Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

ti rtsi MEcrci t969. OKTOBER 10., PÉNTEK Krizantémok, őszirózsák...! Krizantémok, őszirózsák Didergő virágok Ti olyanok vagytok mint bús Szívekben az álmok. Az örömök helyett ti csak A bánatnak éltek Madárdalt ti nem hallotok Mindenről lekéstek Akkor nyíltok, amidőn már Vége van a nyárnak És a fákról a levelek Csendben hulldogálnak Ti nem láttok eresz alatt Csicsergő fecskéket Pillangókat mikor járják A virágos rétet. Nem köszöntnek tücsökdallal Holdas nyári estek Krizantémok, őszirózsák Titeket szeretlek! Misik János népköltő Lóverseny Kerepestől Gödöllőig (Tudósítónktól) A kerepesi Kossuth Tsz- ben is eredményes évet zár­nak 1969-ben. A szorgalmas jó munka meghozza gyümöl­csét, mégis az elnök, Koos László legbüszkébb a tsz ló- tenyésztésére. A 70 nagyszerű paripából mintegy 40 „érett" eladásra, exportra. Ha az ex­portszállítást sikeresen bo­nyolítják le, akkor további feltételek teremtődnek a to­vábbi lótartáshoz. A kerepesi lovak jól nevel­tek, igen kultúráltak. A ke­repest lovak nem ismerik az ostort... Maga az elnök, aki na­ponta felkeresi a ménest, ked­venceinek cukros zabbal ked­veskedik. Amikor az elnök megjelenik, már is nyerítéssel üdvözlik őt a lovak, így kö­szönik előre az édesgetést. Igaz, okoztak már problémát is az állatok: amikor né­hány rakoncátlan ló megszö­kött és a 3-as úton versenyre kelt az autókkal: Kerepestől Gödöllőig. Csiba József Irány+axi = minibusz [gyesülnek a ceglédi termelőszövetkezetek Januártól Magyar-szovjet barátság Tsz Szerdán együttes gyűlést tartott a ceglédi Kossuth mű­velődési Házban a Dózsa Népe a Petőfi és a Táncsics terme­lőszövetkezet tagsága. Dani Mátyás elnöki megnyitója után Skultéty József, a Dózsa népe Tsz-elnöke mondott be­szédet, amelyben az egye­sülni szándékozó három közös gazdaság tagjait ismertette meg az új alapszabály-terve­zettel. Javasolta, hogy az új gazdaságot nevezzék Magyar —szovjet barátság Tsz-nek, s az egyesülés időpontja­ként 1910. január 1-t ha­tározták meg. Mivel az idő sürget, az év vé­géig soronlevő tennivalókat is mihamarabb meg kell beszél­niük az év hátralevő idősza­kában még külön gazdálkodó gazdaságok vezetőinelff' * ' ä Számos szövetkezeti,.tag fel­szólalt és kijelentette, hogy az egyesülés tervét örömmel üdvözli. Felszólalt Babinszki Károly, a városi pártbizottság titkára is, aki elmondotta, hogy a város vezetői helyeslik az egyesülést, hiszen kezdemé­nyezői felismerték a világ- gazdaságban is érvényesülő koncentráció szükségességét. Most már azzal kell foglal­kozni, hogy az új, kedvezőbb feltételeket hogyan használ­hatják ki előnyösen? Hogyan lehet majd ebben a nagy tsz-ben gazdaságosabban ter­melni, tisztes haszonnal ke­reskedni, jövedelmező ipari tevékenységet folytatni ? Mindezeket tudományos megalapozottsággal kell kimódolni. A közgyűlés részvevői tit­kos szavazással megválasztot­ták az új vezetőséget, elfo­gadták az alapszabályt, és ki­jelölték a különböző bizott­ságokba delegált személyeket is. — tamási — A Fővárosi Taxi Vállalatnak 1300 kocsija van. Tavalyt még ebből az 1300 kocsiból mind­össze 700 vett részt a forga­lomban. Az utóbbi hónapok­ban javult a helyzet, most mór 1030 taxi jár, a többit javítják. Az eredmény: a dél­előtti és az éjszakai órákban már viszonylag kevesebbet panaszkodnak a budapestiek taxihiányra. Nehézség azon­ban van még bőségesen, mert például a vonatokon előre­rendelt kocsiigényeket sem tudja kielégíteni a taxiválla­lat. Igaz, hogy a vonatokon 60—70 kocsira is felvesznek a kalauzok előrerendelést, jól­lehet a MÁV-val vonaton­ként 25 kocsi előrerendelésére kötött szerződést. A Fővárosi Taxi Vállalat próbál segíteni a nehézsé­geken, a többi közt azzal is, hogy 12 kis buszt szervez be iránytaxinak, szombat, va­Könyvespolc TURNER William Turner angol fes­tőt túlzás nélkül tartják nem­csak a XIX. század és nem­csak Anglia, hanem az egész európai tájfestészet egyik leg­jelentősebb egyéniségének. De az újítók sorsát ő sem kerüí- hette el: életművének konk­lúzióját, az atmoszferikus je­lenségek merész és szabad színfoltokra bontását aggkori gyengeségének értékelték és amíg — halála után húsz esz­tendővel — az impresszionis­ták fel nem fedezték — leg­szebb művei rejtve maradtak a nagy nyilvánosság előtt. Tumer kedvteléssel festett kavargó hóviharokat, háborgó tengert, zuhogó esőt, amikor a természet maga is felfokozott szín- és fényjelenségeket pro­dukál. Természetesen ez a té­ma iránti vonzódása is elárul­ja, hogy — bár az impresz- szionizmus, sőt a tásizmus egyik előfutárát látják benne — művészete alapján mégis romantikus volt. Életművének ezt a kettős arculatát szemléletesen mutat­ja be a Corvina Kiadó Turner című kötetében Kelényi György tanulmánya, valamint a kötetet illusztráló 58, köz­tük hét színes reprodukció. — K — Háromszáz éves iskola A penci tájmúzeum fárad­hatatlan igazgatója, Jakus Lajos felkutatta a csővári is­kola 300 éves történetének dokumentumait, és most eze­ket mutatja be a kiállításon. Az iskola első tanítója Kle- novszky Ádám volt. Majd­nem háromszáz éven keresz­tül, csaknem mindig egyet­len tanító tanította a cső­vári gyerekeket. A XIX. szá­zadban a Pohánka-család két tagja: apa és fia tanított az iskolában — 100—120 gyereket egyszerre. Pohánka Ödön másként is beírta nevét a község történetébe: mint országos nevű méhész és ál- latnemesítő, sok hazai és kül­földi — francia, belga, német — kitüntetést kapott. Az iskola 1946-ban kapott egy második tanerőt, majd amikor 1955-ben új iskolát avattak, már hatan ültek a tanáriban. A gazdag anyagban niegta- lálhatók a tanítók életrajzi adatai 1669-től; látják az ér­deklődők Bohuslav Tablicz szlovák költő édesapjának, Tablicz Mártonnak, az iskola egykori rektorának 1796-ből való halotti bejegyzését; ok­mányt a XVIII. század má­sodik feléből, amely az isko- lafelügyelő jogait és köteles ségeit tartalmazza. 1855-ből származik az a dokumentum, amely Kernács András rektor és jegyző fe­gyelmi ügyéről szól. Érdeke­sek a demográfiai adatok is. 1784- ben 33-an születtek, 33- an haltak meg Csővárott; és 18 házasságot kötöttek a faluban. 1785- ben csak két csecsemő jött a világra és mindketten 1849-ben hunytak el. A tájmúzeum értékes anya­gát október 19-én Csővárott is bemutatják. (Ujfalvi) sárnap a hét közben vidékre járó túrakocsikat beállítja az úgynevezett esküvői forga­lomba. A hét végén ez is kö­rülbelül 300 kocsit jelent. Jö­vőre 600 új taxit kap a vál­lalat. Évzáró Tácon í Befejeződtek az idei ásatá­sok a táci Gorsiumban. A, fel­tárások eredményesek voltak, újabb leletek kerültek elő, teljesebb lett a hajdani római városka képe. A Capitolium- ban nagyméretű épületre buk­kantak a régészek. Elhelyezke­déséből, méreteiből arra követ­keztetnek, hogy "újabb temp­lom került a felszínre. Ugyan­itt kiásták egy Luna és egy Vénusz bronzszobrot és egy értékes ládaveretet is. // BÉLELIK" A TISZÁT Az Alsótlszavidéki Vízügyi: ség határában rőzseszőnyeggel Igazgatóság nagyszabású part- j „bélelik” a Tiszát, megerősítve védelmi munkát kezdett | a megrongálódott medersza- Csongrádban. Csánytelék köz- [ kaszt. TISZA-HID Megkezdték az új algyői közúti Tisza-híd építését. A 470 méter hosszú híd mintegy 120 millió forintos költséggel 1972-re készül el. Jelentősen meggyorsítja majd a szeged— debreceni 47-es út forgalmát, mivel jelenleg Algyőnél egy hídon bonyolítják le a vasúti éü a közúti forgalmat is. Az új híd munkáihoz nagy gépi apparátussal fogott a Hídépítő Vállalat. B ejött a szobába, s bevágta az ajtót. A többiek fölnéztek a rajztáblák mellől. — Szóval nem sikerült — mondta Szá­lai, rezignáltam csöppnyi csodálkozás nélkül. — A próféták kora lejárt — toldotta meg, s félresöpört egy nyalábnyi, összegöndörödött pauszpapírt. Abbahagyták a munkát. Néztek rá, ahogy áll az ajtó mellett, támasztja a fa­lat, s lehunyt szeihmel igyekszik csillapíta­ni még mindig táncoló idegeit. — Cigi? — kérdezte Balogh, de már dobta is. Most jött csak rá, hogy az üres papír zörög a zsebében, az utolsó darabig elszívta a cigarettáját, míg odabenn ült. — Kösz —.mondta Baloghnak, s rágyújtott. Majd minden átmenet nélkül: — Ismét belebuktunk srácok. Az arcokat nézte. A kérdő, s közömbös te­kinteteket, a már lázadni sem tudást, a bele­törődést. Tíz fiatal ember. Vele együtt tizen­egy. Tervezők — ez áll a kartonjukon, a munkaügyi osztályon. Konstruktőrök — így a köznyelv. Az óvoda — mondják az időseb­bek. És ők? ök mit mondhatnak magukra? — Belebuktunk — mondta újra. Szálai vigyorgott: — A nyugdíjat azért megkapjuk. Vagy már az is veszélybe került? Az nekem fontos. Miből veszek töméntelen unokámnak majd gumicukrot? — Ne hülyéskedj — formed t' rá Balogh. — Tudsz okosabbat? Ide. öregem, csak hü­lyék kellenek, érted?! Hülyék — mondta Szalai —,, akik nem akarnak semmit, akik nem merészelik azt mondani a rosszra, hogy rossz. Gazdag ország ez, miért ne fizettesse­nek vele ötmilliót fölöslegesen? Azért, mert néhány óvodás a tervezőintézet kettes osz­tályán kigondolt valamit? Ugyan, fiúkák! Hát a szaktekintélyek? Akik eltervezték, jó­váhagyták, helyeselték, aláírták, lestempliz- ték ezt az egészet? Rögtön arra gondolnak: miért lehet valaki náluk okosabb? S ha oko­sabb. közhírré kell azt tenni? Miért akar­nák ezek a tejfölösszájúak kilógni a sorból? Miért nem jó nekik az. ami másoknak jó? Mit gondolnak? Csak úgy futtában kideríthe­tik egy beruházási tervről, hogy rossz, pénz­pazarló ? Már ordított. Vörös volt a képe, s kék sze­me ettől furcsa fénnyel csillogott. Kati jött előre, a rajztábla-erdő végéről. Tárgyilagos hangja természetellenesnek ha­tott Szalai dühtől elfúló szavai után. — Kik voltak itt? — kérdezte.— Mindenki — mond­ta ő, még mindig az ajtó mellől. — Az egész vezérkar a központból, az egyesülés, akit akartok. Csak a bank embere próbált meg odafigyelni. Tudjátok, mit feleltek neki? Miért adták me£ a hitelt a beruházásra, ha fölös tételek vannak benne? Meg: különben is, a hitelt már átutalták, a többivel ne tö­rődjön a bank. — Röhej — így Szalai, aki már lecsillapo­dott. — Neked ez röhej — támadt rá Kati —. mert tőled akár a fejetetejére állhat a vi­lág, olyan rohadt cinikus vagy. — Én? Nekem mondod, aki... — Ne veszekedjetek. Legalább, ti ne vesze­kedjetek — rimánkodott Balogh. — Teljesen! elvetették — kérdezte valaki a táblák közül. — Reménytelen — mondta csöndesen Szá­lai, s leült. — Az a baj, hogy még csak nem is re­ménytelen. Abban legalább van valami fáj­dalmas. Ebben semmi. Hatalmas, szép luft. színesre festett levegő — hangzott az ajtó mellől. — Színesre festett levegő — vigyorgott kényszeredetten Balogh — ez jó. Ezt föl­Beszélj a semmibe. írom. Rajzolunk egy táblát az ajtó fölé: „Nagy célunk: a színesre festett levegő.” — Ökör — mondta ő az ajtó mellől, olyan közvetlenül, ahogy csak nagyon együvé tar­tozó "emberek beszélhetnek egymással. Ba­logh erősködött: — Akkor legalább beírom a brigádnaplóba. — Kántálni kezdett: — Az Ybl Miklós szocialista tervezőbrigád tagjai megfeszített társadalmi munkájuk eredmé­nyeként, több, mint háromszáz órai munká­val kiderítették,' hogy ... jobb, ha ülnek a .*... .kön. — Közönséges vagy — mondta Kati, de látszott, nem haragszik. Most még ezt is el­viselte. Mert valahogy le kell vezetni a mér­get, a tehetetlen dühöt, a kárbaveszett dél­utánokat és estéket, amikor a takarítónő za­varta haza őket a táblák mellől, az otthoni éjszakázásokat, a reggeli izgatottságot, „gye­rekek, én találtam egy megoldást”... S mindezt miért? Semmiért. Néhány ember egyetlen mozdulattal elhessenti, mint kelle­metlenül döngő legyet, papírjaikat, számítá­saikat, terveiket. Minek bonyolulttá tenni azt, ami egyszerű? Fölépítenek egy új üze­met, berendezik, kész. ötmillióval több vagy kevesebb? Hat év alatt kell visszafizetni a hitelt, mit számít- egy ekkora cégnél? Telik rá. Fölöslegesen? Hát pont itt kell kezdeni a rendcsinálást? Annál, amit fél tucat ember hágj’ott jóvá? Hát nem egyszerűbb lemenni a műhelybe, s azt mondani: szakikám, maga strapálhatná jobban is magát? Ejnye, ejnye, már megint elrontott két, hatforintos alkat­részt ...! Na, most az egyszer eltekintünk a selejtkár jegyzőkönyv fölvételétől, de ha még egyszer megtörténik ... — írni kellene egy újságnak vagy a népi ellenőrzésnek — mondta Kati. — Es? Akkor mi van? Hát bolondnak né­zed te a főnökséget? Katikám^ itt minden rendben van, minden szabályszerű, ■ sehol semmi mulasztás, felelőtlenség, legtökélete­sebb a rend. Ez a szörnyű benne! Hogy sza­bályosan lehet pocsékolni, s mindenki gló­riával a feje fölött sétálhat, hiszen milyen rendes ember?! Fejleszti a vidéki gyáregysé­get, lám, eleget tesz a párt- és kormányhatá­rozatoknak, ilyen embernek kitüntetés jár. vagy legalábbis prémium, jutalom ... Fújt egyet. Itt mondja el? Nekik, a többi­eknek? Ott kellett volna elmondania. Meg­próbálta? Próbálta. Ha másként is. Miért másként? Mert eszébe jutott: most kapták meg a szövetkezeti, lakást, Jutka másfél éves, az asszony otthon maradt a hatszázért vele, kell a pénz, ha netán innét eltanácsolnák, hová menne? Ez a nyomorúságos ebben. Az örökös mérlegelés: eddig mehetek el, tovább nem, ha csöpp eszem van. Mi mindent gon­dolt, amikor még az egyetemen ült! Hogy majd, akkor, ha... Mi lett belőle? Elkerül­hetetlen. törvényszerű ez? Ha igen, minek akkor a nagy szavak, a tévériportok, az új­ságcikkek? Az alkotó energiák felszabadítá­sa .).. Szálainak lenne igaza, hogy röhej az egész? De hiszen Szalai is dühöng, s ha va­lamit kigondolnak, az eisők között van, aki azt mondja, csináljuk. Csináljuk. De minek? — Ha hagyjuk, megérdemeljük — mondta Kati, s visszament, hátra, a rajztáblájához. Odalentről fölhallatszott a kocsiajtó': csa- pódása- A vendégek most mentek el. Ered­ményes munkát végeztek , . Mészáros Ottó v

Next

/
Thumbnails
Contents