Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
«ECV tJCíriap 1969. OKTÓBER 24., PÉNTEK Bach-dzsessz ' A novemberi zenei műsor egyik érdekessége a trieszti Orchestra Jazz Sebastian Bach” november 10-i műsora, amelyet az Erkel Színházban hallhat majd a közönség. A zenekar méltán meglepetést keltő elnevezése két ellentétesnek látszó zenei világot kapcsol össze. A 12 tagú együttes arra vállalkozott ugyanis, hogy a nagy barokk mester műveit szaxofonon és fafúvókon szólaltatja meg, dzsesszdob és gitár akkordokkal és ritmussal. Bach muzsikája — melodikus tisztasága és ritmikus vibrációja folytán — a trieszti művészek szerint közeli rokonságban áll a modern dzsessz- ímpro vizáéi ókkal. KŐSZEG Hősök tornya Felújították Kőszeg történelmi belvárosában a hősök tornyát. A műemlékekben gazdag üdülőváros mai városképét uraló építményt 1932-ben emelték eklektikus Stílusban, a török ostrom négyszáz éves. évfordulójára. A középkorban e helyen állt a város déli kaputornya. Boltívei alatt emléket állítottak Kőszeg vára hős védőinek, és az első világháborúban elesetteknek. Ugyanitt helyezte el a város a jakobinus mozgalomban részt vett helyi értelmiségiek emléktábláját. Az emberré válás újabb emléke Rudabányán A rudabányai Vilmos külszíni fejtés dolgozói a vasérctörzseket borító vastag földréteg letakarítása közben gyakrap bukkannak több millió évvel ezelőtt élt állatok csontmaradványaira. A geológusok szerint ezen a vidéken a felső-pannon korban lagu- nás, mocsaras .édesvizű beltenger húzódott, ahová a közeli hegyekről inni jártak az állatok. Az erdős, meredek partról azonban sok állat a mocsárba csúszhatott és az idők folyamán csontjukat a víz széthordta. A külszíni bánya megnyitása óta a csontmaradványokból mintegy harminc fajta gerinces ősállatot azonosítottak. A legértékesebb leletre 1967- ben bukkant Hernyák Gábor geológus. A vasérctörzsek feledt húzódó vékony lignitréteg tetején az emberéhez hasonló állkapocstöredéket talált négy foggal. A régészeti vizsgálat során kiderült, hogy hazánkban egyedülálló és világviszonylatban is ritka leletről van szó, amely az emberré válás korából származik. Az állkapcsot mintegy 7 —8 millió évesre becsülik. A világon eddig csak Afrikában és Indiában találtak hasonló maradványokat. Az elmúlt hetekben újabb „meglepetés” érte a rudabá- nyaiakat. A hegy egykori meredek partjának közelében húzódó vékony lignittelepbe ágyazva egy teljesen ép női állkapcsot fedeztek fel, amelyben az őrlő- és metszőfogak is megmaradtak. Az állkapcsot — amely minden valószínűség szerint az emberré válás időszakából származik — óvatosan kiemelték évmilliós temetőjéből és a Magyar Állami Földtani Intézet őslénytani osztályára szállították azonosításra. Bozót helyett park A BUDAI VÁR TÖVÉBEN A Fővárosi Kertészeti Vállalat még ősszel, ai hideg beállta előtt elkészül a Hunfalvy E$y élet — a Fehértóért Csütörtökön töltötte be 75. életévét dr. Beretzk Péter Európa-hí- rű szegedi ornitológus, a biológiai tudományok kandidátusa, nyugalmazott főorvos. Nevéhez fűződik a fehértói rezervátum megteremtése. ö figyelt flel a harmincas évek elején, a Szegeddel határos „vadvízország” páratlan értékes madárvilágára. Kezdeményezésére nyilvánították 1935-ben természetvédelmi területté a Fehértavat. Azóta állandó tudományos ellenőrzés alatt tartja a rezervációt, ahol 250 madárfajt figyelt meg Olyan, hazánkban ritka madarakkal gyarapította a szegedi és országos gyűjteményeinket, mint az énekes hattyú, a jeges sirály, a pelikán, a csigaforgató. Dr. Beretzk Péter ma is fáradhatatlanul dolgozik és 75. születésnapját a fehértói rezervátumban töltötte, figyelve a madarak őszi vonulását. Megnyitották a nemzetközi vadásznapokat Csütörtökön a tisztiklub nyári helyiségében megnyitották első nemzetközi vadásznapokat. A háromnapos eseményre 22 országból 100 külföldi vendég érkezett, közöttük neves vadászati kutatók, vadgazdák és vadászok. A megnyitón ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Földes László és dr. Soós Gábor mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyettesek és dr. Vallus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke, a Nemzetközi Vadász Szövetség alelnöke. Eljött a nemzetközi vadász napokra dr. J. G. Van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC) alelnöke is. Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese megnyitó beszédében rámutatott: a magyar vadállomány nemzeti kincsnek számít, megvédése és gyarapítása az elméleti és gyakorlati szakemberek közös érdeke. Hangsúlyozta: egyre nagyobb szükség van a vadászok nemzetközi összefogására. A kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez jó alkalmat kínál az 1971. évi Budapesti Vadászati Világkiállítás. Ezután megkezdődtek a nemzetközi vadásznapok előadásai. Dr. J. G. Van Maasdijk, a CIC-alelnöke arról tartott előadást, hogy az európai vándormadarak védelmére nemzetközi együttműködést és szabályozást kell kialakítani. A vadásznapok délutáni programját Földes László miniszterhelyettesnek, az 1971. évi vadászati világkiállítás kormány-f őmegbízott j ának előadása vezette'be. A természet és az ember kapcsolatát elemezte. utcai park építésével, hogy 1970. április 4-én akkor is megnyithassák a parkot, ha a tél a szokottnál hosszabb ideig tart. Az Ostrom utca, Hunfalvy utca és a várfal által határolt részein eddig elvadult bozót uralkodott A csaknem tízezer négyzetméteres területen 1800 köbméter termőföldet terítettek szét. Az árnyas domboldalon és a vár támfala alatt padokkal, napozó székekkel ellátott pihenőket, játszótereket, labdázót és betonozott lelátót alakítanak ki. A támfal alól« csobogóval mesterséges patakot indítanak, partját vízinövényekkel ültetik be. A területen levő öreg fák már most is árnyékot adnak, de telepítenek újakat is. A GÖRÖG katonai rezsim enyhítette a beätfrizura viselésére kimondott tilalmat, s ezután a középiskolai diákok ésszerű mértékben megnöveszthetik „sörényüket”. Az iskolákban mindeddig a 3 centis haj volt a kötelező divat. JAPÁNBAN 2 416 598 háztartás — a háztartások tíz százaléka — rendelkezik . színes televíziós vevőkészülékkel. i Vasárnapi festők Két, harmincon inneni, tehát „fiatalemberrel” beszélgetek Dabason, Varga Lászlóval, a művelődési ház munkatársával, és Fegyó Béla gyáli iskolaigazgató-helyettessel, a Nagy István képzőművészeti csoport vezetőivel. Vezetőivel? Mikor a csoport megalakításakor tagjai elhatározták, elvetnek mindenfajta adminisztrációs terhet, eldöntötték azt is, nem jelölnek ki vezetőket. Csak tisztségviselőket, akik a napi ügyeket intézik. A két fiatalember sem vezető tehát, csupán tágja a csoport tisztségviselői tanácsának... A járási művelődési központ irodájában ülünk. Abban az omladozó kultúrházban, amelynek lehetőségei a szűknél is szűkebbek: nincsenek hagyományok, nagy a tanyavilág, nincs a közelben város, a lakosság zöme bejáró munkás. Mégis, az utóbbi években egy sor jó kezdeményezés született itt: az^ elsők között indítottak műszaki szakkört, nyári gyermekklubot; a kultúrház a gimnazisták bevonásával széles körű felmérést végzett a bejáró munkásság művelődési igényeiről, lehetőségeiről; most wurlitzeres, hangulatos ifjúsági klub fogadja a fiatalságot... Hogy csinálják? — a választ a többféle kezdeményezés közül az egyikben, a képzőművészeti csoport tevékenységében próbálom megkeresni. Mikor kezdődött? Életrehí- vásában a járás vezetői is közreműködtek: — Régóta festek, s tavaly kiállításom volt szülőfalumban, Ráckevén. Megnyitására egy szombat délután eljött a Dabasi Járási Tanács elnökhelyettese, és meghívta képeimet a Dél-Pest megyei festők Dabason rendezett tárlatára. A bemutatót az idén februárban rendezték meg, három járás, többnyire amatőr festői szerepeltek azon. És elmondhatom, nagyon meghatott a meleg fogadtatás, amelyben a megnyitón részesültünk. Máshol rhár arra is volt példa, hogy elhányódtak az ember kiállított képei, itt meg konyak, feketekávé... és a bemutatott képekből — a képzőművészeti lektorátus által megállapított értékben — sokat vásároltak a járási és községi tanácsok, termelő- szövetkezetek — beszéli el Fegyó Béla. Amikor azonban vagy két VARGA LÁSZLÓ: KOVÁCSMÜHELY hónapja egy talai mellett eszpresszó aszszalvétapapírra jegyzetelvén az alapító oklevelet (... „Csoportunkat önmagunk hoztuk létre, és így alapító oklevelünket is önmagunk adományozzuk önmagunknak...”) a tagság — három járás területéről való tanárok, azután egy óvónő, ötvösművész, rendőrnyomozó, formatervező, dekoratőr — köréből felvetette valaki, hogy teremtsenek képeladási fórumot is, a többség azt határozottan elutasította. Elvetettek a vezetőség, az adminisztratív irányítás, a kereskedelmi célok gondolatát: ennyi nem után önkéntelenül kínálkozik a kérdés: akkor mit igen? A válasz szerény, már- már határozatlan. Nagy Istvánról, a felszabadulás után oly sokáig méltatlanul elfeledett festőről esik benne szó — a két világháború között hasonló dolgok megfogalmazására vállalkozott a képzőművészet nyelvén, mint amelyeket Bartók, Kodály mondott el zenében: falvaknak, tájaknak, népnek feltérképezésére — akiről csoportjuk nevét vette. Mert az Alföldet úgy senkinek sem sikerül... az Alföldet, amely nekik is otthonuk. Sajátos vidék ez a Dabas környéki, az omladozó, oszlopos, 'tympanonos régi kőházakkal, amelyekhez nyaranta építészhallgatók serege rán- dul le, rittkás erdeivel, rejtőzködő lápok különleges flórájával ... Nagy István s az alföldi táj után, hirtelen vágással, a francia „vasárnapi festők” évekkel ezelőtti, műcsarnokbeli kiállításáról esik szó: hogy ezek a francia munkások, diákok, értelmiségiek, köznapi emberek az amatőr látást, kielőfejezést mennyire saját nyűkre fordították.,. Megalakulásuk után különben támadt egy kis adminisztratív bonyodalom. Ugyanis mivel a Dél-Pest me-' gyei képzőművészeti stúdió Cegléden székel, papíron, szervezetileg a ceglédi központhoz kellene tartozniuk. De mivel Dabasról Ceglédre több órás utazással lehet csak eljutni vonaton, e kérdés körülményes fészegetése, enyhén szólva...' Mindenesetre, bár nem képeznek centrumot, s nem tartoznak központhoz — hadd incselkedjünk: vagy tán épp azért? — újból tevékenykednek. A napokban két tagjuk fotókiállítást rendez, novemberben két másik bemutatót festményeiből, decemberben pedig tárlatot az egész csoport. (A felszabadulási emlékpályázatra a három járás 20 ezer forintos képzőművészeti díjazást szavazott meg.) Tevékenykednek, tervezgetnek. „Jól érezzük magunkat egymás között!” Eszközeik is amatőrök — pláne, mióta 30 forintról 90-re drágult egy tubus olaj festék. A hagyományos tus, akvarell mellett egyikük zománcfestékkel, másikuk Walkid falfestékkel vagy sza Imamozaikkal kísérletezik.... S ez amatőr eszközökről szólván, hadd adjunk egy — nagyképűnek, vállveregetőnek tán nem ható — tanácsot. Előadásmódjukban se feledkezzenek meg az amatőrségről! Mások által kidolgozott-kijárt irányzatok, kimagasló művészegyéniségek vagy középszerű hivatásosak követése helyett merjenek csak önmaguk, vasárnapi festők, „köznapi emberek”, ezáltal egyéniek lenni! Padányi Anna (19) Igaz, hogy számára már akkor meghalt, amikor megtudta, hogy megnősült. Ez két évvel elszakadásuk után történt meg. Hogy mit csinál, kit vett el, nem kereste soha. Sápi László felkavarta a kis család életét. Ugyanis ház- tűznézőbe jött. Már Amerikából azzal indult el, hogy megkéri egykori menyasszonya kezét. Felesége ugyanis két évvel ezelőtt meghalt. Egész életében lelkiismeretfurda- lást érzett amiatt, hogy kedvesét cserbenhagyta. Tudott róla, hogy Mancinak két gyereke is van, de azt nem, hogy egyiknek ő az apja. Ezt egyébként már csak Amerikába visszatérve tudta meg. A nagyanyává lett Margit nem árulta el, a kicsi pedig nem tudta. Mancika első pillanattól kezdve gyanakvással fogadta a kopaszodó, idegenes kiejtéssel beszélő férfit. Megszokták a maguk kis világát, igaz, hogy sok munkával, de szépen gyarapodtak. Anyjának mind kevesebb napszámot kellett vállalnia, mert a lányok után kapott tartásdíjat, az ő keresetét és kis földjük hasznát, ügyesen beosztották. Néha még csurrantBözsi nénitől is cseppent valami. A férfi rengeteg ajándékkal érkezett. Ruhákat, játékokat hozott a gyerekeknek, eleinte csak esténként járogatott át, később már egész napokat náluk töltött. Kapált a kertben, ágyásokat csinált a virágoknak, kicseréltette a cserepet a háztetőn, villanytűzhelyet, háztartási gépeket vett, csempét rakatott a konyha falára. Mancika növekvő ellenségeskedéssel figyelte, hogyan települ be hozzájuk napról napra erőszakosabban, mint sajátítja ki mellőlük anyját, sőt a gyerekeket is. A két kislány ugyanis estéről estére azzal fogadta, hogy Laci bácsitól ezt kaptak, Laci bácsi így mondta. Különösen a kis Piri leikébe fészkelte be magát az «öreg. Kissé nevetségesnek tartotta, hogy anyja ezzel az idegen férfival eljárogat hazulról, mind többet törődik magával, szinte úgy viselkedik, mint valami fiatal lány, pedig már negyvenöt éves. Akármelyik pillanatban érkezett haza, vagy ott találta a férfit, vagy róla beszélt a család. Ha éppen ném volt náluk, akkor is maguk között érezte, mert otthagyta a nyomát anyja révedező mosolyában, a gyerekek játékaiban, az udvarra ültetett virágokban. Több, mint egy hónap telt el így, amikor anyja azt kérdezte tőle: — Mit szólnál ahhoz, kislányom, ha kimennénk Amerikába? Ellenségesen válaszolt: — Én nem megyek. — Laci bácsi elvenne feleségül ... Azért jött... — Ha anyuka akar, menjen hozzá. Mi nem megyünk. Azt várta, hogy anyja erre lemond a férj h^zmenésről, de csalódott. — Jaj, kislányom, hát ki segít neked itthon, ha én elmegyek? Ott meg mindenünk meglenne, nem kellene hajtanunk magunkat... ö gazdag ember, ahogy mondja, van neki valgmi kiskert-tervező irodája, hiszen láthatod, nálunk is milyen szépen megcsinálta az udvart... — Nem bánom én, anyukám, akármilyen gazdag, én nem megyek el. Ha anyuka akar, felőlem ... Majd megleszünk valahogy a gyerekekkel ... — Hiszen csak miattatok tenném... — Megvagyunk mi így is; — Neki nincs gyereke, szívesen vállalna benneteket is, és milyen jó lenné... Mancika hajthatatlan maradt. Este zavarban volt, mert Sápi László tőle kérte meg az anyja kezét. — Ezt tessék elintézni anyukával ... Elintézte. Egy hétig az egész ház a fe- jetetején állt. A szomszédasz- szonyok, de még Bözsi néni is az esküvőre készültek. Annyiszor hallotta Mancika, hogy anyja megcsinálta az egész család szerencséjét, hogy lassan már maga is kezdte elhinni, hogy így van. A falu, amely eddig közömbös volt iránta, most érdeklődni kezdett. Olyanok, akik csak köszönőviszonyban voltak ' vele, megállították, szívélyesen kérdezgették, hogy, mint történt, igaz-e, hogy ők is elmennek, valóban milliomos-e az öreg Sápi, megcsodálták ruháját, kertjüket, dicsérték a férfi ügyességét A furcsa esküvőt a tanácsházán tartották meg, Böglyös Imre volt az anyakönyvvezető, az egyik tanú Bözsi néni, a másik Sápi László unokabátyja. Csak a szűk család, az unokák, Mancika és a férfi közeli rokonai vettek részt. A lakodalmon viszont száznál is többen. A költségeket természetesen Sápi László viselte, így Bözsi néni, aki a konyhát irányította, gazdag lakodalmi ebédet állíthatott össze. Még olyanok is vendégek voltak, akik azelőtt tudomást sem vettek a család létezéséről. Volt cigányzene, a bútoroktól megszabadult nagy szobában magnetofon szólt a fiataloknak, a sátor alatt az idősebbek járták a csárdást. Mancika is táncolt. A gyerekek is. Sápi László egy hétig maradt még. Erre az időre Mancika az egyik szobába költözött a gyerekekkel, a másikat anyja és az új férj foglalta el. A férfi egy hét múlva üzleti ügyei miatt elutazott azzal, hogy felesége utána megy, amint útlevelét megkapja. Néhány hét telt el, aztán Sápi Lászlónét kikísérte az; állomásra lánya, két unokája, Bözsi néni és néhány rokon, ismerős. A búcsúzkodásnál mindenki sírt. Az anya azt mondta lányának: — Hidd el, kislányom, értetek tettem. Most már azt is megmondom neked, hogy az apádhoz mentem feleségül. Talán így jobban megértesz engem ... Valamikor nagyon szerettem... Ne haragudj rá... Viseld gondját a gyerekeknek. Elment a vonat. A gyerekek örültek, hogy nagymama- Amerikába megy, és ahonnét majd sok mindent küld, Mancika sírt. Ettől kezdve új életrend alakult ki náluk. Mancika este megfőzött a gyerekeknek, reggel vonatra ült, és munkába ment a bölcsődébe. Babuci iskola előtt átvitte a szomszédba Pirikét, iskola után érte ment. (Folytatjuk.)
