Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-13 / 263. szám

pcsi HEfitCI #írfflP 196ÍI. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK A Halmy-telep Vecsés egyik legújabb települése, évről év­re nő a lakosság, sokan ván­dorolnak ide az ország külön­böző részeiből. Elég sok kö­zöttük a többgyerekes csa­lád. Ezért épült néhány év­vel ezelőtt az új iskola a Kun Béla téren. Sajnos, ez az új iskola egyre kisebbnek bizonyul. Most már 14 tanulócsoport van, s ebből 3 — viszonylag magas létszámmal — szük­ségtantermekben tanul, 2 ta­nulócsoport pedig 48—48-as létszámmal egyenesen a nap­közibe szorult. A napközi nem az iskola épületében van, mintegy 8 percet kell menni odáig, ráadásul rossz jár­dán. Nagy gond a szemlél­tető eszközök átszállítása, fő­leg rossz időben. Van ezzel kapcsolatban egy másik, na. gyobb gond is. A tanár, aki a napközi épületében taní­tott, az előírás szerint szü­netben is a gyerekek között kell legyen egészen a csönge­tésig. De ha ismét van órája az iskolaépületben,- hibáján kívül máris késett 8 percet. A napköziépülettel más gondok is vannak. Megépíté­se óta bekerítetlen, motorosok is átjárnak az udvarán és a pincéjében működik az Ezüstkalász Tsz savanyító­üzeme. A gondok közül pillanat­nyilag csak az egyik megszün­tetésére van kilátás. A közsé­gi tanács építő vállalatának dolgozói, ha kapnának anya­got társadalmi munkában megcsinálnák a kerítést... Visszafejlődésnek tekinthet­jük, hogy a mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalko­zás, gyakorlókért és mű­hely hiányában, megszűnt az idei tanévtől. — pápay — A Söripari Vállalat FELVESZ GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, gyakorlott elektrotechnikust (erősáramú) gyors- és gépírókat, villanyszerelő és lakatos szakmunkásokat, 12/24 órás munka- beosztásban dolgozó kazánkezelőt (magasnyomású), turbinagépészt, hűtőgépészt, salakost, segéd- és betanított munkásokat. JELENTKEZÉS: Budapest X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. Boltvezetők: közületek, építőipari vállalatok! MOST ÉRKEZETT IMPORTÁLT Méret Fogyasztói án Méret: Fogyasztói ár: 20x40-es 14,90 Ft 30x70-es 14 Ft 25x50-es 14,30 Ft 31x70-es 14 Ft 25x60-as 14 Ft 31x80-as 13,80 Ft 28x60-es 28x66-ös 14 Ft 14 Ft 32x70-es 13,80 ct Közületi azonnal felhasználóknak szállítunk! nagykereskedelmi áron. Megrendeléseiket kérjük az alábbi címre küldeni: SZÖVARU VÁLLALAT VEGYESIPARCIKK FŐOSZTÁLYA Budapest, IX., Soroksári út lő. Telefon: 140—48Z Telex: 33—76 Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, viz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E.302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsi­vezetőt, rakodómunkásokat, kubikosokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segéd­munkásokat (16. évet betöltött diákat is) azonnali belépéssel felveszünk. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazás! költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET A PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola u. 45 sz. alatt ZIRC Here a könyvtárban — a könnyező házi gombák ellen Egy évvel ezelőtt veszélybe került az Országos Széchenyi Könyvtár zirci Xteguly Antal műemlékkönyvtára: könnyező házi gombák támadták meg berendezését és fenyegették a 60 ezer kötetes könyvállo­mányt is. A szakemberek sze­rint fertőző góc keletkezett az épületben, amely fokozatosan terjedt, a gombák az egyes épületrészeken is áthatoltak. A könyvtár nagyértékű be­rendezésének és könyvállomá­nyának védelmére megtették a szükséges intézkedéseket. ! Nem volt más megoldás, mint ! a teljes tatarozás és fertőtle­nítés. Különleges festékkel vonták be a falakat, a bolt­íves mennyezetet és a homlok­falak mintáinak festését ere­deti formájában állították helyre a zirci Vegyes Ktsz dolgozói. Kijavították az in­tarziás bútorokat és padlóza­tot is. A munka befejezéséhez kö­zeledik. A nagy idegenforgal­mú tudományos könyvtárat a jövő év április 4-én nyitják meg a közönség előtt. Két nagyhasú hordó titka Szokatlan „leletre” bukkan­tak a tatai pénzügyőrök a hé- regi szőlőhegyen. Szokásos őszi borfelmérő út­juk során egy évek óta elha­gyott, romos pincében két nagyhasú hordót találtak. A hordók több mint 11 hektoli­ter forrásban levő újbort tartalmaztak. A pénzügyőrök hiába keres­ték a hordók, illetve a bennük levő itóka tulajdonosát, a kör­nyéken egyetlen szőlősgazda sem akadt, aki a különös „le­let” tulajdonjogát magára vál­lalta volna. Valószínű, hogy a bor gaz­dája a kötelező adózástól akart megszabadulni, s ezért rejtette portékáját a romos pincébe. A gazdátlan bort vé­gül is „őrizetbe vették” a pénzügyőrök és felkínálták megvételre a Borforgalmi Vál- 1 laiatnak. A hazánkban tartózkodó jugoszláv íródelegáció a Magyar írok Szövetségébe látogatott. Képünkön: Drágán Jeremies köl­tőt Veres Péter és Illyés Gyula üdvözli. Ma is közkedvelt még a kece öriásharcsa-dömping A gyomai Viharsarok Halá­szati Termelőszövetkezet meg­kezdte a területéhez tartozó természetes vizek őszi leha­lászását. A Körösök és á holt­ágak medrét több mint 100 ki­lométeres szakaszon „fésülik”, át ezekben a napokban hálók­kal, illetve a még ma is köz­kedvelt ősi halászeszközzel, a kecével. Naponta több mint 100 mázsa halat szállítanak a boltokba. Érdekessége az idei őszi nagy halászatnak, hogy valóságos óriásharcsa-döm- pinggel jár. Nem múlik el nap, hogy ne akadna a hálóba legalább egy 48—50 kilós har­csa. A rekordot Czakó Ferenc halászmester tartja: 72 kilós harcsát emelt szárazra. KESZTHELY Madárszálló a strandon A vízimadarak szokatlanul nagy tömege joglalta el a most már háborítatlan bala­toni tájakat. A legforgalma­sabb „madárszálló” a Kis- Balatonhoz közel fekvő Keszt­helyi-öböl. Százas csoportok­ban lepték el a nádszéli vize­ket a különféle fajtájú vadli­bák és vadkacsák. A tundrák vidékéről megérkeztek a kon­tyos récék is. A madarak bir­tokukba vették az elnéptele­nedett strandokat, kikötőket, illetve azok környékét. A vad­kacsák sok százas csapatainak sötét foltjai tarkítják a víz­tükröt. A füredi partoknál nagy tömegben jelentek meg a sirályok. — Maga volt olyan goromba a múltkor? (Kertész László rajza) I. özépen a Városligeti-tó hídja, rá merőle­" gesen, mint két versengő vendéglő, ott áll egymással szemben a Műcsarnok, s a Szép- művészeti Múzeum. Ha az előbbi hasonlatnál maradunk, akkor külső megjelenésre a Szép- művészeti Múzeum az elegáns, patinás étte­rem; vetélytársa viszont szerény, kissé kopot­tas külsejével a kiskocsma kategóriát képvi­seli. Ezen. a vasárnapon, nem tudom ponto­san miért, én a művészetek patinás éttermé­be tértem. Hopp, most már megvan az ok, előtte kiskocsmában ebédeltem. Kell a válto­zatosság. Az előcsarnok csendes, hatalmas és látoga­tókkal teli. Nézzük, mit kínál az étlap. Rej­tett kincsek. Egy kákán is csomót kereső ba­rátom jut az eszembe, aki felháborodottan tiltakozott egy ilyen címen megjelent könyv ellen: „Titkos ügyiratok.” Hogyan is nevez­hetnek egy ügyiratot titkosnak, amikor száz­ezer példányos könyvben bocsátják közkézre — indokolta felháborodását, fliába azonban az érvelés, mint ahogy a Titkos ügyiratok, a Rejtett kincsek — cím is csábítóan, hat: Eb­ben a teremben látni a legtöbb nézelődőt. öt-hatszáz éves képek bemutatásával kéz- ■ dődik a festmények sora. Krisztusok, duzzadó keblű, hatalmas idomú asszonyságok, lovak, mártírok és téli tájak. A fő témák Cihisza- '■vakban. Az ember ahogy sétál a festékké változtatott, vászonra kent művészi tanúval­lomások között, egy kicsit eltöpreng az em­beri sorsokon. Itt van például ez a kép. „Templombelső” a címe. Gótikus, monumen­tális csarnok, sötét színek, csak a beszűrődő világosság nyomdokain látható némi fény. A művész valami ravasz fogással egyszerűen berántja a képbe, a templom belsejébe a né­zőt. Ha akarod, ha nem akarod már ott vagy a csarnok közepén, s a körülötted álló, pi­henő, sétáló ötszáz év előtti emberek ügyet sem vetve rád folytatják mindazt amit eddig csináltak. Nagyszerűen el tudom képzelni a kép szü­letését. A festőnek volt egy szeretője, aki nemcsak a festőt, de az ékszereket is szeret­te. Ha figyelmesen megnézem a képet, meg is lehet találni a sokaságban: ugyanolyan mint a többiek, csak azzal tűnik ki közülük, hogy észrevehetően több időt, gondot szen­teltek megformálásához, mint ahogy a többi, kicsit egymásbamosódó alakoknak. Nos, fes­tőnk megfestette a képet, s a polgármester megvásárolta, mert a téma „vonalas”, volt, egyházi, tehát nagyszerűen alkalmas arra, hogy a hivatal folyosólyán nevelő hatást fejt­sen ki a polgárságra. A festő szeretője meg­kapta az ékszert, s aztán előbb-utóbb meg­haltak mind a ketten, csak ez a bekeretezett vászon maradt fenn, s mint afféle konzerv, időről időre megőrzi a beléje rejtett fél évez- rednyi távolban lepergett pillanatot. IV adrágkosztümös fiatal lány áll a kép ' előtt, meg egy férfi, feltehetően a fele­ségével, és két idős nénike. Sokáig nézhettem a festményt, s kíváncsiak, hogy ez a pasas miért bámulja ennyi ideig ezt a képet. Pont ezt. Ez a csend háza, magyarázni nem lehet, mindegyik vállvonással távozik, illetve sétál tovább, csak a nadrágkosztümös leányzó ma­rad még a „Templombelső” előtt. Ügy lát­szik, rá is hatott a művész trükkje, beesett a templom közepébe, s most fittyet hány az inkvizícióra, fel-alá sétálgat a középkorban. A látogatók között múzeumőrök járkálnak. A tévében bemutatott sok képlopásról szóló krimi hatásiára árgus szemmel figyelnek min­denkit. Hát ami igaz az igaz, szívesen a hó­nom alá csapnék egy-két képet. Például ezt a téli tájat. Első pillantásra alkotója nem tű­nik valami nagy lumennek. Minden olyan szabályos, olyan téli, olyan táj a képen. Ne-, gyedikes kisiskolások írnak ilyen iskolai dol­gozatot. A Festő azért mégis nagy művész volt, állapítom meg hosszas nézelődés után. Ott kezdődik ugyanis a művész, hogy tud a más szemével is nézni. A rejtett kincsek után irány a Modern Szoborkiállítás. Két angol turista jár a nyo­momban, gondolom, nagy lesz a meglepeté­sük, ha a fenti cím után nőkre hasonlító női és férfiakra hasonlító férfiszobrokat találnák majd a teremben Rodin Örök tavasz-a felé sietek. Jóleső érzés, hogy ezt a csodalatos szobrot száz dollár és a hozzátartozó útlevél Múzeum nélkül is, helyben megtekinthetem. Fehér márványcsók. Lágyan összefonódó, kőből szőtt emberszerelem. Erre vágyik mindenki, s ha hosszú keresés után nem találja, hát jöjjön el a Szépművészeti Múzeumba. A szobrászok ritkán dolgoznak modell nélkül, de azt nem tudom elképzelni, hogy Rodin modellekről mintázta volna ezt a szobrát. Ha ez így vari, akkor az is igaz, hogy megkövesedett álmát ajándékozta nekünk. Ha a szoborról máso­latokat csinálnának, s egyet-egyet elhelyez­nének a világ minden hadügyminiszterének asztalán, elgondolkoztató következményék születnének ebből a csínyből. A szobron kívül maguk a nézők is külön ™ látványosságot képviselnek. Fiatal lá­nyok épphogy csalt egy pillantást mernek rá vetni. Kár. Ha sokáig nézegetnék, talán ne­kik is kijutna ebből az álomcsókból. A férfi­ak sem nagyon törődnek vele. Ez a szobor az öregeké. Ügy látszik, meg kell öregedni ahhoz, hogy tudja az ember, mit, milyen so­kat ér egy pillanat. Ez a szürkeruhás néni , most éppen utazik: talán Velencébe, talán Makóra. Ne is zavarjuk. Az emeletre vezető lépcső mellett már­ványba faragott dombormű díszeleg. Sokszor jártam már itt, de még sohasem vettem ész­re. Emlékmű az első világháború halottairól. Pro Pátria! Szokatlanul rövid a névsor. Két név olvasható: dr. Sz. Károly múzeumi se­gédőr és G. János múzeumi altiszt. Elnézést, de megint gondolkodom. Amíg nem tört ka az első világháború, dr. Sz. Károly aligha váltott sok szót G. Jánossal. G. János ha bé­kében hal meg, egy kis márványlapot kap mindössze, valami ehhez hasonló sírfelirat­tal: „A legjobb férj és apa.” Most előkelő társaságban, s latin nyelvű felirattal, s , mi­után két szobor van a domborműn, egy sa­ját szoborral büszkélkedhet, Ha hiszik ha nem, az ilyen ügyek nehezítik a legjobban a Béke-világtanács munkáját. Az emeleti folyosón cigarettaszünet tartha­tó. Jó itt. Az emberek udvariasak egymással, s egyik másik látogató szájaszélén elégedett mosoly játszadozik. Hogy a konzervativizmus nem mindig rossz, azt a Régi Képtárban elég gyorsan ta­pasztalom. Az egyik teremben monumentális Éva-festmény. Természetesen a paradicsom­ban, s természetesen almával a kezében. De; hol van Ádám. Ott a helye, de csak a helye. Illetve kis pecsétes írás látható a falon: nyom­tatvány, tintával kitöltve, s pecséttel is hite­lesítve tudatja a közönséggel, hogy restaurál­ják, vagyis magyarul, kórházi ápolás alatt álL Jól esik olvasni ezt a kicsit nevetségesen bü­rokratikus okmányt. Azt jelenti ugyanis, hogy a múzeum vezetősége tudja, hogy köz­kincs van rábízva, felel érte előttünk, s ké­rés nélkül is magyarázatot ád ilyen esetben. Ez gyönyörű dolog, nem? A következő néhány termen keresztül rö­vidszoknyás lányt kísérgetek. Szépek a ké­pek, de a valóság sem kutya. A lány az egyik kép előtt magáról elfelejtkezve bal lábát ki­bujtatja cipőjéből. Jóleső megkönnyebbülés önti el az arcát, nagyon szoríthatta. De aztán észreveszi, hogy figyelem, visszaerőlködi ma­gát a cipőbe, sr tovasiet. Lassan érzem, hogy elfáradok. Már csak futó pillantásaim ma­radnak. Ki ez az elégedett öregúr. „Sir Ed­ward Hughes” — olvasom a tábláról. Piros­pozsgás, ősz hajú, s becsülétrenddel felszerelt. Talán ebből az alkalomból rendelte meg a portrét. P s ez az olvasó nő? Elmerengve, de mit olvas? Ez sajnos örök titok marad, mert nem lehet belelesni a könyvbe. „Souvenir, de ma jeunesse.” Ez már egy másik kép Ifjúsá­gom emlékére. Ha az Illés-együttes járt a Szépművészeti Múzeumban, akkor ez a fest­mény ihlette őket egyik táncdalukra. Bekere­tezett régi kép. „Egy kisgyerek, egy kisleány, a kisfiú a nagypapám ...” A kijáratnál nekiütközöm egy befelé igyek­vő nőnek. Bocsánatkéréseim közepette ve­szem észre, hogy fehér botot tart a kezében. Vak ember a képtárban. Művészet! Ennél nagyobbat nem tudok mondani dicséretedre. Sz. A. Jugoszláv írók az írószövetségben Savanyítóüzem a napköziben ? Egy új iskola gondjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents