Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

ß '“Jc^íírfaP 1969. OKTÓBER 29., SZERDA Egy év alatt tíz robbanás! Nuejtjnhb ó&etti>ssúffot kövotsl a pulst*-kuss ff fis Most aztán valóban... „BALLAG" A TISZA Mínusz 100 centiméter alá csökkent a Tisza szintje a sze­gedi mércénél. Ez az idei leg­nagyobb apadás. Nyáron vol­tak olyan hetek, amikor ennél 5—6 méterrel volt magasabb a folyó vízállása. A Tisza most másodpercenként mindössze 260 köbméter vizet szállít s óránként alig másfél kilométe­res sebességgel „ballag”. Sze­geden 136 éve tartanak nyil­ván vízállási adatokat. A mi­nimum 1946 októberében volt; mínusz 250 centiméterrel. A feljegyzések szerint a múlt században sokkal magasabb volt a folyó szintje. A null- pontot annak idején úgy ha­tározták meg, hogy ennél ala­csonyabb vízállással nem szá­moltak, A jelenlegi apadásrekord rendkívül kedvező a meder­szabályozási és partbiztosítási munkákra. A mezőgazdasági üzemek termelését már nem befolyásolja, mért véget ért az öntözési idény. BARNARD professzor a vi­lághírű szívsebész is indul a dél-afrikai parlamenti vá­lasztásokon. RONALD BIGGS, a nagy angliai vonatrablás még sza­badlábon levő tettese, a hírek szerint most Űj-Zélandon búj- káL AZ ELSŐ GAZDASÁGTU­DOMÁNYI Nobel-díjat: Rag- nar Frisch norvég és Jan Tin- berger holland professzorok kapták. 150 MILLIÓ madarat lőttek le az olasz vadászok az elmúlt esztendőkben évente, és az or­szág egyes részeiben a szár­nyasok teljesen kipusztulnak. Talán csak a véletlenen múlott, hogy nem okozott sú­lyos sérüléseket, vagy nem követelt emberéletet ismét, a szakszerűtlenül kezelt, pa­lackos - gáz. Budakeszin, a Széchenyi út 65. szám alatti kisház lakói, meg a szomszé­dok, most is rettegve gondol­nak arra a balesetre, amely a minap történt Matheovics Rudolf lakásában, a sógornő­vel, Mahunka Józsefnével. Az asszony a régi palackot cserélte át a verandán levő tűzhelynél, új tartályra, amikor hirtelen sípoló-sziszegő hangra lett figyelmes. Meg­ijedt, berohant a szobába, s onnét kezdett kiabálni segít­ségért. Közben, az ömlő gázt, a neonvilágítótest kapcsoló­berendezésében támadt szikra meggyújtotta. Minthogy a veranda ajtaja nyitva volt, ' nem keletkezett kimondott robbanás, ám a tűz pillanatok alatt elhatal­masodott a helyiségben. Az egyik szomszéd, Ganz György sietett a segélyt kérő asszony segítségére, s élete kockázta­tásával az ablakon keresztül mentette ki a bajbajutottat a legértékesebb' tárgyakkal, a te­levízióval, valamint az ágy és ruhaneműekkel együtt. Ek­korra már a környék lakossá­ga is összesereglett, s hozzá­kezdett a tűz megfékezésé­hez. Mindez persze a hivatásos tűzoltók megérkezésekor sike­rült. A veranda még így is tel­jesen leégett, tönkrement a ház tetőszerkezete (felvételünkön is látható) és jelentékeny kár érte a lakás belsejét. Arra gondolni is rossz, hogy mi történik, ha netán „vízszünetet” tartanak a községben (ilyesmi gyakran elő szokott fordulni), vagy ha egy kis szél támad. Matheo- vicsék kis háza mellett, kö­zös udvarban, javarészt ösz- szeépített lakásokban hét család él, sok, apró gyerekkel. Mindenesetre a község ve- vezetői sem hagyták maguk­ra a bajbajutottakat. Az Álla­mi Biztosító is azonnal fel­mérte a helyzetet, s-az épület­háztartási biztosítás alapján 24 ezer forintot utalt ki Ma- theovicséknak. Az ügy kapcsán Fogarassy János, az Állami Biztosító megyei igazgatóhelyettese el­mondta: hogy az idén ez a tizedik gáz­baleset Pest megyében. Nagy összegű anyagi kárt, súlyos sérüléseket, sőt em­beréletet is követelt már a vi­gyázatlanság. Igen, mert az okok között a könnyelműség, a berendezések szabálytalan használata, a gázpalack hely­telen kezelése a leggyakoribb. A budakeszi eset is intő pél­da a gázhasználóknak, na­gyobb óvatosságra van szük­ség! — sp — A Pest medrei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRE KERES magas- és mélyépítőipart technikusokat, FIZETÉS : megegyezés szerint. JELENTKEZNI LEHET: a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XXL, Kiss János altábornagy u. 19—21. h lakás­berendezés gáz­robbanásból eredő káraira is érvényes a HÄZIÄilÄSS BIZTOSÍTÁS ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Nagyon olcsó a ponty! 0,60-1.00 kg 17 Ft/kg 1.00 kg felett 20 Ft/kg KAPHATÓ: a Ha [értékesítő Vállalat * szaküzletében és az Elelmiszerkisker. Vállalat számos boltjában Egyen halat: a legjobb falat! ÍZLETES, EGÉSZSÉGES, OLCSO. 1» 0 « T Furcsa „nép- számlálás” folyik Kelet-Szibéria er­deiben. A számlá­lóbiztosoknak sze­mélyesen nem áll módjukban felke­resni az összeírás alanyait, ugyanis a szovjet termé­szetvédelmi szer­vek utasítása alapján a tigrisek körében rendez­nek „számbavé­telt”. AzAmúr-vi- déki tajgában élő úgynevezett usz­szuri tigrisek a világ legveszedel­mesebb ragadozói közé tartoznak: nagyobbak a ben- gáli rokonaiknál, súlyuk meghalad­ja a három má­zsát. Egy időben pusz­tulófélben voltak az usszuri tigrisek s kihalásuk meg­akadályozására a szovjet hatóságok szigorúan megtil­tották a csíkos ra­gadozók vadásza­tét. A mostani ti grisszámlálás célja éppen ennek megállapítása, hogy a tilalmi rendelkezések ér­vénybe lépése óta mennyire szapo­rodtak el az érté­kes és ritka macs­kafélék az usszu­ri tajgában. Az összeírás kétféleképpen történik. Egyrészt a helyi lakosokat, az erdei nyomkö­vetőket kérdezik ki, másrészt az állatok íióban ha­gyott nyomaiból „olvasnak”. Ismét kapható a kakukkos óra (Kertész rajza) z irányítóterembe lift visz. Csak lift. Más út nincsen. A földfelszínről in- if J dúlnak, mint minden lift, s gyorsuló FJglki rohanással suhannak — lefelé. Míg lift-testvéreik a magasba röpítik az embert, az itteniek ötemeletnyi mélységbe hullanak le. Nyolc lift le és fel. Le a beton­ból formált labirintba. Fel, a gondosan nyírt pázsittal körülvett épületekbe. Az irányító­terembe csak négyszeri igazoltatás után jut­hat el bárki. És kísérővel. Műszerfalak. Asz­tali elektronikus számológépek. Katódsugár- csövek viliódzó fényei. Kondicionált levegő. Vastag, s puha padló, természetellenes nesz- telenséggel mozog rajta mindenki. Művi úton létrehozott világ, mesterséges benne minden. Talán már az ember is, aki itt van. Sokan vannak itt. Szemük furcsán csillog a rejtett világítótestek ontotta fényben. Odafönt más. Pázsit, téglalap alakú, pasztell­színű^ épületek. Körülöttük a parábolatükrök fémből font erdeje. A radaroké. És a Nagy Fül, a rádiótávcső külön erdeje, a százméte­res sík-, s a hatvanméteres parabola-anten­nával. A sík örökké az égbolt egy pontjával néz farkasszemet. A parabola lomhán körbe- forog, mint nagy testű öreg, a szédítő iram­ban pörgő radarifjoncok között. Kaotikus mozgás, de félelmetességét nevetségessé teszi a napfény. Csak éjszaka más. A csápok szi­szegve hasítják a levegőt, s kontúrjuk pilla­natról pillanatra fölszabdalja az égboltot. Odalent csak óra mutatja, hogy nappal van vagy éjszaka. Különben is, mi az, nappal meg éjszaka? Egy maroknyi anyag forgása a mindenségben. Itt, ahol a Nagy Fül galaxi­sokkal folytat ( reménytelenül egyoldalú esz­mecserét, nevetségesnek tűnik á szőrszálha- sogatás: éjfél van vagy dél. Micsoda szá­nandó erőlködés -a. ..villanyórák perc- és má­sodpercmutatóinak ugrálása! A radaranton­nák buzgóikodásáról. . már nem is beszélve. Rohannak körbe odafönt, hogy idelentre küldhessék jeleiket. Repülőgép. Vadlúdesa- pat. Magányos sas. Semmi. Semmi. Megint repülőgép. Pilóták, navigátorok, utasok. Me­netrend. Útirány. A csomagtérben bőröndök. Tálcákon étel. Mosolygó stetaardessek. Ciga­rettafüst. Könyvek. Folyóiratok, meztelen nőkkel, s az ionizáció képleteivel. Üzleti szer­ződések az aktatáskákban. Röplapok és ellen­röplapok. Csekkfüzetek. Tollak. Pénznek ne­vezett gyűrött papírdarabok, ezernyi ujjle­nyomattal a hasukon, hátukon. A földi lét fontossá avatott semmiségei. A radarantenna körberohan. Semmi, semmi, madár, repülő­gép... Földi lét. A Nagy Fül észre sem veszi ezeket a semmiségeket. Odáig ér, ahová senki és semmi. Távcsövekkel soha föl nem fedez­hető csillagokat mér be, s regisztrálja rádió­hullámaikat. Milliószámra léteznek rádiócsil­lagok. Egyetlen élet jelük a rádióhullámok kibocsátása. Szupernóva-maradványok. Há­borgó galaxisok. Napkitörések. Hullámok há­rom milliméter és húsz méter között. A fény­sugarakat megszűri az intersztelláris por. A rádióhullámok áttörnek mindenen. Láthatat­lan, de létező anyagtömegek üzenetét hozzák. Zavaros handabanda a világűrből. A parabo­latükör lomhán körbeforog, s engedelmesen átadja a fölfogott jeleket az erősítőközpont- nak. Onnét a számológépekbe. Földolgozzák, s ontják nyomtatóegységükkel a papírlapo­kat. Antennahangolások, átkapcsolások a sík antennára, majd vissza a parabolára. Rutin, mint telefonközpontosnak a mellékállomás fölcsengetése. Mámorító izgalom, mert vilá­gok szólnak az itt ülő parányhoz, aki apró fülét növesztette a fémhálókkal hatalmassá. Nem érti a mások szavát, mert az más nyel­vet beszél, de a világűrrel szeretne párbeszé­det folytatni. Kétségbeesetten kutat társak után a mozgó anyag végtelen óceánjában, s itt, a földön a magányt keresi, mert ideg- rendszerét kikezdi a gépkocsihad, a tömeg, a légkalapács, a bömbölő rádió, a vasút katto­gása, a repülőgépmotorok süvöltése. Techno­fóbia, s küzdelem ellene — szupertechniká­val. Gombok a kezelőasztalon. Mérésirány. Fi­gyelési terv. Két gombnyomás, s milliárd ■kilométerekre levő csillagok jelei cserélődnek fel az antennák fémhálóján. Más és más je­lek, más hullámhosszok, de valamennyi ér­telmetlen. Újabb gombnyomás. Űjabb jelek. Más csillag. Az előbbitől két fényévnyire. Napló. Reggel jön a váltás. „Mi volt, öreg?” Vállhúzás. Kifordított tenyér. Mi lett volna? Pont ide üzennek valami okosat? „A gyerek­nek ki kell vetetni a manduláját.” Együtt­érző bólintás. „Biztosan bőgni fog.” Most a másik bólint. Biztos. Közben gépies mozdu­latokkal adják át egymásnak, amit kelL Üzemnapló. Gépadatok. Futó program a szá­mológépeken. A technikusok jelentése a Nagy Fül mechanikus gépterméből. Figyelmeztetés: délelőtt az intézettől ketten kijönnek, újabb A Nagy Fül megfigyelési tervet hoznak. Végül egy alá­írás. Átadta, átvette. Egy mozdulat, a fényes krómlapról a zsebbe került a kocosfejű kabala­majom. Egyetlen természetesnek tűnő valami ebben a világban. De csak annak tűnő. Mert a majom is kaprolaktámból készült. Mű­anyag. Mégis: legalább emlékeztet arra, hogy van valami ezen a világon kívül is. A beto­non, fémen, nyomtatott áramkörökön, süp­pedő műanyag padlón, xenonlámpákon, csí- rátlanított levegőn kívül. Olykor már össze­keveri az ember. Melyik az igazi világ? Az? Vagy ez, az itteni? Vagy az, amelyikkel a Nagy Fül köt össze? összeköt? Hiszen csak hallgat. Passzívum az aktív anyag határta­lan óceánjában. Keresgél, vaksin, mint soha nem volt csontját az öreg, fogatlan kutya. Ha megtalálná, sem lenne képes föltörni, hogy kiszedhesse belőle a velőt. Indulás a lifthez. Búcsúmosoly a technikus- lányokra. ök is mosolyognak. A mosolyuk is olyan, mint minden, ami rajtuk van. Mes­terséges. Millimétemyi szabad bőrt alig hagy­nak rajtuk a benzolszármazékok. Rúzs. Szemöldökfestés. Hajlakk. Körömlakk. Műse­lyem köpeny. Műantilop cipő. Harisnya, vég­telenített műszálból. Alatta műanyag fehér­nemű. Hát pont a mosoly legyen valódi? Egy félfordulat. A váltótárs azt mondja: „Ja, az éjjel eső esett.” Ö fölhúzza a szemöldökét. Igen? Legalább nem kell kertet locsolni. Le­vágja majd magát az ágyra. Nézi a mennye­zetet. Ábrák rajta, finom rezgések mindent elbomlasztó következményei. Ábrák? Repe­dések. De a szem már mindenben ábrát láb Alaktalan gyökérben arcvonásokat akar föl­fedezni. A mennyezet repedéseiben ország­határokat, vagy telt idomú nőket, égen szá­guldó felhőket. Ábrákat. Értelmet. Alakot az alaktalanból. Miért? Nézi majd a mennye­zetet., Szeretne arra gondolni, hogy gyerek még, "s labdát kerget, lepke után fut, vízben pacsag, lányok haját húzkodja, anyjával fele­sel. Iskolába megy. Betűket rajzol, nyelvét kidugva vigyáz, nehogy elmaszatolja a for­másra sikerült pocakos a-kat, o-kat. Szeretne erre gondolni, de nem tud. A gépet hallja, a homloka mögött dörömbölővé erősödő züm­mögést. A labda törpecsillaggá változik, s máris elemezheti az antenna továbbította je- * leket. A Nagy Fül. Sok tonna fém, mozgató gépek, koaxiális kábelek sűrűje... A Nagy Fü.1... ha egyszer összetépné az üzemnaplót, a figyelési munkatervet, föllázadna a dara­bokra hasított égbolt ellen, s a Nagy Fület áthangolná...! Át, földi zajokra, szavakra, szenvedések kiáltásaira, örömök csengő kaca­gására ... puskaropogást hallana ... bombák robbanását... szónoklatokat... elemisták be­szédgyakorlatait, színészek szerepmondását, rádióbemondók hangját, amint izgatottan so­rolják, mi történt a legutóbbi félórában, te­hénbőgést, madárcsicsergést, omló házak za­ját, tornádó süvítését, villámok hanggörgete­geit ... Káosz lenne, mint ahogy káosz az is, amit az űr üzen. A parabolatükör holt anyag, ahogyan hangolják, engedelmesen fordul arra, s mered bele fémfülével az irdatlan messzi- ségbe. Mintha valamire várna. Mint fülét hegyező kutya. Nem tudja, mire vár, de vár. Fölkészülten. Támadásra és menekülésre ké­szen. Nézi majd a mennyezetet, a felesége két­szer is megkérdi, miért nem alszik, kér-e kávét, facsarjon ki egy citromot, akar-e süte­ményt, szalámit, tejet, s ő csak a fejét in­gatja, nem szól semmit. „Barátságos vagy, mint mindig” — mondja majd az asszony, s meg­simítja a homlokát, beletúr a hajába, s arról kezd beszélni, hogy N.-ék a szomszédban hová mennek nyaralni, jó lenne, ha ők is... Mit feleljen? Azt, hogy egy órája még száz meg ezernyi fényévnyi távolból hallgatott jele­ket, s azokban épúgy, mint most, a szavakká rakott betűcsoportokban, azonos ismétlődések fedezhetők fel, de az ismétlődések rendszere s ezzel jelentése ismeretlen? Az asszony azt felélné, hogy „ne kábíts el a tudotnányos szö­vegeddel, hanem a nyaralásról beszélj ...” Ezért inkább nem szól semmit. Az asszony majd kimegy. Főzni kezd. Délben ő fölkel, ennivaló után kutat, a gyerek megjön az is­kolából ... És este elölről kezdődik minden odalent... Kilépett a liftből, s az épületből. A Nagy Fül parabolatükre engedelmesen forgott, s körötte veszettül pörögtek a radarok anten­nái ... A Nagy Fül... Köszönt valakinek, aki mellett elment. Az visszaköszönt. Egy pillanatra sem mozdították meg a fejüket, hogy megnézzék a másik arcát. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents