Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

PEST MEGYEI KJCírhtp 1969. OKTÓBER 15., SZERDA 300 esztendő Rembrandt emlékkiállítás a Szépművészeti Múzeumban Halálának háromszázadik évfordulóján Rembrandtra em­lékezik az egész világ: kiállítá­sok és könyvek, tudományos ülésszakok és népszerűsítő elő­adások méltatják az amszter­dami óriás művészetét New [Yorktól Moszkváig, Amszter­damtól Budapestig. Budapest többszörösen kiveszi a részét a művészet nemzetközi ünnepé­ből, és a budapesti események egyik kiemelkedő rendezvénye a Szépművészeti Múzeum em­lékkiállítása. A művészettörténet tudománya napjainkban ‘Rembrandt 279 rézikarcát tart­ja számon, és ebből az együt­tesből 242 a budapesti gyűjte­ményben is megtalálható. Az 1629 körül keletkezett Koldus rongyos köpenyben című lap a rézkarcok sorának elején bizo­nyítja, milyen fontos szerepet játszott «ez a grafikai műfaj már a huszonhárom éves mű­vész munkásságában is; egy­szersmind tanúsítja a remb- randti művészet mesterségbeli és emberi értékeit is. A Tanulmány önarcképpel című 1630 körüli lapon hajszálvé­kony hálóvá sűrűsödnek a tű- karcolta vonalak, a fej, a hom­lok körül. A szeretett feleség­ről, Saskiáról négy év múlva készített portrén pedig halvány gomolygássá szelídülnek az ér­zékenyen megkarcolt formák. A felszabadult, féktelen vi­dámságtól az összeroppantó tragédiákig ível a művek hangulata. Az önarckép Saskiával 1636- ból származó hetyke kompozí­ciója a híres festmény méltó párja legényes önfeled tségé- vel, szerelmes boldogságával nyűgöz le. A Biblia, az Ötestamentum történetei Rembrandt művé­szetének kiapadhatatlan for­rását jelentették, de a kálvi­nista mester soha nem festett „szehtképeket”, a kálvinista Hollandiának: vallásos temati­kája mindig világi gondolatok, evilági emberi vonások meg­örökítéséhez szolgáltak alapuL Nem szóltunk még a tájképek­ből, a sík holland tájat, magá­nyos facsoportokat, kunyhókat hol drámai súlyossággal, hol napsütötte derűvel idéző kom­pozíciókról, nem említettük a falvakat, városokat költői ma­gasságokba emelő ábrázoláso­kat, köztük a Szélmalom című lapot, amely a történészek sze­rint bizonyára Rembrandt molnár apjának tulajdonát áb­rázolja. A tollrajzokról, a ma már fakó tintájú remek­művekről szólni kell: a napsü­tötte, életteli Parasztházról, amelynek budapesti párdarab­ja most kölcsön remekként a nagy amsterdami Rembrandt- kiállítást gazdagítja, s az Álló férfi nagy kalappal című félte­nyérnyi műről, amelyről a nemrég befejeződött budapesti nemzetközi művészettörténész­kongresszus tudósai derítették ki végérvényesen, hogy Remb­randt alkotása és a híres Éjjeli őrjárat egyik figurájához ké­szült tanulmány. Rembrandt festészetét a bu­dapesti művek közül három reprezentálja az emlékkiállítá­son, a drámai erejű Mészár­szék, amelynek kettéhasított ökörmotívuma feltűnik két ké­sőbb festett — Glasgow-ban és Párizsban található — művön, az öreg Rabbinus bölcs, fáj­dalmas alakja, amelyet fele­sége halála után fájdalommal teli hónapokban festett a mes­ter és a Példázat a kincsrejtő­ről című különös alkotás, amelynek egy részletét a ta­nítvány, Gerard Dout festette. A tanítványok, a követők tá­bora méltóképpen zárja le a kiállítást — környezetet te­remtenek egy mesternek, aki­nek titkát senki sem tudta el­tanulni, s akit valójában senki nem tudott követni a művé­szet magasságaiba Zs. A. A csopaki Csonkatorony Megkezdték Csopak érde­kes műemléke, a Csonka­torony restaurálását. A Bala- ton-part közelében, a községet átszelő völgy közepén álló egykori templom ■, tornya az utóbbi időkben megrongáló­dott, falai repedezni kezdtek. A torony sorsáról hosszas vita után döntöttek és elhatároz­ták, hogy restaurálásával egy- időben feljárót is építenek hozzá. Rendbehozzák a csiga­lépcsőket, s így a toronyszo­bából megragadó panoráma kínálkozik ide látogató turis­táknak. A torony ‘méltó kör­nyezetet is kap: körülötte par­kot alakítanak ki. Vitathatatlanul a legolva­sottabb mai magyar író, köny­vei százezres szériákban, na­pok alatt elfogynak, mégis: sokan firtatják, irodalom-e egyáltalán az, amit Berkesi András művel? Miközben a vélemények ösz- szecsapnak, miközben a vita füstölve kavarog, Berkesi András estéről estére leül az íróasztalhoz és dolgozik to­vább. Most itt ülök véle a művelő­dési otthon irodájában. Kint gyülekezik a hallgatóság, a fiatalok találkozóra hívták meg. És ő eljött. Nincs hívás, amit visszautasítana. Most is Tetránt vesz be, tüdőgyulla­dás után van. — Évente átlag kétszáz író- olvasó találkozón veszek részt. Szerintem az írónak nem sza­bad elszalasztania egyetlen al­kalmat sem, hogy az olvasóval találkozzék. Az. olyasás egyol­dalú találkozás, ott csak az író beszél'. De az ilyen- találkozó­kon véleményt cserélünk. Látható rajta a fáradtság. Két órája, hogy elindult Pest­ről, és ma éjjel még meg akar r Árengedményes haszonvas-kiárusítás 1969. október 15-től december 31-ig A Pest, Bács és Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevohelyein 15-20%-os árengedmény! Haszonvas és II. a. kivitelű, I és U gerendák, szögvasak; finom- és durvalemezek; lágy, horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és köracélok; hidegen hajiított, zárt és nyitott szelvények; műanyaggal bevont kerítésfonatok. Vagoníételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja. KÖZPONT: Budapest XIII., Rajk László u. 32. Telefon: 494—390. TELEPEK ÉS ATVEVÖHELYEK: Aszód, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő, Pécel, Isaszeg, Monor, Nagykáta, Kiskunlacháza, Nagykőrös, Pilisvörösvár, Vác, Szentendre, Szob, Alsónémedi. Négyszemközt Berkesi Andrással írni egy részt készülő regényé­ből. A kérdésre azonnal vá­laszol. 1 — Mivel magyarázza írásai­nak rendkívüli népszerűségét? — Az embereket érdeklik a mai kérdések. Én a mai em­berekről írok, mai emberek­nek. — Köztudomású: a serdülő korúak írója. Akik az ön könyveit falják, azok közül so­kan más könyveket nem szíve­sen olvasnak. — Először is: én nem kizá­rólag a fiatalok írója vagyok. Postám fele a felnőttektől ka­pott levél. Gondoljon csak a Húszéveseik Ősze Miklósának édesanyjára, aki kettős életé­vel — reakciós magatartásával otthon és megjátszott kommu­nista viselkedésével, a nyilvá­nosság előtt — súlyos zavart kelt fia lelkében, úgyannyira, hogy az ellenállás nélkül sod­ródik a züllésbe és két ember gyilkosa lesz. Hát ez nem a felnőtteknek szóló tanulság? — Mi a véleménye a mai fiatalságról? — A lehető legjobb. De foly­tatnám az előbbi gondolatsort. Hogy a fiatalság egy része nem olvas? írni kell nekik jó könyveket, akkor majd az is olvas, aki ma húzódik a könyvtől. Vitatkozás helyett inkább írjunk, az az író fel­adata. A fiatalságról alkotott véleményem érdekli? Nos, amikor a mai húszévesek negyvenévesek lesznek, én ak­kor leszek hatvannyolc. A szo­cializmus építését a mai fiata­lok fogják befejezni. Ök lesz­nek az ország vezetői. Ha nem bízunk bennük, hogyan bíz­zuk rájuk — például — a ha­za védelmét? Tapintsuk csak ki, ha baj van a fiatalsággal, honnan van? A rossz példa­adás. Kitől tanulják? A felnőt­tektől. — Erről sokat ír regényei­ben. — Igen, mert a példaadást nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemrégiben voltam tanúja egy esetnek: egy negyvenéves apa gátlás nélkül elcsábította ba­rátja tizenhat éves lányát, de ugyanakkor a saját ugyaneny- nyi idős lányára éber szem­mel, „becsületesen” vigyáz. Egyszóval: a felnőttek is ne­veljék magukat, hogy példá­juk jó hatással legyen a fia­talokra, ez az én erkölcsi kiin­dulópontom. — Mennyit dolgozik naponta, és mikor? — Egy kiadóvállalatnál va­gyok állásban, írni éjjel tu­dok. Hogy mennyit? Azt a megjelent könyveimen lemér­heti. Sokat dolgozom és szíve­sen. — Tucatnyi regényének más-más a témája. Honnan az a széles skálájú tudás, a nagy tárgyismeret? — Elég változatos az életem. Voltam textilfestő munkás, majd anyagkezelő a Siemens­műveknél. A felszabadulás után katonatiszt, majd hosz- szú éveket börtönben töltöt­tem a személyi kultusz idején. 1956 után egy tudományos in­tézet igazgatója lettem, majd kiadóvállalati szerkesztő. És honnan a témabőség? Mindig foglalkoztat valamilyen kér­dés, izgat valamilyen problé­ma. Mondtam már: a mai em­bernek írok, mai témákról. A téma itt van előttünk. — ön szerint krimi, amit ír? — Erről a kérdésről nem szívesen beszélek. És nem le­hetek magam fölött bíró. Csak egy kérdést: szocialista könyv- kiadási politikánk vajon adna József Attila-díjat krimi- vagy ponyvaírónak ? Két és fél órás vita az ol­vasókkal, aztán búcsúzás. A Fiat 140 kilométeres sebes­séggel hasítja a sötétet. Ma még tollat fog Berkesi András. Mert kézzel ír. Gyönyörű gyöngybetűkkel, golyóstollal. Balogh József Az elmúlt nyáron Eger­ben, ez év tavaszán Szé­kesfehérvárott, szeptember végén pedig Visegrádon adtak egymásnak találko­zót a műkedvelő színjátszó együttesek legjobbjai. A tavalyi egri program két kérdésre keresett választ: megfér-e egymás mellett a játék (színjátszás) és a szó (irodalmi színpad) művé­szete; valamint arra, hogy tud-e alkalmazkodni nap­jaink amatőr művészete; a közönség-igényekhez? Mindkét kérdésre igenlő választ kaptunk. Az egri piacon a Pathelin mester­nek, lengyel népi komé­diáknak, Lope de Vega és Móricz Zsigmond népi ih­letésű vígjátékainak tap­solt a közönség; a várban a Svejk színpadi változa­tát, modern regényfeldol­gozást, az Agria Taverna borpincéjében verses iro­dalmi összeállításokat, a művelődési házban doku­mentumjátékot láthattunk. Ez a találkozó bizonyította: az irodalmi színpad nem jelent külön műfajt, hanem a verses összeállítások, iro­dalmi oratóriumok a szín­játszás formái. Tavasszal Székesfehér­várott az a kérdés foglal­koztatta a résztvevőket: tud-e a műkedvelő színját­szás alkalmazkodni a kor­szerű népművelési kere­tekhez, a klubokhoz, könyv­tárakhoz — tehát meg tud- ja-e keresili a már meglevő közösségeket, vagy megma­radva a színpadon bevárni kényszerül-e közönségét? A Székesfehérvári Pódium­fesztivál válasza ismét po­zitív: a pódiumjátékok, lí­rai oratóriumok, egyfelvo- násosok előadása az eddi­giektől eltérő rendezői munkát, játékstílust kíván ugyan, de ezek a műfajok valóságos színi élményt nyújthatnak, a színházitól egészen eltérő játékkeretek között is. A jélzéses eszkö­zökkel megvalósított szín­játszás az amatőrök számá­ra könnyebb, a — díszlet- és jelmezigény minimális: a produkció tehát könnyen mozgatható, könnyen vihe­tő bármilyen közönség elé. A most, Visegrádon — a községi tanács és a szent­endrei járás rendezésében, a Népművelési Intézet szakmai közreműködésé­vel — megrendezett bemu­tatósorozat mintegy össze­foglalója volt az eddigiek­nek. Nemi véletlen, hogy a korábbi kísérleteket látva a színjátszók munkájára felfigyelt az írószövetség is, s a visegrádi találkozó az Olvasó népért mozgalom jegyében zajlott le. Az ide- sereglett együttesek magas színvonalú előadásokkal igazolták, hogy a műked­velő színjátszás élő, hatá­sos irodalmat képes eljut­tatni a legszélesebb közön­ségrétegekhez. Mi kell a színjátszáshoz? — kérdezte több száz évvel ezelőtt Lope de Vega. „Há­rom deszka, két szereplő, egy szenvedély” — adta meg rá a feletetet. Úgy tű­nik, a mai, modern műked­velő színjátszás megfogad­ta ezt a bölcs tanácsot. A műkedvelők munkájának fontosságát aláhúzza, hogy a hivatásos színházak egy­re kevesebb községbe tá­jolnak, a több százezernyi tanyai lakos szinte csak ál­táluk láthat előadásokat, a munkásszállások, ifjúsági klubok programjai gazda­godhatnak fellépésük so­rán. Népünnepélyek, falú­napok, piacok közönsége állhat meg az egy-egy al­kalomra ácsolt pódium előtt, s olyan műveket is. merhet meg a közönség, amilyenekkel egyébként sohasem találkozna. Az or­szágban ma mintegy 4000 csoport működik, 70— 80 000 taggal; — aktívan művelődő, s másokat mű- velni-szórákoztatni akaró emberekkel. Bicskei Gábor Főúr, egy pohár whiskyt! Hazárdjáték - Shöckkel Látogatás az Ómega-klubban Talán azzal kezdenénk e heti slágerlistánkat, hogy Sári­ka sem tart örökké... Nem bírta annyira az iramot, mint a régi csibészek — persze, ez nem is csoda, hiszen ő mégis­csak lány ... Listánkon átvette a vezetést az új Metró-siker: a „Hazárdjáték”. És hogy az első helyezésnek ki örüit először? A szám szerzője: Shöck Ottó. Ve­lünk együtt számolta össze iz­gatottan a szavazatokat, eleget téve múlt heti meghívásunk­nak. — Sokszor járunk a megyé­be koncertezni, mondanom sem kell, mennyire örülünk, hogy számunk „befutott”. A Hazárdjáték stíluskísérlet, dzsesszes improvizációkkal, a beatre jellemző dallambetéttel. — Üj út? ' — Valami olyasmi. És az el­ső helyezés ezért jelent ne­künk külön örömet: a „Ha­zárdjáték” sikere egybek az új stílus térhódítása. — Terveitek? — Készül a második nagy­lemezünk. És a Zalatnay-nagy­lemezen is mi kísérünk. De a többi maradjon titok... Slágerlistánkra egy új együt­tes is betört. Neve: Premier. Üj rádiófelvételük címe: Főúr egy pohár whiskyt! Benei Fe­renc, az együttes tagja, elmon­dotta: Tavaly Vácott sokáig játszottak, és ez az első sikert elérő számuk. Friss, dallamos, jól hangszerelt — nem véletle­nül került slágerlistánkra. (Te­kintélyes mennyiségű szava­zattal.) Reméljük, az együttes még hallat magáról ehhez ha­sonló „slágerízű” számokkal. Mint már jeleztük előző slá­gerlistánkban, október 5-én megnyílt az Omega klub. És mivel mi is szeretjük a beat­zenét, örömmel tettünk eleget Omegáék meghívásának: láto­gassunk el hozzájuk. Nem, csa­lódtunk. Sem a tömegben, sem a zenében! Egyre olajozottab- ban és összes zokottabban játsszák az új — két hét múlva piacra kerülő — nagylemezük számait, köztük más hangsze­relésben régi slágereiket. Igaz, a rendezők túl „kényesek”. Kardigánban senki nem teheti á lábát az épületbe, csak zakó­ban (mintha abban nem lehet­ne botrányt csinálni!). Bizony, miközben az együttes a kis­polgárokról és az előítéletek­ről énekel, felesleges óvatosság az öltöny megkövetelése a köz­lekedéskari KISZ-szervezettől. Az Omega-koncertet megelőz­te Kexék bemutatkozása, akik élő és, sajnos, muzsikáló pél­dák arra nézve, hogy nem min­den a sikítás, mégha paródia is az, bár az csak akkor vehe­tő észre, ha mondják... Ezen a héten egy Hungária-, egy Echo- és egy Mary Zsuzsa- lemezt sorsolunk ki szavazóink között. A szerencsés nyertesek: Bukodi Klára, ócsai (Kossuth tér 11.), Istvál Katalin nagy­kőrösi (Sas u. 1.) és Felszner János, monori (Kölcsey u. 26.) olvasóink. Művészlemezek: 1. (1) Beetho­ven: Für Elise. 2. (5) Liszt: II. Rapszódia. 3. (—) Benjamino Gigli- lemez. 4. (2) Suppé: Könnyűlo­vasság. 5. (—) Csajkovszkij: Haty- tyúk tava. Tánclemezek: 1. (2) Hazárdjá­ték (Metró). 2. (1) Sárika (Illés). 3. (5) Történet M-ről (Illés). 4. (—) Gyöngyhajú lány (Ome­ga). 5. (—) Főúr, egy pohár whiskyt (Premier). 6. (8) Ülök egy rózsaszínű kádban (Metró). 7. (4) A pénz (Metró). 8. (10) Rozi’69 (Juventus). 9. (—) Tízezer lépés (Omega). 10. (6) Nem vagyok tel­jesen őrült. (Koós). (falus—tamás) v.v.v. Vágja ki, töltse ki, ragassza le­velezőlapra, avagy tegye boríték­ba, írjon rá feladót és úgy küldje be szerkesztőségünkbe szelvé­nyünket (Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6.). A borítékra, vagy le­velezőlapra ne feledje ráírni: Ked­venc lemezem. Egy szelvényen egy komoly- és könnyűzenei szám címe szerepeljen. Szavazóink kö­zött hetente három lemezt sorso­lunk ki: egyet-egyet kap, aki el-% találja a tánczenei listavezetőt, a harmadikat a komolyzene győzte­sére jól tippelő olvasónknak ad­juk. Az egri piactól a visegrádi várig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents