Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

hírlap 1969. OKTÓBER 31., PÉNTEK Ai „általános" napközikről Nő az érdeklődés az általá­nos iskolai napközi otthonok iránt: az otthont igénybevevő tanulók száma a legutóbbi ok­tatási évben megközelítette a 197 ezret és az idei tanévben — nem végleges adatok sze­rint— meghaladja a 205 ez­ret. A napközikkel kapcsola­tos néhány tudnivalóról a Mű­velődésügyi Minisztériumban elmondták: — Ha á szülő évközben in­dokolatlanul kiveszi gyerme­két a napközi otthonból, arra a tanévre elveszti igényjogo- sultságát. Szorgalmi időben a napközi működési ideje napi öt óra. A foglalkozásokon időt kell biztosítani a gyerekeknek a tanulásra, a szórakozásra, a játékra, a kisebbeknél a pihe­nésre. Ha a szülők közül leg­alább tizen kérik a napközi otthonok nyitvatartásának meghosszabbítását, akkor reg­gel 6 és 8, délután pedig 18 és 20 óra között ügyeletet kell tartani. A tapasztalatok szerint sok szülő kéri, hogy gyermekét rendszeresen korábban enged­jék haza a napköziből. A mi­nisztérium álláspontja az, hogy ez elől nem szabad mereven elzárkózni. így elengedhető a tanuló a napköziből alkalom­szerűen, ha a szülő ezt alapos indokkal kéri (például a szülő betegsége esetén). Korábban távozhat a tanuló bizonyos időszakonként rendszeresen is, ha azt a nevelő és a szülő egyaránt indokoltnak tartja. (Például téli napokon a korai sötétedés miatt, főként az is­kolától távol lakó alsótagoza­tos gyerekek esetében.) Ko­rábban mehetnek el a napközi otthonból például a bejáró tanulók, akiknek igazodniuk kell g vonat, vagy az autóbusz indulásához; továbbá azok a gyerekek, akik meghatározott napokon ismétlődő úttörő-, szakköri vagy sportfoglalkozá­sokra járnak. A szülők szabad­napján szintén engedélyezhető a gyerekek távolmaradása a napköziből, ha azt a szülő kéri. ÜJ-GUINEÁBAN 523 pápua bennszülött 'esett áldozatul a két hónap óta dühöngő influ­enzái árvány nak. Húsz perc a fűtőházban... A 3MÁ V rosszul fizet — 120 múzsa szén a kuzünbun Hol u szakszervezet Alig hiszem, hogy rosszab­bul nézhetett ki a MÁV váci fűtőháza száz évvel ezelőtt, mint most, ha a legjobb indu­lattal is nézem a víztől locso­gó, foghíjas, kormos, olaios szerelőaknát, a füstöt okádó mozdonyt, és a tábori kohót, amelynek szürke, gázos füstje a földre csapódik, a kerekek tövén dolgozók szeme közé. Elszívóberendezést, ventil­látort nem láttam itt. A két szerelőgödör között egy vörösre égett kályha­féle és két hatalmas kapu­szárny jelenti a „téliesí- tést”. Az egyik szárny törött, nem lehet becsukni. A kályha arra talán alkalmas, hogy fémet olvasszanak benne, esetleg a forrasztópákát melegítsék, de aligha fűti be ezt a nagy ho- dályt. Amikor ez a fűtőház meg­épült, sokkal kevesebb moz­donynak szánták. Ma a moz­donyok egy részét csak úgy tudják beállítani mosásra, ja­vításra, ha a kapukat állan­dóan nyitva tartják: a mozdo­nyok fele bent, fele a csarno­kon kívül áll. A munkások tele vannak panasszal. A munka sok, az ember kevés. Akik itt vannak, fülig olajo­sak és kormosak, gyakran kell mosatni ruhájukat.­Tóth Lajos kazánmosó, a váci fűtőházban. — Tizenkét éve dolgozom itt. A munka nehéz, és mi ke­vesen vagyunk hozzá. A MÁV rosszul fizet: havonta 1800 fo­rintot keresek ilyen körülmé­nyek között. Nem történik itt semmi hatásos intézkedés, hogy a körülmények emberib­bek legyenek. — Miért nem kérik a szak- szervezet segítségét...? A társaság keserűen felne­vet. Válasz helyett tovább so­rolják a panaszokat. Szerintük a közétkeztetés­sel sincs minden rendben. ? — A váci gyárak sorra el­kaparintják kazánfűtőinket. Sokkal több fizetéssel, köny- nyebb és tisztább a munkájuk. A 321-es mozdony fűtője Vác és Budapest között oda-vissza 30—32 mázsa szenet lapátol be a kazánba. Ezt az utat napon­ta négyszer teszi meg... Egy nagyobb mozdony szer­kocsijára 100—120 mázsa sze­net raknak fel. A munkás­hiány miatt egyenesen a szén­szállító vagonokról rakják meg a mozdonyokat. Húsz-huszonöt percig vol­tam bent a fűtőházban. Ami­kor kijöttem, a gáz a halán­tékomat döngette. A munka­idő 480 perc, ennyit töltenek itt a munkások ... Harmos Jenő ÓRIÁSKEHELY MAGASBAEMELÉSE Békéscsaba vízellátásának javítására nyolcmillió forin­tos költséggel új, korszerű víztorony épül. A napi 2000 köbméter vizet szolgáltató objektum 780 tonnás beton- kelyhét emelődaruk vontat­ják fel a 40 méter magas víz­torony tetejére. Az óriáske- hely magasbaemelése csü­törtökön kezdődött és több napot vesz igénybe. \ lemem-Zeani házaspár Budapesten Budapestre érkezett Nicola Rossi Lerne ni és Virginia Zeani, a világhírű operaéne­kes-házaspár. Lemeni ma este a Borisz Godunov, Virginia Zeani pedig vasárnap a Pil­langókisasszony címszerepét énekli az Operaház színpa­dán. ISMÉT APADÁS Élők a holtak városáért Város. Sírkövek alkotta ut­cák. Parcellák formálta ke­rületek. Az elmúlás és em­lékezet sugárútjai, ösvényei. Halhatatlanok és hamar elfe­ledettek. Magasba nyúló kar­csú gránittömbök. Kápolna nagyságú márvány sírboltok. Földhöz tapadó korhadt fa­keresztek. Nevek, melyek tör­ténelmet idéznek, s nevek, melyek semmit nem monda­nak. Forradalmár, hercegnő, bankái’, író, államférfi, szí­nésznő, püspök, tudós, festő, táblabíró, ezredes, főpolgár­mester ... Hírességek és sem­mivé lett hírhedtségek. Kere­pesi temető. Százhúsz éve, 1349. áprilisában nyitották meg. Százhúsz éve hordja ide a nemzet halottait. Halhatat­lanokat, akik tetteikkel írták be nevüket történelmünkbe. S gazdagokat, akik számára egykor a vagyon nyitotta meg a holtak városának kapuját. Százhúsz esztendővel ez­előtt temettek először ide. Nem tudni, ki volt az első halott Csak három esztendő múlva kezdték el vezetni a sírkatasztert. Kilencven hek­táron azóta megteltek és ki­ürültek a parcellák. 1952 óta már nem köztemető. 1956 óta hivatalosan is, de csak papí­ron: Nemzeti Panteon. Terv negyven éve van arra, hogy a nemzet nagyjainak em­lékhelyét kell létrehozni itt. Talán most már — nemzeti összefogással — valósággá is lehet az, ami papírokon pi­hen. hatatlanná vált ösvények. Ez ma a panteon. Ahhoz, hogy a szó teljes értelmében az le­gyen, legkevesebb félmilliárd forint kellene. Panteon A tizenkét olympusi isten templomát nevezték így. A császári Róma tette azután nagyjai temetkezőhelyévé. Minden nemzet követni igyekszik a példát, hogy így is lerója kegyeletét legjobb fiai, leányai előtt. Már Széche­nyi javasolta, tegyünk mi is így. Az 1868. évi LUI-.törvény­cikk 22. paragrafusa határozta meg először a temetők jogi helyzetét, használatát. 1928- ban a főváros megkezdte egy helyre gyűjteni a legjeleseb­bek földi maradványait, Arany János talapzaton nyugvó érc­koporsója, s a Kossuth-mauzó­leum köré. 19(51-ben leplezték le a munkásmozgalom halot­tainak emlékművét. A fel­irat: „A kommunizmusért, a népért éltek.” Öt szó, de min­dent elmond azokról, akik itt nyugszanak. Rajk László, Ga­rasin Rudolf, Bebrits Lajos, Molnár Eriié, Kállai Éva... Sírok az emlékműhöz vezető széles úton, s hamvvedreket takaró márványtáblák az emlékmű falán. Ez az emlék­mű, s a körülötte elhantoltak ötágú csillagos, fekete már­ványból faragott sírkövei al­kotta parcellák képezik a Nemzeti Panteon létrehozásá­nak fontos pontját. A másik-ilyen pont: a kerül. A kegyelet — bármily furcsán hangzik is — nem csupán szándék, elhatározás kérdése. Pénzé is. Mert pusz­tul, omlik a Batthyány-sirem­iék. A Deák-mauzóleum ku­polájának foghíjaiban varjak kárognak ... A Nemzeti Pan­teon harmadik fő parcellája a művész-parcella lenne. Mó­ricz és Babits, Munkácsy, Csontvári nyugvóhelye. Tennivaló rengeteg van. Hatalmas, kiürített parcellák várnak elegyengetésre, fával, bokorral, virággal, pázsittal való beültetésre. Majd’ ezer, műkincsként számontartott sírbolt, síremlék, szobor, áhí­tozik restaurálás, s rendszeres gondozás után. . Névtelenné vált sírok sorsáról dönteni. Egy helyre, egy parcellára gyűjteni a tudomány, a mű­vészet, a technika nagyjait. A kegyelet érzésével, de az ész­szerűség alapján határozni ar­ról, mi az, amit őrizni kell, s hol boríthat rég elporladt holtak helye fölé örök taka­rót a fű, virág, fák lombja. Mi legyen az úgynevezett öreg-temető sorsa? Mi a te­metőfalhoz tapadó, többségé­ben romos sírboltoké? A leg­pontosabban tudni, 'kik és hol nyugszanak a temetőben. Föl­sorolni is nehéz a tennivaló­kat. S mert az, nem lehet egyetlen szervezet, néhány tisztviselő gondja. E felismerés vezette a Ha­zafias Népfrontot arra, hogy a Nemzeti Panteon Gaztengerben fuldokló, jel­telenné kopott - sírkövek. Va­gyonért kovácsolt kerítések. Remekbe faragott márvány- szobrok. Gesztenyefák és szo­morúfűzek. Széles utak és jár­Kossuth-mauzóleum Állvány fogja körül, kőfara­gók dolgoznak rajta. A res­taurálás hatmillió forintba megvalósításának apostola le­gyei^ Akcióbizottság, mely két esztendőnél régebben műkö­dik, már sokféle eredményről adhat számot. A társadalmi munka napjainkig meghaladja az egymillió forint értéket, holott az igazi teendők majd csak most következnek. Nem késett a hivatalos segítség és támogatás sem, s százával je­lentkeztek a tudósok, művé­szek. fiatalok önzetlen, önkén­tes munkára. Befejeződött a műkincsek fölmérése, rende-. letek és határozatok terem­tettek tiszta képet a teendők­ről, melyek — a tervek szerint egy évtized alatt megvalósulva, állami és társadalmi erőforrá­sokból, létrehozzák az eddig papíron szunnyadó Nemzeti Panteont. Sárga, barna, piros faleve­leket sodor a szél. A kései őszi napsugárban ingujjra vetkőznek a kőfaragók a Kossut/i-mauzóleumnál. A buxusbokrok dacolnak az el­múlással, haragoszöld leve­leikkel sűrű takarót iónnak a sírok fölé. Ábrányi Emil — „Éltem és daloltam”, áll sír­kövén —, Klapka György, Jó­kai Mór, Blaha Lujza, Xantus János, Semmelweiss... Ne­vek. melyek tenni, cselekedni hívják az utódokat. A haza bármely táján élőket. Minden­kit. M. O. A Tiszában mái nem is számolják a gázlókat Kevés a főzésre fordítható pénz. Sem a mennyiség, sem az ételek minősége nem kielé­gítő. - Ha javulna, — többen étkeznének itt, most sokan otthonról hoznak hideg ételt. Viski József fölvigyázó egy mozdonyvezetővel vitázik. Há­rom nap szabadság kellene, de nem tudnak adni, mert nincs ember. Talán egy hét múlva. A felvigyázó szerint az utazó személyzet létszámhiánya a legsúlyosabb probléma. A fű­tők csak mennek innen, de fel­vételre alig jelentkeznek. A néphagyomány szerint már az Árpád-kor előtt föld­vár állt Hevesen. A nyomok felkutatására ásatásokat kezd­tek a falutól mintegy öt kilo­méterre. A próbaásatások a vártnál is kedvezőbb ered­ményre vezettek. Megtalálták egy késő kö­zépkori temető maradvá­nyait, ahol nyolc sírt tár­tak fel. Egy kislánycsontváz mellett párta maradványaira bukkan­tak, egy férficsontváz közelé­ben érdekes kormeghatározó pitykegombok kerültek elő. Egy másik árokban szkítakori földbe ásott épületet és mellet­A múl theti * kétnapos esőzés révén Budapestnél 20 centi- méternyit áradt a Duna: a pénteki 88-ról szerdára 108 centiméterre emelkedett a víz­szint. A jótékony hatás ez­zel be is fejeződött: különben sem sokat segített ez a kis áradás. Á gázlókat nem tün­tette el: jelenleg is 69-et tar­tanak nyilván — ebből 43-at a magyar szakaszon. Körtvélyesnél — Rajka közelében — mindössze 16 te hulladékgödröt találtak cse­réptöredékekkel, edényma­radványokkal. Még értékesebb lelet került elő a próbakuta­tást szolgáló ötödik árokból: ebben két őskori, félig földbe vájt házra bukkantak. A régészek — a felszínre ke­rült leletekből — teljes bizo­nyossággal következtetnek a hevesi vár létezésére. A felté­telezett vár az Árpád-kor előtt épült, és ezt a helyet tették meg később a hevesi ispánság székhelyévé. Az 1219-ből szár­mazó adatok Hevest már szék­helyközségként emlegetik. declméteres vízréteg ta­karja a sóderzátony csú­csát. Amint az esőzés, úgy az ára­dás is csak átmeneti válto­zást hozott. Ausztriában és a felső magyar szakaszon máris megkezdődött az apadás, s az előrejelzések szerint pénteken Budapestnél is 5—6 centimé­teres apadást várnak. A víz­utánpótlás elmaradásával a következő napokban is a víz­szint lassú, folyamatos csök­kenésére lehet számítani. A Tiszán annyira folyta- tatódott az apadás, hogy most már nem számlálják a gázlókat, csak annyit jelentenek: Tisza- löktől a déli országhatárig 10 —14 deciméter mélység körüli gázlók találhatók a folyó med­rében. Világtakarckossági nap (Kertész rajza) Őskori település nyomaira bukkantak Hevesen EMBEREK, PILLANATOK A kályhás Ilyenkor rettenetes nagy űr. Persze, az az igazság, hogy mi kényeztetjük el. Ha ki-ki tavasszal vagy nyáron rend­be tetetné kályháját, nem lenne szeptemberben-októ- berben annyira kapós. így azonban egy nap tíz helyre is el kell mennie, s örülhet az, akit szerencséltet. Álig merem megszólítani. — És most már jó lesz? Hirtelen eszembe jut, hogy ezzel megsértem^ gyorsan ja­vítanom kell a kérdést. — Már úgy értem, hogy ... szóval, ha mi gyújtunk majd be, akik nem értünk hozzá, akkor is ... — Tessék nyugodt lenni! Ki akarnám engesztelni. — És hogy tudja olyan jól eltervezni a járatokat? Hogy annyira tartja a meleget? Egy pillanatra abbahagy­ja a munkát: nyertem. — Tudománya van annak, kérem szépen. Tetszik tudni, sokan azt hiszik, ezt elég csak összerakni. — Nem? — Hát kívül kályha lesz, igaz, de belül! Mert az igazi kályha attól jó, ha belül kály­ha. Tetszik érteni? Nekem ugyan akkor kályha a kályha, ha meleget ad, de nem kötözködöm. Inkább más oldalról aka­rom kiugratni a nyulat a bokorból. — Igaz, hogy a kályhások kicsit lenézik egymást? Hogy nem szeretik a konkurren- ciát? — Csak az, aki nem ért a kályharakáshoz. Aki ért hoz­zá, az nem tesz ilyent. . — És sok van, aki nem ért hozzá? Rám néz, és mosolyog. Nem lehet őt falhoz... akarom mondani kályhához állítani. Nekifog újból a munká­nak. Szótlanul dolgozik, de tevésén-vevésén látszik: tud­ja, hogy nézem. Kézbe vesz egy marék agya­got és tapaszt vele. Ma, a modern korban az ősi anyag­gal. Vajon tudja, hogy mi­lyen fontos volt valamikor az emberiség történetében az, amivel dolgozik? Mintha megérezné min gondolkodom, beszélni kezd. — Aztán egy kicsit művé­szet is ez a mi szakmánk. Mert az, hogy jó a kályha, igazán csak mesterségbeli do­log. De, ha szép is, ha muta­tós is, az már művészi mun­ka. Hogy a fúgák pontosak legyenek, hogy a színek-ne üssék egymást, hogy a csem­pék elrendezése ne legyen olyan, mintha villával do­bálták volna össze a kályhát. Csak most nézem meg iga­zán a munkáját. Mintha hul­lámok játszanának, olyan a szín játéka a csempének: sötét­világos, sötét-világos. Tény­leg rakhatta volna össze­vissza is! Közben el is készült, az utolsó simításoknál tart. Aztán papírt sodor össze, majd gyújtót vesz elő. Látszik, hogy most szer­tartásra készül. Talán az ősök csinálhatták így, amikor még a kályha elkészültével babonás szöve­get is mormolniuk kellett, hogy a szellemek, a tűz is­tene ne haragudjon a kály­hára. Gyakorlott mozdulattal meg­gyújtja a papírt, aztán hir­telen kinyitja a kályhaajtót és bedobja. Mintha valaki rántaná be­lülről, úgy vágódik be a tűz- térbe az egész. Egy szempil­lantás alatt talán már végig is futott a járatokon, s talán már a kéményen is kiszaladt. Rám néz. Egy kicsit semminek ér­zem magam mellette. Még egyszer megsimogatja a kész kályhát, aztán halkan mondja: Egészséggel tessék használ­ni! Tóth Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents