Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

« 1969. NOVEMBER 12., SZERDA Bai van a Gertruddal Heverő helyett ágyneműtartó Nagykőrösön, a Pipagyár termékeit nemcsak hazánk­ban, hanem szerte a világon ismerik. Tán még a Scotland Yard nyomozói is szájukban körösi pipákkal üldözik a leg­veszedelmesebb bűnözőket. Arról azonban már jóval ke­vesebben tudnak, hogy ebben az üzemben bútorokat is gyár­tanak. A Pipagyár vezetői elmon­dották, hogy saját tervezésű ízléses bútorokat szívesen ve­szik át a Centrum-áruházak. A Nelly nevet kapta az a kom­binált szekrény, amelyet egy­testű és kéttestű változatban gyártanak és így kisebb laká­sokban is jól elhelyezhető. Ez 3450 forintért kapható. Á Gertrud lakószobával viszont baj van. A heverőbői, ágyne- műtartóból és vitrinből álló szobaberendezést 3200 forin­tért árulták. Sajnos, erről csak múlt időben beszélhetünk. A második félévben megszűnt a heverőgyártás. Az ok: az Észak-Magyarországi Vegyi­művek Sajóbábonybó l már nem szállít elegendő habsziva­csot. A Pipagyár habszivacs- megrendelését ugyan elfogad­ták. de amikor szállításra ke­rült a sor, „import alapanyag- hiányra” hivatkozva egy deka sem érkezett Nagykőrösre. A negyedik negyedévre szóló megrendelésüket visszautasí­tották és a szerződést közös megegyezéssel felbontották, így hát nincs heverő, s leállt a kárpitos részlegük is. A Gertrudból mindössze az ágy­neműtartót gyártják — szóló­ban ... Végezetül csak ennyit: akik a szerződést felbontották, an­nak rendje szerint nyugodtan leheveredhetnek és aludhat­nak rá egyet. S a vásárlók? Tilalomfa Az Örkényi mezőgazdasági gépész szakiskola tantestületi épületén fehér betűs barna tábla hirdeti: „Trabant autót és kerékpárt a falhoz támasztani tilos.” Ami a biciklit illeti, nincs is szükség rá, hiszen a tanintézet tágas udvarán jutott hely jó­kora bicikliparkírozóra még mielőtt ez a tábla felkerült volna a falra, ügy hírlik a tiltó feliratot csak nemrég he­lyezték el, akkor, amikor a tantestület egyik tagja Tra­bant tulajdonos lett. — y — e Goffin dedikál A napokban jelent meg á könyvüzletek kirakataiban Robert Goffin belga költő-író Márvány vágtatás című ver­seskötete az Európa Könyv­kiadó gondozásában. Ebből az alkalomból hazánkba érkezett a neves költő, aki egyben a belga Pen Klub elnöke és a Nemzetközi Pen Klub alelnö- ke is egyszemélyben. Magyar nyelven most megjelent köte­tét november 13-án csütörtö­kön déli tizenkét órakor dedi­kálja az Európa Könyvesbolt­ban. (Budapest, VII., Lenin krt. 20.) Szliács és faeke A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzosai az idén húsz Borsod megyei község­ben folytattak gyűjtést. Első­sorban a zempléni részeket, valamint a dél-bükki községe­ket keresték fel, ahol a lakos­ság megőrizte régi használati eszközeit, lakásberendezéseit. A múzeum munkatársai több mint félezer régi tárgyat gyűj­töttek a néprajzi tár számára. Az újabb szerzemények kö­zött igen érdekesek a múlt század végén használt vassal borított faekék, amelyekkel a hegyközi falvakban szántot­tak. A padlásokról előkerül­tek az egykori világító eszkö­zök, közöttük a vastartóba erősített „szliács”, amit a szá­raz fenyőből vagy gyertyán­ból hasítottak. A dél-borsodi részen házi­lag készített boronákat, szö­geshengereket gyűjtöttek. Sok népviseleti darab is a múze­um gyűjteményébe került. Ezeket egykor a bükkbérányi, mezőkeresztesi szűcsök készí­tették birkabőrből, s a matyó mintákhoz hasonló szűrhim- zéssel díszítették. Sikerült megszerezni egy falusi ko­vácsműhely teljes felszerelé­sét. ROBERT J. WHITE ameri­kai agysebész közölte, hogy több mint 100 majom agyát si­került a koponyából való eltá­volítás után néhány napon ke­resztül életben tartani. Az agyakat élő majmok várköré­be kötötték be. A Söripari Vállalat FELVESZ GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, gyakorlott elektrotechnikust (erősáramú) gyors- és gépírókat, villanyszerelő és lakatos szakmunkásokat, 12/24 órás munka- beosztásban dolgozó kazánkezelőt (magasnyomású), turbinagépészt, hűtőgépészt, salakost, segéd- és betanított munkásokat JELENTKEZÉS: Budapest X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat E.302. kofrógépkezeiőt, tehergépkocsi- vezetőt, rakodómunkásokat, kubikosokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segéd­munkásokat (ló. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felveszünk. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET A PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt DOHÁNYZÓASZTALRA VAN SZÜKSÉGE? A MAGYAR BÚTORIPAR LEGSZEBB ASZTALAIT KÍNÁLJUK ÖNNEK „Katica I.” dohányzóasztal, ára: 473 Ft-tól , „Csillag" dohányzóasztal, ára: 422 Ft-tól „Katica II.” dohányzóasztal ára: 4Ó0 Ft-tól »Egri” kerekasztal, ára: 269 Ft-tól „Aliz” dohányzóasztal, ára: 409 Ft-tól | Válassza ki a legmegfelelőbbet! Kaphatók az áruházakban és bútorboltokban. A BUBIV márka, minőség, jó ízlés! ŰRTOLL Az amerikai Fischer Pen cég olyan golyóstollat készített, amelyet az asztronauták is használhatnak. Az „űrtollal” — bár­milyen szögben tartja is az ember — folyamatosan lehet írni anélkül, hogy folyna belőle a tinta. Titka: forrasztott tartály, amelyben a nyomást a nitrogén szabályozza. Az összepréselt gáz megakadályozza a tinta párolgását és oxidálódását. A nagy viszkozitású tinta csaknem szilárd, írás közben azonban a go­lyó forog, magához vonzza és megolvasztja a tintát. A toll he­gye golyóhoz hegesztett szelep, amely fékezi ennek a nyúlós tintának a golyóhoz jutását. Bolgár bábosok November 14—21-ig hazánk­ban vendégszerepei a szófiai Központi Bábszínház. A 23 esztendővel ezelőtt alakult társulat Budapesten, az Ódry Színpadon mutatkozik be. A repertoárjukon levő hetvenöt új darab közül a legmarkán­sabb és legegyénibb hangvé­telű „Králi Márkó” kerül szín­re a felnőttek számára. A beszélgetési idő három perc ..: a tojásba bekerülni na­gyon nehéz, de kikerülni, belő­le szinte lehetetlen, ezt jó, ha megjegyzi, hasznát veheti még az életben, különösen a ven­déglátóiparban, ahol cifrább dolgokat is tapasztalhat, ha jól kinyitja a szemét, bár nem mindig célszerű dolog min­dent meglátni az embernek, könnyen bonyodalmak támad­nak belőle, amit viszont elke­rülhet, ha a közmondáshoz tartja magát: ne szólj szám, nem fáj fejem, ezt hangoztatta Nemoda mesterem is, s ha ko­rábban megfogadom a jótaná­csát, már előbbre tartanék, de amíg fiatal az ember, szentül meg van győződve arról, hogy kizárólag a maga feje után kell cselekednie, szerencsére egy újszülöttnek minden vicc új, egy tinédzser nem tudhat­ja, hogy az apja legénykorá­ban bajuszt, a nagyapja pedig szakállt hordott, mert akkor az volt a divat és a csöves nadrág sem új találmány, ré­gi igazság: nincs új a nap alatt, ezt azonban nem tanít­ják az iskolában, pedig fon­tosabb dolog lenne megismer­tetni a fiatalokat az alapigaz­ságokkal, mint politechnikai oktatásukra fordítani az amúgy is véges időt, engem nem tanítottak meg vasat re­szelni, mégi3 többet tudtam az életről, mint sok mai fia­tal, slágerlistákat ugyan nem közöltek az újságok, amikor én még kis srác voltam, azért kívülről fújtuk, hogy Teve van egy púpú, meg azt is, hogy Jaj de jó a habos sütemény, azoknak a dalocskáknak sem volt értelmesebb szövege, mint amelyeket ma bömbölnek torkukszakadtából, hogy Nem vagyok teljesen őrült és_ a suszterinasok fütyülték előre, nem a televízió és nekünk nemcsak énekelték, hogy Mégis mozog a föld, hanem mozgatták is a talpunk alatt, nem tudom, hallott-e már le­zuhanó bombát sivítani, ne­kem bőségesen volt benne ré­szem, pedig szavamra mon­dom, semmi kedvem nem volt az ilyen tapasztaláshoz, de tőlünk soha nem kérdezte senki, mihez lenne kedved kisfiam, minket az iskolában pálcával dirigáltak, a nevelő­apám pedig, aki megtalált va­lamelyik faluvégí rózsabokor­ban, az ostorral kormányozott az élet buktatói között, a le­ventéknél pofonokkal mutat­ták az utat nyugat felé, de Pestnél tovább nem jutottak velem, masíroztunk az utcán, egyszercsak muzsikálni kez­dett a fejünk felett az ég, mintha egy óriási templomban lettem volna, zúgott a fülem­be az orgonaszó, egy kapu alatt bújtunk, fölöttünk négy emelet, de az ájtatosság végére kettő szőrén-szálán eltűnt, fu­tott mindenki, amerre látott, én meg ott maradtam, egy szál magam, a mező madarait az isten táplálja, nekem lop­nom kellett, ha enni akartam, azt pedig muszáj és lehúzni a halott katona lábáról a bakan­csot, mert az enyém elvásott az úton és dermesztőén ke­mény volt az a tél, két hóna­piéi pincékben laktam, valaki mindig megszánt egy háló- hellyel, amit azzal viszonoz­tam, hogy felcsaptam géhás- nak, talán azért, mert jó or­rom volt, mindig 'kiszimatol­tam, hol lőttek agyon egy lo­vat vagy hol terítette ki egy gránát, nem mondom, veszé­lyes mesterség volt, egyszer vagy húsz métert repültem szárnyak nélkül és utána egy álló '.létig süket voltam mind a két fülemre, á fene gondol­ta, hogy kétszer egymás után ugyanoda lőnek, nem takaré­kos dolog az ilyen, de ki gon­dol arra, mennyi megy po­csékba naponta feleslegesen, ma persze ez is másként van, a pocsékot selejtnek hívjuk és az úgy egészen más, annak a kárát az állam fizeti, az ál­lam pedig népies kiszólásban jó fejőstehén, bár az utóbbi időben mintha egyre maka- csabb lenne, ami alapjában véve jó do lóg, aki nem érti a dolgát, ne élősködjön az állam nyakán, persze nem ezért drága manapság a tej, a rossznyelvek szerint túlságo­san sok hivatalnokember dol­gozik a termelőszövetkezetek­ben, hogy mi ebben az igaz­ság, nem tudom, csak azt, hogy változnak az idők, a ló- denkabáthoz simléderes sapkát és két számmal nagyobb ba­kancsot illett felvenni és a koz­mopolita cím várományosa volt az a nő, aki festeni me­részelte a körmeit, ahelyett, hogy a valóságot lakkozta volna, ma viszont egyre foko­zottabban érvényesül a szem- kikészítés és ebbe besegít a televízió is, a kozmetikusok szerint a szemhéj a ruha és a haj színével harmonizálva ezüsttől a kékig árnyalható, a hagyományos lila kimaradt a divatszínek skálájából, talán mert az ököllel festett monok­lira emlékeztet, ami már nem tartozik a meggyőzés' módsze­rei közé, maga a meggyőzés is veszített korábbi egyoldalúsá­gából, a vitatott műveket is megjelentetjük, nemcsak a rájuk adandó válaszokat, en­nek következtében az embe­reket foglal koiáatd lényeges kérdésekre sokkal több a fe­lelet, mint a megelőző eszten­dőkben, arra viszont nem si­került még válaszolnunk, miért rosszak a magyar cipők, valaminek mindig lenni kell ahhoz, hogy később legyen mi ellen küzdeni, ez az ember tragédiája, ahogyan Madách találóan megfogalmazta volt: Ember küzdj és bízva bízzál, az ilyen nagy igazságok soha nem vesztik érvényüket, ezért nem kell az igazán nagy mű­veket soha portalanítani, a Csárdáskirálynővel egyszer megpróbálták, de aztán rájöt­tek, úgy van jól, ahogy van, mert a lányok, a lányok min­den társadalmi rendben an­gyalok, ameddig lányok ma­radnak, az én feleségem is az volt, amíg ország-világ tudtá­ra nem adták, hogy néhány óra múlva már nem lesz az, soha nem szerettem nagydob­ra verni, mikor, hol, kivel, olyan az, mintha kirakatban csinálná az ember, elég, ha évente egyszer a kiállításon kirakatba tesszük mindazt, amit sem akkor, sem a követ­kező esztendőben nem lehet kapni idehaza, ezért is töltik annyian a nyugati országok­ban nyári szabadságukat, hogy végre ehessenek valódi Pick szalámit vagy hamisítatlan gyulai kolbászt, esetleg meg­vásárolják azokat a magyar cipőket, amelyeket nemcsak nézni, hanem hordani is lehet s teszik mindezt konvertibilis valutáért, amit idehaza forin­tért vásárolnak, pedig kifize­tődőbb lenne, ha Bécsbe a Schönbrunnért, Velencébe pe­dig gondolázni utaznának tu­ristáink, igaz, hogy akkor a vámosok munka nélkül ma­radnának és megszűnne a ke­reskedelmet egészséges ver­senyre ösztönző konkurrencia, amit viszont pem vennének jó néven humoristáink, mert té- maszegánvséget idézne elő és vissza kellene térniök a régi sablonokra, Mórickára és Ta- szilóra, maguk, fiatalok sok mindenről lemaradtak s ha olykor a múltat idézgetiiik, csak nevetnek rajta, meghib­bant az öreg, mondogatják és íey fizetnek azért, hogy a szél­től is óvtuk gyermekkorukat, én tizenhat éves koromban kaptam az első hosszúnadrá­got, addig térdnadrágban köz­lekedtem huszonötfokos hi­degben is és kutyába jóm, ma pedig tréningruha és ijarmer, harisnyanadrág és lastex a di­vat és hozzá egy kiadós nátha az első nagyobb hőmérséklet- ingadozásnál, az ember hátul- nézetben azt sem tudja, me­lyik maguk közül a fiú és me­lyik a lány, nyáron persze más az ábra, elég egy kis szellő és az ember azt is tud­ja, amiről korábban csak a hálószobában értesült, mert mini a divat, nemcsak a szok­nyában, az öntudatban is, hol vannak azok a szép idők, amikor vasárnaponként roz­zant teherautón jártuk a fal­vakat, agitáltunk, csasztuskát énekeltünk, gyárat építettünk, ‘ zakatoltunk és a muzsikát hozzá napjaink nagy prímása húzta, ingyen és bérmentve, társadalmi munkában, a múlt­ban egy százast dugtam a vo­nójába és tudja mit csinált?, mellétett egy másikat és a ké­pembe csapta, húzta ő már angol hercegnő fülébe is. Aká­cos út, ezt a nótát küldtem egyszer Szív küldiben a Ma- czulák Ancsának, akivel utca- jbálon ismerkedtem, de a rádió technikusa alaposan kibabrált velem, a bemondó még az An­csának szóló üzenetemet tol­mácsolta, már elindította a le­mezjátszót s amikor elhallgat tott a bemondói, az énekes ép­pen azt danolta: ha végigme- gyek rajtad én, ezt félreértet­te Ancsa apja, aki nappal bé­kés hentesmester volt a Garay téri piacon, esténként azon­ban pankrátorként tündökölt a Sportcsarnok arénájában, er­ről sajnos megkésve értesül­tem, de szerencsémre csak két bordám vallotta kárát, a jó pap holtig tanul, mi is megta­nultuk, hogy a sematizmus nemcsak az ízlésünknek árt, hanem a derekunk is meg­szenvedi a gyakori haj longást, s hogy erre rádöbbentünk, megnőttünk egy fejjel és azt is megtanultuk, ha az ember túlságosan sokáig pislog felfe­lé, összeszűkül a horizontja, ezért egészségesebb, ha szem­től szembe nézünk nemcsak egymással, hanem a tényekkel is, jobb lesz a közérzetünk, Nemoda mesteremet is szíve­sebben viseltem el, ha tele volt a hasam, akkor a tenye­rét sem találtam olyan hatal­masnak, pedig péklapátnak is beillett volna, a húszkilós ka­lapács nem gyerekjáték, erő kell hozzá, nem pedig fej, igaz, manapság néha azok sem mindig fejelnek, akik ezért kapják a fizetésüket, úgy gondolják, fejelés nélkül is kocsis lehet valaki a saját autójában, de nem a stadion­ban, ott jobb, ha beathang- versenyeket rendeznek foci­meccs helyett, akkor se mun­kaszünet, se nemzeti gyász, se deficit, legfeljebb aréna, természetesen amatőr szinten, mert a zenei tudást senki nem kéri számon a gombafejű gye­rekektől, csak a hangerőt, amihez nem szükséges akadé­miai diploma, a focisták azon­ban amatőrszintű játékukkal is igényt tartanak a profi­pénzre, mivel sérti hiúságukat a nagyérdemű publikum felté­telezése, miszerint már régen nem kedvtelésből rúgják a bőrt, a személyazonosságiuk- ba bejegyzett állás pedig alib: csupán, tény, hogy az embe­rek ma nem olyan hiszéke­nyek, mint voltak korábban amikor vastapssal fejezték k egyetértésüket, azzal kapcso­latban, hogy nem ehetjük mer azt a tyúkot, amely holnap aranytojást tojik, látja, me­gint visszakanyarodtam a to­jáshoz, pedig nem is szeretem és... halló! halló! központ? hogy a beszélgetési idő csak három perc?, na de kérem, ez mégiscsak túlzás ... Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents