Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

fl l'fc»» M EC» yfiWop 1969. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK Tiszta ruhák Nagy, földszintes épület, kí­vülről raktárnak, jobb eset­ben irodaépületnek látszik. Törökbálinton a Pest megyei Tanács tüdőkórházának árnyé­kában húzódik meg: itt min­denki úgy nevezi: a mosoda. Sokkal nagyobbnak gondol­ná az ember azt a helyet, ahol naponta tizenhárom mázsa fe­hérneműt, ágyneműt mosnak ki. Két kópadlós terem, kék, fehér színek, világos ablakok, tiszta köpenyben, nagy gépek­kel dolgozó asszonyok. A centrifugából kiemelt nedves ruhatömeget kétfelé osztják, a „sima áru”, azaz a lepedők, párna- és paplanhu­zatok a gőzmángorlóba kerül­nek. Ez a gép egyszerre végzi el a szárítás és a vasalás mű­veletét. A másik csoportba az úgynevezett „gombos áru”, te­hát a köpenyek, nadrágok, pi­zsamakabátok kerülnek. A te­rem egyik falán beépített vas­szekrények, fél méter széles, i két méter magas, „élükre ál- ' lított” fiókok sorakoznak. Ez a szárítófülke, ide akasztják a nlhaneműt. Bent a forró gőz elvégzi a szárítást, most már csak a vasalás van hátra. Saj- hos, a két présvasalógép tel­jesítménye — óránként 15 kö­peny — nem elegendő ahhoz, hogy minden vállalásukat idő­ben teljesíteni tudják. Ezért a ruhaneműk egy részét még mindig kézzel kell vasalni. A gőzben, párában és vízben úszó helyiségből csúszdán jut le a vasalt ruha és ágynemű a tisztaruha-raktárba. A szerző­désben meghatározott napo­kon pedig jönnek érte a Ko­rányi tbc-szanatórium, a Sem­melweis Kórház, a mikrobio­lógiai kutatócsoport, a Budai Járási TBC-gondozó és a töb­bi intézet teherautói. — V — Tragikus fiiatélia Ki békés gondolná, hogy olyan szórakozáshoz, mint a béi^yeggyűjtés,. krimibe illő történetek is fűződnek? Pedig a fiiatélia krónikásai nem egy ilyen esetet jegyeztek fel. Nemrég a több millió dol­lár értékű, világhírű Burrus- gyűjtemény aukcióján az egyik világritkaság: az 1851. évi hawai 2 centes bélyeg 14 800 fontért kelt el. A vevő talán nem tudta, hogy ehhez j a bélyeghez milyen szörnyű esemény emléke fűződik. De nem ki­zárt, hogy tudta és ezért vet­te meg... ,1892. június 15-én párizsi lakásán holtan találták Gas­ton Leroux ismert filatelistát Pénze, ékszerei hiánytalanul megvoltait, tehát rablógyilkos­ság nem történhetett. Amikor azonban szakértő nézte át az áldozat rendkívül nagy érté­kű bélyeggyűjteményét, kide­rülj, hiányzik belőle az előbb említett legnagyobb ritkaság. Ugyanis köztudott volt, hogy ez Leroux legféltettebben őr­zött kincse. Ezen a nyomon elindulva hamarosan elfog­ták a tettest: Hector Giroux kereskedőt. A gyilkos elmond­ta: mint szenvedélyes filate- lista, megpróbálta Lerouxtól megvásárolni a bélyeget, de nem tudtak megegyezni. A vi­ta hevében elveszítette ön­uralmát, rárontott Lerouxra, megfojtotta és a bélyeget el­rabolta. A világritkaság ez­után áz akkori legnagyobb gyűjtő, Ferrari gróf birtokába került és amikor a gróf gyűj­teményét a franciák az első világháború után német jóvá­tétel fejében elárverezték, a hawai 2 centest a multimillio­mos Burrus vásárolta meg. Az utóbbi évek egyik leg­tragikusabb emléke fűződik egy togóa bélyeghez. Sylvanus Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E.302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsi­vezetőt, rakodómunkásokat, kubikosokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segéd­munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felvessünk. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET A PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt Olympic fogói elnöknek Ken­nedy elnöknél tett látogatása alkalmából a togói posta 1962 ■júniusában emlékbélyégeí adott ki, amelyen, a két állam­fő arcképét örökítették meg. Nem telt el egy év és mind­két elnök gyilkosság áldozata lett. Igen nagy ritkaság Japán 1871-ben kiadott bélyegsora, amelyen szimbolikus jelként 16 levelű krizantém látható. Természetesen, mint minden értékes bélyeget, ezeket is hamisították Japánban, de sohasem 16, ha­nem 15 vagy 17 levelű virág­gal. Ennek az a magyarázata, hogy a 16 levelű krizantém szentség volt: a ésászári há? és a birodalom virága. Aki ezt utánozta, azt régebben felség- sértésért halálra ítélték, de később is súlyos börtönbünte­tés várt rá. Ezért nem merték Japánban hűségesen hamisí­tani. De megnyugtatjuk a gyűjtőiket: elég 16 levelű ha­misítvány van forgalomban, csakhogy ezek Európában és Amerikában kpszültek. Ugyanilyen bűntettet köve­tett el az a bélyegtervező mű­vész, aki 1895-ben az akkori kínai anyacsászárnő tiszteleté­re kiadott sorozat egyik érté­két példátlan vakmerőséggel vagy gondatlansággal a csá­szári ház bíborvörös színében festette, holott akkor minden kínai földi “halandónak tudnia kellett, hogy ezzel a felségsér­tés megbocsáthatatlan vétkébe esik. A büntetés ezúttal sem maradt el: a rajzolót Tibetbe száműzték, ami akkor egyér­telmű volt a halállal. A fel­jegyzések szerint a szerencsét­len művészt többé nem is lát­ták. Cecil Rose neves angol fila- telista emlékirataiban felje­gyezte, hogy egy 80 éves is­merőse megmutatta neki gyűj­teményét, amely tele volt an­gol gyarmati ritkaságokkal. Az öregúr megemlítette, legrit- ..kább.darabjai tói halála után semtsakm megválni*: Az, illető nemsokára meghalt, és kíván­ságára gyűjteménye legked­veltebb darabjait tartalmazó albumát mellé temették a ko­porsóba. Rose elmondja, hogy néhány évvel később legna­gyobb megdöbbenésére ezt az albumot egy keresaedőnél vi­szontlátta. Ügy látszik, valaki tudott a koporsó titkáról, és a bélyegek megszerzéséért a sírrablástól sem riadt vissza... Ugyancsak Cecil Rose szá­mol be egy izgalmas kalandjáról. A hitleri uralom alá került Németországba utazott. Felke­reste egy régi ismerősét, aki­ről tudta, hogy szenvedélyes bélyeggyűjtő. Az illető mint régi fasiszta, az SS egyik ma­gas rangú tisztje lett. Rose az illetőnek elmondta, hogy egy londoni filatelista mebfzásából jár el, és óriási értékű gyűj­teményt kínált fel a tisztnek, ha négy német zsidó családot a deportálással járó biztos ha­láltól megment. A siker érde­kében meg is mutatta a vas­Vásároljon hazai gyártmányú és importált fehér és színes egészségügyi porcelánánit Hátfalas és háifal nélküli mosdók 54, 56, 58, 60 és 64 cm-es Állványos mosdók 58 és 64 cm-es i Kézmosók 36 cm-es WC-csészék panama rendszerűek •KAPHATÓK A* Fővárosi Vas- és Edényből* Vállalat szaHüzleteiben VI. , Lenin krt. 86. (itt csak fehér kivitelben) I., Batthyány tér 5. — VII., Majakovszkij u. 49. VII. , Dohány utca 28. — X., Körösi Csorna S. út 3. XX., Kossuth Lajos u. 37. — VII., Thököly út 26. XIV., Nagy Lajos király útja 140. IV., Kemény Gábor u. 3. XX., Marx Károly u. 162. kos albumot, amely tele volt valóban ritkábbnál ritkább bélyegekkel. Az SS-tiszt arcán látszott a mohó vágy, hogy az albumot megszerezze. Meg is jegyezte, hogy a bélyegek márkában több mint egymil­liót érnek. Rose — hogy lel­kesítse — közölte vele: a ka­talógusértékük ennél jóval nagyobb. Mindezek ellenére az SS-tiszt kijelentette, hogy nem áll rá az alkura. Rose sajná­lattal vette tudomásul, és tá­vozóban megjegyezte: két na­pot még Berlinben tölt. ha esetleg meggondolná magát, szállodai szobájában keresse fel őt. Alig telt el 24 óra, az SS- tiszt jelentkezett. Szenvedélye felülkerekedett náci „hivatás- tudatán”. A négy család ré­szére hamis útlevelet szerzett, és azok el is utazhattak Ang­liába. A múlt évben egy New York-i árverésen két boríték 500 dollárért kelt el. A borí­tékon levő bélyegeknek fillé­res értékük volt. A magas ősz- szeget azért fizették, mert a feladó Lee Harwey Oswald, Kennedy elnök állítólagos gyilkosa volt. Ennek a vétel­nek azonban már nincs köze a filatéliához. Hajdú Endre TRAN THANH TU ÉNEKEL HÍR: Magyar—vietnami barát­sági napot tartottak hétfőn Vecsésen. Tran Thanh Tu énekel. Csend van a teremben. Né­zem az arcokat. Csinos „ ‘ recsési gimnazista lá­nyok és fiúk fi­gyelik a kedves arcú vietnami fiút, akinek szo­morú dala egy fájdalmas sorsú nép üzenete. Tran Thanh Tu énekel. Nézem a két viet­nami kislányt. Szép babaarcú, törékeny teremté­sek, lehajtott fej­jel hallgatják a dalt, most otthon járnak gondolat­ban Hanoi utcáin, vagy a rizsfölde­ken — most az édesanya kezét fogják. Tran Thanh Tu énekel. Jugovics Máriát nézem, ezt a te­hetséges vecsési kislányt, aki meg- rendítően szép novellát írt a vietnami napra. Most ő is hallgat­ja a dalt — ezt a megrendítő, szo­morú dalt — szo­morú, mint no­vellájának hőse. Tran Thanh Tu énekel. — „Olyan jók a magyar em­berek. Mindenütt szeretettel fogad­nak. ajándékok­kal halmoznak el bennünket. Majd ha béke lesz ná­lunk. mi is vendé­gül látunk benne­teket. Meglátjá­tok, nagyon szép a mi hazánk és nagyon barátságo­sak az emberek. Szeretjük a ven­déget. Csak a hí­vatlan vendégeket gyűlöljük.’’ — A keze ökölbe szo­rul. Tran Thanh Tu énekel. — „Mű­szaki egyetemre járok Budapestre. Nagyon nehéz ■nyelv a magyar. Sokat tanultam. Jól akarók tanul­ni. Otthon kell a mérnök. Újjá kell építenünk min­dent. Szépre, mo­dernre. A gyere­keink, az uno­káink talán már csak meséből tud­ják, mi a háború. Talán...” Tran Thanh Tu énekel. — „Azt kérdezed, szé- pek-e a magyar lányok? Nagyon De... mégis a nyaink Szépek, szépek. Nekem mi ki­tetszenek a legjobban. A hanoi lányok." — Elmereng. Köz­ben elmosolyodik. Talán egy man­dulaszemű, baba­arcú hanoi kis­lányra gondol, aki Hanoiban riadtan nézi az eget. A békére gondol és arra, hogy újból találkozhatnak, sétálhatnak, me­sélhet a kislány­nak, Mesélhet Magyarország­ról, Vecsésról, ahol az emberek csendben hallgat­ták Tran Thanh Tu dalait. Csend­ben és szeretettel. Szalonjai Attila Tizenkét minisztori o A fiatalkorúak bűnözése — izgalmas téma. Az egyik olasz lap riportere e körben akart cikket írni és huszon­három római családot kere­sett fel — éjjel 11 órakor — azzal a kérdéssel, hogy tud­ják-e a szülők: hol vannak gyerekeik ebben az időpont­ban? Tizenkét helyen a gye­rekek nyitottak ajtót a ripor­ter csengetésére és sajná­lattal közölték: halvány fo­galmuk sincs, hogy merre, s hol vannak a szüleik. Igaz történet. Szín: egy ka­liforniai válóperes bíróság. Szereplők: a bíró és Mrs. Beatrice Bernal. Bíró: Asszonyom, mivel in­dokolja válási szándékát? Mrs. B. Bernal: Rájöttem, hogy férjem és én nem va­lók vagyunk egymáshoz. Bíró: Mennyi ideje háza­sok? Mrs. B. Bernal: Húsz éve, bíró úr. Hiszen tíz élő gyer­mekem van!... hagyta az éttermet — kocsijá­val karambolt okozott. Nálunk ilyen esetben nem fenyegeti büntetés a ven- tíéglátóipari üzletvezetőket es gebines kiskocsmárosokat. Még mit nem! Mennyi üz­letet kellene zárva tartam ? !... „A mai fiatalok semmivei sem rosszabbak, mint az egy­koriak” — mondotta előadá­sában Lord Aberder, a fia­talkori bűnözés tudományos kutatója. — „Lám, amikor mindössze két fiatalember élt a földön, Kain és Ábel, egyikük bűnöző volt...” az zaérkezett. A férj — miután meglátta, a véres ruhájú isme­retlent az ágyon ,— megré­mült és azonnal a rendőrségre rohant. A porszívóügynök közben magához tért és halálra válva látta, hogy ruhája csupa vér... Ebben a pillanatban érkezett vissza a házhoz az asszony az orvossal, a férj pedig a rend­őrökkel. Az , ügynök menekült árkon-bokron át— nyomában a házaspárral, az orvossal és a rendőrökkel. Félórai üldözés után egy árokban találtak rá az üldözöttre. Hullafáradtan adta meg magát, s védekezé­sül a mintaporszívót emelte maga elé. A háziasszony azon­nal megvette... o Két fegyenc szökött meg az ausztráliai Ararat város börtönéből. Nem jutottak messzire. Három órával a szökés felfedezése után egy szomjas birkanyáj közepén találták meg őket. Tudva­levő, hogy a szomjas juhok — remélve, hogy megitatják őket — minden élőlényt kö­rülfognak, aki közelükbe ke­rül ... A két szökött fegyencet be­fogták. Be-e-e-e.., Edgar A. Poe írta: Legbiz­tosabban akkor bújhatunk el, ha közszemlére tesszük ki magunkat. — Nos, Anthony Smithers eme poe-i arany- igazságot tette magáévá, ami­kor a londoni Scotland par­don vállalt munkát. Korábban elítéltként volt elfoglalva az egyik angliai börtönben, ahonnan megszö­kött. A Yardon jól ment a dolga, egészen addig, amíg isme­rős tisztviselőt vélt felfedezni a folyosón és hirtelen elta­karta az arcát. A mozdulat gyanús lett s a gyanú beiga­zolódott Smithers ismét bör­tönben ül. Megérdemli; meg­sértette az aranyszabályt... Az egyik memphisi bank pénztárának előcsarnokában ellentmondást nem tűrő hang csattant fel: / — A fal felé fordulni! Egy pisszenést se halljak! •A tisztviselők és az ügyfe­lek rémült reszketéssel enge­delmeskedtek a parancsnak és várták a bekövetkezendőket. Végül semmi sem követke­zett be, hiszen az ellentmon­dást nem tűrő parancs egy tü­relmetlen papától szármázott, aki rakoncátlánkodó gyerme­két igyekezett hatásosan kor­dában tartani, miközben maga is ügyének intézésére várt. Hiába, na. A beidegződött- ség... O O Az istennel 'állt perbe M. Albrecht, Palm Beach-i épi- tőmunkás. Öt évvel ezelőtt lezuhant az állványról és a munkaadó — kártérítés he­lyett — követelését azzal utasította el, hogy menjen az úristenhez... M. Albrecht a pert „Isten és társai” ellen — a hir szerint — meg is indította, s bár nem tudhat­juk, hol nyújtotta be kere­setét. az eljárás kimenetelé­hez nem férhet kétség. A croydoni bíróság lopás bűntette miatt elítélt egy fia­talembert. Az „elsőbűntettes” elítélt választhatott három­heti fogház, vagy ugyaneny- nyi időtartamú otthoni, szü­lői felügyelet melletti szo­bafogság között. Az angol fiatalember a fogházat vá­lasztotta ... o Detroitban az egyik ven­déglőst 150 dolláros pénz- büntetéssel sújtották a bíró­ságon bűnsegédi bűnrészes­ség miatt, mert egyik berú­gott vendége — miután el­Mini krimi egy külföldi lap tudósítása nyomán: Ausztráliában történt... Ni­gel Cubes kereskedelmi utazó bekopogtatott Angela Waudy asszony ajtaján, hogy porszí­vót ajánljon eladásra. A házi­asszony az ügynök elé ment és otthagyta a konyhaasztalon az éppen feldarabolt csirkét és ajtót nyitott. Az utazó — a véres kezek láttán — el­ájult. Az asszony elkapta a zakóját, beráncigálta a szo­bába, ágyba fektette és elsza­ladt orvosért. Amíg távol volt, férje ha­Egy ezeréves törvény ren­delkezésére — elrettentő bün­tetésként — a megrögzött tol­vajok kezét levágják a hagyo­mánytisztelő szaúd-arábiai El Ryad városban. Az ilyen mó­don megbüntetett személyek azonban gyakran vérmérge­zést kaptak ... Ezért az ősi törvényt — hogy a hagyo­mánytisztelet csorbát ne szen­vedjen, de a modern kor kö­vetelményeinek is megfeleljen — mast kiegészítették. A kö­vetkezőképpen: a kéz levá­gása után a sebet sterilizálni és megfelelő antibiotikumok­kal gyógyítani kell... A nappal találkozott a sötét éjszakával. © Egy texasi seriff ténymeg­állapító jegyzőkönyvéből: „A halott minden kétséget kizáróan öngyilkosság áldo­zata, ugyanis száz méter tá­volságból revolverrel rálőtt égy gentlemanra, akinél puska volt...” D. F.

Next

/
Thumbnails
Contents