Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

W5T MEGYEI k/Círhw 1969. SZEPTEMBER 26., PENTEK Befejeződött az országgyűlés szeptemberi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) arányait — a szakmunkáskép­zés javára — jelentős mérték­jén megváltoztatni. Sok képviselőt foglalkozta­tott a szakmunkásképzésben működő oktatók, tanárok hely­zete, képzettsége, létszáma is. Abban. valamennyien meg­egyeztek, hogy az intézményes műszaki tanárképzés máig is megoldatlan. Az pedig nem lenne helyes — jegyezte meg Pongrácz Imréné ugyancsak Győr megyei képviselő, ha másodállású mérnökkel pró­bálnák megszüntetni a hiányt. Varga Józsefná Zala megyei képviselő ebben a helyzetben különösen károsnak tartja az iskolai, illetőleg a vállalati státuszban levő oktatók java­dalmazásának jelentékeny, sok száz1 forintos különbségét. Ez egyik oka, hogy a szakmun- kás-intézeti oktatók adott eset­ben szívesebben elmennek üzembe dolgozni. Mindez kihat a szakmunkás- képzés színvonalára is, amely több képviselő véleménye sze­rint inkább csőikként, mintsem emelkedett az utóbbi időben. Schumann Zoltán Nógrád me­gyei képviselő, egyébként szakmunkásképző intézeti igazgató, az idén beiskolázott szakmunkástanulók előzetes tanulmányi eredményeinek csökkenő átlagával is alátá­masztotta ezt a véleményt. Horváth Sándorné Somogy megyei képviselő szerint a szakmunkásképző iskolák rossz ellátása, szemléltető esz­közeinek gyengesége, valamint kevés kollégiumi férőhelye csak növeli a tapa^talható fe­szültséget, amin sürgősen vál­toztatni kell. Mégpedig — Csapó Ernő budapesti képvi­selő véleménye szerint — to­vábbra is döntően az általános iskolát végzettekre számítva, mert az érettségizettek legin­kább csak más továbbtanulá­si lehetőség híján jelentkeznek szakmunkástanulónak, és mi­helyt módjukban áll, másfelé orientálódnak. Az oktatás színvonalának és megbecsülé­sének növeléséhez a szakmun­kásképzésben azonban az is hozzátartozik — amint azt Varga Zsigmond Békés megyei képviselő, hivatása szerint pe­dagógus — kifejtette —, hogy küzdjék le a továbbtanulás je­lenlegi gyakorlati nehézségeit. A helyzet ugyanis az, hogy ma a szakmunkástanulók közül csak a kiemelkedőek ‘vállal­koznak a továbbtanulásra. Ilyen . értelemben méltányolta a törvénytervezetet Garat Ist­vánná pécsi képviselő, remél­ve, hogy a megreformált szak­munkásképzésnek megszűnik a „zsákutca” jellege. Jó néhány képviselő foglal­kozott mélyrehatóbban a me­zőgazdasági szakmunkásképzés sajátos problémáival. Szurgyi Istvánná Szolnok megyei kép­viselő különösen sürgette en­nek a kérdésnek a gyors fej­lesztését, erről beszélt Gyimó- thi Dénes Veszprém megyei képviselő is, mondván, hogy a nemzedékváltás a mezőgazda­ságban is erősen ■ megváltoz­tatta az igényeket a munkakö­rülmények iránt, bizonyos szakterületeken, például külö­nösen a sertés- és szarvasmar­hatenyésztésben már szinte nem is jelentkeznek szakmun­kásképzésre, ami súlyds nehéz­ségek forrása. Hozzájárul eh­hez a szakmunkások és a szak­képzetlenek keresetének cse­kély különbsége, ami nem kel­lően teszi vonzóvá a háromévi tanulást. A képviselők megjegyzései és javaslatai,,amint azt Veres lózsef miniszter válászában hangsúlyozta, alkalmat ad majd arra, hogy ’ az értékes gondolatok és javaslatok bir­tokában készítsék el a törvépy végrehajtási utasításait. A mi­niszter egyébként egyetértéssel fogadta az együttes bizottság több előzetes módosító javas­latát és azokkal egyetemben ajánlotta elfogadásra a javas­latot. Egy módosító javaslat törül némi vita támadt, majd az országgyűlés törvénybe ik­tatta a szakmunkásképzés új jogszabályát. Délután került sor a gáz- mergiáról előterjesztett tör-, /ényjavaslat megtárgyalására. Dr. Léváról Ferenc nehézipari miniszter a javaslat indokolá­sában meggyőző adatokkal il­lusztrálta a szénhidrogének, íözöttük a gáz rendkívül gyors slőretörését az energia-terme­lésben és ellátásban. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy a szén 1950-ben elfoglalt 75 százalékos részesedése az ener­giatermelésben a jövő évben már 50 százalék alá esik, 1975- ban 40 százalék alá, 1980-ban pedig előreláthatóan már a 30 százalékot sem éri majd el. Helyét természetesen a szén- hidrogének, a gáz és az olaj foglalják el. Vázolta a minisz­ter a földgáztermelés rendkí­vüli mértékű fellendülését, részben a korábban reméltnél gazdagabb haz^ai mezőkre ala­pozva, részben pedig a gyorsan növekvő szovjet importra épít­ve. Nagyarányú vezetéképíté­seket terveznek, ami mind hoz­zájárul majd ahhoz, hogy a következő évtized Végére a fo­gyasztói felhasználás megtíz- szerződik és meghaladja a fél- milliárd köbmétert. A városok egész sora kapcsolódik be a gázfogyasztásba, s végül is — a számítások szerint 1980-ban — az ország összes energiafo­gyasztásának egy negyedét gázból fedezik majd./ Mindebből következik, hogy a gáztermelés és -ellátás je­lentősége a villamos energiá­jához hasonló, ez teszi szük­ségessé ennek az új ipari törvénynek a megalkotását is. Sajátossága a javaslat­nak, hogy nagymértékben figyelembe veszi a gáz veszé­lyességét és messzemenően védi a fogyasztók érdekeit. Ilyen természetű a törvény- tervezet azon paragrafusa, amely szerint csak törvényes oka lehet a szolgáltatás meg­tagadásának, hogy a szolgál­tatás körülményeit szerző­désben kell rögzíteni, továb­bá, hogy a fogyasztó 15 nap­ra felmondhatja, a szerző­dést, a szolgáltató azonban nem és ífey tovább. Ugyan­csak fontos, hogy kizárólag hatósági engedélyezés és mi­nősítés alapján lehet gázké­szülékeket és szerelvényeket forgalomba hozni, és a sza­Telnek már a téli raktárak (Folytatás az 1. oldalról.) gyekből egészítik ki a. készle­tet. Juhász János, főosztály- vezető szerint egyelőre a hagy­ma okozza a legtöbb gondot. Közismert problémáról van szó, megyénkben is kevesebb termett a vártnál. Minden­esetre 150—200 vagon hagy­ma beszerzéséről gondoskod­nak az elkövetkező hetekben a MÉK szakemberei. Bőséges ellátás várható gyökérből, és a káposzta- félékből. A hónap végén, október ele­jén kezdődik e termékek be­takarítása. Nagymennyiségű kései karfiolt is felvásárolnak, Halásztelekről 100, Alsónéme- di környékéről 250 vagonnal. A karfiol a mínusz 3—4 fokos hidegek beköszöntéséig is bálysértőket szigorúan meg kell büntetni. Ide tartozik az is, hogy a szolgáltatónak a berendezéseket rendszere­sen ellenőrizni kell, még ha ez kényelmetlenséget okoz a fogyasztónak, akkor is. Aki viszont akadályozza ezt az eljárást, az 3000 Ft-os pénz- büntetéssel sújtható. A törvény azonban csak a jövő év júliusában lép ha­tályba, miután igen sok még az elvégzendő jogi és műsza­ki előkészület a megfelelő végrehajtáshoz. Sokoldalúan világította meg a törvényjavaslat fontosságát és . időszerűségét Vida Mik­lós, a javaslat előadója, kü­lönösen hangsúlyozva a ház­tartások . érdekeltségét a gáz- fogyasztás még gyorsabb el­terjesztésében. Kitárt a mil­liárdos megtakarításokra, amelyek a gázenergia fel- használásából származnak, és főleg származni fognak, de részletesen foglalkozott azok­kal, az ugyancsak milliár­dos beruházásokkal is, ame­lyek nélkül a fogyasztás kívá­natos kiszélesítése semmi­képpen sem valósítható meg. A törvényjavaslatot ezek után viszonylag rövid és tö­mör megtárgyalás alapján — amelyben többek között részt vett Kiss Árpád, az Orszá­gos Műszaki-Fejlesztési ■ Bi­zottság elnöke is — az ország- gyűlés elfogadta. Ezzel a par­lament szeptemberi ülésszaka befejezte munkáját. A VDK új elnöke Ton Duc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság új elnöke. Bolgár kiildö’tség utazott a Szovjetunióba Csütörtökön Szófiából Moszk­vába utazott a Bolgár Népköz- társaság küldöttsége Todor Zsivkov, a BKP Központi Bi­zottságának első titkára, a mi­nisztertanács elnöke vezetésé­vel. De Gaulle levélrészlet ? Itt állunk tehát a lejtőn... A hivatalos francia rádió és televízió, valamint a gaulleista La Nation, a legteljesebb hall­gatásba burkolódzik akörül a De Gaulle-levélrészlet körül, amelyet a Herald Tribune pí- mű amerikai lap párizsi kultu­rális tudósítója hozott nyilvá­nosságra. A De Gaulle tábor­noknak tulajdonított levélrész­let így hangzik: „Itt állunk te­hát a lejtőn. Bizonyos vagyok viszqnt abban, hogy a csúcsok presztízse visszajön, amint egy kicsit is kedvezővé válnak a kö­rülmények és ezt a megfelelő jellegű emberek kihasználják”. Párizsi megfigyelők megálla­pítják, a stílus kétségkívül a tábornoké, az általános, ho­mályos és egyben sokfélekép­pen értelmezhető fogalmazás is reá vall. Nem tudni például, hogy a felemelkedésen ' és a megfelelő jellemű embereken önmagát, vagy a jelenlégi kor­mányt érti-e. A francia lapok közül a France Soir és a Figaro kétel­kedik az idézet hitelességében. A Figaro szerint a volt államfő környezetében mit sem tudnak a levélről. A Paris Jour-ban Bernard Lefort vitán felül állónak tartja a levél hitelességét. Azok a ke­vesek. akiket a tábornok ezen a nyáron fogadott, és azok, akiknek levelet írt — mégpedig sokat írt —, arról számolnak be, hogy a volt köztársasági el­nök bizonyos kiábrándultsággal tekint Franciaország helyzeté­re. Mindez azonban még-a de­valváció előtt volt. Lefort sze­rűit a levélben az egyetlen meglepő, hogy most adták oda közlésre az amerikai újságíró­nak. Mivel véletlenek nincsenelf, két feltevés maradt: a tábor­nok maga kívánta, hogy nyil­vánosságra hozzák „politikai­filozófiai” helyzetmegítélését, vagy pedig egyik híve volt a kezdeményező és az volt ezzel a célja, hogy emlékeztesse a kormányon levő csoportot a volt államfő aktív jelenlétére. Lefort Aszerint a második fel- tételezés a valószínűbb, mert a tábornok ugyan október 1-től kezdve Párizsban lesz, de nem titkolta soha, hogy csak abban az esetben kíván közvetlenül beleavatkozni a francia politi­kába, ha „nagy nemzeti zűr­zavar” időszaka fenyegetne. Szerinte a tábornok igazi poli­tikai szándékait majd csak ak­kor lehet megismerni, ha az októberi pótválasztás eredmé­nyeként a De Gaulle tábornok teljes bizalmát élvező Maurice Couve de Murville volt minisz­terelnök elfoglalja helyét a nemzetgyűlés padsoraiban és kifejezésre juttatja a tábornok álláspontját minden fontos kér­désben. SEMMI előrehaladást sem hozott a Vietnammal foglal­kozó párizsi értekezlet teg­napi 35. ülése. Heyerdahl Moszkvában Csütörtökön Moszkvába érke­zett Thor Heyer­dahl norvég tu­dós, aki Rá nevű papiruszhajóján 53 napig utazott az Atlanti-óceánon. -T-vverdahlt — ha­jójának, nemzet­közi legénységé­vel együtt — a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia hívta meg. Repülőtéri nyi­latkozatában Heyerdahl' el mór. - dotta. hogy 25 év­vel ezelőtt járt először a Szovjet­unióban, s nagyon sok barátja van az országban. „El akarunk látogatni minden országba, amelynek képvi­selői ott voltak a „Rá” fedélzetén, hogy még ’szoro­sabbra fűzzük az atlanti hajózás so­rán szövődött ba­rátságunkat” — mondotta. A moszkvai utazás előtt a „Rá” le­génysége az Egye-. sült Államokban és az EAft-ban járt. Újságírók kér­désére válaszolva Heyerdahl rámu­tatott, hogy nem zárja ki egy újabb Atlanti-expedíció végrehajtását. Ugyanakkor han­goztatta, hogy a kísérlet tudomá­nyos célját már sikerült elérni. JELENTÉSEK PRÁGÁBÓL Csütörtökön délután a prá­gai vár spanyol termében megkezdődött a CSKP Köz­ponti Bizottságának ülése. A plénumon Gustáv Husák első titkár beterjesztette a pártel­nökség beszámolóját az ápri­lis óta eltelt időszak értékelé­séről és a jelenlegi helyzetről, valamint a párt további fel­adatairól. A CSKP KB plénu­ma a beszámolóval kapcsolat­ban foglalkozik szervezeti és személyi kérdésekkel. Csütörtökön a cseh főváros­ban C. Cisar elnökletével meg­tartotta ülését a Cseh Nemze­ti Tanács Elnöksége. Az ülés résztvevői tudomásul vették, hogy az .elnökség öt tagja le­mondott tagsásáról. Az elnök­ség továbbá megvitatta a fő­ügyészségének azt a kérelmét, hogy indítsanak bűnvádi eljá­rást Rudolf Battek, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője el­len, áld más személyekkel együtt részt vett egy olyan röpirat megfogalmazásában és terjesztésében, amely durván és sértő módon támadja a szo­cialista állam politikáját és szervezett ellenállásra hív fel a" szocialista Csehszlovákia törvényes szervei ellen. Az el­nökség, gondosan mérlegelve a körülményeket, helyt adott a főügyészség kérelmének. A CSKP prágai városi bi­zottsága a Rudé Právo jelen­tése szerint, úgy döntött, hogy Karel Kyncl-et kizárja tagjai sorából és fegyelmi eljárást in­dít ellene. A bizottság két má­sik tagja önként visszalépett a tagságtól. A városi bizottság plénuma elhatározta, hogy ki­zárja a városi bizottság tagjai­nak sorából Járomij Litera, Pavel Machonin, Milan Hubl, Jaroslav Perutka, Venek Sil- han, Bedrich R attinger, Jiri Kanturek, Frantisek Pavlicek elvtársakat és Bohumil Simont, a CSKP Prágai Városi Bizott­ságának volt első titkárát. A prágai városi bizottság to­vábbi hat tagját és póttagját felmentették funkcióik alól. A jelentésből kitűnik, hogy az összes kizárt személyek ügyé­ben pártvizsgálatoi indítanak. T öltöttkáposzta szedhető, ily módon csaknem év végéig tart majd a sze­zonja. Ezen az őszön a MÉK közel 3000 vagon zöldséget, gyümöl­csöt, burgonyát vásárol, ami­nek több mint a felét tartósan raktározza. Gyónón fokozott tempóban halad a savanyítás. Amíg tavaly 10 és fél, addig az idén már 20 millió forint értékű paprikát, káposztát és uborkát savanyít az üzem. Pest megyében közel 100 zöldség-gyü­mölcs, illetve mezőgazda- sági termékeket árusító bolt működik már a MÉK kezelésében. Mint a főosztályvezető el­mondotta, gondoskodnak ezek­nek az üzleteknek a téli vá­lasztékos árukészletéről is. Nagyon szép vénasszo­nyok nyara volt. A nap még nem hunyt ki, júliusi fénnyel pásztázta a földet. A késő nyári boldogságtól mámoros emberek éjszaka is önfeledten, kéz a kézben bámulták a sö­tétkék eget, az ezüst fénnyel futó csillagokat. A nagyváros kőrengetege emberi meleget lehelt. Késő éjszaka volt, mire gyalog hazaértem. Reggel va­laki megrázott, álmosan fel­ültem, a gépkocsivezető arca jelent meg torzító képernyő­mön, lassan beúszott Jenő hangja is. — Az édesanyja nagyon be­teg, jöjjön elvtárs, telefonált a nővére, hazaviszem. Idétlen helyzet, ott áll va­laki az ágyam fölött, aki mély álmomból ébresztett és vala­ki olyasmit közöl, amit ébren sem szívesen hall az ember. Kiugrottam a takaró alól. nem is tudom miért, csak úgy ösz­tönösen először bementem a vállalatomhoz. — Jó reggelt Józsi bácsi — köszöntöttem a portást. Ö is k bzönt és azt mondta: — őszinte részvétem, sze­gény mama .. Talán jobb is így neki. A nővére reggel hat­kor telefonált, én vettem át' az üzenetet... Órámra néztem, fél kilencet mutatott. Gondolat nélkül, zsibbadt lábakkal és agyvelő­vel felmentem a lépcsőn, még hallottam, hogy a sofőr azt mondja a portásnak: — Nem kellett' volna, Józsi bátyám. A fiókból pénzt vettem ki, zsebre gyűrtem, lementem, beültem a kocsiba. Útközben egy kissé elszundítottam, el- nyomhátött a meleg. H-ban felébredtem, megálltunk, fe­ketét ittunk. Beszálltunk, már ide kéklettek a hegylánc csú­csai. Türelmetlenül szólhattam a pilótának, mert az belétapo- sott a pedálba és repültünk. A levegő 'tiszta volt, körte és szőlő illatú. Kékjében hab­könnyen libbentek az ökör­nyál ezüst, arany szálai. Anyám szép ezüstfehér haj­szálai ... Amikor apam tíz éve meg­halt, egy papírt dugtak az or­rom alá: apja N-ben meghalt. Reggel négykor ... Éppen beszéltem az értekez­leten. Hazafelé azon gondol­kodtam, hogyan tudassam ezt anyámmal, aki a telet mindig nálunk töltötte. Anyám azt mondta: — Apátok nem volt párt­tag, talán nem lesz kifogáso­tok, , ha pappal szeretném“ el-, temettetni. Apám temetésén egy öreg­asszony egészen közelről bele­bámult kiterített, megszépült apám arcába és agt mondta: — Béla mosolyog, valakit csal maga után. Ez decemberben történt. A temetés után anyám halászle- vet főzött és halat rántott hozzá. — Apátok ezt szerette — mondta és könnyei belehull­tak az ételbe. Kirohantam a konyhából, ki a hideg tiszta éjszakába. Elmentem minden kocsmába, ahol apám valaha sejtésem, szerint megfordult. Mindenki­vel koccintottam, aki éppen arra járt. És elcsukló hangon mondtam: — Meghalt az öreg, nagy fa dőlt ki. Következő évben, jú­lius végén meghalt az egy­éves kisfiam. Este vittük be a kórházba. Tüdőgyulladás, mondta a kezelőorvos, 70 éves öreg bácsi nagy tudással, de romló szemmel, füllel és remegő kézzel. Csak a lelki­ismerete élt már régi nagy­ságában, ezért mondta, hogy vigyük kórházba. Bent az orvos azt mondta: — Semmi baj, három nap múlva kutya baja a srácnak, nyugodj meg, öregem. Másnap reggel nyolckor az ápolónő undorító, palóc táj­szólással beledadogott a tele­fonba: — Ne tessék haragudni, szomorú hírt kell közölnöm. Én már a netessékharagudni- nál tudtam, éreztem a tragé­diát, a folytatást, a nő csúnya hangja már a túlvilágról ér­kezett’ a tudatomhoz. — ... a kicsi hajnalban meghalt. Tetszik tudni rángó görcs, a víz, a mellkasából felszaladt. De hiszen már járt, ugrált. És a haja göndör volt és fe­kete. És tisztán mondta, hogy apám, anyám. De hiszen már nekem meghalt egy kisfiam. És át tudta ölelni a nyakamat. Erősen, úgy hogy mindketten /éreztük, én az övé és ő az enyém. És ha mentem haza, megismert és sikított. És már húst evett. A csirkét szeret­te. És azt, ha én etetem. De hiszen este 11-kor benn vol- tam, akkor még élt. De hi­szen ... Folytak a könnyeim. El­mentem a feleségemhez, rrtondtam, hagyja abba a munkát, meghalt a kisfiúnk. A kórházban a főorvos is bocsánatot kért. A gyerek már nem volt benn az osztályon. Mentünk a boncolóba. Az or­vosi szobában fiatal, hájas arcú, dagadt hátú orvos, fe­hér damaszt szalvétából hi­deg libacombot evett, fehér­kenyerét harapott hozzá. Te- leszájjal, csámcsogva azt mondta, hogy még nem hoz­ták le. Kimentünk az udvar­ra, kisvártatva jött az ápolp, kezében, fehér lepedőben, ö,. a kisfiam. Formájáról azonnal megismertem, hiába volt rajta a lepedő. Két óra múlva beengedtek. Ott feküdt szép világoskék kötött ruhában egy feketébe öltözött néni lá­bánál. Fején is kék kötött sapka. Barna arca halvány- sárga porcelán, kissé rábillent a néni fekete, bakancsszerű félcipőjére. Eligazítottam ara­nyos kis fejét, az öregasszony fekete kartonszoknyáját is lej­jebb húztam. Már az utcán jártunk, a nap bántóan tű­zött és a halott néni csúnya, sötétbarna patentharisnyája járt a fejemben, melyet az életben maradott hozzátarto­zók színes rongydarabbal ’kö­töttek meg a térde felett. Akár a csirke lábát szokták ... A temetőben magam vit­tem a koporsót, de nem vi­i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents