Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

\ "“szfCMap 1969. SZEPTEMBER 83., KEDD nagykörös Nagykőrös — az álmosnak tartott alföldi város — ismét nyújtózkodott egyet. Sokan, ta­lán. kissé kétkedve fogadták a hírt: nemzetközi ifjúsági dzsesszfesztivál megrendezé­sét határozták el a városban. Dr. Hajdú Endre, a Róna Vendéglátó Vállalat igazga­tója, mintegy két esztendővel ezelőtt határozta el, hogy az újra reneszánszát élő dzsessz- muzsika egyik vidéki felleg­várává teszi Ceglédet és Nagykőröst. Néhány emlé­kezetes sikerű jam-sassion előzte meg ezt a fesztivált, mely -— mint ezt a gála­est után elhatározták — ezen­túl minden év nyarán meg­rendezésre kerül és feltehe­tően éppúgy a dzsesszmu- zsika fóruma lesz, mint a már hagyományos székesfehérvári „Alba Regia dzsesszfesztivál”. A kiválóan szervezett fesz­tivál péntek este kezdődött, amikor a fesztivál vezetői fogadták az együtteseket, majd a Cifra Csárdában meg­szólaltak a hangszerek. Reg­gelig tartott a jam-sassion, a dzsesszzenészek kötetlen já­téka, melyben feloldódtak a nyelvi akadályok: a dzsessz- improvizációk nemzetközi nyelvének használatával ba­rátkoztak össze a részt vevő angolok, lengyelek, németek és magyarok. Kiváló ötlet és a fesztivál hangulatának remek kiegé­szítése volt, a fiatal Gyémánt László festőművész dzsessz- témájú képeinek kiállítása, melyet szombaton reggel nyi­tottak meg. Ezután kezdte meg tanács­kozását az Európai Dzsessz Föderáció oktatási bizottsá- » gának konferenciája 8 or­szág képviselőinek részvéte­lével. A konferencia témája, a dzsessz magas színvonalú oktatási módszereinek ki­dolgozása és elterjesztése. Magyar részről a bizottság munkájában Gonda János, a Bartók Béla zenei szakis­kola dzsessztanszakának ve­zetője, a nagykőrösi feszti­vál elnöke vett részt. Este került sor a tulaj­donképpeni versenyre, mely­ben részt vettek: az an­gol „A music Centre of Leeds” kvintett, a lengyel „Seifert” kvartett, a Wiberny” kvin­tett az NSZK-ból és a ma­gyar „Balogh” trió Miskolc­ról és a budapesti „Halász” kvartett, a „Fábián” trió és Kövl László zongoraszólista. A nyolc nemzet tagjaiból alakult zsűri végül is a kö­vetkező díjakat osztotta ki: A 3000 forintos fő díjat és az egyheti balatoni nyaralást a lengyel együttes nyerte. Ve­zetőjük, Zbigniew Seifert megkapta az ŐRI 1500 fo­rintos különdíját. Ugyancsak a lengyel együttes tagja, Ja- nusz Stefanszky dobos nyer­te a legjobb szólistának ki­írt 1000 forintos díjat. A TRIAL vállalat által felaján­lott Clavisettet a német Wilberny kvintett kapta. A Róna vállalat hathetes meg­hívásos szerződésével a zsűri a budapesti Halász kvar­tettet jutalmazta. „Viszontlátásra jövőre” — búcsúztak a fesztivál részt­vevői a vendégszerető Nagy­kőröstől és köszönetét mond­tak a nagykőrösi tanács, va­lamint a Róna Vendéglátó Vállalat vezetőinek a kitűnő szervezésért, a nagy fesztivá­lok hangulatát idéző rendez­vényért. Ősz Ferenc Hét ország részvételével első alkalommal ült össze az Eu­rópai Jazz Föderáció oktatási szekciójának konferenciája. „Munkában a Ray Manderson-kvintett. Gyémánt Ugyanitt ünnepélyes keretek között nyílt meg László festőművész dzsessz témájú képeinek kiállítása. A fesztivál részvevői többek között meglátogatták a pipa­gyárat is. Ez a lengyel énekesnő mindjárt kipróbálta a gyár termékeit. Hét ország lobogója díszíti a Cifra-csárda homlokzatát. Itt zajlik a műsorok egy része. Foto: Gábor TV-FIGYELŐ Faust, Triptichon és semmi más Baj van az arányokkal Ke­vés az önálló produkció, sok az átvett műsor. Sem az egyik, sem a másik megállapítás nem újkeletű. Mégis ritka az-olyan hét a televízióban, amikor ez a két probléma valamilyen formában ne jelentkezne. Az elmúlt héten a műsoridő egyharmadát különböző sport- közvetítések töltötték ki. Vi­tathatatlan tény, hogy három rangos sportesemény is jutott erre a hétre, az atlétikai Euró- pa-bajnokság, az öttusa világ- bajnokság és a súlyemelő vi­lágbajnokság. Mégis elgondol­koztató: szükséges-e ilyen öm­lesztett mennyiségben tálalni a televízió közönségének a sporteseményeket? Nem lett volna szerencsésebb például az öttusa világbajnokság lo­vaglószámából a mintegy negyven lovas helyett csak a tíz legjobb lovaglását közvetí­teni? De nemcsak a sportközvetí­tések foglaltak el aránytalanul sok időt a televízió elmúlt heti műsorából. Krimivel sem fukarkodtak a műsorszerkesz­tők. Csütörtökön és pénteken este, főidőben közvetítették az Egyedül volt című, két részes NDK produkciót, amely annak ellenére, hogy politikai bűn­ténnyel kezdődött, nem lépett túl az átlagkrimi határain. Hőse, a magánnyomozó, túlsá­gosan együgyű fickóvá sikere­dett, akit akkor és annyiszor állíthattak volna félre ellensé­gei, ahol és ahányszor akar­ják. Hogy mégsem tették, az csak azért volt, nehogy idő előtt véget érjen a történet. S lényegében ugyanez vonatko­zik a szombaton délután vetí­tett amerikai krimi, A Dela- vine ügy ügyefogyott újságíró hősére is. A csehszlovák Medve­tánc le akarta leplezni az idegenforgalom visszásságait — de ahogy mondta, az eny­héit szólva inkább ásításra, mint felháborodásra ingerelte a nézőt. be képfelvételről Gounod Faustját, Jó előadás volt, ma­radéktalan művészi élmény, három külföldi vendégénekes­sel és Szinetár Miklós nagy­stílű rendezésében. Ám ami­lyen sikerélmény volt a Faust, olyan olcsó szórakozást kínált szombaton este Kállai István —Dobos Attila habkönnyű ze­nés vígjátéka, az Ilyennek ha­zudtalak. A nézőben akarat­lanul is felvetődött a gondo­la1:: nem elég egy ilyen sem­mitmondó produkcióból egy esztendő a színházban, még a televízió több milliós nézőkö­zönségét is meg kell „ajándé­kozni” vele? Ami viszont valóban tetszett s az egész hét legkiemelke­dőbb produkciója volt: Gáli István Triptichonja. A három novellából készült tv-film há­rom nemzedék életének egy- egy drámai konfliktusát vil­lantotta fel a nézők előtt. Olyan művet láthattunk, amelyben tömören, szinte né­hány erős tollvonással juttatta kifejezésre az író mondani­valóját: világról, korokról, emberekről. A játék nem mondható lefekvés előtti és szép álmokra buzdító lelki fürdőnek, bizonyára sokan vi­tatkoztak ábrázolásmódján már a játék végeztével s vitat­koznak azóta is. Érthető: pro­letársorsból érkező kommunis­ták a Triptichon hősei: a nagyapa, az apa s végül a fiú. Valóban ilyen volt s ilyen ma is e három nemzedék élet­útja? Vitatkozni lehet és kell is az íróval, de az bizonyos: becsületes szándékú, sokakat foglalkoztató gondolatokat in­dító művet láthattunk vasár­nap este, Mihályfi Imre ren­dezésében és 'három kitűnő színész: Kovács Károly, Szir­tes Adám és Tahi-Tóth László tolmácsolásában. Bár csak gyakrabban vitatkozhatnánk ilyen műveken! p. p. Kettős könyvelés Számos sportkörben ki­alakult rendszer szerint a RIPSZ-ROPSRÉRT által finanszírozott Nagyláb SC is titkos juttatásban része­síti legjobb labdarúgóit. Ez­úttal közöljük az alibi célt, zárójelben a valódi rendel­tetést. Hozzájárulás az ENSZ analfabétizmust leküzdő akcióihoz. (Menő Benő I. gépkocsi, motorcsónak, to­ronyóra lánccal.) Egy tonna gyümölcsíz a napközi otthon részére, (Menő Benő II. kiházasí- tása őszibarackos vétel.) Járdahasználati díj. (Szufla Márton, fél kiló kü­lönböző méretű arany bi­zsu.) 10 000 köbméter tisztított levegő. (Ottokár Adalbert villa bebútorozás. Személy­zet szerződtetése, komor­nyik, ajtónálló, telefonke­zelő stb.) Egyházi adó megváltása. (Csipet Brúnó repülőgép nagyjavítás.) 20 000 db egérfogó. (Ok Antal jubileumi fájdalom­díj a 100. bajnoki fölélövés alkalmából.) Rendszeres malterfelújí­tás. (Somma Gusztáv, 20 öltöny ruha, presszó vétel.) Befizetés a Hold alapba. (Bog Bálint, színes televí­zió.) 10 000 db buszbérlet. (Szibla Szilárd, mikrobusz, sofőr.) TMK ráépítés. (Kukkos András, emeletráépítés öröklakásra.) Karácsonyi külön pré­mium takarítónőknek. (Ka­rácsonyi külön prémium a labdarúgóknak.) Sajnos, a csapat e hihe­tetlen áldozatok ellenére is kiesésre áll. Már csak egy kiút lehet. Ha a bajnoki idény végéig a szurkolók fizetését is a játékosoknak folyósítják.-. «—, ____ N agy S. József De a heti filmprogram még ezzel sem ért véget. Szomba­ton éjszaka — a gyermekné­zők jogos felháborodására a késői időpont miatt — újra le­vetítették a Flinstone család már látott három epizódját. Vajon milyen meggondolásból választották a műsorszerkesz­VlDEOTON-újdonság M agnócsatlakozásos és fül hallgatás tv tök ezt az időpontot? Amikor amúgy is nagyon kevés a gyermekeknek szóló produk­ció a televízió műsorában? A szokásos heti egy színházi közvetítés helyett is kettőt kaptunk ezen a héten. Ked­den este a nyarat idézve a Margitszigeti Színpadra invi­tálták a nézőket s mutatták A televízióvásárlók régi kí­vánsága volt a magnócsatlako- zásos és a fülhallgatóval is el­látott televíziókészülék. Az utóbbit azok a családok vár­ták, ahol este a kisgyermekek zavarása nélkül szeretnék néz­ni, illetve hallgatni a televí­ziót. A Videoton Rádió és Te­levíziógyárban most teljesítik ezeket a kívánságokat. Az első televízió vevőkészü­lék, amelybe beépítik ízeket a csatlakozókat, az Olympia de Lux sorozatgyártását meg­kezdték. Szeptember végéig háromezer, az év végéig pedig a kereskedelem igényeinek megfelelően, tizenöt-húszezer Olympia de Lux televíziót sze­rel össze a Videoton televízió gyáregysége. D urván, türelmetlenül recsegett a csengő a két könnycsepp közé. Az özvegy csak azt mondta: „megjöttek” és az unokabátyja karjába kapaszkodott. Én nyitottam ajtót. Hárman álltak a keskeny folyosón. Kettő a kopott koporsót tartotta faarccal, félig az udvar fölött lógott a fekete láda, mint valami gyászlobogó. Egy elöl állt, nyilván a főnök. Kezében cédula. — Várteleki'Félixné? —kérdezte egyked­vűen és az arcomba bámult. — Tessék — tártam ki az ajtót. — A belső szobában van a halott. Keresztülvonultak a halion. Az özvegy meg­markolta az asztalt. De nem mozdult. Zoli utánuk somfordáit. — Vigye valaki a gyereket a szomszédba. — Mit csinálnak a nagymamával? — Menj, Sanyika Géza bácsival át a szom­szédba, jó? >— Jó, de mit csinálnak a nagymamával? — Tudod, hogy meghalt a nagymama. — Igen, de most mit csinálnak vele? — Ebben a ruhában marad, nagyságos asz- szony? — kiáltották bentről. — Igen, kérem, kezében van a rózsafüzér? — Jól rácsavartuk, ne tessék félni nagysád, nem fog leesni — és még bütykös hüvelyk­ujját is felemelte, hogy megmutassa, meny­nyire érti a szakmát. — Emeld egy kicsit, nem hallod? Hova bá­mulsz te marha? — Nem volt valami jó kondiban az öreg­lány. • — Ne pofázz, még meghallják... — A fő­nök, aki elöl jött, megjelent egy nagyobb cé­dulával. — Telefonálhatok? — bökött a készülék felé. Senki sem válaszolt. Ajkai közé csíp­Szállítók tette a cédulát és tárcsázott. Amikor ki- csöngött, rákönyökölt a tálalóasztalra. — Halló, itt Kohajda beszél a szállítás­ról... Igen, itt vagyunk a félemeleten. Már rakják a fiúk. Lakás, igen lakás. Várjon Icuka, írom. Szóval hol van még? Mi? Még öt?! Dehát fél 4 van, Icuka. Megint túlóráz­hatunk. Na mondja! Mind lakás? Értem. Egy kórház. Viszhall. Köszönöm — és letette a hallgatót. — Mondja, a kereszt is a kezében van? . — Nem, azt majd a temetésen tessék. Még megfújja valaki — mondta jóindulatú benn- fentességgel és hunyorított. A lépcsőn lefelé Kohajda megcsúszott. Az özveny belemart a karomba. A szállítótrió állandóan eltévesz­tette a lépést. Úgy zötykölődtek, mint egy páternoszter. Az utcán megálltak a fekete ko­csi mögött. J— Na fene, megint tele van. Marci! Rakd az üresei felülre. — Fellökték a ládát, hogy leesett a fedele és ránk tolongott a foocHcn száj. Fehér volt a szájpadlása a koporsónak. — Hova is visszük? — A Kerepesibe. — Hát minden jót — és közeljött hozzánk. Valaki ijedten a kezébe nyomott egy százast. Köszönte Siet. Még öt van. Már az első emeleten voltunk, amikor a Rókái Bálint kirohant a szomszédból, az arca csupa mosoly volt, lelkendezve kiáltotta: — Tessék elképzelni, gyerekem született! Háromkilós... És fiú! — Végignézett raj­tunk, aztán zavart bocsánatkéréssel vissza­húzta az ajtót... Regős István i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents