Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
r í. vi ♦ ' * "“ic/tL«t gap 1969. OKTOBER 12., VASÁRNAP Gesztenyemassza Tatabányán, Vácott és Budapesten Az Esztergomi Fogyasztási Szövetkezet cukrászüzemében Kedden megkezdték az új gesztenye feldolgozását. A masszát a tatabányai, a váci -S a fővárosi FÜSZÉRT-köz- jontokba szállítják. A szövetkezeti üzem mintegy 5 va- JPiHiyi gesztenyét dolgoz fel, anit a sopron-ágfalvi termelőszövetkezettől vásárol. A jözös gazdaság teljes termé- >ét lekötötte. A tiszta hasznot ÍO—50 százalékos arányban «megosztják. Egy színésznő a Nemzetihez szerződött „HISZEN EZ EGY HELIKONI TÁRSASÁG!“ Az újságokból értesültünk, hogy Gór Nagy Máriát — aki idén végezte el a Színművészeti Főiskolát — szerződtette a Nemzeti Színház. A hír nagy örömet keltett a ceglédi Kárpáti Aurél irodalmi társaság berkeiben. S hogy miért, arra Baldavári László szervező titkártól kaptunk választ. — A fiatal színésznő is tárIFJ. LAJOS CSÉS NAK HATJA LAJKÓ SZERENHALÁSZMONDMAGÁT, HISZEN FELESÉGE, A LEGJOBB SEGÍTŐJE, AKI ELKÍSÉRI A NEHÉZ HA- LÁSZUTAKRA. A FIATAL HÁZASPÁR T1SZA- PÜSPÖKI KÖRNYÉKÉN JÁRJA A TISZÁT ÉS FORGANDÖ SZERENCSÉVEL KERESI KENYERÉT. ILYENKOR ŐSSZEL GAZDAGABBAN FIZET A TISZA, KÜLÖNÖSEN HÍRES HALA, A KECSEGE KERÜL NAGYOBB SZÁMBAN HALÓJUKBA. A felszabadulás évfordulója tiszteletére „Falum 25 éve44 Készülnek a krónikák — Szorgos adatgyűjtők Akik lemaradtak Nyár eleje óta a Pest megyei Levéltárban gondos rendezettségben várja minden a felszas- badulás napjára és az azt követő fejlődés útjára vonatkozó okmány a kutatókat. Hétfőtől péntekig reggel 9- től este 7-ig a kutatóteremben mindennap kézhez kaphatják mindazok, akik egy-egy község a felszabadulástól kezdve a most záruló negyedszázad végéig terjedő történetével foglalkoznak. Érdeklődőkben nincs is hiány, jóformán mindennap többen is jelentkeznek, hiszen a felszabadulás tiszteletére kiírt országos, valamint a megyei pályázat beküldési határideje közeledik. Pest megye népfrontbizottsága a megyei tanáccsal és levéltárral együtt „Falum 25 éve” címmel krónikaíró pályázatot hirdetett. A pályaművek azonban nemcsak a község fejlődésének kimagasló állomásaival foglalkoznak. Szólhatnak egy tsz-ről, üzemről, intézményről is, vagy éppen a község felszabadításáért folyt harcok és a felszabadulás első óráinak, napjainak, heteinek történetéről is. Bármi legyen azonban a pályázat tárgya, az élő szemtanúk és a helyi történelem kialakításában részt vevők elbeszélése mellett szavaik ellenőrzésére szükséges múlhatatlanul az egykorú hiteles okmányok ismerete is. A levéltár őrzi és rendelkezésre bocsátja a megye valameny- nyi községe elöljáróságának, később megalakult tanácsának és végrehajtó bizottságának 45 és 57 között tartott ülései jegyzőkönyveit. (A későbbiek még a tanácsoknál vannak, és a tanácsok nyilván készségesen engedélyt adnak betekintésre a kutatónak.) Megtalálhatók azonban a levéltár polcain a községek nemzeti bizottságai, valamint a földigénylő bizottságok jegyzőkönyvei is és sokféle más okmány, együttvéve mindmegannyi kincsestárháza a króni kaíráshoz szükséges adatforrásoknak. Hogyan készülődik a megye községeinek krónikaíró gárdája a pályázatra, és szerzőik elkészülnek-e a határidőre? Nehéz kérdés, hiszen minden egyes községet külön-külön fel k ellene keresni, v A megyeik levéltár viszont a nála járó forráskutatóktól nagyjából ismeri a helyzetet — Akik már belefogtak, úgy véljük, el is készülnek kellő időre — halljuk a választ. — A jelek szerint azonban sajnos, a megye községeinek csupán mintegy kétharmadában készül krónika. Még sajnálatosabb, hogy hasonló előkészületekről megyénk városaiból nincs értesülésünk. A járások közül a ráckevei jár az élen, tudjuk, hogy mindegyik község részt vesz a pályázaton. Erős készülődés mutatkozik a budai, a ceglédi, a nagykátai és a váci járásban. Nincs hírünk a monori meg a szobi járásról, ezek elmaradtak, de február végéig, a beküldési határidőig még sokat tehetnek. — Általában kollektívák dolgoznak a krónikákon, néhol viszont egyetlen ember igyekszik megbirkózni a nagy feladattal. Tudunk tsz-ekben is készülődésekről. örvendetes lenne, ha valamennyi tsz eddigi működését akár önállóan, akár a község krónikájába olvasztva, írásba foglalnák. — Arról eddig nem tudunk, hogy á megye ipari üzemeiben önálló krónikák írására készülnének. — Mindenesetre figyelemmel kell lenniük a krónikaíróknak arra, hogy művük akár díjat nyer, akár nem a pályázaton, a levéltárba kerül, és későbbi korok kutatóinak forrásanyagául szolgál. Sz. E. saságunk tagja volt, szerződtette az ország első prózai színháza, s ez egyben elismerés a mi számunkra is. Ha elárulom még, hogy Drahota Andrea, a Thália Színház tagja is tőlünk indult a rivaldafény félé, akkor azt hiszem nem kell különösebben bizonyítanom: sikeres munkát végzünk. — Mikor alakult a társaság? — 1964-ig zömmel gimnazistákból álló önképzőkör működött. Ekkor jött dr. Zoltán ötlete: alakuljon irodalmi társaság Cegléden. Igaz, hogy a neve szerint irodalmi társaság, de nem csupán az irodalombarátokat fogjuk ösz- sze. Valamennyi művészet iránt érdeklődő ceglédi szívesen jár körünkbe. Ez év tavaszán ünnepeltük fennállásunk 5. évfordulóját. Jó érzés fél évtized távlatából visszatekinteni a 93 sikeres rendezvényre — köztük író- olvasó találkozókra, ankétokra, irodalmi és képzőművészeti kiállításokra. — Melyik volt a legsikeresebb műsor? — A Berda-est, amelyen a költő is jelen volt. A műsor végén a felfedezés örömével kiáltott fel: „Hiszen 'ez egy helikoni társaság!”. Mivel a homok városában vagyunk, elnevezte a társaságot homoki Helikonnak. Később ezzel a címmel rendeztünk kiállítást, amely meglepő gazdagsággal mutatta be azt az irodalmat, amely Cegléddel foglalkozott — különös tekintettel Simon István és Ber- da József munkásságára. — Szeretnénk hallani a klub képzőművészeti tevékenységéről is. — Hadd említsem meg a legsikeresebbet: 1966 őszén rendeztük: „Mai lengyel ex libris” címmel. Az anyagot a Lengyel Kultúrától kaptuk. De kanyarodjunk vissza a mához: az Aranysas presszóban; ~\a helyi festők támogatására úgynevezett mini-tárlatot ’ rendezünk, amelyen kéthavonként más-más művész — most éppen Okos László — alkotásait láthatják az érdeklődők. A társaságnak 300 tagja van. Köztük talán már formálódnak a jövő Drahota Andreái és Gór Nagy Máriái. (falus) Fába vésett élet Faragások múzeuma a vadszőlős házban Magas, sudár, szálfaegyenes. Mint a fák. amelyekből műveit faragja. Hasonlít az őszi naphoz, amely kint a fóti kert mélyén szórja rá sugarait. Kettéhasított óriási hárstör- zset műVel. Szaporán dong a fakalapács, az acélvésőt üti. Hosszú szi- jácsok kunkorodnak. A törzsből pedig formálódik vitéz Thury György monumentális faszobra, amelyet Nagyvázsony várának díszítésére rendeltek tőle. Előbb megvitatjuk melyik fafajta hogyan viselkedik, mit lehet belőle „kihozni”. A tölgy hasad, tömegével ható művekre való. A dió szereti, ha dolgoznak vele, engedelmesen hagyja; hozzák ki belőle a legeirej tettebb apró mozdulatot is. Németh Kálmán Fót egyik nevezetessége. A Vörösmarty- szobor alkotója. Szinte csoda, mikor tud dolgozni. Nap mint nap kocsik állnak kapuja előtt, és Bodrinak nem sokáig kell méltatlankodva ugatnia. A házigazda, vagy mosolygós feMúzeumi hónap Ráckevén Nyitány: Fegyó Béla kiállítása Fegyó Béla festményeiből kiállítás nyílt Ráckevén, a múzeum kupolatermében. Erről számol be tudósítónk, Nagy Tamás. Emlékeztet arra, hogy az Árpád-múzeum nem rendelkezik nagy múlttal, nem dicsekedhet egyedülálló kincsekkel. Az utóbbi időben azonban ezen a településen is felgyorsult az, élet ritmusa, az új épületekkel párhuzamosan kulturális téren is új értékek, hasznos kezdeményezések születnek. Ilyen a múzeumi hónap és annak nyitánya, a festményekből rendezett kiállítás. Nem is olyan régen még csak tervekről adhatott hírt a Pest megyei Hírlap is, megrendezésre kerülő tárlatokról, fotópályázatról, barokk hangversenyről a kastélyban és így tovább. Most már az első lépésről számolhatunk be. A megnyitón részt vevő közönség véleménye szerint is helyesnek bizonyult az elképzelés, hogy a hagyományteremtő munkában első lépésként a járási művészekre kell támaszkodni. Az ismerős tájat, a közeli környezetet hozza a látogató elé, sűríti művészi keretbe. Ez mindenképpen a művészi ízlésre nevelés eredményes útja, s megkezdi az emberben az újfajta látásmód kialakítását. A most megnyílt kiállítást követi a Szigetszentmdklóson élő Kocsis László festőművészé, s jövőre egy csoportos tárlat. A mostani kiállításról, illetve festőről dr. Losonczi Miklós gimnáziumi igazgató megnyitó beszédét idézzük. Az alig 26 éves festő egykori tanítványa volt. Képeiben nagyra értékelendő a ráckevei táj artisztikumának sűrített fogalmazása, a lírai ábrázolás markáns színekbe tömörítése. Fegyó Béla itt született és ide tért vissza első, önálló kiállításával. tőén robusztus bútoraival, használati tárgyaival és a fából faragott tábláknak, képeknek, szobroknak mindent elöntő áradatával. A gazdája szerényen háznak nevezi, szerintem igazi múzeum ez a ja- vábóL Az óriási tölgyasztalok, karosszékek, tékák mind a mester kezemunkái. A bejáratnál fából faragott hosszú totemfa, rajta fehér tulokkoponya. 1923-ban Szepesség- ből hozták magukkal, ahonnan a család származik. Aztán ismét egy tábla mementónak: „Aki mástól veszi el a napot, ne lássa a holnapot.” Még az ajtók sem a megszokottak, hí- mes, virágos festmények és ahogy tárulnak más-más hangulatnak nyitnak teret. A könyvtárban a sok száznyi régi bőrbekötött kötet komorságát festmények, saját és művészbarátai alkotásai derítik és — furcsa ellentétként — a legmodernebb folyóiratok színes fedelei. Az ebédlő kolostori refektórium. Falán megdöbbentő korpus: letakart arcú test, keresztbe szegezett lábakkal, leírhatatlan fájdalmat és erőt kifejező óriási kezekkel. Megint más a „ leány- szoba”, ahogy a lakályos, derűt sugárzó faragásokkal ékes helyiséget, felesége lakószobáPAPÍRTÁNYÉR A Papíripari Vállalat diósgyőri gyáregységében az idén már közszükségleti cikkeket is készítenek. Sajtdobozokból naponta százhúszezret, cukrásztálcákból pedig hatvanezret adnak át a kereskedelemnek. Legújabb termékük a használat után eldobható papírtányér lesz. A gyártáshoz szükséges szerszámokat a szomszédos Lenin Kohászati Művekben készítik, és segítségükkel percenként hatvan papírtányért préselnek majd. Az újszerű, higiénikus tányérokat műanyaggal preparálják, s így azok hideg és meleg ételék felszolgálására egyaránt alkalmasak lesznek. A kísérleti gyártást az év végén kezdik meg. ját nevezi. A nagy terem, ahol római, bécsi, budapesti kiállításokat megjárt művei állnak, azok is, amelyeket az elmúlt hetekben a tv-galériája sorozatban bemutattak. Különös ember. Kétperces beszélgetés, máris megfog régi sámánokra emlékeztető stílusa, gondolattársítása. Olasz humanista — magyarban. Két meghökkentően fanyar mondat között, amit művészetről, világról mond, ízesítőül egy csipet humoros öngúny. — Látja, verset is írok sokat. De csak fűzfába faragom őket. Rég meghalt, máshova vetődött, vagy dicsősége teljében fürdő nevek, barátok, tanító- mesterek portréi veszik körül. Arról mesél, milyen sokan dicsérték, milyen sokan szidták. Volt, amikor mellőzték. Csak a templomi faszobrok restaurálása nyújtott "-szűkös kenyeret. Aztán újra berobbant a hír, á megbecsülés, majd megint hullámvölgy következett. — Nem érdemes meditálni rajta. A kertem mindig segített. Amikor másból nem jutott a terményeivel, a létezésével. A kapavágással, a locsolással, a sok szőlőkacs- csal, amikkel felém nyúlt és az erőmet kérte. Tudom én mi hiányzik sok nyavalygó szép léleknek, amikor a művészek az ember válságáról sipákolnak: csak a munka. Valami, ami két kezünk által létezhet. Konyhájukban ki-be surrannak a fecskék, csodálatos fészket raktak maguknak a világítótesten. — Büszkék vagyunk rájuk a feleségemmel. Azt jelenti, biztos jó emberek vagyunk. És még erre a versre vagyok büszke. Berda József, az én kürtszavú költő barátom halála előtt írta nekem, rólam. Ez volt, és míg élek ez lesz az én ars poeticám: „Te fába faragtad értelmed, érzelmed S a meghalt fa, kezed által újra éled. Ne csüggedj higgyj hited szerint. E nélkül nem élhet, nem loboghat E földön a lélek.” Komáromi Magda RÁBAPATYl Holland kosarak Az idén hatvanezer holland kosarat gyártanak nyugati exportra a rábapatyi Kosárfonó Háziipari Szövetkezetben. Párizsban, Londonban, Rómában egyaránt kedvelik a mintegy tízféle méretben készülő kosarakat. A szövetkezetben a munka könnyebbé és gyorsabbá tétele érdekében gépesítik, a fűzhántolást. Erre a célra mintegy félmillió forintot ruháznak be. lesége sietnek a tisztára sepert homokos úton, s nyílik az ajtó. Kell. hogy jusson idő — mondja. — Hetven múltam. Büszke vagyok rá, nem sokat fogott az ágy. Mindig korán kelő voltam. A hajnal adja a legszebb gondolatokat, a legtöbb erőt. Négy órakor kint vagyok a kertben, én keltem a madarakat. A vendég nála „a mélyben” kezdi, vagyis a borospincében, ahol saját termésű borát kínálja. Igazi csárdát rendezett be, semmi sem hiányzik, még a gyertyakorommal falra írt versek, idézetek sem. Egy táblán, pontosan szem előtt, rovásírással rávésve: „Ember csak annyit iggyék. hogy megmaradjon embernek.” — Na látja? Ezt még én eddig mindig betartottam. Arról gondoskodom, hogy a vendég is betartsa, holott ősztől-őszig sem borban, sem látogatóban nem szűkölködöm. Aztán a ház következik, egymásba nyíló nagy szobáival, meghökkenBEMUTATKOZOM, A NEVEM: fokhagyma^ krém Ismerjen meg! Meglátja: a fokhagymakrém GAZDASÁGOS, NEM ÉRZŐDIK MEG A KEZÉN, KÉNYELMES, MINDIG HASZNÁLATRA KÉSZ. FOKHAGYMAKRÉM
