Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

VÁCI a pest megyei hírlap különkiadása XIII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1969. OKTOBER 25., SZOMBAT Pedagógusok a laktanyában Tapasztalatcsere a katonai nevelésről Csütörtökön reggel félszáz tagú civil .társaság jelent meg a Sallai Imre laktanyában. Csornádról, Örszentmiklósról és a járás többi községéből ér­keztek a pedagógusok, vala­mint az általános iskolák igaz­gatói. A honvédelmi ismeretek ok­tatóinak módszertani foglalko- . zása pontos időbeosztással tör­tént. Tóth Béla alhadnagy ismertette a megjelentek­kel a lőfegyvereket, egy lőgyakorlat levezetését, a lőtéri fegyelem fontossá­gát. Utána Keleti György hadnagy tereptant, térképolvasási isme­reteket adott elő hallgatóinak. Tantermi oktatás után hely. színi gyakorlat következett. A lőtéren Tóth alhadnagy pa­rancsnoksága alatt megismer­kedtek a pedagógusok a vezényszavakkal, majd hármasával sorra leadták kispuskából a sorozatokat. A csütörtöki kiképzés kézigrá­nátdobó gyakorlattal ért vé­get. Móra Mihály őrnagy el­mondta záróbeszédében, hogy a honvédelmi oktatás célja, hogy a pedagógus a tanulóifjúságot helytál­lásra, áldozatkészségre, a haza iránti kötelesség tel­jesítésére nevelje és elő­készítse a honvédelmi fel­adatokra. Kérte a tanárokat, hogy az eddig tapasztalt lelkesedéssel végezzék ezt a megtisztelő fel­adatot. Javasolta, hogy még a télen tartsanak pedagógus- honvédtiszt tapasztalatcserét. (papp) Tyereskova Foton Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa, aki a szakszervezeti világkongresz- szus alkalmából tartózkodik Magyarországon, csütörtökön meglátogatta a Fóti Gyermek- várost, ahol elbeszélgetett a Tyereskova alapszervezet tag­jaival is. Pórtélét FELSZABADULÁSI EMLÉKPLAKETT KÉRDÉS-FELELET AZ ÉRTEKEZLETEN A járási pártbizottság fel- szabadulási emlékplakettet készíttet a 25. évfordulóra. A művészi kivitelű, díszdobozba helyezett emblémát megkap­ják mindazok, akik negyed- százada tagjai a pártnak és munkahelyükön, egyéni éle­tükben helytálltak, példamu­tatóan dolgoztak. ★ Tegnap a városi párt- és tömegszervezetek osztálya ér­tekezletet tartott. A PTO- tagok beszámoltak a végzett feladatokról és közösen meg­határozták a végzendő párt­munka irányelveit. ★ Október 29-én délelőtt ki­lenc órakor kezdődik a váro­si pártalapszervezetek titká­rainak konzultatív értekez­lete. A résztvevők kérdéseket tehetnek fel a vb és az appa­rátus irányító* munkájáról, időszerű problémákról. ★ Szerdán tartotta havi érte­kezletét a városi agitációs- és művelődési osztály. Szűts La­jos osztályvezető és Kismar­toni Ferenc művelődésügyi felügyelő beszámolt a 25 éves jubileum előkészítő munká­járól. Nagy Sándor a KISZ képviseletében jelentette, hogy 100 tanulókörben 3000 fiatal vesz részt a politikai oktatás­ban. Angyal József né a nő­bizottságok munkájáról adott számot, Pelczéder Tibor az énekkari- és képzőművészeti életről tájékoztatta az osztály tagjait. (P.) Orbán és társai „Én csak visszaütöttem..." Az egyik júliusi szombat este tizen-egynéhány fiatalember a dunakeszi művelődési ház össztáncának végén elhatá­rozta: átrándul Alsógödre, hogy ott a Strand-vendéglő­ben folytassa a mulatozást. Ám ebből a mulatozásból nem lett semmi, azaz... Azaz lett belőle néhány pofon és rúgás, valamint egy bírósági tárgyalás, amelynek első ré­sze csütörtökön folyt le dr. Huszti Rezső járásbíró taná­csa előtt. Hogyan is történt? A fiúk felszálltak a vonatra, azonban többen közülük „el­felejtettek” jegyet váltani, mondván: .,arra az egy meg­állóra igazán nem érdemes ki­dobni egy forint tíz fillért”. Bizonyára nem is lett vol­na semmi különösebb baj, ha nem jön a kalauz. Pontosab­ban négy kalauz, akik a jegye­ket kérték. Mivel ezzel nem tudtak valamennyien szol­gálni — hogy miképpen azt még nem lehet tudni —, dula­kodás kezdődött. A fiúk pusz­ta kézzel támadtak, a jegyke­zelők pedig a lyukasztókkal hagytak „ellenfelükön” ma­radandó emléket. Mivel a fiúk két kocsiban utaztak és az átjáró zárva volt, többen torpagyakorlatot mutattak be, amikor a moz­gó vonat egyik peronjáról a másikra átmásztak. A verekedés nem tartott sokáig — körülbelül öt per­cig ütötték egymást —, de a vonatnak természetesen elég A gyógyulás útján Mi lesz veled Bor-bár?! Ki tudná megmondani, hányszor csúsztatták már el a Bő téren épülő „Bor-bár” át­adási határidejét?! Mikor leg­utóbb hírt adtunk az építke­zésről, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke örömmel újságolta, hogy megszűnt már a víz­gond és november hetedikén átadják a reprezentatív boro­zót Azóta már több, mint két hónap telt el és a járókelők is úgy látták, mintha még min­dig vizgondokkal küzdene az ÁFÉSZ. Az építkezés melletti kis patak ezt sugallta. Hogy van még baj a vízzel, ezt a legutóbbi telefonbeszél­getésünk alkalmával elárulták és azt is, hogy a november 7-i átadás — csak álom volt. — Tálán majd december elején... — mondták. Talán, mondjuk mi is, de már nem bízunk benne.,. „A szocialista társadalom­ban a társadalmi és egyéni érdek összhangja megkíván­ja, hogy ne csak orvosi, bün­tetőjogi és adminisztratív eszközöket alkalmazzunk az alkoholistákkal szemben, ha­nem az alkoholizmus kérdé­seinek megoldását társadalmi üggyé tegyük? (Idézet egy ha­tározatból.) A balassagyarmati kórház alkoholelvonó osztályára na­ponta érkeznek emberek. K. 1. FelsőgÖdről jött. Há­rom gyermeke közül a leg­nagyobb néhány évig inté­zetben nevelkedett, az ott­honmaradottak idegesek, nyugtalanok, iskolakerülői' Apjuk egy hét múlva ha hét. V. S. Dunakesziről való. Szomorúan búcsúzik látoga­tóitól. Másfél éves kisfia idegenül nézi, fél az apjától. Negyvenéves, most van itt harmadszor. Kétszer megszö­kött. A kezelőterem üres. A hosz- szú asztal körül székek, elöl zeneszekrény, a falon Mun- kácsy-reprodukciók és plaká­tok. A betegek itt kapják meg a gyógyító injekciót. A kórterem egyik ágyán idősebb férfi fekszik. Nem látogatta meg senki. „Tudja, ha ittam, akkor durva vol­tam: a gyerekeket kidobál­tam az udvarra, az asszonyt meg összevertem. Szégyellem, de ilyen a• vérem. Nem jönnek hozzám, jól teszik ...” Befe­léfordul és olvas. A szekré­nyen levél. A feleségétől... Hathetes kúra után — ha a betegek maguk is úgy akar­ják — gyógyultan távozhat­nak, hogy odaálljanak a még nagyobb próba — a családi élet elé. Nyári Ferenc MIT LÁTUNK A MOZIKBAN? MADÁCH 25—26: Rejtély a stadionban (lengyel bűnügyi film. Kísérő: És egyszer csak megérkezik az ember.) — 27— 29: Estély, habfürdővel (színes amerikai filmbohózat. Kísérő: magyar híradó.) — Matiné, vasárnap: Esős vasárnap. ÉPÍTŐK 25—26: Velem nem, asszonyom (kalandos NDK-filmalkotás.) — 27—28: A kalózkapitány újra tenger­re száll, (színes francia—olasz —spanyol film). Ne keressék a szót a Ma­gyar Nyelv Értelmező Szótá­rában. Nincs is ott a helye, hiszen magának sincs semmi értelme: minden tréfára fogé­kony egyetemisták találták ki, akik ma már — megkopa­szodva, pocakot eresztve, pi­pázva és tiszteletet paran­csoló szakállba morogva — oly gyakran ítélik el a mai fiatalok hasonló otrombasá­gait ... A „pufti” amolyan halan­dzsa-szó, amilyenekkel nagy elődök botránkoztatták meg a jámbor kispolgárokat: Ka­rinthy, Kosztolányi, Somlyó. Hőseink egy soha-nem-volt játékot illettek vele, amelyet mindenütt lehetett „játszani”, ahol sok ember gyűlt össze, tehát orvosi rendelőben, lab­darúgó-mérkőzés szünetében és, természetesen, a vasúti kocsiban. A játéknak nem voltak szabályai. A lényeg csak az Volt, hogy minél hangosabban és rejtélyesebben játsszák az összeszokott partnerek. Mi­nél több érdeklődő figyel­mét felkelteni — ez volt al cél. t Első feladatként a „pálya” elkészítése várt a játékosokra. Lehetőleg nagy hókusz-póku- szok után kéri tettek (ejnye már. hadd írjam úgy. ahogy volt: kerítettünk!) egy-egy árkus papírt, mérnöki rajz­táblára felfeszített másoló­ARCKEPEK A VONATRÓL PUFTI papírt, jegyzetek kitépett lapjait, vagy ami a táska mé­lyén akadt. Erre egy nagyjá­ból téglalap alakú ábrát készítettünk, négy egyenlő részre osztva, és a haránt fek­vő negyedekbe titokzatos, bár kétségtelenül leegyszerűsített ábrákat — köröket vagy négy­zeteket, áthúzva, pirossal vagy feketével vonalazva stb. — rajzoltunk, ahogy a pilla­natnyi ihlet parancsolta. Mindez persze lehetőleg nagy dérrel-dúrral történt. — Kétszemélyest játszunk? — kérdezte egyikünk csaló­dottan. — Hát ha akarod, játszha­tunk bulit is! — hangzott a beleegyező válasz. — De ak­kor úgy rajzold a pályát is... És magunkban kuncogva, hirteleil ötletnek engedve ala­kítottuk újra és újra a pá­lyát. Ha a játékosok jó formában voltak, és a beavatott szpm- lélődőknek is sikerült ér­deklődést kelteni, ekkorra már többen felálltak az utasok kö­zül és padunk köré sereglet­tek. Mi ezalatt komoly kép­pel sorsoltunk, örülve vagy bosszankodva a kialakult „buli”-nak, latolgatva az esé­lyeket. A drukkerek -fogadá­sokat kötöttek ránk, feldi­csérve egyikünket, leszólva a másikat. Valóban jó buli volt... Aztán megkezdődött a já­ték. Gyufaszálak kerültek elő (hosszas vita után dőlt el, hogy négyes vagy nyolcas puftit játszunk-e...), és a partnerek megkezdték a „te­rítést”. Bárhova került is az első gyufaszál, az ellenfél hosszasan tűnődni kezdett: — Aha! Nagy kópé vagy! Azt hiszed, nem veszem ész­re a’ „kréglicselt"? Kontra! — és a saját térfelén ő is le­tett egy gyufát. Ezután már a játékosok le­leményén múlott, hogy mi­lyen izgalmasan alakult a já­ték. Felváltva tettük-vettük a gyufaszálakat, közben a kü­lönböző kártyajátékok, sakk­játszmák vagy egyéb sport- versenyek szakkifejezései röpködtek. Volt ott rosálás, les, ultimó, szlemm, váltó és szemafor; a tananyagban tanult reakcióképletek, rég meghalt középkori szobrá­szok, sebészi eljárásukról hí­res orvosok nevei váltották egymást. Az érdeklődés nőttön nőtt. Fiatal gyerekek borzas feje furakodott öreg tisztviselők reszkető karjai között a táb­la fölé. Eleinte értetlenül, majd egyre jobban beiemele- gedve szemlélték az „ádáz" küzdelmet. Dunakeszi felé már tanácsokat is kockáztat­va, amelyeket olykor el is fogadott egyikünk-másikunk. Miért ne tettük volna? Hi­szen teljesen mindegy volt... Rettenetesen jól mulattunk! Amikor a Nyugati pályaud­var közeledett, vagy már meguntuk a játékot, egyi­künk aggályosán jegyezte meg: — Azt tudod, hogy már csak egy lépésed van? A másik játékos ekkor ösz- szeráncolva homlokát, feszül­ten figyelt a táblára. Latol­gatta a lehetőségeket. Kezével tétova mozdulatokat írt le a tábla felett, mintha a jó meg­oldást keresné. Aztán némán felállt, és megszorította a ke­zemet. — Feladom — mondta szo­morúan. — Gratulálok!... A közönség kissé csalódot­ton oszlott szét a pad kö­rül. Egyikük csendesen meg­jegyezte (de azért úgy, hogy mi is halljuk): — Én nem ad tam volna fel a helyében. A jobb kettessel még rosálhatott volna. V. F. hosszú ideig kellett rostokol­nia az állomáson, ami felbo­rította a menetrendet is. A 20 esztendős Orbán Ist­ván és — többnyire fiatalkorú — társai bűnügyének tárgya­lása még nem fejeződött be. összesen négy vádlottat hall­gatott ki a bíróság — közü­lük hárman előzétes letar­tóztatásban vannak — és a többiek, valamint a tanúk ki­hallgatására december 2-án kerül sor. A négy vádlott a tárgyalás folyamán többször került el­lentmondásba előző vallomá­sával. Valamennyien azt ál­lítják, hogy ők csak vissza­ütöttek ... Egyébként erre a perre azért is érdemes különösen figyel­ni, mert az utóbbi időkben nagyon elszaporodtak a vonat­bűntettek. Jelenleg a bírósá­gon még két másik hasonló jellegű ügy vár tárgyalásra. —m— ...és még tovább apad Eddig a Duna legalacso­nyabb vízszintje — budapesti mérce szerint — 51 centimé­ter volt. Most is nagyon ke­vés víz van, ám kétszer eny- nyi: 100—105 centiméter. És — ígérem, nem fogom nagyon sok számadattal terhelni az olvasót — még el kell mon­dani azt is, hogy 180 centi­méternél is apályról beszé­lünk. — Sok gond van a hajózás­sal? — kérdeztük Vészeli Ti­bortól, a Közép Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság felsőgödi szakaszmérnökétől. — A váci szakaszon sze­rencsére még nincs veszélyes helyzet, mivel nemrégiben kotorták ezt a Duna-szakaszt. Igaz, a hajók nem teljes ter­heléssel, de mehetnek, nem úgy mint Gönyű környékén, ahol rengeteg a zátony. — Mikorra várhatunk vál­tozást? — Sajnos, a közeljövőben nem. Most néhány napig vál­tozatlan marad a víz magas­sága, de ha a Duna felső víz­gyűjtőjében nem lesz eső, ak­kor .., Akkor a Duna még tovább apadhat. Képünkön: Fehér Károly bácsi csónakháza előtt nem lehet már evezni — a víz he­lyett mocsarat találunk. M. S. — T. J. KEGYES CSALÁS Az Ujpest-Rákospalota állo­más után a váci gyorsított sze­mélyvonat kalauza udvariasan megkérdi a férfit: — Meddig utazik, kérem? Az utas, akinek az egyik lá­ba hiányzik, azt mondja: Du­nakeszi-alsóra. Nagyon meg­lepődik, amikor hallja, hogy a vonat csak Felsőgödön áll meg. — Uramisten! Hogy jutok haza, nemrég amputálták a lábam, most is orvosi vizsgá­latról jöttem. Minden lépés, mozgás, még nagyon nehéz. Már rég ágyban kellene len­nem. A középkorú, háromcsilla­gos kalauz visszaadja a jegyet és csak ennyit mond: — Üljön csak nyugodtan, majd csinálunk valamit. Nemsokára visszajön, már Dunakeszi-alsóhoz közeledik a vonat. — Na, készülődjön a leszál­lásra — mondja. A féllábú férfi és az utasok is csodálkoznak, a vasutas pe­dig csak mosolyog. A vonat pedig Dunakeszi-alsó után pár méterre a jelzőnél megáll. A kalauz és egy utas lesegíti a beteg férfit, átvezetik az ár­kon. A mankós ember boldo­gan integet, a vonat pedig el­indul. Faggatom a kalauzt, mi tör­tént, miért állt meg a vonat, hiszen a jelző szabadot muta­tott — Ja kérem — kapom a vá­laszt —, ezúttal a mozdony- és a vonatvezető „elnézte” a jelzőt, azt hitték, hogy tilost mutat, így megállították a sze­relvényt. Ha már megállt a vonat, miért ne szállt volna le az a szegény ember. Nem igaz? De bizony igaz. Lehet sőt biztos, hogy a vasúti szabá­lyok szerint szabálytalanság történt. Emberszeretetből azonban jelesre vizsgáztak a vasutasok, és bízom abban, hogyha ebből a kis írásból az illetékesek tudomást szereznek a történtekről, nem adnak elégtelent nekik — a szolgá­lati szabályzatból. Elvégre elő­fordult már olyan is — éppen Dunakeszi-alsón —, hogy a vonat elfelejtett megállni, és az állomáson túlról tolatott vissza. Az utasok akkor sem bosszankodtak, csak derültek, most pedig örültek. Ez is valami. R. S. LŐWY SÁNDOR EMLÉKÜNNEPSÉG KRESZ-VIZSGA - ÁRAMSZÜNET Hét cégi eseménynaptár Szombat: Ma délelőtt 11 órakor emlékünnepélyt ren­deznek a Lőwy Sándor Gép­ipari Technikum és Szakkö­zépiskolában. — Az autóköz­lekedési tanfolyam 60 váci hallgatója ma tesz vizsgát a KRESZ anyagából. — A FICE, természetjárói kétnapos lomb­hullató túrái vezetnek a Tol­va járókba. — Délután 17 óra­kor a békehónap keretében ünnepélyes csapatgyűlést ren­deznek, vietnami vendégek jelenlétében a Hámán Kató Iskolában. Vasárnap: Az ÉDÁSZ tá­jékoztatása szerint 7-től 13 óráig áramszünet lesz a vá­ros területén. — A múzeumi hónap keretében Szép Róbert tanár vezetésével diákcsoport keresi fel a Vácott eltemetett történelmi személyek és már­tírok sírjait. — Az IBUSZ különautóbusza Abasárra vi­szi utasait. — Délelőtt két fővárosi rokonklub tagjait fogadja a Dunakanyar Foto- klub. — Kát órakor kezdődik a Váci Vasutas—Pécel mér­kőzés a Kosdi úti sportpá­lyán. — 14.30-kor kezdődik a Váci SE-^-Kinizsi Húsos mér­kőzés a népstadionban. — A fegyveres erők klubjában az ifjúsági gyűjtők bélyegszak- köre jön össz°-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents