Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-18 / 216. szám
ri.st MECYEI kMívIop 1969. SZEPTEMBER 18.. CSÜTÖRTÖK Fehér kenyéren Fehér kenyéren, — fekete gondon, békében és mégis, fegyverrel a fronton, — így élek itt. Tizennégymilliárd idegsejt az agyban munkál szakadatlan, s tart egyre éberebben, hogy a hétköznapoknak harcait vállaljam, keressem, — s ne alkotmányunk védősáncait! Mert annyit ér az oltalom, , a szándék szülte menediék, amennyit a nép, azért, hogy rontás ne érje, naponta, újra megtesz érte! O, hányezer évnek előtte lobbant fel először, a tűzzel, az emberi öntudat! S a tegnapelőtt kigyúlt második tüzünk, — a villanyáram, már a megszabott úton haladt. Es tegnap: értelmünk felső fokát dicsérte harmadik tűzgyújtásunk, a legújabbkori máglya. S a bomba lehullt Hirosimára... Elő ember vagyok, de mögöttem áll harminckétmillió halott. A háború útján jöttem az értünk élő, minket védő rendig. Csak tett igazolja, — az élők nem felejtik: a nékünk szolgáló világot emlékeinkben élve, ők is velünk teremtik! A végtelen idő, á véges harc tört része él a mában. Az ünnepi szó, a köznapi tett, — a küzdelemnek része. Proletár harccal él a jelen. Ebből a harcból lesz a jövendő, az embert szolgáló idő egésze. Ez a harc, — most nem a végső! Számtalan még a tett, melyik fonákra fordul. A magunk ejtette seb, másnál veszélyesebb. . Egyazon anyagból készült penge is kicsorbul, ha rossz szándékból ösztönözve, testvérkard csap össze! Egy szándék kell a világnak! Proletár ész, szív — ököl. S mert ez az osztály a'Kórén" tanulta: még így áll a harc: Tőke — Munka, hát célra tör, s csak barát előtt simul tenyérré a proletár ököl! Magyar vagyok! Amit köszöntök: népem Alkotmánya, s versemnek mégis, — nincs hazája! Tenyérnyi ország, maroknyi nép ... saját szándéka, tette, s baráti tábor segíti, védi sorsát. Am tengernyi közös gond, hogyan, — miképp? — és önnön gondjai naponta ostorozzák. Gondunk a világ gondja. Az emberiség terhe, öntudatra ébredt őseinktől örökölt kötelesség, * — a miénk. Az -osztályé, melyik a tüzet zászlóként felemelve, az embert, hogy végleg emberré legyen, a végső harc útjára vezette. Küzdők vagyunk a küzdelemben?, társak a társadalomban,----amelynek nincs határa, s e versnek sincs hazája, hiszen a mával — holnapot köszönt velünk, a világ minden proletárja! Borbély Tibor Dzsámi a kocsiszínben Szentendrei napok Nyugdíjasok találkozója Térzene A szentendrei napok ünnepségsorozatának keretében tegnap került sor a helytörténeti napok elgő ülésszakára, amelyen Tettamanti Sarolta, Szentendre helytörténetének vitatott kérdései témakörből Szentendre korai történetét érintette, Wolff Lajos pedig Ráby értékelése címen tartott előadást. Ugyancsak helytörténeti napok keretében ma reggel 9 órakor Petényi Katalin művészettörténész tart előadást A szentendrei festészet történeti áttekintése címmel. Dr. Dezsö- fi Ferenc pedig a szentendrei népszokások körében végzett tanulmányáról számol be. A közismert szentendrei szerb irodalmi emlékekről pedig Vuicsics D. Sztoján tart előadást. Tegnap délután került sor a budapesti Köszörűgépgyár nyugdíjasai, valamint a szentendrei nyugdíjasok immáron hagyományos baráti találkozójára, amin a KISZ Központi Művészegyüttes najkózeneikara is fellépett. Ugyancsak tegnap este a Kossuth Lajos katonai főiskola fúvószenekara térzenével szórakoztatta a szentendreieket. (k. i.) Jegyzetlap KÉT DRÁMÁRÓL KÉT TÖKÉLETES RÉSZLET. Két önmagában egész. Két dráma, amelyeket nemcsak a megjelenés teljesen esetleges egyidejűsége miatt érzek fontosnak, ha nem is egybevetni, de mint a drámai műfaj két szélső pólusát, két végső végletét, együtt tárgyalni. Edward Albee Kényes egyensúly című drámáját az Európa Könyvkiadó adta ki a Modern Könyvtár sorozatban, Vaclav Havel A figyelemösszpontosítás csökkent lehetősége című színművét a Nagyvilág című folyóirat augusztusi száma köT zölte. Albee nevét, ha nem is jól, de ismerjük, legsikeresebb drámáját, a Nem félünk a farkastól címűt, két éve mutatta be a Madách Színház. Havel nevét, ha nem is jól, de szintén ismerjük, kiugró sikerű drámáját, a Kerti ünnepély-1 három évvel ezelőtt mutatta bé a Katona József Színház. Az Albee-bemutató siker volt, a Hanel-bemutató bukás volt. A siker és a bukás azonban nem mindig mértékadó. A fogadtatás mineműsége egyik darab értékét sem változtatta tneg. Jó darabok. Szerzőik a modern drámaírás élvonalában. Mégsem merészelném azt állítani, hogy Albee és Havel a modern drámaírás legjelentősebb alakjai. Amit csinálnak — régebbi darabjaikban, és új darabjaikban is —, nem a tökéletes egész, hanem csak egy tökéletes részlet, olyan részlet, amely csak a maga viszonyMozi a kőkorszakban Nemrég Mexikóban, a Sierra Madeirra hegységben sziklarajzokkal ékesített, hatalmas barlangot fedeztek fel. A kutatók érdeklődését különösen felkeltette egy apró képekből álló rajzsorozat, amely futó embert és feldühödött medvét ábrázolt. A rajzok multipliká- ciós filmszalagra emlékeztettek. A sziklarajzok kódozott fotókópiáit megfejtés végett betáplálták egy elektronikus gépbe. Mekkora volt a tudósok csodálkozása, amikor a következő választ olvasták: „Amit elveszítünk erőben, azt megnyerjük sebességben”. Ezek szerint a multiplikációs mozi működésének elvét és a mechanika aranyszabályát már a csiszolt kőkorszakban ismerték? latrendszerében tűnhet — éppen tökéletes szakmai megvalósítása folytán — egésznek. Mindenekelőtt azonban sie- ,tek leszögezni, hogy sem dramaturgiai, sem eszmei, sem érzelmi kapcsolat nincs kettőjük művészete között. Csak a kvalitásaik hasonlóak. De mi a kvalitás? Nehéz lenne erre válaszolni, s meg is kerülöm a választ, amikor kvalitásaik közül csak egyetlenegyet ragadok ki: a sarkítás, a lezárás képességét. ALBEE NÉGY FAL KÖZÉ szorítja hőseit. A leszűkített teret, ami a szó gyakorlati értelmében is egyetlen színhelyet jelent, tovább szűkíti az idővel. A játék időtartama, mindig valóságos időtartam, a Nem félünk a farkastól-ban egyetlen éjjel, a Kényes egyensúlyban három nap egy-egy részlete: éjszaka, este, reggel. A tér-idő kezelésének ez a szűkítő módszere terrftészete- sen nem új a drámairodalomban, de azt a bevált és kitűnő lehetőséget hordozza, hogy a lezajló cselekmény intim-közelié válik a néző számára, nem csak intellektuális, de érzelmi kapcsolatba is lép a színpaddal, durva hasonlattal élve, mintha egy családot, egy szobában, egy kulcslyukon át figyelne. Ez a lehetőség banalitásra is csábít. Olyan intimitásra, amely már nem intimitás, hanem pletyka. De unalomba is fulladhat ez a zártság. Albee kitűnően egyensúlyoz a torzulási lehetőségek között, színpada intim, de nem pletykás, finom, de nem unalmas. Albee léleklátó író, olyan nem is nagyon- letagadható nagy előddel, mint Strindberg. Nyelve gazdag és hajlékony, majdhogy az élő beszéd henye szóhasználatát és bakugrásokkal járó logikáját követi. Biztos pszichológiai érzéke tökéletes figurákat épít. HAVEL A TERET IS, AZ IDŐT IS szabadon kezeli, szubjektivizálja. A cselekmény ugyan egyetlen színhelyen zajlik, de ez csak látszólagosan, ez csak vizuálisan igaz, ugyanis a ritmikus pontatlansággal érkező és távozó szereplők különböző életszférákra bontják a teret, s végül úgy tűnhet, hogy a történet nem is valóságos helyszínen játszódott, hanem egy ember emlékeinek újra és újra ösz- szerendeződő és szétbomló kaleidoszkópjában. A szerkezet tökéletes, mert az állandó idővel kinyitja a kis kört, az emberi közösségnek azt a legkisebb körét, ami Albee-t érdekli: a család körét. A világ szerkezete és nem a világ lelke érdekli, ezért aztán Havel figurái sohasem jellemek, hanem általánosan ismert típus absztrakciói. Havel drámai nyelvét is ez a tény határozza meg. Nem az élőbeszédhez közelít, hanem egyfajta hivatali — tudományos — civilizációs, tipikusan városi zsargont emel, nyugodtan mondhatjuk: költői szférába. Amikor a szereplők látszólagosan filózófiai-publi- cisztikus banalitásokat köpnek egymás arcába, akkor mondjuk ki a lényeget: eltűnt az ember. Mert Havel emberei már nem beszélnek, hanem közhelyeket köpködnek. Albee görcsösen a társadalmi lélekre, Havel görcsösen a társadalmi szerkezetre összpontosít. Művészetük tökéletes megvalósítása e két részletnek. De lehet-e tökéletes a részlet? Hogyne! Tökéletlennek csak a valósághoz való viszonyában fog tűnni. Tökéletességük leple alatt ugyanis éppen azt a sokszínű teljességet nem találom, amely az életben összeszerkeszti a társadalom lelkét a társadalom szerkezetével. MÉGSEM MEHETÜNK EL figyelmetlenül Albee és Havel művészete mellett. A tökéletes részletek kimunkálása és ennek a munkának a felfedezése, legalább olyan fontos része a művészet lépteinek, mint az az egész, ami . a. megszületik. A lépés nttisak a láb letevéséből, hanpff abból a mozdulatból is áll, amíg és ahogy a láb eljut, éppen a letevés helyére. Nádas Péter TAB/ LÁSZLÓ: Daliás idők (1945-1946) TOROK MEMBRAN Üjabb törökkori emlékkel gazdagodott Baranya. Gerő Győző, a Műemléki Felügyelőség régésze kutatásának eredményeként napvilágra került Siklóson — a megújuló középkori vár falain kívül — Malkocs bej rendkívül szép, gazdagon díszített dzsámijának maradványa. A „nyomozásban” egyetlen írott forrásanyag, a hajdan híres török történetíró, Evlia Cselebi krónikája és egy metszet segített. így jutott el Gerő Győző a járási művelődési ház udvarában egy lomtárnak használt épülethez, amely egykor a Pelikán-szálló kocsiszínje volt. Ebbe a dzsámi falai csaknem körbe be vannak építve. Bontással sikerült megtalálni a dzsámi létezésének legfőbb bizonyítékát, a mihrab-ot, azaz imafülkét. Megvannak a dzsámi kupolájának indításai is. Ezeknél a falba elhelyezve ott láthatók a különleges akusztikai célú edények, amelyek nem mások, mint hasas köcsögök, ezek száját kecskeszőrrel kevert habarccsal szokták betakarni, ami' a membránhoz tette hasonlóvá. Az elmúlt napok legfrissebb eseménye: a lakóházakba szinte teljesen beépítve megtalálták és kibontották a több méter magasságban álló minaret bejáratát is. Kaptam egy dollárt Rettenetes katasztrófa ért tegnap. Kaptam egy dollárt. Hogyan kaptam, miért kaptam, nem tartozik ide. Tény, hogy kaptam egy dollárt. Este nyolc óra tájban kaptam, Budán, a Bunyákovits téren, Kucserától kaptam, régi adósomtól. Miért kaptam, hogyan kaptam, nem fontos, lényegtelen, ne tessék macerálni emiatt engemet. Nagyon ideges vagyok, nincs kedvem magyarázkodni, a rendőrség minden pillanatban rajtamüt- het. Kaptam egy dollárt, ez a tény, hogyan kaptam, miért kaptam, nem lényeges. Az a gazember a kezembe nyomta a dollárt s már ott is hagyott. Villámgyorsan zseb- revágtam s olyan arccal néztem körül, mint aki pengőt kapott. Közönyös arcot vágtam, s szorosan a falhoz lapulva, hosszan elnyúlt testtel hazasiettem. Mielőtt a lakásomba felmentem volna, leszóltam a házmesterhez, nem keresett-e a rendőrség. Nem. Ezek után felsiettem a III. emeletre, s a melléklépcsőn lementem az I. emeletre, hogyha netán valaki a nyomomban van, lerázzam magamról. Egy alkalmas pillanatban kinyitottam a lakásom ajtaját és beléptem. Nem gyújtottam villanyt, hogy a kiszűrődő fény gyanút ne kelthessen. Gyorsan pálcikát sodortam a dollárból, rézágyam támlájáról lecsavartam az egyik gömböt és a csőbe beledugtam a dollárt. Aztán visszacsavartam a gömböt. Közben hangosan fütyörésztem, hogy a szomszédok azt higgyék, fü- työrészek. Túl izgatott voltam ahhoz, hogy vacsorázzam. Egy kicsit mindenesetre csörömpöltem a tányérokkal, hogy a szomszédok azt higgyék: vacsorázom. Aztán közönyös arcot vágva lefeküdtem. Revolveremet kikészítettem az éjjeliszekrényre, hogy teljesíthessem kötelességem, ha bekerítenek. Alig feküdtem le, rájöttem, hogy a dollárt rossz helyre dugtam. Ha a detektívek raj- tamütnek, azonnal megtalálják. A rézágy csövébe dugni valamit nagyonis kézenfekvő dolog. Ha jól emlékszem, olvastam is valahol, hogy Európa egyes vidékein mindent a rézágy csövébe dugnak. Gyorsan kiszedtem a dollárt, galacsinná gyúrtam azzal, hogy a vízcsapba dugom. De mi történik, ha az egyik detektív megszomjazik? Nem jó. Kisimítottam a dollárt s elhatároztam, hogy a Globus- világlexikon Kucorgomba- Müglitánia kötetébe teszem a 986-ik oldalra. így cselekedtem, aztán újra lefeküdtem aludni. Hát mit álmodom? Azt álmodom, hogy két detektív házkutatást tart nálam. Nem találnak semmit. Már éppen gratulálni akarnak, hogy milyen tisztességes ember vagyok, amikor hirtelen azt kérdi az egyik a másiktól: — Mondd pajtás, tudod te mi az a laspolyamoly ? — Biz én nem tudom — így a másik. — De itt van a lexikon, nézd meg a Kucor- gomba-Müglitánia kötetet, abba benne van. Sikoltva szökkentem talpra. Kivettem a dollárt a kötetből, s kezemben tartva a nyitott ablak mellé álltam azzal az elhatározással, hogy amint az első riadóautó feltűnik az utca végében, kidobom az ablakon. (Nem az autót, a dollárt.) így álltam az ablak mellett reggelig, étien, szomjan. Akkor letámolyogtam a kávéházba reggelizni, hogy a szomszédok azt higgyék, nem vagyok otthon. Hát a kávéházban nem mellém ül az a piszok, aljas Kucsera? Hogy most már van pengője, visszaváltja a dollárt. Megmondtam neki, hogy már eladtam. Majd hülye leszek eladni, amikor egyre feljebb megy. Öröm a háznál \ A házban, ahol lakom, most nagy az öröm. Azért nagy az öröm a házban, ahol lakom, mert férjhezmegy a Teruska a földszintről és az Ibolyka a második emeletről. Én is nagyon örülök, mert a napokban olvastam, hogy a szerelem kihalóban van és nagyon megijedtem. Teruskát és Ibolykát nem ismerem, de azért mégis örülök. Végre történik valami ebben az eseménytelen világban. Teruskát egy fiatalember veszi el, aki Zágráb és Budapest között feketézik, autóval. Ibolyka nem olyan szép, őt egy belföldi feketéző kérte meg. Ibolyka vőlegénye csak Cegléd és Pest között közlekedik. Teruska vőlegénye olyan gavallér, hogy az egész ház imádja. A viciné mesélte nekem, hogy a vőlegény a napokban vacsorán volt Terus- káéknál, már előre odakül- dött egy nagy koszorút és amikor ő maga is megjelent, hozott négy pár cipőre való bőrtalpat és egy hordó benzint. Ibolyka mamája mesélte a házmesternének, hogy Ibolyka vőlegénye három dollárt fizetett egy vacsoráért és olyan jókat ettek, hogy Ibolyka két napig beteg volt. Teruska vőlegénye úgy szereti Teruskát, hogy gyakran órákig néznek egymás szemébe. Ilyenkor a boldog szülők lábujjhegyen visszavonulnak. Teruska most kapott egy ezüst órát a vőlegényétől arany lánccal, és kidobta a másik három vőlegényét. Ibolyka is nagyon szereti a vőlegényét, aki kijelentette, hogy eladja a teherautóját és a kapott pénzen fij életet kezdenek Ausztriában. Teruska tegnapelőtt kapott a vőlegényétől egy zenélő töltőtollat és 100 dollárt kelengyére. Emiatt most az egész ház sír a boldogságtól. Ibolyka vőlegénye elvitte vacsorázni a családot. Olyan jól mulattak, hogy Ibolyka kétszer hányt. Teruska vőlegénye 3000 dollárt keresett valután, erre úgy döntöttek, hogy gyerekük is lesz. Ibolyka vőlegényét a gazdasági rendőrség letartóztatta és elvették a teherautóját. A házban most mindenki láthatja, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa. Teruskát mindenki becsüli, mert csak komoly fiatalemberekkel áll szóba. Ibolykát viszont nagyon elítélik, mert léha és könnyelmű; hajlandó volna nőül menni egy feketézőhöz. A házban, ahol lakom, most nagy az öröm. Azért nagy az öröm, a házban, ahol lakom, mert kiderült, hogy a céltudatos józanság és a tiszta erény mindig megtenni a maga jutalmát. Én is nagyon örülök.
