Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-18 / 216. szám

I»£ST UtUYEl VEI Hfl r gr Kftirkm 1969. SZEPTEMBER 18.. CSÜTÖRTÖK Munkában az ENSZ (Folytatás az 1. oldalról.) izédében az elnök a vietnami I problémáról, és ha igen, mi­lyen formában és terjedelem­ben. Legutóbbi, a 35 ezerame- * rikai katona Vietnamból való visszavonásáról szóló döntése ugyanis meglehetősen „rossz sajtót” kapott. A tekintélyes londoni Times például megállapítja: 35 ezer katona távozása még nem be­folyásolja döntően a katonai és politikai erőviszonyokat Viet­namban. „Az alagút végén még mindig nem látni a fényt” — ezzel a költői képpel él Nagy- Britannia legfontosabb lapja. Egy másik igen tekintélyes brit napilap, a Guardian,, ke­vésbé mérsékelt. Nyíltan le­szögezi, hogy lassúnak tartja az amerikai csapatkivonások ütemét, s felrója Washington­nak, hogy még mindig nincs világos politikája. Az Egyesült Államok legte­kintélyesebb napilapja, a New York Times sem kevésbé elé­gedetlen, mint brit laptársai. „Félénk lépésnek” nevezi Ni­xon bejelentését, túl szerény­nek tartja a csapatcsökkentés mértékét. Kíméletlenül a Fe- thér Ház orra alá dörgöli a számokat: taz idén kivonásra kerülő összesen 60 ezer ame­rikai katonával szemben to­vábbra is a harcmezőkön ma- ran 484 000 jenki egyenruhás. Ezért értékeli Nixon bejelen­Idegenforgalmi elképzelések (Folytatás az 1. oldalról.) tas védelemmel kellene bizto­sítani, hogy a víz ne önthesse el a Belicai szigetet, s így 1266 telket nyernének víkendhá- zaknak. Sporttelep, szabadtéri színpad, campingtábor épül­hetne itt. A Százhalombatta előtti Lőszhát kísérője a Dunának, 40 méter magas; a tennivaló mindössze: az elhanyagolt tel­keket rendbe hozni. Annál nagyobb gond, hogy Ófalutól lefelé eliszaposodott, posvá- nyos vízsáv húzódik a telepü­lés mellett. Kétféle megoldás kínálkozik, az egyik a vízbe mélyen benyúló téglagyári hajórakodó lebontása — ezt gyakorlatilag úgysem hasz­nálják. A szabad vízjárás tisztító hatása eltűntetné az egészségtelen helyzetet. A másik: feltölteni ezt a részt. Sétányt s ragyogó horgász- tanyát lehetne kialakítani. Az erőmű Dunából ágazó hűtő- csatornájától Dunafüredig is van miit tenni. A belvizek rendezésére 1972-ig kerül sor. A János vitéz nevű hajó vit­te végig az utasokat, Ercsi­nél szálltak ki, s Érden a gépjavító állomásra érkez­tek autóbuszokkal. Elkezdő­dött az eszmecsere, amelynek csak tulajdonképpen első mondatait fogalmazták meg: a gyakorlati lépések, intéz­kedések további vitát igé­nyelnek, s a tervek megszü­letése után öltenek majd for­mát a pihenő kisemberek szol­gálatában. t. gy. A Dunai Kőolajipari Vállalat, Százhalombatta (Budapesttől 30 km-re) FELVESZ: ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖKET, ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT, HEGESZTŐ SZAKMÉRNÖKÖT (gyakorlattal), OROSZ TOLMÁCSOT (műszaki szöveg tolmácsolására). Fizetés: megegyezés szerint. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ: technikumi és gimnáziumi érettségivel rendelkező fiatalembereket, termelőüzemi munkára, 3 műszakos beosztásba, kb. 1800 Ft havi jövedelemmel. Budapestről, Százhalombattáról és a környező községekből a bejárást — műszakonként — vállalati autóbusszal oldjuk meg. • 44 órás munkaidő • kedvezményes étkezés • védő- és munkaruhajuttatás • korszerű munkásszállás • kedvezményes utazás • egyes termékekből kedvezményes beszerzés JELENTKEZÉS ÉS ÉRDEKLŐDÉS: Dunai Kőolajipari Vállalat (Százhalombatta 3. Pf. 1.) Személyzeti osztályán. A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK: villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, burkoló, híddarus szakmunkásokat, segédmunkásokat. Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. 'S­Kiemelt bérezés, megegyezés szerint. 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Űtiköltséget térítünk, vidékieknek szállást adunk. Jelentkezés a 43. sz. ÁÉV. DUNAKESZI HÁZGYÁRA Munkaügyi csoportjánál. tését a New York Times vé­gül is így: „Űjabb elmulasz­tott lehetőség”. Gázhálózat (Folytatás az 1. oldalról.) ipari Vállalatot bekötik az országos gázhálózatba, 1971-ben pedig megkezdik a nagylengyel—devecseri olajve­zeték átalakítását, hogy amennyiben az olaj szállításá­hoz már nem lesz rá szükség, fel használ h a tó legyen a gáz továbbítására. Tízéves program (Folytatás az 1. oldalról.) budkás, ősborókás területet is. Fontos feladat Cegléd és Nagykőrös zöldövezetének ki­alakítása. A vízfolyások, pata­kok mentén ugyancsak nagy fásításokat terveznék megye- szerte. A végső cél az, hogy min­den község körül zöldöve­zetet alakítsanak ki. Az apajpusztai szikesekből és az ócsai turjánosból is nagy területeiken lesznek erdősé­gek. A 10 év alatt megvalósuló fásítás azt jelenti, hogy Pest megye, erdősűrűségét tekintve meghaladja majd az országos átlagot (paládi) Tanévnyitó, jubileumi ünnepség (Folytatás az 1. oldalról.) negyedszázados évfordulón — szerda délután — felavatták az egyetem új, korszerű auláját. Szinte zsúfolásig megtöltötték a modern és hatalmas termet az egyetem hallgatói, oktatói, az elsőévesek, a hozzátartozók, valamint a tudományos kuta­tóintézetek, a termelőszövetke­zetek, a párt- és állami szer­vek képviselői. A Himnusz el­hangzása után dr. Kiss Albert, a lelépő rektor, köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük dr. Dimény Imre mezőgazda- ségi és élelmezésügyi minisz­tert, az egyetem címzetes pro­fesszorát. Ott voltak a díszel­nökségben a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács, va­lamint a város vezetői. Dr. Kiss Albert megemléke­zett azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket a kormányzat tett a mezőgazdasági felsőok­tatás, nevezetesen a Gödöllői Agrártudományi Egyetem fej­lesztése érdekében. Köszönetét tolmácsolta a társadalomnak, beszámolt az elmúlt három esztendő tanulmányi munká­járól, eredményeiről, s meg­emlékezett a felszabadulás óta eltelt 25 év jelentőségéről. Ez az első olyan tanév, amikor az egyetem mind­két kara, a mezőgazda­j ságtudományi és gépészmérnö­ki kar egy helyen, Gödöllőn, folytathatja oktató-nevelő munkáját. Ezt követően dr. Kiss Albert, a lelépő rektor átadta az egye­temi jelvényeket az egyetem új vezetőinek, - közöttük dr. Pethő György egyetemi tanár­nak, az új rektornak. Dr. Pe­thő György tartott tanévnyitó beszédet, majd ezután került sor az elsőéves hallgatók fo­gadalomtételére. Az egyetem új növendékeit dr. Lökös László címzetes egyetemi docens, az egyetem pártbizottságának titkára, va­lamint Olajos Mihály, az egye­tem KISZ-bizottságának tit­kárhelyettese üdvözölte. Ezt követően adták át az arany diplomát dr. Várady Sándor­nak, aki 50 évvel ezelőtt szer­zett oklevelet. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. — sp — RÓMÁBAN 75 éves korában meghalt Ezio Garibaldi tábor­nok, Giuseppe Garibaldinak, az olasz nép szabadsághősének unokája. , FRANZ JONAS Ausztria ál- j lamelnöke, befejezte romániai i hivatalos látogatását. A VILÁG ELŐTT ÁLLÓ LEGFONTOSABB KÉRDÉS Tíz esztendővel ezelőtt, 1959. szeptember 18-án terjesztette elő, a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés tervét. Az évforduló kapcsán dr. Sík End­re nyugalmazott külügyminisz­ter, slz országos Béketanács Le­nin—békedíjas elnöke a követ­kező nyilatkozatot adta: — Realitásában lenyűgöző és a legmerészebb várakozást is felülmúló gondolat születés­napjára emlékezünk. A gran­diózus javaslat, amely az ENSZ New York-i palotájában hang­zott el — és ezer delegátus lel­kesedését váltotta ki —, három szakaszban, négy év alatt irá­nyozta elő az egyetemes lesze­relést, mégpedig szigorú és ha­tékony nemzetközi ellenőrzés mellett. — A szovjet javaslat — hang­súlyozta dr. Sík Endre —, te­kintetbe vette azokat a mély­reható változásokat, amelyek megosztott világunkban a béke és a szocializmus erői javára végbementek. Hatásuk alól a vezető nyugati hatalmak kor­mányai sem vonhatták ki ma­gukat. Az 1959. október 27-i szovjet—amerikai közlemény­ben az akkori Eisenhower-kor- mányzat kénytelen volt olyan ígéretet tenni, hogy előmozdít­ja az általános és teljes lesze­relés eszményénék megvalósí­tását. — Az ENSZ-közgyűlés XIV. ülésszaka közfelkiáltással, sza­vazás nélkül elfogadta 1959. november 20-án az általános és teljes leszerelésről szóló szov­jet-amerikai javaslatot, amely „a világ előtt álló legfonto­sabb kérdésnek5’ nevezte az egyetemes leszerelést és fel­szólította a kormányokat, hogy tegyenek meg minden erőfe­szítést e probléma konstruktív megoldására. — Történelmi tény, hogy a Szovjet-Oroszország már 1922- ben a génuai nemzetközi érte­kezleten indítványozta az egye­temes leszerelést, demonstrál­va, hogy a szocializmus és a béke szerves egységet alkot politikájában. De mennyire más volt a kezdeményezés sú­lya 1959-ben, amikor az általá­nos és teljes leszerelést nem az imperialista intervenciótól el- vértelenedett ország, hanem egy gazdaságilag és katonailag rendkívül erős vüághatalom ja­vasolta. roppant meggyőző erőt és erkölcsi nyomatékot adva ezzel is. világpolitikai lépésé­nek. . — Miként ezelőtt 10 évvel, ma sem kétséges, hogy ha a szovjet javaslatról világméretű népszavazást tartan J ík, az em­beriség óriási többsége mellet­te szavazna. A fegyverektől, te­hát háborúktól mentes világ perspektívája azonban távolról sincs ínyére mindenkinek. Az ímperianzmus táborában, a vi- láguraimi ábrándok és a hábo­rús profit megszállottái között kell keresni és lehet megtalálni a leszerelés ellenfeleit. Az egyetemes leszereléshez az egyik fél óhaja és készsége nem elegendő. Mindamellett a jelenlegi történelmi helyzet — nem új eleme az, hogy az em­berek tudatos akarata, cselek­vése megfékezheti a háború erőit. Az emberiség képes olyan problémákat megoldani, amilyeneket azelőtt nem tu­dott, a leszerelés megszűnt el­vont fogalom lenni. A fegyve­rektől és háborúktól mentes világért szervezett nemzetközi mozgalom harcol, és ennek a harcnak első gyümölcsei beér­tek. Emlékezetes eseményként említhetjük, hogy 1962 nyarán — a Béke Világtanács határo­zata értelmében — Moszkvában megtartották a Leszerelési és Béke-Világkongresszust: 116 or­szág, csaknem két és fél ezer küldötte felhívást intézett a vi­lág népeihez, hogy harcolja­nak a fegyverkezési verseny és a háborús előkészületek ellen. — A Magyar Népköztársaság kormánya és népe az első pil­lanattól fogva a legnagyobb Örömmel és legőszintébb he­lyesléssel fogadta a Szovjet­unió történelmi jelentőségű ja­vaslatát. Pártunk és kormá­nyunk vezetői, közvélemé­nyünk képviselői nemzetközi fórumok egész során szálltak síkra az általános és teljes le­szerelés mellett, mindannyiszor rámutatva a leszerelés és a nemzetközi biztonság — egye­bek között az európai bizton­ság — összefüggésére. — A magyar békemozgalom az elmúlt évtizedben tudatosí­totta népünkkel az általános leszerelés történelmi időszerű­ségét, óriási előnyeit, mozgó­sította társadalmunkat e mé­lyen humánus eszme támoga­tására. Tudományos konferen­ciákon, szimpozionokon, ta­nulmányokban világítottuk meg e bonyolult világpolitikai probléma összetevőit, a nagy cél megvalósításának általunk helyesnek tartott útjait és mód­szereit. Magyarország delegációja néhány hete bekapcsolódott a genfi leszerelési értekezlet munkájába, hazánk képviselői ott vannak az ENSZ mostani közgyűlési ülésszakán, s pár­tunk, kormányunk, népünk leghőbb óhaját tolmácsolva, e fontos nemzetközi fórumokon is küzdenek — egyelőre részle­ges leszerelési intézkedések szorgalmazásával —- a tíz év­vel ezelőtt meghirdetett nagy­szerű program, az általános és teljes leszerelés, az egyetemes béke megvalósításáért. (2) Köröskörül csapkodtak a szi­lánkok és a távolból bombá­zás tompa zaja hallatszott. A lejtős Sainte Geneviéve utca sarkán, egy nyitott boltbejárat fájának támaszkodva, idősebb asszony állt mozdulatlanul Aggodalmas, figyelő arccal, hunyorgó szemmel nézte az eget. Szikár, fehér köpenyes alakját beborította a napfény. Méltóságteljes mozdulatlansá­gában olyan volt, mint egy jel­kép — városát, Párizst féltő szent Genovéva. A légvédelmi ágyúk épp oly hirtelen hallgattak el, mint ahogy megkezdték a tüzelést. Klára kilépett a kapualjból Mikor a bolt elé ért, az asz- szony megszólalt: — összevissza repülgetnek, bombáznak, ahelyett, hogy partra szállnának. — Majd eljön annak is az ideje — mondta Klára anél­kül, hogy lépteit lelassította volna. — Ugye, maga idegen? — kérdezte az asszony. Klára kelletlenül megállt: — Igen. — Es szereti a németeket? — Úgy mint ön, asszonyom. — Örülök, hogy francia a szíve. Látom, már bevásárolt mára. Szerencsés, hogy ilyen szép káposztát talált. Van-e vaja, hogy megízesítse? — Vaj?! — mosolygott Klá­ra. — Jöjjön, adok egy keveset. Nem, nem feketén. Mintha je­gyért adnám. Csak mert a szí­ve francia. * Klára zavartan szabadkozott. Meghatotta a váratlan aján­dék. Nagyon, nagyon szerette vol­na viszonozni a bizalmat. Ha szólhatna, ha azt mondhatná: — Nézzen ide, asszonyom! Láthatja, mi van a szatyrom mélyén a káposztafej alatt. Az asszony gondosan becso­magolta a tíz deka vajat és Klára leszámolta az asztalra a négy frank ötvenet. Köszönt és kisietett az üzletből. Erősnek érezte magát és könnyűnek. Valami oktalan boldogság erjedt körülötte. A kis utca ódon házain, a lan­gyos levegőben, a napfényben ismeretlen százezrek szeretetne és gyűlölete zsongott és ö büszke volt, hogy keféjük tar­tozik. A harcosokhoz, a bát­rakhoz. Elfelejtette a félelmet, a szorongást, elfelejtette, hogy szatyrában a káposztafejen és vajon kívül még egy kis cso­mag van. így sietett végig lá­zas-lelkesen a lejtős sikátorok során, a Szajna partjára. Ott egyszerre megtört a bűvölet Arckifejezése zárt lett, tekin­tete hidegen figyelő. A riadót nyilván már lefúj­ták, csak ő nem hallotta meg. A parti árusok éppen nyitogat- ni kezdték a kőpárkányra erő­sített ládájukat és a híd alól előbújtak a horgászok, hogy elfoglalják helyüket a víz szé­lén, ahonnan a védőőrök el­kergették őket Klára nem látta Odette-ot a megbeszélt helyen. Megfigye­léshez szokott gyors tekintettel végigkutatta a terepet. Egye­nesen előre nézett, mégis lát­ta a széles partot, az úttestet s a járdát a házak előtt, — Odette nincs ... Valaki a vál­lára tette a kezét — Úgy sietsz, hogy alig tud­lak utolérni. Klára szíve, mint hirtelen elindított pöröly, zubogott. A vér fellüktetett halántékán, a torkában. Pascal barátságosan mosolygott. — Ne haragudj rám, de nem tehettem másként. Úgy siettél, Odette beteg, ezért jöttem én. Nem, semmi baj, igazi beteg. Gyere, üljünk le erre a padra. Leültek, szemben a derékig homokzsákokba burkolt Notre Dame-mal. Klára maga mellé helyezte a padra szatyorját és kiemelte a kis csomagot — Tessék. Róbert azt mond­ta, nem tud többet gyártani, nincs több salétromunk. Kéri, szerezzetek sürgősen. Pascal szó nélkül zsebébe csúsztatta a csomagot. Az első találkozás óta alig változott kettőjük viszonya. Pascal ke­vésbé volt tartózkodó, de soha­sem lépte át a magakészítette cella küszöbét. Az illegális munka megkövetelte a cella- életet. A fegyelmezettséget, az önmegtartóztatást, sőt bizal­matlanságok És Pascal tudta magáról, hogy sem önmegtar­tóztató, se nem bizalmatlan. Épp őzért nagyon vigyázott magára. Klárával szemben kü­lönösen. Klára csinos volt, szemei hol a barna, hol a zöld olajbogyó színeiben játszottak. Bánatosan gyöngédek voltak, hirtelen büszke, gőgös villaná­sokkal. Festette magát, mint a francia nők, és nem tartozott a párthoz. Pascal már többször elhatározta, megkérdi: miért nem? ... v De ha a magyarok megbíznak benne... És ő sem tapasztalt semmi mulasztást. Denise pontosan érkezett, pon­tosan továbbította a küldemé­nyeket, mind az írott, mind a szóbeli üzeneteket. És látható­lag nem félt. Kellemes bágyadtság, fá­radtság fogta el, mintha a két átdolgozott éjszaka most kö­vetelné a pihenést. Pascal, zse­bében a dinamittal. oktalanul jól érezte magát. Milyen fur­csa így együtt ülni valakivel, aki — ha eltűnik az utcaka­nyarban — csupán egy álnév marad. Pascal tudta, hogy most fel kellene állni és to­vábbmenni. Nem mozdult, és ekkor Klára lelkesen mesélni kezdte találkozását a francia asszonnyal. A Szajnára kikötött piros, kék, sárga bárkák között fel­gyűlő és kialvó napszikrák pattogtak a vízen. A szemban levő part magas faláról sötét­zöld borostyánfüzérek hajoltak a csillámlásba. — Szereted az erdőt? — kér­dezte hirtelen Pascal anélkül, hogy feltekintett volna. — Az erdőt? Klára csodálkozó, értetlen nevetéssel fordult felé: — A káposztáról beszélek, és te az erdőről... Azonnal érezte, hogy össze­tört valami. Pascal felállt, homlokán, szemöldöke között megjelent a megközelíthetet­lenség kemény vonala és sze­mében elhamvadtak a tüzek. — Remélem, holnaputánra már egészséges lesz Odette. A versailles-i kapunál fogtok ta­lálkozni két órakor. Azonkí­vül ... a jövő vasárnap Fon- tainebleau-ba kell kimenni. Lesz időd? Intézd úgy, hogy szabad legyél. A részleteket majd idejében megtudod. Szervusz. Klára csak percek múltán mert utánanézni, mikor Pascal már eltűnt. Boldogtalan volt Először esett köztük nem hiva­talos szó. és ő belevágta a ká­posztafejet. Hát így elszokhat ember az embertől... Q, aki egy hangsúlyból, a szem egy villanásából értett. Ezért is ők felelősek. Ök felelősek, hogy két ember. Pascal és én, nem beszélhetünk emberi nyelven, hogy köztünk és mindenki más között csak a háború van, sosem hallott nevű idegen vá­rosok, győzelem, vereség, híd­főállás. visszavonulás. A Notre Dame és a. Sainte Chapelle tornyaiban meglen­dültek a harangok. Dél. A hor­gászok szedegetni kezdték cókmókjaikat. A szomszéd pa­dokra munkások teleoedtek elemózsiás edénykéjükkel. Klára még ült egy ideig, az- utárt karjára akasztotta szaty­rát és elindult a Saint-Michel metróállomás felé. (Folytatjuk) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents