Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
6 rL31 MltCÍ MéJtírlap 1969. OKTOBER 5., VASÄRNAP Moha a kapu körül Gyom a támfalon A 700 éves ácsai templom sürgős tatarozásra szorul „Megállapítható, hogy ez a templom egész utunk legjelentősebb látnivalója. Ilyen román stílusú, monumentális méretű falakat eredeti érintetlenségükben sehol nem találtunk”. Ezek a szavak egy tudós külföldi professzor szájátiól minap hangzottak el Öcsán, a XIII. században épült és ma is templohinak használt, valóban ritka szép román építmény előtt. És mi több, a Budapesten tartott nemzetközi műemlék kongresszus számos résztvevőjének élénk helyeslése mellett. A magyar vendéglátók ugyanis idegenből jött kollégáiknak megmutatták az ország legnevezetesebb építészeti emlékeit és a román stílus iránt érdeklődőknek többek között a 700 éves ócsai templomot is. Szentek kálvinista templomban Három nagy helyreállítási munkáról beszélnek feljegyzések a 700 éves templom esetében. Az első 1774-ben kezdődött és 77-ig tartott, a második 1897-től 1900-ig, míg harmadszor 1922 és 1924 között került sor nagytatarozásra. A második alkalommal kerültek elő a török által bemeszelt freskómaradványok, részben azokat is restaurálták, s ha megkopottan, mind a mai napig, mégis láthatók. így hát az ócsai talán az egyetlen olyan kálvinista templom a világon, amelyet falra festett pápista szentek ékesítenek. Dicséretére szolgál ez az ócsai lelkészeknek, presbitereknek, hiszen vallásuk szigorúan száműz a templomból mindenféle szentet. De Ccsán a múlt művészetének megbecsülése türelmessé tette a reformátusokat, akik különben J560 óta gazdái ennek a templomnak. 1234-ben kelt okirat tesz először említést az ócsai ■premontrei kolostorról. Ez áz épület nyilván .temploma volt hét évszázaddal ezelőtt a nyomtalanul eltűnt szerzetesháznak. A tempjom körül itt-ott vastag falmaradványok emlékeztetnek rá, hogy régi szokás szerint ez a templom is erősség volt, a falu lakóit védelmezte. Konkoly Pál, a lemondása következtében tisztjétől épp most megvált tanácselnök határozottan állítja, hogy a szószék alatt befalazott lejárat vezet az altemplomba, onnan pedig hosszú alagútak a külvilágba. Ezt az alagútat két éve, amikor a templomtól mintegy 400 méterre álló óvoda szennyvízlevezető csatornáját építették, megtalálták és újra betemették. Dr. Békési Andor református lelkész pedig a templommal szomszédos telken egy földbe süllyedt kőkávás régi, feltehetően középkori kútról tud. Középkorkutató régészeknek lenne hát mit keresniük Öcsán. De még náluk is több a műemlékvédelemnek. Veszélyes oromfalak A templom tetejét északi és déli oldalán háromszögletű oromfal díszíti. Mindkettő erősen kifelé hajlik, ledüléssel fenyeget, ami nemcsak az épület kára lenne, szerencsétlen véletlen emberi életet is követelhet áldozatul. Az északi oldalon kiugró épületrész, a sekrestye túlsó fala szintén megrepedt, s kifelé hajlik. Az északi templomkapu körül moha nő a fal kövei között. Határozottan szép látványt nyújt ez a zöld keret, olyan, mintha repkénnyel lenne befuttatva a kaput övező fal. Csakhogy a moha gyökérzete bármilyen zsenge is legyen, mégis feszíti és lassan megsemmisíti a kötőanyagot, úgy hogy a fal kövei meglazulnak, végül kihullnák. Bent a templomban a lőrés- keskenységű ablakok fakerete laza és különösen az északi oldalon itt-ott beengedi a szélkavarta port meg az esővizet, aminek nyoma az ablakok körül erősen meglátszik. A lelkész elmondja, hogy 1960-ban az egyházközség a Műemlék Felügyelőség engedélyével kisebb tatarozást hajtott végre a templomban. Az ehhez szükséges 80 ezer forint közadakozásból gyűlt össze. Kimeszelték az egész templomot, a tetőt is javították — ehhez a községi tanács is adott cserepet — és az ablakkereteket megigazították. Azóta azonban újra meglazultak, ki kellene cserélni valamennyit. Azt is közli a lelkész, hogy tudomása szerint a közeljövőben újra restaurálják az egész épületet. Nemrég emiatt járt Ócsán dr. Barcza Géza, az Országos Műemlék Felügyelőség főosztályvezetője. A műemlék nem füvészkert Ezek után dr. Barczához fordultunk, akit különösen a falakon termő növényzet lep meg. — Az épségben tartott műemlék fala nem botanikus kert — mondja. — Akármilyen ritka moha nő rajta, azt el kell távolítani az egyéb gyomokkal együtt. Végtére ez kis költséget jelentő munka és ennyi kiadást a műemlék kezelőjének és használójának magára kell vállalnia. A meglazult ablakkeretekről sem mondhatok egyebet. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. — Jövőre egyébként elkészülnek az ócsai templom restaurálásának tervei — folytatja dr. Barcza — és körülbelül öt milliós költségelőirányzattal 1971-ben megkezdődik a munka. Sz. E. Utalvány van - brikett nincs KÉSIK A SZÁLLÍTÁS Az idén előbb köszöntött be a hűvös idő, mint az elmúlt esztendőben. Ez az az időszak, amikor megnövekszik a TÜ- ZÉP-telepek forgalma. Illetve, csak növekedne... A kistar- csai TÜZÉP-telep bejáratán fekete táblán krétával írt szöveg: „Figyelem! Berentei *szenet és német brikettet csak utalványra szolgálunk ki!” — Sajnos, még utalványra sem tudunk szállítani. Alig van árunk — panaszkodott Nánási Sándorné, a kistarcsai TÜZÉP vezetője. — Tűzifa korlátlan mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére, s van még március óta tárolt nógrádi szenünk is, de ezen kívül semmi... Szeptemberben 2000 mázsa német brikettet kellett volna kapnunk, ehelyett 250 mázsa érkezett a telepre. Be- renteiből háromezer mázsát rendeltünk, s csak 1480 mázsát szállítottak. A koksz rendesen megérkezett. Szeptember 31- ig az összes utalványra ki kellett volna szállítani a tüzelőt, de ilyen szorult helyzetben a határidőt meg kellett hosz- szabbítanunk október 31-ig. Azt hiszem azonban, még ez is csúszni fog. Mintegy háromszáz utalványtulajdonos vár még tüzelőre. Nem is beszélve azokról, akik nem utalványra vásárolnak. Egyelőre semmi jót nem tudok mondani. S ha beáll a hideg? ..; — Zebegényben vezetőképző tábort tartott az Egyesült Villamosgépgyár KISZ- szervezete. Csendes este — riasztással Botrányhősök és részegek - Dugóhúzó az övön — A hegyilak száműzöttei — Csendes a város és a járás, említésre méltó esemény, eddig nem történt. Pénteken este 7 órakor ezzel a jó hírrel fogad minket a váci rendőrkapitányságon Kovács Fere rendőr hadnagy. A kapitányság elől URH-s dzsipp startol, Volgánkkal utána iramodunk. 8 óra, utcák sorain át, szórakozóhelyek mellett suhanunk el, s nincs ami felkeltené figyelmünket. Betérünk a Deákvár étterembe, a rendőrök meglátogatnak egy-két asztalt, igazoltatnak, de itt is mindent rendben találnak. Fotósunk vakuját villantva örökíti meg az igazoltatást, mire egy borízű hang kissé tájékozatlan tulajdonosa igazolványfény képet rendel tőle... Egyébként a hangulat szolid. 10 óra, MÁVAUT-állomás Közelében, a kopott feliratú Bistro épülete már első pillantásra sem ígér semmi jót. Zárórára toppantunk ide, a vendégek szállingóznak kifelé. A kerthelyiség egyik asztalán nem éppen megnyerő külsejű férfi alussza ki az italozás fáradalmait. Egy hasonló benyomást keltő asszony a rendőröknek kezdi bizonygatni, valóban „bevonul”, arra a 18 napi elzárásra, amit korábbi botrányokozásával „érdemelt ki”. Aztán pergő nyelvvel szidja az ajtón ki- tántorgó férjét. Tompa puffanás. Az egyik törzsvendég a lépcsőkön végigzuhanva éri el a járdaszegélyt. Ketten feltámogatják, aztán otthagyják. Korai volt. Újabb puffanás: az idős férfi elterül a porban... Az A PAPÍR ELEG? Akinek mindent lehet • Évtizedes párbaj • Renitens lakó • Érvényt az igazságnak! A ház olyan mesésen elhanyagolt, olyan művészien hullik róla a vakolat, hogy rögtön Pafó Pál úr portája jut az ember eszébe. Csakhogy amíg annál a nevezetes úrnál a lustaság volt az elhanyagoltság fő oka, addig itt Szigetcsépen, a Szabadság u. 61. alatt a kétségbeesés szülte a nemtörődömséget — a kétségbeesés, amely vagy másfél évtizede kerítette hatalmába a tulajdonost, Vadkerti Ignácot és feleségét, mert igazságuknak nem tudnak érvényt szerezni. Ugyanis lakójukat, id. Gábor Józsefet egyáltalán nem hatják meg a perek és végzések elmarasztaló ítéletei, ő csak továbbra is fenyegeti Vadkertiéket, ezt a két, szinte magatehetetlen, ír- ni-olvasni sem tudó öreget. Hála helyett A história eredete az áttelepítések időszakára nyúlik vissza, amikor is Vadkertiék 1948-ban Szlovákiából áttelepültek, ott leadták házukat és cserébe kapták helyette Szigetcsépen, ezt a már említett nevezetes hajlékot. A ház a német nemzetiségű id. Gábor Józsefé volt, amelyet az állam kisajátított — sok más hasonló portával együtt, akiknek a tulajdonosai tudomásul véve a világháború után kialakult másfajta történelmi helyzetet, áttelepültek Nyugatra, vagy az országon belül kerestek más lakhelyet maguknak. Vadkertiék megengedték id. Gábornak, hogy volt házában egy szoba-konyhát, élés- és fáskamrát továbbra is igénybe vegyen, a pincét és a padlást pedig közösen használják. Id. Gábor ahelyett, hogy hálás lett volna Vadkertiéknek, az új tulajdonosoknak eme gesztusért, inkább a veszekedések állandó tanyájává változtatta a házat. Mérges góc Egyszer, csak úgy, minden külön értesítés heiyett Gábor „leválasztotta” Vadkertiek konyháját, falat húzott fel, ajtót tett rá. A bíróság hiába ítélte Vadkertiéknek a helyiséget, Gábor nem adta visz- sza. Megtörtént az is, hogy a kertben az öreg Vadkerti éppen gyümölcsöt szedett, amikor Gábor rátört azzal, hogy az övé a gyümölcsfát!), a Veszekedés hevében az öreg leesett a fáról és eltört a karja. Vadkertiék esténként bezárkóznak, nem mernek mutatkozni, félnek Gábortól. Nincs értelme felsorolni a szinte naponta ismétlődő, sokszor tettlegességig fajuló veszekedéseket, amelyek Vadkertiék idegeit teljesen felőrölték, csupán annyit jegy- zünk még meg, hogy a községi tanács építési engedélyt adott Gábor fiának, ifj. Gábor Józsefnek, aki apósa telkén fel is építette két szoba, konyhás, fürdőszobával, kamrával rendelkező házát és még 1966. október 12-én elköltözött feleségével és két gyermekével. A tanács azonban tévedett, amikor azt gondolta, hogy id. Gábor is családjával tart majd az új házba és így a mérges góc felszámolódik. Ö állhatatosan marad, szítja a haragot, sőt beadványban fordult a tanácshoz, hogy — ha el is költözött fia családja — továbbra is használhassa a nyárikonyhát és a tyúkólat. Hogy miért? Talán azért, mert reggeltől estig nem tartózkodik otthon, a fiánál van — és különbén sem tart egyetlen egy baromfit sem. Elzavarja a vevőt A házat most hirdetik Vadkertiék, hogy eladó. Fényes, napsütéses kora délután, de a ház, mintha halott lenne. Zárva az ajtók, az ablakon leeresztve a zsalugáterek. Végre az egyik ablak kinyílik. Aztán az ajtó is, az öregek bizalmatlanul végigmérnek. Vadkertiné nagyot hall, csupán a szájmozgásból olvas. Vadkerti bácsi szinte egy szót sem szól. Ö nagy beteg — tbc-s. 95 ezer forintra tartják a házat. Ha sikerülne eladni, Visszamennének Szlovákiába, vennének maguknak házat, mert ott élnek testvérei. Magyarországon senkijük sincs. 600 forint nyugdíjból élnek, amit ott is megkapnának. Id. Gábor ajtaja zárva, nincs otthon. A fiánál van szokás szerint. Ha vevő jön és véletlenül otthon van, akkor nagy hangon kijelenti, hogy övé a ház, és ez nem eladó. Tehát elzavarja a vevőket. Sokan hisznek is neki. S most idézek egy 1959 Ölből való felszólítást, amelyben a községi tanács vb. id. Gábort figyelmezteti: „... Amennyiben a járásbíróság ítéletét azonnal • nem hajtja végre, úgy a végrehajtó bizottság a járási rendőrkapitányság felé a szükséges intézkedéseket megteszi.” Nem tudom, hogy megtet- ték-e a szükséges intézkedéseket akkoriban, 10 évvel ezelőtt — de ha meg is, ennek semmi látszata nincs most 10 év múltán. Pedig id. Gábor találékonysága nem ismer határt: „Egyik nap az unokája családja eljött, hogy férjhez ment a kislány és a Gábor nagypapa nekik adta a lakásáé...”— írják Vadkertiék. íme a legújabb fejlemények, és lesznek is még mindaddig efféle „újdonságok”, amíg radikálisan nem vetnek véget ennek a másfél évtizedes veszekedésnek — a bíróság és a rendőrség együttes elejével. Berkovits György asszony tovább perlekedik férjével, egymásnak is mennének, ha az erélyes rendőri felszólítás nem szegné kedvüket. A botrányhősként ismert férj és feleség hamarosan békés egyetértésben foglal helyet az URH-s kocsiban. Posfa-park, 10 óra 30 perc. Zseblámpák fénykörei tapogatják át a sű- rő cserjést. — This is Radio Luxemburg... — harsog a szöveg, majd a zene az egyik pádról. A táskarádió mellett fiatal pár. A fiún rongyos szegélyű zeke, hátracsapott szalmakalap, övén fura dekoráció: dugóhúzó lóg. A kislány ellentéte partnerének, csinosan öltözött. Ámde 16 éves, és semmiféle igazolványa sincs. — Szüleim úgy tudják, nagymamámnál vagyok — válaszol a rendőrtiszt kérdésére —, a nagymamám pedig azt hiszi, moziban ... Hogy mindenki azt higgye, ami van, egy rendőr kíséri haza.... A park szélén üres Gaz gépkocsi. Ajtajai nyitva, bent menetlevél, hivatalos és személyi iratok. A Pest megyei Építőipari Vállalat AE 20—01 rendszámú autójában bőven akad időnk szemlélődni, mivel vezetője csak később kerül elő egy presszóból. — Nem tudom bezárni a kocsi ajtaját. Rossz — magyarázkodik a vezető. Ha őt ez a tény meg is • nyugtatja, a rendőröket nem, a gépkocsi őrizetlenül hagyásából szabálysértési ügy lesz... 11 óra. Serceg a rendőrautó URH-készüléke. A kapitányság jelentkezik... Az ügyeletén kisírt szemű asszony. Pencről jött. — A férjemmel megint veszekedtünk ... Így megy ez már tizenegy év óta... Dühöngött, csapdosott, bántja a gyerekeket is! Ma este tüzes vasalóval támadt a lányomra, megégette. Jöjjenek ki, mert dúl a férfi. A rendőrök véget vetnek a vitának: — Öltözzön fel, velünk jön! Bagdi Károly alhadnagy, őrsparancsnok-helyettessel szétnézünk a ház körül, létrán felkapaszkodunk a padlásra is. Sehol senki. Ekkor megérkezik a 24 éves fiú, aki tanúja volt apja brutalitásának. A veszekedés után 19 éves húga elhagyta a házat. Bizonyára ismerőseihez menekült. — Meg kell itt őrülni, évek óta csak ezt látom... — néz ránk kétségbesetten a fiú. — Megyék, megkeresem a lányom, megkeresem... — hajtogatja sírásba torzult arccal az asszony, és tétova léptekkel elindul a sötétben. A férfit a dzsipphez vezetik. Éjfél, váci rendőrkapitányság. még szörnyűséget csinál ez az ember... A dzsipp kirohan a városból. Buckás-gödrös földúton bukdácsolnak a kerekek, aztán elhagyatott helyen, domb aljában torpan meg az autó. Gyalogút vaksötétben, fák között. A házban petróleumlámpát gyújt az asszony. A homályos szobába rendőrök lépnek. A férj álmából ébred. Méltatlankodik, arrogáns. Felesége csak úgy önti magából a düh, a panasz szavait. — Hol vannak a gyerekek? — kiáltja. — Keresd meg őket! — mor— Csendes esténk volt — mondja Kovács hadnagy, helyet foglalva a telefonok mellett. Az ügyelet folytatódik. Szitnyai Jenő — Rövidesen bemutatják Pest megyében is Lope de Vega: A kertész kutyája című színművét. Az előadás társulatának tagjai többek között Vesezely Mária, Vörös Tibor, Galgóczy Imre és Majoros Júlia. Az ŐRI által elfogadott előadást Horváth Árpád rendezi.
