Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

PEST biecyei kMMop 1969. OKTÓBER 10., PÉNTEK Közel-keleti körkép Husszein Jordániái király a frontra látogatott szemleútra. Képünkön: az uralkodó megte­kint egy új, brit gyártmányú Centurion páncélost. Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja szerdán este eluta­zott New Yorkból, hogy visz- szatérjen Moszkvába, ahol Svédország nagykövetének tisztségét tölti be. Jarring nagykövet szeptem­ber 15. óta tartózkodott az Egyesült Államokban, ahol az ENSZ-közgyűlésen résztvevő külügyminiszterekkel folyta­tott tárgyalásokat a közel-kele­ti rendezés lehetőségeiről. Mint ismeretes, amerikai hírügynökségek korábban olyan értesüléseket tettek köz­zé, hogy Gunnar Jarring egy Időre felfüggeszti tevékenysé­gét, mert a közel-keleti rende­zés egyelőre zsákutcába jutott. U Thant ENSZ-főtitkár nyi­latkozatban volt kénytelen cá­folni ezeket a sajtójelentése­ket, hangsúlyozza, hogy Jar­ring „sem a múltban, sem most nem függesztette fel küldetését és a felek számára továbbra is elérhető lesz az általa kiépített hatékony és gyors összekötte­tést biztosító csatornákon ke­resztül". Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter szerdán este félórás megbeszélést folyta­tott U Thant ENSZ-főtitkárral, majd közölte, hogy csütörtö­kön, 26 napps New York-i tar­tózkodás után, visszautazik Kairóba. Az egyiptomi diplo­mácia vezetője hangsúlyozta, hogy „egyáltalán nincs előre­haladás” a közel-keleti rende­zés dolgában, mert az izraeliek még jobban megmerevítették álláspontjukat. Közben Abba Eban izraeli külügyminiszter befejezte ang­liai „magánlátogatását” és csü­törtökre virradóan hazaérke­zett Jeruzsálembe. Az ASSZIFA, az El Fatah katonai szervezete Kairóban bejelentette, hogy az eltelt két nap alatt kommandóegységei kétszer is megütköztek az iz­raeli katonasággal a Jordán- folyó völgyében. Az egyik üt­közet Um Szidra térségében zajlott le. Nem egész másfél órás harc után az arab ellen­állók rakétákkal és más tűz­fegyverekkel megsemmisítet­tek egy izraeli megfigyelőál­Vágó szakmunkásokat FELVESZNEK a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Válialat bajai, budaörsi, kalocsai, ' kiskunfélegyházi, salgótarjáni, váci TELEPEI. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés írásban a lap Kiadóhivatalánál „Szakmunkás” jeligére. lást. A másik összeütközés szerdán este történt Al Szuei- mánál. Mint a közlemény mondja, az izraeliek megpró­bálták bekeríteni a komman­dót, de az ellenállók négyórás harcban, miközben nagy vesz­teségeket okoztak az ellenség­nek, kivágták magukat a gyű­rűből és visszatértek támasz­pontjukra. Szalah Gohar egyiptomi külügyi államtitkár szerdán megbeszélést folytatott Bruno Heim kairó apostoli nuncius- sal. Az Al Gumhurija rámutat arra, hogy fontos kapcsolat jött létre a Vatikán és Kairó között a közel-keleti válság, különösen Jeruzsálem kérdé­sét illetően. Kevés a hallgató a tanfolyamokon (Folytatás az 1. oldalról.) folyam, ahol kiképezhetnék a leendő szakembereket. Összesen 220 hallgató ér­kezésére számított a két iskola, ám a közös gazda­ságok Szentmártonkátára csak 64, Alsógödre 40 em­bert küldtek. Az üllői Kossuth, a pilisvörös- vári Új Élet vagy a nagykőrö­si Petőfi (ahol 5Q0 holdas nagyüzemi, ültetvény van márt, de a szentendrei Mathiász ter­melőszövetkezet vezetői is „megfeledkeztek” ezekről a tanfolyamokról. Persze, még mindig megvan rá a lehetőség, hogy az üres helyeket az arra jelentkezők közül betöltsék. Az állam komoly áldozatot hoz a sikeres szakképzés érdeké­ben, a növényvédő állomás 16 szakmérnöke oktatja a szüksé­ges alapismeretekre a hallga­tókat. Napjaink növényvédelmi fel­adatai közé tartozik az úgyne­vezett talajlakók kártételeinek felmérése. Ezt a munkát a gazdaságok végzik, persze, nem mindenütt. Érthetetlen módon jó néhány termelőszövet­kezet elmulasztja a vizs­gálatokat, nem fertőtleníti — ha erre szükség lenne — a talajt. Mi­vel évről évre súlyos károkat okóznak a vetésekben a külön­böző kártevők, indokolt a nö­vényvédők felhívása: csak fer­tőtlenített vagy fertőzést nem szenyedett földbe kerüljön ezen az őszön a gabona magja. . — sp — Külföldi kaleidoszkóp A DÉL-VIETNAMI felsza­badító erők szerda este és csütörtökön hajnalban tíz ka­tonai célpont ellen indítottak támadást. EGY ISKOLA falának ro­hant teherautójával Rio de Janeiróban egy sofőr, elvesz­tette uralmát járműve fölött, öt diák meghalt, a sofőrt sokkállapotban szállították kórházba. AZ SZKP Központi Bizott­sága felhfvta a szovjet dolgo­zók figyelmét az ország egyik legfontosabb gazdasági prob­lémájára, a termelékenység és a termelés gyors növeléséhez vezető utak kutatására. ELVONULT a gfbraltári partok mellől az a spanyol ha­dihajóraj, amely szerdán ér­kezett a sziklaiakhoz, erőde­monstrálás céljából. Véget ért az ENSZ-közgyűlés politikai vitája (Folytatás az 1. oldalról.) fontos esemény, de nemcsak erről van szó. Schumann Wa­shingtonban járt a közelmúlt­ban és ott előkészítette Georges Pompidou államfő kora tavaszi útját. Az időpon­tok még bizonytalanok, de aligha lehet vitás, hogy a francia diplomácia vezetője hasonló megbízatással érkezett a szovjet fővárosba is. És még ez sem minden. Maurice Schumann láto­gatása csak a nyitánya égy immár hagyományos­sá vált szovjet—francia eseménynek, a két ország ■' magasrangú képviselői­ből álló munkacsoport, az úgynevezett nagybizott­ság ülésének, amelyre ugyancsak a szovjet fővárosban kerül sor. New Yorkban véget ért az ENSZ-közgyűlés általános po­litikai vitája, amely ezúttal is érdekes szeizmográfnak bizo­nyult. Kitűnt, hogy — mint erre a TASZSZ tudósítója ösz- szegező kommentárjában rá­mutat — a nemzetközi közvé­leményt mindenekelőtt a kö­zel- és a távol-keleti agresz- szió megszüntetése foglalkoz­tatja. Mindkét véres kalandért az amerikai vezetés felelős. Veszélyes jobboldali táma­dás érte Indira Gandhi -ász-l szonyt és híveit: Nidzsalin- gappa, a kongresszus párt el­nöke önkényesen felfüggesz­tette tisztségéből á párt bal­szárnyának számos személyi­ségét. Amikor a miniszterel­nök-asszony a nyáron bejelen­tette a bankok államosítását, várható volt, hogy a jobb­szárny minden módon igyek­szik visszavágni majd. A reak­ció dühét csak fokozta, hogy jelöltje az államfőválasztáso­kon is alulmaradt ' Indira Gandhi híveivel,szemben. Nem vitás, hogy a progresz- szív erők felsorakoznak ezzel a támadással szemben is: In­dira Gandhi máris kérte a párt legfőbb testületé, az úgy­nevezett munkabizottság ösz- szehívását. A KREMLBEN folytatód­tak a szovjet—tanzániai tár­gyalások Podgornij és Nye- rere között. KIUTASÍTOTTÁK a Dél­afrikai Köztársaság küldöttsé­gét a Nemzetközi Postaügyi Unió tokiói kongresszusáról. UGANDÁBAN nyilvános­ságra hozták az „Egyszerű ember chartája” című doku­mentumot. A PRÁGAI I. kerületi párt- bizottság kizárta a pártból Pavei Kohutot, Ludvik Pa- covskyt, Antonin Liehmet és Ludvik Vaculikot, míg Jiri Hanzelka és Jan Stern párt­tagságát felfüggesztették és fegyelmi eljárást indítanak ellenük. AZ ŰJ BRAZIL ELNÖK, Medici tábornok, aki novem­ber , 15-én foglalja el székét, televíziós beszédében úgy lé­pett fel, mint az ország tény­leges vezetője, s egyszersmind hangoztatta független gon­dolkodását azokkal szemben, akiik őt megválasztották az el­nöki tisztségre. A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) igénybe vételét és nagyobb mértékben bevonni a munka­időn túli javító tevékenységbe más főfoglalkozású szakembe­reket és nyugdíjasokat. A szolgáltatásokkal kapcso­latos árpolitika fontos eszkö­ze a kiegyensúlyozott ellátás biztosításának, ezért előírja a határozat, hogy messzemenően figyelembe kell venni a ki­sebb jövedelmű rétegek érde­keit, s az illetékes szervek tegyék hatékonyabbá az árel­lenőrzést. A határozat végül intézkedik — a lakosság sa­ját javító munkájának pieg- könnyítése • érdekében — az anyag-, alkatrész- és szer­számellátás megjavítására. A kormány felhívta a szol-i gáltatásokat végző állami vál­lalatokat és szövetkezeteket, azok vezetőit és dolgozóit, va­lamint a magánkisiparosokat, hogy végezzenek színvonala­sabb munkát, javítsák a la­kosság ellátását. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. KPVDSZ-tanácskozás Cegléden (Folytatás az 1. oldalról.) vezetőkkel közvetlenebb kap­csolatuk alakulna ki. A hozzászólók egyike volt Thanhoffer Imre, a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjá­nak vezetője, aki most a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem utolsó éves hallgatója — esti tagozaton. — Eddig hatszor nyertük el a szocialista brigád círhet. A Tanácsköztársaság 50.' évfor­dulója tiszteletére készítettük el a fűthető pénztárfülkét. Fel- szabadulásunk 25. évfordulójá­ra pedig Cegléden kirakatver­senyt rendezünk — pontozá­sos rendszerrel. Érdemes be­nevezni, mert a nyertesek kö­zött értékes jutalmakat sorsol­nak ki.- tg ­— Hát az jól megcsinálta szegény. Mellette egy állandóan in­dulásra kész, de maradásra be­rendezkedett, hallgatag, nyíl­tan titokzatoskodó pillantású asszony megjegyzi. — Csak azt nem bocsátja meg neki a falu, hogy a ki­csit is magával vitte ... — Azt nem! — erősíti meg egy másik asszony. — Ki tudja, hogy volt? — jegyzi meg egy idősebb, szikár férfi, aki eddig szótlanul öntö- g^tett saját, külön kancsójából. — Bolond volt az az asszony. Elhihetik, hogy bolond, külön­ben nem csinálta volna ezt — állapítja meg a vadász. — Ismerte? — Hát... ahogy a faluban ismerik egymást ae emberek. — Miből gondolja, hogy bo­lond volt? — Te mondd meg, Péter — fordul egy tömzsi vadászkabá­tos'férfihoz. — Te még jobban tudod a dolgot. — Sokkal többet én sem tu­dok, mint bárki. De te ott voltál! — Én láttam meg legelőször. Ugyanis, én vagyok itt az if­júságvédelmi felelős. Hozzám jött föl a gyerek, hogy az any­ja kitett az ajtóra egy cédulát. Mert néha nekem szokta lead­ni a kulcsot, ha elment vala­hova. — Ezen kívül is volt velük dolga ? | — De még mennyi! Kétszer is állami gondozásba akartam vetetni a gyerekeket, mert a Józsi, ha beszívott, nem tudott parancsolni magának. Tessék megnézni a járásnál, ott van­nak a jelentéseim, a gyám­ügynél. — És miért nem sikerült? — Mert jött az asszony, hogy ha elvisszük a gyereke­ket, öngyilkos lesz. Volt úgy, hogy könyörgött, vigyük mert nem tudja őket megvédeni a Józsitól. Aztán meg jött, hogy hagyjuk vele a gyerekeket. Nem lehetett kiigazodni raj­tuk. De az a Józsi is egy bo­lond volt. Nem volt azzal sem­mi baj, ha nem ivott. Láttam párszor, hogy a kicsinek még a pelenkáit is kimosta. Mert az asszony szíves volt. Sokat be­tegeskedett. Bözsi néni, miközben dolgát végzi, végig figyeli a beszél­getést, most megszólal: — Voltak azok állami gon­dozásban is, nem emlékszik? — Azt nem én intéztem él. A tanácselnök csinálta, amikor a Mancit kórházba vitték. — Mi baja volt? — Nem tudom pontosan. Az idegosztályon kezelték két hó­napig. De ahogy kijött, már vissza is kapta a gyerekeket. Bözsi néni a fülemhez hajol: — Majd elmagyarázom, miért kellett akkor elvinni a gyerekeket. — Az orvos meg tudná mon­dani, mert kezelte egy dara­big, de Manci nem bízott benne. Taxival járt a járásba, az or­vosához. A szikár legyint: — Nem bízott az már sen­kiben. A pirosarcú erdész mellett ülő asszony felélénkül: — Mesélik, hogy az édes anyja Amerikában befizetett nekik egy disznóra, amit itt az állami gazdaságban maguk vá­laszthattak ki, de a Manci el- ásatta. Azt mondta, hogy meg van mérgezve. Direkt bekente valamivel, hogy ne ehessék meg. — Ennek is megvan a ma­gyarázata — legyint mindent- tudóan a magányos, szikár férfi. — Micsoda? — Hogy miért félt? — Miért? — A nagylány jobban meg tudná mondani. Igaz, Bözsi néni? — Az emberek sok mindent beszélnek... — Amit1 sokan mondanak, abban van valami igazság — jegyzi meg a sovány. Nagy.iványi Péter, az ifjú­ságvédelmi megbízott szede- lőzködik. — Szomorú ez az egész ... — legyint és karján a bukósi­sakkal gombolkozik. — Utána megyek a télikert­be. — Ha van még egy kis ideje, szeretnék beszélgetni erről. Bözsi néni ott van a nyo­munkban és már nyitja is a télikert másik ajtaját, amely a kis szobába vezet. — Nem kell mindenkinek hallani. Tudja, milyenek a fa­lusiak ... Péter jőbban ismeri őket, majd elmondja, amit kell, tessenek csak nyugodtan beszélgetni. A férfi szívesebben menne, mint maradna, de enged a há­ziasszony ellentmondást nem tűrő unszolásának, amelyet az még egy kancsó borral is meg­told. — Nem szívesen beszélek ró­la, mert elég szomorú az egész. Az is, hogy közöm volt hozzá. Már úgy értem, hogy sokszor foglalkoztam az ügyükkel és ez f a dolog megtörtént. Ki gon­dolta volna? Inkább a Józsi szokott fenyegetőzni, hogy vé­gez magával. Egyszer rohan fel a Piri, tán tavaly volt, már nem is tudom, hogy jöjjek gyorsan, mert a Józsi bácsi fel­akasztotta magát. A két na- gyobbiknak nem ő volt az ap­ja, és csak Józsi bácsinak hív­ták. Hát megyek, a Mancika ott sír, veri a kamraajtót, könyörög a Józsinak, hogy ne csináljon ilyent, a Józsi meg vissza, hogy ő bizony fel­akasztja magát. Hogy aztán mi lett volna, ha nem megyek, nem tudom, de úgy láttam, hogy az ember csak cukkolja a feleségét, meg a gyerekeket. Jól összeszidtam, hogy micso­da marhaságot akar csinálni, megfenyegettem, hogy hozom a rendőrséget, közben benyom­tam az ajtót. Hát az a bolond fölszögeit a gerendára egy spárgát és egy sámlin állt alatta. Ha komolyan fel akar­ta volna magát akasztani, ak­kor már régen megteszi... Va­lamin összevesztek az asszony­nyal ... A tanácselnök még többet tudna mondani, mert ő sokszor intézkedett a Józsi ügyben ... El szokott jönni es­ténként majd szólok a Bözsi néninek, hogy hozza össze ve­le. Mert én inkább csak az if­júságvédelmi oldaláról isme­rem a dolgot. — Ezek után nem lett volna jobb állami gondozásba vétet­ni a gyerekeket? Idegesen megrándul az ar­ca. — Nézze, én ehhez kevés voltam. A javaslatot megtet­tem, de amikor láttam, hogy az asszony mennyire ragasz­kodik a gyerekeihez, mit csi­nálhattam volna? Visszavon­tam. Ki gondolta, hogy ez lesz belőle? — Milyen esetekben javasol­ják az állami gorPdozásba vé­telt? — Különféle esetekben. A faluban több ilyen is van. Mert ez egy telepes község. Van pár nagyon nehéz esetünk. Pél­dául olyan, hogy az ember is, az asszony is, iszik. Nemrég történt, hogy mind a négy gye­reküket elvitettük. Azután olyan is van, hogy az asszony erkölcstelen. Nincs ura, férfia­kat fogad, hát azt nem lehet, hogy a gyerekek lássák, hol ez, hol az van az anyjuknál... A legnagyobb baj itt a noha, meg a pálinka. Az bolondítja meg az embereket.,. — Milyen asszony volt Ta- kácsné? — Formára? — Arra is, meg általában ... — Hogy lánykorában milyen volt, azt nem tudom, mert nem vagyok idevalósi. Asszonyko­rában ismertem meg. Rendes. Csak azt mondhatom rá, hogy rendes volt. Kivételt képez az utóbbi időszak, mert az a nagy lakás teljesen lerobbant. Nem tudom, tetszett-e benne járni? — Zárolták. Csak kívülről láttam. — Amikor én idejöttem, ott rend, tisztaság volt. — A Takácsné nem ivott? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents