Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
t*ts 1 megyei 'sbfiírlap 1969. NOVEMBER 14., PÉNTEK Vasúti történetek © Zsúfolt vasúti fülke. A sarokban, az ablaknál, nyilván a gazdaságosabb térkihasználás okából, ketten is üjnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű ifjú ölében aligszoknyás leányzó kuporog. Hangos enyelgé- süket az egybegyűlt utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel figyeli. — ígérd meg, hogy a központi házasságkötőben tartjuk az esküvőt... — kéri a két csók között támadt technikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll. — Természetesen! Utána pedig a Mátyás pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné... — Azt már nem. Alább nem adom! A' lány hoss2ú, szenvedélyes csókkal jutalmazza ezt a nemes, lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászúira megyünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A dalmát tengerpartra! Újabb csókból kifolyólag a társalgás hosszú percekre ismét megszakad. — Két szobát szeretnék... — ábrándozik tovább a lány. — Egyik lenne a háló, a másik a társalgó ... — Meglesz! % egy harmadik is — gyerekszobának! A lány már szólni sem tud á boldogságtól. Csókolni, szerencsére, még tud. Később azért mégis csak megjön a szava: — Mondd; hái)y gyerekünk tesz? — Két fiú ... (csók)... és két lány... (hosszú csók)... egyelőre... (még hosszabb csók, egészen addig tartó, amíg a kalauz be nem szól): — Cegléd következik! A fiú felugrik, összekapkod- ja a csomagjait — Jaj, nekem itt le kell szállnom! Na, szia! — gyors csókot lehel a lány arcára és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két széles válla el nem tűnik az állomás forgatagában. Közben a vonat is elindul újból, a lány felhúzza az ablakot visszaül a helyére. Percekig némán bámul maga eié, látszik, hogy valamin nagyon töpreng, "majd udvariasan megszólítja a szomszédját: — Bocsánat, nem tetszik emlékezni, milyen néven mutatkozott be ez a fiatalember, amikor felszállt Vecsésen? Endre?... Béla?... Levente?... Sehogy sem tudom a neveket megjegyezni. Rémes, hogy milyen szórakozott vagyok mostanában ... © Két középkorú asszony száll fel a vonatra az egyik állomáson. Gondosan elpakolgatják számtalan csomagjukat, majd leülnek egymással szemben A Cement- és Mészművek V áei Gyára FELVESZ építőanyagipari technikumot végzett vagy érettségizett fiatalokat molnár, illetve égetői munkakörbe. Kiemelt bérezés. JELENTKEZNI LEHET a gyár munkaügyi csoportjánál 7-től 15 óráig. Az idősebbnek látszó, szemüveges, sovány asszony rögtön faggatni kezdi jó húsban levő. gömbölyded útitársnőjét: — Na meséljen, Piroskám, meséljen, mi volt, hogy volt? — Jaj, lelkem, Veronikám, igazán nagyon szép volt minden! Csuda hercigek voltak a gyerekek. Icukámon világos kiskosztüm volt és egy édes kis fehér kalap, mindenki megbámulta, olyan bájos volt. Pista is roppant fess volt, sötét ruhában, csokomyaikkendővél... És nagyon is sokan voltunk! A két rokonságból és a szomszédságtól szinte mindenki eljött, A hivatalos aktus után a fiatalok megcsókolták egymást, aztán mindenki odament hozzájuk, megcsókolgatták őkét, gratuláltak nékik ... Amikor mindez lezajlott, akkor a fiatalok, a Pista szülei, meg én a férjemmel együtt, hatosban, elmentünk a nagy vendéglőbe.Jaj, hogy ki ne felejtsem: útközben betértünk a fényképészhez és csináltattunk néhány felvételt ... A nagyvendéglőben aztán kiadósán megebédeltünk, utána a férfiak elboroz- gattak, mi asszonyok pedig sütemény és kávé mellett eLtré- cselgettünk, egészein késő estig! — Igazán nagyon hangulatos lehetett az egész! . — Én mondom magának, Veronikám, a mi családunkban mái" sok válóper zajlott le, de egy sem sikerült ilyen szépen, mint az Icukámé... R. AZ ÚJ KALAP (Gyermekvers) Jancsika ma kapott egy helyes kalapot. Kis kalap, nagy kalap, ma kicsípem magamat. A fejére fölrakja, kisétál az udvarra. Bodri kutya, jónapot! Neked nincsen kalapod? Nézzétek csak verebek, mi díszíti fejemet! Kis kalap, nagy kalap, m ma kicsíptem magamat. — A kapuba is kiáll, büszke, mint egy kiskirály. Fürtös Gusztáv Vetélkedő — másodszor November 20-án kezdődik a Szentendre—Vác helytörténeti vetélkedő második fordulója. A két város csapatai felkészült, lakóhelyüket, annak történelmét, múltját, jelenét alaposan ismerő szakemberei egyszer már összemérték erejüket Szentendrén, de döntetlenül végződött a találkozó. Most a második fordulóban a váci Madách Imre Művelődési Házban, még fogasabb kérdésekre kell megfelelniük a helytörténészeknek, még nehezebb próbák elé állítják őket. A felkutatott, feldolgozott anyag a két város történetéről, könyv alakban megjelenik majd. A vetélkedőt pedig, akárcsak az első fordulóban, most is felveszik magnóra. VILÁGPREMIER színhelye volt a kolozsvári Magyar Állami Opera: itt hangzott el elsőízben Salvatore Állagra, neves olasz zeneszerző Az arckép című dalműve. Az eseményre a szerző is ellátogatott Kolozsvárra. SUHARTO indonéz elnök személyi változásokat jelentett be a fegyveres erők vezetésében. OLVASO NÉPÉRT Az olvasás, a pedagógus és a középiskolások A diákok, és tanáraik irodalmi érdeklődésének ellentmondására, vagy paralelitásá- ra keresek interjúalanyt az érdi Vörösmarty gimnáziumban. Zsoldos Lajost, huszonnyolc éves magyar—orosz szakos tanárt, iskolai KlSZ-pártössze- kötőt ajánlják, mint aki órákon, futballpályán, szakkörökben, görögökről való beszélgetés mellett, vagy az éjfélbe nyúló, egyetemi felvételekre történő korrepetálásoknál, meg ízlés dolgában is, jól megérti magát diákjaival. • — Mit kíván egy eny- nyire élő kapcsolat kialakítása az irodalomtanártól? — Hogy magáévá tegye Füst Milán meghatározását: a tanári pálya, — életforma. — De az ilyen, ideális tanári életmód kialakításánál rengeteg ellentmondást kell áthidalni. AZ érdeklődés élet- bentartásához, a műveltség ápolásához, a dolgok kereséséhez való érzék megőrzéséhez, A Vígszínház ma mutatja be Déry Tibor: „Tükör” c. drámáját. Rendező: Kapás Dezső. A képen: Bánki Zsuzsa, Tomanek Nándor, Papp Éva és Tahi Tóth László. Bemutató az önépítkezéshez, a rendszeres olvasáshoz sok szabad idő szükséges. Viszont mindezek, hosszútávon, bizonyos anyagi feltételeket is megkívánnak. Például nem árt, há az ember lakik valahol. Az olvasáshoz könyvtár, a könyvekhez pénz kell, egyre több: a könyvek ára szépen emelkedik. Mit csinál az a" nyelv- és irodalomtanár, akinek mondjuk 1650 forint az alapfizetése? Betáblázza a szabad idejét túlmunkákkal, ha teheti. Magam az osztályfőnöki, s rendes egyéb óraadói tevékenység mellett levelezőket oktatok, tanulószobát, szakkört. KISZ- foglalkozásokat vezetek, azonkívül házat építek, mert saját- kezűleg olcsóbb. Hogy így elér-e, és mikor, a begyepese- dés? Még bírom, — ha éjféltájt kopog rám otthon egy-egy diákom, könyvért, gondolatért, szíves fogadtatásban részesül. Ha majd családot alapítok? A feleségem tudni fogja, hogy minden belépő gyereknek jár egy karéj zsíros kenyér. • — Okoz magának problémát, hogy a diákok érdeklődése esetleg nem az előírt tananyagban szereplő szerzőkre irányul? Valamint, hogy az az érdeklődés nem egyezik az ön ízlésével? — Előbb a kérdés első készére válaszolnék. Ha a tanár nem elégszik meg a magol tatással, s valóban élénk érdeklődést szeretne fellobbantani a diákban elmúlt korok irodalma iránt, — sokszor nehéz a dolga. Ez legutóbb Vörösmarty alakjával, munkásságával kapcsolatban került szóba. Gim- náziumtinkban, mely a költő nevét vette fel, minden évben külön foglalkozunk egy-egy Vörösmarty vonatkozású témakörrel: Vörösmarty és a hazafi ság, Vörösmarty és a haladás, stb. Legutóbb nagyon sok tanuló kinyilvánította, nem tehet róla, de távol áll tőle a költő érzelmi világa... Próbáljuk megérteni őket: mennyire megváltozott az elmúlt százegynéhány év alatt az embernek a munkához, a természethez, a társadalomhoz való viszonya, a családban betöltött szerepe... Ha meggondoljuk, a modern művészetek is eltávolodtak a múlt művészetétől ... De eltávolodás, visszatérés problémájának további boncolása messzire vezetne, — mindenesetre jó, ha az irodalomtanár számol ezzel az eltávolodással, mert a visz- szatérés is csak ennek tudatosítása révén lehetséges. — Nem véletlen az sem, hogy a modem irodalomra fogékony osztályok és gyerekeik előszeretettel forgatják például a mai amerikaiakat, Truman Capotet, Sálingért, William Styront, s a többieket, de kelet-európai szerzőket is említhetnék, teszem fél a lengyel Mrozeket. E szerzők néhány- mondatos elemzésére, közös jellemzőik meghatározására nem vállalkozom, pongyola fogalmazással élve, az biztos, hogy visszaadják, kifejezik az irdatlanul megnövekedett információmennyiséggel táplált mai ember belső, asszociatív- intuitív gondolata és érzelmi mozgását. Amikor a gyerekek felfedezik Sálingért, ezt nem irodalom-elméleti megfontolásból teszik, hanem, mert úgy érzik, élő olvasmányra leltek. Magam is szeretem, ajánlom, és kölcsönzőm ezeket az írókat. • — Ha a tanár irodalmi ízlése nem fogadja be az ilyen szerzőket? — Az ízlésbeli, választásbeK ellentét szerintem jó alkalom a pedagógus számára egy kis vizsgálódásra, újraértékelésre. Diákjainak megértéséhez minden bizonnyal közelebb kerül, 'de talán az érintett írókhoz, sőt, önmagához is.— A tanulók érdeklődésének irányulása számos meglepetést _ tartogat. Szakköreimben például a gyerekek számomra is váratlanul „rákaptak” a görögökre. Ezután sajnálom, hogy róluk jószerint csak a szakkörökben eshet szó, — így csak azok kerülnek még közelebb az irodalomhoz, akik már amúgy is szeretik. Padányi Anna ■üÚjW Irány Bécs! (11.) 1945. március 16-án a dunántúli arcvonal teljes kiterjedésében támadásba mentek át a szovjet csapatok, aminek célja hazánk felszabadításának befejezése és Bécs elfoglalása volt. A főhadiszállás utasítása értelmében a főcsapást Székesfehérvár, Pápa, Sopron, Bécs irányába kellett mérni a „Dél” hadseregcsoport erőinek zömét kitevő 6. SS páncélos és 6. hadseregre. Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka azt tervezte, hogy a két hadsereg főerőit Székesfehérvártól délnyugatra bekeríti és megsemmisíti, utána kifejleszti a támadást a megadott irányba. A német csapatok kezdetben nagyon szívósan védekeztek. Hitler először azt követelte tőlük, hogy ellencsapással zúzzák szét a 3. ukrán front támadó erőit, Guderian vezérkari főnök pedig kijelentette: „Székesfehérvár és Tatabánya a védelem két sarkköve, amelyet tartani kell!” A heves ellenállás lassította ugyan a szovjet előnyomulást, de megállítani vagy visszavet- n; em volt képes, ez a fel- a -.c meghaladta a német hadosztályok'erejét. Guderian hiába fenyegetőzött, hogy „ez a nehézkesség és pongyolaság felháborítja a Führert”, a kezdeti heves ellenállás, a bekerítéstől való félelem miatt, fokozatosan visszavonulássá változott. Március 21-re a Velenceitó és a Balaton közötti térségben harcoló német csportosí- tást Berhida, Székesfehérvár, Szabadbattyán, Polgárdi és Balatonfőkajár körzetében „zsákba” szorították a szovjet csapatok. A 6. SS páncélos hadsereg erőinek nagy része a Fűzfőnél nyitva maradt: 2 kilométer széles folyosón, véres harcok és nagy veszteségek árán kimenekült a gyűrűből, de a 6. hadsereg bekerítésben maradt. A visszavonulás alatt és miatt nagyon zavarossá vált a helyzet. A csapatok fegyvert és felszerelést hátrahagyva menekültek. A két német hadsereg között megszakadt a közvetlen összeköttetés. Balek tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka március 22-én így jellemezte az állapotokat Wöhlernek, a „Dél” hadseregcsoport parancsnokának: „A hadsereg a katasztrófa szélén éli. Életének egyik legroszszabb szituációjába került.” Válaszként megkapta Hitler parancsát: „Egy lépést sem hátra!” Másnap a 4. gárdahadsereg felszabadította Székesfe- hétvárat, a 6. gárda harckocsihadsereg Veszprémet, a 9. gárdahadsereg Várpalotát, a 26. hadsereg pedig Balatonkenesét. Ezek a sikerek megpecsételték a 6. német hadsereg sorsát. Balek Sepp Dietrich, a 6. SS páncélos hadsereg parancsnokát kérte: ■ szabadítsa ki csapatait a bekerítésből. Dietrich erre nem vállalkozott. Mint mondotta: „arcvonalán több hézag tátong... nemsokára képtelen lesz a Pápa irányába kibontakozó csapást féltartóztatni”. A nyolc napig kétségbeesetten védekező balatoni ellenséges csoportosítás a harcokban szétszóródott, összekeveredett, s rendezetlen futásban keresett menedéket. Teljesen megszűnt a felső vezetés. A hád- osztályparancsnokok összes erőfeszítése egy célt szolgált: összetartani a csapatokat és biztosítani a visszavonulás lehetőségét Ausztriába. Balek tábornok ismételten jelentette: „csapatai már nem úgy harcolnak mint kellene. Sokan azt mondják, a háború már így is, úgy is elveszett és nem akarnak nem sokkal a befejezés előtt elesni”. Felbomlottak az elit SS hadosztályok is. Guderian megállapította, hogy az elfogott menekülők 75 százaléka SS kato^ na, s Dietrichet súlyos szemrehányásokkal illette hadosztályainak magatartása, meglazult fegyelme miatt. De már minden hiába volt. A menekülők között nem lehetett rendet teremteni. Katasztrofálissá vált az üzem- anyaghiány, a maradék készleteket tábornokok felügyelete alatt osztották szét, hogy a csapatok közötti összetűzéseket megakadályozzák. A katonákat csupán akkor lehetett harcba vinni, ha az a visssza- vonulás feltételeinek megteremtéséért folyt. Március 25-én felszabadult Pápa, 28-án pedig a 2. ukrán front 46. hadserege, miután többnapos harcban megtörte az Esztergom—Tata körzetében védekező; nagyobb ellenséges csoportosítás ellenálfá- sát, befejezte Komárom és Győr megtisztítását. Ezen a napon a szovjet csapatok több ponton átkeltek a Rábán, amely a németek utolsó védelmi vonala volt az osztrák— magyar határ előtt. A szovjet csapatok ellenállhatatlan lendülettel törtek előre. A 46. hadsereg Mosonmagyaróvár, a 4. gárdahadsereg Sopron, a 9. gárda és a 6. gárda harckocsi-hadsereg Kőszeg, a 26. hadsereg Szombathely, a 27. hadsereg pedig Zalaegerszeg felé támadott. Márr fcius 29-én bekapcsolódott a támadásba az 57. hadsereg és az 1. bolgár hadsereg is, Muraszombat felé mérve csapást. Ezen a napon Guderian azt követelte, hogy a német csapatok szilárdan tartsák meg az osztrák—magyar határon kiépített védelmi állásokat „Itt már nem Magyarországról, az olajvidékről, hanem a birodalom határairól van szó!” — mondotta. Figyelmeztetése azonban nem változtathatott az események menetén. Amikór elhangzott, már felszabadult Szombathely és Kőszeg, s ezt követően nem sokáig váratott magára a teljes vereség. Március 30-án felszabadult Zalaegerszeg, s a szovjet csapatok több helyen átlépték az osztrák határt. Másnap késő este megkezdődött Sopron megtisztítása, s április 1-én reggelre a, város felszabadult. Április 4-én, Nemesmedvesnél az utolsó hitlerista megszállókat is kiűzték hazánk területéről. Ezen a napon a szovjet Tájékoztatási Iroda jelentette:: „A március 16.—április 4. közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. ukrán front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól”. Ez a rövid közlemény zárta le azt a fél .esztendeig tartó hősi harcot, amelyet szovjet, bolgár, jugoszláv, és román katonák, magyar partizánok és önkéntesek vívtak hazánk földjén a fasiszta iga lerázásáért, a szabad, független, demokratikus Magyarországért. Tíz- és tízezrek áldozták életüket ebben a harcban, amely a magyarság legjobb- ' jainak évszázados álmát váltotta valóra. Népünk, kegyelettel ápolja e hősök emlékét, s egy negyedszázados építőmunka eredményeivel bizonyítja: áldozatuk nem volt hiába. (Vége)
