Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
I VÁCI A PEST MEGYEI HÍR t ftP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM 1969. SZEPTEMBER 23.. KEDD Miért msnt el húsz munkás? Ráfizet az ÁFÉSZ a betonüzemre A NYOMDÁRA ÉRDEMES KÖLTENI! — Érdemes lenne utánanézni, miféle susmus folyik a váci ATFESZ-nél! Mert az mégiscsak furcsa, hogy az utóbbi időben egymás után hagyják ott a munkások a betonrészleget! — mondta valaki felháborodva. — Ha ez igaz. Tényleg furcsa! | — Mi az igazság? — kérdeztük Szedmák József pártdtkár- tóL — Valóban sokan otthagyták az üzemet. Ebben az évben összesen húszán mentek el. — Miért? — Az okok változnak. Von, aki huzamosabb távoliét után végleg hazatér messzelakó családjához. A többség mégiscsak a pénz miatt hagyja el az ÁFÉSZ betonüzemét. Hozzá kell tennem — szerintem alaptalanul. De hált hosszú ez a történet... — Kezdjük az elején. — Néhány évvel ezelőtt — tsz akikor még rentábilis vállalkozásnál — túlfizették a munkásokat. Ugyanannyit kerestek télen, mint nyáron, pedig a tél holtszezon volt akkor ás, de még így is megérte, hogy *t tartsák az embereket. Ám egyszercsak beköszön- üött az új gazdasági mechanizmus és attól kezdve már sok más vállalat, gyár és termelő- szövetkezet kezdett el betonelemeket gyártani. Nőtt a kínálat, csökkent a kereslet; ettől kezdve már nem lehetett annyit fizetni a munkásoknak, mint korábban. Az ÁFÉSZ felkért egy szakembert, hogy állapítsa meg, mennyi legyen az igazságos norma; bizony sokkal maga. sabb lett, mint régebben. Pontosabban: aki csak ugyanany- nyit dolgozott, mint korábban — kevesebb pénzt kapott. Persze ez nem jelentette azt, hogy azok a munkások, akik tényleg rendesen dolgoztak, nem tudtak ugyanannyit keresni, mint előbb. Az új gazdaságirányítási rendszerrel nőttek a gondok. Az elfekvő készlet pénzbe került és egyre rosszabbul ment a bolt. Elment egy ember, aztán követte a másik, a harmadik, a huszadik ... — Most mi lesz a betonrészleggel? — Ráfizetéses vállalkozás lett belőle, éppen ezért fokozatosan csökkentjük a termelést; a jövőben már csak néhány terméket — egyebek között kútgyűrűt, átereszcsöveket gyártunk. Viszont tovább fejlesztjük a lakatosrészleget és a nyomdát. Ez utóbbi egyébként országos viszonylatban is megállja a helyét, csak egyelőre kicsi. De erre érdemes pénzt fordítani, mert ez nemcsak nekünk hoz, hanem a városnak is szüksége van rá — mondotta Szedmák József párttitkár. M. S. ELKAPKODJAK: Vendég voltam Japánban — Milyen könyvújdonságokról számolhat be a váci könyvesbolt vezetője? — kérdeztem Szőke Pálnét. — A napokban sok újdonság érkezett, de gyakran várni kell arra, hogy az olvasók felfedezzék a könyveket. Ilyen sikerre számíthat például Styron: Nat Turner vallomásai című könyve. A Magyarországi útikönyv újabb i kiadása is megérkezett, de ■nem valószínű, hogy sokáig lesz belőle, akárcsak a Kutyama gazinból. Ebből ugyanis mindössze tizennyolc példányt kaptunk, az igény pedig legalább száz. Kertész Magda: „Vendég voltam Japánban’’ című könyve bizonyára napok alatt elfogy ... — Érkezett-e váci érdekesség? — Üj kiadásban kaptuk meg Urbán Ernő Nagy kalandját, amelyben a DCM építéséről ír. KÖNYVSIKEREK VÁCOTT — Mi hiányzik a raktárból? — Az autó- és motorszak- könyvek, .néhány mesekönyv, amelyet az általános iskolai tanárok ajánlanak a kisdiákok szüleinek figyelmébe, Konrád György: A látogató című könyve, amelyet a könyvnapra jelentettek meg és ... Sorolhatok még néhányat. — Kardos G. György sokat vitatott regénye, az Avrahann Bogatir hét napja a fő városban nagy siker volt. Vácott?} — Itt még a múlt héten i# volt belőle. És ami érdekes;; sokan emiatt utaztak ide a fővárosból. Gyakran előfordul, hogy Budapesten előbb fedeznek fel egy könyvet, mint itt; és bármilyen hihetetlennek hangzik, a fordítottja is megtörténik. M. S. Válasz dunakeszi olvasóinknak: Javulni fog az 57-es bolt ellátása UJ GYÁRTMÁNY: 18 dines negatív Mit rejt a Duna? irrte ' * :t‘ ' **-¥^\jf A dunakeszi Duna-szakaszon végtelen szalagra, erősített kotróperselyek hozzák fel a kavicsot a mederből. Gyakran találnak a perselyekben olyan használati tárgyakat is, amelyek régen elsüllyedt hajókról kerültek az iszapba. Pilli Gyula kotrómester és munkatársai gyűjtik ezeket az ,üzeneteket”, vigyáznak arra is, hogy meg ne sérüljenek. A megmentett kincsek útja a Nemzeti Múzeumba vezet. Esős túra — Királyréten A Pest megyei KlSZ-bizott- ság királyréti Braun Éva KISZ-vezetőképző iskolájában a múlt hét végén szomorúak voltak a „diákok”. Ez volt az utolsó napjuk, és szívesen maradtak volna még tovább is. Pedig előző este nehéz túrán vettek részt. Járőrversenyt rendeztek volna, de a szervező — Balassi István tanár — már délután aggódva nézett ki az ablakon. Nem csalódott: az eső eleredt. így a verseny elmaradt, ám a túrát mégsem halasztották el, a hallgatók esőben is elindultak a Nagyhideghegy felé. Néhányan eltévedtek, de a fárasztó út után, végül is valamennyien jókedvűen ültek asztalhoz, hogy a menedékház óriási adag, kitűnő ízű vacsoráját megegyék. A krimit a menedékházban nézték végig; utána csapzot- tan, de jókedvűen, énekelve vonultak vissza Királyrétre. A vezető propagandistákat üzemi KISZ-titkárok váltják fel. (—os.) Másfél évvel ezelőtt került kereskedelmi forgalomba a Forte gyár új terméke, a For- tecolor Typ 2 elnevezésű színes nagyítópapír, most pedig az őszi vásáron, a fotósok nagy örömére, megjelent a 18 din érzékenységű finom szemcsés Fortecolor negatív film. Napfény vagy műfény mellett előtétszűrő nélkül használható. Az OFOTÉRT-ban és szaküzletekben vásárolható Forfce- color negatív előhívása díjtalan, a Fortecolor papírra rendelt nagyítást pedig kedvezményes áron végzi a Foto Optika Ksz színeslaboratóriuma: Budapesten az Október 6 utcában. Az új fotótermékekhez résztele? rtfrjékoztatót is mellékelt a gyár; ez bizonyára hozzájáVasärnap; Röpüjj páva! A Televízió és a Művelődés- Ügyi Minisztérium „Röpülj páva’’ népdalversenyét hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójára hirdették meg, a megyei selejtező vasárnapi délelőtt tíz órakor lesz a Madách Imre Művelődési Központban. A továbbjutók október és jövő március között nyilvános adásban énekelnek az elődöntőkben, <h.) rul a magyar gyártmányú színes negatív népszerűségéhez. . m. v. Múlt heti csütörtöki számunkban jelent meg Tinka György dunakeszi olvasónk levele, amelyben az 57-es hús- bolt áruellátásáról panaszkodott. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója példás gyorsasággal válaszolt olvasónk levelére: „Közöljük, hogy jelenleg nincs akadálya húsboltjaink, így az 57-es bolt ellátásának sem. Szeretnénk azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a hús fogalmába a hűtött marha- és sertéshús is beletartozik, ezért tudomásul kell vennünk a heti húskeretek által megszabott arányokat. A jelenlegi körülmények között a sertés- és a marhahús aránya 40—60 százalék, a friss és a hűtött húsé 50—50 százalék. Közöljük még, hogy a bolt a napokban új, agilis vezetőt kapott, és ez a biztosíték arra, hogy a bolt ellátása, forgalma javulni fog. Bernáth Ferenc Minden megvalósul egyszer Ezerkilencszázhatvannyolcban a télvégi belvíz házakat tett tönkre, súlyos károkat okozott Alsógödön a köznek és a magánosoknak. Ludas Volt ebben az az áteresztő csatorna is, amit az 5. számú őrháznál építettek, de „vakba” fullasztották, és így nem vezette el a hóiét. Emiatt olyan helyen is megjelent a víz, ahol — ha a csatornát tovább is megépítik —, nem lett volna. A Ságvári Endre utcába ma csak kerülővel lehet bejutni, mert mindkét oldalán embermagasságban földhalom húzódik á temető felé. Mintegy másfél méter széles, két méter mély árok várja, hogy belekerüljenek a nagy betongyűrűk, és az országutat is átvágva, összekössék a vasúti, töltés át- I eresztőjével. Készül a levezető csatorna, amelynek hiánya annyi bajt okozott az alsógödi embereknek. Az Alsógödi Vízrendezési Társulat védőkorlátjai között jutok a hatalmas RK—3-as kombinált kotrógépig. Félköbméteres kanalának fénylő fogai könnyedén emelik a földet a halom tetejére. Harapásai nyomán mélyül az árok, húzódik a Duna felé. Kiss Barnabás, a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt gépkeQ UTAZÁS NYLGAT-EURÓPÁBAN Ezzel a címmel tart vetítést a Dunakanyar Fotóklub — a Madách Imre Művelődési Központ emeleti helyiségében, kedden este hat órakor. Az előadó: Kocsis Iván, a fotó-, klub elnöke., aki idén júniusban az epináli Noir et Couleur Club vezetőségének meghívására részt vett az epináli nemzetközi audiovisualfesztiválon. Kedden egy előadássorozat első részét hallhatjuk Innsbruck címmel. Utazásának első két napját töltötte Tirol fővárosában; az ottaniak ismerik Vácot: átutazott tavaly ott a Vox Humana kórus. Az előadás további részére októberben és novemberben kerül sor, amikor is Kocsis Iván az epináli fesztiválról, majd párizsi élményeiről számol be. Mindhárom előadását színei diapozitívekkel illusztrálja. Az első történetet Mohácsi János, az öreg suszter mesélte el borozgatás közben. — Egy kisalagi kapzsi emberről szól a história — kezdte —, aki állatfelvásárlással foglalkozott. Z siványnézésű férfi volt, mindig az emberek mellé állt, és figyelte, hogy ki mit beszél. De egy alkalommal a szabó barátomnál lóvá tettük. Amikor a fuvaros belépett a kocsmaajtón, mi hangosan, szinte veszekedve vitatkoztunk arról, hogy lehet-e kapni kismalacokat vagy nem. En azt bizonygattam, hogy igen. A kupec először csak szavakat kapott él a beszélgetésből, de később' közelebb jött hozzánk. — Van malac? — kérdezte. — Igen, van. — Es hun van? — Azt mi ugyan ingyen meg nem mondjuk. — Osztán mennyiért mondanák meg? — Két liter borért. Amíg az italt kihozták, addig elmondtuk neki, hogy a malacokat olcsón megveheti. Tarka, jófajtájú állatok. Sebbel-lobbal kirohant a kocsmából, nehogy megelőzze valaki. Megállt a kocsival. Bezörgetett a kapun. A kerítésen egy öreg emberke dugta ki a fejét. Kisalagi történetek baj, megvárom az — Igen, vannak, de meg keli várni a feleségemet — válaszolt a kérdésre. — Nem asszonyt! A feleségre a konyhában várakozott; üldögélt egy rozzant vaságyon. Fúrdalta a kíváncsiság, de türtőztette magát. Hamarosan megérkezett az asszony. A kérdésre azonnal válaszolt. Kezébe vette a piszkavasat és kihajtott az ágy alól néhány tarka tengeri malacot. Gyurkovics bácsival a buszon beszélgetek. A napokban járt Vácott. Elragadtatva beszél a városról. Figyelmesen hallgatom. Valóban igaz, hiszen szemmel láthatóan épül- szépül Vác. De az öreg kifogyhatatlanul beszél; hogy akkor bezzeg nem volt semmi, csak barátságtalan, kopott házak, sáros utak... Jó volt újból látnia. Fúfdalt a kíváncsiság; — Pista bácsi, mikor látta utoljára a várost? — 44-ben — válaszolja — még a háborúban. A következő történet egy öreg erdészről íródott. Jani bácsi — így nevezték a faluban — a háborúban kapott néhány vitézségi érmet. Ennek köszönhető, hogy igazi katonának érezte magát még hetvenévesen is. Nem vetette meg az italt sem. Egy kora reggel felkereste őt egy ismerőse, igen nagy kéréssel. — Agyon kellene lőni egy disznót — mondta az öregnek. A kisöreg katonásan kaptákba vágta magát és kacsázva elindult a tett színhelyére. Hatalmas állat várakozott halálára. Az öreg hamar rendelkezett, közben néhány kupica pálinkát is felhajtott. Az előre kitervelt „hadműveleti utasítás” szerint kiengedték az ólból a disznót. Az öreg feltartóztathatatlanul lőtt.' Az állat hátra hőkölt, majd vadul előre rontott. Az erdész ijedtében a sárba vágta magát. Újból tüzelt, most már fektében. A disznó hangos hörgéssel zuhant a földre. Az öreg felkelt és egyik lábát az állat hasára téve célzott. A disznó meg se mozdult. Az öreg győztesen körülnézett, majd fennhangon megkérdezte: — Több nincs? Nyári Ferenc Ez a kotrógép tehát 20—23 kubikos munkáját végzi el, negyven liter gázolaj fogyasztása mellett. A trösztnek ez a bérmunka nagyon jó üzlet; augusztusban 150 ezer forintot keresett itt Az ötös őrháznál csattognak a nehéz tömörítő csákányok. Húsz ember izzadva dolgozza be a kőzúzalékot a talpfák alá... A markoló motorja felzúg és harapja a fekete földet. Épül az alsógödiek vízelvezető csatornája. A Felszabadulás útján a belvíz miatt megrongált házakat vakolják a kőművesek. Mire megjön a tél, kellemetlen emlékké lesz már csak az 1968-as árvíz minden baja, gondja. Harmos Jenő KIHALÓ SZAKMÁK A KALAPOS Sorozatunkban legutóbb a váci szitakötőről azt írtuk, hogy az ő mestersége már teljesen kihalófélben van. Nem mondhatjuk el ugyanezt a kalaposokról; még van belőlük jó néhány az országban. „Inasok” már egyrq kevesebben. Vác, Széchenyi utca. Skulka Géza kalaposmester így beszél: — Huszonhárom éve vagyok önálló kisiparos. Azelőtt gyárban dolgoztam. Sapkákat, kalapokat készítek.4 Üzletemben itt tartom a férfidivat néhány legfontosabb kellékét: a fejfedő mellett például nyakkendőt és sálat is árulok, de azt nem én készítem. — Közel az ősz, bizonyára nagy a forgalom. — Sajnos, nem így van. Ugyanis csak nagyon kevés tompot (ez a kalap alapanyaga) kapunk. Központilag utalják ki, és nem jutunk annyihoz, amennyire szükség lenne. — Mennyi idő alatt készül el egy kalap? — 2—2 és fél órai munkát igényel. De nem egyenként készítem a kalapot, és így egy nap alatt körülbelül tizenkettőt csinálok meg. — Melyik a keresettebb: a sapka vagy a kalap? — Természetesen a kalap. Még sohasem sikerült huzamosabb ideig megtörni az egyeduralmát sem városban, sem falun! M. S. A VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Vác, Széchenyi utca 36. sz. alóli üzemelő pecsenyesütőjébe iakíritónőket felvesz. Jelentkezés a boltvezetőnél. zélője biztosan „zongorázik” a mozgató karokon, pedig ugyancsak ugrál alatta a gép. A „lehalkított” motor durrogása közben beszélgetünk. — Ez a markoló bérmunkában dolgozik itt — mondja — számításaink szerint a hét elejére elérjük a temetőt, és ezzel az itteni munkát be is fejezzük. — Hány ember munkáját végzi el ez a gép egy műszak alatt? — Az RK—3-as a legkisebb. munkagépünk. Nyolc óra alatt 150 köbméter földet képes kidobni. összehasonlításul: egy kubikos napi hét köbméter földet dob ki — verejtékezve —, ha közben nem kell dúcol- nia, védenie magát a beomlás i ellen. I tgy festettek az „árvizes házak” ‘Alsógödön. Már mindegyiket kijavították.
