Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
ti rtsi MEcrci t969. OKTOBER 10., PÉNTEK Krizantémok, őszirózsák...! Krizantémok, őszirózsák Didergő virágok Ti olyanok vagytok mint bús Szívekben az álmok. Az örömök helyett ti csak A bánatnak éltek Madárdalt ti nem hallotok Mindenről lekéstek Akkor nyíltok, amidőn már Vége van a nyárnak És a fákról a levelek Csendben hulldogálnak Ti nem láttok eresz alatt Csicsergő fecskéket Pillangókat mikor járják A virágos rétet. Nem köszöntnek tücsökdallal Holdas nyári estek Krizantémok, őszirózsák Titeket szeretlek! Misik János népköltő Lóverseny Kerepestől Gödöllőig (Tudósítónktól) A kerepesi Kossuth Tsz- ben is eredményes évet zárnak 1969-ben. A szorgalmas jó munka meghozza gyümölcsét, mégis az elnök, Koos László legbüszkébb a tsz ló- tenyésztésére. A 70 nagyszerű paripából mintegy 40 „érett" eladásra, exportra. Ha az exportszállítást sikeresen bonyolítják le, akkor további feltételek teremtődnek a további lótartáshoz. A kerepesi lovak jól neveltek, igen kultúráltak. A kerepest lovak nem ismerik az ostort... Maga az elnök, aki naponta felkeresi a ménest, kedvenceinek cukros zabbal kedveskedik. Amikor az elnök megjelenik, már is nyerítéssel üdvözlik őt a lovak, így köszönik előre az édesgetést. Igaz, okoztak már problémát is az állatok: amikor néhány rakoncátlan ló megszökött és a 3-as úton versenyre kelt az autókkal: Kerepestől Gödöllőig. Csiba József Irány+axi = minibusz [gyesülnek a ceglédi termelőszövetkezetek Januártól Magyar-szovjet barátság Tsz Szerdán együttes gyűlést tartott a ceglédi Kossuth művelődési Házban a Dózsa Népe a Petőfi és a Táncsics termelőszövetkezet tagsága. Dani Mátyás elnöki megnyitója után Skultéty József, a Dózsa népe Tsz-elnöke mondott beszédet, amelyben az egyesülni szándékozó három közös gazdaság tagjait ismertette meg az új alapszabály-tervezettel. Javasolta, hogy az új gazdaságot nevezzék Magyar —szovjet barátság Tsz-nek, s az egyesülés időpontjaként 1910. január 1-t határozták meg. Mivel az idő sürget, az év végéig soronlevő tennivalókat is mihamarabb meg kell beszélniük az év hátralevő időszakában még külön gazdálkodó gazdaságok vezetőinelff' * ' ä Számos szövetkezeti,.tag felszólalt és kijelentette, hogy az egyesülés tervét örömmel üdvözli. Felszólalt Babinszki Károly, a városi pártbizottság titkára is, aki elmondotta, hogy a város vezetői helyeslik az egyesülést, hiszen kezdeményezői felismerték a világ- gazdaságban is érvényesülő koncentráció szükségességét. Most már azzal kell foglalkozni, hogy az új, kedvezőbb feltételeket hogyan használhatják ki előnyösen? Hogyan lehet majd ebben a nagy tsz-ben gazdaságosabban termelni, tisztes haszonnal kereskedni, jövedelmező ipari tevékenységet folytatni ? Mindezeket tudományos megalapozottsággal kell kimódolni. A közgyűlés részvevői titkos szavazással megválasztották az új vezetőséget, elfogadták az alapszabályt, és kijelölték a különböző bizottságokba delegált személyeket is. — tamási — A Fővárosi Taxi Vállalatnak 1300 kocsija van. Tavalyt még ebből az 1300 kocsiból mindössze 700 vett részt a forgalomban. Az utóbbi hónapokban javult a helyzet, most mór 1030 taxi jár, a többit javítják. Az eredmény: a délelőtti és az éjszakai órákban már viszonylag kevesebbet panaszkodnak a budapestiek taxihiányra. Nehézség azonban van még bőségesen, mert például a vonatokon előrerendelt kocsiigényeket sem tudja kielégíteni a taxivállalat. Igaz, hogy a vonatokon 60—70 kocsira is felvesznek a kalauzok előrerendelést, jóllehet a MÁV-val vonatonként 25 kocsi előrerendelésére kötött szerződést. A Fővárosi Taxi Vállalat próbál segíteni a nehézségeken, a többi közt azzal is, hogy 12 kis buszt szervez be iránytaxinak, szombat, vaKönyvespolc TURNER William Turner angol festőt túlzás nélkül tartják nemcsak a XIX. század és nemcsak Anglia, hanem az egész európai tájfestészet egyik legjelentősebb egyéniségének. De az újítók sorsát ő sem kerüí- hette el: életművének konklúzióját, az atmoszferikus jelenségek merész és szabad színfoltokra bontását aggkori gyengeségének értékelték és amíg — halála után húsz esztendővel — az impresszionisták fel nem fedezték — legszebb művei rejtve maradtak a nagy nyilvánosság előtt. Tumer kedvteléssel festett kavargó hóviharokat, háborgó tengert, zuhogó esőt, amikor a természet maga is felfokozott szín- és fényjelenségeket produkál. Természetesen ez a téma iránti vonzódása is elárulja, hogy — bár az impresz- szionizmus, sőt a tásizmus egyik előfutárát látják benne — művészete alapján mégis romantikus volt. Életművének ezt a kettős arculatát szemléletesen mutatja be a Corvina Kiadó Turner című kötetében Kelényi György tanulmánya, valamint a kötetet illusztráló 58, köztük hét színes reprodukció. — K — Háromszáz éves iskola A penci tájmúzeum fáradhatatlan igazgatója, Jakus Lajos felkutatta a csővári iskola 300 éves történetének dokumentumait, és most ezeket mutatja be a kiállításon. Az iskola első tanítója Kle- novszky Ádám volt. Majdnem háromszáz éven keresztül, csaknem mindig egyetlen tanító tanította a csővári gyerekeket. A XIX. században a Pohánka-család két tagja: apa és fia tanított az iskolában — 100—120 gyereket egyszerre. Pohánka Ödön másként is beírta nevét a község történetébe: mint országos nevű méhész és ál- latnemesítő, sok hazai és külföldi — francia, belga, német — kitüntetést kapott. Az iskola 1946-ban kapott egy második tanerőt, majd amikor 1955-ben új iskolát avattak, már hatan ültek a tanáriban. A gazdag anyagban niegta- lálhatók a tanítók életrajzi adatai 1669-től; látják az érdeklődők Bohuslav Tablicz szlovák költő édesapjának, Tablicz Mártonnak, az iskola egykori rektorának 1796-ből való halotti bejegyzését; okmányt a XVIII. század második feléből, amely az isko- lafelügyelő jogait és köteles ségeit tartalmazza. 1855-ből származik az a dokumentum, amely Kernács András rektor és jegyző fegyelmi ügyéről szól. Érdekesek a demográfiai adatok is. 1784- ben 33-an születtek, 33- an haltak meg Csővárott; és 18 házasságot kötöttek a faluban. 1785- ben csak két csecsemő jött a világra és mindketten 1849-ben hunytak el. A tájmúzeum értékes anyagát október 19-én Csővárott is bemutatják. (Ujfalvi) sárnap a hét közben vidékre járó túrakocsikat beállítja az úgynevezett esküvői forgalomba. A hét végén ez is körülbelül 300 kocsit jelent. Jövőre 600 új taxit kap a vállalat. Évzáró Tácon í Befejeződtek az idei ásatások a táci Gorsiumban. A, feltárások eredményesek voltak, újabb leletek kerültek elő, teljesebb lett a hajdani római városka képe. A Capitolium- ban nagyméretű épületre bukkantak a régészek. Elhelyezkedéséből, méreteiből arra következtetnek, hogy "újabb templom került a felszínre. Ugyanitt kiásták egy Luna és egy Vénusz bronzszobrot és egy értékes ládaveretet is. // BÉLELIK" A TISZÁT Az Alsótlszavidéki Vízügyi: ség határában rőzseszőnyeggel Igazgatóság nagyszabású part- j „bélelik” a Tiszát, megerősítve védelmi munkát kezdett | a megrongálódott medersza- Csongrádban. Csánytelék köz- [ kaszt. TISZA-HID Megkezdték az új algyői közúti Tisza-híd építését. A 470 méter hosszú híd mintegy 120 millió forintos költséggel 1972-re készül el. Jelentősen meggyorsítja majd a szeged— debreceni 47-es út forgalmát, mivel jelenleg Algyőnél egy hídon bonyolítják le a vasúti éü a közúti forgalmat is. Az új híd munkáihoz nagy gépi apparátussal fogott a Hídépítő Vállalat. B ejött a szobába, s bevágta az ajtót. A többiek fölnéztek a rajztáblák mellől. — Szóval nem sikerült — mondta Szálai, rezignáltam csöppnyi csodálkozás nélkül. — A próféták kora lejárt — toldotta meg, s félresöpört egy nyalábnyi, összegöndörödött pauszpapírt. Abbahagyták a munkát. Néztek rá, ahogy áll az ajtó mellett, támasztja a falat, s lehunyt szeihmel igyekszik csillapítani még mindig táncoló idegeit. — Cigi? — kérdezte Balogh, de már dobta is. Most jött csak rá, hogy az üres papír zörög a zsebében, az utolsó darabig elszívta a cigarettáját, míg odabenn ült. — Kösz —.mondta Baloghnak, s rágyújtott. Majd minden átmenet nélkül: — Ismét belebuktunk srácok. Az arcokat nézte. A kérdő, s közömbös tekinteteket, a már lázadni sem tudást, a beletörődést. Tíz fiatal ember. Vele együtt tizenegy. Tervezők — ez áll a kartonjukon, a munkaügyi osztályon. Konstruktőrök — így a köznyelv. Az óvoda — mondják az idősebbek. És ők? ök mit mondhatnak magukra? — Belebuktunk — mondta újra. Szálai vigyorgott: — A nyugdíjat azért megkapjuk. Vagy már az is veszélybe került? Az nekem fontos. Miből veszek töméntelen unokámnak majd gumicukrot? — Ne hülyéskedj — formed t' rá Balogh. — Tudsz okosabbat? Ide. öregem, csak hülyék kellenek, érted?! Hülyék — mondta Szalai —,, akik nem akarnak semmit, akik nem merészelik azt mondani a rosszra, hogy rossz. Gazdag ország ez, miért ne fizettessenek vele ötmilliót fölöslegesen? Azért, mert néhány óvodás a tervezőintézet kettes osztályán kigondolt valamit? Ugyan, fiúkák! Hát a szaktekintélyek? Akik eltervezték, jóváhagyták, helyeselték, aláírták, lestempliz- ték ezt az egészet? Rögtön arra gondolnak: miért lehet valaki náluk okosabb? S ha okosabb. közhírré kell azt tenni? Miért akarnák ezek a tejfölösszájúak kilógni a sorból? Miért nem jó nekik az. ami másoknak jó? Mit gondolnak? Csak úgy futtában kideríthetik egy beruházási tervről, hogy rossz, pénzpazarló ? Már ordított. Vörös volt a képe, s kék szeme ettől furcsa fénnyel csillogott. Kati jött előre, a rajztábla-erdő végéről. Tárgyilagos hangja természetellenesnek hatott Szalai dühtől elfúló szavai után. — Kik voltak itt? — kérdezte.— Mindenki — mondta ő, még mindig az ajtó mellől. — Az egész vezérkar a központból, az egyesülés, akit akartok. Csak a bank embere próbált meg odafigyelni. Tudjátok, mit feleltek neki? Miért adták me£ a hitelt a beruházásra, ha fölös tételek vannak benne? Meg: különben is, a hitelt már átutalták, a többivel ne törődjön a bank. — Röhej — így Szalai, aki már lecsillapodott. — Neked ez röhej — támadt rá Kati —. mert tőled akár a fejetetejére állhat a világ, olyan rohadt cinikus vagy. — Én? Nekem mondod, aki... — Ne veszekedjetek. Legalább, ti ne veszekedjetek — rimánkodott Balogh. — Teljesen! elvetették — kérdezte valaki a táblák közül. — Reménytelen — mondta csöndesen Szálai, s leült. — Az a baj, hogy még csak nem is reménytelen. Abban legalább van valami fájdalmas. Ebben semmi. Hatalmas, szép luft. színesre festett levegő — hangzott az ajtó mellől. — Színesre festett levegő — vigyorgott kényszeredetten Balogh — ez jó. Ezt fölBeszélj a semmibe. írom. Rajzolunk egy táblát az ajtó fölé: „Nagy célunk: a színesre festett levegő.” — Ökör — mondta ő az ajtó mellől, olyan közvetlenül, ahogy csak nagyon együvé tartozó "emberek beszélhetnek egymással. Balogh erősködött: — Akkor legalább beírom a brigádnaplóba. — Kántálni kezdett: — Az Ybl Miklós szocialista tervezőbrigád tagjai megfeszített társadalmi munkájuk eredményeként, több, mint háromszáz órai munkával kiderítették,' hogy ... jobb, ha ülnek a .*... .kön. — Közönséges vagy — mondta Kati, de látszott, nem haragszik. Most még ezt is elviselte. Mert valahogy le kell vezetni a mérget, a tehetetlen dühöt, a kárbaveszett délutánokat és estéket, amikor a takarítónő zavarta haza őket a táblák mellől, az otthoni éjszakázásokat, a reggeli izgatottságot, „gyerekek, én találtam egy megoldást”... S mindezt miért? Semmiért. Néhány ember egyetlen mozdulattal elhessenti, mint kellemetlenül döngő legyet, papírjaikat, számításaikat, terveiket. Minek bonyolulttá tenni azt, ami egyszerű? Fölépítenek egy új üzemet, berendezik, kész. ötmillióval több vagy kevesebb? Hat év alatt kell visszafizetni a hitelt, mit számít- egy ekkora cégnél? Telik rá. Fölöslegesen? Hát pont itt kell kezdeni a rendcsinálást? Annál, amit fél tucat ember hágj’ott jóvá? Hát nem egyszerűbb lemenni a műhelybe, s azt mondani: szakikám, maga strapálhatná jobban is magát? Ejnye, ejnye, már megint elrontott két, hatforintos alkatrészt ...! Na, most az egyszer eltekintünk a selejtkár jegyzőkönyv fölvételétől, de ha még egyszer megtörténik ... — írni kellene egy újságnak vagy a népi ellenőrzésnek — mondta Kati. — Es? Akkor mi van? Hát bolondnak nézed te a főnökséget? Katikám^ itt minden rendben van, minden szabályszerű, ■ sehol semmi mulasztás, felelőtlenség, legtökéletesebb a rend. Ez a szörnyű benne! Hogy szabályosan lehet pocsékolni, s mindenki glóriával a feje fölött sétálhat, hiszen milyen rendes ember?! Fejleszti a vidéki gyáregységet, lám, eleget tesz a párt- és kormányhatározatoknak, ilyen embernek kitüntetés jár. vagy legalábbis prémium, jutalom ... Fújt egyet. Itt mondja el? Nekik, a többieknek? Ott kellett volna elmondania. Megpróbálta? Próbálta. Ha másként is. Miért másként? Mert eszébe jutott: most kapták meg a szövetkezeti, lakást, Jutka másfél éves, az asszony otthon maradt a hatszázért vele, kell a pénz, ha netán innét eltanácsolnák, hová menne? Ez a nyomorúságos ebben. Az örökös mérlegelés: eddig mehetek el, tovább nem, ha csöpp eszem van. Mi mindent gondolt, amikor még az egyetemen ült! Hogy majd, akkor, ha... Mi lett belőle? Elkerülhetetlen. törvényszerű ez? Ha igen, minek akkor a nagy szavak, a tévériportok, az újságcikkek? Az alkotó energiák felszabadítása .).. Szálainak lenne igaza, hogy röhej az egész? De hiszen Szalai is dühöng, s ha valamit kigondolnak, az eisők között van, aki azt mondja, csináljuk. Csináljuk. De minek? — Ha hagyjuk, megérdemeljük — mondta Kati, s visszament, hátra, a rajztáblájához. Odalentről fölhallatszott a kocsiajtó': csa- pódása- A vendégek most mentek el. Eredményes munkát végeztek , . Mészáros Ottó v
