Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

i -i.nl *IEC»E» líriap 1969. OKTOBER 29., SZERDA HOBBY Szenvedélye: az élet Mosolyogva nyit ajtót, ma­dár ül a vállán és kis fejét odasimítja a színész arcához. Sírni kutya is ott sertepertél körülötte, vendégköszontő farkcsóválással. Barátkozni szeretne, de leintik. Sértetten etkullog, kicsit távolabb leül. Rámnéz. Nem csodálkoznék, ha beleszólna a társalgásba. Kibédi Ervin, a Vidám Szín­pad művésze, a kedvelt nevet­tető, szereti az állatokat. Konyhájuk mellett kis szoba, a falon furcsa üvegház. A műszálra erősített faágon, alvásra készen pintyek ülnek koszorúban. Kivájt dísztök belsejéből élő fekete _ gyöngy­szemek 'fénylenek elő, tollpi­hecsomók hegyesedő csőrrel. A vidám színeik között szomo­rú szürkeség: — Ez a kis toprongyos a legöregebb. Nyolc éves. Min­den áldott este védelmezőn körbeülik a többiek. Az a sár­ga és ez a sárgamellényes ve­nezuelai pár. A pettyes a tig­rispinty, Afrikában, Dél-Ame- rikában, Ázsiában él. ©ke­gyelme afrikai. — És sorra- veszi. bemutatja valamennyit, ráérősen elidőz pintybirodal­ma előtt, ügy tűnik, karakte­reket, jellemeket formálnak a színek ezekből a madarakból: piros mefisztó szemöldökével kajánul vigyorog az egyik, megközelíthetetlen szigorúság fekete-fehér apácaruhájában, a másik, a kis toprongyos: meg­testesült csalódás. — Sárgarézházában kis mó­kus szunyókál: Menyus. A beszédre fölneszei és hirtelen leszalad gazdája lábához. Vil­lámgyorsan töri el a mogyo­rót, nem is töri: fűrészeli. Ha­talmas farikát könnyedén le­begteti maga után, szétdobálja a héjat. Aztán kis bőröndjében turkál, kiemel egy gesztenyét és bűntudattal, háitra-hátra nézegetve viszi házába a szo­katlan időben szerzett kincset. Ott elfészkelődik és halkan j működésbe lép a fűrészgép. A villanykályha egyenletes meleget áraszt, a neoncsövek nappali fényt, Az orchideák és broméliák jólesően nyújtóz­kodnak, azt hiszik, napfényt kapnak, melegebb égöv alatt. Pedig csak egy mini botanikus kert lakói. — Azelőtt erkély volt, de át­alakítottam és a vácrátóti bo­tanikus kertből kaptam az el­ső sarjakat Ez a finomszálú itt egy élő vegyi laboratórium. Nem földből, kizárólag csak levegőből táplálkozik. — Mi ez a gyűjtőszenve­dély? Miféle igény sarkallja ezt a tevékenységet, amely élő világot teremt egy lakásban? — Sokan feltették már a kérdést és én sokszor vála­szoltam — rosszul: orchidea­gyűjtő vagyok. Pedig dehogy vagyok jn gyűjtő. Egyszerűen csak természetszerető vagyok. Próbálom megteremteni köz­vetlen környezetemben azt a világot, amelyben jól érzem magam. Nincs időm a termé­saetet járni, ezért hát ideho­zom magiamnak. Külön kalitkájában a na­rancssárga harz-kanári ebben a pillanatban rázendít végte­len énekére. A nyarat idézi, az eget egyenes vonalban ost­romló pacsirtákat. Ma világszerte mini állat- kertet tartanak, akik tehetik. Pszichológusok a technika fej­lődésével magyarázzák ezt a jelenséget. Az elidegenítő gé­pek a bűnösök! El tehát a ci­vilizációtól és vissza Rousseau- hpz? S ennek a lehangoló fo­lyamatnak lennék most én is a tanúja? De meditációra nincs idő, mert máris előke­rülnek a fiókokból a kifino­mult emberi agy termékei, a tranzisztoros csodák, megcáfolni feltevésemet. Zseb­televízió, féltenyérnyi magnó, aztán valamivel nagyobb — külön szalagkészlettel —, ön- előhívós fényképezőgép és automatikusan működő dia­vetítő. Zúg a filmvetítő is, az ősz, a tél, a tavasz és a nyár utánozhatatlan színeit rajzolja a fehér vászonra. Megörökíti a virág nyílását, a szél hang­ját, ami ugyanott, ugyanakkor soha többé nem hajtogatja úgy a fákat — megmenteni és visszaforgatni valamit az idő­ből, az ismételhetetlen való­ságból, az élő világ áradásá­ból, megállítani valamit, hogy otthon elő lehessen venni még egyszer. Mert szüntelen gyönyörűség az élet és még az okos gépek birtokában is el­szaladunk — jaj, de sokszor! — a szépség mellett és nagyon kevés az a pár évtizedes éle­tünk, magunkévá tenni a vilá­got. Az élet, amely ott asszimi­lál, vegetál körülötte — a szenvedélye, a gépek, amelyek jól szolgálják, mert megdup­lázzák örömét — szintén. A két hobby így segíti kitelje­sedni életét. A kiteljesedés pedig, úgy látszik, jót tesz a nevetésnek, nevettetésnek egy­aránt. Önody Éva Simon—Juda-napi szüreti jelentés A hagyományos szüretkez­dés idejére — Simon-Júda napjára — az idén már fél­időhöz érkezett a szüret To- kajhegyalján. A vidék több mint tízezer holnyi szőlőjében eddig már mintegy ötezer hol­don „fosztották meg” termésé­től a tőkéket. A termés mennyisége a várt­nál jobb: a holdankénti átlag meghaladja a huszonöt má­zsát, ami csaknem három má­zsával több, mint tavaly, ami­kor ugyancsak gazdag volt a termés. A hosszan tartó vén­asszonyok nyara jelentősen ja­vította a mustok minőségét is. Az utóbbi napok esős időjárá­sa sem a minőségben, sem a mennyiségben nem tett kárt. A Tokaji-hegyaljai Állami Pincegazdaság eddig ötvenezer hektoliter mustot vásárolt fel. ízletes; finom az importéit REX TEAKEKSZ 10 dkg-os csomagolásban 2,60 Ft helyett 2 Ft. Most rendeljen Beszerezhető a Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat budavidéki, rnonori, váci és ceglédi fiókjainál. A déli fekvésű táblákon szűrt mustok nagyobbrészt szamo­rodni boroknak való alapanya­got adnak. Ezeket a többitől elválasztva kezelik. Az úgyne­vezett „aszús” évjáratokkal az idei termés, sajnos, nem vehe­ti fel a versenyt: eddig még csak ötszáz mázsa aszú került a kétfenekű gyűjtőkádakba. Római bronz obsit Érdekes régészeti leletre bukkantak a Tolna megyei Dunakömlődön. A helyi ha­lászcsárda szomszédságában emelkedő Bottyán sánche­gyen. Az ásatás során egy több mint 1800 évvel ezelőtt le­égett római ház romjai és üszkös gerendái alatt megta­lálták egy — két bronzlemezből álló — római katonai diploma — obsit — kétharmad részét. A bronz obsit-levél rendkí­vüli érdekessége, hogy az egykori katona bevésett sze­mélyi adatain kívül felsorolja a konzulok nevét és a Pannó­nia provinciában táborozott összes csapattesteket, ezért je­lentős adatokat szolgáltat a római csapatok történetéről. Uj vezetők A »Dunakeszi Járműjavító­ban befejeződtek a KISZ- alapszervezeti választások. Mint Szőnyi Lajos tudósí­tónk írja, az ifjúsági szerve­zet 360 tagjának mintegy 90 százaléka vett részt a gyűlé­seket, s 11 alapszervezetben 59 tagot választottak be a ve­zetőségbe, 70-et pedig kül­döttnek. A vezetőségi tagok 50 számlika kicserélődött. Most már a november 18-i ,KISZ-bizottsági választásra készülnek, amelyen 22 veze­tőségi tagot és 16 járási kül­döttet választanak. Hemingwayt eladni öröm Munkában as érdi könyvbizományos Az iskolaudvaron négy kis­lány csomagolja a könyveket. — Ezek -mind tankönyvek? — A legtöbb, de van benne más is. Tetszik tudni, a gyere­kek egymástól vettek tavalyi könyveket, ezért sok újatvisz- szaküldenek. A tanár néni azt mondta, tankönyvből kevés fo­gyott — válaszol az egyik szöszke, aztán elkísér a kert­be, ahol Somfalvi Éva tanárnő tart politechnikai órát. — Soha jobbkor — mondom —, már láttam a visszárut. A tanárnő elneveti magát. — Csalóka látszat ez. Az ország legnagyobb falu­ja vagyunk. Nincs könyvesbol­tunk. Decemberben vettem át itt a szövetkezeti könyvbizo- mányosságot. Egyelőre kétezer forintot forgalmazok havonta. Kezdetnek nem rossz, remé­lem, hamarosan eladok Vagy háromezer forint értékű köny­vet. — Hogyan csinálja? — Módszerem sokrétű. Van egy kerékpárom, és minden hónapban látogatom az érdi üzemeket. Minden üzemben van már megbízottam, lassan kialakul a vevőköröm. Már alig kapok vissza könyvet. De vásárolnak a magánosok is. A fodrászom például minden hónapban megrendel hét-nyolc könyvet. Aztán itt az iskola. Jó út a könyvekhez! A gyere­kek szülei megvásárolják a kötelező olvasmányokat: A családlátogatásokat is felhasz­Ikervári kosarak A Rába-parti Ikervár köz­ségben 200 évvel ezelőtt kez­dődött el a kosárfonás. A Batthyány-család külföldi szakemberekkel működtette kis kosárfonóműhelyéből ala­kult ki a mai, csaknem 200 tagú háziipari szövetkezet. A kosárfonás mestersége apáról fiúra száll a faluban. A szö­vetkezet évente hatmillió fo­rint értékű fonott árut készít, amelynek nagy részét expor­tálja. Európa szinte minden részébe, továbbá Amerikába, Kanadába szállít termekéi­ből. Kagylófotelek, kerti gar­nitúrák, utazókosarak, do­bozban szállítható, összerak­ható ■ gyenmekülőkék, Kutya- kosarak dicsérik a Vas me­gyei falu lakóinak kézügyes­ségét. Az utóbbi időben rendkí­vül népszerűek az italos- pezsgős kosarak. Kanadában például a Martini-italokat ilyenekben szolgálják fel. Téli ellátás Jelentős szolgáltatásokat vezetett be a pilisborosjenői fogyasztási szövetkezet a téli ellátás javítására. Szabolcs megyéből, több vagon étke­zési és takarmányozási burgo­nyát vásárolt, s abból min­denkinek házhoz szállítják a kívánt mennyiséget. Sokáig gondot okozott a fű­tőolaj beszerzése is. A szö­vetkezet most megszervezte házhoz szállítását olyképpen, hogy hosszabb időre tárolhas­sák a kályhák üzemanyagát. Körülbelül 1200 család él a kedvező lehetőséggel. nálom a könyvek megszerette-, tésére. A szülő sokszor busz-, kén mutatja a szobában a gye­rek könyvespolcát, ahol hu­szonöt-harminc könyv is sora­kozik. Korábban kaptunk a: szövetkezeti könyvszolgálattóli nyomtatványokat könyvjegy-, zékkel. Ez nagyon jó volt. Haza-, küldtük a gyerekkel a szülők­nek, akik aláhúzták a kért könyv címét. Legközelebb el­küldtem a könyvet, ők pedig a vételárat. Ezt a bevált terjesz­tési módszert jó lenne folytat­ni. Persze, minden bizomá­nyosnak megvannak a maga külön ötletei is, amelyek a terjesztés területi sajátosságainak megfelelően alakulnak. Nekem a könyvbi­zományosi munka nem új do-, log, korábban tanyán tanítot­tam, s már évek óta bizomá­nyos vagyok. A tanyán még könyvek kölcsönzésével is fog­lalkoztam. — Mit kell tudnia a jó könyvbizományosnak? — Jó szervező legyen és mozgékony. De van ennél fon­tosabb is. A könyvek szerete- te! Ezerötszáz kötetes könyv­táram van. Az első köteteket még apámtól örököltem. Mi­kor megkapom a szállítmányt, én vagyok az első vevő. Jó a kapcsolatom a szövetkezeti könyvszolgálattal. Általában mindent megkapok tőlük. A múlt hónapban előfordult, hogy egy regényt nem kaptam meg, és a vevő nagyon kérte. Magam jártam utána, míg rá­akadtam egy pesti antikvá­riumban. Kedvenc írói ? — Hemingway. A modern, kalandos életű antifasiszta minden könyvét nagy becsben tartom a könyvtáramban, He- mingway-t eladni öröm. A magyarok közül? Móricz és Molnár Ferenc meg Szilvássy Lajos. Azt már, gondolom,, mondanom sem kell, hogy sza­bad időm jelentős részét köti le az olvasás. Egy jó könyv a csendes szobában, nincs en­nél jobb szórakozás. — Es a tanítás? — Politechnikát tanítok az érdi I. számú általános iskola minden osztályában. — Legközelebbi tervei a ter­jesztésben? — A gimnáziumot is sze­retném bekapcsolni, hasonló­képpen, mint a mi iskolánkat. És természetesen elérni leg­alább a havi háromezer fo­rintos forgalmat. Lukács Ferenc Izgalmas verseny (A piacra küldött tudósítónk jelenti) A Dárdus téri piacon, a kora hajnali órákban, még minden csendes. De a látszólagos nyugalom mellett is érződik a hónapok óta tartó maratoni verseny izgalma, mely Kovács III János portál­darus bére és a piaci árak között fo­lyik. Azok kedvéért, akik az eddigi tudósí­tásokat nem olvasták, röviden ismer­tetjük az előzményeket. Kovács III Jánosné tavaly ilyenkor, amidőn a piacról hazatért, meglóbálta feje felett a szatyrát és imigyen csa­takiáltott: — Idesüss, Jani! Amit itt látsz, az ki­lencven forint! Ez volt a verseny első szakaszában. Az idén Kovácsné szatyorcsóválását már a következő kiáltás kísérte: — Ezt figyeld meg! Ebben a szatyor­ban egy százas van! És Kovács úgy észlelte, mintha neje könnyebben lengetné azt a szatyrot. Ekkor elhatározta, hogy bérével fel­veszi a versenyt a piaci árakkal. Tavasszal a küzdelem elég remény­telennek látszott. Kovács III János bére több fej hosszal lemaradt a szabad­piaci áraktól. Először óvást, akart beje­lenteni, de megmagyarázták neki, hogy egyes termékek ára azért szabad, mert a termelési költségek is ingadoznak és az árakat egyéb objektív körülmények is befolyásolják, mint például a zöld­ségesnél az időjárás, az eső és a kofa szeszélye. Az általa termelt iparcikkek ára azért nem szabad, mert például ci­pőt esőben is lehet gyártani — legfel­jebb viselni nem mindig. Szerencsére a verseny kedvező for­dulatot vett. Kovács III János előbb nyereségrészesedést kapott, majd a bé­rét is felemelték. Ekkor fej-fej mellett haladt a bér az árakkal, sőt néha már úgy látszott, hogy meg is előzi. Ámde a piaci ára­kat menedzselik, nem törődtek bele ilyen könnyen a vereségbe. Kinyilat­koztatták, hogy késett a tavasz, drá­gább volt a szedés, a szállítás, több a növényi kártevő és kevesebb az állami dotáció. Ezzel sikerült az árakat meg­ugratni. Kovács bére ismét lemaradt, de — sportszerűen — nem adta fel a küzdelmet. Üjabb áremelést kért, mondván, hogy az ő rezsiköltségei is emelkedtek. Erre persze nem volt lehe­tőség, mert a bérfejlesztési alap kötött, nem úgy, mint az árfejlesztési alap. Edzője elmagyarázta neki, hogy a bér­emelés különben sem lenne sportszerű, mert ha az árak és a bérek is emel­kednek, akkor az inflációt jelent és a verseny kimenetele nem lehet kétséges. Ezért Kovács III János túlórát vállalt, majd szerzett egy másodállást is. Köz­ben kitűnő részeredményeket ért el. A július végi hajrában sikerült lehagyni a paprika- és a paradicsomárakat, nem beszélve a cseresznyéről, amely már ki is állt a versenyből. De pihenésre nem volt idő. Közben a piaci árak hajtói újabb favoritokat dobtak a mezőnybe. Megjelent az iz­mos, kitűnően versenyző szőlő. Remek lendülettel indított, már az első méte­rekben messze elhúzott Kovács III bé­rétől. Kovács újabb óvást emelt, mivel észrevette, hogy a versenyben cseme­geszőlői minőségben a gyatra borszőlőt is elindítják. Az óvást természetesen elutasították, mondván, hogy megszűnt a szőlők közötti osztálykülönbség és nálunk manapság a legócskább, satnya bogyókból is lehet csemegeszőlő, ha a két legnagyobb sportszerv, az Áfész és a Mék leigazolja. E két szerv, vala­mint a kiskereskedelem azzal is emelte az áraikat, hogy többet és körülménye­sebben utaztatta az árut és mereven elutasított minden olyan kívánságot, hogy a bonyolult adminisztrációt — amely egyesek szerint az árak titkos doppingszere — egyszerűsítse. Az árak esélyeit az is növelte, hogy a minősített versenyzőket: a szőlőskertek királynőjét, valamint a kajszit és szá­mos egyéb sztárt külföldi mezőnyben is elindítottak. Kovács rájött, hogy dol­lárral nagyobb lenne az esélye, de megtudta, hogy a versenyszabályok, ér­telmében ez diszkvalifikálást vonna maga után. Most, a célegyenesben, Kovács újra erősít. Bérének azon tartalékait, melye­ket eredetileg a Keravill, a Röltex, a Cipőbolt és a Lakásszövetkezet válo­gatott árai ellen akart indítani, a Dá- rius téri arénába vetette be, így sike­rült utolérni a karalábé, a káposzta, a fejtett bab árait és némi reménye le­het, hogy a nagymenőknek is a nyo­mába jut. Ez azonban csak a finisben dől el, Hiszen még csak az első métereknél tartanak. Érdemes lesz figyelni az új­ságok piaci tudósításait, mert az utóbbi évek egyik legizgalmasabb versenyének lehetünk tanúi és részvevői. És ehhez a tudósító csak azt teheti hozzá, hogy le­leplezi magát: őszintén szurkol Kovács III Jánosnak, a kitűnő, sok versenyt megnyert, kipróbált versenyzőnek. Le­gyen vele az OTP. á KST és a szak- szervezet, legyen hozzá méltányos a versenybíróság és torolja meg, ha az ellenfél netán sportszerűtlen eszközök­kel harcolna. Hajrá, Kovács III!!! Ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents