Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

ri.st MECYEI kMívIop 1969. SZEPTEMBER 18.. CSÜTÖRTÖK Fehér kenyéren Fehér kenyéren, — fekete gondon, békében és mégis, fegyverrel a fronton, — így élek itt. Tizennégymilliárd idegsejt az agyban munkál szakadatlan, s tart egyre éberebben, hogy a hétköznapoknak harcait vállaljam, keressem, — s ne alkotmányunk védősáncait! Mert annyit ér az oltalom, , a szándék szülte menediék, amennyit a nép, azért, hogy rontás ne érje, naponta, újra megtesz érte! O, hányezer évnek előtte lobbant fel először, a tűzzel, az emberi öntudat! S a tegnapelőtt kigyúlt második tüzünk, — a villanyáram, már a megszabott úton haladt. Es tegnap: értelmünk felső fokát dicsérte harmadik tűzgyújtásunk, a legújabbkori máglya. S a bomba lehullt Hirosimára... Elő ember vagyok, de mögöttem áll harminckétmillió halott. A háború útján jöttem az értünk élő, minket védő rendig. Csak tett igazolja, — az élők nem felejtik: a nékünk szolgáló világot emlékeinkben élve, ők is velünk teremtik! A végtelen idő, á véges harc tört része él a mában. Az ünnepi szó, a köznapi tett, — a küzdelemnek része. Proletár harccal él a jelen. Ebből a harcból lesz a jövendő, az embert szolgáló idő egésze. Ez a harc, — most nem a végső! Számtalan még a tett, melyik fonákra fordul. A magunk ejtette seb, másnál veszélyesebb. . Egyazon anyagból készült penge is kicsorbul, ha rossz szándékból ösztönözve, testvérkard csap össze! Egy szándék kell a világnak! Proletár ész, szív — ököl. S mert ez az osztály a'Kórén" tanulta: még így áll a harc: Tőke — Munka, hát célra tör, s csak barát előtt simul tenyérré a proletár ököl! Magyar vagyok! Amit köszöntök: népem Alkotmánya, s versemnek mégis, — nincs hazája! Tenyérnyi ország, maroknyi nép ... saját szándéka, tette, s baráti tábor segíti, védi sorsát. Am tengernyi közös gond, hogyan, — miképp? — és önnön gondjai naponta ostorozzák. Gondunk a világ gondja. Az emberiség terhe, öntudatra ébredt őseinktől örökölt kötelesség, * — a miénk. Az -osztályé, melyik a tüzet zászlóként felemelve, az embert, hogy végleg emberré legyen, a végső harc útjára vezette. Küzdők vagyunk a küzdelemben?, társak a társadalomban,----amelynek nincs határa, s e versnek sincs hazája, hiszen a mával — holnapot köszönt velünk, a világ minden proletárja! Borbély Tibor Dzsámi a kocsiszínben Szentendrei napok Nyugdíjasok találkozója Térzene A szentendrei napok ünnep­ségsorozatának keretében teg­nap került sor a helytörténeti napok elgő ülésszakára, ame­lyen Tettamanti Sarolta, Szentendre helytörténetének vitatott kérdései témakörből Szentendre korai történetét érintette, Wolff Lajos pedig Ráby értékelése címen tartott előadást. Ugyancsak helytörténeti na­pok keretében ma reggel 9 órakor Petényi Katalin művé­szettörténész tart előadást A szentendrei festészet történeti áttekintése címmel. Dr. Dezsö- fi Ferenc pedig a szentendrei népszokások körében végzett tanulmányáról számol be. A közismert szentendrei szerb irodalmi emlékekről pedig Vuicsics D. Sztoján tart elő­adást. Tegnap délután került sor a budapesti Köszörűgépgyár nyugdíjasai, valamint a szent­endrei nyugdíjasok immáron hagyományos baráti találkozó­jára, amin a KISZ Központi Művészegyüttes najkózeneikara is fellépett. Ugyancsak tegnap este a Kossuth Lajos katonai főiskola fúvószenekara térze­nével szórakoztatta a szent­endreieket. (k. i.) Jegyzetlap KÉT DRÁMÁRÓL KÉT TÖKÉLETES RÉSZ­LET. Két önmagában egész. Két dráma, amelyeket nem­csak a megjelenés teljesen esetleges egyidejűsége miatt érzek fontosnak, ha nem is egybevetni, de mint a drámai műfaj két szélső pólusát, két végső végletét, együtt tárgyal­ni. Edward Albee Kényes egyen­súly című drámáját az Európa Könyvkiadó adta ki a Modern Könyvtár sorozatban, Vaclav Havel A figyelemösszpontosí­tás csökkent lehetősége című színművét a Nagyvilág című folyóirat augusztusi száma köT zölte. Albee nevét, ha nem is jól, de ismerjük, legsikeresebb drámáját, a Nem félünk a far­kastól címűt, két éve mutatta be a Madách Színház. Havel nevét, ha nem is jól, de szin­tén ismerjük, kiugró sikerű drámáját, a Kerti ünnepély-1 három évvel ezelőtt mutatta bé a Katona József Színház. Az Albee-bemutató siker volt, a Hanel-bemutató bukás volt. A siker és a bukás azonban nem mindig mértékadó. A fo­gadtatás mineműsége egyik darab értékét sem változtatta tneg. Jó darabok. Szerzőik a modern drámaírás élvonalá­ban. Mégsem merészelném azt állítani, hogy Albee és Havel a modern drámaírás legjelen­tősebb alakjai. Amit csinálnak — régebbi darabjaikban, és új darabjaikban is —, nem a tö­kéletes egész, hanem csak egy tökéletes részlet, olyan részlet, amely csak a maga viszony­Mozi a kőkorszakban Nemrég Mexikóban, a Sierra Madeirra hegységben szikla­rajzokkal ékesített, hatalmas barlangot fedeztek fel. A ku­tatók érdeklődését különösen felkeltette egy apró képekből álló rajzsorozat, amely futó embert és feldühödött medvét ábrázolt. A rajzok multipliká- ciós filmszalagra emlékeztet­tek. A sziklarajzok kódozott fo­tókópiáit megfejtés végett be­táplálták egy elektronikus gépbe. Mekkora volt a tudósok csodálkozása, amikor a követ­kező választ olvasták: „Amit elveszítünk erőben, azt meg­nyerjük sebességben”. Ezek szerint a multiplikációs mozi működésének elvét és a me­chanika aranyszabályát már a csiszolt kőkorszakban ismer­ték? latrendszerében tűnhet — ép­pen tökéletes szakmai megva­lósítása folytán — egésznek. Mindenekelőtt azonban sie- ,tek leszögezni, hogy sem dra­maturgiai, sem eszmei, sem érzelmi kapcsolat nincs ket­tőjük művészete között. Csak a kvalitásaik hasonlóak. De mi a kvalitás? Nehéz lenne erre válaszolni, s meg is kerülöm a választ, amikor kvalitásaik kö­zül csak egyetlenegyet raga­dok ki: a sarkítás, a lezárás képességét. ALBEE NÉGY FAL KÖZÉ szorítja hőseit. A leszűkített teret, ami a szó gyakorlati ér­telmében is egyetlen színhe­lyet jelent, tovább szűkíti az idővel. A játék időtartama, mindig valóságos időtartam, a Nem félünk a farkastól-ban egyetlen éjjel, a Kényes egyen­súlyban három nap egy-egy részlete: éjszaka, este, reggel. A tér-idő kezelésének ez a szűkítő módszere terrftészete- sen nem új a drámairodalom­ban, de azt a bevált és kitűnő lehetőséget hordozza, hogy a lezajló cselekmény intim-kö­zelié válik a néző számára, nem csak intellektuális, de ér­zelmi kapcsolatba is lép a színpaddal, durva hasonlattal élve, mintha egy családot, egy szobában, egy kulcslyukon át figyelne. Ez a lehetőség bana­litásra is csábít. Olyan intimi­tásra, amely már nem intimi­tás, hanem pletyka. De una­lomba is fulladhat ez a zárt­ság. Albee kitűnően egyensú­lyoz a torzulási lehetőségek között, színpada intim, de nem pletykás, finom, de nem unal­mas. Albee léleklátó író, olyan nem is nagyon- letagadható nagy előddel, mint Strindberg. Nyelve gazdag és hajlékony, majdhogy az élő beszéd henye szóhasználatát és bakugrások­kal járó logikáját követi. Biz­tos pszichológiai érzéke töké­letes figurákat épít. HAVEL A TERET IS, AZ IDŐT IS szabadon kezeli, szubjektivizálja. A cselek­mény ugyan egyetlen színhe­lyen zajlik, de ez csak látszó­lagosan, ez csak vizuálisan igaz, ugyanis a ritmikus pon­tatlansággal érkező és távozó szereplők különböző életszfé­rákra bontják a teret, s végül úgy tűnhet, hogy a történet nem is valóságos helyszínen játszódott, hanem egy ember emlékeinek újra és újra ösz- szerendeződő és szétbomló ka­leidoszkópjában. A szerkezet tökéletes, mert az állandó idővel kinyitja a kis kört, az emberi közösségnek azt a leg­kisebb körét, ami Albee-t ér­dekli: a család körét. A világ szerkezete és nem a világ lel­ke érdekli, ezért aztán Havel figurái sohasem jellemek, ha­nem általánosan ismert típus absztrakciói. Havel drámai nyelvét is ez a tény határozza meg. Nem az élőbeszédhez kö­zelít, hanem egyfajta hivatali — tudományos — civilizációs, tipikusan városi zsargont emel, nyugodtan mondhatjuk: költői szférába. Amikor a szereplők látszólagosan filózófiai-publi- cisztikus banalitásokat köpnek egymás arcába, akkor mond­juk ki a lényeget: eltűnt az ember. Mert Havel emberei már nem beszélnek, hanem közhelyeket köpködnek. Albee görcsösen a társadal­mi lélekre, Havel görcsösen a társadalmi szerkezetre össz­pontosít. Művészetük tökéletes megvalósítása e két részlet­nek. De lehet-e tökéletes a részlet? Hogyne! Tökéletlen­nek csak a valósághoz való viszonyában fog tűnni. Töké­letességük leple alatt ugyanis éppen azt a sokszínű teljessé­get nem találom, amely az életben összeszerkeszti a tár­sadalom lelkét a társadalom szerkezetével. MÉGSEM MEHETÜNK EL figyelmetlenül Albee és Havel művészete mellett. A tökéletes részletek kimunkálása és en­nek a munkának a felfedezése, legalább olyan fontos része a művészet lépteinek, mint az az egész, ami . a. megszületik. A lépés nttisak a láb letevéséből, hanpff ab­ból a mozdulatból is áll, amíg és ahogy a láb eljut, éppen a letevés helyére. Nádas Péter TAB/ LÁSZLÓ: Daliás idők (1945-1946) TOROK MEMBRAN Üjabb törökkori emlékkel gazdagodott Baranya. Gerő Győző, a Műemléki Felügye­lőség régésze kutatásának eredményeként napvilágra ke­rült Siklóson — a megújuló középkori vár falain kívül — Malkocs bej rendkívül szép, gazdagon díszített dzsámijá­nak maradványa. A „nyomozásban” egyet­len írott forrásanyag, a hajdan híres török törté­netíró, Evlia Cselebi kró­nikája és egy metszet se­gített. így jutott el Gerő Győző a járási művelődési ház udva­rában egy lomtárnak hasz­nált épülethez, amely egykor a Pelikán-szálló kocsiszínje volt. Ebbe a dzsámi falai csaknem körbe be vannak építve. Bontással sikerült megtalálni a dzsámi létezésé­nek legfőbb bizonyítékát, a mihrab-ot, azaz imafülkét. Megvannak a dzsámi kupolá­jának indításai is. Ezeknél a falba elhelyezve ott láthatók a különleges akusztikai célú edények, amelyek nem mások, mint hasas köcsögök, ezek száját kecskeszőrrel ke­vert habarccsal szokták be­takarni, ami' a membránhoz tette hasonlóvá. Az elmúlt napok legfrissebb eseménye: a lakóházakba szinte teljesen beépítve megtalálták és ki­bontották a több méter ma­gasságban álló minaret bejá­ratát is. Kaptam egy dollárt Rettenetes katasztrófa ért tegnap. Kaptam egy dollárt. Hogyan kaptam, miért kap­tam, nem tartozik ide. Tény, hogy kaptam egy dollárt. Es­te nyolc óra tájban kaptam, Budán, a Bunyákovits téren, Kucserától kaptam, régi adó­somtól. Miért kaptam, hogyan kaptam, nem fontos, lényeg­telen, ne tessék macerálni emiatt engemet. Nagyon ide­ges vagyok, nincs kedvem magyarázkodni, a rendőrség minden pillanatban rajtamüt- het. Kaptam egy dollárt, ez a tény, hogyan kaptam, miért kaptam, nem lényeges. Az a gazember a kezembe nyomta a dollárt s már ott is hagyott. Villámgyorsan zseb- revágtam s olyan arccal néz­tem körül, mint aki pengőt kapott. Közönyös arcot vág­tam, s szorosan a falhoz la­pulva, hosszan elnyúlt testtel hazasiettem. Mielőtt a laká­somba felmentem volna, le­szóltam a házmesterhez, nem keresett-e a rendőrség. Nem. Ezek után felsiettem a III. emeletre, s a melléklépcsőn lementem az I. emeletre, hogyha netán valaki a nyo­momban van, lerázzam ma­gamról. Egy alkalmas pilla­natban kinyitottam a lakásom ajtaját és beléptem. Nem gyújtottam villanyt, hogy a kiszűrődő fény gyanút ne kelthessen. Gyorsan pálcikát sodortam a dollárból, rézágyam támlá­járól lecsavartam az egyik gömböt és a csőbe beledugtam a dollárt. Aztán visszacsa­vartam a gömböt. Közben hangosan fütyörésztem, hogy a szomszédok azt higgyék, fü- työrészek. Túl izgatott voltam ahhoz, hogy vacsorázzam. Egy kicsit mindenesetre csörömpöltem a tányérokkal, hogy a szomszé­dok azt higgyék: vacsorázom. Aztán közönyös arcot vágva lefeküdtem. Revolveremet kikészítettem az éjjeliszek­rényre, hogy teljesíthessem kötelességem, ha bekeríte­nek. Alig feküdtem le, rájöttem, hogy a dollárt rossz helyre dugtam. Ha a detektívek raj- tamütnek, azonnal megtalál­ják. A rézágy csövébe dugni valamit nagyonis kézenfekvő dolog. Ha jól emlékszem, ol­vastam is valahol, hogy Euró­pa egyes vidékein mindent a rézágy csövébe dugnak. Gyorsan kiszedtem a dol­lárt, galacsinná gyúrtam az­zal, hogy a vízcsapba dugom. De mi történik, ha az egyik detektív megszomjazik? Nem jó. Kisimítottam a dollárt s elhatároztam, hogy a Globus- világlexikon Kucorgomba- Müglitánia kötetébe teszem a 986-ik oldalra. így cseleked­tem, aztán újra lefeküdtem aludni. Hát mit álmodom? Azt álmodom, hogy két de­tektív házkutatást tart nálam. Nem találnak semmit. Már éppen gratulálni akarnak, hogy milyen tisztességes em­ber vagyok, amikor hirtelen azt kérdi az egyik a másik­tól: — Mondd pajtás, tudod te mi az a laspolyamoly ? — Biz én nem tudom — így a másik. — De itt van a lexikon, nézd meg a Kucor- gomba-Müglitánia kötetet, abba benne van. Sikoltva szökkentem talp­ra. Kivettem a dollárt a kö­tetből, s kezemben tartva a nyitott ablak mellé álltam azzal az elhatározással, hogy amint az első riadóautó fel­tűnik az utca végében, kido­bom az ablakon. (Nem az au­tót, a dollárt.) így álltam az ablak mellett reggelig, étien, szomjan. Ak­kor letámolyogtam a kávé­házba reggelizni, hogy a szomszédok azt higgyék, nem vagyok otthon. Hát a kávéházban nem mellém ül az a piszok, aljas Kucsera? Hogy most már van pengője, visszaváltja a dollárt. Megmondtam neki, hogy már eladtam. Majd hülye leszek eladni, amikor egyre feljebb megy. Öröm a háznál \ A házban, ahol lakom, most nagy az öröm. Azért nagy az öröm a házban, ahol lakom, mert férjhezmegy a Teruska a földszintről és az Ibolyka a második emelet­ről. Én is nagyon örülök, mert a napokban olvastam, hogy a szerelem kihalóban van és nagyon megijedtem. Teruskát és Ibolykát nem ismerem, de azért mégis örü­lök. Végre történik valami ebben az eseménytelen világ­ban. Teruskát egy fiatalember veszi el, aki Zágráb és Buda­pest között feketézik, autó­val. Ibolyka nem olyan szép, őt egy belföldi feketéző kér­te meg. Ibolyka vőlegénye csak Cegléd és Pest között közlekedik. Teruska vőlegénye olyan gavallér, hogy az egész ház imádja. A viciné mesélte ne­kem, hogy a vőlegény a na­pokban vacsorán volt Terus- káéknál, már előre odakül- dött egy nagy koszorút és amikor ő maga is megjelent, hozott négy pár cipőre való bőrtalpat és egy hordó ben­zint. Ibolyka mamája mesélte a házmesternének, hogy Iboly­ka vőlegénye három dollárt fizetett egy vacsoráért és olyan jókat ettek, hogy Iboly­ka két napig beteg volt. Teruska vőlegénye úgy sze­reti Teruskát, hogy gyakran órákig néznek egymás szemé­be. Ilyenkor a boldog szülők lábujjhegyen visszavonulnak. Teruska most kapott egy ezüst órát a vőlegényétől arany lánccal, és kidobta a másik három vőlegényét. Ibolyka is nagyon szereti a vőlegényét, aki kijelentette, hogy eladja a teherautóját és a kapott pénzen fij életet kez­denek Ausztriában. Teruska tegnapelőtt kapott a vőlegényétől egy zenélő töl­tőtollat és 100 dollárt kelen­gyére. Emiatt most az egész ház sír a boldogságtól. Ibolyka vőlegénye elvitte vacsorázni a családot. Olyan jól mulattak, hogy Ibolyka kétszer hányt. Teruska vőlegénye 3000 dol­lárt keresett valután, erre úgy döntöttek, hogy gyerekük is lesz. Ibolyka vőlegényét a gazda­sági rendőrség letartóztatta és elvették a teherautóját. A házban most mindenki láthatja, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa. Te­ruskát mindenki becsüli, mert csak komoly fiatalemberekkel áll szóba. Ibolykát viszont na­gyon elítélik, mert léha és könnyelmű; hajlandó volna nőül menni egy feketézőhöz. A házban, ahol lakom, most nagy az öröm. Azért nagy az öröm, a ház­ban, ahol lakom, mert kide­rült, hogy a céltudatos józan­ság és a tiszta erény mindig megtenni a maga jutalmát. Én is nagyon örülök.

Next

/
Thumbnails
Contents