Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

I FEST hegyei 'űrlap 1969. OKTOBER 21., KEDD Teljesen újszerű, hazánkban eddig még nem alkalmazott megoldású sportuszodát épít Szegeden az OVH Kelet-magyar­országi Vízügyi Építő Vállallata, Az if j. Dávid Károly Kossuth- djjas mérnök tervei alapján 50 millió forintos beruházással épülő sportlétesítményben 50x21 méteres úszó- és egy 4x16 méteres tanmedence 800 ülő és 200 állóhely lesz. A hagyo­mányostól eltérő tetőszerkezeti megoldás mellett újszerű az is, hogy az oszlopokon nyugvó vasbeton medence két méterrel a föld felszíne felett— mint egy hatalmas kád — helyez­kedik majd el. Sárga lótuszok A kellemes őszi időjárás sok örömet okoz a szegedi egyete­mi botanikus kert látogatói­nak. Amire eddig nem volt példa: még most, október kö­zepén is lehet látni nyíló me­xikói sárga lótuszokat. A szik­lakerti tóban pompázó virág­nak az a külön érdekessége, hogy hazánkban egyedül Sze­geden sikerült meghonosítani öt évvel ezelőtt. Minden segítség nélkül, egyedül összeállíthat AUTÓGARÁZST, RAKTÁRÁT, SZERSZÁM- ÉS TÜZELÖTÁROLÁSRA ALKALMAS KAMRÁKAT ELÖREGYARTOTT, ALUMINIUMLEMEZ- BORÍTÁSŰ PANELBÓL ARA: 12 100 FT-Tól. ■‘•IHIIIIl I'* KAPHATÓ A Fővárosi Vas- és Edényholt Váiiaiat boltjaiban: Vili., Baross u. 99—101. VII., Thököly út 9—11. tel.: 330—535 tel.: 424—523 AK I HALLJA, ADJA ÁT! íXtifftj vtklasslókhnn kapható bakfis télikabát, 13-tól 16-os méretig, műszőrme gallérral, változatos színekben 890 Ft-tól bébi műszőrme-bundácska 1-től 5-ös méreticj 380 Ft-tól leányka télikabát, több színben, szőrme­gallérral, 6-tól 12-es méretig , kisfiú téli öltönyök, különböző színekben, 2-től 8-as méretig 528 Ft-tól 287 Ft-tól Mii[TÖÍtÚ ÁRUHÁZBAN Könyvtár a képernyőn Forgatás Nagyhátán Félórás filmet forgat a te­levízió stábja az Olvasó Né­pért mozgalom .céljairól, an­nak országos i megismertetése és propagálása érdekében. A hónap végén bemutatásra ke­rülő műsor egyik részlete a naigykátai járási könyvtár munkáját, életét mutatja _ be. Hogy miért erre a könyvtárra esett a választás ? Barna Eleonóra könyvtárvezető irá­nyításával ez a járás elsőként „vette fel a kesztyűt”, azaz. reagált a múlt télen elhang­zott felhívásra, s tette magáé­vá a gondolatot. S ami ennél jóval több, azonnal munká­hoz is láttak, méghozzá mint ahogy arról annak idején hírt adtunk, az iskoláskorú gyere­keket bekapcsolva, verseny- szerű formában, Úttörők az Olvasó Népért — megváltoz­tatott címmel. A gyerekek pontot kaptak minden beszer­vezett felnőtt és gyerek ol­vasó után. A legjobbakat ér­tékes jutalmakkal díjazták. A verseny eredménye több száz új olvasói, könyvtári tag a já­rásban. A televízió munka­társai hétfőn látogatnak ki Nagykátára, hogy az itt el­mondottakat, a könyvtár eredményes munkáját riport­ban, képekben rögzítsék. JOHANNESBURG „Megrövidítették...“ 10 centiméterrel „megrövi­dítették” a 14 éves Lynette Starke johannesburgi iskolás­lányt, aki 186 centiméteres szo­katlan magassága miatt ál­landó jelleggel „petrezsely­met” árult az iskolai rendez vényeken. Idén júniusban haj­tottak végre rajta lábműtétet. Lynette hamarosan elhagyja tolószékét, s ezentúl remélhe­tően nem kell majd „lenéznie” osztálytársait. SZÍNESEDIK A SZÍNESTECHNIKA Az elmúlt háromnegyed év­ben a MAFILM Vállalat nagy gondot fordított a színes fil­mek gyártásának fejlesztésé­re. Tavaly öt-hat film készí­tését biztosította a vállalat, az idei kapacitása már eléri a tizenegyet. 1969-ben mintegy 15 mil­lió forintot fordít a MA­FILM új technikai beren­dezés beszerzésére, s kü­lönböző építkezésekre. A színesfilm-gvártáshoz szük­séges felszereléseken kívül a vállalat többmillió forintos különleges hangfelvevő-ké­szüléket is vásárolt most épü­lő zenei műterméhez. A színesfilm-gyártás fejlesz­tése érdekében a Magyar Filmlaboratórium Vállalat a tavaly beszerzett két értékes kopírozógép mellé az idén számos új trükkberendezést is vásárolt. Így lényegesen jobb körülmé­nyek között végzik a szí­nes filmek labor- és sok­szorosító munkáit is. A Pannónia Filmstúdió mind több rajz-, báb- és rek­lámfilmet forgat, s számos külföldi megrendelésnek is eleget tesz. A magyar kisfil- mek iránt nemzetközi viszony­latban is növekvő igények szükségessé teszik a filmstú­dió bővítését, ezért 1970 első negyedében új raj-film-műter­mek építését kezdik majd eb Kik pályázhatnak külföldi ösztöndíjra? A Művelődésügyi Miniszté­rium nyilvános pályázatot hir­A kislányt már többször látta a késő. dél­utáni órákban. Hét-nyolc éves lehetett, sápadt kis panészvirág, szűk, sárga­pettyes kartonruhácska, fakó rózsaszín masni , a fekete hajban, elnyűtt, félre­taposott sarkú szandál. Ennyiből állt a kis­lány, s a virágcsokorból, amelyet rendszerint a bal kezében tartott. Egyszer — csupa kíváncsiságból, mert nem volt szolgálatban, nyomába szegődött, szin­tén késő délután. A kislány először a Rózsa presszóba ment, fürgén, ügyesen végigsik- lott a vendégekkel teli asztalok között, el­adott néhány -szál szegfűt, s mire a pincér hozzájutott volna, már ki is surrant az aj­tón. Ügyes, határozottan ügyes — gondolta ak­kor a rendőr szakaszveziető —, persze ez mit sem von le a tényből; a kislánynak nem len­ne szabad virágot' árusítania. Tiltja a tör­vény. Egyszerűen fülön kellene csípnie, de hát... A kislány szapora léptekkel ment tovább, majd szinte észrevétlenül belépett a Béke cukrászdába. Itt Ugyanaz a jelenet ismétlő­dött meg, mint a Rózsában, annyi különbség­gel, hogy a szőke hajú vezetőnőnek sikerült elkapnia. \ — Ha még egyszer itt látlak, egyenesen a rendőrségre viszlek — mondta. — Ne tessék haragudni — szepegett a kis­lány —, máskor nem jövök. — Ezt már mondtad. A kislány kiperdült az ajtón, s amikor meglátta a szakaszvezetőt, futásnak eredt. Már alig volt három-négy szál virág a kezé­ben, azt szorította magához, féltve, vigyázva, nehogy bajuk történjen. Most vajon hova megy? — lépett utána a szakaszvezető. Talán csak nem az Árnyas- kertbe? Nem tévedett. A kislány valóiban oda tartott, de néhány perc múlva ismét a járdán állt, virág nélkül. Hozzálépett: — Hogy hívnak? — kérdezte. _— Julikának — felelte a kislány. Látha­tóan msg volt szeppenve, kék szemeire vé­kony könnyfátyol ereszkedett, s a szakaszve­zető — mint annyiszor, ha gyerekkel állt szemben — elérzékenyült. Nem volt már fia­talember, a harmi nekottedik évét taposta, és tízéves házassága nem hozott gyermeket. Fe­lesége arca villant elébe, ahogy a fogyó hó­napok bizonyos napjain egyre lemondóbbam jelentette be „az isten úgy látszik nem akarja, hogy gyermekünk legyen”. Az elmúlt öt évben végigjárták az ország legnevezetesebb orvosait, aztán következtek a fürdők, és éppen most egy éve, a végső szentencia: sajnos, nincs remény, ne számít­sanak gyerekre. Ott álltak mind a ketten az orvos előtt, aki tehetetlenül tárta szét karjait, és ugyanazt gondolták: a csinosan berendezett kétszobás, összkomfortos lakás­ban nem lesz gyermekkacaj, kettesben ma­radnak egész életükben, nem .1 esz aid mond­ja: édesanyám, édesapám... Akkor ott, az Árnyaskert előtt, míg a kis­lányt faggatta, ez is eszébe jutott, végigper- gett előtte, és közben igyekezett szigorú ar­cot vágni. Mert a törvény az törvény, viszont most az egyszer ... — Ígérd meg — mondta akkor —. nem mész be többet presszókba és vendéglőkbe. De tartsd is meg az ígéretedet, Julika. Nagy­mamádnak pedig mondd meg: ha még egy­szer azzal bíztat, hogy ilyen helyeken árulj virágot, akkor velünk, végső soron pedig a gyámhatósággal gyűlik meg a baja. És most tessék! A Julika ismét egy ven­déglő előtt ácsorog. Az étterem neonreklám­ja már kékesen vibrál, a szó legteljesebb*ér- telmében szigorú este van, s lám, a gyerek kezében vastag szegfűcsokor. Persze, hogy el fog menni a nagyanyjához, úgy látszik, nem használt a figyelmeztetés, vagy meg sem em­lítette a kislány? És ez a szolgálat, ha akar­ja, ha nem, be kell vigye Julikat, a szép szót, baráti figyelmeztetést ritkán értik meg az emberek. Karórájára pillantott, fél ólra múlva vált­ják, addig már nem intézkedhet.' A szokott helyen kell tartózkodnia. Figyelte a kislányt, aki még mindig ott téblábolt a vendéglő előtt. A színehagyott rózsaszín szalagocska kókadtan borult feke­te hajára, s a kartonruhácska mintha még Julika fakóbb lenne. Istenem — gondolta a szakasz- vezető —, ha az enyém lenne, de szépen öl­töztetném! , Ez a gondolat szinte felpezsdítette. Tény­leg, mi történne, ha az övé lenne? Az asz- szonynak biztosan tetszene Julika, úgyis szó­ba került már az örökbefogadás. Persze, ez a gyermek nagyanyjától is függ, okvetlenül be­szélnie kell az öregasszonnyal. Még most, rögtön. Talán mégis lesz rá annyi ideje. A kislány már sírt, amikor meglátta. A fal mellé húzódott, háta mögé rejtette a vastag szegfűcsokrot. — Én szóltam a nagyanyának — remegett fel a kislány sírás hangja. Törölgetni kezdte szemét oly nagy igyekezettel, hogy a sza­kaszvezetőnek valami éles nyilall ás hasított a szívébe. Megsimogatta a gyerek fekete ha­ját: — No, ne sírj Julika. Hol is laktok? — Itt nem messze, a kisvasút oldalánál. — Akkor gyerünk, hazaviszlek nagyanyi- hoz. Otthon van? ' - — Igen, nagyanyi mindig otthon van... Az öregasszony tényleg otthon volt, ült a sarokban a sötét, földpadlós, düledező falú szobácskábája. A szakaszvezető — miután1 Julika meggyújtotta a villanyt — szintén le­ült egy rozoga karfájú lócára. — A maga unokája? — kérdezte. — Hát olyan másodunoka — felelte az öregasszony. — Mostoha unoka. Nincs ennek a gyereknek édes szülője, meghaltak. A nagynénje is tavaly halt meg, rákja volt szegénynek, a fiam pedig újranősült. Így az­tán ... Tetszik tudni, nehéz a sorunk. Ne­kem 560 forint a nyugdíjam, magamnak még csak elég lenne... — Arra nem gondolt, hogy állami gondo­zásba adja a gyereket? Ott mégis jobb len­ne. — A vége az lesz. A fiam üzent; adjam el ezt a kis szegénységem a fejem felől, aztán költözzek hozzájuk. De hát a gyerekről nem akar tudni, nem az övé. , — Ezek szerint, ha a Julika nem lenné, már elment volna? — Hát, úgy valahogy... — Julika, gyere csak ide. A kislány odabátortalankodott a szakasz­vezetőhöz. Nézett rá a kék szemével, kicsit félve, kicsit bizalommal, mint aki nem tud-j ja, jó vagy rossz következik. — Tessék, rendőr bácsi? — Emlékszel még a szüléidre? — Nem, csak Terus nénjére, meg Pista I bácsira, meg nagyanyira. — Te még soha nem mondtad, hogy édes- ’ anya vagy édesapa? | — Nem, még nem mondtam. — És figyelj csak ide. Nekem tudnád mondani, hogy édesapa? — A rendőr bácsinak? — Igen. ‘ — Hát... A kislány ujjával az ajkát piszkálta, hol a szakaszvezetőre, hol az öregasszonyra né­zett. Aztán odadőlt a rendőr térdéhez és csak őt figyelte, nézte, végig, hosszig. — Nos, Julika? — Hát igen ... édesapa ... — Nagyon jól van Julika — hajolt le a kislány hajához a rendőr. Megcsókolta, az­után ^az öregasszonyhoz fordult. — Holnap délelőtt eljövök’ a feleségejnmel. Legyenek itthon, a többit majd megbeszéljük. _ Felállt, még egyszer megsimogatta a kis­lány haját és az ajtó felé indult Julika pe­dig — mintha a világ legtermészetesebb dol­ga lenne, felkapta a vastag szegfúcsokrot és bár látta nagyanyja rosszalló fejcsóválását, a szakaszvezető felé nyújtotta: — Tessék — mondta —. tessék ... édes­apa ... Amikor a szakaszvezető a váltás után fel­lépett a villamosra, már formálódtak fejé­ben a gondolatok; milyen szavakkal is fogok belépni odahaza? A leghelyesebb lenne, ha azt mondanám a feleségemnek — gondolta —> hogy tessék, ezt a csokor szegfűt a kis­lányod küldte... Holdi János det az 1970—71-es tanévre kül­földi ösztöndíjakra. Az érdek­lődők a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság\ Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Bulgária és Románia — elsősorban műszaki jel­legű — egyetemeire, főisko­láira, szakiskoláira pályázhat­nak. A pályázat feltételeiről, a je­lentkezés rendjéről, a felvéte­li vizsgákkal és az ösztöndí­jaik odaítélésével kapcsolatos tudnivalókról az érdekeltek tájékoztatást kaphatnak a kö­zép- és felsőfokú oktatási in­tézményekben, továbbá a fő­városban a kerületi, vidéken a megyei, illetve megyei jogú városi tanácsok művelődésügyi osztályain. Ugyanitt szerezhe­tők be a jelentkezéshez szük­séges űrlapok is. A középiskolai tanulók és a felsőoktatási intézmények X. éves hallgatói az intézet veze­tőjéhez; az 1969-ben érettségi­zett, illetve képesítőzött, dol­gozó fiatalok volt középisko­lájuk igazgatójához ez év de­cember 13-ig; az 1966-ban, 67- ben és 68-ban érettségizett, il­letve képesítőző,tt dolgozók pedig a pályázati felhívásban megjelölt felvételi vizsgákat lebonyolító egyetem rektori hivatalához ez év december 20-ig nyújthatják be pályáza­tukat. A jelentkezők 1970 február első felében a választott szak­nak megfelelő hazai egyete­men felvételi vizsgát tesznek, A vizsgák helyéről és idő­pontjáról az egyetemek írás­ban értesítik a pályázókat. A pályázati felhívás tartalmazza a vizsgakövetelményeket is. Az ösztöndíjakról 1970. jú­nius 15-ig döntenek, s az ered­ményről a Művelődésügyi Mi­nisztérium minden pályázót írásban értesít. A hallgatók, akik elnyerték az ösztöndíjat, júliusban Budapesten vagy külföldön tanfolyamon vesz­nek részt, és szeptemberben kezdik meg felsőfokú tanul­mányaikat. Komputeres szemétszáiiítás Matematikailag alapozták meg a szemétszállítást a Köz- tisztasági Hivatalnál. A közel­múltban értékelték az új mód­szer eredményeit: fél év alatt több mint 1 300 000 forintot ta­karítottak meg. Az új módszer lényege, hogy matematikai formula se­gítségével, komputerrel dol­goztatták ki a legrövidebb, s így a leggazdaságosabb szállí­tási útvonalakat. Ezt azért volt nehéz megállapítani, mert a garázsok és lerakóhelyek kor­látozott befogadóképessége miatt a gépkocsik nem indul­hatnak a legközelebbi garázs­ból és nem vihetik a szemetet a legkisebb távolságra levő gyűjtőhelyre A megelőző, ta­pasztalaton alapuló útvonal helyett a Köztisztasági Hivatal 143 kuka és Csepel szemét- szállító gépkocsija újabban négy garázs és tíz lerakótelep között, a matematikailag ki­számított legrövidebb útvona­lon jár. fél év alatt több min/ tOO 000 kilométerre] rövidebl- utat tettek meg a gépkocsik'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents