Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

KACSA Mindenki nagy figyelemmel kíséri a Március 15 téri bor. bár, azaz Révkapu építkezését. Várjuk, mikor nyitja meg ka­puit ez a reprezentatív borozó. Még nincs kész, viszont már rémhírek is terjednek róla. Mondják: elöntötte a víz és már abba is hagyták a munká­latokat. — Mi igaz a kósza hírből? — kérdeztük az illetékestől Kovács Lászlótól, az ÁFÉSZ igazgatósági elnökétől. — Egy szó sem. A vízzel már nincs semmi gondunk, ; munka nagyján már túljutot­tunk. Szívünik szerint novem­ber 7-én fogadjuk az első ven­dégeket. Ha nem szól közbe valami... magyar-csehszlovák VB SELEJTEZŐ - 30 ÉVEN ALULIAKNAK Az Ifjúsági Express Iroda szervezése lehetővé teszi, hogy a váci fiatalok is jelentkezze­nek arra a különvonatra amely a magyar—csehszlovák VB-selejtező mérkőzésre viszi a szurkolókat Prágába. A vo­nat szeptember 12-én 21 óra­kor indul és 15-én reggel lesz a visszaérkezés. Útiköltség, el­látás'és stadionbelépő 670 fo­rint + 300 forintért költőpénz is igényelhető. Harminc éven aluliak jelentkezhetnek 8-ig. hétfő délig a Városi KlSZ-bi- zottságon, 400 forint előleggel. Ma, szerdán egész nap: beiratkozás a dolgozók isko'ájába Az előzetes felmérések sze­rint kellő számú jelentkező lesz ahhoz, hogy az 1969—70- es tanévben tovább tanítsa­nak a dolgozók általános isko­lájában. A beiratás ma, szer­dán lesz délelőtt 10-től este 19 óráig az Árpád út 85. számú felsővárosi iskolában. Piaci jelentés A keddi piacra sok árut hoztak a környékbeliek. Bőven volt választék gyümölcsből is. Az árak a következőképpen alakultak. A burgonya 3, a papriká 2,50—4, a paradicsom 3—4,50, a zöldbab 5, a fejtőbab 12, a sóska és spenót 6, a ká­poszta 1,50, az uborka 2 forint­ba került kilónként. A múlt heti eső meghozta a gombát, kilóját 15—25 forint között árulták. Az őszibarackot 3—7, a kör­tét 2—4, az almát 2—5, a szil­vát 2—4. a szőlőt 8—10, a gö­rögdinnyét 1, az új diót 12 fo­rintért mérték. A csirke kilója 28—30 forint volt, a tojást 2 forintért adtait. VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Országúti vándorok XIII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1969. SZEPTEMBER 3., SZERDA Napirenden: az öregek napközi otthona Mi lesz a kisváci kultúrház sorsc? Érdekes vizsgálatot fejezett be a Váci Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság Tárná László vezette munkacsoportja. Jelen­tést adott a NEÜ-nek a Vá­cott működő öregek napközi otthonának helyzetéről. A városi tanács 1965 feb­ruárjában rendezett be 30 öreg számára napközi ott­hont a Tragor Ignác utcá­ban. Tavaly júniusban át­költöztek a Mártírok útja 61. szám alá. Itt két helyiség — egy társal­gó és egy étkező áll az öre­gek rendelkezésére. Ezenkívül van egy kisméretű mosogató- helyiség is. Huszonhárom nő és hét férfi látogatja az otthont. Hétfőtől péntekig fél kilenctől délután ötig, szombaton délután ket­tőig tartózkodhatnak az ott­honban. 400 forint nyugdíj határig a szolgáltatás ingyenes. A fehér­hajó öregek elégedettek az ételek minőségével és meny- nyiségével is. Könyv, kártya és sakk szórakoztatja őket. Szükségük lenne azonban legalább 10 nyugágyra vagy kényelmesebb fote­lokra. Az épület külső-bel­ső képe is eléggé elhanya­golt. A NEB megállapítja: helyes kezdeményezés volt a napközi otthon alapítása. Az öregek hasznosan és pihenve töltik idejüket az otthonban. Továb­bi bővítésre is lenne mód a szomszédos épület megvásárlá­I sával. Ehhez társadalmi össze- [fogás és további tanácsi segít ség kellene. A népi ellenőrzési bizottság legutóbbi ülésén javasolták a Il-es számú napközi otthon felállítását. A kisváci kultúr­otthon sorsa ma is kérdőjel. Módot kellene találni, hogy a Kőkapun túli öregek is méltó környezetben tölthessék nyug­díjas napjaikat. — papp — Tiszán innen — Dunán túl Csütörtökön délután nem ta­nácstagok ültek a városi ta­nács dísztermének padsorai­ban. A végrehajtó bizottság meghívására eljöttek vagy szá­zan azok, akiknek közremű­ködésére számít a rendezőség a 25. évforduló során megren­dezésre kerülő „Tiszán innen — Dunán túl” vetélkedőben. Arany István vb-titkár el­mondta, hogy Pest megye a legutóbbi vetélkedő során a rangos második helyet érte el. Most Borsod-Abaúj-Zemplén megye'lesz ellenfelünk, és de­cembert 12-e az első forduló napja. Szeptember 20-án Szentend­rén lesz a két város közötti próbavetélkedő. Ismertette a megyei tanács elgondolását huszonkét bizottság megalakí­tásáról. Kérte mindazok segít­ségét, akik valóban szeretik városukat. Kismartoni Ferenc népmű­velési felügyelő részletes tájé­koztatást adott a megalakí­tandó csoportok munkájáról. Ipari, mezőgazdasági, műem­léki, régészeti, munkásmozgal­mi stb. csoportok életrehívását javasolta. Közölte, hogy ezek a csopor­tok segítenek a 25. évforduló kiadványainak összeállításá­ban, és egyéb műsorok meg­szervezésében. Kérik olyan vá­ciak segítségét is, akik elke­nitek a városból, de nem fe­ledkeztek meg régi lakhelyük­ről, szülőhelyükről. Soraikban van dr. Dercsényi Dezső Kos- suth-díjas, Marton Károly, az Országos Filharmónia főtitká­ra, Lendvai István, a megyei pártbizottság titkára, Kőműves István, a fővárosi tanács el­nökhelyettese. Stefaits István múzeumigaz­gató a szentendrei vetélkedő előkészületeire tett hasznos ja­vaslatokat. Galambos Ferenc tanár az ipari üzemek adat­gyűjtéséről, Dániel Kornél fes tőművész a csoportok együtt­működéséről beszélt. Povázsai Sándor, a művelő­désügyi osztály vezetője szep­tember 11-re hívta össze a cso­portvezetőket. Kérte, hogy mindenki legjobb tudásával segítse az országos nyilvános­ság előtt zajló vetélkedő sike­rét. Papp Rezső Egy kis statisztika A váci járásban 1968. ja­nuár 1-én 8365 — 1968. decem­ber 31-én 9422 — 1969. június 30- án 10 720 volt a televízió­előfizetők száma. Járásunkban 1968. december 31- én 15 916 — 1969. június 30-án 16 168 volt a rádióelőfi­zetők száma. A járás művelődési otthonai 1968-ban 1 206 000 forintos be­vétellel dolgoztak, amelyből 237 0Ö0 volt az állami támoga­tás összege. Járásunk területén 7 normál széles, 3 keskeny széles és 11 keskenyfilmcs filmszínház működik. <-ö) Hajnalban, hajnal elölt Szeptember elején már nagyon hidegek a hajnalok, jómagam is igencsak fáztam, pedig több réteg ru­ha melegített. Így el tudom képzelni, mennyire vacoghat­tak azok, akik felöltő vagy kohót nélkül mentek ki hajnali öt­kor az utcára. Meglepő, hogy mi­lyen sokan járnak már ilyen korán a városban. És ami kü­lön érdekesség, nem­csak munkává me- nőkkel-jövőkkel ta­lálkozhatunk, ha­nem ... Például sokan men­tek ilyenkor sétálni(l). Vem a napfelkel­tében kívánnak gyö­nyörködni, hiszen az Vácról talán nem is olyan szép. mint mondjuk, a Pokol- szigetről Akikről én szólok most, azok egyszerűen csak sé­tálnak. Kovács Katalin — mint elmondta — azért, mert szerinte csak akkor lehet egész nap friss, ha hajnalban körbejárja a várost. Ez a séta annyira hasznos, hogy ezután még az sem árt, lia vissza­fekszik az ágyba. Annál kevésbé szán­ja frissítőnek reggeli útját Nagy Vincéné. Ö a piacra megy be­vásárolni: — Három gyere­kem ran, na és, ter­mészetesen. férjem. Szeretnék nekik va­lami nagyon finomat főzni. És a legjobb árut reggel kapom a piacon, lehet, hogy nem most, hanem hét órakor, de hát­ha ... nem szabad el­szalasztani az alkal­mat. De már Laci dol­gozni megy a piacra. Igaz, engedélye nincs, de az ő mun­kájához nem is kell. — Ha azt látom, hogy valakinek nagy csomagja van, meg­kérdem, segíthetek-e? Ha engedi, akkor biztosan csurran- cseppen egynéhány forint .. . — És jól megy az üzlete? — Hát... Nem annyira, mint én sze­retném és bírnám, de soklcal jobban, mint gondolja. Nem lehet olyan hideg, hogy a Marx tér padjain ne talál­nék valakit. A több­ség — az eddigi ta­pasztalat szerint —. lány. Régebben úgy gondoltam, hogy aki ide leül, csupán át­utazó vendég, és vo­natra vagy buszra vár. Csalódtam. — Reggel hétre megyünk dolgozni és egész nyáron csak így, és itt randevúz­hatunk. Mindig fél hatkor találkozunk ennél a pádnál, és azt hiszem — mond­ta a két lány, akinek nevét kérésükre nem írom meg —, ma egy keveset késnek a fiúk. Ez bizonyára ko­moly szerelem, ha már ilyen nagy áldo­zatot kell, illetve le­het érte hozni. Talán húsz év múlva ezek a sorok számukra szép emléknek számíta­nak, mert Ka ebből házasság lesz — a lá­nyok szerint az lesz —, akkor ez a cikk bizonyára bekerül a családi naplóba ... Es az újságíró örül ennek. Nagyon örül, mert abban a tudat­ban hagyja abba a riport írását, hogy valakinek kedves­kedhet vele. Ugye, kedves olva­só, kívánhat a két csinos kislánynak boldog házasságot: Mészáros Sándor URH-s Petőfi Hétfőtől, a középhullámon kívül egy ultrarövidhullámú adó is sugározza a Petőfi rá­dió műsorát. Az URH adót reggeltől egészen műsorzárásig a 66,62 megaherzen lehet ven­ni. Ezzel egyidőben az önálló URH-műsor vételi frekvenciá­ja 67,4 megaherzre változott; a sztereo kísérleti adások folyta­tásaként hétköznap 18 órától, szombaton és vasárnap 16 órá­tól ezen vehető az URH-mű­sor. A posta, rádió és televízió műszaki igazgatóságának és a Magyar Rádió műszaki veze­tőinek együttes intézkedése a rádióelőfizetők régi panaszát orvosolja, enyhíti az úgyneve­zett áthallási problémákat, a fővárosban és környékén ja­vítja a Petőfi rádió és egyben az ultrarövidhullámú rádió műsorának vételét. Ingyenes jogi tanácsadás Szeptember 4-én, csütörtö­kön 17 órától ingyenes jogi ta­nácsadás lesz a Lenin' úti tö­megszervezeti székházban. Ez alkalommal dr. Török Ferenc tart ügyéletet a Váci Ügyvédi Munkaközösség képviseleté­ben. Testvérek Foto: Törnek Ma már ritkábban találkoz­ni az országutakon igazi ván­dorcigánnyal. Kivesztek a fa­kó ekhós szekerek is. Az em­ber azt hinné: eltűntek, el­hulltak a nagy világégésben ők is. Am egy-egy sokadalom, bú­csú vagy vásár idején kiderül, hogy semmi híjuk, közöttünk élnek még. Igen, vannak — az országban mintégy 200 ezren, — és itt élnek. Nagy részük még azt a régi, évszázadokkal ezelőtti, elmaradott életformát folytatja és csak egy kicsi, elenyésző, töredékük illeszke­dett be dolgos társadalmunk­ba, és munkával tesz eleget élete követelményeinek. Eredményeink ellenére is vannak még megoldatlan fel­adataink, Ezek között is leg­hatalmasabb az ember átala­kítása. Képéssé kell tennünk az embert arra, hogy elvégez­hesse azt a munkát, aminél nagyobb még nem állt egy társadalom előtt sem. Ebből a munkából hiányzik minden kéz, ehhez nagyon kellene az a pár százezer is. Türelmes nevelőmunkával sokat el le­hetne érni, — azonban az idő gyorsan múlik, és ők, a cigá­nyok, nem az idő, hanem el­maradottságuk szekerére ül­tek, és ki tudja, mikor száll­nak át önként egy gyorsabb járműre? A szocialista humanizmus nem ismer — mint ahogy nincs is! — emberek közötti különbséget, ami azonban sok­szor elég problematikusnak tűnik. A bűnözés, és az egész­ségügyi statisztikában ott sze­repelnek, a még fellelhető analfabétizmus is az ő szám­lájukat terheli. Mi a teendő? Nagyon sokan keresték már a megoldást, ám tudtommal még senkinek sem sikerült megtalálni. Emlék­szem, szülőföldemen, Bara­nyában egy főherceg kész ci­gányfalut épített számukra, ám egy tél elmúltával felke­rekedtek, odahagyták a biztos fedelet, és élték tovább régi, kóbor életmódjukat. Talán ez ma már nincs. De megtalál­ható a sivár nyomor, a re­ménytelen putrik nyomora, ahonnan még ma képtelenek vagyunk kiszakítani a cigá­nyokat. Még akkor, is, ha in­gyen telket biztosítanák ré­szűkre helyenként, akkor is, ha elég szép számban akad olyan is közöttük, aki becsü­letesen és állandó munkahe­lyen dolgozik. Csak a közbiz­tonságot szolgálók az elmond- hatói, hogy energiájuknak sok­szor még fölös részét is hány­szor kell miattuk bevetni? Feladatunk a következetes és szívós nevelőmunka. Az, hogy a kultúrából, ha kell cseppenként is, mind többet próbáljunk adni nékik. Az, hogy tartsuk állandó egészség- ügyi ellenőrzés alatt telepei­ket. Az a feladatunk, hogy olyan emberekké tegyük őket is, amilyennek magunkat tart­juk. Emberré, mert ha a körü­löttünk levő világot át tudjuk alakítani, nem tarthatunk még mutatóban sem egy embercso­portot, amely a régi nyomor­ra emlékeztet minduntalan. Nem lehet sokáig fenntar­tani a csatamezéi telepet, az ottlakó cigánycsaládok is ál­lampolgárai e hazának, — csakhogy erre meg kell taní­tani őket! Csanlsó Lajos A vendéglátóiparról annyi rosszat írnak, gúnyolása szinte divat... Kötelességemnek tar­tom, hogy egy kellemes megle­petésről számoljak be: A Siketnéma Intézet építke­zésénél tartottam tervezői rhű- vezetést a minap, és betértem a Fehér Galamb vendéglőbe. Itt ért a meglepetés. Kellemes, tisztán tartott, ki­tűnően terített söröző-étterem fogadott. Mondhatom, hogy mindez nemcsak jó volt. ha­nem elsőosztályú szálloda­éttermeinkkel vetekedő. A ke­nyér friss, a leves forró, a sült, köret párolgó, papírcsip­ke alátéttel tálalva, a finom vonalú talpas pohár harmatos. A kiszolgálás és számlázás ki­fogástalan. Jó érzéssel és biza­kodással jöttem ki az étterem­ből, azzal a meggyőződéssel: a valamikor nemzetközi hírű magyar vendéglátóipar nem­csak a múlté. Ennél az étteremnél nem­csak a beruházást használták fel jól, de mindent meg is tesznek vendégeik érdekében. Malomsoky József főépítész A kása ?? Tanácsköztársaság bu- után kivégzett mun­kásmozgalmi mártírokra em­lékeztek vasárnap a Somogy megyei Marcaliban. Az 1919. augusztus 31-én meggyilkolt kommunisták emlékművénél délelőtt ko- szorúzási ünnepséget ren­deztek, ahol Andrássy An­tal, a megyei pártbizottság munkatársa méltatta a tanács- hatalom, az első magyar proletárállam jelentőségét. Ezt követően a Noszlopy Gáspár Filmszínházban ősbemutatót tartottak Gyöngyössy Imre ll „Virágvasárnap” című alko­tásából, amelyet rendezője 1919 hőseinek szentelt. A film Simon József sze- nyéri katolikus pap történetét dolgozta fel, akit az ellenfor­radalom darutollasai gyil­koltak meg, mert tetteiben közösséget vállalt a néphata- lommal. A bemutatón ott voltak a mártír pap hozzátartozói, s az alkotók közül Gyöngyössy Im­re, Frantisek Velecky, Tóth Benedek, Koncz Gábor és M edgy esi Mária. A Zöldfa-malom kapui Művészettörténeti szem­pontból városunk műemlékei közül kiemelkedik a fehérek templomának tornya. Építé­szeti formái klasszikusan vi­lágosak, fegyelmezetten zár­tak, stílusa tiszta, arányai mintaszerűek. A tornyot jól keretezi a piac kapuja, a Lőwy Sándor utca felől. A kapu két pillére, középen a toronnyal, egyike a legszebb városképi részletek­nek. A kapu, amelynek párja a piac túlsó oldalán található már a harmadik, de egyben a legjobb helyén van. A két ka put 1755-ben készítették az ugyancsak abban az időben épített Zöldfa-malom számára, amelyet a törökök vízvezeté­kével üzemeltettek. Később a malmot a váciak Isten mal­mának nevezték. A malom a múlt században az enyészeté lett, a két kaput pedig az egyik közeli gazdaságba vit­ték. Innen kerültek nemrégi­ben jelenlegi helyükre. A kapukat épp úgy, mint a Mártírok útja 21. számú házat már nem sok választja el a barokk-klasszicizmustól, azaz a copf stílustól. Formáik le- :gyszeiűsödlek, le-, vagy talán méginkább feltjsztultak, keve­sebb lett a díszítés. A pillérek tetején levő kőurnák nagyon kezdenek hasonlítani a copf urnákhoz Az oldalkapu felett levő nyújtott voluta már csak­nem szögletes, mint ahogyan a copf stílusban az 1760— 70-es 'években valóban szögle­tessé is vált Ami azonban a leginkább jelzi a barokk végét a kapu­kon, az a formák nagyvonalú egyszerűsége, amely szép ará­nyaival együtt méltóképpen állítja oda a kapukat a leg­szebb váci épületek mellé. é 1

Next

/
Thumbnails
Contents