a közülük ugyancsak kirívó dzsungeire, a miénkre. — Hát isten nevében — szólok csendesen. — Áldás-békesség — pihegi nejem. Nehéz a kapa és életlen is, a gaz meg*szí­vós és szemtelen és a derekammal sincs min­den rendben, de azért röpköd a göröngy ... És az egyelgetés is halad ... Halad ? — Hol a sor vége? — Látod azt a fát? A kukoricás vége még ott is látszik, ahol az ég se földdel egybeszakad. Fa? Sehol. Azaz... — Azt az apró vackot gondolod? — muta­tok a végtelenbe, ahol homályosuló szemem látni vél válamit. — Igen, annál a jegenyénél. Megáll a szívverésem. Ez nem lehet igaz, hiszen már rengeteg ideje görnyedünk... Megfordulok és nem akarok hinni a sze­memnek: nyolc szerencsétlen kis kukorica ár­válkodik mögöttem, így-úgy körülkapirgál- va. Rosszul látok? Megvakultam? Erre mond­ják, hogy látástól dolgozik valaki egészen ed­dig? Vakülásig? — Te, hallod? — Tessék — szól reménykedve feleségem. — Mit is mondott a Gábor bácsi? — Fölvállalná. — Kell szegénynek a pénz, ugye? — Hát tudod, a nyugdíj... — Szívtelen kutyák legyünk? — Ugye, ne? — Hazafelé beszólunk neki... Fáradtan karikázunk be a faluba. Az ut­cán ránk kiált a nej kolleg'nája: — Hol jártatok ilyen korán? — Kapáltuk a kukoricát. — Ez igen. Már hajnalban. — Így szoktuk — felelem halkan és szeré­nyen. t Szántó István i S ábor bácsi, az iskola nyugállományú hivatalsegéde picit sunyin kérdez­— Éviké tanár néni, aztán a kukoricával mégis mi lesz? , Kissé álmatagon néz a feleségem. — Már kellene kapálni, ugye? — Már?! — nagyot nevet Gábor bácsi. — Etát ezt jól mondja: már? ... Hogy mentsem a helyzetet: — A napokban hozzáláttunk. — Maguk? — Persze. Másfél nap alatt megesszük azt a kis földet... Egy hold? Mi az? — Megeszik? — Meg. ■— Inkább kapálni kéne. Háromszázért fel­vállalom. — Köszönjük Gábor bácsi, de tetszik látni, a férjem ... Amikor elment az öreg: — Komolyan mondtad? — Figyeld csak meg milyen jól esik majd a fizikai munka. Az asszony szeme ragyog, én hosszban és vállbán egyaránt nőttem,' menet közben aka­ratlanul is döngőbbé válik a léptem. A kapá­kért persze a feleségem rohangál, s itt is, ott is megjegyzi, mintegy panaszképpen: Na hát milyen ember, ahelyett, hogy pihenne, most neki a kukoricának, két nap alatt megeszi... Az est sütéssel, főzéssel telik. Amíg kint a konyhában matat, egészségügyi .könyvekben igyekszem utánanézni, hogyan kell kukoricát először kapálni. Mármint hogy... No, szaval tetszenek érteni?1 i , A Vagsora és a.tévé..után:,. y, . ^ — Mikorra állftáfctraTije az órát? — Tudhatod, kapáim menni nem délben szokás. 'Halk, restellkedő hangon kérdi: — Négyre jó lesz? Időre van szükségem, amíg megértem, hogy nem a délutáni négyet gondolja, hanem azt a másikat. A korait. — Bizonyosan elég — mondom jóváhagyón. Hát nekünk aztán jókor meghasadt a pir­kadat, Az a nyomorult vekker most nem mu­lasztott el megszólalni, de becsületemre mon­dom, úgy pattantam ki az ágyból mint agg­szűz mennyegzője hajnalán. Az ég borult, a lombokat cibálja a szél. A redőny résein, nyi­tott ablakon át hűvös levegő áramlik be. — Hőségben rossz lenne kapálni. — Rossz — hagyja rám ébredező felesé­gem. — Ugrás, üstöllést. — Csak még egy picit... — Nem végzünk estig. ' — Egy nap alatt úgysem... De velem nem lehet bírni, telítődtem tett­vággyal, kapkodom magamra a ruhát, pako­lom össze a falnivalót. Megjegyzem, a málha akkorára sikeredik mintha hetes túrára vol­nánk indulóiban. — Nos, hol az a pálinka ami mostan szo­kásos ? — Csak aratáskor szokás — ellenkezik óva­tosan. 1 — Láttál már engem kapálni? —i Hogy láttalak volna? — Nálam a kapálás egészen olyan mintha aratnék. A ruhásszekrényben turkál. — Hozz poharakat, kérlek. — Kapálás előtt? Csak üvegből. Szép, egészséges, kövér a flaska. — Nesze. — Glu ... glu ... — válaszolom szótlanul, ám nem hangtalanul. — Glu... — feleli nejem hasonlóképpen, de valamivel szerényebben. Kerékpárra kapunk. Irány a falu határa, a pedagógusok részére kiadott illetményföld ne­jemnek ítélt parcellája. Tétovázás nélkül ráakadunk a miénkre. A végiben letelepszünk, rágyújtunk, néze­lődünk. — Az annyát — jegyzem meg. A feleségemből kitör a pedagógus: — Látod azokat a pici, széles levelűeket? Hát az a kukorica, az összes többi, ami fölé emelkedik, meg ami körbefonja és olyan szép dúsan tenyészik, az mind gyom. — Azoknak kell a kapa? — Annak mindnek. A figyelmesebb szemlélő számára nem soká titok: 22 sor a kukorica, mármint a miénk, s innentől egészen addig a fáig nyújtózkodik a parcella, ott, szemben, a túloldalon. — Kár, hogy nincsenek malacaink. — Felhizlalnánk a kukoricán — örvend a feleségem. — Vagy lelegelnék a gyomot — ábrándo­som. ' ' Megfogja az egyik kapát. Jól marokra ve-

Next

/
Thumbnails
Contents