Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

l'í. J í megyei '^Mírlap 1969. OKTOBER 31.. PÉNTEK A Madách Színház bemutatója: Szomory Dezső: Hermelin A sikeres meglepetés és a rácsodálkozó visszaemlékezés erejével hatott a már-már el­feledett Szomory Dezső a Ma­dách Színházban. Ugyanis haj­lamosak voltunk eddig arra, hogy a XX. század elejének magyar színpadi szerzőire át­látszatlan fátylat borítsunk, s mintha nem is lettek volna, nemhogy erényeikből, de hi­báikból sem akartunk tanulni, így szándékoztunk megterem­teni a mai magyar színpadi játékot, s hogy ez némi gyen­gékkel és karambolokkal sike­rülhetett csak, annak egyik oka lehetett, hogy a hagyomá­nyokra féltünk odafigyelni. Pedig Szomory Dezsőtől el tehetett volna lesni: hogyan is ragadja magával a közönséget játékkal — színpadi virtuozi­tással. Szomory nem rafinált dramaturgiai meglepetésekkel kápráztat el, mint mondjuk Molnár Ferenc, hanem vonzó szerepekkel — jellemekkel ke­vésbé, alakokkal inkább, de szerepekkel, amelyekben a szí­nész naggyá lehet, kijátszhat- ja magát, vagy zéróvá válhat, olyat bukhat. A Hermelint csak kiváló színészekkel érde­mes játszani, úgy, ahogy a Madách Színház tette. Közép­szerű, vagy rutintalan játéko­sokkal ez a vígjáték középsze­rű, vagy megbukik. Ez mint­egy mércéje is lehet egy igazi színpadi játéknak, amelyet színház számára alkottak, amelyben tengődni bűn, és fel­olvasni lehetetlen, elmondani felesleges. Ezt látni és hallani kell — színházban. A fennköl- ten önző színpadi szerző sze­repében Gábor Miklós sztár, alakítást nyújtott. Olyanná változott, mint a régi és mai nyugati képes magazinok cím­oldalaira fényképezett, egyszer elbűvölően mosolygó, máskor indignálódóan morcos, allűrök­kel, mániákkal bőven rendel­kező világkedvencek, mint a rezignáltan öregedő sztárok, akiknek 16 éves lányok oda­adnák lányságukat, és ő ke­gyesen elfogadná, persze csak akkor, ha kedve van hozzá. Mint kis színésznő és fiatal szerető Dómján Edit talán még sohasem kapott ilyen magára szabott szerepet, és naggyá vált. Olyan magávalragadóan durcás és olyan szertelenül nő, mint ahogy ezt a századeleji illemtankönyvekben ábrázol­ták: milyennek kell lenni az igazi nőnek? Vagy, milyennek kell látszani a valódi hölgy­nek? — de ezt már Tolnay Klári játssza, mint híres szí­nésznő, öregedő szerető. Fi­nom és bájos, okosan nagy­vonalú, mint aki elhatározta, hogy inkább megtartja szí­nésznői méltóságát, mint meg­csalt szeretői státuszát. Már­kus László naivan együgyű ta­nára, Lőte Attila aranyifjú festője, Schütz Ila szemtelen cselédlánya, Szénási Ernő in- timpista újságírója, mind olyan hálásan és színpadisme­Botrány Megérkezett a kertitörpe! gipszből agyagból — a tehetősebbek kőből — azonnali kápé fizetésre az Erénytől rendelték egyenest most körültáncolja feleség és nagylány az érettségire készülő fiú míg a családfő a műremek árnyékában nyirkosodó ujjal rejti a megmaradt százasokat a mellényzsebbe a csütörtök-esti pásztoréra költségeire. Holnap majd mindenki felháborodik mikor a vidékről érkezett kisunoka — aki csak nyaralni jött a házhoz — a szoborárnyék hűsébe megy pisilni. Kardi László Földmérés — filmen Érdekes témájú film forga­tását kezdték meg kedden Pé­csett. Az uránvárosi Komarov Gimnázium és Szakközépis­kola diákjaival: az első magyar földmérési oktatófilmet itt veszik szalagra. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium megbí­zásából Perényi Gábor rende- dező és ifi. Schóber Róbert készíti a mintegy félórás szak­mai filmet. Az ország négy középiskolájában vezették be a földmérési szaktárgy taní­tását azzal a céllal, hogy jól képzett fiatalokat neveljenek e fontos szakma számára, s ezek egyike a pécsi Komarov Gimnázium. A film „főszereplői”: Bor­nemissza Imre földmérő mérnöktanár és a harma­dik osztály tanulói, akik természetesen nagyon élvezik, hogy tanulásuk és fe­lelésük a filmfelvevőgép előtt zajlik. Grafit és a függőakna A szénnél sokkalta értéke­sebb grafitnyomokra figyeltek fel a közelmúltban a szén után kutató geológusok Ede- lény környékén. Feltárására — a Központi Földtani Hiva­tal támogatásával — már szeptemberben megkezdték egy 40 méteres függőakna mé­lyítését. Az eredmény igazol­ta a feltevéseket. Az első egy méternél vastagabb grafitréte­get már másfél méter mély­ségben elérték, az eddig leg­értékesebbnek tekinthető har­madik rétegre pedig 19 méter mélységben bukkantak rá. A függőakna mélyítését tovább folytatják. Az eddig elért tele­pekből vett mintákat a borso­di szénbányák földtani osztá­lyának laboratóriumában, va­lamint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen vizsgál­ják. BEMUTATKOZOM. A NEVEM: lÖLDfeRT Ismerjen meq! Meglátja: a fokhagymakrém GAZDASÁGOS. NEM ÉRZŐDIK MEG A KEZÉN. KÉNYELMES, MINDIG HASZNÁLATRA KÉSZ. FOKHAGYMAKRÉM rettel megírt szerep, amelyben a színész lubickolhat, ha tud — és ők szerencsére tudnak, de nemcsak lubickolni, fürde­ni is. Szomory gyönyörűen ír. Er­re szokták azt mondani, hogy „tud írni”. Mondatai festőiek, cizelláltak, láttatják az általuk kifejezett jelentést. Képei ra­gyognak fordulatosán és szel­lemesen. Stílusa emelkedett, s mivel a Hermelin szatírába hajló vígjáték, tudatos dagá­lyossággal emelkedett. Ezeket a szavakat-mondatokat, ame­lyek úgy szólnak, zengedez- nek, mintha valódi rímek len­nének, varázslatosan lehet for­málni. A színészek egységes stílusban, rendkívül hatásos, emelkedő dikcióban is szólal­tatják meg, s így válik a játék hangzása olyan kényeskedően, finomkodóan csúfondárossá, hogy akkor is mosolygunk raj­ta, áfáikor különben más okunk nem lenne rá. A ren­dező Ádám Ottó egyik elévül­hetetlen érdeme, hogy Szo­mory nyelvezetéből kihámozta ezt a hatásos dikciót, és átül­tette a színészekbe. Már ezzel jellemezte a darabot. A kitűnő szereposztással és színészveze- téssel pedig elérte, hogy a já­ték, valódi játék maradt. Nem kívánt ő mást az írótól és a darabtól, mint kigúnyolni a minden emberben valahol benne lakozó sztár igényeket. Különben más nincs is a da­rabban. A rendező másik el­évülhetetlen érdeme az, hogy amit nem írt meg a szerző, azt nem is akarta kihámozni. A Hermelin .gyönyörűen, él­vezetesen, szakmai rutinnal felcicomázott darab. A szó szoros értelmében, hiszen Kö- peczi Bócz István díszletei és Mialkovszky Erzsébet jelmezei is a dús pompa részei, amely már-már bizonyos „fellinis” beütésekkel is rendelkezik, de tnindez a sztár-finomkodás karikirozását kitűnően szol­gálja. Kellemes játék volt újból felfedezni Szomoryt, ha má­sért nem, csupán azért is, mert a Hermelinből kitűnő színhá. zat lehetett csinálni. Berkovits György TÍZ TV A képen csak négy készülék látszik, de összesen tíz vevőberendezést aján­dékozott tegnap a Dunai Kőolajipari Vállalat a „Tv-t minden iskolának” akció keretében a budai járás kilenc általános iskolájának, valamint a Fejér megyei Er­csi község kisiskolásainak. A százhalombattai tv-ajándékozási ünnepségen az olajváros szocialista brigádvezetői tehát tíz is­kolaigazgatót és ugyanennyi úttörőküldöttséget láttak vendé­gül. A megajándékozottak meghívták az ajándékozó brigád- vezetőket a november 7-i iskolai ünnepélyekre, mikor a ta­nulók birtokba veszik a készülékeket. Foto: Urbán Jelentkezett minden nebuló A készülék előbb búgott egy kicsit, feszült, ideges várako­zás, gyerekek nyüzsgése, az­tán kivilágosodik a képer­nyő. Az iskola-tévé bemon­dónője áll szemtől-szembe az iskolások díszegyenruhájába öltözött fehér inges, nyakken- dős diákokkal. ' Képzeletbeli utazásra hívja őket. S amikor felteszi a kérdést, akartok-e velünk jönni, aki akar jelent­kezzék, minden nebuló ujjacskája magasba emelkedik: hogy­ne akarnánk. Cigánygyerekek. Legtöbbjük először éli át a nagy pillana­tot, először lát televíziót. Ahogy az igazgató, Lehotzky Ferenc ugyancsak megilletőd- ve, csöndes szóval fogalmaz­za: „Jobb helyre nem is jö­hetett volna ez a készülék, olyanok kapták, akiknél ott­hon a vityillóba nemhogy a televízió, de még a villany sem jutott el.” Csak néznek és küzdenek Mi csinálta ki az idegeimet? Semmi vész, már túl vagyok az idegösszeomláson, halluci- nációkon, és sem II. Erzsébet angol királynővel nem tévesz­tem össze magam, sem sámli nem vagyok, amire minden­áron rá akarok ülni. Pedig amíg ide jutottam... — száz mást már évekkel ezelőtt ki­készített volna, amin én ke­resztülmentem. Hiszen csak az, hogy hétszer nősültem, és két feleségemet kétszer is el­vettem, meglehetősen igénybe vette idegeimet. Ráadásul a harmadik nej, Raplis Regina, meg akart mérgezni, szeren­csére tévedésből arzén helyett porcukrot kevert a székely­káposztába, s így egy kis gyo­morrontással megúsztam. Pró­bálkozott borotvával is. Épp arról álmodtam, hogy meny­nyire imád, mikor arra -éb­redek, a torkom riszálgatja. Idegességében — a jó sorsnak hála — a kés tompa végével próbálkozott. így is sejthető, mennyire hatott rám az a hit­vesi túlbuzgóság. Sajnos, a gyermekeimmel sem volt több szerencsém. Legkedvesebb lányom, Elvira, miután kiváltotta a betétköny­vem, mostohatestvéremmel el­szökött az idegenlégióba, ahol markotányosnő lett, majd ké­sőbb a világlapok megírták, hogy zárdába vonult, de csak azért, hogy kirabolja a Ribi bel Makesz-i karmelita nővé­reket. És ez a mostohatestvérem is! Nem elég, hogy megléptette a lányom, elszerette néhány fe­leségem, még névtelen levelek­kel is ostromolta a hatóságo­kat, hogy én vagyok a Szálasi Ferenc, továbbá a Hekus Dön- ci, plusz a matracomban ál­lamellenes összeesküvés céljá­ra szolgáló géppisztolyokat rejtegetek. Még jó, hogy ő csakugyan nem csempészett oda valami lövőeszközféiét, így a nyomozók csak a fogkefén találták meg, amit szépen megköszöntem, bár máig sem tudom, hogy került oda. És aztán itt van a Lipót fiam. Rendszeresen vert, mert szerinte a saját apám ezt el­mulasztotta. Gergely fiam meg, amíg ruhakefével ügynököl­tem vidéken, eladta a lakást. Igaz, csak társbérlet volt, de milyen társbérlővel! Megitták a borom, leették a szaftot a főzelékemről, naponta más és más Wertheim-zárat szereltek a WC-re, és nekem lakatost kellett hívatnom, valahányszor be akartam menni. De akkor még mit éltem át a háborúban! A sapkám hat­szor átlőtték, háromszor a fü­lemmel együtt. Mint repülős kétszer is lezuhantam, egyszer a tengerbe, ahol három hétig egy cet hátán vártam a men­tőcsapatot, másodszor egy krá­terbe, ami .alig hogy kimász­tam, elkezdte a kitörést. Plusz az egészséggel sem volt sok szerencsém. Három­szor vették ki a vakbelemet, négyszer a mandulámat, és máig is bennem van egy csi­pesz és két kis olló. Nálam a negyvenfokos láz úgyszól­ván hőemelkédésnek számított, és egyszer a koporsóban vet­ték észre, hogy tulajdonkép­pen élek. És mégis mindent, mindent kibírtam, átvészeltem. Ide­geim dacoltak valahány sors­csapással, míg most ez a leg­utolsó eset egyszerre leterített. De hát rémes is volt! Kibír­hatatlan! Elviselhetetlen! Be­ne! Bene! Hogy tudtad, hogy tudtad azt a labdát a kapu szá­jából így fölé lőni. Nagy J. József elemi erővel feltörő megha­tottságukkal a felnőttek is, akiknek mindez köszönhető. Az ÁFOR Vállalat budapesti gépkocsis kirendeltségének vezetői, a pénzt összeadó bri­gádok első emberei, talán csak sejthették, de semmi­képp sem tudhatták, milyen különlegesen nagy szolgálatot tettek akkor, amikor tegnap reggel az Örkényi általános iskola cigány- osztályainak ünnepélyesen átnyújtották a tv-készülé- ket. Százhuszonhét gyereknek sikerült nagyszerű perceket, majd sok szép órát szerezni. Persze, hogy köszönték, de köszönte a cigányosztályok munkaközösségének képvise­lője, Balogné is. Nem ment könnyen. Az igazgató segített: előző nap néhány sorban ösz- szefogta az ilyenkor elmond­ható leglényegesebbeket. Azt is hozzátette, nyugodtan be leshet a papírba, ha elakadna. De Balogné úgy érezte, ez méltatlan lenne a helyzethez s inkább küszködve Szorongá­sával, lámpalázával, egy ki­csit botladozva, de segítség nélkül mondta el a köszöne­tét. Pedig ugye milyen nehéz ilyenkor megszólalni a nagy nyilvánosság előtt. Ezután következett az, ami­ről ugyancsak nem könnyű úgy beszélni, mint valamilyen ismétlődő hivatalos esemény ről. Az egyszerű szülők fehér asztalhoz ültették az ajándé­kozókat, hogy valamiképpen legalább jelét adják a hálá­nak. Itt ekkor született meg a vállalati emberek elhatá­rozása: ez csak az első lépés, segíteni fognak máskor és másban is. Már most jelezték, hogy ta vasszal, autóbusz jön a gye­rekekért és viszi őket pesti körútra. Az első lépéseket hát továbbiak követik. A tegnapi eseménynek ez talán az egyik leglényegesebb mozzanata. t. gy. Törzsgárdajelvény — pedagógusoknak Szombaton, november el­sején délelőtt kilenc óra­kor bensőséges ünnepséget rendeznek a Dábasi Járási Tanács épületének díszter­mében. Kálván Lászlónak, a pedagógus-szakszervezet já­rási titkárának megnyitója után Raffay Béla, a járási tanács vb-elnökhelyettese kö­szönti a járás iskoláiban húsz esztendeje vagy annál régebben dolgozó pedagógu­sokat, majd Boros András, a járási tanács vb-elnöke tünteti ki a pedagógusokat. Ezt követően Miskolczi Ká­roly, a járási tanács vb mű­velődésügyi osztályának veze­tője jutalmakat ad át a peda­gógusoknak. Az ünnepséget kulturális műsor követi. SZABADKA Nem vagyok teljesen . őrült Kelendőek voltak a magyar slágerfesztivál lemezei a nemrég véget ért szabadkai nemzetközi kisipari vásáron, ahol igen nagy sikerük volt a magyar hanglemezeknek. A Kultúra Külkereskedelmi Vál­lalat által rendezett bemuta­tón a vevők főként Koós Já­nos: Nem vagyok teljesen őrült című lemezét keresték. Népszerűek voltak a magyar nóta és cigányzene-felvételek is. A vásár vezetősége díszok­levéllel és plakettel jutalmaz­ta a magyar hanglemez kiál­lítást. Kora bronz sírok A nyugati országrészen első ízben... A csepregi kavicsbányában kora bronzkori temetőrészlet került napvilágra. Eddig négy sírt tártak fel. A bennük ta­lált bronzedényeket és éksze­reket a szombathelyi Savaria Múzeumba szállították. A nyugati országrészen első íz­ben találtak bronzkori temet­kezési helyet. Feltárását jövő­re folytatják. Ezer ezüstdénár a répaföldön Értékes középkori pénzlelet — ezer ezüstdénár — került elő a Baranya megyei Beze- dek község határában. Egy nyugdíjas állami gazdasági dolgozó, Blond Péter és fele­sége a répaföldön dolgozott, amikor a kapa kifordította az első érméket. Ezek nyomán felásták a területet és mint­egy fél kilogrammnyi ezüst­pénzt gyűjtöttek össze. A lele­tet eljuttatták a pécsi Janus Pannonius Múzeumba, amely­nek munkatársa — dr. Kiss Attila régész — megállapítot­ta, hogy az érmék a mohácsi vész körüli időből származ­nak. Azon a helyen, ahol r kincs előkerült, valaha fali állt, a török hódoltság idején azonban teljesen elpusztult. Feltehetően a hajdani falu va­lamelyik lakója ásta el va­gyonkáját az állandó háborús­kodás miatti félelmében. Mint emlékezetes: nemrégiben a közeli Mohácson került elő nagy ezüstpénzlelet, amely több mint 45 ezer darabból állt. A feltűnően jó állapotban levő dénárokat a múzeumban gondosan megtisztítják és kon­zerválják. majd tudományo­san értékelik, s még az idén bemutatják a közönségnek Pécsett. HOSSZÚ, súlyos betegség a tán 87 éves korában elhunyt Kornyej Csukovszkij, a kiváló szovjet író. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents