Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

2 1969. OKTÓBER 22., SZERDA Helycsere a bonni Schaumhung- palotáhcm (Folytatás az 1. oldalról.) zott nemmel, csupán 235 az Unió 242 képviselője közül. Az új szövetségi kormány erőfeszítéseit az oktatás és tu­domány területére összponto­sítja — mondotta Brandt. Külpolitikai kérdésekre vá­laszolva utalt arra, hogy az új kormány „pozitívan reagál a lengyel kormánynak a tárgya­lások felvétele irányában mu­tatott érdeklődésére”. A szö­vetségi kormány örömmel üd­vözölné, ha belátható időn be­lül sikerülne diplomáciai kap­csolatot létesíteni Lengyelor­szággal — mondotta a kancel­lár. Fél órával azután, hogy a Bundestag kancellárrá válasz­totta Willy Brandtot, Heine­mann köztársasági-elnök átad­ta az új kancellárnak a kine­vezési okiratot. Az elnöki pa­lotából Brandt, a Szociálde­mokrata Párt elnökségi ülésé­re sietett, ahol kijelentette: pártelnöki tevékenységét ez­után sem protokolláris módon kívánja folytatni, mert ezt a tisztséget most sem tekinti formalitásnak. Kiesinger az új kancellár megválasztása után elbúcsú­zott a kancellári hivatal mun­katársaitól. Első nyilatkozatá­ban azt mondotta: „Majd meglátjuk, hogy meddig tart az új kormány uralma”. A CDU/CSU parlamenti frakciója egyébként kedden a kora délutáni órákban ülést tartott. Az ülésen Barzel, a parlamenti pártcsoport elnöke hangsúlyozta: az új kormány­nak nem fogják megadni a szokásos kíméleti időt. Willy Brandt a Bundes­tagban letette az alkot­mányban előírt esküt. Ezzel befejezetté vált a tény: Konrad Adenauer, Ludwig Er­hard és Kurt Georg Kiesinger után a Német Szövetségi Köz­társaság húszéves történelmé­ben most először szociálde­mokrata politikus került a szövetségi kormány élére. SZŐLŐOSZLOP­KIÁRUSÍTÁS A kerítésoszlopnak alkalmas 230x15x10 cm-es szőlőoszlop darabja 69 Ft helyett 40 Ft. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ betonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett) A P. t megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRF KERES magas- és mélyépítőipari technikusokat. FIZETÉS: megegyezés szerint: JELENTKEZNI LEHET: a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XI., Kiss János altábornagy u. >9—21. Megkezdődtek a szovjet-csehszlovák tárgyalások Körút a Szovjetunióban Jobbról balra: N. Podgornij, G. Husak, L. Brezsnyev, Koszi gin. L. Svoboda, O. Cernik és A. Kedden a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet—cseh­szlovák tárgyalások. Szovjet részről a tárgyalá­sokon részt vesznek Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor­nij, Alekszej Koszigin és más szovjet államvezetők, cseh­szlovák részről — Gustáv Hú­súk, a CSKP KB első titkára, Ludvik Svoboda köztársasági elnök, Oldrich Cernik kor­mányelnök és a csehszlovák delegáció más tagjai. A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség hétfő óta tar­tózkodik Moszkvában hiva­talos baráti látogatáson. Kedden délben a tárgyalá­sokról sajtóközleményt adtak ki. A közlemény rámutat, hogy a megbeszélések során megkülönböztetett figyelmet szenteltek a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti barát­ság és sokoldalú együttműkö­dés továbbfejlesztésével kap­csolatos kérdésekhek. A tárgyaló felek eszmecse­rét folytattak ezen kívül olyan nemzetközi politikai kérdé­sekről Is, amelyek mindkét fél számára fontosak. Mint a Moszkvában kedden megkezdődött szovjet—cseh­szlovák tárgyalásokról ki­adott közleményből kitűnik, a tárgyalásokon szovjet rész- I ről részt vesz még Andrej Ki- I rilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Konsztantyin Katusev, a Köz­ponti Bizottság titkára, , Nyi­kolaj Bajbakov és Mihail Le- szecsko miniszterelnök-helyet­tesek, Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, Andrej Grecsko honvédelmi miniszter, Nyiko­laj Patolicsev külkereskedel­mi miniszter' és Sztyepan Cservonyenko, a Szovjetunió prágai nagykövete. Csehszlovák részről a tár­gyalásokon a felsoroltakon kívül részt vesz még Lubomir Strougal és Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tag­AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSA új öt, nem állandó tagja 1970. január 1-től két év­re: Algéria, Szenegál. Magyar- ország; Paraguay és Pakisztán' helyett Burundi, Sierra Leone, Lengyelország, Nicaragua és Szíria. FIIAM VAN DONG, a VDK miniszterelnöke baráti látoga­tásra Pekingbe érkezett. Tíz számottevőbb összecsa­pásra került sor hétfőn Dél- I Vietnamban a szabadsághar- I cosok és az amerikaiak között. jai, a KB titkárai, Stefan Sa- dovsky, a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, Frantisek Hamouz, a szövetségi kor­mány elnökhelyettese, Jan Marko külügyminiszter, Mar­tin Dzur honvédelmi minisz­ter és Vladimir Koucky Cseh­szlovákia moszkvai nagykö­vete. A csehszlovák párt- és ál­lami küldöttség tagjai — Gustáv Husák (a küldöttség vezetője), Ludvig Svoboda, Oldrich Cernik és a kísére­tükben levő személyiségek — kedden körútra indultak a Szovjetunióban. SIKERTELEN katonai puccs­kísérlet történt kedden Chilé­ben, s ezt követően kihirdet­ték az országban az ostromál­lapotot. A LIBANONI CSAPATOK hétfőn ostrom alá vettek és ágyúztak egy dél-libanoni ge­rillatámaszpontot és két Pa­lesztinái ellenállót megöltek. SŰRŰ KÖD szállt Nagy- Britanniára kedden, amely megbénította a repülőtereket és lelassította a közúti, vala­mint a vasúti közlekedést. CSAK RÖVIDEN, Kommentár A Brandt-kabinet Nyugat-Németországban te­hát Brandt, a Szociáldemok­rata Párt vezetője lett a kor­mányfő. Mindenképpen ko­moly fordulat ez az ország történetében. Mióta az impe­rialista nagyhatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, élet­re hívták a nyugatnémet ál­lamot, a karmesteri pálca min­dig a kereszténydemokrata párt, a CDU—CSU kezében volt. Igaz, a ' legutóbbi kor­mányban már részt vettek a szociáldemokraták is. A „nagy koalícióban” azonban ők voltak a „fiatalabb part­ner”, s a bel- és külpolitikai fővonalait továbbra is a CDU— CSU határozta meg. Brandt kancellársága ily módón azt jelenti, hogy a második vi­lágháború óta először a szo­ciáldemokraták vannak hatal­mon Nyugat-Németországban. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy magában a burzsoá Né­metországban is több mint egy emberöltővel ezelőtt volt utoljára szociáldemokrata kancellár. Ily módon történelmileg is komoly állomás a szociálde­mokrata vezetés alatt létre­jött „kiskoalíció”: az SPD és a szabaddemokraták (FDP) részvételével megalakuló kor­mány hivatalba lépése. Magától értetődő, hogy a Brandt-rezsim indulásának pil­lanatában kérdések egész tö­mege merül fel, amelyekre csak a jövő, csak a politikai cselekedetek adhatnak választ. Melnyikov professzor, a poli­tikai tudományok doktora így summázta a leglényegesebb kérdésfeltevést a Novoje Vremja című szovjet külpoli­tikai hetilap hasábjain: „A választásokon a lakosság több­sége elfordult a CDU—CSU- tóí, amely a monopoltőke leg­főbb pártja. Elfordult és vál­tozásokat kíván. A kérdés az, hogy az új koalíció képes lesz-e teljesíteni a választók világosan kifejezett akara­tát”. Azt, hogy a hivatalos szovjet politika részéről elvi alapon és ugyanakkor teljes hajlékonysággal, tárgyalási készséggel várják a Brandt- kormány cselekedeteit, Brezs­nyev nyilatkozata is világos­sá tette. A választások és a kormányalakítás között Ber­linben tartott beszédében Brezsnyev azt mondotta: »»Ter­mészetesen örömmel üdvözöl­nénk az NSZK politikájában a realizmus irányába tett for­dulatot, és készen lennének arra, hogy megfelelően vála­szoljunk rá. De alapvető vo­nalunk a mill turizmus és re- vanspolitika elleni harc, s eb­ben a vonatkozásban nincs he­lye kompromisszumnak”. Ezek a ‘szavak jelzik, hogy az új kormánynak vannak le­hetőségfű és nagymértékben hozzájárulhatna megfelelő ma­gatartásával az európai prob­lémák tisztázásához. A Brandt-kormány helyze­tének vizsgálata ugyanakkor azt is megmutatja, hogy ezek­nek a lehetőségeknek a való- raváltásához nem könnyű helyzetben, kemény politikai harcot kell folytatnia. Belpo­litikai vonatkozásban a kor­mány helyzete távolról sem irigylésre méltó. Az egyetlen vigasztaló jel, hogy az ellen­zékbe szorult CDU—CSU so­raiban hatalmi harc bontako-. zott ki. Úgy tűnik, hogy Strauss, a bajorországi CSU vezetője ki akarja csavarni Kiesinger kezéből a párt irá­nyítását. (Vagy, ha ez nem sikerül, esetleg kísérletet tesz a párttörzsnek tekinthető CDU és a bajor CSU uniójá­nak széttörésére. Ezzel egy- időben más pályázók is jelent­keztek a hatalmi harcban, így például Kohl, Rajna-Pfalz tartomány 39 esztendős minisz­terelnöke. A CDU—CSU no­vemberi kongresszusán derül majd ki, miképpen alakulnak ennek a hatalmi harcnak a frontjai. Mindez azonban nem változ­tat azon, hogy a szociálde­mokrata FDP koalíciónak mindössze 12 szavazatnyi többsége van, s ha a realista külpolitika felé hajló, de az iparitökés körökkel erős kap­csolatot .tartó FDP hat kép­viselője átállna az ellenzék­hez — az új kormány több­sége máris megsemmisülne. Ez a törékeny többség, s az FDP-hez való kapcsolódás bel­politikai kérdésekben megkö­ti a szociáldemokraták kezét. Tovább korlátozza mozgási szabadságukat, hogy a tény­leges gazdasági hatalom az NSZK-ban természetesen vál­tozatlanul a monopoltőke ke­zében van. A szociáldemokra­táknak tehát óvakodniok kell olyan belpolitikai légkör meg­teremtésétől, mely „megriasz­taná” a monopoltőkét, csök­kentené a beruházási kedvet, vagy esetleg megindítaná a tőkék kiáramlását Nyugat-Né- metországból. Mindez valószí­nűsíti, hogy az új kormány belpolitikája és gazdaságpoli­tikája a leglényegesebb kér­désekben aligha térhet el a nagykoalíció politikájától. Az igazi erőpróba már csak ezért is a külpolitika terüle­tén vár a Brandt-kabinetre. A már régóta túlérett feladatok világosak. Az európai határok elismerése, az úgynevezett »»egyedüli képviselet” fikciójá­ról való lemondás, pozitív ma­gatartás az európai biztonsági értekezlet tervével kapcsolat­ban, — ezek a legközvetle­nebb lépések, amelyekkel az új kormány jelét adhatja an­nak, hogy az európai és vi­lágpolitika realitásainak elis­merése felé fordul. Már ezek a kezdeti lépések is komolyan megváltoztathatják a nemzet­közi légkört, s előkészíthetik azt a fordulatot, amelynek végrehajtása nélkül az euró­pai feszültség feloldódása, tör­ténelmi távlatban, elképzelhe­tetlen: a Német Demokratikus Köztársaság élismérését. rWwí Természetesen ezeknek a történelmi feladatoknak a végrehajtásában nemcsak a rendkívül erős ellenzék de­magógiája, hanem jól ismert politikai korlátáik is akadá­lyozzák majd a nyugatnémet szociáldemokrácia vezetőit. A nagy kérdés éppen az, hogy most, amikor annyi év után először jutottak a tényleges hatalom birtokába, képesek lesznek-e átlépni ezeken a korlátokon. (17) Megesett az is, hogy a tár­saság nagy része már elment, a sovány kis hadnagy azon­ban nem búcsúzott el, még a konyhába is Mancika után ment, és segített a mosogatás­ban. Bözsi néni fejében megfor­dult az a gondolat, hogy ez a hadnagy feleségül is vehetné Mancikát, hadd lássa, milyen házias. Majdnem mindenesti vendégük lett. Mindenki tud­ta, hogy szeretik egymást. Amikor már senki idegen nem volt a házban, a hadnagy be­ment Mancika kis szobájába. Bözsi néni állítólag beszélt a fiúval, kérte, hogy vigyázzon a lányra, amit az meg is ígért, Mancikát pedig figyelmeztette arra, hogy milyen következ­ményekkel járhat, ha teherbe esik. Abban az időben az abor­tuszt szigorúan tiltották, ő ugyan nemegyszer segédke­zett műtéteknél a kórházban, de egyedül, orvos nélkül so­ha nem végzett beavatkozást. Ezt elmondta a lánynak is, aki szemlesütve hallgatta, s ami­kor megkérdezte hogy nincs-e úgy, a fejét rázta. — Ugyan, hogy tetszik ilyet gondolni... — Mancikám, szólj időben, talán tudok keríteni orvost... Mancika nem szólt. Bözsi néni gyakorlott sze­me is akkor vette észre a bi- z-iyosságot, amikor már má­soknak sem voltak kétségeik. Megkérdezte a férfit, hogy elveszi-e feleségül. Azt vála­szolta, hogy nem nősülhet most, neki még tanulnia kell, de tudja, mi a kötelessége, ha meglesz a gyerek, fizet utána. Még a szülés előtt el­helyezték. Mancika édesanyja nem fe­nyegetőzött, hogy vízbeöli ma­gát, ha a lánya szégyent hoz rá. Azt mondta: — Ahol hárman megélnek, lesz enni a negyediknek is. Bözsi néni pedig írást vett Venczel Sándortól, hogy ő a gyerek apja és kötelezi magát tartásdíj fizetésére. Alighogy megszületett Bá­buéi, akit Venczel Ilona né­ven vezettek az anyakönyvbe, Manci húga gyermekparalí- zisbe esett és rövid szenve­dés után meghalt. Tálán ez a körülmény is hozzájárult ah­hoz, hogy a nagyanya rajon­gásig szerette ezt az unoká­ját. Manci tizenhét éves volt ek­kor. Venczel Sándorral soha töb­bé nem találkozott. Bözsi né­ni értesítette róla, hogy kis­lánya született. Ezt követően minden hónapban elküldte a tartásdíjat, ötszáz forintot. Se többet, se kevesebbet. És soha, semmi levelet, vagy ajándé­kot. A kezdeti időben ez a pénz több volt, mint amennyi sok más, ilyen létszámú családhoz befolyt. Ehhez jött még az, amit a mosásokból, kézimun- kázásból és a Bözsi néninél végzett alkalmi munkákból kerestek. Mancin látszólag nem ha­gyott nyomot Venczel Sándor hűtlensége. Bözsi néni soha nem látta, hogy sírt volna, nem is panaszkodott. Inkább úgy viselkedett, mint aki kez­dettől fogva tisztában volt az­zal, hogy csak ez lehet a sor­sa. Talán leggyöngédebb kap­csolatuk időszakában sem él­te bele magát abba, hogy Venczel Sándor valaha is- el fogja venni. Szülés után Manci magatar­tása Bözsi néni alkalmi ven­dégeihez megváltozott. Sokkal zárkózottabb lett mint az­előtt, a férfiak pedig bizal- maskodóbbak. Lassan ezt is megszokta, vagy inkább bele­törődött. Tudomásul vette, hogy a megesett lány helyzete rosszabb, mint az elvált asz- szonyé, akit azért tisztelnek, de a lányanyáról mindenki joggal feltételezheti, ’ hogy olyan. Ha másnak igen, ne­kem miért ne alapon aztán elég sűrűn előfordult, hogy tolakodó ajánlatokat tettek, s amikor már túlságosan mesz- szire merészkedett valame­lyik, a lány Bözsi nénit hívta segítségül. Az asszony hatásosan le tudta szerelni a nemkívána­tos erőszakoskodókat, de ha olyan ellen volt Mancikának kifogása, akivel Bözsi néni rokonszenvezett, ki is oktatta. — Nem kell azért minden­kivel olyan morcosnak len­ned. így sohasem fogsz férjet kapni. Mancika fásultan szokta megjegyezni: — Nem akarok férjhez menni. — De te csak akarjál. At­tól, hogy egy csibész becsa­pott, nem kell azt hinned, hogy nincsenek rendes fér­fiak. Légy csak kedvesebb, úgy is megmaradhatsz tartóz­kodónak. Tanuld meg, mikor kell barátságosan mosolyogni, és mikor kell a férfit rendre- utasítani. Fiatal vagy, nem él­hetsz férfi nélkül. A szülés után kitelt az ar­ca, alakja. Bözsi néni úgy ta­lálta, hogy nem volna nehéz férjet szerezni számára. Há­rom kiszemeltje is volt. Egyik idősebb legény, a másik két özvegyember. Manci és a fér­fiak tudta nélkül tárgyalgatott is velük, puhatolózott, milye­nek a körülményeik, milyen igényeket támasztanának a feleséggel szemben. Természe­tesen mindegyik jóravaló és tisztességes lányt, vagy özve­gyet kívánt volna, a legény még azt is kikötötte, hogy hozzon valami vagyonkát és természetesen szűz legyen. Bözsi néninek ehhez volt né­hány szava, amit egyetlen kérdésben lehetett summázni: „Toronyóra, lánccal, nem kel­lene?” A két özvegy közül egyiknek két, a másiknak egy kisgyereke -volt. A bábaasz- szony ezeknek is lényegében azt mondta, mint a kissé ko­ros legénynek. — Akkor keressenek ma­guknak feleséget — és lezárta az alkut. Attól óvakodott, hogy meg­nevezze akár egyik előtt is, hogy kit szánt neki. Mancinak pedig csak példázódott bizo­nyos lehetőségekkel, de nem árulta el, hogy ezek bármelyi­ke is valódi, általa ismert sze­mély. Amikor látta, hogy a lány egyáltalán nem veszi ko­molyan, igyekezett hasznos in­telmekkel felszerelni. Ezek szerint ő már nem támaszthat olyan igényeket, mint a vele egykorú, de nem megesett lá­nyok. Bár ő ebben nem lát semmit, mert tudja,> hogy Mancika különb a sok, úgy­nevezett tisztességes asszony­nál, de az emberek mégis másképp nézik. Ezért neki is alább kell adnia. Most már, ha komolyan gondol valakire, akkor számolnia kell azzal, hogy az illető nem fiatal, eset­leg vállalnia kell mellette a más gyerekei nevelését is. Va­lamit valamiért. — Csak katonával ne kezdj, kislányom — szokta mondo­gatni. — A katona egyszer itt, másszor ott. Annak, aki sokáig van távol a nőtől, eltompulnak az érzékei, azt hiszi, hogy szé- relmes, ha meglát egy nőt Aztán elhelyezik, vagy hazalá­togat, szabadságra megy, meg­ismerkedik más lánnyal, le­szerel, szóval, katonának ne higgy. Mivel Manci semmi hajlan­dóságot nem mutatott arra, hogy komolyan vegye a férj- hezmenési lehetőségeket, azt gondolta, felkeltheti valami­képpen az érdeklődését, ha el­mondja, kiket nézett ki szá­mára. A felsorolás egyáltalán nem változtatta meg Mancika hoz­záállását a férjhezmenéshez, sőt ha lehet, megerősítette. Legalábbis azt az elhatározá­sát, hogy ezekhez semmikép­pen, inkább örök életében lány marad. Megvannak ők nagyon jól az anyjával, ha pedig férfire van szüksége, amire egyébként nincs, bár­mikor keríthet magának. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents