Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

FES1 tJECYEi &Cnign 1989. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Vizsgákról a vizsgák elmúltával Már túljutottunk a felvételi vizsgálton, de., még mindig hallatszanak viták, észrevéte­lek. Az utóbbi időkben budapes­ti és vidéki szülőkkel voltam együtt, s ‘beszélgettünk erről a témáról. Majdnem mindany- nyian azt az álláspontot kép­viselték, hogy a vizsgák gyak­ran nem tükrözik a vizsgázónak az előzetesen kifejtett .munkásságát, ennek eredményeit, sőt gyakran a vizsgázó képességeit. Volt, aki azt, mondta: a vizsgák valósá­gos „lutrik”: egyeseknek, akik lelkiismeretesen tanultak, rosszabb jegyet, másoknak, akik a dolgokat a könnyebbik oldaláról fogták fel, jobb je­gyet adnak. Ha tárgyilagos feleletet kí­vánunk adni erre a kérdésre, le kell szögeznünk, hogy a vizsgákra , jelenleg szükség van, s hogy ez idő szerint az egyetlen eszköz annak meg­állapítására, hogy a vizsgázó eleget tett-e a reá rótt fel­adatoknak. Kétségtelen, hogy a vizs­gák intézménye sokféle el­lentmondást tartalmaz. Az il­letékes szakemberek már év­tizedek óta foglalkoznak a vizsgákhoz fűződő problémák­kal. Egyes szakemberek szük­ségesnek tartják a vizsgák megreformálását. Tapasztalataim a felsőokta­tás terén arra a meggyőződés­re vezettek, hogy a tanár a vizsga eredményét megfelelő szintézisbe kell, hogy hozza a diák előző tevékenységével. Ez esetben elkerülhető, hogy a vizsga puszta véletlen — szerencsés vagy nem szeren­csés véletlen — legyen. Csak elítélhetők azok a „módszerek”, amikor azért, hogy a vizsgáztató igé­i nyesebbnek lássék, túl szigo- ' rúan osztályoz, vagy egyese­ket buktat. Az ilyen oktalan „szempont” legalább annyi kárt okoz, mint az a típus, akinél a vizsgajegy egyenlő a semmivel, vagy ahogy a diá­kok ezt egymás között mon­dani szokták: X Y. tanárnál „potyajegyre” számítok. A vizsgát mind a vizsgázta­tónak, mind a diáknak na­gyon komolyan kell vemii. A vizsgáztató helyes eljárása döntően befolyásolja a diákot abban, hogy ne pusztán vizs­gára, hanem az életre készül­jön, hogy a diák a ’tanév első napjától a vizsgák lezajlásáig lelkiismeretesen teljesítse kötelezettségét. E téren ter­mészetesen a vizsgáztatónak kell jó példával elöl járnia. A régi világ egyik rossz emléke a következő eset: Egyik öregebb tanár arról volt híres (vagy talán hír­hedt?), hogy borús időben (minthogy reumája kínozta) majdnem mindenkit megbuk­tatott. S a diákok (éppen azok, akik az életre készül­tek) elég gondterhesen néze­gették a vizsga napjának egét, időjárását. Intő példa ez a régi, rossz emlék, hogy a vizsgáztatónak komoly köte­lezettségei vannak a diákkal szemben, s nem vezettetheti magát pusztán szubjektív szempontoktól. Nem egysze­rűen számonkérő ő, hanem segítő társ is — ezt sohasem szabad szem elől téveszteni. Ne azt keresse a tanár: mit nem tud a diák, hanem azt, hogy mit tud. Mindenfelé kísérleteznek I a vizsgánál alkalmasabb mód­szerek kidolgozására. De ad­dig is, amíg a kísérletek eredményre vezetnek, szá­molnunk kell a vizsga intéz­ményének nagy realitásával. Szól ez mind a diákoknak, vagyis hogy készüljenek ko­molyan az életre, mind a vizsgáztatónak, a tekintetben, hogy járjon el minél gondo­sabban, minél figyelmeseb­ben. Csökkenteni kell a vizs­gák negatív oldalait, például a vizsgára való túl sok vá­rakozást, a reggeltől tartó álldogálást stb. A diák ne ke­rüljön sorra a vizsga napján túl későn, s talán fáradtan, és semmi esetre se legyen az az érzése, hogy a vizsgán „bírá­ja” elé áll. A helyzet az, hogy egy adott számú helyre két­szer vagy többször annyi je­lentkező van, ezeknek egy része. kiesik. Milyen biztosíték van viszont arra, hogy a leg­jobbak, a leglelkiismereteseb- bek jutottak be? Ezt a bizto­sítékot kell megteremteni. Tény az, hogy amíg a helyek száma és a jelentkezők száma között aránytalanság mutat­kozik, a felvételi vizsga az egyetlen eszköz a választásra. De ne feledjük él, hogy az érettségi éppen onnan nyerte nevét, hogy az illetőt a felsőbb oktatásra érettnek találták. Arra kell törekedni, hogy a felvételi vizsgák alkalmával ne csak a mennyiségi szem­pontokat (a helyek és a je­lentkezők száma közötti aránytalanság), hanem a mi­nőségi szempontokat is, a vizsgázók feltétlen alkalmas­ságát, arravalóságát is figye­lembe vegyük. Krasznai Hedvig tanár Emberi varázslat VALAMI NÉGY ÉVE MÁK, hogy a győzelmesen megféke­zett nagy dunai árvíz frontján jártam. Nehéz hetek voltak tagadhatatlanul. Szervezőkész­ség és emberi segíteniakarás, kemény fizikai erő és a tech­nika ügyes kezelése fonódott össze acélos zablává: megfé­kezte a folyamatot. De nem csupa nyers erő győzött. Néha apró „emberi varázslatok” is. Volt például egy fiatal gép­kocsivezető, aki a ki tudja há­nyadik át nem . aludt éjszaka után, az egyfolytában teljesí­tett végtelen és parttalan mű­szakok között elveszítette a biztonságérzetét. Alatta ko­csonyásán „gumizott” a gát: a buzgárok alámosta töltés szin­te táncolt a nehéz teherautó kerekei alatt. De a követ, ho­mokot, zsákokat el -kellett jut­tatni — át a legveszélyesebb szakaszon is. Akkor Jénő bá­csi, a pécsi AKÖV-ösök egyik brigád vezető je (nem tudom, megvan-e még, jó egészséget kívánok neki ezúttal is, ha ke­zébe kerülnek ezek a sorok) azt mondta: — „Most nézzen ide. Megyek az én kocsimmal és átmegyek itt. És ha maga gépkocsivezetőnek érzi magát, átjön utánam”. És az-a fiatal­ember átvezette a kocsiját a gumizó töltésszakaszon. És ké­sőbb is, sokszor. MERT AKADT EGY VEZE­TŐ, akiben megvolt az a kü­lönös sajátság, az emberi sze­Kubista betörő Párizsban az alábbi anekdo­ta járja Pioassóról: Egy sötét éjszaka észrevette, hogy betörő jár a lakásban. Kiugrott az ágyból és üldöző­be vette. Elfogni azonban nem tudta, de emlékezetből leraj­zolta. Akkoriban művészeté­nek kubista korszakát élte. A rajzot átadta a rendőrségnek. Másnap a rendőrség a rajz alapján őrizetbe vett egy francia minisztert, egy spanyol bikát és egy varrógépet. mélyiség példája, irányító von­zása —, amely nélkül lehet ugyan valaki kifogástalan ve­zető, de ezzel a képességével bizonyára sokkal jobban és eredményesebben ragadhatja magával azokat, akiket rá bíz­tak. Azt mondhatná az olvasó, hogy ez a hasonlat kissé túlzó. Hogyan kerül össze egyáltalá­ban a nagy kifejezés, hogy „vonzó személyiség” és — az,- hogy „AKÖV brigádvezetíö”? Személyiség, egyéniség alatt a köztudat általában legalábbis ezreket irányító ipari, gazda­sági, de főleg katonai, politikai vezért ért, nem szólva most a nagyhatású művészi egyénisé­gek kategóriájáról. De brigád­vezetőt? ... Pedig egyáltalán nem kö­zömbös dolog, van-e emberi vonzása, társakat irányító és formálni képes egyénisége akár a brigádvezetőnek, akár a gyárigazgatónak ... akár a vá­rosi tanács elnökének. Sorol­hatnék még szakmákat és be­osztásokat, a lényegen nem változtatna: hogy a vezető munkája hatásfokát — az em­berekre gyakorolt hatás is mé­ri. Nem egyedül méri — de feltétlenül szükségünk van rá, ha nincs: hiányolnunk kell, de örülünk, ha olyanokra ta­lálunk, akik képesek jól, alko- tóan, szeretetreméltó stílusban hatni munkatársaikra szűkebb vagy szélesebb körben. SZEMÉLYISÉG alatt persze — hogy azonnal eloszlassunk egy félreértést — nem hordó­szónokstílusban ágáló, nagy frázisokat öblögető valakit ér­tele. Aminthogy a pécsi bri­gádvezető se tartott nagy elő­adást az árvíz megfékezésének jelentőségéről: csak éppen egyrészt ismerte az emberi lé­lektant, ha nem is tanult pszi­chológiát és tudta, mivel lehet hatni a kollégájára — más­részt azonnal példát is muta­tott. Mindenki, aki valaha volt katona, emlékszik elöljárókra, parancsnokokra, akik azt tud­ták mondani az embereiknek, ami az adott pillanatban, he­lyen, az adott körülmények között a legtöbbet jelentette nekik: megnyugtatást, vagy lelkesítést, a helyzet valós, őszinte értékelését. S emlékez- ' nek (különösen a régi nemze­dékek) a csak csattogni-dörög- ni tudó, a magas beosztás dü­hös egeiben villámok közt la­kó „atyaúristenekre”. És min­denki tudja, kiket követett (és követ ezután is) az egyszerű ember a világ mindenféle se­regében. Igaz, a gazdasági vezető dol­ga nem könnyű ebben az ér­telemben sem. Hájója a régi klasszikus hason.„t szerint sokféle Scylla és Charybdis között hányódik — nehogy „bratyizzon”, mondják az egyik oldalon, „nehogy túlke- ményen dirigáljon”, ütközik bele a másik véleménybe, „tö­rődjön csak a nyereséggel, a többi megjön magától”, mond­ja egy harmadik. Dehát végül is milyen legyen, ha nemcsak kitűnő szakembernek akarjuk látni, — ha a haza, a szocia­lista rend iránti hűséget és tisztességet eleve feltételezzük, ami természetes. RECEPT NINCS RÁ. Meg­tanulni is elég nehéz. De ész­revenni és vezető posztra állí­tani azokat, akiknek nemcsak rendszerező képességük és szerveznitudásuk van, de va­lami van a tekintetükben, a szavukban, a magatartásukban is, ami az embereket feléjük fordítja: több mint utópia. Az igazat megvallva: természetes igény. Észrevenni őket: ez pe­dig a felsőbb vezetés, a politi­kai irányítás dolga. Sőt: szent kötelessége. B. F. tsj.-rr. s-füpleps KERESZTREJTVENYa MŰSORÁBAN KERESZTREJTVÉNY III. (Adás időpontja: 1969. szeptember 7-én) VÍZSZINTES: 1 ............7..............14. A 48-as s zabadságharc közismert hadvezérének mássalhangzói. 17............18................19................ 2 U. Ecet .része. 21. Fél teremt. 23............ 24. v isszafelé: kiélt férfit, fonetikusan. 27. Pesten mindenre akad egy ebből. 29. Ne­ves zeneszerzőnk családnevének betűi, keverten, utóneve György. 31. Sétapálcá­ja. 32. A mulató dzsentri szólította így a cigányt. 33. ... 35. Időhatározó. 36. A tyúk­félék családjához tartozó madár. 37. Nem az egész. 39. Nincs törvénybe iktatva, de általában tiszteletben tartják. 41. Egy álló és egy haladó jármű közül az utóbbira mondhatjuk ezt. 43. Hires angol csillagász (1656—1742) magyar írás. szerinti névjele; ő fedezte fel á kb. 75 évenként vissza­térő üstököst, amely legutóbb 1910-ben volt látható. 44. Ír költő, 1923-ban Nobel- díjat kapott, ékezetfeleslegekkel. 45. Zakó része. 46. Névelős vizimadár, ékezethiány- nyal. 49. Kevert Kata^ 52............ 53. A nap­pal fele. 54. Ez is egy éneklési mód. 55. .... 57 ............ 59............ 60............. 62. Opera­h 'ízünk baritonistája. 63............. 65. Ferde t ornyú város. 66. .... 69............. 70. A l egtöbb, mai vidéket járó, könnyű mű­fajú brigádra ráillik ez a meghatározás. FÜGGŐLEGES: 1...........2. Romulus és Re­4............5. Mezőgazdasági eszközt. 6. í.. 1 7. A vízsz. 7., a vízsz. 44. és a függ. 22. kez­dőbetűi. 8............9..............10. Ezzel a készü­l ékkel rögzítik a televíziós képeket, rövi­dítve. 11. Egyik minisztériumunk rövidí­tése. 12............13. A függ. 35. visszafelé. 14. .. .. 15............. 16............ 22............ 24. Kevert f oto. 25. Feltámadt. 26. A méheknél fi­gyelhetjük meg ezt. 27. Sok ember lak­helye. 28. Annak idején Clnkotán mond­hatták a borivóra, helyesírási hibával. 30. A függ. 9., a vfzsz. 44. és a vízsz. 23. kezdőbetűi. 31............34. Ua, mint függ. 61. 35 . Az ABC egymást követő két mással­hangzója. 38............ 40. Középkori hordoz­h ató orgona. 41/a. Visszafelé: keltezés mássalhangzói. 42............ 47. Helyhatározó. 48............. 49............ 50. Közismert Pest kör­n yéki tsz nevének betűi, keverve: 51. Utolsó két betűje közé iktatott a-val a Vörös-tenger északkeleti végső öble, a Si­nai-félsziget és Arábia között. 53............ 56. A plusz és a mínusz is ez. névelővel. 57. Mindennek a lelke. 58. Előtte kis­sel töibény ital. 59. Akkor mondjuk, ha valaki nagyon kedvünk szerint beszél. 61. .... 62. Ékezettel belsőség. 64. Ua., mint függ. 8. 65. Felvett magatartás mással­hangzót. 67. Uccu része. 68............ m us idejében élt. 3. Kettős mássalhangzó. A kipontozott meghatározásokat a műsor folyamán közöljük. Ezek közül megfejtésül be­küldendők az alábbi sorok, amelyeknek megfejtéséhez segítséget adnak: vi7sz. 55. — Távol-keleti kisfilm. Függ. 42. és vfzsz. 57. — Szegő Tamás és — Hacser Józsa. Horváth Gyula nehány labdarugó, és Kéry Gyula. Vízsz. 52. — Dr. Iván László és egy kis­- Z0Uán éS SZendrÖ vízsz. 17. - Kazal László és Suka Sándor. jrugg. is. , Függ. 22. 1 2 3 4 5 6 __ J 7 8 9 10 11 12 ED E 15 16 17 T n ! 18 Pl , t Lm , . : s .'i 2Ö“ 21 Wm 23 | -■{: * 24 25 26 27 28 29 30 z 1 35 31 32 33 34 Ilii II 36 37 38 39 40 íJ 41 •í2 43 ■ * m 3 46 47 48 49 50 51 52 ||p3­54 55~ 56 ■ 61 I 62 '57 58 sT* 6Ö~ 63 V­77 □ 65 3 íz 67 6 3 v □ 69 u 70 — Bolgár Lajos muzeológus és egy kisfilm. — Alfonso. Vas Mari és Viktor Gedeon. — Orbányl Iván, az Allatkert főigazgató-helyettese. — Bodrogi Gyula. Bujtor István és egy kisfilm. — Balogh Emese. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1969. CÍM: magyar TELEVÍZIÓ BUDAPEST V., Sza­badság tér 17. (A borítékra írják rá: „Vízszintes­függőleges”.) A helyes megfejtések beküldői között a VIDEO­TON GYÁR termékei közül az alábbi jutalom- dijakat sorsolják ki: Függ. 48. — Herbert von Karajan. Függ. 31. — Bánki Zsuzsa és Zieh Kati. Vízsz. 60. — Solymár István, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese és egy kisfilm. — Medveczky Ilona, Horváth Tivadar és Somogyvári Ru­dolf. Függ. 6. — Tolnay Klári és Gábor Miklós. SZEPTEMBER 14. I. díj: Olympia tévékészülék Mlnivizor Asztali rádiókészülék 5 db Teenager táskarádió 7 db miniszuper rádió Függ. 9. n. díj: in. díj: rv-vm. díj: tX-XV. díj:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents