Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

n ”r<MfiWíjp 1969. OKTOBER L, SZERDA Megjelent a; állami tulajdonban levő házak értékesítését szabályozó rendelet és végrehajtási utasítás Az állami tulajdonban levő családi ház jellegű 1—3 laká­sos házak értékesítésére le­hetőséget adó korábbi rende­let óta — 10 év alatt é~ a ta­nácsok az OTP útján mint­egy 60 ezer lakást adtak el a lakóknak, magánszemélyek­nek. A kedvező tapasztalatok és a kertes, társasház jelle­gű épületek lakásainak meg­vásárlása iránti nagy érdek­lődés alapján került sor most az újabb kormányrendeletre, amely — mint ismeretes — a 12 lakásosnál nem nagyobb állami tulajdonú épületek társasházzá alakítását és la­kásainak eladását is lehetővé teszi. A kormányrendelettel együtt megjelent az építésügyi és városfejlesztési, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter és a pénzügyminisz­ter együttes végrehajtási in­tézkedése is, amely részle­tesebben meghatározza az ér­tékesítés feltételeit, szabá­lyait. A végrehajtási utasítás ha­tározza meg részletesen a házingatlanok kedvezményes árát. Az újabb rendelkezés min- denkelőtt az értékesítésre ke­rülő lakás bérlőjének nyújt kedvezményeket. Az új rendelet a kihirde­téssel hatályba lépett. ,...Duna-part hosszában kerti ékességed...“ (Arany János)! Napirenden Visegrád múltja és jövője Az avatatlan nem is hinné, hány barátja, pártfogója van ennek a vidéknek. Tegnap a Vár étteremben rendezett vi­segrádi tanácskozáson egy sor olyan közismert, vagy jelentős poszton álló embert láthat­tunk, mint Egri István rende­zőt, a Nemzeti Színház művé­szét, dr. Reischl Antalt, a Mű­szaki Egyetem tanszékvezető Piac a járdán A konkurreneia fölszerelése szegényes. Sőt egyenesen ne­vetséges. • Kajla fülű, dróttal erősítgetett kosarak. Rozoga rekeszek, öreg, rugós mérle­gek. A konkurreneia fölvonu­lási terepe sem nagy. Csak a keskeny járdacsík még keske­nyebb darabkája. Meg némi gyep, a művelődési házat kö­rülfogó parkocskából. A kon- kurrencia azonban okos. Né­hány méterre a buszmegálló. Néhány méterre a HÉV-állo- más. A keskeny útszakaszon nagy a forgalom. Műszakvál­táskor a hömpölygő emberár vetekszik a pesti Nagy kőrúté­val. A konkurreneia a szegé­nyes fölszerelés okozta hát­rányt kétféleképp egyenlíti ki. Ügy, hogy nem várja a vevőt, hanem odaáll eléje. S úgy,, hogy — szép és friss árut kí­nál. • Fejkendő, régi, kékfestő anyagból készült kötény. Há­rom kosár. Kettőben szőlő, egy- aen körte. Barna Károlyné ezen a héten is, akár az elmúl­ton. délután egykor vagy még inkább egy előtt, leszedi a ke­rékpárról a csomagokat, s árulni kezd. Van, aki egy fürt •szőlőt vesz. Nyilván a gyárban elköltött vacsora mellé. Van, aki két kilót. Mindkettőnek egyforma szívvel, készséggel adja. Választhat is a vevő. Nem inti le. ha rábök: „azt a ■ ürtöt kérem". Azt adja. A tizenöt-húsz árus, akik napról napra ott állnak kosa­raik, ládáik mögött, s akik kö­riül egy Barna Károlyné, nem számol rezsiköltséggel, nincs árrés — a nagykereskedelmi meg kiskereskedelmi kettős ár­résről már nem is beszélve —, így az áru olcsóbb, mint a né­hány tíz méterre levő hivata­los boltban. Olcsóbb s szebb! Szert hogy van vevő, s ezért hogy a Csepel Autógyár fő­kapujához vezető úton, a jár­dán szorongó piac, ha parányi pontként, ha jelképesen is, de: konkurreneia! Barnán é: — A saját kertben terem, amit eladok. Olyan nincs, hogy én mástól vennék, s azt adnám tovább. Nem va­gyok én kofa! Ismernek sokan, az uram a gyárban dolgozik, nem venném magamra a szé­gyent, hogy kofálkodok! A magáéval ideállhat az ember, abban semmi nincsen. Meg ar­ra tiszti szívvel mondhatja, hogy jó, érett, édes. Az üzlet­ben sokan vannak, aki szalad a buszhoz, a vonathoz, egy nercre itt még meg tud áll­ni ... Amiből csupán az a tanul­ság, hogy a kereskedésben né­mi lélektan is van. Barnáné és öreg néni, aki nagyon apró kosárkájában hozott szotyolát — s van, aki ráér beszélgetni, mert túladott mindenen. Ke­reslet-kínálat játéka, s ezernyi más körülmény együtthatása: piac. Mégha a járda darabká­jára szorulva is. Amiből csu­pán annyi a tanulság, hogy a piaci törvények még ilyen mi­ni-méretekben is léteznek, hat­nak, illő tehát figyelemmel lenni azokra, hisz’ az öreg né­ninek azért nem volt kelendő a szotyolája, mert kisebb po­hárral, mért mint a többiek ... • Ha most valaki azt veti a szememre, hogy kétbalkezes módjára összekevertem össze nem keverhető dolgokat, iga­zat mond. Tudom, hogy a jár­da-piac árusa nem fizet esz­közlekötési járulékot, kommu­nális adót, nincsenek üzem- fenntartási költségei, nem kell a fejlesztési alapja terhére fi­nanszíroznia a készletnöveke­dést, s rimánkodnia rövid lejá­ratú hitelért ... Mindezt tu­dom, de mégis: néhány tanul­ságot azért kínál ez a mini­piac. A téma a járdán hever... M. O. professzorát. Valamennyien azért jöttek el, hogy — meg­hallgatva az előterjesztett el­képzeléseket —, maguk is igyekezzenek hozzátenni vala­mit Visegrád tempósabb kul­turális, tájvédelmi és idegen­forgalmi fejlesztéséhez. Dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Balassa Gyula DIB-elnök, a megye, a járás több vezetőjé­nek, országos hírű muzeológus szakemberek jelenlétében. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­ságának titkára vázolta fel a pillanatnyi helyzetet. A bősé­ges anyagból hadd idézzünk fel néhány jellemző és sokat­mondó adatot. A visegrádi műemlékeket negyedmillióan tekintették meg az utóbbi egy eszten­dő alatt, nem sokkal ke­vesebben, mint a Nemzeti Galériát, vagy az egri műemlékeket. Mindhárom a leglátogatottabb Magyarországon. Az idegen­forgalom java részét a kirán­dulók adják. Bizony, nagyon hiányzik ide egy nagy befoga­dóképességű szálló, mert akár hazainak, akár külföldinek, ideálisabb pihenője nem lehet, mint félórányira Budapesttől, a világ egyik legszebb pont­ján. Egyébként Visegrád a Duna egyik legszebb hazai szurdok­völgyével és változatos környékével, a Pilisi park­erdő legértékesebb terüle­te. Gyorsuló tempójú feltárási munkálatai kincset kincs után hoznak napvilágra. A Panorá- ma-út megépítésével a felleg­várat is könnyű megközelíteni, amely környékével az egyik legideálisabb kirándulóhely. Visegrád a történelmi időkben párját ritkító érték és centrum volt, így hát a településnek — mondhatjuk —, múltja volt. De egyre inkább hozzátehet­jük azt is, hogy jövője lesz. Szót kért Egri István szín­művész. örült annak, hogy nem légvárakat akarnak építe­ni, hanem reális progra­mot szerkesztettek. Elmondott néhány — ellátást érintő — kifogást, majd arról szólt, milyen kitűnő, nem al­kalmi, hanem állandó színhá­zat lehetne ide hozni megfe­lelő, ide illő darabok bemutatá­sával. Mint színészt és mint rendezőt, egyaránt foglalkoz­tatja a téma. A Nemzeti Mú­zeum főigazgatója ezzel szem­ben nem rajongott a színház­létesítés gondolatáért, féltve a környék egységét. Dr. Reischl Antal azt fejtegette: nálunk öreg hiba, hogy csak akkor lá­tunk valamiben fantáziát, ha azt az állam nagy áldozatok­kai és nagy összegekkel elin­dítja útjára. Közismert, hogy nincs mindenre lehetőség, ezért keresni kell az utakat, hogy társadalmi erővel — így a népfront mozgósító erejét igénybe véve —, segítsenek. Felszólalt még többek között az idegenforgalmi tanács kép­viselője, dr. Nagy Gyula, és az Országos Műemlék Felügyelő­ség igazgatója, dr. Merényi Ferenc. T. Gy. OKTOBER 6: Nyereméfiybetétkönyv­sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár október 6-án Budapesten rendezi a nyereménybetét­könyvek 1969. III. negyedévi sorsolását. A húzást a XVII. kerületi Pesti úti, Dózsa György Művelődési Házban tartják. A sorsoláson az 1969. szeptember 29-ig váltott, s a húzás napján még érvényes nyereménybetétkönyvek vesz­nek részt. SLÁGERLISTÁNK Zalatxiay és zenekara: a Metró VÉN ASSZONYOK NYARA Foto: Urban Az arca ismerős. Persze, a fekete hajú lánnyal gyakran találkozhatunk; hol a televí­zióban szerepéi, hol koncerte­ken, de a trafikokban két fo­rintért naponta nagyon sokan veszik a képét — s ott is lát­hatjuk. Ö — nem is kell bemu­tatnom —, egyik legjobb beat- énekesnőnk: Zalatnay Sarolta. — Vácon egy közvélemény­kutatás alkalmával kiderült, hogy a Zalatnay-lemezeket na­gyon szeretik a fiatalok. Akkor azt kérdezték, miért nincs nagy-lemeze ? — A Hanglemezgyártó Vál­lalat már gondolt erre. Szeret­nénk, ha még ebben az évben, lehetőleg karácsonyi ajándék­ként a boltokba kerülne. Egyébként valamennyi ének­számomat a Metró-együttes kí­séri majd, s két szám kivételé­vel mind Metró-szerzemény lesz. Az MHV megvásárolta azt a jogot, hogy itthon is ki­adhatják az angliai lemezemet — angolul és magyarul is. Ha minden igaz, és az MHV is beleegyezik, akkor a magyar nyelvű dal szövegét én írom. Nagyon izgulok, de remélem, tetszeni fog... — Tervei? — Szeretnék a Metró-együt­tessel együtt énekelni, de nem úgy, mint szólóénekesnő, ha­nem mint zenekari tag. Az ősz­szel és télen az ország több városában, falvában az ŐRI szervezésében fellépünk, így remélhetem, hogy sok kedves Pest megyei ismerősömmel új­ból találkozom. Aztán mosolyog, mint min­dig, a kezét tördeli és halkan mondja: — Elsősorban a hazai fiata­loknak szeretnék örömet sze­rezni, együtt az egész „bandá­val”, a Metró-együttessel... Ezen a héten az MHV másik őszi újdonságát, a Metró nagy­lemezt mutatjuk be. A zenekar — végre — kiju­tott a hullámvölgyből. Partot ért és megvetette a lábát — bizonyítja a nagylemez. Per­sze hibáit és kevésbé sikerült számok vannak, mégis azt mondhatjuk, jó lemezzel aján­dékozták meg a beatrajongó- kat. Az „Ülök egy rózsaszí­nű kádban”-t hallhattuk a rá­dióban is — ismerős már a közbeékelt versike — egy kis­lány mondja el — kellemes színt visz a számba. Különben a lemez „a” oldalán találjuk a legjobb számokat. Az „Okos szamár”, a „Felmásztam egy jó nagy fára”, a „Fekete Pál”, s a „Hazárdjáték” kitűnően si­került, különös tekintettél az utolsó számra, amely már elő­kelő helyezést ért el slágerlis­tánkon, s talán még „arany­éremre” is pályázhat, akárcsak a „Pénz”. Említésre méltó még a .Citromízű banán” is. „A szobrok”, a „Ne szólj rám”, az „Egy szót sem szólj” és a „Má­ria” volt nem a legsikeresebb, de azért érdemes meghallgat­ni. Az „Elfogyott a só" című számot csak azért sorolhatjuk a jók közé, mert a szöveg és a dallam diszharmóniája nagyon újszerű és ötletes megoldás. A Metró-együttes új stílusa, amelyet tovább szeretnének folytatni — dzsessz- és spiri­tuálémotívumok — szintén szót érdemelnek. F reinreisz Károly szakszofon szólója a „Hazárdjátékban” ragyogóan sikerült. Ezen a héten lapzártáig még nem kaptuk meg az MHV ju­talomlemezeit, így nem tudjuk közölni a számok címeit, de a nyertesek névsora már meg­van. Károly Tamás ceglédi, Bella Éva érdi és Tapantó Sándorné váci olvasónk positán kapja meg az ajándékot. Többen reklamáltak, hogy mindeddig nem kapták meg a lemezt, nem tudjuk, mi az oka, hogy hol kallódhatott él, szí­ves türelmüket kérjük, rövide­sen utánanézünk. Művésziem ezek: 1. (1) Liszt—Pa­ganini: La Campanella. 2. (4) Bee­thoven: Für Elise. 3. (^) Suppé: Könnyűlovasság. 4. (3) Brahms: Magyar táncok. 5. (2) Liszt: II. Rapszódia. Tánclemezek: 1. (1) Kell, hogy várj (Neoton). 2. (4) Sárika (Illés). 3. (3) Hazárdjáték (Metro). 4. (2) Nem vagyok teljesen őrült. 5. (6) A pénz (Metro 6. (8) Történet M- ről (Illés). 7. (5) Egy fiú a házból (Késmárky M.). 8. (7) Ülök egy rózsaszínű kádban (Metro). 9. (9) Nem akarok (Illés). 10. (—) Kugli (ülés). (sunyó) K Vágja ki, töltse ki, ragassza le­velezőlapra, avagy tegye boríték­ba, írjon rá feladót és úgy küldje be szerkesztőségünkbe szelvényün­ket (Budapest VIII., Somogyi B. u. 6.). A borítékra vagy levelezőlap­ra ne feledje ráírni: „Kedvenc le­mezem”. Egy szelvényen egy ko­moly- és könnyűzenei szám címe szerepeljen. Szavazóink között he­tente 3 lemezt sorsolunk ki. Egyet- egyet kap aki eltalálja a táncze­nei listavezető, a harmadikat a_ko­molyzene győztesére jól tippelő ol­vasóinknak adjuk. PES1 MEGYEI HÍRLAP i Magyai Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága es a Pest megyei Tanács la pia. Főszerkesztői SOHA ANDOK Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőse^: Budapest, Vili., Somogyi Bela a. k II. em. Kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Btaha Lujza tét 3. Egész nap hívható központi telefoo: 443-too, 142-??«. Gépíró szobák: 343-100 280. illetve 343-100/413. Titkárság: 131 -248. Egyéb szamok: 141-46?. 141-238. Előállnia: Szikra Lapnyomda. Budapest. INDfcX 25 064 terjeszti a Magyar Posta. Előfizet- íető oarmely postahivatalnál, a -Kézbesítőknél, a posta hírlapüzle- eiben és a Posta Központi Hírlap irodánál *Bp.. V.. József nádor rér L sz.). Előfizetés» díj I hónapra 20 forint. ! társai legalábbis rájöttek er­re... Csinos süldőlány. Miniszok­nya, modern frizura, a nyesz- lett akácfára akasztva lóg a táskarádió. Két böhömnagy i j kosár. Micsoda kontraszt! Érezheti 6 is, mert olyan a po­fija, mint az egyik kosárban vöröslő paradicsompaprikáé. Nyilván a mama parancsolt rá, „márpedig kimégy, ha mondom ...” Kijött. Paprikát, szőlőt kínál, s inkább a fiata­lok mennek hozzá, két legény­ke külön-külön vesz tőle fél kiló szőlőt, s a mérést pon­tosan ellenőrzik. Azután nagy vigyorogva összeöntik, s viszik a csap alá megmosni... A lány úgy tesz, mint aki sem- i mit nem vett észre, ha lehet- t ne, megszökne innét, dehát a mama... No, meg a pénz is. i Mert a nevét ugyan nem mondja meg — hiszi is, meg nem is, hogy ki vagyok, in­kább ismerkedni óhajtó vén ■! huligánt gyanít bennem — de . | azt elpötyögi, hogy már „ki- ■' árult hatvan forintnál is töb- ] bet”, s csak akkor látom, hogy ; két üres kosár, egymásba nyomva, ott áll a háta mögött. 1 Amiből csupán annyi a ta- j nulság, hogy a nagy forgalom, kis haszon elv nem is rossz a ' gyakorlatban. Legalábbis a ; járda-piac árusai tartják ma­gukat ehhez... e Gyárból jövő asszony. Sport- ' táska, abba önteti — alulra — ' I a paprikát, paradicsomot, te- 1 i tejébe a szőlőt, fizet, s fut a ! í HÉV-állomásra, mert idehal- ' j latszik a bemondó hangja, „se- besvonat indul Közvágóhid- •, ra ...” Férfi, körtéket válogat, ' | nem fogdossa őket, de bökdös. „ezt.. ■ meg azt...” Az árus : ' — férfi, Kaltanecker Béninek 1 j hívják —, szemrebbenés nél- j ' ; kül emeli ki a gyümölcsöt, , eszébe sem jut, hogy bűvész- 1 I kedjék, elsózza a töppedt, ra- ; ' 1 gyás körtéket ;s, persze, köny- ] nyű a dolga. Mert nincs ilyen ' I a kosárban ... Szotyolát, azaz i napraforgómagot áruló asz- | , 1 szonyok — „pohárját forin- \ ■ i tért” —. szilva, ringló, ősziba- | , I rack, sző ő. paprika, párád:- ’ | csőm, körte. Vevők, pohár- ; szotyolát zsebükbe öntető ipa- L , ri tanulók, a két nagy körtét , i rögtön enni kezdő fiatal lány- ! — az árus: ..vedd meg nyu- , ! godtan Etuskám, mondom,- | hogy nem timsós” —, a család- I nak .vásárló asszonyok ... Van. ij akit fölvált a gyárból érkező- férj a kosarak mellett, az asz- szony indulhat haza vacsorát- I főzni, van, aki szomorúan ül­- dögéi a kosara mellett, mert s nem ment az üzlet — mint az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents