Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

1969. NOVEMBER 1«., SZERDA % PRÁGA Művészek nyilatkozata A kulturális élet területén tapasztalható visszás álláspon­tok megszüntetése és a kon- ; szolidáció megkezdése szem- J pontjából jelentős tényezőnek t tartják Prágában ötvenhat ve- } zető művésznek és tudósnak a j párt és a kormány politikáját j támogató legutóbbi nyilatko- : zatát, amelyet cir. Miroslav Bruzek cseh művelődésügyi miniszterrel megtartott talál­kozójukon adtak ki. Mint a cseh kulturális élet neves képviselői kinyilvánít­ják, azon fáradoznak, hogy megteremtsék a feltételeket és a kedvező légkört a párt és a kormány jelenlegi politikáját támogató valamennyi művész összefogásához és nemzedéki különbség nélkül hozzájárulja­nak a szocialista kultúra to­vábbi kibontakoztatásához. Szorgalmazzák, hogy Prágá­ban mielőbb tartsák meg a művészi dolgozók országos ta­nácskozását, s ezen foglalja­nak állást a jelenlegi helyzet problémáit és a jövőbeni teen­dőket illetően. Dr. Miroslav Bruzek minisz­ter a találkozón elmondotta, a művészeti szövetségek veze­tőivel folytatott megbeszélé­sein bebizonyosodott, hogy ezek a szövetségek továbbra sem hajlandók változtatni helytelen és végső soron ál­lamellenes nézeteiken, s nem kívánják elismerni a szocialis­ta állam vezető szerepét a kultúra területén. Ezért a mi­nisztérium úgy határozott, hogy feladatait nem a művé­szeti szövetségekkel, hanem közvetlenül magukkal az al­kotókkal és művészekkel együttműködve fogja ellátni. A művelődésügyi miniszté­rium élni kíván törvényes jo­gával, s ellenőrizni fogja, mi­ként gazdálkodnak a szövet­ségek pénzügyi alapjukkal. A minisztérium a szövetségek külföldi kapcsolatainak kér­désében is fenntartja magának a döntés jogát. Prágában emlékeztetnek rá, hogy a kormány mindeddig türelmet tanúsított, s nem kí­vánt ezekhez az egyébként tel­jes mértékben törvényadta — lehetőségekhez folyamodni. Arra számított, hogy a szö­vetségek vezetői felelősségük tudatában fognak eljárni. A vezetőségek azonban olyan légkört alakították ki, amely­ben á művészeknek csak egy meghatározott csoportját en­gedték szóhoz jutni, méghoz­zá szocialistaellenes ellenzéki platformról. Am a művészeti szövetségek vezetősége nem jelenti az egész művészeti éle­tet, még kevésbé az egész ér­telmiséget. Ez utóbbit példázza éppen az ötvenhat művész és tudós ál­lásfoglalása, amely egyúttal jelzi azt is, hogy — mint a Rudé Právo hangsúlyozza —, a párt legutóbbi plénumain kialakított egészséges irányzat kezdi éreztetni hatását a kul­turális életnek eddig a jobb­oldali és szocialistaellenes ele­mek által uralt területén is. Ellentüntetésre készül az USA háborús pártja A Pravda a biztonsági konferenciáról — Scheel nyilatkozata Pénteken indul az Apollo 12 November 19-én ereszkedik le a tervek szerint a Holdra az Apollo 12. Képünkön: Az Apollo 11. landolási helye, a Nyu­galom tengere és az Apollo 12-é, a Viharok Óceánja. Nemcsak az idegesség foko­zódik • bizonyos washingtoni körökben az újabb, háromszor 24 órás moratóriumnapok kö­zeledtével, de az „ellenoffenzí- va” körvonalai is kibontakoz­nak két vonalon is. Egyrészt hivatalos intézke­déseket foganatosítanak a tün­tetések megakadályozására vagy legalábbis csökkentésére, Másrészt ellentüntetéseket szerveznek; a hivatalos jog­cím az, hogy „a háborús vete­ránok napjának” megünneplé­sét készítik elő. Valójában azonbán nem a háborús vete­ránok ügyéről, hanem a hábo­rús párt szervezkedéséről van szó a békepártiakkal szemben. A béke erőit azonban nem rendítik meg az ellenak­ciók. Hír szerint az M-napok csúcs­pontján, 15-én, szombaton leg­alább negyedmillió ember fog felvonulni Washingtonban, bé­két követelve. A washingto­niak méllett ott menetelnek majd a bostoniak, és a chica­góiak, a New York-iak, és az atlantaiak és sok más város­beliek, akik külön vonatokat és különautóbuszokat béreltek. A washingtonihoz hasonlóan grandiózus méretűnek ígérke­zik az ország túlsó felén, a nyugati parton lezajló tüntetés San Franciscóban. hogy együttesen vitassák meg az NSZK és az NDK részvé­telének módozatait. E javaslatból kiérződik a kezdeményezőkészség: kor­mányszinten mielőbb megkez­deni a tárgyalásokat a két né­met állam között. S hogy a második világháborúban győz­tes négy nagyhatalom jelenlé­tében: ezzel Scheelék nyilván azt akarják elérni, hogy egy­felől még jobban megismerjék (Folytatás az 1. oldalról.) úttörője, számszerint több mint 84 ezer. A szovjet alakulatokba mun­kásőrség, a helyi MHSZ-szer- , vezetek és a magyar katonai alakulatok minden segítséget! megadnak a kis úttörőknek í ahhoz, hogy a játékuk izgal­mas, „igazi” legyen. A fiata­lok így megismerik községük, városuk felszabadulásának kö­rülményeit, és egy-két hely­ségben hosszabb időt töltenek (ahol a front is megállt): kiál­lításokat, műsorokat rendez­nek. Mindegyik úttörőcsapat lakóhelyének felszabadulása utáni nagyobb létesítményé­a nagyhatalmak álláspontját a német kérdésben, másfelől ele­ve tompítsák a nyugatnémet ellenzék várható támadását. Ha Bonn nem rögtön közvet­lenül, tárgyal Berlinnel, hanem Moszkva, Washington, London és Párizs jelenlétében, akkor valószínű, hogy ez ellen a Kiesinger—Strauss csoport sem mer különösen, élesen til­takozni. ről maketteket készít, melyet majd jövőre az Uttörőszövetség országos kiállításon mutat be. Az izgalmas harci staféta a nagykátai járásban november közepén Szolnok megyéből, a szobi járásba — Nógrádból — december végén érkezik. A Budapest környéki járások az év végén a fővárosi úttörők­nek, míg a budai járás általá­nos iskolásai a Komárom me­gyei vörös nyakkendősöknek továbbítják a felszabadulási úttörő-stafétabotot. X. E. Pénteken, magyar időszámí­tás szerint 17.22 órakor indul el a Holdhoz vezető útjára az Apollo 12 amerikai űrhajó. Az útra kijelölt három ameri­kai űrhajós — Charles Con­rad, Alan Bean és Richard Gordon — az utolsó előkészü­leteket teszi a nagy útra. A Travellers Insurance Company biztosító társaság hétfőn Houstonban bejelen­tette, hogy a három űrhajóst egyenként 50 ezer dollárra biz­tosították. Az életbiztosítás at­tól a pillanattól kezdődik, amikor a három űrhajós be­lép az űrkabinba és hatálya akkor ér véget, amikor a Hold­utazást követően az asztronau­ták távoznak a biztonsági ka­ranténból. Harci staféta úttörőknek TÍZ ÚJ TISZTELETBELI DOKTOR Megteltek a hordók Az európai biztonsági érte­kezletről írt kedden a Pravdá­ban Jurij Zsukov. A szemle- író örömmel állapítja meg, hogy az értekezlet előkészíté­sének munkájába mind aktí- zvabban kapcsolódik be sok Európai ország kormánya, fel­ismervén, hogy létrejöttek a konferencia összehívásának feltételei. Zsukov figyelemre méltónak minősíti az új nyu­gatnémet kormány pozitív hozzáállását „egy gondosan előkészített értekezlethez”. A Pravda cikkének megje­lenése után tájékoztatta kül­politikai problémákról az új­ságírókat Walter Scheel alkan- cellár, az NSZK új külügymi­nisztere. Ismételten leszögezte, hogy Bonn nem köti feltéte­lekhez az európai biztonsági konferencia létrejöttét. Érde­kes ötletet is felvetett: úgy vélte, a jó előkészítés érdeké­ben érdemes lenne a négy nagyhatalom, valamint a két német állam kormánya képviselőinek összeülnie, (Folytatás az 1. oldalról.) Akadémia elnöke, a nemzet­közi és európai szemorvostár­saság főtitkára, Assen Ivanics Hadjioloff akadémikus, a Bol­gár Tudományos Akadémia Morphológiai Intézetének igaz­gatója, világszerte ismert sejt­és szövetkutató, Stephan Ma­rius A. Milcu akadémikus, a bukaresti Partion Endokrino- nológiai Intézet igazgatója, tu­dományágának egyik legkivá­lóbb művelője, Vaszilij Va- sziljevics Parin, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája elnökségének tagja, a moszkvai 1. számú Orvostudományi In­tézet fiziológiai tanszéke és a Szovjet Űrkutatási Intézet ve­zetője, a repülés és űrrepülés orvosi kérdéseinek legismer­tebb kutatója, Samuel M. Ra- poport professzor, a ^berlini Humboldt Egyetem dékánja, az egyetem élettani és biokémiai intézetének vezetője és Pjotr Grigorievics Szergijev profesz- szor, a Szovjetunió Orvostudo­mányi Akadémiájának rendes tagja, a Szovjetunió Egészség- ügyi Minisztériuma malária, orvosi parazitológiai és hel- mintológiai intézetének igazga­tója. (Folytatás az 1, oldalról.) viselő szocialista brigádok tag­jainak részvételével. A Munkásmozgalmi Mú­zeummal együtt Lenin-ki- állítást nyitnak a Műcsar­nokban. Ez a kiállítás mintegy 3 hónapon át lesz megtekinthető. Az évforduló egyik érdekes, (Folytatás az 1. oldalról.) átlagnak felel meg, de alatta marad a korábbi elképzelé­seknek. A legnagyobb forgalmat az utóbbi hetekben a nyársapáti pincészet érte el, ahol 56 ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel, utána a tápiószelei pincészet bizonyára emlékezetes élményt nyújtó akcióját az IBUSZ-szal és az Express-szel közösen bonyolítják le: a társaság tár­sadalmi munkásai, a magyar internacionalista veteránok tu­ristacsoportokban járják majd a Szovjetunióban azokat az emlékhelyeket, amelyekhez a forradalom nagy vezére életé­nek, munkásságának valamely jelentős eseménye kapcsolódik. következik 53 ezer mázsával, majd Hernád 24 ezer mázsás teljesítménnyel. A felvásárlási osztályvezető elmondotta, hogy az idén már az úgynevezett ajánlati árak­kal dolgoztak az átvevő tele­pek — kölcsönösen állapodtak meg a termelőszövetkezetek­kel. A pincegazdaság ajánlatát egyedül az abonyi Lenin Ter­melőszövetkezet nem fogadta el. Torlódás vagy különösebb vita az átvételnél nem támadt a felek között. Noha az átvé­teli árak a tavalyinál 10—11 százalékkal alacsonyabbak voltak — a 20 százalékos többlettermés (a múlt évihez# ellensúlyozta a termelők ár­bevételét. A hosszú, szép ősz lelassí­totta a szüretet, s néhány nagyüzemi gazdaságban ezek­ben a napokban fejezik be a szőlőtermés betakarítását. — sp — Lenin-centenárium Németországi jegyzetek 2. Berlin, két világ Mi tűnik föl még a rengeteg építkezésen kívül az idegen lá­togatónak Berlinben? A három nap, amit ott töltöttem, ter­mészetesen mélyreható elem­zésekre nem adott elég tapasz­talatot, de az élmények, a fel­színt érintő benyomások is ér­dekes megfigyeléseket tettek lehetővé. Talán megközelítően hű képet lehet összerakni az alábbi mozaikokból. Nagyon sok a fiatal, és na­gyon sok az idős, öreg ember. Nem ismerem a korosztályokat számba vevő adatokat, azt sem tudom, egy-egy családban hány gyermek van, de az biz­tos, sok-sok csöppséget, óvodás korú kicsit és iskolást, diákot, fiatalt láttam az utcákon, a szeptember végi nyárban a vi­rágos parkokban, az ünnepi kiállításokon és délután a cuk­rászdákban, elegáns kávézók­ban. S legalábbis külsőre milye­nek a berlini fiatalok? Öltözködésükben, a divatban, amit követnek, nem sokat kü­lönböznek a mi fiainktól-lá- nyainktól. A farmernadrág és a miniszoknya természetes, megszokott öltözékük. Hanem ami a fejeket illeti... nos,. jó­val kevesebb a vállat verdeső hajú ifjú, szakállas pedig alig akad. Az Unter den Linden mögött, egyik sötét mellékut­kapuja. Memento. cában meghúzódó, kívülről szürke, de belül modern és szép mulatóban, a Melódiában láttam csak szakállas férfiakat. Azt viselt a kitűnő, országos hírű beatzenekar tagjainak többsége és sok vendég is. Kü­lönböző fazonra nyírott, jól gondozott, civilizált szakálla- kat. Még a fiataloknál is több, a régi, divatjamúlt ruhákat pe­dantériával megőrző s viselő öreget láttam. Férfiakat; fá­radtnak tűntek, ormótlan ci­pőben, szandálban, kopott tás­kával, az U-Bahnra, a földalat­tira várva, vagy az utcán las­sú léptekkel haladva. A nők, asszonyok minden korosztályá­val találkozni az üzletekben és a járműveken. De a férfiak között 50—65 éveset sokkal ke­vesebbet láttam. A hivatalok­ban, a pártapparátusban s a hadseregben is a tisztek szinte kizárólag a 35—42 évesek kö­zül kerülnek ki." Azok közül, akik negyed százada még gyer­mekek vagy serdülő kamaszok voltak. Memento. Szomorú emlékeztető a második világ­háborúra. Berlinben — s általában az NDK-ban, szinte természetes megszokással használják mára mai technika olyan vívmá­nyait, mint a hűtő- és mosó­gép, a porszívó, a konyhák te­le vannak elektromos mosoga­tó-, szárítóautomatákkal, kü­lönböző élelmiszer-nyersanya­gok földolgozására készült ház­tartási robotgépek, kenyérsze­letelők, pirítók, grillsütők, az otthonok többségében megta­lálhatók. Nem akarom fájdíta- ni a háziasszonyok szívét, de tele vannak a szaküzletek sok­féle célszerű, különböző űrmé­retű és nagyságú tűzálló üveg­edénnyel, majdnem kizárólag kukta rendszerű fazekakkal, lábasokkal. Az edények csábí­tóan szépek, és ami nem mind­egy, rendkívül olcsók, talán a negyedébe kerültek forintra át­számítva, mint a mi hasonló háztartási eszközeink. És a sokféle típusú modern új bú­tor is csábító, méghozzá meg­bízható, tartós minőségben. Nagyon olcsók viszonylag az élelmiszerek is, legalább húsz­féle ízletes felvágott kapható az üzletekben. Igaz, a dohány­áru, a cigaretta és az ital — a sört kivéve — nagyon drága. Mégis itt Berlinben az életet átszövi valami lehangoló, ál­landóan jelenlevő érzés. Az idegenre is rátelepedik, nem engedi talán egy percre sem, hogy elfelejtkezzék róla. Sok emberrel beszélgettem séta közben. Néhány perc után a rendkívül szívélyes, könnyen ismerkedő emberek— fiatalok és idősebbek egyaránt — „oda- át”-ról kezdtek beszélni. Nem szándékosan, de önkéntelenül is szóba került: kinek a gyer­mekei, s ez az esetek többsége, kinek a testvérei vagy éppen szülei élnek a kettészakított, a körbefutó fallal elkerített nyu­gati városrészben, West-Ber- linben. Fájdalmas pont ez az itt élők számára. Megint csak gondolja el az olvasó: a fal su­gárutakat, közlekedési útvona­lakat, a földalattit és a magas- vasutat is kettészelve választja el egymástól a német fővárost, amely valaha, a háború végéig, történelmileg kialakult egysé­ges egész volt. Vannak lakóhá­zak, amelyeknek ablakaiból az ott élő emberek a nyugat-ber­lini utcákra látnak, de kilépve a kapun, nem juthatnak oda, pedig talán néhány házzal, sa­rokkal arrébb laknak szeret­teik, jó barátaik, ismerőseik. Fájdalmas helyzet. Memen­to. Azt mondják rá, erre a helyzetre, a berliniek: sehr kompliziert, nagyon bonyolult. És nem tudni, meddig tart. Mindenki megérti, hogy 1961. augusztus 13-án szükségsze- rűek voltak az imperialista kémszervezetek, a nyugatné­met Gehlen-kémközpont által irányított kéminváziók és nem­egyszer gyilkosságokra is vete­medő provokációk miatt — a határbiztosító intézkedések. volt. Némán álltunk ott, s néztünk át a túloldalra. Egy másik világ, a kapitalista nyu­gat forgalma zúgott, hömpöly- gött nem messze, autófolya­maival, színes forgatagával. És szemben velünk, a túloldali emelvényen is emberek álltak, mintha farkasszemet néztünk volna. Megértettem a berlini polgá­rokat, teljes súllyal éreztem a nyomasztó légkört, ami aka­ratlanul ránehezedik életükre. És bajtársi érzéssel szorítottam meg búcsúzáskor a bennünket kalauzoló határőr tiszt kezét. Ök fontos és veszélyes poszton állnak őrségben. Két világ ka­pujában. Hetesi Ferenc Pál (Folytatjuk) Mégis, a fal élő realitás. Jár­tam egy délután az újjáépített, gyönyörű Brandenburger Tor­nál, annál a kapunál, amelyen keresztül áramlott valamikor a forgalom nagy része Berlin nyugati övezetébe. A néhány perces élmény, amit a kapu előtt, közvetlenül a falnál föl­állított emelvényen töltöttem, még nekem, az idegennek is szívszorongató, megdöbbentő Főiskolás fiatalok Berlin főutcáján. r ­\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents